Az ÚR Ünnepei – A Mieink II.

2010 május 23. vasárnap  18:00

P. Barry

Pünkösdre gondolunk és ApCsel 2-re, és arra, hogy összegyűltek a felső szobában, és belegondolunk, hogy a Szent Szellem leszállt az emberekhez ott – az időnek abban a pillanatában csodálatos dolog történt. Megváltozott az egyháztörténelem. Igazából ott akkor, abban a pillanatban kezdődött. Az isteni bánásmód az emberiséggel abban a pillanatban megváltozott. Isten terve nem változott. Az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek volt egy terve: ez a szabadítás terve volt. Az Atya eltervezte, a Fiú véghezvitte és a Szent Szellem kinyilatkoztatta.

Gondolj arra, hogy az időnek abban a pillanatában ott vagy a felső szobában – néhány évvel ezelőtt, amikor Izraelben voltunk, meglátogattuk ezt a helyet, amiről feltételezik, hogy a felsőszoba volt –, ahol a Szent Szellem megérintette az embert, és hirtelen elpecsételtetett az életed. A Szent Szellem az emberben lakozott, és szó szerint megváltoztatta a nyelvüket azért, hogy abból a szobából kilépve Isten üzenetét különböző vidékeken tudják hirdetni.

Jak 1:18 ez volt a kezdet, ez volt Krisztus zsengéje, a valaha megélt legnagyobb missziós útnak volt a kezdete. Missziók. Kiküldettek a világba. Nem úgy küldettek ki, hogy volt ismeretük és egy kis aprópénz a zsebükben. Hanem a kihívottakból hirtelen épült a gyülekezet arra, amit az apostolok és a próféták megalapoztak. 1Kor 3:16-17, Ef 3:19-22 mi lettünk Isten temploma. A Szent Szellem eljött és az emberben lakozott.

Persze, a Szent Szellem jelen volt az Ószövetségben is. Értjük ezt a képet. Ám az időnek abban a pillanatában bámulatos dolog történt. Mi, Krisztus Testének, a gyülekezetnek egyéni tagjaiként kaptunk egy elhívást Istentől. Olyan jegyet helyezett az életünkre, hogy amikor járunk, akkor többé nem a hústest szerint járunk, hanem 1Kor 12:7 szerint a megváltásunk pillanatában mindannyian elfogadtuk a Szent Szellemet és Krisztus követeivé váltunk.

Csodálatos dolog történt. Megszületett a gyülekezet, az eklézsia, a kihívottak, és azzá a hellyé váltunk, ahol az Istenség lakozott, Aki minden mindenekben, Krisztus mennyasszonya, akit szent és szeplőtlen mennyasszonyként mutattak be Isten előtt Isten kegyelme miatt. Istennek ez a kegyelme. A próféták és az apostolok megépítették a gyülekezet alapját, de aztán mi lettünk ezekké az élő kövekké, amelyeket arra az alapra helyeztek, és Isten Szelleme bennünk lakozik.

Emlékszem, egy nappal a Sabbath nap után volt, amikor elmentünk az Olajfák hegyére Jeruzsálemben, ott álltunk az Olajfák hegyén és lenéztünk Jeruzsálemre, és arra gondoltunk, hogy akkor ott végigmentek azon az ötszáz méteren az Olajfák hegyéről egészen a felső szobáig, aztán Isten jelenlétében a szívek felkavarodtak, és meglett a nagy küldetés, hogy elmenjenek Jeruzsálembe, Júdeába, Szamáriába, és a világ minden részére.

Ez nem csak egy történelmi esemény volt, hanem ma is ugyanígy megtörténik, hogy a nyelvünk elváltozik, és elmegyünk Jeruzsálembe, Júdeába, Szamáriába, és a világ minden részére úgy, hogy Isten hatalma lakozik bennünk. Válaszolunk az Ő elhívására, mivel tagok vagyunk rész szerint, akik a többi taggal rész szerint Krisztusnak a szeplőtelen mennyasszonyát alkotják. Ezek vagyunk mi.

