Beszélgetés (rap)

2015 július 5. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Hamis béke vs. hitünk zajongása c. üzenethez kapcsolódik. (2015 július 05. vasárnap 16:00)

P. Bartha Atti: Áldott üzentet hallottunk. Ernővel éppen azt beszéltük, hogy mennyire különleges volt. Nekem lenne kérdésem: Azt mondta Ernő, hogy különleges volt az üzenet, de miért?

Kálmán Ernő: Micsoda gondolat ez, hogy hamis békénk van!

A munkámból kifolyólag nagyon sok családhoz eljutok, és látom azt, hogy mennyire fontos dolgokkal vannak elfoglalva emberek. Picit sem szeretnék cinikus lenni, mert ezek tényleg fontos dolgok. A gyerek programjai – a fiú megy karatézni, a kislány úszni –, az otthon szép legyen, minden a helyén legyen, két autó a garázsban… minden meglegyen. A legtöbb ember ebből próbálja meríteni a békességét. Illetve ezek a dolgok, a körülmények adják az ember békéjét. Ilyenkor mindig azon tűnődöm: Vajon tényleg ezek az igazán fontos dolgok az életünkben?

Ne érts félre, nem a pénzzel van probléma! Inkább legyen, minthogy ne legyen. Ha azonban a körülményeinktől, amit olyan jól összeraktunk, reméljük a békénket, akkor csalódni fogunk. Amit én létre tudok hozni, az nagyon sérülékeny. Az életem függ a gazdasági helyzettől, a politikai helyzettől, talán még az időjárástól is, a házastársamtól, a főnökömtől, a munkatársaimtól, a szomszédomtól… Vedd számba, hogy ebből a felsorolásból hányra van igazi hatásod! Valójában semmire nincs hatásunk.

Igazából a rövid gondolat csak az, hogy ha a békémet megingatható dolgokba vetem, akkor valójában a békén olyan lesz, mint a Balaton nagy melegben, hogy a felső rétegben olyan meleg a víz, mint a levegő, de ha mélyre megyek, ott már hűvös. Isten azt mondja: Megrázom mindazt, ami mozdítható. Ha a békességemet nem örökkévaló dolgokból merítem, akkor nincs igazi békességem, csak a felszínen. A világ békéje felszínes. Ha történik valami váratlan, akkor azonnal elveszik a békességem. Jézus azt mondja Ján 14:27-ben: „Az Én békességemet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja.”

P. Atti: P. Scibellinek volt erről egy üzenete most a konferencián (Baltimore Convention 2015) ezzel a gondolattal kapcsolatban, hogy az emberek hamis békességben élnek. Ezt a három kifejezést használta, Sátán ezt a hármat munkálja ki bennünk: helyzeti tudatlanság, azonosság-rablás és szellemi amnézia. Ez mind ott kezdődik, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy milyen helyzetet, mit adott nekem Isten. Ha nem tudom, hogy kik a szüleim, akkor nem fogom tudni, hogy ki vagyok én, és próbálom megtalálni, vagy létrehozni, vagy bizonyítani, és nem fogok azokra a dolgokra emlékezni, amik igazán fontosak.

Ez a hamis békességhez úgy kapcsolódik, hogy nem csak a békeségem nyugszik hamis alapokon, hanem az azonosságom is. Egy nagyon kihívó mondat: Te tudod, hogy ki vagy, vagy bizonyítod, hogy ki vagy? Hogy tudnál szolgálni, ha bizonyítani akarod, hogy ki vagy? Akkor nem tudod megalázni magad. A másikat akkor magad alá teszed, és nem magad elé. Én hiszem, hogy mielőtt Isten igazán tudna valakit használni, meg szeretné tanítani ezt neki: Én vagyok a biztonságod.

