Beszélgetés (rap)

2015 június 28. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés az Elégséges kegyelem & Isten ismerete és ereje (epignoszisz & dünamisz) c. üzenethez kapcsolódik. (2015 június 28. vasárnap 16:00)

P. Jukka: A kérdések előtt néhány gondolatot szeretnék megosztani. Először is szeretném elmondani, hogy nagyon hálás vagyok ezért a gyülekezetért, mert nagyszerű rejtekhely. Fantasztikus rejtekhely. Isten gyülekezete biztonságos hely, menedék. Krisztus Teste biztonságos hely. Te és én jöhetünk a gyülekezetbe úgy, ahogy vagyunk. Akkor is, ha az életünkben nehézségek és küzdelmek vannak, jöhetünk a gyülekezetbe úgy, ahogy vagyunk.

Amikor jövünk az istentiszteletre, vagy bibliaiskolába, vagy bibliatanulmányokra, akkor Isten dolgozik azokon a dolgokon, amik a nehézségeket okozzák az életünkben. Néhány probléma azért jön az életünkbe, mert nem vagyunk éberek, vagy azért, mert vakfoltjaink vannak, de izgalmas, hogy Isten hogyan bánik ezekkel az istentiszteleteken. Ez az Igéje, és ez gyönyörű dolog. Ez az, amiért azt mondom, hogy köszönöm ezt a gyülekezetet, mert ez egy fény-központ.

Újra mondom: ez a gyülekezet egy központja a világosságnak. Világítótorony. Ez a fény, ami nekünk itt megvan, az nem természetes, hanem fény a mennyből. Világít. Amikor a pásztorok beszélnek, akkor ez a világosság, ez az Ige kiűzi az összes sötétséget. Szabadok lehetünk a bűn kötelékeiből, amik olyan nagyon könnyen megtalálnak minket.

A bűn nagyon könnyen elkap minket. Miért? Mert bűnösök vagyunk. Mert te és én bűnösök vagyunk. Sokszor imádkoztam, hogy hadd legyek angyal, de nem vagyok az. Tudom, hogy ember vagyok. Bűnös ember. Hála Istennek azonban, hogy van egy gyülekezetünk, amiben világosság van. Köszönjük Istennek, hogy van irgalmunk, és az irgalmon és a kegyelmen keresztül növekedhetünk. Ezek valódi dolgok, amikre az életünkben szükségünk van.

Mindannyian elbukunk, emberek vagyunk. Van itt bárki, aki tökéletes? Lehet, de mi mind emberek vagyunk. Fel tudunk nőni egyre jobban és jobban erre a képre hasonlítva. Fantasztikus rejtekhelyen lenni, és aktívnak lenni, nem passzívnak. Mert az, hogy rejtekhelyen vagy, azt is jelenti, hogy aktív is vagy. Mert Isten veled van.

Ne lepődj meg, ha átmész a kemencén. Az megtiszteltetés számodra Istentől. Gondolj Dánielre és a barátaira, ők is ott voltak a kemencében. Az forró hely volt igazán. Az megtiszteltetés volt Istentől, és Isten kapta a dicsőséget mindazért, ami ott történt. Mi történt ott? Volt ott egy negyedik, és a király le volt döbbenve azon, ami ott történt. Ne félj, amikor ilyen pillanatokba kerülsz, mert nem vagy egyedül, veled van a negyedik.

Ő nem azt mondja neked: Na, pá!; hanem mindvégig veled marad. Huszonnégy órában. Szeret téged huszonnégy órában, és soha nem távozik el tőled. Soha! Az én Jézusom az én barátom. Az én Istenem az én barátom. Az én Atyám az én barátom. Nagyon közeli barát. Ismeri a helyzetet, amiben éppen vagyok. Mindenegyes helyzetben van hely Isten dicsőségének. Róm 8:28 – ez a lényeg.

Tehát amikor átmegyünk a lángok között, akkor az Istennek a különleges tanítása számunkra. Azt hiszem, már elhangzott, de újra mondom, hogy a megtört szív leleplezi Isten kenetét. A megtört szív leleplezi Isten természetét, és az Ő kenete ezen a megtört szíven keresztül jön ki. Ez történik, amikor átmegyünk ezeken a helyzeteken. Nagyon sok probléma azért van, mert szükségünk van ezekre.

Gondolkozhatunk például az iskolánk, a Kharisz felől. Nem volt az mindig olyan könnyű. Valami mindig volt azzal. Az elmúlt húsz évben mindig volt valami. Mindenegyes év valahogy rosszabb volt, mint az előző, néhány nehézséggel megtűzdelve. Van Istennek dicsősége ebben, mert az az iskola Isten iskolája. Ez nagyszerű! Mondhatom, hogy a mi iskolánk Isten szívében az első.

