Az ÚR jót tett velem! & Megint másik edényt készített – Isten munkája az életünkben

2016 augusztus 28. vasárnap  16:30

P. Duló Attila

Róm 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.

Azt mondja itt Pál, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van. Gyakran vagyunk olyan helyzetben, hogy próbálunk vitába szállni Pál apostollal. Amikor súlyos betegségem van, mondhatnám azt: Nehogy már ez a javamra legyen! Ha elhagyna a feleségem, mondhatnám: „Micsoda?! Ez a javamra van?” Sokszor úgy vagyunk vele, hogy amikor valami nehézségben, gondban, változásban vagyunk, akkor nehéz elhinni, hogy az akár a javunkra is válhatna.

A Biblia két fantasztikus alakján gondolkodtam: József és Dávid. Bizonyos szempontból kicsit hasonlítanak egymásra. Mindketten pásztorok voltak, aztán mindketten voltak üldözve. Józsefnek az a fantasztikus ígéret adatott, hogy meghajolnak előtte az emberek, hogy uralkodni fog. Ahogy elmélkedett ezen az ígéreten, ezen az álmon, egyszercsak egy kútban találta magát ahova a testvérei bedobták. Gondolhatott volna arra: „Na, Isten elhagyott! Isten meggondolta Magát.” József azonban nem ezt tette, hanem változatlanul bízott Istenben. Aztán láthatjuk, hogy mit kerekített ki ebből Isten.

A börtönben is gondolhatta volna ugyanezt: Isten már nem szeret. Viszont azt olvassuk, hogy Isten vele volt, és Isten nem hagyta magára, hanem csodálatos dolgot kerekített ki ebből a helyzetből. Józsefnek át kellett mennie azokon a nehézségeken, amiken átment, szenvednie kellett ahhoz, hogy megtanuljon vezetni, hogy megtanuljon uralkodni. Ha rögtön az álma után Egyiptom élére került volna, akkor egészen biztos, hogy nem tudta volna úgy irányítani a dolgokat, ahogyan azt később tette. Szüksége volt arra, hogy átmenjen dolgokon, és Isten végül is a jóra fordította. 1Móz 50:20-ban olvassuk, hogy azt mondta a testvéreinek: Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt. Isten minden helyzetet a jóra tud fordítani.

Dávid már felkent király volt, és az apja mégis vele küldte az elemózsiát a bátyjainak. Aztán legyőzte Góliátot, bekerült a királyi palotába, és Saul őt használta céltáblának a dárdadobálásban. Dávidnak menekülnie kellett. Az Adullám barlangjában vajon mire gondolhatott Dávid? Mondhatta volna azt: „Na, Isten elhagyott! Na, győzött az ellenség.”? Mondhatott volna nagyon sok mindent.

Zsolt 13:2-3 URam, még meddig tart ez? Végképp elfelejtkeztél rólam? Meddig rejted el arcodat előlem? Meddig kell tanakodnom lelkemben, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig hatalmaskodhat rajtam ellenségem?

Dávid belefáradt a menekülésbe, és azt kérdezi: „Meddig tart ez még? Uram, elfeledkeztél rólam? Uram, mi történik? Fel vagyok kenve arra, hogy én legyek a király, mégis az életemért futok?” Aztán az utolsó vers annyira tetszik:

Zsolt 13:6 Mert én bízom kegyelmedben, szívem ujjong szabadításodnak. Hadd énekeljek az ÚRnak, mert jót tett velem!

Ismerjük a történetet, Dávid nem gondolkodott úgy: Isten elhagyott. Hanem azt mondta: „Bízom a kegyelmedben. Dicsérni akarlak még! Szeretném azt mondani: Az én megszabadító Uram!” Aztán láthatjuk, hogy Dávid trónra ült, Izrael királya lett. A legjobb királya lett Izraelnek. Isten jóra fordította. Viszont neki is szüksége volt arra, hogy átmenjen mindazon, amin átment, ahhoz, hogy uralkodni tudjon.

Úgyhogy, amikor benne vagyunk egy nehéz helyzetben, akkor csak gondoljunk erre, amit Dávid mond Zsolt 13:6-ban: Hadd énekeljek az Úrnak, mert jót tett velem! Bízzunk abban, hogy Isten tudja, mit csinál.

