P. Jukka
Néztelek benneteket, hogy jöttök be az ajtón. Örültem, hogy milyen sokan jönnek. Arra gondoltam: hogyan van ez a mennyben? Mindenféle ember odakerül a menny kapujához. „Nem is tudtam, hogy te is itt vagy!” Nagyszerű lenne régi barátokat látni ott, a szüleidet… Az egy jó hely az imádatra. Dicséreteket fogunk énekelni Istennek. A mennyben lesz helyünk. Ott van mindenki számára hely.
Zsolt 18:17 17Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. 18Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálamnál. 19Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. 20És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Olvasd és gondolkozz el azon, mit tett érted Isten. Van egy hely, ahova elvitt minket. Tágas helyre vezetett engem. Megszabadított engem, kiragadott engem, mert szeret engem. Isten szeretetének célja, céltáblája vagy. Isten téged céloz meg a szeretetével. Hagyd, hogy ezek a szavak szóljanak a szívedhez.
P. Jim
Csodálatos dolog, hogy Isten családjához tartozunk.
Péld 10:22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.
Ez az egyik kedvenc példabeszédem. Nemrég beszéltem diákoknak a Példabeszédek könyvéről. Lehet, gyorsan átolvasni, és akkor az ember nem kap sokat belőle. Ahogy Jákob is birkózott az Úrral, és végül áldást kapott, ugyanígy lehet ezzel a könyvvel is. Olvassuk valamit és elgondolkodunk rajta: mit is akart Isten mondani, és hogyan alkalmazhatnám ma? Ez nem mindig könnyű, de mindig van benne áldás.
A világ másként tekint az életre. Van egy keleti gondolkodásmód, a Jin-jang, miszerint minden jó dologban van egy kicsi rossz, és minden rosszban van valami kis jó. Ez démoni, mert Isten áldása tesz gazdaggá és abban nincs bánat. Jakab levele mondja: minden jó és tökéletes ajándék az Atyától való. Jó és tökéletes ajándék. Ez is része annak, hogy keresztények vagyunk.
Róm 8 azt mondja, hogy minden együtt munkálkodik a jóra annak érdekében, aki Krisztusé, aki hisz az Úrban. Minden a javára van azoknak, akiket Isten elhívott. Nem minden jó, amik velünk megtörténnek, és hitetlenekkel is megtörténnek, de számukra nincs benne érték. Mivel Isten annyira csodálatos, Ő képes arra, hogy a nehéz dolgokat áldássá fordítsa számunkra.
Néha előfordul, hogy egy helyzetet arra használhatok, hogy valaki mást megáldjak. Beszéltünk nemrég egy bizonyos egy gazdag emberről. Ha az élete gazdagságát kellene végignéznünk, akkor az emlékei között szomorúság lenne. Tett bizonyos dolgokat és meghozott döntéseket, hogy meggazdagodjon. Amikor mi kapunk áldásokat Istentől, akkor nem megbánással tekintünk ezekre vissza.
Ez egy másik oldalról ugyanaz a gondolat:
Róm 6:23 Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.
Kétféleképpen lehet fizetséget kapni. Az egyik, hogy az elvégzett munka után fizetnek, mint például egy festőnek vagy egy autószerelőnek. Legtöbben viszont havonta kapunk fizetést. A zsold a katona fizetéséről beszél.
Nem úgy van, hogy vétkezem és halált kapok cserébe, vétkezem és halált kapok cserébe, újra és újra. Hanem a bűn rendszerében élek és a végén halált fogok kapni. Ez az a rendszer, amiben a világ működik. Számunkra azonban úgy néz ki, hogy a mi fizetségünk a kereszten megtörtént. Isten ajándéka az örök élet. Ezt hangsúlyozza ez a vers. Isten áldása meggazdagít.
Néha valami elvonja a figyelmünket. Nem egy tonnás áldást kapok, pedig ezt keresem. Azt tartom gazdagságnak. Mégis minek van nagyobb súlya? Egy tonna sziklának vagy egy tonna hópehelynek? Előfordulhat, hogy elvonja a figyelmünket, hogy Isten áldásai aprók. Isten Igéje elmondja, hogy Ő minden nap eláraszt bennünket áldásokkal, csak észre kell venni, és tudni, hogy amikor Isten áldásait összeszedi az ember, akkor gazdag.
Ha minden embert áldásként számítok, aki itt van, akkor gazdag ember vagyok.
P. Kende
Mát 14:28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
Uram, add, hogy úgy jöhessek Hozzád, ahogy magamtól nem tudnék! Ez Zsolt 61-et juttatja eszünkbe.
Zsolt 61:3 E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.
