Bátor Hozsánna & Jézushoz vinni az embereket

2012 április 1. vasárnap  10:30

P. Marian József

Zsolt 118:17  Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!

Róm 1:16  Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

„nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát” Mind a négy evangéliumban olvasunk virágvasárnapról, ahogy Jézus bevonul Jeruzsálembe: Márk 11:1-11, Máté 21:1-11, Luk 19:28-44, Ján 12:12-19. Látjuk, ahogy Jézus mondja a tanítványoknak pontosan, hogy mit kell tenniük. Elmennek és elkötnek egy szamarat. Megszerzik ezt a szamarat, erre Jézusnak van szüksége. Jézus felül a szamárra, és így vonul be Jeruzsálembe.

Márk 11:7-10  És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá. Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.  Akik pedig előtte menének, és akik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!  Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

Emlékszem, két évvel ezelőtt, amikor Pakisztánban voltam virágvasárnapkor, akkor mindenki egy ággal jött a gyülekezetbe. Ott vannak pálmafák. Itt Magyarországon milyen ágakkal jöhetnénk? Úgy hallottam, hogy a barka erről szól a magyar hagyományok szerint. Tényleg, miről szólnak ezek az ágak? Miről szól ez az elfogadás? Miről szól ez a kiabálás: „Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” Kinek szól ez a felhívás, ez a dicsőítés? Csak a Messiás kaphatta meg ezt a mondatot.

Áldott, aki jő az Úrnak nevében! – csak a Messiás kaphatta meg ezt a köszöntést. Itt vagyunk Jeruzsálemben. Az emberek az utcára kiállnak, ahol jön befelé Jézus a szamár hátán, és adják Neki a Messiás fogadtatását. Mindenki tudja, hogy Ő a Messiás. Ő Messiás! Senki sem suttogva mondta – csak senki meg ne hallja –, hanem kiabáltak. Nem szégyellték, hogy észrevették, tudták, hogy itt a Messiás közöttük.

Jön be Jeruzsálemben és valami csodálatos dolog fog történni. Nekünk, embereknek van tervünk: így kell, hogy történjenek a dolgok; de nézd meg Istent. Egyik nap Hozsánna, aztán nemsokára jött a Húsvét, és tudjuk, hogy mi történt. Jézust megfeszítették, de utána feltámadt.

Zsolt 118:24  Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!

Uram, segíts most! Uram, adj jó előmenetelt! És itt van újra:

Zsolt 118:26a  Áldott, aki jő az Úrnak nevében;

Ki vagy te? Ki vagyok én? Kik vagyunk mi? Krisztus Teste vagyunk, és ez van a szívünkben: Hozsánna! Áldott! Ki áldott? Kiről szól az üzenetünk? Kiről szól az életünk? A Messiásról, Jézus Krisztusról. Ő a Messiás. Azok, akik kiabáltak Jeruzsálemben az utcán: Hozsánna!; ők tudták, hogy igaz. Ők a saját szemükkel látták.

Nekünk mi van a szívünkben? Remélem, hogy Hozsánna! Tudom azt, ha ott van a Hozsánna, akkor Róm 1:16 igaz, hogy nem szégyellem az evangéliumot. Nem szégyelljük az evangéliumot. Nem tudom, te hogy vagy, de az evangélium logikus? A természeti embernek normális? Volt-e olyan, hogy léleknyerésen lehülyéztek? Elküldenek mesélni valahova, de szégyelljük? Megbátortalanodunk? Vagy pedig ott van a szívünkben: nem érdekel, mit mond a világ, nekem a szívemben Hozsánna van, ott van Jézus Krisztus. Ő él, Ő igaz, Ő megváltoztatta az életemet, Ő meg tudja változtatni bárkinek az életét. Tényleg ez a célja Jézusnak.

Tegnap voltunk Kolontáron, Ajkán, és ez volt az egyik vers – Jézus főpapi imájából –, amit Isten adott:

Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Ez Istennek a szíve, Jézus Krisztusnak a főpapi imája. Azért, hogy a tanítványok, Krisztus Teste és az egész világ megismerje az Ő messiásságát. Kiáltsuk együtt: Hozsánna! Jeruzsálemben nem suttogtak, ott lázadás volt. Mire vártak annyira a zsidók? Még ma is várják a Messiást. Ha azt hallanák, hogy tényleg az igazi Messiás Jeruzsálemben van, …, el sem tudom képzelni, micsoda öröm volt!