Úgyhogy ne lepődj meg, ha nehéz időkön mész keresztül, mert szükségünk van rá.

P. Kiss Laci: Ez volt ma a harmadik üzenet, a dalokat nem számítva. Nagy megtiszteltetés nekem p. Jukka mellett ülni. Pontosan nem tudom, mikor jöttek Magyarországra, csak arra emlékszem, hogy a ’90-es évek elején. Emlékszem, amikor bibliaiskolába jártam, akkor p. Jukka nekem olyan volt, mint egy keresztény hős. Volt benne szeretet, volt benne kegyelem, volt benne keménység. Nagyon tiszteletreméltó volt számomra. Most, ahogy hallgattam, nagyon élveztem. P. Jukka, tényleg köszönöm az életedet! Isten kegyelme az, hogy itt vagy a feleségeddel.

Teljesen egyetértek p. Jukkával, hála Istennek, a gyülekezetünk egy világítótorony. Viszont a gyülekezet belőlünk van, mi vagyunk Isten világossága, és az kell, hogy legyünk, és az kell, hogy maradjunk. Nagyon élveztem ezt az istentiszteleti alkalmat, szerintem tökéletes volt. Legalábbis ez volt a szubjektív megtapasztalásom.

Hol lenne az a hely, ahol hasonlót hallhatnál, mint amit ma itt hallottál? Nincs másutt ilyen hely. Úgy értem, remélem, vannak még gyülekezetek, ahol Istennek az Igéjét felemelik, ahol téma Istennek a kegyelme, Isten kegyelmének az elégségessége, de hála Istennek, ez a gyülekezet ilyen hely, és azért imádkozom, hogy maradjon is ilyen. Hol lenne az a hely, ahol hallhatnál ilyen dolgokról?

Miközben hallgattam p. Bendegúzt, nagyon nagy vágyat éreztem a szívemben, a lelkemben, a szellememben, hogy ebben a titkos szobában éljek. Nagyon sokszor mondta p. Bendegúz, hogy beléphetünk ebbe a titkos szobába, és Isten jelenlétében lehetünk, az Ő kegyelmének a jelenlétében. Emlékszem, hogy eközben leült a székre, és kényelemben hátradőlt. Ami azt mutatja, hogy rendben van, biztonságban van, békességben van, olyan helyen van, ahol megnyugodhat. Bár ez a világ elég nyugtalan. Sőt, egyre nyugtalanabbá válik. Ez a legfinomabb kifejezés arra, ami most van a világban. Viszont megvan nekünk ez a lehetőségünk, hogy ott legyünk Isten jelenlétében, és ebben tudjunk növekedni.

Használjuk ezt a szót, hogy kegyelem, és nagyon jól tudjuk, hogy ez sokkal több, mint egy szó. Ez Isten Személyének a láthatóvá tétele. Isten elérhetővé, láthatóvá tette Magát. Nagyon sokfajta módon közelíthetjük meg Isten kegyelmét. Ez egy lehetőség, amivel lehet élni, hogy az élő, szerető, kegyelmes Isten jelenlétében legyek. Elképesztő dolog, hogy nem csak hallhatok Róla, nem csak egyfajta információm lehet Róla, hanem átélhetem ezt személyesen. Ez a teljes ismeret. Sokkal több ez, minthogy tudom, hogy mi van egy bizonyos helyen. Isten elhívott minket erre a közösségre, erre a kapcsolatra. Annyi minden próbál ebből kivonni engem.

Azon gondolkodom, hogy hol van a Gyülekezetnek a füle, és hol van a Gyülekezetnek a szíve. És amikor a Gyülekezetről beszélek, akkor emberekről beszélek, akik hisznek Krisztusban. Azon gondolkodom, hogy a hívő életünk során Isten hányszor és hányszor szól, és hányszor jelen van, és – nem szeretném, ha bárki rosszul érezné magát emiatt – előfordul, hogy elengedjük a fülünk mellett ezeket a lehetőségeket, és előfordul, hogy a szívünk mással van elfoglalva, és küzdünk dolgokkal, és azt mondjuk: Erre nem elégséges Isten kegyelme. Pedig elégséges. Hol van a Gyülekezetnek a füle? Hallja-e a Gyülekezet, amit a Szellem mond? A szívünkben van-e hely Isten számára?

Köszönöm Istennek, hogy adott üzenetet p. Dulónak és p. Bendegúznak és p. Jukkának. Valóban nagyon hálás vagyok, és szeretnék növekedni Isten megismerésében, Krisztus megismerésében, és az Ő kegyelmének a megismerésében. Ez időbe telik. Szükséges, hogy dolgok történjenek, hogy megtapasztaljunk dolgokat.