Úgy mondhatnánk, hogy amikor az Isten háta mögött vagyok, akkor kinn vagyok a képből, még Neki is. Azt kiáltom: Uram, nem juthatok Hozzád! Isten a kőszikla. A héberben arról beszél, hogy magasabb szikla. Magasabb, mint én. Túl magas nekem, nem juthatok el oda. Nem tudok felmenni oda. Nem lehet szilárd alapom. Mit csinálok? Kiáltok Istenhez. „Nem tudok jönni Hozzád. Kérlek, vonj magadhoz egy olyan módon, hogy jöhessek Hozzád, ahogy egyébként nem jöhetnék! Mert erre van szükségem.”
Tudom milyen, amikor jövök magamból. A magam képességeivel, a magam akaratával, a magam dühével. „Uram, nem erre van szükségem. Kérlek, Uram! Parancsold, hogy hozzád jöhessek a vizeken! Egy módon, ahogy én nem jöhetek, szeretnék Hozzád jönni.” Gyakran ez a kiáltásunk, mint Péternek. Gyakran nem látom, hogy találhatnám meg Istent a helyzetben. Nem látom, hogyan emelhetne ki engem bárki a pusztulás verméből és a sáros fertőből.
Zsolt 40:3 És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
Ez az, amit Péter kért. „Uram, kérlek, a csónakot ismerem. Egész életemben halász voltam. Ebben jó vagyok. Itt a vihar, majd megoldjuk. Lehetne úgyis. Kievezünk valahogy. Meg tudjuk oldani természetileg. Uram, mégis valami többet szeretnék. Szeretnék valami mást. Szeretném, ha továbbmenne a dolog. Úgy akarok menni Hozzád, úgy akarlak ismerni Téged, úgy akarok járni Veled, ahogy az természetileg nem történhetne meg.”
Ha ott lettél volna Jézus napjaiban, és ott lettél volna a tömegben, akik körülötte voltak, akkor nem azt találtad volna, amire számítanál. Azt olvassuk, hogy sokan, akik Jézus körül voltak, fogyasztók voltak. Ez azt jelenti, hogy a saját céljaikra használták, amit Jézus adott nekik. Mint például Júdás, akinél az erszényt tartotta a csapat. Zseniális választás volt. 🙁 Mit csinált azzal? Amikor „téli gumi kellett az autójára”, belenyúlt és kivett belőle magának. Azt mondja az Írás, hogy használta a pénzt a maga céljaira.
Vagy a másik, Ján 6 Jézus azt gondolhatná: sikeres vagyok, mekkora sokaság van itt. Jézus viszont azt mondja a sokaságnak:
Ján 6:26b nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
Az egész csak arról szólt, hogy használták a saját céljukra azt, amit Isten adott, csinált. Lehet, meglepődtél volna. Hallani akarod Jézust, azok meg azt mondják: hol vannak a halak; elég a dumából, mikor jönnek a halak.
Jöhet valaki így a gyülekezetbe. Eljön azért, hogy legyen egy érzelmi felpörgés. „Éneklünk, ez kell nekem! Csak használni akarom, ami történik.” Eljön valaki és látja: „Mennyi hiszékeny, ostoba ember, ezekből meg lehet élni. Kölcsönadnál egy kis pénzt? Majd megadom.” Vagy lehet jó férjeket, feleségeket találni. Eljön valaki és azt mondja: használhatnám kicsit, amit Isten csinál? Lehet, valaki csak fogyasztó.
Voltak mások Jézus körül: kritikusok. Ha egy ideje jártok a gyülekezetbe, tudjátok, hogy nem fogok szobrot építeni egyetlen kritikusnak sem. Ez azt jelenti, hogy voltak körülötte emberek, akik egy felsőbbrendűség tudatában nézték, amit Jézus csinált. Bíróként megítélték, hogy mi hogyan kellene, hogy legyen, holott senki nem kérte meg őket rá. Luk 7-ben volt egy ilyen példa. Luk 7:39 azt mondta egy farizeus: ha ez próféta volna, nem hagyná, hogy ez az asszony hozzáérjen, mert tudná, hogy mocskos nő.
„Hé, farizeus! Simon, ki bízott meg téged azzal, hogy eldöntsd, helyes vagy helytelen-e, ami történik? Ki kért meg erre téged?” Voltak emberek, akik így nézték. Nem csak ez az ember, hanem amikor Ján 9-ben meggyógyítja a vakon született embert, Ján 9:24-ben azt mondják: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös, úgyhogy érts egyet velünk ebben.
Ma is megtörténhet, hogy valaki eljön, és azt mondja: milyen az üzenet, túl sokat nevetnek, vagy túl komolyak. „Túl sokat imádkoztok. Túl sok verset használtok, vagy túl keveset. Túl sokat olvassátok a Bibliát, vagy túl keveset.”
