Beszélgetés (rap)

2015 szeptember 16. szerda  20:00

Ez a beszélgetés a Növekvő imádat = növekvő élet c. üzenethez kapcsolódik. (2015. szeptember 16. szerda 18:30)

 

P. Schaller: Tudod, hogy miért említettem Paivi nevét az üzenetben? Azért, mert hiszem, hogy ő így él, hogy odamegy Istenhez. Ez csodálatos! Annyira örülök, hogy a mai üzenetben dicsekedhettem az Úrban, és mondhatom, hogy Ő az élő Isten. Ő tényleg változást hoz. Így folytatjuk. Ő szeretet.

Isten kegyelmének az ámulatos munkája van itt. Isten szeret titeket. Szeretet – milyen jó téma! Szeretet. Szeretet az iskolában, szeretet a vasárnapi iskolában, szeretet, ami soha el nem múlik. A szeretet hosszan tűr. A szeretet türelmes és kedves. Isten a szeretet. 1Ján 4. Isten szeretet. Ha szeretünk, ismerjük Istent. Ha azt mondjuk, hogy szeretünk, de mégis gyűlöljük a testvérünket, akkor nem szeretünk igazán. A témánk az Istennel való járás, Isten ismerése.

P. Elshan, mik a terveid?

P. Elshan: Üdvözlet Bakuból, Azerbajdzsánból! P. Fuad és a bakui gyülekezet elöljárói imádkoztam értem, és Isten kegyelméből Iránba küldtek engem, és most itt vagyok. 🙂 Persze tudták, hogy itt leszek egy hónapig. Isten kegyelméből megpróbálok jelentkezni egy iráni egyetemre. Van perzsa nyelvi órájuk, és ezzel együtt kapok vízumot is, ami fontos számomra. Mindezt azért, hogy legálisan tudjak ott tartózkodni hosszabb ideig is, mint két hét, ahogy általában ott szoktam lenni, hiszen csak erre van engedélyem. A feleségem és én nagyon izgatottak vagyunk.

Tegnap érkeztem. Múlt hónapban egy hétig voltam Iránban. A barátunk, Esan és a felesége üdvözletet küldenek az összes Nagyobb Kegyelem hívőnek. Amikor a múlt évben Isztambulban voltunk a konferencián, p. Schaller rajzolt egy képet egy szalvétára Esannak. Az az üzenet annyira mélyreható és életbevágó volt Esannak, hogy megtartotta ezt a szalvétát.

Hónapokkal később meglátogattam őt Iránban, és azt mesélte: Bekereteztem azt a szalvétát, és feltettem a szobám falára. Amikor ellátogattam hozzá, kérdeztem: Megnézhetem azt a szalvétát, amit megőriztél? Viszont éppen költöztek egy másik bérelt helyre, úgyhogy elcsomagolta már. Most, amint elmentem hozzá, mondtam neki: „Apropó! Emlékszel, hogy említettél egy bekeretezett szalvétát? Most megnézhetem?” Picit próbáltam így leellenőrizni. 🙂 Ismer, tudja, hogy szeretem.

Kihozta ezt a gyönyörű keretet, és benne volt a szalvéta. Ami igazából úgy nézett ki, mint egy vadonatúj papírlap. Ebből én azt értem, hogy annyira vigyázott rá és őrizte. Nem gyűrte meg, hanem tényleg vigyázott rá. Mostmár ott van az üzenet a falon. Nagyon egyszerű az üzenete arról, hogy ki legyél, mid legyen, és mit tegyél – mik fontosak számunkra. Kik vagyunk? Azok vagyunk, amit teszünk, vagy azok vagyunk, amit birtoklunk, vagy pedig azok vagyunk, amik vagyunk Isten kegyelméből?

Esan tanított engem abból a szalvétából, én pedig felvettem videóra. Nagyon hálás voltam Istennek, hogy van Bibliánk, és vannak ilyen szalvéták és papírok, amikor Isten egy különleges módon kommunikálja felénk az Igéjét, ami élővé válik számunkra. Esan üdvözletét küldi, és jön megint Isztambulba. Alig várjuk azt a konferenciát!

P. Schaller: Szeretnék mindenkit meghívni Isztambulba a konferenciára november 9-től december 5-ig. Volt már tavaly is ilyen. Az emberek eljönnek Közép-Ázsiából, a Közel-Keletről, és Európából is. Gyertek, ha tudtok!