Lehet néha látni embereket, akik szeretnének szolgálni, de nem kapnak pozíciót, mert ők még csak bizonyítani szeretnék, hogy kicsodák. Ha valaki belekerül egy ilyen önképpel vagy azonossággal egy vezető pozícióba, akkor az egész szolgálat hamis alapokon nyugszik. Ekkor történhet meg az, amiről beszélt p. Kende, hogy vannak gyülekezetek, amik nem konfrontálják az embereket, mert – értsd jól – az emberek véleményéért vannak, és nem pedig Istennek az imádásáért.

Ez egy jó kérdés: Hogyan lehet észrevenni, hogy hamis békességem van?

Válasz: Szerintem abból, ha egy probléma teljesen kizökkent, és összeomlom attól.

P. Atti: Van olyan bibliai szereplő, akivel ez megtörtént?

Válasz: Az Ószövetségben Dávidnak volt egy tanácsadója, akinek a tanácsát nem fogadták meg, és öngyilkos lett emiatt. Sajnos, a nevére nem emlékszem.

P. Atti: A becsapottságban az a nehézség, hogy nem veszed észre, mert be vagy csapva. Még ha valaki el is mondja neked, azt hiszed, hogy neked van igazad. Én hiszem azt, hogy csak a Szent Szellem tudja megmutatni neked.

2Tim 2:23 A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. A ki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, És felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.

Két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy Sátán az, aki megvakít minket. Ezt 2Kor 4:4-ben is olvassuk, és Jel 12:9 az egész emberiséget becsapja. A másik: talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére. Az Efézusi levélben Pál imádkozik a gyülekezetért:

Ef 1:17-18 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,

Isten az, Aki tud felismerést adni a Szellem által. Nem a te szavaid a másik ember életében, hanem a Szent Szellemé. Lehet, hogy a te szavaidat használja, de vedd észre, hogy ez nem természeti, hanem természetfeletti. Zsid 4:12-ben is azt mondja, hogy az Ige jut be a szíved mélyére, és az vágja el a dolgokat.

Zsid 4:12 Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.

Látjuk, hogy a Szellem ad felismerést, az Ige ad felismerést a szívedben. Zsid 12-ben Isten fenyítésről beszél, aztán:

Zsid 12:12 Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,

Zsid 12:15 Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.

A lecsüggedt kezet és az ellankadt térdet erősítsd meg. Ez a gyülekezet. Látom a testvéremet, és bátorítom. Látom, hogy ő elcsüggedt, megfáradt, odamegyek hozzá és bátorítom, nehogy a keserűség gyökere felnövekedjék a szívében. Előtte a fenyítésről beszélt. Lehet, hogy megkeseredik a szívében, mert nem a saját elképzelése történt. Tehát hamis békessége volt. Itt van a gyülekezet, ami segít neki.

Igazából Isten használja az Igét, hogy felismerést adjon, használja a Szent Szellemet, és itt van a gyülekezet is számunkra.

Ernő: Hadd legyek picit kihívó! Eszembe jutott egy beszélgetés egy nagyon drága testvérrel. (Nem a mi gyülekezetünkből.) Nagyon el van keseredve, mert nehézségek vannak az életében, és nincs békessége. Azt gondolom, hogy valamit meg kell értenünk, hogyha nem szeretnénk csalódott emberként élni: senki nem mondta, hogy a békesség folyamatos lesz az életünkben.

Illés példája jutott eszembe. Illés nagy dolgot tett, nyolcszázötven prófétával végzett. Ez az egyik legnagyobb hőstett, amit a Bibliában látunk. Elképesztő! Illés Istennel járt, látta a láthatatlant. Imádkozott Istenhez, hogy nyissa meg a szolgájának a szemét. A szolga félt, hogy nagyon sokan vannak ellenük. Illés imádkozott, a szolgának megnyílt a szeme, bepillantást kapott a szellemi világba. Amit mi látunk és érzékelünk, az a valóság egy torz darabja mindössze. A szolga meglátta az angyalok rendkívüli sokaságát.