Azért annyira csodálatos a gyülekezetnek születésnapjának az ünnepe, mert mi az életben való helyünket ünnepeljük ekkor. Hiszen többé nem csak egy kézzel alkotott templom létezik, és nem csak az eljövendő jónak az árnyéka, hanem a pontos képe Jézus Krisztusnak. Ő eljött és meghalt, feltámadt, és bennünk a Szent Szellem lakozik. Mi vagyunk az Ő alkotása. Használ minket ma, hogy Önmagát leleplezze a világ előtt.

Boldog születésnapot, Gyülekezet! Ez a mi örökségünk. Boldog születésnapot, Gyülekezet! Köszönöm, Uram, hogy tagokká tettél minket rész szerint, akik el vannak hívva arra, hogy ebben az igazságban járjanak, és hogy Krisztust leplezzék le a világnak. Ámen.

 

P. Kende

Ef 2:19-22 épülünk templommá az Úrnak. Azért vagyunk együtt, mert ünnepeljük azt a helyet, amit Isten adott nekünk az életben.

Gyakran, aki először van itt, úgy gondolja, hogy nem vagyunk komolyak Isten felől vagy az üzenet felől. Szó sincs arról, nagyon komolyan vesszük. Komolyan vesszük a családjainkban, komolyan vesszük a munkánkban, komolyan vesszük a gyereknevelésünkben, minden területen. Ugyanakkor, értjük azt, amiről az előző alkalmon (2010.05.23. de. P. Kende: Az ÚR Ünnepei – A Mieink I.) szó volt: amikor Isten összehoz minket, amikor Ő azt mondja, hogy ezt az ünnepet üld meg, akkor – 3Móz 23:1-2 – örüljünk azon az ünnepen.

Nehémiásban láttuk ezt. Ez az egyensúly. Komolyan vesszük Istent. Az egész életünket szeretnénk úgy rendezni, hogy Istennel járunk, de ugyanakkor Isten örömet ad nekünk, és örömünk van Vele. (Ha nevetünk, ha örömködünk, akkor ne sértődj meg, kérlek.)

Nagy ünnepünk van ma, Pünkösd. Ahogy P. Barry mondta, ez az Egyház születésének az ünnepe. Izraelnek hét ünnepe volt elrendelve Mózes 3. könyvében. Az első négyet néztük meg az előző üzenetben. Röviden:

1)    Páska, ami nekünk a Húsvét. Izraelnek az Egyiptomból való megszabadulást jelentette, de nekünk Krisztus haláláról szól. Arról szól, hogy Őt megfeszítették értünk.

2)     Kovásztalan kenyér ünnepe, ami a következő napon volt, és ez a tisztaságról szól. A kovász a romlás jelképe, és ilyenkor ezt ki kellett takarítani a házból. Ezt csinálta Jézus a kereszten. Ez a második dolog: Krisztus győzött a kereszten. Ő elvégezte a munkát értünk, Ő elintézte a bűn kérdését. Megfizetett érte egyszer és mindenkorra.

3)    Első zsenge ünnepe. Ez Krisztus feltámadásáról szól. 1Kor 15:20-22-ben Krisztus az első zsenge. Ő az első, Aki feltámadt a halálból, és nekünk nagy reményünk van emiatt, ezért ünnepeljük a Húsvétot. Nem azért, mert meghalt, nem a kereszt miatt, hanem amiatt, hogy meghalt, keresztre ment, és föltámadott. Ha nem támadott volna fel, akkor nem látnánk a győzelmét. Így viszont látjuk a győzelmét.

Ez a három ünnep egyben van a zsidó kalendáriumban. Ez csodálatos dolog, hogy Isten adta ezeket az ünnepeket Izraelnek, ugyanakkor a számunkra adott olyan tartalmat, amit annak idején az ószövetségi hívők nem láthattak.  Mi ma látjuk ezt. Zsid 8:5 az akkori árnyéknak látjuk a valóságát.

4)      A negyedik ünnep ötven nappal Húsvét után a Pünkösd, a hetek ünnepe.