Engem nagyon bátorított a mai téma. Néha túl kicsi az istenünk. Néha vannak ötleteink. Lehet, sokszor megtörténik, hogy gondolunk dolgokat Istenről, de nincs imádat. Az egyik, ami megtörténik, amikor Istenről helyes megértésem van, az az, hogy ez imádatot fog létrehozni. Amikor látjuk, hogy kicsoda Krisztus, akkor lesz imádat. Az imádat a szívből jön. Mert Isten hatással van a szívünkre, és a szívünkkel szeretünk. Sokszor a hívők elveszítik a szeretetüket, Jel 2. Elhagyják az első szeretetet. Ezek az efézusbeliek voltak. Az efézusbeliek nagyon képzettek voltak.

Jel 2-3-ban vannak említések a gyülekezetekről. Ismerős neked ez a két fejezet? Van ebben a két fejezetben bármi a gyülekezeti kormányzatról? Van ebben a két fejezetben bármilyen említés a víz által való keresztségről? Nincs. Bármi az Úrvacsorával kapcsolatban? Nincs. Ezek a dolgok nincsenek megemlítve, de az egyháztörténelemben ez az, ami megosztotta a gyülekezeteket. Azok nem annyira fontosak, mert Isten sokkal fontosabbat akar mondani. Az efézusbelieknek elmondja:

Jel 2:2 tudom a te dolgaidat, fáradozásodat, kitartásodat, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket.

Mit jelent ez? Mond valamit a gyülekezetnek, ami nagyon jó. Jó a teológiájuk, és nagyszerű a megértésük. Tudják, milyen egy hamis apostol. Tudják, hogy milyen egy hamis tanító. Ez a gyülekezet tényleg nagyon jó. Ez fontos. Azt mondja: „Tudom, hogy ki vagy. Jó vagy a teológiában, de van valami ellened.”

Jel 2:4 De az a panaszom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad.

Ha egy gyülekezetben nincsen szeretet, akkor az a gyülekezet elveszíti az elhívását és a célját, mert ez az, hogy szeressünk. Ján 13-ban azt mondja Jézus: Arról ismerik meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást. Milyen szeretet ez? Szívből jövő szeretet, Róm 5:5. Szeretet, ami hosszan tűr és kedves. Bizonyos módon gondolkodik. Nem kritikus és nem vádol. Nagyon sok mindent képes elviselni. Még a különbségeket is.

Lehet, hogy különbözőek vagyunk. Van azonban szeretet közöttünk. Ez a szeretet valóban annak az eredménye, hogy tudom, Isten szeretett engem először, és utána szeretjük mi Istent. Az efézusiak elhagyták ezt a szeretetet. Én látom, hogy ez megtörténik a Gyülekezetben. Más dolgokba mennek bele, és látom, hogy elveszítik a szeretetet.

Ez szellemi élet. Tehát egy gyülekezet élete általában így szokott menni, hogy ott van Isten embere, a látás, a szeretet, a hit, utána a mozgás. A mechanizmus után jön egy emlékmű. Ha elmész egy metodista gyülekezetbe az USA-ban, ott nagyon sokszor üresség van. Van ott néhány idős ember, talán öt-nyolc, és nincsenek fiatalok. Utána pedig bezárják az épületet. Ez már csak egy emlékmű. John Wesley a szeretet miatt prédikált, és ott volt mozgás, mozdultak. Ez kétszázötven éve történt.

Kérdés: Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy a mai téma az Istennel való járás. A kérdésem az, hogy megéri-e Istennel járni. Mit csináljak akkor, ha úgy érzem, úgy gondolom, és úgy hiszem, hogy ez nem éri meg?

P. Schaller: Jó kérdés!

Luk 14:28 Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze?

Igazából ez a kérdésed. Amikor tornyot szeretnék építeni, kell, hogy tudjam, hogy mennyibe fog kerülni. Ez az ár nagyon magas. Meg tudom építeni ezt a tornyot, de elég drága lesz. Így a válaszolt Jézus erre a kérésre: Sokba fog kerülni, az életedbe.

Luk 14:27 Aki nem hordozza a maga keresztjét, és nem követ engem, nem lehet a tanítványom.

A keresztet hordozni nagyon drága. Nem tudod, hogy megéri-e. Mert csak most kezdted el, és nem vagy benne biztos. „Most ez tényleg megéri?” Hallgathatsz olyan embereket, mint mi, akik azt mondják: „Igen, ez megéri. Hogyha még ezer életem lenne is, mindig így szeretnék élni. Felvenném a keresztet. Elveszíteném az életem azért, hogy megnyerjem.” Ez tényleg igaz.

Az egyik mód, ahogy erről meggyőződhetsz, hogy történelmet olvasol. Olvass olyan emberekről, mint mi. Akik azt mondták: „Ez elképesztő! Áldás.” Viszont legyél óvatos. Legyél tudatában, hogy vannak a gyülekezetben emberek, akik azt mondják, hogy nem éri meg.