Hozsánna! Hozsánna! – a szívünkből. – Hozsánna! – és látni fogja a világ, hogy nem szégyellem az evangéliumot; és látni fogja a világ, hogy Jézus Krisztus bennem él és benned él.

P. Kende

Nagyszerű, hogy a kereszténységünk televan olyan ünnepekkel, amik nem udvariasak. Ha Jézus udvarias akart volna lenni, és mindenkit békén akart volna hagyni, akkor nem támadt volna fel, de alaposan belezavart mindenbe. 🙂 Halleluja! Még jó, hogy megtette! Különben milyen reménységünk lenne? 1Kor 15 micsoda reménységünk lenne?

A szívünk vágya az, hogy bemenjünk Isten jelenlétébe, amit mi, újszövetségi hívők mondhatunk, és komolyan gondolhatunk. Az Ószövetség Isten szentségét emelte fel. Rettenetes és ijesztő volt a dolog a Sinai hegynél, aztán a Szent Hajlék, ahova senki nem mehetett be, csak a főpap, és ő is csak kivétel gyanánt. Ő egy kivétel volt, ezért évente csak egyszer mehetett be.

Mi azonban felbátorítva Krisztus által – Akiről azt mondja az Írás, hogy Ő beljebb ment a kárpitnál, bement egyenesen a Szentek Szentjébe és bevitt oda bennünket Magával – minket Isten arra bátorít, hogy jöjjünk az Ő jelenlétébe. Közel Őhozzá, látni Őt, találkozni Ővele személyesen – egy értelemben erről szeretnék beszélni.

Az elmúlt hetekben Isten igazán a kijelentésnek a szellemét adta nekünk. Annyi friss gondolatot, annyi új módon megértett igazságot adott! Aztán, ahogy beszélt nekünk erről, az annyira bátorította a szívünket a hitről, az imádatról, a Vele járásról.

Ján 1:46-47 Találkozék Filep Nátánaellel, és monda neki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda neki Nátánael: Názáretből támadhat-e valami jó? Monda neki Filep: Jer és lásd meg!

Nátánaelnek volt egy komoly gondja. Az, hogy volt egy kis előítélete. „Jöhet Amerikából bármi jó? Jöhet Magyarországról bármi jó?” 🙂 Meglehet ez az előítélet. Ahogy P. Józsi mondta, ha beszélsz Krisztusról, akkor sokan vannak előítélettel a dolog felől. „Jöhet a vallásból valami jó? Jöhet ebből a Jézus izéből valami jó? Én láttam ezt. Ez nem érdekes nekem.” Van rögtön egy elutasítás.

Filep azt mondja neki: Jer és lásd meg! „Gyere és nézd meg!”

Ján 1:48-50 Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Íme egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen. Monda neki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda neki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál. Felele Nátánael és monda neki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael Királya!

Micsoda fordulat! 180° „Jöhet valami jó Názáretből? Ugyan már!” Aztán teljesen megfordult az ember. Mi egy értelemben nem is látjuk az okát ennek a fordulásnak. Mi azt kérdeznénk: miért fordult ekkorát ennek az embernek a szíve? Mi nem értjük. Jézus beszélt hozzá, és valami olyat mondott neki, ami neki személyesen nagyon fontos volt. Az ember megfordult egy pillanat alatt.

Filep odavitte Jézushoz és egy pillanat alatt, néhány szóra megfordult az ember. Én nem tudtam volna mit mondani, másrészt azt gondoltam volna, hogy ezek a szavak nem lennének jelentősek neki, de jelentősek voltak. Úgyhogy Filep a helyes dolgot tette, odavitte őt Jézushoz. Igazán erre vágyunk mind, találkozni Istennel személyesen.

Szeretnék mondani néhány dolgot, ami lehet, hogy kihívó lesz, lehet, hogy furcsán hangzik.

Micsoda hirtelen változás! Milyen lenyűgöző változás! Miért fordult meg a szíve? A válaszunk az lenne: azért, mert találkozott Jézussal. Ez van a szívünkön ezekben a napokban: embereket odavinni Jézushoz.