Az első kalász Krisztus, és utána jött sok másik kalász – ezek vagyunk mi –, ez ApCsel 2-ben a Gyülekezet születése. Erről szeretnék beszélni, aztán kicsit arról is, ami ezután következik.

Először is a Pünkösd és a Gyülekezet születése. Annyira fontos ez nekünk! ApCsel 2-ben Isten adta a Szent Szellemet. Ez csodálatos dolog! Soha nem volt ez így azelőtt, hogy valaki hitt és Isten neki adja a Szent Szellemet. Isten Maga beleköltözik egy hívőbe – ilyen nem volt azelőtt. Megesett, de nem minden hívővel.

Most Ef 1:13 Isten pecsétet helyezett ránk és a pecsét maradandó. Amikor megbélyegeznek valakit, az maradandó. Ezt tette Isten. A Szent Szellem a maradandó bélyeg rajtunk, Aki nem megy el. Zsid 13:5 Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. Mit jelent ez? Isten felkent minket, 1Ján 2:20,27 a hívőnek kenete van. Ami azt jelenti, hogy hatalmat kapott: felhatalmazást a szolgálatra, felhatalmazást a szabadságra, felhatalmazást egy új életre, Ján 1:12. Hatalmat adott nekünk a Szent Szellem által.

Mi történt? ApCsel 2-ben ott voltak azok az emberek, tanulatlanok voltak, kiálltak és mindenféle nyelveken beszéltek. Nemzeti nyelveken, érthető nyelveken. Azért, hogy az evangéliumot átadják és az Isten nagyságos dolgait szólják. Ez volt az első alkalom, hogy betöltötte őket a Szent Szellem. Ez csoda nekünk is, hogy Isten hatalma a rendelkezésünkre áll. Nem tudom, hányszor birkózol a bűnöddel, a gyengeségeddel, ám Isten hatalma a rendelkezésedre áll. Nem kell beadnod a derekad, a Szent Szellem betölt minket. Ő ezért jött el. Ezért költözött belénk, hogy betölthessen minket. Ő keresi ezt, vágyik erre. Ez azonban a mi döntésünk minden alkalommal.

Az üdvösségünk nem kérdés, ha hittünk Krisztusban, de ugyanakkor lehetséges a hívőnek, hogy nincs betöltve, hogy a Szent Szellem nem vezeti, hogy megszomorítja vagy megoltja a Szent Szellemet. Ez lehetséges a hívő számára. Ez azt jelenti, hogy ahogy megyek az életben, csak járok a magam útján. Hogyan lehetséges ez, ha egyszer Isten Szellem eljött? A válasz az, hogy a bűnöm engem a saját érdekeimhez fordít.

A bűnöm vízszintessé tesz mindent. Ami azt jelenti, hogy a függőleges kapcsolatom Istennel jelentéktelenné válik. „Hiába is beszélsz nekem erről, a bűnöm miatt csak így tudom nézni a dolgokat, másként nem tudom nézni őket.” Lehetséges ez egy hívő életében? Sajnos, igen; de nem kell benne maradnunk. Ez az örömhír ma: nem kell benne maradnunk. Mert „bele lettünk sütve egy kenyérbe”, a Gyülekezetbe, tagok lettünk rész szerint.

Megvan a részünk a Gyülekezetben. Nem kell magam lennem, nem kell személytelennek lennem, nem kell beadnom a derekam a bűnömnek. Mert lehet, hogy gyenge vagyok, de a testvérem bátorítás nekem, a közösségünk felemeli Krisztust és felfrissülök ebben. Örömünk van együtt. Ez annyira gyönyörű, annyira élvezem, annyira szükségem van rá újra meg újra.

Belecsúszhatok a másikba? Persze, mert elhiszem, hogy vagy én elégítem ki a szükségemet, vagy senki más. Zsolt 36:9 Isten az, Aki bőségesen megelégít minket. Bőségesen, gazdagon megelégít minket.