Még egy van, amit szeretek. Nálunk ez nem nagyon történik – a kritikusoknak adok egy jó ötletet 🙁 –: kis csoportokban beszélgetni arról, hogy felkent volt-e az üzenet vagy sem. Ezt könnyű csinálni. Ránézni egy hívőre, és azt mondani: „Jim bácsi, te olyan büszke vagy! Shane, majdnem pásztor Shane, te annyira sokszor buksz el. P. Zoli, ah, hagyjuk!” Annyira könnyű kritikusnak lenni valakinek az életében, vagy a gyülekezetben. Annyira könnyű megmondani valakinek, hogyan kellene csinálni. „Ha én igazgatnám ezt a céget, másként igazgatnám.” Lehet, de nem vagy megbízva vele.
Voltak emberek Jézus körül, akik mindenről lemaradtak. Lemaradtak a tanításról, a csodákról, az üdvösség lehetőségéről, mert megítélték felülről: ez gáz. Miért? Ki adta meg neked a jogot, hogy eldöntsd? Ki bízott meg, hogy te ítéld meg?
Voltak még ott szőrszálhasogatók. Ismered-e ezt? Ezek azok, amikor fognak valami jelentéktelent, és addig pumpálják, amíg valami jelentősnek tűnik, és aztán ezzel lemaradnak a jelentős dologról. Az asszony ilyen volt a kútnál eleinte. Ján 4:20 azt mondta: mi úgy gondoljuk, hogy ezen a hegyen kell imádkozni, ti meg úgy, hogy Jeruzsálemben kell. Gondolj bele: Jézussal beszélget! A világmindenség Urával és Teremtőjével, Istennel; Aki az egészet megalkotta; Aki hatalmas szavával fenntartja a világmindenséget; Aki majd egy nap majd összehajtogatja az egészet. Vele beszélget. „Ez a hegy, vagy az a hegy?” Valami jelentéktelen dolog.
Ugyanez lehet ma is ilyen. „Te melyik napon imádod az Urat? Csak nem szombaton? Akkor nincs üdvösséged, remélem, tudod. Mindnyájan el vagytok veszve.” Vagy bejövök a gyülekezetbe, és azt kérdezem: neked milyen ajándékaid vannak? Mintha számítana?! „Hasogatom a szőrszálakat. Kinek van a nagyobb bűne?” Kit érdekel? Miért pumpálnám fel? Miért ne néznék inkább arra, ami tényleg számít?
Jézus körül voltak emberek, akik nem csak beestek valahonnan, hanem akartak Tőle valamit. Péter ilyen volt. „Uram, ha tényleg Te vagy az; ha Isten vagy, ha Az vagy, Akinek mondod magad, akkor kérlek, hívj engem, hadd jöjjek Hozzád a vízen. Akkor tegyél valami nagyot az életemben! Akkor tégy csodát. Követni akarlak! Taníts meg, hogy lehetnék követőd!”
Ján 1-ben ezt látjuk. Keresztelő János ott van a tanítványaival. János volt az előfutár, aztán eljött Jézus.
Ján 1:36-37 36És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya! 37És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
Eddig János követői voltak, de János most azt mondja: Ő az Isten Báránya, nem én. Ezért Jézus után mennek.
Ján 1:38-39 38Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik: 39Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, … hol lakol?
Ezek az emberek követni akarták Jézust. El sem tudták jól mondani, mit akarnak. Mintha azt mondanám az Úrnak: Uram, bajban vagyok. „Mit kérsz Tőlem?” „Uram, nem tudom, mire van szükségem. Mondd meg Te, kérlek! Csak ismerni akarlak, követni akarlak, járni Veled. Szükségem van a hatalmadra az életemben. De lehet, nem tudom jól kimondani, nem tudom helyesen megfogalmazni.” Ez nem baj, mert ezek az emberek hallották az üzenetet, és követték, és azt mondták: akarunk követni, kérlek, tégy engem követővé.
Voltak emberek, akik a kenyér miatt követték. Voltak, akik azt mondták: Galileából jött, onnan sosem jön próféta, Ján 7:41 szerint ez kétszeres tévedés. Voltak, akik arról beszéltek: melyik hegyen kell imádni. Péter azonban valóban jár az Úrral, és öröme van ebben, és elkötelezett. Nincs kétsége, de nagyon izgatott. Ezért jövünk, mert az Úr tud valami többet adni nekem, mint amit természetileg kapnék, mint ahogy természetileg járnék. Az Ő lépéseit követjük.
Bukások és minden más. A bukásaim ellenére, ez egy mély és szent járás, mert Őt követjük. Vannak emberek, akik örökké kóvályognak. Tűnődnek: mi ez az egész; hány lámpa van a helyiségben; honnan van ennyi pénz a gyülekezetnek? „Ki ez a fickó Názáretből? Hol vannak a kenyerek? Mikor jön a következő adag hal?” El lehetek tévedve. Ott lehetek a megfelelő helyen, és mégsem vagyok követő egy természetfeletti módon. Holott Isten erre hívott el minket, hogy követők legyünk természetfeletti módon.