Most egy nagyon érdekes helyzet van a gyülekezetben, a pásztorunk elment. Két hónapra Baltimore-ba ment. Gondolkodhatsz erről így is: „Ez a csúnya pásztor itt hagyott minket. Ennek a csúnya pásztornak a saját nyaralása többet ér, mint a gyülekezet!” Viszont gondolkodhatsz úgy is: „Micsoda lehetőség! Isten vajon mit fog ebből kihozni? Mi történik a gyülekezetben? Mi lehet ebből, ami nagy áldás lesz?” Én mélyen hiszem, hogy Isten ebből nagy áldást akar kerekíteni. Mert semmi sincs véletlenül. Ha Isten kinyitotta a pásztornak ezeket az ajtókat, aminek következtében kimehetett, akkor ezzel komoly célja volt. Hiszem, hogy meg akarja áldani valamilyen formában a gyülekezetet.

Csak gondolj bele, hogy az egyik ilyen áldás, hogy most e két hónap alatt több pásztortól hallhatunk üzeneteket. Azért, mert amikor itt a pásztorunk, akkor általa táplál minket az Úr, de most úgy néz ki, hogy többen fogunk prédikálni. Sokszínű lesz. Úgyhogy gondolkodhatunk erről így: „Tyű! Uram, olyan izgatott vagyok! Mit fogsz ebből kihozni?” Biztos vagyok abban, hogy ebből Ő jót akar kihozni. Mert azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van. Ámen.

 

P. Brian

1980-ban az újdonsült feleségem és én elmentünk Texasba. Talán egy éve voltunk házasok. Ez még azelőtt volt, hogy Greater Grace-be mentünk volna bibliaiskolába. Tényleg úgy éreztünk, hogy Isten arra hív minket, hogy misszionáriusok legyünk. Úgyhogy felmondtam a munkámat. Nagyon hosszú ideig, kb. egy évig dolgoztam ott. Úgy éreztem, az élet túlságosan kényelmessé válik. Tennünk kellett valamit. Úgyhogy úgy döntöttünk, Texas államba költözünk.

Kezünkbe került egy hírlevél egy pásztortól, akit Keith Green-nek hívtak. Az idősebbek talán hallottak róla. Arról írt abban a hírlevélben, hogy egy bizonyos városban szükség van misszionáriusokra. Messze lenn volt ez Texas déli részén, kb. nyolcezer km-re. Beültünk az autónkba, és mentünk. Mi nagyon szeretünk így együtt lenni. Vannak olyan házaspárok, akik nem igazán bírják az együtt vezetést. Sőt, nagyon veszélyessé válhat, és mindig kell lenni egy harmadik személynek is az autóban. Mi elég jól elvagyunk. Legalábbis akkor elég jól elvoltunk egymással, mostmár van némi küzdelem benne. 🙂

Aztán megálltunk abban a városban, de még arra sem emlékszem, hogy pontosan hol is van, az üzenetet azonban sosem fogom elfelejteni. Jer 18-ból volt az üzenet, a fazekasról szólt. Az egész üzenet alatt a prédikátor a fazekas lábmozgását utánozta, ahogy hajtja a korongot. Mert ez az, amit a fazekas tesz. Alul van egy fakorong, és felül egy forgó lap. Egész üzenet alatt ezt a mozdulatot utánozta.

(Azon tűnődöm, hogy én is tehetném-e ezt az egész üzenet alatt. Még soha nem próbáltam, és a lábam már most fárad. … Kicsit lelassítok. … Így már egészen jó. :-))

Tudod, hogy a fazekas mit csinál? A fazekas fog egy darab agyagot, gyúrja, meggyúrja, aztán a felső korongra csapja, és kezdi forgatni. A nedves kezével formálja az agyagot, a hüvelykujjait belenyomva a közepébe. Az edény egyre nagyobb lesz, formálódik. A kezük annyira hozzáértő, érzékeny! Minden csomót, minden tökéletlenséget megéreznek. Amikor valamit észrevesznek, azt mondják: Újra kell kezdeni! Leveszik a hibás darabot, eldobják. Vesz egy újabb darab agyagot, meggyúrja, rádobja a korongra, és újra kezdi. A tenyerével formálja, bemélyeszti a hüvelykujjait a közepébe, és készít egy edényt. Erről szól Jer 18. A gyönyörű az, hogy háromezer év alatt a fazekasok korongja nem változott. Két korongról szól még mindig, és ugyanazt teszik. A fazekasoknak jó nagy lábuk van, a kerék miatt.