Szóval Illés volt valaki! A nagy győzelme után rémültem ült, mint egy kisfiú, mert egy nő megfenyegette. A kérdés az, hogy hová lett Illés békessége. A kihívás az, hogy még csak azt sem mondhatjuk, hogy helytelen forrásból merített. Azt gondolom, hogy ez jó feloldása az életünknek. Ez az egyik kedvenc versem:

ApCsel 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.

Az életünk egy háború. Van egy ilyen közkedvelt mondás: Az élet játék. Nem! Ef 6. szerint az élet egy háború, ahol komoly szellemi erők gyülekeznek a hívők ellen. Ha te hívő vagy Krisztusban, akkor téged örökre elvesztettek. Azonban elemi érdekük az, hogy te ne menj sehová, hogy alkalmatlan legyél az evangélium hirdetésére, hogy lelassítsanak és megállítsanak, hogy elvegyék a békédet és az örömödet. Nem tudnak megérinteni, de pokollá tudják tenni az életedet.

Ezért nem szabad megbotránkoznunk azon, ha háborúságok vannak az életünkben, és időközönként nincsen békesség a szívünkben. Nem kell tagadásba menekülnünk. Viszont tudjuk azt, hogy jó forrásból merítünk, és tudjuk azt, hogy egy vihar sem tart örökké. Isten használja ezeket a helyzeteket. Például amikor éppen annyira jónak gondolom magam. „Ó, ezen a héten egészen jól működtem! Béke van a szívemben.”

Egyszer p. Kendének hetvenkedtem: „Sátán gyengén nyomja! Próbálkozik, de úgy üt, mint egy lány.” 🙂 Jót mulattunk ezen, aztán a következő héten elestem. 🙂 Úgyhogy számítok arra, hogy az életemben lesznek háborúságok, nem fog meglepni. Nagyon nyugtalanná válnék, ha soha nem lopnák el a békességemet, és még nyugtalanabb lennék, ha nem tudnék ebből gyorsan helyreállni.

Aztán tagadhatatlan növekedés van az életünkben. Ez olyan, mint egy edzés. Nekifeszülsz, és aztán fájdalmas, de fájdalom árán van a növekedésünk. Ez olyan, mint egy diagram, nem exponenciális görbe, de mindig felfelé haladó. Sokszor nem látom, hogy van-e növekedés az életemben. „Egy éve nincs növekedés az életemben. Egy éve semmire sem jutottam.” Biztos vagy ebben? P. Atti említette Zsid 4:12-t. Amikor nincs béke az életemben, az Ige akkor is munkálkodik, hogy helyre tudjam állítani a békét az életemben. Valójában nem én állítom helyre a békét az életemben. Hagyom, hogy a bennem lakozó béke nyilvánvalóvá váljon.

Itt van közöttünk minden idők legnagyobb rejtélye. Bennünk. Isten benned van. Ha hiszel Jézus Krisztusban, Isten benned van. Ő Maga a szeretet, a béke… minden. Csak merítenünk kell ebből a forrásból, ami bennünk van. Nem mi vagyunk a forrás, de hordozói vagyunk a forrásnak.

P. Atti: Ernő az előbb 1Kir 19-ről beszélt, amikor Illés kicsit megijedt, és a békessége eltűnt. Két érdekesség Illéssel kapcsolatban. Illésnek nem volt meg a gyülekezet, ő egyedül volt. Ez is az egyik kérdés, hogy ő egyedül maradt. Az előbb említettem, hogy Isten nagyon használja a gyülekezetet az életünkben. A másik, hogy az imája így hangzik:

1Kir 19:4b Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!

Jak 5-ben azt mondja, hogy Illés hozzánk hasonlóan ember volt. Neki is voltak sérülések a lelkében. „nem vagyok jobb az én atyáimnál” Lehet, hogy neki is volt kis azonosság-zavara? Lehet, hogy ő is néha bizonyítani szerette volna, hogy kicsoda? Nem tudom, de hozzánk hasonlóan ember volt. Az jó, mert akkor Isten meghallgatja az én imámat, de Illésnek is voltak gyengeségei. Mondta Ernő, hogy néha eltűnhet egy időre a békesség. Ján 2-ben van ez az írásrész, miután Jézus megtisztította a templomot:

Ján 2:19-22 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.