Kol 3:1 Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,

Azt mondja nekünk: Keressétek a megelégedést Ővele, keressétek a választ Ővele, keressétek a megoldást Ővele! „Kereshetem másutt is?” Persze! „Kereshetem magamban is?” Naná! Kereshetem viszont Nála is, és Ő a válaszom. Nekem Őrá van szükségem újra meg újra! Ez a Pünkösdnek a jelentősége, hogy Isten beletett minket valami vadonatújba, az Ő Gyülekezetébe. Ezen a helyen azt tanuljuk: Ő a válaszom.

–        Ő a válaszom a betegségemben,

–        Ő a válaszom a betegségemre,

–        Ő a válaszom a halálra,

–        Ő a válaszom a kihívásra,

–        Ő a válaszom a gyengeségemre, és

–        Ő a válaszom arra is, amikor minden jól megy az életemben.

Hétfőn, kedden, csütörtökön, minden nap, amikor örömöm van. Ő a válaszom, nekem Rá van szükségem. Ez fontos nekünk, mert ha megnézzük ApCsel 2-t, akkor azt látjuk, hogy Jézus ígért nekik valamit, ami megdöbbentő. Azt mondta nekik Ján 16:7-ben: jó nektek, ha elmegyek. Képzeld el, Jézus azt mondta, hogy jobb nekünk, ha a Szent Szellem bennünk van, minthogyha Ő itt lenne közöttünk fizikailag. Meglepő? Nekem az, de ugyanakkor nem.

Gondolj bele ebbe! Jézus azt mondta nekik: ami ezelőtt történt, az semmi ahhoz képest, ami ezután jön. „Hogy érted ezt?” A válasz az, hogy nézd meg a tanítványokat az evangéliumokban. Tulajdonképpen vicces, nem értik az egészet. Semmit nem értenek. Össze-vissza beszélnek. Jézus azt mondja: Fiúk, megyek a keresztre! Ők meg azt mondják: „Ki is a legnagyobb közöttünk? Ki a legfontosabb?” Semmit nem értenek az egészből. Egyfolytában kérdeznek: Hogyan van ez? Miért mondtad ezt? Miért csináltad ezt? Most azonban nekik van tekintélyük. Most ők szolgálnak. Most ők magyarázzák meg, hogy mit jelent. Mert eljött a Vigasztaló.

Eljött a Szent Szellem. Ő a válaszunk. Ján 14:16 Aki más, mint Jézus Krisztus, de ugyanolyan, mint Jézus Krisztus. Ugyanaz a természete, mert Jézus Krisztus Isten és a Szent Szellem Isten, és Nekik ugyanaz a természetük, Ők egyek, de két Személy. Isten elküldte Őt. Most azok az emberek, akik két értelmes szót nem tudtak összerakni, tekintéllyel szolgáltak. Szeretettel szolgálnak, nem aggódnak. Gyönyörű, ahogy járnak és élnek.

4Móz 11:29 Mózes így beszélt valakihez: „Azt kívánom, bárcsak Izrael egész gyülekezete prófétálna. Bárcsak Izrael egész gyülekezete értené, hogy mi történik. Bárcsak Izrael egész gyülekezete így beszélne, mint én.” Mert valaki féltette Mózes szolgálatát és azt mondta: Mózes, tiltsd meg nekik! Ő meg azt mondta: „Nem, nem! Bárcsak mindenkinek meglenne ez!” Mózesnek ez a vágya ApCsel 2-ben valósult meg.

Isten Jer 31:33-ban azt mondta: a szívükre írom az Én törvényemet; ezt tette velünk akkor. A szívünkre írta az Ő törvényét, az Ő akaratát, és azok a tanulatlan emberek nagy-nagy hatalommal beszéltek, nagy szeretettel és nagy bölcsességgel. Ez a gyülekezet igazán. Másik módon beszélünk, lehet, hogy ugyanazon a nyelven – nem mindenkinek van meg a nyelveken szólás ajándéka, sehol nincs ott az Írásban, hogy mindenkinek meg kellene lennie –, de mindannyian kaptunk egy új nyelvet, mindannyian építhetünk, mindannyian szolgálhatunk, bármelyikünk elvezethet valakit az üdvösségre Krisztusban. Ez olyasvalami, ami azelőtt nem volt a miénk.