Isten kegyelme az, hogy Ő csak szól, és az Ő Szelleme kijelenti ezeket a dolgokat. Még akkor is, ha üres a terem. Ez Istennek a kegyelme. Isten beszél. Ha egy ember lenne itt, Ő akkor is szólna. Isten annyira gazdag! Olyan sok örömet szeretne adni nekünk! Azért imádkozom, hogy a Vele való kapcsolatot el ne mulasszam. Nagyon örülök, hogy én is itt lehetek. Ez Isten kegyelme, hogy én itt lehetek, és ti is itt vagytok. Én csak egyszerűen nem találok szavakat arra, hogy ezt igazán ki tudjam fejezni, hogy ez mennyire jó, de tudom, hogy valóságos.

P. Schaller üzenetét megkaptam ma e-mailben, amiben kéri, hogy imádkozzunk. Azt írta, hogy emeljük fel a tekintetünket Istenre, Jézusra, hogy az odafel valókkal törődjük, és legyen józan rálátásunk az itteni, a földi dolgokra. Azokra, amik most történnek az USA-ban a jogokkal és az egyenlőséggel kapcsolatban: minden ember legyen egyenlő, mindenkinek joga van a házasságra… Tudod, miről beszélek!

Én szeretek minden embert, és szeretném azzal az irgalommal és kegyelemmel látni az embereket, amivel Isten látja őket. Tudom, hogy Isten nem utasítja el az embereket, és tudom, hogy Krisztus áldozata magasan betöltötte Istennek minden igazságát, és kiengesztelte Istennek a haragját. Tudom azt, hogy ma Isten békésségének a hírnökei vagyunk. Én nem szeretnék akadálya lenni Isten kegyelmének, ahogy ez kiárad, és nem kívánok kompromisszumot kötni a világgal, hanem képviselni akarom azt a világosságot, amit Jézus adott nekem, és az Ő kegyelmének a képviselője akarok lenni. Ezért az odafel valókkal foglalkozom.

A józanságomat az Igéből akarom nyerni, és senkit nem akarok kárhoztatni. Nem akarok kiakadni az emberek miatt. Isten Krisztust áldozta értük. Mindenkiért. Azon imádkozom, hogy bárcsak a sötétség világossággá változhatna az ő életükben. Tudom, hogy ez megtörténik. Mert ez a Szent Szellem munkája, hogy kihozza a sötétségből a világosságra az embereket. Úgyhogy nem akarok túl gyorsan szólni, hanem világosság akarok lenni. Ha szólok is, keveset akarok szólni, de az világosság kell, hogy legyen.

P. Bendegúz: Egy módon sok mindenről volt szó, de úgy gondolom, hogy még sokkal többet lehet beszélni erről. Olyan valóságos ez a dolog! Értsük ezt, hogy mennyire a valóság! Néha használjuk ezeket a kifejezéseket: tapasztalati valóság, helyzeti igazság. Emiatt lehet, úgy érezzük, hogy kétféle igazság van. Egy igazság van azonban! Amikor arról beszélünk, hogy mi kik vagyunk, az a teljes valóság. Ez nem egy elképzelt dolog. Az, hogy ezeket megkaptad Istenben, ez valóságos dolog. Valóságos!

Kérdés: Arról beszéltél, hogy epignoszisz ismeretünk lehet Istenről, a kegyelemről. Róm 5:20 ahol a bűn megsokasodott, annál inkább árad a kegyelem. Viszont hogyan lehet ilyen ismeretünk a kegyelemről a bűnön kívül? Hogyan érthetjük meg a kegyelmet ilyen módon azon kívül, hogy elbukunk, és azon keresztül tapasztaljuk meg?

P. Jukka: Mit tennél, ha látnád valamelyik barátodat elbukni borzasztó módon? Évekkel ezelőtt egy pásztor elég csúnyán elbukott. Egyetlenegy ember adott csak kegyelmet ennek a lelkipásztornak, valaki, aki ismerte a kegyelmet. Mindenki más megítélte őt. Ez a pásztor, aki kegyelmet adott annak a másiknak, p. Stevens volt.

Szóval hogyan érted meg Isten kegyelmének a mélységeit? Üdvözöllek Isten kiképző táborában! Láttál már leírásokat arról, hogyan lehet súlyt veszteni, lefogyni. Általában van személyes edző. Neked is van személyes edződ, a pásztoraid közül valamelyik. Az örökkévaló Isten a szívedben, Ő a te Kiképződ, és Ő tanít téged a kegyelemre. Sátán valami mást próbál tanítani: „Ítéld el magad. Mert bűnös vagy. Szégyelld magad!” A kegyelem sokkal mélyebb, ha ilyen módon megértjük.