Lehet, hogy van olyan idő az életemben, amikor nem látom Isten tervét? A tanítványokkal megtörtént. Jézus teljesen nyilvánvalóan kijelentette, de ők akkor ezt nem látták. Máshol azt mondta Jézus: Azért mondtam, hogy amikor majd bekövetkezik, akkor higgyetek. Úgyhogy tényleg csak jó bízni akkor, amikor nem látok semmit. Egy jó vers erre:

Józs 21:45 Nem esett el csak egy szó is mindama jó szóból, a melyet szólott vala az Úr az Izráel házának. Mindaz betelt.

Minden szó, amit Jézus mond, az betelik. Lehet, hogy nem ebben a pillanatban, de igaz. Meg fog történni! A szék, amin ülsz, kevésbé valóságos, mint Jézus igazsága, amit mondott neked. Sokkal könnyebben elképzelhető, hogy te a levegőben ülsz, mint hogy Jézusnak az Igéje ne legyen igaz. Jó erre emlékezni.

Más téma. Az milyen volt, hogy legyél gyenge hívő, aki egyszerűen hisz és engedelmeskedik? Könnyen lehet az az elképzelés: Ó, hát én nem vagyok jó hívő. Mitől leszel jó hívő? Mik a kvalifikációs követelmények? Az egyik az, hogy embernek kell lenni – ha érted, amit mondok, akkor az vagy, pipa – a másik az, hogy méltatlannak kell lenned, hogy Jézus kegyelmét megkaphasd. Aztán a harmadik – mondhatnám igazából, hogy nincs harmadik –, csak hidd el ezt. Ennyi elég! Én méltatlan vagyok és Isten szeret. Istennek igaza van. Ő tudja, hogy mi jó nekem. Az én terveim nem annyira jók.

Róm 14-ben azt mondja, hogy ne tápláld a hústestedet. Hogyan tudod táplálni a hústestedet? Van az a belső hangnak, ami állandóan szövegel – ne adj annak igazat! Képzelgések vágyakról, haragról… bármiről – egyszerűen csak éheztesd ki. „Gyenge vagyok. Méltatlan vagyok.” Isten azonban tud használni. Ez nem rólad szól, hanem Istenről. Ez jó dolog.

Belegondoltál ebbe? Te megítélnéd Istent, hogy valamit rosszul tesz? Úgy értem, mondanád-e ezt: „Te nem tudod, hogy kell ezt tenni, Isten! Majd én megmondom, hogy mit kell csinálni.” Lehet, hogy ezt így nem mondanánk ki. Viszont amikor kárhoztatom magam, akkor igazából ezt teszem. „Isten, Neked nincs igazad! Nincs igazad, hogy nincs kárhoztatás. Nincs igazad, hogy a Te szereteted miatt, semmi nem választhat el Tőled.” Amikor megítéled a másikat, ugyanezt mondod. „Neki nincs joga bűnösnek lenni. Nekem persze van! Ott a megbocsátás. Ő hibát követett el!”

Lehet, gyenge vagy, de Isten soha nem veszi el a gyengeségedet. Akkor mi van? Akkor mi történik, ha soha nem fogja elvenni a gyengeségedet? Akkor ugyanaz történik, mint eddig. Isten szeret egy bűnöst, aki nem érdemli meg. Ez az Ő szeretetéről tesz bizonyságot. Ha küszködsz egy bűnnel az életedben, csak kérlek, hagyd abba a küszködést.

Nem azt mondtam, hogy hagyd abba a bűnt, mert hiába is mondanám, úgysem tudnád, valószínűleg. Ismerd meg Istent, hogy mit gondol rólad abban a helyzetben. Ha bűnben élsz, akkor nyilván valld meg, kerüld el. Arról beszélek, amikor szeretnéd, de állandóan visszajön. Istent nem érdekli túlzottan a fogadalmad: „Na, akkor mostantól nem fogom megtenni! Ha ezt megadod, akkor tényleg abbahagyom.” Hanem csak ismerd meg az irgalmát.