Isten valami vadonatújat csinált közöttünk és bennünk. Ez a Pünkösd. Mi vagyunk az az aratás. Isten azt mondja: „Te is olyan vagy, mint Jézus. Te is megkaptad azt az életet. Így a tiéd a menny, tiéd a feltámadás, tiéd az örök élet. Ez mind a tiéd.” „Uram, hogy lehet ez?” Isten azt feleli: „Nekem meg van a rendem és abban a rendben itt van a te helyed. Behelyeztelek ide, te ez a kő vagy.” Élő kövekből épül ez a ház. Ez gyönyörű ház. Csodálatos!

A Szent Szellem betöltése annyira fontos, annyira más! Más vallásokban, ahol szeretnének téged összekötni valami démoni hatalommal – csak úgy mondják: szellemi hatalommal –, azt mondják neked: „Üresítsd meg magad! Nincsenek kívánságaid, nem vagy tudatában magadnak, üresítsd meg magad! Majd akkor bejöhetsz és kapcsolatod lehet.”

A Szent Szellem betölt minket. Éppen a fordítottja. A Szent Szellem megtölt minket. Ez annyira nagyszerű nekünk!

–        Ő megtölt minket tartalommal,

–        Ő megtölt minket szeretettel,

–        Ő megtölt minket kapcsolatokkal,

–        Ő megtölt minket együttérzéssel,

–        Ő megtölt minket irgalommal,

–        Ő megtölt minket ajándékokkal.

Ő az, Aki megtölt minket. Ez nagyszerű nekünk! Mert azelőtt – úgy mondjuk – hiány-motivált voltam. A hiányom motivált engem. Azért csináltam dolgokat, mert nem volt valamim. Senki nem mondta azt: Milyen nagyszerű vagy! Úgyhogy valamit csináltam magammal, hogy valaki végre mondja. Ez az egyik vágyminta, az elismertség utáni vágy.

Az emberek csinálnak ezer dolgot, hogy valaki észrevegye. „Azért, hogy valaki észrevegye, hogy milyen nagy és erős vagyok. Ha az nem, akkor valaki észrevegye, milyen nagy és erős a motorom. Ha az nem, akkor valaki észrevegye, milyen nagy és erős a feleségem…” Ám ez megszűnt, mert a Szent Szellem betöltött és azt mondta: „Te drága vagy. Fontos vagy. Neked értéked van!” Akkor az ember azt mondja: „Kit érdekel, hogy mit mondanak rólam! Isten fontosnak tart engem. Hogy lehet ez?”

A vágyak, a vágyminták – az anyagi vágy: az, hogy birtokoljak dolgokat; az intellektuális vágy: biztonságot vagy elismertséget szerezzek a nagy tudásom által – ezek elmúltak. Szeretek tanulni, de nem azért, hogy valaki észrevegye, és azt mondja: „Ó, te milyen okos vagy! Ah, te mennyi mindent tudsz!” Dolgozunk pénzért, de nem gondoljuk, hogy abban van a biztonságunk.

A hatalomvágy? A Szent Szellem betöltött engem, és a hatalomvágyamnak annyi. Nem kell kontrollálnom, nem kell irányítanom se erővel, se manipulálással, se pénzzel, sem semmivel. Mert Isten azt bízta rám, hogy járjak Ővele. Ez elég nagy dolog nekem.

Büszkeség? Az is egy vágyminta. Fölé emelni magam a többieknek, viszonyítani, hasonlítgatni. A Szent Szellem ehelyett azt mondja nekünk: Figyelj, te tag vagy a Krisztus Testében! Nem hasonlítgatunk, hanem mind részek vagyunk, mindenkinek megvan a része.