Gondolkoztam ezen, és olvastam Jeremiás könyvét. (Azt hiszem, időnként a fazekasok lábat is váltanak. :-)) Aztán Jeremiás Izraelről mondott próféciát. Izrael Isten agyaga. Ebben az agyagban voltak rossz dolgok. Mivel Isten a történelem Mestere, a kerék az idő, a szennyeződések benne a bűn, a gyengeség, a becsapottság, a rossz döntések… Ez is mind benne volt az agyagban.  A legvégén látjuk, hogy az Úr kiveszi ezeket a tisztátalanságokat, és újra készíti az edényt olyanra, amilyennek Ő szeretné. Ha végignézed az Írást, Jel 21-ben láthatod az Új Jeruzsálem leírását. Azt látod ott, hogy tizenkét kapu van az Új Jeruzsálemben. A tizenkét kapu Izrael tizenkét törzséről van elnevezve. Isten agyaga. Kivette a szennyeződéseket egy időszakon keresztül.

Természetesen mi is ilyenek vagyunk. A mi életünk olyan, mint az agyag. A mi életünkben is megvannak ezek a tisztátalanságok. A mennyben nincsenek tisztátalanságok, de a mi agyagunkban megvan. Az Úr azonban munkálkodik. Az életeinkben munkálkodik, és ezek a tisztátalan dolgok a felszínre jönnek. Az Ő kezei érzik ezt. Az Ő gyöngéd kezei. A fazekasok olyan emberek, akiknek nagyon érzékeny kezük van. Mondhatnánk azt is, hogy nagyon finom kezük van. Azért, mert a lágy agyagot nem lehet durva kézzel kezelni, hanem lassan kell formálni azt. Nagyon lassan.

Zsid 12-ről gondolkodtam.

Zsid 12:6 mert akit szeret az Úr, megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.

Megfenyít, megostoroz – mit jelentenek ezek a szavak? Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti és megostorozza. A görög paidúó szó azt jelenti, hogy valakinek a jellemét formálni. Formálni a jellemet. Ezt teszi tanítással, képzéssel, fájdalommal, testi dolgokkal: fizikai fájdalom, körülmények, bajok; és belső dolgokkal: meggyőződések, bűntudat, és még félelem is. Mindezek a dolgok kihozzák a tisztátalanságokat belőlünk, és arra késztetnek bennünket, hogy olyan helyre jussunk, ahol nagy a bizonytalanság. Mert azt hittük, hogy értjük.

Aztán valami szól hozzánk, úgy, mint Péterhez. Ő azt gondolta, hogy rendben van. Gal 2-ig, amikor is megjelent Pál apostol. Hirtelen Péter már nem volt annyira rendben. Mert ő törvényeskedővé vált, és Pálnak mindenki előtt szólnia kellett hozzá: „Péter, ez nincs rendben, hogy a zsidókhoz húzol, odaülsz hozzájuk, és aláveted magad Mózes törvényének, amikor a zsidók itt vannak. Amikor viszont elmennek, akkor pedig kegyelemben élsz.”

Volt egy gond Péterrel, a szíve nem volt rendben. Lehet, hogy érezte. Mert a Fazekas leveszi a korongról azt, amiben tisztátalanságot talál, meggyúrja, és újra a korongra csapja. Lehet, hogy érezte. Érezted már ezt, amikor Isten munkálkodott az életedben? Minden rendben, aztán hirtelen kimegy a talaj a lábad alól. „Mi történik most?” Megtörtént már ez veled? Velem megtörtént. Aztán újra érzed a kezét, azokat a gyengéd kezeket, és rájössz: Isten munkálkodik az életemben!

Ő nem szentimentális, ugye? Nem kérdez meg téged, mielőtt jön. Ő csak besétál. Az ördög mondhat ilyet: „Figyelj! Bemehetek?”; és az Úr azt feleli neki, hogy igen. Az ördög nem mondja azt: „Küldj neki egy e-mailt. Mondd el neki, hogy mi fog történni két hét múlva.” Hanem csak ott van, és a talaj kifut a lábad alól. „Mi volt ez?” – kérdezed. Meg vagy gyúrva, oda vagy csapva. Ez elég intenzív! „Már azt hittem, hogy elveszítettem az üdvösségemet.” Lehet egy hét, vagy egy hónap… lehet, hogy ennél hosszabb, de Ő mindig hűséges, és érezhetem az Ő kezét. Azt a kezet, amely olyan edénnyé formál engem, amilyennek Ő eltervezett.

Pál apostol az mondaná: Minden a te javadra van! Azért, hogy azt a kegyelmet, amit elfogadtál, mások láthassák, és hálát adhassanak érte. Amiatt, amit Isten véghezvitt a te életedben. Úgyhogy ne legyél meglepődve, amikor hirtelen történnek dolgok. Furcsa dolgok történnek. Péter azt mondta: Ne számítsátok ezt furcsának, amikor történnek dolgok. Mert így dolgozik a Fazekas. Ez a módja annak, ahogy Ő dolgozik. Az Ő keze formál minket. Szeretjük ezt, amikor érezzük Istent és a célt.