Nézz meg egy bibliai személyt, aki bűnben élt, és nézd meg Isten hogyan gondolkodott róla. Érted a különbséget? Az egyik az: én hős leszek, és nem élek bűnben – ami rólam szól –, és ez Isten szerint való dolog, hogy nem élek bűnben; de inkább azt mondom: Megismerem Istent abban a helyzetben, amiben vagyok. Tanulmányozd Péter életét, vagy keress egy bibliai személyt, és nézd meg, Isten hogyan gondolkozik róla. Tudod, mi lesz az érdekes? Az esetek jó részében, amikor Isten szeretetét, irgalmát, törődését tanulmányozod a helyzetedben, előbb-utóbb azt veszed észre, hogy megszabadultál attól a helyzettől.

Ján 8:32 mi tesz téged szabaddá? A próbálkozásaid? Az elkötelezettségeid? Nem ezek szabadítanak meg. Kikoptathatod az összes nadrágodat a sok imádkozásban, nem az fog megszabadítani. Az igazság fog megszabadítani. Amikor abban a helyzetben azt hiszed, hogy neked tökéletesnek kell lenni, akkor az fog megszabadítani, ahogy Isten látja a helyzetet. Isten jelleme.

Fáradtság – találkoztál mostanában ezzel? Én ismerem, mi az. Isten túl tud téged vinni. Amit Ernő mondott, lehet, hogy eltűnik a békességem. 1Sám 30:6 Dávid megerősítette magát az Úrban. Ézs 40:31 akik az Úrban bíznak, az erejük megújul. Ezek nekem azt mondják, hogy az erőm elveszik, vagy elbátortalanodom, gyenge leszek, de meg kell tanulnom megerősíteni magam az Úrban.

Meg kell tanulnom újra bízni azon a területen, vagy az Úrra várni, és akkor az erőm megújul. Nem fogom feltétlenül erősnek érezni magam, hanem azt érzem inkább: na, most megint valahogy éppen meglett. Ez olyan, mint a tanítás, vagy a prédikálás. Teljesen mindegy, mennyit készül az ember, mindig a fejemben van: A múltkor véletlenül sikerült, na, de most mi lesz? Ez jó, nem? Mert ilyenkor az Úrra várok.  „Uram, ha most nem csinálsz valamit, probléma lesz.”

Hallottam egy bizonyságot, az USA-ban történt. Egy embernek nagyon jó diplomája volt. Valamilyen mérnök volt. Eldöntötték, hogy Baltimore-ba költöznek a gyülekezethez. Azt mondta férfi: Úgyis találok munkát, nagyon jó végzettségem van, jó vagyok a szakmámban. Aztán mi történt? Munka nélkül volt több hónapig. Isten megtörte őt.

Aztán a félretett pénzük kezdett elfogyni. Az egyik gyerekük kiírta a konyhaszekrényre: „Anya, éhes voltam, szerettem volna enni, de nincs étel. Vegyetek!” Ez megtöri egy szülő szívét. Azt mondta az apa, hogy újra megtanult bízni Istenben. „Nem tőlem jön a gondoskodás, hanem bízom az Úrban, és nincs B terv.” Azt mondta a feleségének: „Nem fogunk kölcsönkérni. Ha annyira nem lesz ennivalónk, akkor kiírom egy papírra: Mi Istenben bíztunk, de Ő nem gondoskodott. Miután megtalálják a holttestünket az éhhalál után, majd lehet Istent vádolni ezért.” Az apa nem csak otthon ült és várt ölbe tett kézzel, hogy a szájába essen a falat, hanem keresett munkát.