Nincs az a kiválóan felépített szervezet, ami el tudta volna végezni a szívemben, amit az Úr elvégzett a szívemben. Nincs olyan emberi szervezet, ami belém nyúlhatott volna és elvégezhette volna bennem azt, amit az Úr elvégzett énbennem. Ezt elmondhatjuk mind, akik hívők vagyunk: amit Isten elvégzett bennem, azt ember nem tudta volna megcsinálni.

Azt, hogy másként gondolkodom a szívemben, azt, hogy valami újra vágyom, azt, hogy van éhségem Isten után, az Ő Igéje után, az Ő népe után, az Ő szolgálata után, azt ember nem tudta volna megcsinálni bennünk. Senki nem tudta volna ezt elvégezni bennünk.

Az egyik hibánk azonban az lehet, hogy ránézek valakire, és azt mondom: ez az ember soha nem változhat meg, ez az ember nem tud megváltozni. Emberi mércével mérünk és azt mondjuk: soha nem változhat meg. „A férjem / a feleségem / a fiam / a lányom soha nem fog megváltozni … jó irányba, a másik irányba el tudom képzelni róla. A szomszédom mindig ilyen lesz. A főnököm …” Vagy a másik oldalról: „Minden alkalmazott ilyen?! Soha nem fognak megváltozni.” Megvan ez a gondolatunk, hogy ez lehetetlen, ez soha nem történhet meg.

A kérdésem viszont ez: ami embernek nem lehetséges, az lehetetlen Istennek is? Ez a nagy kérdésünk, és zavarban vagyunk sokszor. Azért, mert Isten dolgozik valakinek az életében, átformálja őt, de a nagy gondunk az: nem úgy változtatja meg őt, ahogy én szeretném. Feltűnt-e, hogy ez így működik? Isten nem úgy változtatja meg az embereket, ahogy te szeretnéd.

Isten változtat embereken, nekünk viszont gondunk van ezzel: „Uram, miért nem azt az egy dolgot, ami engem idegesít?! Uram, miért nem azt a dolgot változtatod meg, amiért én könyörgök annyi ideje?” Látjuk ezt.

Péter járt Jézussal három évig és három év múlva ugyanolyan hangos és idegesítő fickó, mint amikor elkezdtek együtt járni. Ha úgy lenne minden, ahogy szeretné, akkor ő vezetné a csoportot és nem Jézus. Akkor ő mondaná, hogy merre menjenek, és ő mondaná meg, hogy minek kellene történnie. Itt a kérdésem: változott-e Péter? Volt-e növekedés az életében? Ha ott lettél volna vele, akkor – mivel valószínűleg ez a hangossága volt a legidegesítőbb tulajdonsága – a kísértés a számodra az lett volna, hogy azt mondd: nem, Péter nem növekszik, Péter nem változik, Péterrel nem történik semmi. Ez viszont nem igaz.

Volt növekedés az életében. Különben Jézus nem engedte volna az ellenségnek, hogy megpróbálja őt, ha Péter nem lett volna képes rá. Jézus megengedte, hogy ez megtörténjen az életében, úgyhogy volt növekedés az életében. Csak talán nem úgy, ahogy mi szerettük volna. (Már látom, hogy sok házasembernek nem tetszik ez az üzenet.)

Aztán ott voltak a többiek: Jakab és János, akiket Jézus úgy nevezett, hogy a mennydörgés fiai. Három évvel az után, hogy elkezdtek Jézussal járni, még mindig épp olyan érzelmiek, indulatosak voltak, mint az elején. Ha úgy lett volna, ahogy ők szeretnék, akkor Jézusnak a galileai körútja olyan lett volna, mint a felperzselt föld hadjárat. Olyan hadjárat lett volna, hogy ha bemennek egy városba, és nem fogadják el ott a tanítást, akkor: „Uram, mehet? – és tüzet hoznak le az égből. – Jól van! Jöhet a következő város.” Aztán ha a harmadik jobban viselkedik: na, ők megmaradhatnak.

Ők ilyenek voltak. Volt növekedés az életükben? Én biztos vagyok benne, hogy volt, de lehet, nem azon a területen, ami minket a legjobban idegesítene. Mi azt mondjuk: Uram, ha változtatsz az embereken, ha úgyis dolgozol az emberekben, nem lehetne, hogy úgy csináld, ahogy én szeretném? Arról beszélek: Jézushoz vinni az embereket.