Aztán azt mondja: „Várjunk csak egy kicsit! Van itt valami! Egy kis önző érdek… Van ott valami!” Vagy: Meg akarom mutatni a világnak, hogy mennyire ámulatba ejtő hívő ez az ember. Úgyhogy itt az ideje kivenni azt a hibás részt, meggyúrni, és vissza a korongra. Isten munkálkodik az életünkben. Ezt soha ne felejtsük el! Nem különös, amikor furcsa dolgok történnek. Ez normális, amikor Isten munkálkodik az életünkben. Ő megfenyít bennünket. Megostoroz minket.

A megostoroz szó az eredetiben azt jelenti, hogy valakit megverni. „Tényleg, Uram, Te megostorozol minket?” Igen, megtörténik. Voltál már megostorozva az Úr által? Megengedi, hogy olyan dolgokon menj át, amelyek nagyon fájdalmasak, és közben azon tűnődsz: „Uram, ez fáj! Annyira elveszettnek érzem magam!” Ő azt mondja: „Minden rendben van. Különféle kihívások közé viszlek, azért, hogy a rossz a felszínre kerüljön, és megtisztítsam azt, aki vagy. Azért, hogy megtisztítsam a jellemedet.”

(Huh, elég komoly munka fazekasnak lenni! Azt hiszem, sosem fogom ezt a koronghajtást csinálni többé. 🙂 Egyszer az életben elég. És ez rendben is van, mert a Greater Grace prédikátorai sosem prédikálják ugyanazt az üzenetet még egyszer. Ez jellemző ránk, nem? Úgyhogy most megállítom a kereket, de ne gondold, egy pillanatra se, hogy a kerék megállt.)

Isten nagyon személyes. Munkálkodik az életünkben, és azt akarja, hogy a világ lássa ezt. Azt, hogy Ő mit helyezett belénk. Pál apostol azt mondja, hogy arany van a földi edényekben. Valaki írt egy dalt erről: A mi földi edényeink. Hogyan tudhatja meg a világ, hogy abban az edényben arany van? Az Úr megtöri azt az edényt, előjön az arany, és mi is meg vagyunk lepődve.

1990. Ekkor már a Greater Grace Szolgálatban voltunk, végeztünk a bibliaiskolával is, és volt három gyermekünk. Nagyon izgalmas tíz éven voltunk túl. Franciaországban éltünk, és megvásároltunk egy épületet. Éppen az építésszel sétáltam a városban elég későn, este 9-10 óra körül. Egy kicsi ember fehéren felbukkant az úton, mi pedig éppen kezdtünk átmenni a kereszteződésben. Egy motoros volt, és csak úgy átzúgott. Nagyon-nagyon gyorsan. A barátom kevésbé volt vallásos, mint én, ráüvöltött, káromkodott.

Nem gondoltuk azonban, hogy van még egy második motoros is, aki üldözte az elsőt. Mi pedig csak álltunk az út közepén. A motoros megfarolt, és hátulról belém jött. Akkorát ütközött, hogy arccal a földre estem. Az orromat tizenkilenc öltéssel varrták össze, huszonegy öltés volt a fejemben, elveszítettem elöl a fogaimat. A hajam tiszta vér volt, az arcom feldagadt. Nagyon rondán néztem ki.

Tudod, mire jöttem rá? A motor csak az arcomat érintette. Annyira boldog voltam, hogy összezúztam az arcomat, de még mindig szerethettem Jézust. Annyira boldog voltam! Mert nem tudtam, hogy át tudok-e vészelni egy ilyen nehéz próbát, vagy sem.

Amikor a nővérem bejött a kórterembe, és meglátott, azonnal zokogni kezdett. Csak sírt és sírt. Mondtam neki: „Én vagyok az! Ne sírj! Semmi nem változott meg, csak az arcom.” A szemeim szörnyen néztek ki. „Én boldog vagyok belül. Jézus velem van.” Ez az Úr volt. Megtörte az edényt, hogy látható legyen az arany. Azért, hogy te láthasd, és mások is láthassák.

Ezt nem tudja másképp csinálni. Azért, mert arany van a mi edényeinkben. Isten dolgozik az életünkben. Annyira hálásak vagyunk a Fazekas gyengéd kezeiért! Mert nem dobja el az agyagot, hanem kiveszi azokat a részeket, és folytatja a munkáját. Ez meg fog történni, addig, amíg az Úr haza nem visz bennünket, vagy így, vagy úgy.

Ámen.

Kategória: Egyéb