Aztán az előző munkahelyéről felhívták, hogy el kéne repülni egy másik államba egy hétvégére. Eleinte nagyon mérges volt a hétvégi munka és a távolság miatt, de aztán erre a munkára nagyon sok pénzt kapott. Úgyhogy azt mondta: Lehet, hogy az Úr gondoskodott. 🙂 Jó felfrissülni ebben. „Lehet, hogy magamban bíztam, lehet, hogy más volt a békességem alapja, de nem akarok lehetőséget adni B tervnek.”

„Gyenge vagyok! Uram, ha Te nem munkálod ki bennem, akkor én leszek az egyetlen a mennyben, akinek meglesz ez a bűne az életében. Uram, én megteszek mindent, ami tőlem telik, de máshova nem fordulok ezzel kapcsolatban, csak Hozzád.” Gyenge hívő … egyszerűen hisz és aztán engedelmeskedik.

Az engedelmesség szót szereted-e hallani? Őszintén, én nem szerettem hallani. A fejemben ehhez a szóhoz volt kapcsolva a törvényeskedés, kötelezettség, stb. Isten azonban tanított erről. Ján 4:32,34 „Van Nekem olyan eledelem, amiről ti nem tudtok. Ez pedig az, hogy az Én Atyám akaratát teljesítsem.” Az engedelmesség szellemi eledel számodra. Ne keverd össze!

Kegyelmet elfogadni nem az ismeret halmozása, hanem az Ige alkalmazása. Ne keverd össze! Rohangálhatsz ide-oda: „Mit gondolsz erről? Mit gondolsz arról?”; tanításokat hallgathatsz, olvashatsz könyveket… Ha előtted van az étel, de nem eszed meg, akkor nem fog elmúlni az éhséged. Az engedelmeskedés szellemi táplálék. Engedelmeskedni a gyengeségeid ellenére.

Ernő: Azon gondolkodtam, hogy mi lett volna Lévivel, a vámszedővel, ha nem követi Jézust. Milyen buli lett volna az élete, nem? Az asztalán fel voltak halmozva a pénzek. Igaz, hogy nem volt kedvelt sem a szűk, sem a tág környezetében, de szükség volt rá. Szépen eléldegélt volna, senki sem üldözi. Mi lett volna Péterrel és társaival? Valószínűleg jó halászok voltak, értettek a szakmájukhoz, és nem csináltak alantas munkát egy értelemben. Persze nyilván a kor társadalmi ranglétráján alul helyezkedtek el, de mégiscsak enni adtak az embereknek.

Látjuk ezeket az embereket, akik teszik a mindennapi dolgukat és békességük van egy értelemben. Aztán jön egy vándortanító, egy galileai ácslegény, és azt mondja: Gyere, kövess Engem! Innentől kezdve vége a békességüknek. Annak a békességnek, amit a világtól reméltek. Viszont ha nem követték volna a Mestert, Léviből sosem lett volna Máté, és Péterből nem lett volna Kőszikla, Ján 1:42, és nem olvasnánk róluk most.

A kísértés és a fenyegetés jelen van az életünkben. Amiről p. Kende beszélt: „Fogd be!  Nehogy kövesd Jézust. Mert ha megteszed, akkor soha többé nem lesz béke az életedben.” Sátán így gondolkodik, és ezt próbálja elhitetni velünk.

Egy történet. Egy tehetős ember vadászni megy a barátjával. Vadkacsára vadásznak. Velük van egy vizsla is. Beszélgetnek, és a tehetős ember megkérdezi: „Te hívő vagy, Istent követed, és alig van pénzed. Hogy van ez? Tele van problémával az életed, nélkülözöl. Nézz meg engem! Én nem hiszek Istenben, gazdag vagyok, és minden rendben van.” A hívő nem szól, mennek tovább.

Aztán hirtelen felszáll egy vadkacsa raj, a tehetős közéjük lő, és leesik néhány madár. Az egyik még él, vergődik, és próbál menekülni. A vadász ráparancsolja a kutyáját a madárra. A keresztény megkérdezi tőle: Miért tetted ezt? „Még mozgott, és féltem, hogy elmegy.” A keresztény erre azt válaszolta: Látod, a döglött madárral nem foglalkozik senki.