Negyvenkét éve követem Krisztust, és őszintén elmondhatom, hogy már többször elbuktam borzalmasan, mert bűnös vagyok. Ezt nyíltan bevallom. Viszont tanulom megérteni a kegyelem mélységeit, Isten szeretetét és az Ő feltétel nélküli szeretetét. Nem tehetjük Isten szeretetét dobozba. Az mindenhol ott van. Hogyan érthetném meg? Nem fér a fejembe. Isten kegyelme ilyen.

Isten tanít minket, mint bűnösöket, hogy értsük az Ő szeretetét. Tisztára vagyok mosva azért, mert Krisztus eljött. Ő meghalt azért, mert én bűnös voltam, és vadonatúj ajtót nyitott. Ma, 2015-ben Isten nagyon frissen tanít téged és engem, hogy hogyan tanulhatjuk meg megismerni a kegyelmet. Ennek az egyik módja az, hogy elbukunk. Elbukunk, és Mik 7:8 – ez volt p. Stevens egyik kedvenc verse, és ez az egyik vers, amit nagyon szeretek idézni:

Mik 7:8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!

Ha sötétségben vagyok – és leszek – Isten az én Világosságom. Úgyhogy Isten tanít arra, hogy újra felálljunk. Mennyi időbe telik ez, hogy visszatérj Isten szívdobogásához, ha elbuksz? Évek? Napok? Percek? Másodpercek? Egy szempillantás? Azonnal felállhatsz. P. Stevens azt mondta: Ha elbuksz, folytasd, mintha meg sem történt volna. Úgy folytasd, mintha sohasem történt volna meg. Pattanj vissza! Ez azt jelenti, hogy Istennel egy az elmém. Én csak azt mondom: Bocsáss meg, ember vagyok! Sok mindent mondhatnék erről.

Az internet televan szeméttel manapság. Vannak net-vadászok, vadásznak gyenge emberekre az interneten keresztül. Szervezett bűnözés. Mindenféle trükkökhöz folyamodnak – tudomásom van ezekről –, utána nyomást gyakorolnak rád, aztán hazudnak. Elég sötét helyen élünk. Ezért van a gyülekezet, ami csodálatos kegyelem helye annak az embernek, akit az élet megsebzett. Vigyázz, amikor internetezel!

Nekem sikerült egy elég komoly hibát elkövetnem, és azt hiszem, hogy egy még butább döntést fogok hozni. Tetszik ez, mert az ördög ellen vagyok. Tényleg. Le fogom zárni az összes internetes közösségi oldalam, mert nem szeretem. Mert ott beszélgetni annyira szubjektív! A fiatalok teljesen bele vannak gabalyodva. Az élet pompás volt az ’50-es, ’60-as években mindenféle kütyük nélkül. Annyira más volt! A szabadban játszottunk sokat. Mostmár más játékok vannak. Csak távbeszélgetéseket folytatunk, nincs valódi közösségünk.

Szóval a bukás Isten számára nem meglepetés. Nem kap a fejéhez a mennyben: „Te jó Isten! Mi történt?” Isten nem mondja: Ó, Istenem! 🙂 Viszont keresd Isten jelenlétét. Legyen azonnali kommunikáció Istennel. Ha elkövetsz egy hibát, akkor azonnal hívd Őt, mert Ő közel van hozzád. Ahogy mondtam már ezerszer is, Isten nem turista, aki csak meglátogat, aztán továbbáll. Hanem Ő a szívedben él, mert te Istenhez tartozol, és a te szíved is Hozzá tartozik.

Ő tud mindenről, amin keresztülmész, úgyhogy ott van, amikor elbuksz. Éppen ott, és tanítja neked a kegyelmet és a szeretetet és az irgalmat. Miért? Azért, mert utána tudod szeretni a testvéredet. Mert amikor a másikat látom elbukni, nem fogom megítélni, nincs is jogom rá. Az erkölcsi emberek teszik ezt, de amit én teszek – és ezt ezerszer meg is tettem már az életemben –, odamegyek hozzá, és megkérdezem: „Imádkozhatnánk együtt. A barátom vagy. Nem érdekel, hogy Sátán mit mond neked, de tudom, hogy Krisztus a mi Urunk, és Ő mindkettőnket szeret.” Ha te látsz engem elbukni, te mit csinálsz? Lehet, hogy látsz majd.

Volt az USA-ban egy ember, akinek az ivással volt problémája. Eljött az istentiszteletre, hátul ült, és mindenki tudta a problémáját – a szagokból. Az öltözete sem volt igazán tiszta. P. Stevens adott neki kegyelmet és kegyelmet és kegyelmet… és időt és még kegyelmet. Mert P. Stevens-nek számított, hogy ez az ember igenis eljárt az istentiszteletre. Mások csak arcul csapták volna: „Bűnös vagy. És büdös is. Nem jöhetsz ide! Nem jöhetsz így a mi szép kis gyülekezetünkbe!”