Az, hogy az Úr nem úgy változtatja az embereket, ahogy én szeretném, ez megmutat pár dolgot:

1)      Az emberek nincsenek a kezemben. Isten tanít engem erre, hogy ez nem az én felelősségem, nem az én jogom, nem az én hatalmam. Nem én tartom az embereket a kezemben.

Nem tudom, feltűnt-e, hogy a gyülekezetben nem irányítjuk az emberek életét? Prédikálunk az igazságról, kihívunk téged szeretetben, de te döntesz. Ez a te életed, és arra bátorítunk, hogy járj az Úrral a te életedben. Ez a te döntésed, mi nem irányítjuk az életedet. Nem igyekszünk bűntudatot, szégyent és félelmet pakolni rád, hanem bátorítunk az Úrban. Azért, mert tudjuk ezt az igazságot, hogy nincsenek azt emberek a kezünkben.

Gondolj bele egy pillanatra, hogy még a gyerekeink sincsenek a kezünkben. A kapcsolatunk a gyerekeinkkel az egy sáfár-kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy van egy bizonyos időnk, neki van valamennyi figyelme az én számomra ebben a tizennyolc évben. Bizonyos években sok figyelme van rám, bizonyos években nagyon kevés figyelme van rám. Nagyon kicsi ideje van rám, de én gazdálkodom azzal, én használom azt.

A feleségem nincs a kezemben. Nem én döntöm el az ő döntéseit. Az ő élete az övé, és ő éli meg. Még egy fontos dolog: ha házas vagy, a féltékenység hazudik neked. A féltékenység nem erősíti meg a fogásodat a házastársadon, éppen ellenkezőleg, meggyengíti a kapcsolatod. Még egy: a manipulálás nem hoz valósabb kapcsolatot, nem hoz neked erősebb kapcsolatot, hanem megszűnteti a kapcsolatot kapcsolatnak lenni.

Ne próbálj ebben élni, az emberek nincsenek a kezedben! Ez a hatalom nem adatott egyikünknek sem. Halleluja, különben egymás életében turkálnánk folyton. Szörnyű lenne.

2)      Az Úr jobban ismeri őket, mint mi. Az Úr többet tud róluk, mint mi. Lehet, hogy van egy irány, amire azt gondolom, hogy a másiknak arra kéne menni. „Így kéne történnie a dolgoknak, mert én látom, hogy ezek a tökéletes lépések.” Legyünk azonban óvatosak!

Péld 16:25 figyelmeztet minket, hogy van olyan út, ami helyesnek tűnik, de aztán a halálra vezet. Honnan tudom? Honnan lehetnék biztos benne? Az Úr jobban ismeri őt. Légy óvatos, ez nem a te programod, ez Isten munkája. Ez az ő élete, nem az enyém. Nincs jogom hozzá. Az élet, ami benne van – Jób 33:4 – az a Mindenható lehelete őbenne. Nem az enyém, nincs jogom hozzá.

Ha Isten munkálkodik az Ő életében, és másként, mint ahogy én szeretném látni, akkor azt mondom, amit P. Józsi mondott: Hozsánna! Istené a dicsőség! Áldott legyen Isten, Aki munkálkodik az Ő életében!

Hogy van ez? Mi van, ha én azt szeretném, hogy a fiam karriert építsen, de Isten elhívja őt a bibliaiskolába? Akkor dicsérjük az Urat! Mert Isten jobban tudja, hogy mire van szüksége. Mi van, ha én azt gondolnám, hogy főiskolára kell járnia, és Isten elhívja őt a missziós mezőre? Akkor dicsőség az Úrnak! Úgy értem, könnyen mondom most, mert most tizenhárom éves.

Mit szólsz ehhez? Én azt gondolom valakiről, hogy mennie kéne a missziós mezőre, és piszkálom őt ezzel. Mi van, ha Isten elhívja arra, hogy itt legyen a helyi gyülekezetben? Mi van, ha Isten elhívja arra, hogy legyen hű a szolgálatában, bölcs kérdéseket tegyen föl egy beszélgetésen, hogy hűségesen adakozzon, hogy hűségesen imádkozzon, és hogy szeresse a testvéreket? „Ó, nem! A programomban a következő lépés van …” Állj! Mióta a mi programunk ez? Mióta szól ez rólunk?