A világ csöndben van. Az Írásban mondja valahol: ne irigykedj azokra, akiknek jól megy soruk, és a halálukig nem látnak nyomorúságot. Ők halottak. Sátán nem foglalkozik velük, minek tenné? Lehet, hogy még meg is áldja az életüket. Itt vagy te és itt vagyok én. Bízom benne, ez nagyszerű gyülekezet, mi megyünk, ugye? Nem fogjuk be a szánkat. Nem öltözünk szivárványszínbe. Erre azt mondjuk, hogy nem. Aztán lehet, hogy lesznek kellemetlenségek az életünkben, de a háborúságok közepette ott lesz a békesség, hogy hová tartunk. Nagyon tetszett, amit mondott p. Kende, hogy nem hallgatunk.

Emlegette a II. világháborút, a náci Németországot. Tudod, kik voltak a cinkosaik? A keresztények. Hallgattak. A keresztények szégyenszemre hallgattak. Tisztelet azért a sok kivételnek személyenként. Sok pap mentette az embereket. Egyszerű hívők áldozták fel az életüket azért, hogy mentsék az embertársaikat. A keresztény nyugat azonban megalkudott akkor.

Aztán mennyire bátorító, hogy Isten ad erőt ezekben a helyzetekben, hogy bátrak lehessünk. Nem kell, hogy ennyire kiélezett legyen a helyzet az életünkben, hanem akár a családunkban szeretettel, kegyelemmel és igazsággal. Nem véletlenül vagy abban a családban, nem véletlenül laksz ott, ahol laksz, nem véletlenül vagy az, aki, hanem te vagy a megfelelő ember a megfelelő helyen a megfelelő időben a megfelelő üzenettel.

Nekünk kötelességünk, hogy akár a családban azt mondjuk: Figyelj! Ez így nincs rendben. Vagy pedig lehet azt mondani: Ez nagyon jó, amit csináltok! Itt van nekünk a Biblia. Ez a mi abszolút és végső viszonyítási pontunk, ami nem annyira toleráns :-), de az igazság van benne.

Hozzászólás: A fiamtól kaptam névnapomra egy kis kártyát, rajta egy bőgő majom fotója. A bőgő majomnak nagyon nagy szája van, mint tudod. A következő Ige van még a kártyán. Ézs 58:1 Kiálts! Ne sajnáld a torkod, harsogjon a hangod, mint a kürt. Majomnak ugyan nem érzem magam, hanem Isten harcosának. Isten minden beszéde igaz, és az is, ami a mai üzenetből lejött, hogy Sátán fő célja, hogy megfélemlítse a keresztényeket, hogy csöndben maradjanak. Ezt mi elutasítjuk! Ha csak ez Ige alapján is.

P. Atti:

Ef 6:18-19 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért, És érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,

Imádkozzunk egymásért, a prédikátorokért, hogy az igazságot tudják felemelni.

Befejezésül csak kettő történet. Az egyik velem történt. Én nem szeretem a konfrontációt általában. Én nem vagyok jó abban, hogy munkahelyen vagy családi környezetben ellene menjek dolgoknak. Néhány évvel ezelőtt a nagynéném egy háztartási baleset következtében meghalt. Az volt ebben számomra sokkoló, hogy aznap végig náluk voltunk, és este a mosogatás után ment fel a házukban, és elesett a lépcsőn. Tényleg csöndben kell maradni azért, mert ők idegesek lesznek? Nem tudod, mennyi ideje van hátra.

Aztán a temetésre egy újságírót kértek fel, hogy beszéljen. Én kész voltam arra, hogy ha ostobaságokat mond, akkor leültetem, hogy pihenjen kicsit, én pedig olvasok az Igéből. Mert szerettem volna, hogy Isten Igéje legyen felemelve. Viszonylag értelmesen beszélt meglepő módon, úgyhogy erre nem került sor. Aztán mondtam Istennek: Akkor adj alkalmat, hogy mikor szólaljak meg a család felé.