Az az ember elfogadta az Igét és elfogadta az Igét… Aztán egy nap már nem volt büdös. Megborotválkozott, a haját lenyíratta, új ruhát vett… más ember lett. Ez kegyelem volt a gyakorlatban. Szereted a testvéred, bármin menjen is keresztül. Legyél irgalmas ember. Ismerjük a farizeusokat! Mi azonban megtörteknek vagyunk elhívva, akik segítenek egymásnak.

P. Kiss Laci: A kérdés ugye az volt, hogy hogyan tapasztalhatom meg Isten kegyelmét, ami nem kapcsolódik a bűnhöz. Gondolkoztam az angyalokon. Ugye az angyalok számára nincs megváltás. Legalábbis tudomásom szerint nincs. Vannak bukott angyalok, és vannak, akik a megteremtésük óta engedelmesek és szolgálják Istent. Tegyük hozzá, szabad akaratból. Lehet, hogy ők nem értik, hogy mit jelent Isten kegyelme. Van utalás erre az apostoli levelekben, hogy Isten kegyelme lehet titok az angyali teremtmények számára.

Fura ez, hogy Isten kegyelmét a bűnön keresztül lehet megtapasztalni. Lehet gondolkodni azon, hogy hogyan van ez. Viszont az előbb p. Jukka említett valamit, ami nagyon lényeges, ami nem kapcsolódik konkrétan a bűnhöz. Ha ismerem Isten kegyelmét, akkor kegyelmesen tudok bánni a testvéremmel, és lehet személyes megtapasztalásom a kegyelemről, amikor borzalmasan elbukom és tudom, hogy Isten megbocsát nekem.

Viszont az a tapasztalat, amikor a testvérem nem ítél el engem, hanem Krisztus szemével lát engem, az is elképesztő tapasztalat lehet. Mert nem erre vagyunk felkészülve. Mert tudjuk, hogy a földi gondolkodás szerint, a vallás gondolkodása szerint jogos az ítélet felettem. Ha viszont valaki nem ítél el, hanem úgy tekint rám, mint Isten Krisztusban, az elképesztően gyógyító lehet.

Van egy könyv, magyarul is elérhető. Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem. A kegyelem az elképesztően provokatív. Provokálja az emberek igazságérzetét. Hívők azt mondják: „Ez nem jogos, hogy csak úgy megbocsássunk annak az embernek! Hát nem láttad, hogy mit tett?! Hát nem látod, hogy viselkedik?!” Isten jó értelemben sokszor provokál a kegyelemmel.

A kegyelem mindig felette van az emberi cselekedetnek. Amikor az emberi cselekedetről beszélek, abban benne van a jó és a rossz cselekedet is. A kegyelmet nem lehet kiérdemelni. Nem mondhatod: Most jó vagyok, úgyhogy kegyelmet ad Isten. Semmi köze a te jóságodnak Isten kegyelméhez. Az felette van, az másik dimenzió. Rendkívüli lehet, ha valaki tud kegyelmet adni az embertársának.

Ebben a könyvben rengeteg példa van, ami felháborít. „Hogyan lehet Isten kegyelmes bizonyos helyzetekben bizonyos emberekkel?!” Isten segítsen, hogy ez rendelkezésünkre legyen. Egy rövid történet a könyvből, a címe: Babette lakomája. A háború alatt történt. Egy tehetséges pincérnőről szól. Híres séf volt, a legjobb szállodákban dolgozott.

A háború alatt évekig befogadták egy kis faluban. Nagyon szegényesen éltek. Védelmet, ennivalót kapott ott, közösségben volt azokkal az egyszerű falusi emberekkel. Aztán vége lett a háborúnak, és valahogy nagyon sok pénzhez jutott ez a nő. Örökölt. Nagyon sok pénzt kapott. Mindenki azt gondolta, hogy el fog menni az egyszerű kis falujukból. „Mostmár övé az egész világ, hiszen rengeteg pénze lett.”

Ez a nő viszont szerette volna megmutatni a háláját azért, hogy befogadták őt. Rendelt nagyon sok nagyon különleges ételt a világ minden részéből. Nem tudom, mennyi időt ölt bele, hogy az egész falut megvendégelje. Mindenkit meghívott. Az emberek ott voltak a vacsorán. Olyan egyszerű emberek, hogy minden nap csak levest és halat ettek só nélkül fekete kenyérrel. Ez volt minden nap.

Ott volt a terülj-terülj asztalkám a legfinomabb italokkal, desszertekkel. Bőségesen volt minden. Az egész falu meg volt hívva, de a vendégek közül csak nagyon kevesen vetették rá magukat az asztalra. Azt mondták: „Mi nem ilyenek vagyunk, mi nem eszünk ilyet. Mi csak kenyeret eszünk és hallét. Egyszerű emberek vagyunk.”