Voltak, akik fogyasztók voltak, de a tanítványok, akik valóban követték az Urat, részt akartak venni. Amikor az Úr elküldte őket, hogy prédikáljanak Izrael szerte, akkor mentek és csinálták, mert ez volt a szívükben. Részt akartak venni. Te is merj részt venni! Isten ments, hogy úgy legyél, mint egy fogyasztó. „Mikor történik már valami?”
Ha szolgálsz, akkor történik valami. Csodák és áldások, és lesznek dolgok, amik meg fognak rázni. Bátorítalak, hogy ne állj meg ott! Ugyanúgy, ahogy a tanítványok nem álltak meg ott.
Voltak, akik kritikusok voltak, de a tanítványok elfogadták, amit az Úr mondott. Ha kérdeztek, akkor nem ellenkezésből kérdeztek, hanem mert érteni akarták, el tudtak fogadni. Voltak, akik szőrszálakat hasogattak, de „egy dolog a fontos, és Mária a jobb részt választotta”, Luk 10:42, és a tanítványok is. Azt hiszem te is. Ezért vagy itt, mert követő akarsz lenni.
Legyünk követők! Nem feltétlen van erre erőnk. Nem tudjuk feltétlenül megcsinálni. Péter azt mondta: Uram, ha Te vagy az, akkor Te tedd meg; Te hívj engem, hogy lépjek ki a csónakból, és menjek Veled. Erre van szükségem napról napra, évről-évre, évtizedről-évtizedre, ha megérjük. „Uram, tégy engem követővé! Szeretnék az lenni egy másik szinten! Erre van szükségem.”
Mát 4-ben Jézus elhívja Pétert. Péter halász volt. Jézus valamiért szeretett halászokat elhívni. 🙂
Mát 4:19 És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.
Igazán úgy mondja: elvégzem bennetek ezt, hogy embereket halásszatok. Mit látunk itt? Jézus nem lustálkodókat hívott el, hanem halászokat. Ez valami, amit tesz. Arra hív minket, hogy járjunk Vele. Igen, először azt mondja: nyugodj. Aztán amikor ezt megtanuljuk, azt mondja: most csináljunk valamit együtt. „Ám először tanulj meg nyugodni Velem!” Ezért hívta el őket, mert azt akarta, hogy tegyenek.
Még egy: Péter nem magát tette emberek halászává. Nem kell, hogy magadat fejleszd egy nagyszerű szolgává Isten munkájára. Persze, eljárok bibliaiskolába, hűséges vagyok a szolgálatomban, de mindebben Isten tanít engem. Ő tesz azzá, akivé lennem kell. Ő végzi el bennem. Ő tesz engem követővé. Erre van szükségem. Nincs emberi vallás, filozófia, ami ezt megígérné. Hanem Isten végzi ezt el.
A gurum azt mondta nekem (nagyon tetszett): nem tudok semmit kihozni belőled, ami nincs már amúgy is ott. Nagyon hízelgett a büszkeségemnek. Jézus azonban nem ezt mondja, hanem azt: „Hadd munkáljak beléd valamit, ami eddig nem volt ott. Hadd hozzak ki valamit belőled, ami nem volt ott eddig. Jézus beléd munkál valamit.” Jézus belénk munkál valamit.
Azt hiszem jönni fog az érzés egy nap, hogy kicsit fel kellene húznom az orromat, és meg kellene ítélnem és azt mondanom: ez az egész nem jól megy, ha jó vezető lennél, akkor nem így csinálnád. Vagy felmérek valakit, és azt mondom: te ilyen vagy olyan vagy. Elkezdek rágódni kis dolgokon. Vitatkozom valami kicsi izén. Jönni fog ez a kísértés. Viszont gondolj bele, annyi ember volt Jézus körül. Ezrek voltak körülötte, akik nem hallottak semmit, mert el voltak foglalva. „Ezt a szőrszálat erre vagy arra hasítjuk?” Rettentő fontos dolgokkal voltak elfoglalva. „Ő megbántott; ő mindig röhög, mikor beszélek; ő elment mellettem és nem köszönt.” Valami kicsi dolog.
Jönni fog a kísértés. Tudod mit? Ez kivesz engem a követésből. Ez ki akar venni abból, ami tényleg számít. Azt kell mondanom: „Uram, én a Te követőd vagyok. Veled akarok járni egy természetfeletti módon. Erre van szükségem. Látnom kell Téged. Követni akarlak Téged. Hinni akarok. Taníts, vezess engem! Add nekem ezt, mert erre van szükségem.” Igazából arra van szüksége mindenkinek körülöttünk, hogy így járjunk, hogy így éljünk. Ámen.