Evés közben felhoztam egy történetet, ami Afganisztánban történt velem. A nagybátyám nagyon dühös volt amiatt, hogy én oda elmentem. „Mi lett volna, ha megölnek? A családod sirathat.” Nyilván mert ő akkor vesztette el a feleségét. Eléggé hangosan beszélt. Aztán volt egy ember, aki állandóan azt kérdezgette: Miért mentél oda? A nagybátyám erre még hangosabban kiabált. Én nem bírom a konfliktust, csak azt suttogtam: „Majd később! Később elmondom.” A hangulat fokozódott. Egyre több ember jött be.

Aztán amikor már harmadszor kérdezte meg az ember, hogy miért mentem ki, akkor anyu mellém jött, és odasúgta: „Nem látod, hogy Isten készíti elő az alkalmat? Csak mondd el!” Úgyhogy elmondtam. Az unokatestvéremnek német férje van, ő fordított a férje szüleinek. Elhangzott az evangélium.

Ebben az érdekes az, hogy én nem bírom a konfliktust, nem bírom az ilyen helyzeteket. Mielőtt odautaztunk, kértem Istent: „Uram, csak mutasd meg, mikor szólaljak meg! Hogy fogom észrevenni?” Még mondtam is Istennek: Jézus, Neked könnyű volt Ján 2-ben a menyegzőn, mert ott az édesanyád ment oda, és mondta, hogy most csinálj valamit. 🙂 Milyen Istenünk van! Ugyanezt megtette velem is. Az anyukám jött oda: Na, most szólalj meg! Csak visszautalnék: Gyenge, egyszerű, hitben élő hívő. Egyébként hallották többször az evangéliumot anyunak köszönhetően. Szerencsére nem csupán rám hagyatkozhatott Isten. 🙂

A második történet. Volt egy finn misszionárius, aki Izraelben volt misszióban. Mesélt egy másik finn misszionáriusról, aki már több mint húsz éve szolgált ott. Annak az embernek két alapítványa volt. Az egyik a nélkülöző családok megsegítésére, a másik Bibliákat nyomott, hogy bevigyék főleg az ottani arabok lakta területekre. Héber és arab Bibliákat nyomtattak és osztogattak. A két alapítvány évente egy millió dollár adományt kapott. Isten tényleg nagyon megáldotta.

Volt olyan, hogy ez a misszionárius a titkárnőjének a kezébe nyomott egy pénzes borítékot: Menj el ahhoz a családhoz, vidd el nekik ezt a borítékot, mert Isten nekik szánta. Amikor a titkárnő odaért a családhoz, nem hitték el, behívták a nőt, és kiderült, a család éppen térden imádkozott azért az összegért, ami a borítékban volt. Rendkívül tisztán hallotta Istent! Csak mesélte egymás után az ilyen jellegű történeteket.

Amikor beszéltem a finn misszionáriussal, akkor már négy éve dolgozott ezzel az emberrel. Mesélte, hogy soha nem egyeztek meg, mennyi pénzt kap, és mikor kapja, de mindig akkor adott pénzt, amikor kellett, és annyit, amennyi kellett. Meg is kérdezte tőle: „Hogy csinálod ezt? Hogy hallasz ennyire Istentől?” Nagyon egyszerű. Erről beszélt p. Kende, emiatt hoztam fel.

Azt mondta: Ha úgy gondolod, hogy Isten szól, akkor tedd meg azonnal. Ennyi! Ha most megteszed, a következő alkalmakkor tisztábban fogod hallani. Nem kell, hogy lásd a következő lépést, nem kell ismeretet felhalmoznod. Ahogy p. Kende mondta: „Most nem volt itt valaki? Akkor most felhívom.” Valaki a szívedre kerül? „Most imádkozom érte!” Fáradt vagy? Isten azonban most szeretne hozzád szólni. „Akkor most kinyitom a Bibliát.”

Kicsi gyenge hívő, egyszerű hit, és engedelmeskedik.

Ámen.

Kategória: Egyéb