Néhányan viszont belaktak, és azt mondták, hogy kitűnő volt. „Soha életemben nem ettem ilyen finomat!” Sokan azonban visszahúzódtak, és azt mondták: „Nem! Ez nem méltó hozzám. Ezt a gazdag emberek eszik.” A lényeg az, hogy azért néhányan ettek belőle, de sokan nem, és azt gondolták, hogy ez a búcsúvacsora. Képzeld el, hogy ez a nő az egész örökségét erre a vacsorára szánta! Semmit nem tartott vissza. Mindent odaadott azért, hogy az emberek élvezzék a sok év szűkölködés után. Valaki ebből nagykanállal mert, volt, aki csak morzsákat, de ez a saját döntése volt.

Ez csak egy vacsora volt, de Istennél ez az örökkévalóságban is így van. Isten felajánlja Magát, az Ő Saját Személyét, az Ő kegyelmét. Az egészet odaadta, és vagy élek ezzel, és adom tovább másoknak, vagy azt mondom: „Nem vagyok méltó erre. Én nem ilyen ember vagyok. Én nem ehhez szoktam.” Úgyhogy meg vagyunk hívva Isten asztalához. Nem csak egy nap, hanem az egész örökkévalóságra. Vagy hátrahúzódunk, és azt mondjuk: Ó, nekem elég ez a kis feketekenyér egy kis büdös levessel!; vagy merítek nagykanállal.

„Nem érdemled meg! Nem vehetsz belőle!” Isten azonban felajánlja. Mint ahogy az a nő is megtette, az egész örökségét erre adta. Isten elképesztő gazdagságra, bőségre hív el bennünket. Egyszerűen csak nem fogjuk fel ennek a lehetőségét. Ez az enyém. Vehetek ingyen. Nem kér érte semmit.

Visszatérve a kérdéshez, szerintem Isten kegyelmét nem nagyon lehet megérteni a bűn nélkül. Viszont ha nekem lesz ismeretem Isten kegyelméről, és ezzel a kegyelemmel gondolok a testvéremre, vagy az elveszett embertársamra, aki nem is ismeri Krisztust, és kegyelemmel tudok szólni hozzá, és van bennem irgalom, akkor ez is egy lehetőség, hogy az az ember megismerje a kegyelmet, és nekem pedig lehetőség, hogy növekedjek a kegyelemben.

Nagyon könnyű ítélkezni magam felett, emberek felett, de Isten nem ítélkezik senki felett. Ő az ítéletet a Fiára öntötte. Valószínűleg ebben a világban nem nagyon értjük meg azt, amit Isten tett. Persze lehet, hogy igen. Odaát fogjuk ezt látni leginkább. Már itt is lehetőségem van azonban, hogy ezt lássam, és ebben éljek.

Nagyon különleges Isten kárhoztatása nélkül élni. Krisztusban nincsen kárhoztatás. Minden újjá lett, és a régiek elmúltak. Ez csoda, csak Istentől jöhet. Isten nem kárhoztat. Ő Önmagát adta Krisztusban, és mindent feláldozott, mindent odaadott, és ez rendelkezésemre áll minden nap. Szükségem van Isten kegyelmére minden nap. Mert bűnös vagyok. Megváltott vagyok, hittem Krisztusban, de bűnös vagyok. Hiszem, hogy Isten bőségesen adja a kegyelmét minden nap.

Amikor valaki Isten bőséges kegyelméből csak morzsázgat, akkor az téved. Nekünk bőséges kegyelem adatott minden nap. Élnünk kell ezzel a kegyelemmel, mert azért adatott. Nem pedig bizonygatni a hívők és Isten előtt, hogy én mennyire szuper vagyok, és mennyire tökéletes vagyok. Nem! Én minden nap jól akarok lakni Isten kegyelmének az asztalánál.

Egyébként, ha az ember Isten kegyelmének asztalánál eszik, és nem felejti el, hogy kicsoda ő, akkor szerintem egy idő után nem lesz sok helye a bűnnek.  Viszont újra és újra emlékeztetnem kell magamat Krisztusra, az Ő áldozatára, és nem magamra mutogatni, hogy én milyen szuper vagyok. „Látod, milyen tiszta az életem?” Ha tiszta az életed, hála és dicsőség Istennek! Mert ez nem magadtól van.

Úgyhogy nagy elhívásunk van Istentől, hogy megismerjük az Ő kegyelmét, és ezt továbbadjuk, és ebben a kegyelemben éljünk és nézzünk erre a rendkívül nagy bajban lévő világra.

Kérdés: Hogyan léphetek be Isten jelenlétébe?

P. Jukka: Isten van. Ő a VAGYOK. Ő nem alszik, mi igen. Isten van. Isten jelenléte van. Hogy lépsz be? Hit által. „De hát nem érzem!” És akkor mi van? Isten nem az érzéseidet várja.