Fil 3:17-18 Legyetek követőim, testvéreim, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, ahogy mi példát adtunk nektek. Mert sokan járnak másképpen, akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei,

Ők Krisztus keresztjének az ellenségei. Miközben hívők, a kereszt ellenségei.

Tehát most van két különböző üzenet. Az egyik: „Megéri? Igen. Annyira boldog és annyira hálás vagyok, tényleg. Annyira hálás vagyok ezért az új módért.” Utána hallhatsz egy másik hívőt, aki azt mondja: „Én kipróbáltam, és nem működik. Nem is érdekel. A saját életemet élem. Hagyj békén!”

Nagyon jó a kérdés: Honnan tudom? Olvasod a Bibliát, és olvasod más hívők történetét, és harmadszor – ez nagyon fontos – megízlelheted. Meg tudod ízlelni, ahogy az ételt megízleljük.

1Pét 2:3 mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.

Az ízlelés az étkezés kezdete. Ez csak a kezdet. Megkóstolod, megrágod, ott van a szádban, de még nem nyelted le. Még nem táplált. A folyamat eleje azonban jó. Ez történik, felveszem a keresztet, és kezdem megízlelni. Megízlelem a győzelmet, az elégedettséget, a bátorítást. Utána lenyelem, és még többet tapasztalok meg. És rájövök, hogy ez valós. Azt hiszem, hogy ez így történik. Viszont ez egy rejtély. Mert Isten rejtőzködik az életben. Itt van, de nem látjuk. Ő ellene áll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.

P. Mátyás Feri: Nem bírtam továbbmenni ezen a szón, hogy megízlelni. Csak röviden. Pál azt mondta: Elmegyek közétek, és nem akarok másról hallani, csak Krisztusról, és Róla is csak, mint a megfeszítettről. Péter, amikor Krisztussal járt, akkor bizonytalan volt. Pedig megfoghatta Krisztust. Ő is ugyanilyen bizonytalan volt három év után. Azt mondja: Mi mindent elhagytunk Érted! Ha megnézed a szituációt:

Márk 10:29 Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért,

Az életben a legfontosabb dolgokat sorolja itt fel, amiket elhagytunk. A legeslegfontosabb dolgok. És száz annyit fogunk kapni már itt a földön, és az örök életet, Márk 10:30. Nagyon érdekes ez, mert ha Péter bizonytalan volt, mi miért ne lennénk ugyanúgy bizonytalanok? Én nem hagytam el ilyen komoly dolgokat, és te sem, de száz annyit nyertünk, és az örök életet. Lehet, hogy az üldöztetést is, nem tudom.

Péter bizonytalansága mikor szűnt meg? Mikor hagyta el a bizonytalanságát? Akkor, amikor látta a feltámadott Krisztust. Látnunk kell a feltámadott Krisztust. „Elmegyek közétek, és nem akarok másról hallani, csak Krisztusról, és Róla is csak, mint a megfeszítettről.” És akkor megéri.

Kérdés: Nekem egy nehéz kérdésem van, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg rendesen. Említetted, hogy a dicséret és a szeretet mennyire fontos. Van egy szituáció Luk 10-ben, amikor Jézus megkérdezi: Ki a felebarátom? Amikor arról beszél, hogy a második parancsolat ugyanolyan fontos, mint az első, hogy szeresd felebarátodat. Aztán példázatot mond a papról, a lévitáról és a szamaritánusról. A pap és a lévita elment a vérbefagyott ember mellett.

Többen úgy magyarázzák, hogy ők igazából Jeruzsálembe mentek fel imádni. Rituálisan tiszták voltak, és ezért nem érinthették meg a véres embert. Mert akkor nem mehettek volna imádni. Mégis a szeretet az abban az igazából nem is zsidó, szamaritánus emberben volt meg, aki semmit nem tudott se a törvényről, se az imádatról, de a szívében könyörületesség volt.

Tehát egyetértek azzal, ahogy mondtad is, hogy a teológiánk nem fog megtartani. Ha csak a teológia marad, utána jön az emlékmű. Mégis hogyan lehetne, hogy megmaradjon az imádat és megmaradjon a szeretet is?

P. Schaller: Ó, ez nagy kérdés! Ez van a szívemben, hogy erről beszéljünk. Ez igaz. Látsz hívőket, akik keserűvé válnak, megfáradnak, csalódottak, és lehet, hogy a teológiájuk helyes, miközben kritikusak egymással, de nincs szeretet. A kérdésed az, hogy hogyan lesz szeretet.