Mi van, ha azt gondolnám, hogy itt az idő nyugdíjba menni, de Isten elhív valami másra? Dicsőség az Úrnak, nem? Nem az számít, hogy melyik út lesz az, hanem ez számít, hogy az Úr hív-e téged.

Zsolt 105-ben azt mondja: ne érintsétek az Én felkentjeimet, és az Én prófétáimban ne tegyetek kárt! Ez a zsidóságról szól abban az időben. Az átlagos zsidó emberről szól. Azt mondja: „Ne érintsétek az Én felkentjeimet! Ne tegyetek kárt az Én prófétáimban!” Vagyis: ne bántsátok őket!

Egy értelemben, ha manipulálni próbálom az én testvéremet, hogy úgy élje a kereszténységét, ahogy az nekem tetszik – mindegy, hogy mivel, bűntudattal, vagy valami hamis elvárással, valami hamis tekintéllyel –, akkor igazán bántom Isten munkáját az ő életében. Isten mentsen, hogy megérintsem Isten felkentjét ilyen helytelen módon! Miért? Azért, mert nem lehetek ott valaki másnak az életében, mint az Úr. Én nem lehetek az Úr.

Mi, lelkipásztorok nyílván nem merünk így belenyúlni valakinek az életébe. 1Pét 5:3 nem uraskodván, nem uralkodván. Ez azt jelenti, hogy nem az Úrnak a magasabb pozíciójából lefelé, hanem segítőtársai vagyunk egymás örömének, annak, hogy járjunk az Úrral, annak, hogy menjünk az Úrhoz. Azért, mert az Úr jobban ismer bennünket, mint mi egymást.

Zsolt 103:14 Ő ismeri az én formáltatásomat, Ő ismeri az én gyengeségeimet. Az Úr tudja, hogy mik az én gyengeségeim, és ha azt mondom a másiknak: „Figyelj! Én ezen az úton jártam. Ha te is ugyanezeket a lépéseket teszed meg, akkor te is rendben leszel.”; ez nem igaz! Neki más gyengeségei, más erősségei vannak. Neki más ajándékai vannak a Szent Szellemtől. Hadd járjon ő az Úrral!

Ha segíteni akarok neki, akkor ezt kell csinálnom: „Figyelj! Így kell megtalálni az Urat. Gyere az Úrhoz velem! Hadd mutassam meg neked! Imádkozzunk együtt! Gyere, menjünk, szolgáljunk együtt! Aztán járj az Úrral ebben! Bízom Istenben a te életedben!”

3)      Az Úr jobban szereti őket, mint mi.

Amikor egy ország háborúban áll és bajban van, akkor besorozzák a gyerekeket, végignyomják őket egy akadálypályán, megmutatják nekik, hogy melyik a fegyver eleje és hátulja, megmutatják, hogy kell meghúzni a ravaszt, és aztán azt mondják: ez az, katona vagy!; és kirúgják a hadszíntérre. „Menj, aztán harcolj! Valamire jó leszel. Ha másra nem, akkor golyófogónak. Nem érdekes, csak menj!”

Szeretet nélkül így leszek a testvéremmel: „Menjél! Gyerünk! Kész vagy. Csináld!” Tényleg? Persze, bátoríthatom, de nem manipulálhatom, nem irányíthatom az életét. Vigyázzunk ezzel! Ez nem az én elhívásom. Ez senkinek sem az elhívása. Az Úr tudja, hogy kinek mikor van itt az ideje.

Ha megnézzük 1Kor 13-at az agapé szeretetről, az igazi isteni szeretetről, akkor az első tulajdonság, amit leír róla, hogy a szeretet hosszútűrő, 1Kor 13:4. A szeretet hajlandó sokáig várni. Lehet, azért nem változik az a másik, mert az Úr jobban szereti őt, mint te. Lehet, hogy még nincs itt az ideje az ő számára. Lehet, az csapda lenne neki.

Történt valami a feleségemmel, amikor még nem volt a feleségem. P. Laci – egy életen át hálás leszek ezért neki ezért – akkor Szegeden volt, ahol a feleségem is. Azt mondta neki P. Laci: „Figyelj! Mire vársz? Se kutyád, se macskád, menj, költözz bibliaiskolába!” A feleségem a szokott temperamentumával felkapta a vizet: „Ki vagy te, hogy megmondd nekem?! Majd megyek, ha Isten mondja, hogy menjek!” Aztán elment haza. Olyan mérges volt, hogy azt mondta Istennek: mit akarsz tőlem? Isten azt mondta: itt az ideje, hogy menj bibliaiskolába. „Rendben, akkor megyek.”