Ha hívő vagy Jézus Krisztusban, akkor megvan a helyed. Ez az egyik ok, amiért ne élj paráznaságban, amiért ne élj bűnben, amiért ne lopj, amiért ne hazudj, amiért ne legyél alkoholista. Ne élj ezekben, mert ha úgy élsz, hiányzol mindannyiunknak. Lehet, hogy itt vagy, de nem tudod betölteni a helyedet.

Isten betöltött minket, a Szent Szellem betöltött minket és megszabadított minket. Vágyminták megvannak, ismerjük őket, de a Szent Szellem betöltött engem.

Érzéki vágy? Megtanultuk ezt is: Isten az én válaszom, és ez rendben van az életemben.

A Szent Szellem betölt minket, úgyhogy nem a hiányunk indít minket dolgokra. Valaki azt mondja: „Legyél a barátom, mert nincs egy barátom sem!”  Miről beszélsz? A Szent Szellem a legjobb barátom! Itt van velem. Ha van más barátom is, az áldás, hallelujah! Nagyszerű, ha valakinek olyan barátja lehet, mint ő, de ugyanakkor tudom, hogy van több. A Szent Szellem betöltötte az életemet. Isten betöltött minket és megszabadított minket attól, hogy a hiányunk szerint kelljen élni az életünket.

Az első négy ünnepet végiggondolva: ez nagyszerű nekünk, ez gyönyörű, de még nincs vége.

5)      A Kürtzengés ünnepe. Jóval később van a Pünkösd után. Ez az ünnep Jézus Krisztus második eljöveteléről szól.

Ez is meg fog valósulni. Nagyon fontos! Isten terve megy tovább. Isten terve nem áll meg. Vannak, aki gúnyolódnak: „Ugyan már! Semmi nem történik! Hol van Isten?” Egy nap csúnya ébredésed lesz, barátom! Bátorítalak, hogy higgy ma, mert különben kellemetlen meglepetésed lesz. Egy nap jön az elragadtatás – 1Thessz 4. vége –, aztán jön a nagy nyomorúság, és annak a végén a Kürtzengés: Jézus Krisztus második eljövetele. Isten újra összegyűjti Izraelt, és jön az ezer éves királyság. Krisztus felállítja az Ő királyságát, Mát 24:30-31; és ezer éven át uralkodik a Földön.

Ha azt mondod nekem: „Ugyan, miről beszélsz?! Hol van ez?” Azt felelném neked: Megtörtént-e eddig, amit Isten megígért? A Páska, a Kovásztalan kenyér, aztán az Első zsenge. Jézus Krisztus megtette mindezeket? Ő lett az áldozat? Elvégezte a munkát? Feltámadott a halálból? És ha igen, és ráadásul megszületett a Gyülekezet is, akkor szerintem biztos lehetsz benne, hogy Jézus Krisztus eljön újra, és felállítja az Ő királyságát, és uralkodni fog ezer éven át. Még itt sem lesz vége!

6)      Engesztelés Napja. A Kürtzengés ünnepe után.Ez megint az áldozatról szól, az ítéletről szól, a bűnnek a súlyosságáról.

Ez komoly ünnep volt, mert a bűn súlyáról beszélt. Ha előre tekintünk – ha jól értjük –, akkor ez a nagy fehér trón ítéletéről szól. 1Tim 4:1-2, Zak 12:10 Jézus Krisztus ítélni fog. Ha valaki azt mondaná Neki: Te nem értheted ezt!; akkor Ő azt felelné: „Értem! Mert itt éltem, és nemet mondtam a bűnre. Értem, mert minden bűn büntetése rajtam volt.” Ez szörnyű ítélet lesz, de a bűnnel Isten el fog bánni egyszer és mindenkorra.

7)      Sátorok ünnepe. Ez az utolsó ünnep. A közösségről szólt, szól mindmáig.

Ez arról szól, hogy örökkön örökké Istennel fogunk lakni. Örökkön örökké Vele fogunk sátorozni. Mik 4:1-7 örökkön-örökké Vele fogunk lakozni, ez nem fog megváltozni. Jel 21:3 mindig Vele leszünk.