Úgy gondolom, hogy amikor látok egy nagy Istent, az élő Istent, és tudom, hogy kicsoda Ő, az fog engem mozdítani a szívemben. Szeretem Őt. Jézus így mondta Luk 7-ben: Azért szeret ennyire, mert sok bocsáttatott meg neki. Néha új hívők nagyon szeretik az Urat. Azért, mert nagyon sok bocsáttatott meg nekik. Lehet valaki, aki több évtizede hívő, és már nem szeret annyira. Tud nagyon sok mindent, de vajon van-e benne szeretet? Aztán van egy drogfüggő, akinek éppen most lett új élete, teljesen megváltozik és szeret. Nagyon is! Nagyon szereti Istent, és nagyon szereti az embereket. Szereti a meg nem tért embereket.

Csodálatos, hogy szerethetjük a meg nem tért embereket. Csodálatos! Ez jó visszajelzés arról, hogy van-e szeretet a szívemben. Vajon szeretem-e a hitetleneket, és viszem-e nekik az evangéliumot? Ez csodálatos és fontos. Kell, hogy őszinte legyek. Értem. A gyülekezetben vagyunk, szeretjük egymást, de kell, hogy szeresd a hitetlen embereket, és vidd nekik az evangéliumot.

Elmondtad az irgalmas szamaritánus történetét, és ez igaz. Ha zsidó vagyok, nem érinthetem a vért, nem érinthetek megsebzett embert, mert akkor nem tudom Istent imádni. Az irgalmas szamaritánus azonban nem volt zsidó. Ő csak szerette azt az embert, és gondot viselt róla. Krisztus azt mondta: Ez az, ahogy szeresd a felebarátod.

Vissza a kérdésedhez. Azt kérdezted, hogy hogyan. Azt hiszem, hogy felkavarodunk a szeretetben, mint például amikor hallunk ilyen üzenetet. P. Pelz és a felesége jó példa erre, a hite felkavar engem ebben, és emberek élete, akik előttünk éltek, amilyen szeretetük volt nekik.

Tényleg a legfontosabb a Szent Szellem, ahogy mozdít minket a szeretetre. Betöltekezünk a Szellemmel, és annak a gyümölcse a szeretet lesz. Luk 11:13 ha kenyeret kérek, vajon követ fog nekem adni? Ha kérem a Szent Szellemet, hogy töltsön be, vajon meg fogja tenni? Ő törődik velünk.

Zsolt 34:1-2 (2-3) … Áldom az URat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! Az ÚRral dicsekszik lelkem; hallják ezt a szegények, és örülnek.

Azt hiszem, tudjuk ezt a verset. Ha belegondolsz ezekbe a szavakba, ez tényleg azt jelenti, hogy a dicséret része a mindennapi életemnek. Dicséret! Ezt úgy értem, hogy mindig van valami az elmémben, a szívemben, ami megtiszteli Istent. Ez azt jelenti, hogy mindig megtisztelem Istent. Ez egy életstílus.

Nyilván nem kell folyamatosan azt mondogatni: imádom az Urat, dicsérem az Urat. Nem ezt értem ez alatt. Hanem ennek mélyebb értelme van. Mindig ott van mélyen a szívemben, hogy felismerem és elismerem Istent, Isten velem van, Ő gondoskodik rólam, Ő tölt be engem, Ő türelmes velem. Ő adott nekem valamit. Isten gondot visel rólam. Ez tényleg teljes hozzáállást jelent.

Azt is észrevettem, hogy ennek az ellentéte is meglehet, hogy ott van mélyen: „Lehet, hogy ezt Isten nem teszi meg értem. Félek. Ez lehet, hogy nem fog így működni. Hol van Isten? Tudom, hogy Isten jó volt egészen idáig, de lehet, hogy holnap nem, lehet, hogy ebben már nem.”

Azt értem ezalatt, hogy tényleg hiszem, és úgy élek minden nap, hogy elismerem, hogy kicsoda Isten. Néha mondom is saját magamnak, és kimondom a légkörnek: „Isten szeretet. A szeretet soha el nem múlik. Isten gondoskodik rólam. Ő mindig megtette, és meg is fogja tenni. Ő gondoskodni fog rólam, soha nem fog elhagyni.”

Zsolt 34:1 (2-4) … Áldom az URat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! Az ÚRral dicsekszik lelkem; hallják ezt a szegények, és örülnek. Dicsőítsétek velem az URat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

Ez három vers nagyon-nagyon jó üzenet. Hogyan tudom megőrizni magam Isten szeretetében? Úgy gondolom, hogy ez egyfajta válasz erre a kérdésre, hogy felfrissülök ebben, megértem, hogy kicsoda Isten, és bízom Benne. Őbenne dicsekszem, felismerem és elismerem Őt. És utána meglátjuk és megízleljük, hogy jó az Úr.

Ámen.

 

 

 

Kategória: Egyéb