Péter a hajóban, Jézus a tavon, Mát 14. Kedves helyzet. Jézus vár valamit Pétertől. Igazából ezt mondja nekünk is: Gyere a jelenlétembe! A helyzet pedig csak átcsap a fejem felett, mint ahogy Péter lemerült. Péter ismeri a tavat, úszott már benne. Minden halat megismer. Jézus azt mondja: Gyere ide! Őrült helyzet. Csak gondolj bele! Péter profi halász. Tudja, hogy ez a Genezáreti-tó. Egyébként mély. „Ha odamegyek, elmerülök.” Jézus hívja, Péter pedig ugrott hitből.

Hogyan megyünk Isten jelenlétébe? Hitből. Hogyan jössz istentiszteletre? „Hát most nem akarok menni. Rosszul érzem magam. Esik. A busz sem jár. A feleségem nyaggat. A kutyám megette a cipőmet. Nem akarok most istentiszteletre menni.” Aztán a gyerekek is azt kiabálják, hogy nem. … Hitből jössz. Nem úgy jössz ide, mint bárhova máshova. Ez különleges hely. Hit által jössz. Aztán Isten jelenléte táplálja a lelked.

Minden alkalommal, amikor bejövök ebbe a terembe, akkor Istent szólítom: Találkozni szeretnék Veled ma, mert mély szükségem van Rád. Istennel fogok találkozni az Ő jelenlétében. Néha én sem akarok jönni, nem akarok zongorázni. Sokszor nem akarok. Énekelni sem akarok. Hit által jövök.

Aztán Isten jelenléte meglep minket. Fantasztikus! Ez az, amikor Isten elhív valakit a bibliaiskolába, akkor ott mindenféle érvek felmerülnek, hogy miért ne jöjjön. Jönnek az érzelmek. Mindenfélék. A bibliaiskola is jó hely tanulni Isten jelenlétét. Hallgasd a pásztorok óráit, mert ott van Isten jelenléte. „Nem akarok menni!” Kérlek, hagyd abba, és gyere a bibliaiskolába! Mert ott megtanulod, hogyan járj hitben, és nem a te éretlen érzelmeid és hangulataid alapján. Isten szeretne felemelni téged, és felfrissíteni, és friss megértést szeretne adni arról, hogy Ő kicsoda.

P. Kiss Laci: Isten jelenlétébe belépni hit által. Igazából mind Isten jelenlétében vagyunk. Csak nem veszünk róla tudomást. Hova tudnál elmenni Isten jelenlététől? Isten a világ. Isten jelenléte van mindenütt. Persze, nem úgy, hogy Isten benne van a kőben, mint ahogy a panteisták gondolják. Nem! Isten elérhető közelségben van mindig, de nem biztos, hogy ennek tudatában vagyunk.

A 139. zsoltár beszél Isten jelenlétéről, ami körülöttünk van, velünk van minden helyzetben, minden körülmények között. A zsoltárokban beszél arról is, hogy Isten ott volt születésedkor, végigkíséri az életed minden napját, és ott van akkor is, amikor eltávozol ebből a világból. Van olyan tapasztalata a hívőnek, mintha Isten elrejtette volna a jelenlétét. „Hol vagy, Uram? Szükségem lenne a jelenlétedre, de nem érzem.” Ám ott van akkor is.

Ma p. Alekszij megosztott egy rövid részt Luk 24-ben Dunaharasztiban. Van ott egy drága gyülekezetplántálás. Arról a két tanítványról beszélt, akik elhagyták Jeruzsálemet. Éppen azon a napon, amikor Jézus feltámadt a halálból. Ők elmentek Jeruzsálemtől messze, és egymással beszélgettek. Nagyon szomorúak és nagyon csalódottak voltak a dolgok miatt, amik történtek. Teljesen odavoltak! Jézus melléjük lépett.

Luk 24:14-15 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

Nem fogták fel, hogy Jézus van velük. Pedig Jézus ott volt a jelenlétükben. Nem tudom, mikor vették észre, hogy megy velük egy harmadik is. Nem tudom, hogy Dániel barátai a kemencében észrevették-e a negyediket. Egy idő után azonban Jézus beszélt hozzájuk:

Luk 24:17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

Aztán kezdtek beszélgetni Jézussal, de nem tudták, hogy Ővele beszélgetnek. Ott voltak a feltámadt Jézus jelenlétében, és egy ideig nem tudták. Jézus nagyon finoman velük maradt, nem háborgatta őket, nem ítélte őket – eleget 🙂 –, mert igazából azért számon kérte őket. A saját gondolataikról az Igéhez vezette őket először:

Luk 24:25-26 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

Az Ige ott van a szívedben? Hiszed azt? Ez a módja ma annak, hogy Isten jelenlétében legyek, hogy az Igével kapcsolatban legyek. Isten itt van, adta az Ő Igéjét, adta az Ő Szellemét, Krisztusról gondolkodhatok minden nap, szembesülhetek a bűnömmel minden nap, és mit választok? Magamat vagy a másik magamat vagy Krisztusra tekintek? Az Igéhez megyek, és hit által elfogadom azt, amit Ő adott.