Ez a helyes idő volt az ő számára.  Nem csak az ő számára, hanem a mi számunkra is! 🙂 Nagyon hálás vagyok ezért. Ez a megfelelő idő volt. Hát, még a fiam hogy örül neki, hogy a feleségem engedelmeskedett Isten hívásának! Erről beszélek. Mit csinált P. Laci? Megpiszkálta őt. Miért? Mert ebben vagyunk jók. Szükségem van arra, hogy valaki néha megpiszkáljon. Ezt csinálta P. Laci. A maga provokatív módján odavitte a feleségemet az Úrhoz, hála Istennek!

„Semmit sem szabad csinálni? Csak legyünk csöndben, és ne mondjunk egymásnak semmit?” Nem. Nem erről beszélek.

Ján 12:20-22 Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:  Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.  Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.

Ez az elhívásunk, hogy odavigyünk embereket Jézushoz. Odavihetjük őket. Nem az az elhívásunk, hogy beledugjuk az embereket a mi kis- vagy nagy programunkba. Nem ez a cél, hanem az, hogy odavigyünk embereket Jézushoz. Hogyan? Hadd mondjak néhány dolgot:

1)      Ima. Imádkozunk emberekért? Túl azon, hogy mit szeretnék, hogy változzon.

Van egy dolog, ami idegesít a másikban, és akkor imádkozom azét a dologért. Ha valaki megkérdi, hogy imádkozom-e érte, akkor azt mondom: persze, hogy imádkozom érte, hát az idegeimre megy! Imádkozom érte abban az egy dologban. Nem igaz, hogy a másikért imádkozom. Hazudok, nem őérte imádkozom, hanem azért, hogy az én kis életem kényelmesebb legyen. Az nem ima őérte.

Ima a szomszédomért. Nem csak azért, hogy hagyja abba a rossz szokását, vagy ne szegeljen minden nap a falba, … hanem az emberért. Azt mondhatod: olyan régen imádkozom érte, de hiába. Tényleg? Tényleg hiába van? Honnan tudod? Még ha a másik nem is hajlandó változni, nem is hajlandó az Úrhoz fordulni, ha nem hajlandó Istenhez jönni, akkor mi történhet?

Zsolt 35:13 Dávid imádkozott értük, és aztán azt mondja: ahogy imádkoztam, az imám keblemre vissza-visszaszállt. Ez azt jelenti, hogy lehet a másiknak nem volt áldás az imám, de Isten megáldott engem abban az imában, és ez nem haszontalan.

Az embereket vigyük imában Jézushoz. Ne a mi problémáinkat, ami bennünk van ővelük kapcsolatban, és ne a mi vágyainkat, amit mi érzünk őértük, hanem az embert vigyük Jézushoz imában és kérjük Őt.

2)      Szolgálat. Az egyik mód, ahogy vihetek egy embert Jézushoz, az, hogy szolgálok őfelé Jézussal. Az Urat képviselem őfelé. Nem fölülről lefelé bánok vele, hanem szolgálom őt. Nagyon nehéz gyűlölni valakit és nem szolgálni felé, ha imában tartom. Fordítva is igaz: nagyon könnyű gyűlölni egy embert, akiért nem imádkozom. Azért, mert ilyen a szívünk. Ha imában kaptam valami személyeset amiatt az embert miatt, akkor lesz mivel szolgálnom őfelé.

3)      Szavaink. Zsid 12:12 erősítsétek meg az ellankadt kezeteket és lábakat! Mire erősítjük meg az embereket? Nem arra, hogy Isten nélkül tudjanak járni, és nem arra, hogy Isten nélkül tudjanak tenni, hanem arra, hogy Őhozzá tudjanak menni, hogy meg tudják Őt ragadni. Róm 15:2 épülésére legyünk egymásnak. Mire építem az embert? Arra, hogy menjen Istenhez, arra, hogy forduljon Krisztushoz. 2Kor 1:4 mire vigasztalom az embert? Arra, hogy megtalálja Krisztust.