Miért mondom ezt? Azért, mert az ember megkérdőjelezi: „Tényleg történik valami?” Ha megtörtént az első, a második, a harmadik, a negyedik, akkor nem számolhatunk-e azzal, hogy az ötödik, hatodik és a hetedik is végbemegy? Szerintem igen. Ezerszer is igen. Látni fogjuk Őt! Nincs kérdés.

Fontos dolog, hogy ezen ünnepek során minden hívő zsidó háromszor fellátogatott Jeruzsálembe, mert három ezek közül olyan volt, hogy Jeruzsálembe kellett menniük. Egy átlag-vallásban manapság azt mondják, hogy ha nagyon szent akarsz lenni, menj el egy zarándoklatra egyszer életedben. „Egyszer. Az is több már, mint amit mindenki más csinál. Olyan nagyon szent vagy.” A zsidó ember azonban egy évben háromszor felment Jeruzsálembe.

Ha Istennel járunk, akkor Ő többre hív minket, mint amire természetileg indíttatásunk lenne. Ez nem baj. Amikor Péter, János, Jakab, Júdás és a többi apostolok ApCsel 2-ben előálltak és prédikáltak, akkor abban semmi természeti indíttatás nem volt, hanem Isten Szelleme szolgált rajtuk keresztül. Ez a mi életünkben is megvan. Ha ma belenézünk ebbe, azt mondjuk: „Uram, ne viccelj, a Pünkösd kétezer éve volt! Hol van a többi már? Mikor jönnek már?” Isten azt feleli: „Várj! Türelem.”

Jézus a feltámadás után negyven napot töltött velük – Pünkösd ötven nappal Húsvét után van, Jézus negyven napig volt velük –, és utána elküldte a Szent Szellemet, de a kettő között volt egy kis idő. Csinálhatta volna úgyis, hogy velük van negyven napig, felmegy a mennybe, rögtön küldi a Szent Szellemet, és egyből be vannak töltve? Lehetett volna így csinálni? Lehetett volna, de azt akarta, hogy higgyenek, és nem látva várjanak. Türelmesen várjanak.

Nekünk is ezt mondja: „Ez kis idő. Várj még egy picit!” Egy valamit biztosan tudunk, ma nagyjából kétezer évvel közelebb van az eljövetele, mint amikor az apostolok elkezdtek hinni. Mi sokkal jobb esélyünk van arra, hogy lássuk az elragadtatást. 🙂 Ez rendben van. Isten azt mondja: „Türelem. Várj!”

Szeretnélek bátorítani, hogy a mindennapokban Isten velünk van. Sokszor tényleg olyan pici döntésen múlik, hogy a Szellemben járok vagy sem! Én azt suttogom: Ámen; és a Szent Szellem azt visszhangozza, mint a Niagara: „Ámen. Ezerszer is igen.” Olyan közel van hozzánk. Néha viszont türelmetlenek vagyunk. Látni akarunk valamit. „Mikor lesz már valami? Hopp! A kávéból is kitalálták az instantot, Te is csinálhatnád gyorsabban a dolgokat. Mire vársz, Istenem?” „Csak türelem!”

Amikor megtörténik, amikor a Szellem betölt minket, akkor lehet, hogy meglepődünk. Mert az apostolok, azok a gyáva nyulak, bátran mentek és beszéltek.  Bementek a városba, ahonnan menekültek, azzal a hírrel, amit nem volt szabad mondaniuk, azok előtt, akik megölték az Urat, nyilvánvalóvá tették.

Szeretnélek bátorítani ebben. Nekünk hívőknek ez a Pünkösd hatalma. Nekünk nem kell természeti módon megpróbálni összerakni a részleteket: „Ja, értem! Így kell viselkedni, ezt kell mondani. Így kell csinálni. Így kell mosolyogni.” Nem! Ez nem erről szól. Ezért van örömünk, ezért van szabadságunk, mert a Szent Szellem eljött és valami mélyebbet hozott az életünkbe. Nem a felszínt, nem a külsőt, hanem a valóságot. Ámen.

Kategória: Egyéb