Jézus hozta itt a változást, és az Igével hozta a változást. Rámutatott arra, hogy az Ige Róla szól. Egyfajtaközösségben voltak Jézussal. Amit szeretek ebben a részben, az az, hogy nem ezek a tanítványok harcolták ki ezt a közösséget, hanem Krisztus volt a kezdeményező. Hiszem azt, hogy Krisztus ma is ugyanígy kezdeményez mindnyájunk felé, és szól szelíden, és hív a Vele való közösségbe az imádságon, az Igén keresztül. Ő kezdeményez nap mint nap. Én a hitben válaszolhatok Neki, ahogyan reagálok az Igére.

Lehet, hogy eltöltök időt magamban, és lehet, hogy szomorú az ábrázatom a dolgok miatt, amik történnek, de hiszem azt, hogy Krisztus velem van. Hiszen Ő azt mondta: Minden nap veletek vagyok a világ végezetéig. Ezt Ő nem csak úgy jelképesen mondta. Valóban velünk van. Most is velünk van. Az ajtón kívül is ott van, és a gyülekezeten kívül is ott van. Akár egy kocsmában is ott van. Mindenütt ott van, és kész arra, hogy veled legyen.

Még egy megrázó dolog. Sokszor vádolják Istent: Miért engedi meg Isten ezt a sok gonoszságot? Ha Isten ezeket megengedi, akkor Ő nem jó isten, nem szerető isten. Sokan vádolják Istent, mert rettenetes dolgok történtek már a történelem során. Isten népét már majdnem kiirtották a koncentrációs táborokban a háború idején. Nagyon sok ateista zsidó ember lett, mert azt mondták: Ha Isten létezik, akkor nem engedte volna meg, hogy ez megtörténhessen. Ugyanakkor voltak zsidó emberek, akik azt mondták: Mivel túléltük ezt a borzalmat, kell, hogy legyen Isten, Aki megmentett minket.

Most hallottam a gyülekezetben valakitől a következőt. Volt egy fiú az auschwitzi táborban, aki nem volt különösebben vallásos, de látta, ahogy a családját megölték. Tizenhat évesen ott ült az egyik barakkban, és sírógörcs jött rá. Teljes kétségbeesés. Én bele tudom magam képzelni ebbe a helyzetbe. Borzalmas lehetett. Volt neki egy ilyen tapasztalata, hogy Isten vele sír. Isten ott van, az Ő jelenléte ott van, és vele együtt sír, átérzi az ő fájdalmát. Azt mondta ez az ember, hogy Isten végig ott volt. A borzalmak között ott volt, és bárki, aki Hozzá fordult, annak vigasztalást adott. Együtt volt a szenvedésben az Ő népével ott a táborban.

Az igazi kérdés nem az, hogy hol volt Isten, amikor az auschwitzi dolgok történtek, mert Isten ott volt, és együtt szenvedett a népével, hanem az igazi kérdés az, hogy hol volt az ember. Merthogy az ember már nem ember! Elembertelenedett. Nem hordozta Isten képmását, nem tett bizonyságot Istenről.

Hiszem azt, hogy Isten itt van, és Ő elérhetővé teszi Magát minden helyzetben, minden körülmények között. Egyetértek, hogy a hit az a kulcs, az a csatorna, amikor be tudok lépni Isten jelenlétébe. A hitem forrása és tartalma az Istennek a beszéde. Erre hívta fel Krisztus az emmausi úton a tanítványok figyelmét. Ezeknek a tanítványoknak az állapota átalakult. Amikor Krisztus megtörte a kenyeret, és rájöttek, hogy Krisztussal vannak, de Ő eltűnt, azt mondták: Igen, éreztük, ahogy felhevült a szívünk, és már másképp gondolkodtunk, amikor az Ő jelenlétében voltunk, amikor hallgattuk az Ő beszédét.

Jézus itt van, ez nem kérdés, és kész velünk a kommunikációra, a kapcsolatra. Viszont van-e fülem, van-e szívem, elfogadom-e azt a hit-ajándékot, amit Isten ad? Mert a hit is ajándék Istentől, hogy meglegyen a kapcsolódási lehetőségem.

Úgyhogy, Isten jelen van! Ez nem kérdés. Még akkor is, ha nem veszünk Róla tudomást.

Ámen.

Kategória: Egyéb