Emlékszem, feküdtem a kórházi ágyon, a lábaim gyengék voltak, az elmém televolt mindennel. Valaki felhívott, és eléggé szeretett, hogy odafigyeljen kicsit, aztán eléggé szeretett ahhoz, hogy Krisztust emelje föl nekem a szavaival, hogy Krisztushoz fordítsa a szívemet. Aztán békességem volt. Ez olyan sokat segített nekem.

Amikor arról beszélünk, hogy a bibliaiskola fontos, akkor nem arról beszélünk, hogy crediteket kell gyűjteni, hanem arról beszélünk, hogy van egy nagyszerű hely a gyülekezetünkben, ahol Krisztust emeljük fel minden hétköznap este. Amikor azt mondom: ha új vagy a gyülekezetünkben, akkor gyere az Alapokra; akkor nem egy programról beszélek, hanem egy helyről, ahol Krisztusban bátorodhatsz.

Amikor beszélgetsz, akkor emeld fel Krisztust a beszélgetésedben. Emeld fel Őt, mint bölcset, emeld föl Őt, mint azt a szeretetteli Istent, Aki Ő. Beszéljünk Őróla.

Ján 12:32-ben Jézus azt ígérte: ha Én felemeltetem, akkor mindeneket Magamhoz vonzok. Persze, Ő a keresztről beszélt. „Ha Én a keresztre megyek, akkor mindenkit vonni fogok Magamhoz.” Ez így történik, Jézus von minden embert. Ma is. Ha mi a szavainkban felemeljük Őt, akkor Ő Magához fogja vonzani az embereket.

Azt kérdezed: miért pont én? Mát 5:14-15 nem rejtetik el a hegyen épült város, és nem azért gyújtanak lámpást, hogy lefedjék, hanem hogy feltegyék a gyertyatartóra. Ez vagy te. Te vagy az, aki felemelheted Jézust. Te vagy az, aki az embereket Jézushoz viheted. Hogyan? Imában. Szolgálatban, gyakorlati dolgokban, és a szavaidban odaviheted őket Jézushoz.

Miért fontos ez nekünk? Miért beszélek erről egy egész üzenetet? Miért fontos Jézushoz vinni embereket? Azért, mert szeretném, ha értenénk, hogy ez a mélyebb mód. Ez az, amire szükség van. Amikor egy ember vezetőséget akar és büszke, akkor magához vonja az embereket. Még a kereszténységben is. Ez felületes. Ha Jézushoz vonná, abban persze lenne egy bizonytalanság: vajon úgy fog-e változni, ahogy én szeretném? Könnyen lehet, hogy nem, de a változás mély lesz az életében, nem pedig felszínes. Erről szólt az egész üzenet: az Úr tud elvégezni egy mély munkát.

Még egy. Ha Jézushoz vonok embereket, akkor az személyesebb lesz. Ha magamhoz, vagy egy programhoz, vagy egy szervezethez, akkor az személytelen lesz. Nem ez a célunk, hanem egy személyes kapcsolat mindannyiunk számára az Úrral. Erről beszélünk.

Még egy. Ha magamhoz, vagy egy szervezethez, vagy egy programhoz, vagy az én tervemhez vonok embereket, akkor az emberek gyerekek maradnak a hitükben. 1Ján 2:12-15 a hívő élet lényege, hogy növekszünk, hogy gyermekekből ifjakká, ifjakból atyákká válunk. Ha Jézushoz vonunk embereket, akkor az emberek felnőttekké válnak a hitükben. Erre van szükség.

Az egész üzenetben egyszer sem említettem a léleknyerés kifejezést. Miért? Azért, mert azt akartam, hogy értsd: ha a szívemben az van, hogy Jézushoz viszek embereket imában, szolgálatban és a szavaimban, akkor a léleknyerés ennek csak egy kifejeződése, de a lényeg a szív, amiben azt keresem, hogy embereket Krisztushoz vigyek újra meg újra. Újra meg újra bemutassam. Újra meg újra szolgáljak Ővele, Őt képviseljem. Ezért vagyunk itt. Erre születtünk újjá.

Ha nem ez lenne Isten célja, akkor újjászülettünk volna? Azonnal az elragadtatás lenne személyesen, mert minek itt lennünk akkor? Minek szöszölni? Minek ez a sok kísértés? Nem. Azért vagyunk itt, hogy embereket Krisztushoz vigyünk! Ámen.

Kategória: Egyéb