Nemrég 2Krón 30-ból beszéltünk az ünneplésről (2014.09.28. de. P. Kende: A hívő mindenkor az Úrral ünnepel #1), amikor Ezékiás király idejében megülték a páskát együtt. Arról szólt, hogy felkészítették magukat, kidobálták a bálványaikat, félretették a különbségeiket, megvallották a hibáikat, aztán összegyűltek, és óriási volt az öröm. Akkora öröm volt, hogy utána még egy hétig ünnepeltek, habár ilyen nincs a törvényben leírva, de annyira élvezték.
Röviddel ezután beszéltünk 2Krón 31-ből arról, hogy állandóan ünnepelni (2014.10.05. de. P. Kende: Folytatódó Fiesta az Úrral #2). Nagyszerű, hogy vannak ünnepek, ugyanakkor Isten azt akarja nekünk adni igazán, hogy mindenkor ünnepünk legyen, hogy mindenkor legyen lehetőségünk közösségben lenni, ünnepelni, Őrá nézni.
Ez így van a mi életünkben, mert 1Kor 3:16-ban és 6:19-ben a testem a Szent Szellem temploma. Ami azt jelenti, hogy mindenkor Istennel lehetek közösségben hívőként, a legrosszabb és a legjobb helyzetben is. Ráadásul Zsid 13:10-ben azt olvassuk, hogy van egy oltárunk, amiről mi ehetünk mindenkor, a kegyelem, a bevégzett munka, Krisztus munkájának az oltára, amivel közösségben lehetünk. Úgyhogy ünnepelhetünk mindenkor. Állandóan lehet ünnepe a hívőnek!
Ez a harmadik üzenet ebből a sorozatból, ameddig azért nem jutottunk el eddig, mert közbejött a konferencia Ukrajnában.
2Krón 31:20-21 Így cselekedett Ezékiás egész Júdában. Azt tette, ami jó, igaz és helyes volt Istene, az ÚR előtt. Minden munkában, amelyet Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolat szerint elkezdett, Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt.
Milyen idilli ez a kép! Minden nagyszerű! Bármi, amit Ezékiás tett az Úr nevében, az Urat keresve, a megfelelő szívvel, abban eredményes volt, jó szerencsés volt, sikeres volt. Az mind nagyon jól ment. Áldás, öröm… minden nagyszerű. Ugyanakkor tudjuk ezt is, amit Pál mond:
1Kor 16:9 mert nagy és ígéretes munkára nyílt kapu előttem, de az ellenség is sok.
Tudjuk, hogy ez így működik. Ha a konyhában van gyümölcs, akkor lesznek muslicák is, valószínűleg. 🙂 Ha az ólban van csirke, akkor lesz menyét is, vagy róka, vagy egyéb ragadozó, ami megpróbálja elvinni. Ha vannak almafáid, akkor teremnek a környéken alma-tolvajok is. 🙂 Ez az, amit tudunk, így működik. Ha valahol van gyümölcs, akkor vannak tolvajok is, van ellenség is. Akkor van támadás is.
Isten munkájában ez bizonyosan így van. Sátánnak nem kell megtámadnia a Krisztus nélküli jótékonykodást, de ha Krisztus nevében teszünk, adunk, szolgálunk, azzal gondja van, annak neki kell mennie. Kétségtelenül ki fogja kezdeni, meg fogja kérdőjelezni, meg fogja támadni. 2Krón 32. fejezete erről szól, hogy az ellenség jönni fog.
Ha az Úrral járunk, akkor jönni fog az Ellenség, jönni fog a támadás, jönni fog a kihívás. Lesz kísérlet arra, hogy megállítson bennünket. Garantáltan! Amikor az ember eldönti: minden reggel olvasni fogom a Bibliámat legalább tíz percet, mert hiszem, hogy ez fontos; akkor kezdődnek a bajok reggel. Akkor elalszol, akkor mindenki felhív… valami történni fog. Ha eldöntöd, hogy járni fogsz istentiszteletre… 🙂 Ezt ismerjük, nem? Mindannyian ismerjük.
Megvannak a próbák, megvannak a támadások, megvan mindaz, ami megállítson: sértődések, félelmek, szégyen, „Rossz napom van! Ma nem mehetek oda.”; „Hogy áll a hajam? Nem mehetek oda.”; „Alig van hajam! Nem mehetek oda.” Lesz valami baj, és valaki fogja mondani: „Nem mehetsz oda! Nem nézel ki tökéletesen. Nem csinálhatod!” Van ellenállás.
Ha eldöntöd, hogy jársz bibliaiskolába, lesz támadás. „Csak még egy kicsit tedd kényelembe magad! Felejtsd el az egészet! Hagyd! Tudod, ott olyan emberek vannak! Tudod, hogy kik tanítanak ott!” Van ellenállás mindig. Az Ellenségnek van terve, van támadása. 2Kor 2-ben azt olvassuk, hogy ismerjük Sátán stratégiáit. Ismerjük az ő terveit, az ő eszközeit, az ő céljait. Hadd beszéljek röviden erről, mert szeretném elrontani a buliját, ahogy Jézus is elrontotta az örömét, amint feltámadt.
Ugyanígy szeretném elmondani a következőt. Ha valóban jársz ebben az életben, ha ünnepelsz az Úrral, ha ismered a Szellem betöltését, ha Isten Igéje szól hozzád, akkor lesz támadás. Ha van ajándékod a szolgálatra, akkor lesz kihívás, lesz támadás, és az Ellenség jönni fog, és be fog próbálkozni nálad. Vannak módszerei. Itt látjuk ezt igazából.
Itt és Ézs 36-ban is ír ugyanerről. Mert Ézsaiásnak is témája volt ugyanez az esemény. Nem fogunk nagyon belemenni, de 2Krón 32:12-13-ban az ellenség beszél a néphez, Jeruzsálemhez a király, Ezékiás ellen. Gyakorlatilag azt mondja: Nincs esélyetek. Miért?
2Krón 32:12-13 Hát nem Ezékiás pusztította-e el az ő magaslatait és oltárait, amikor így szólt Júdához és Jeruzsálemhez: „Csak egy oltár előtt borulhattok le, és csak azon tömjénezhettek!”? … Vajon e föld népeinek istenei meg tudták-e szabadítani kezemből az országukat?
1) Mit csinál itt az ellenség? Ez az egyik szolgálata Sátánnak az életünkben: összezavarni a dolgokat, összekavarni a dolgokat. Amikor Évát megszólította 1Móz 3-ban, akkor mi volt az első mondandója? „Valóban azt mondta Isten? Tényleg azt mondta?” Valami olyat kérdezett, amiről tudta, hogy Isten nem mondta. Tudta ő, hogy Isten nem azt mondta, de megpróbálta összezavarni, összekeverni a dolgokat.
Ezt csinálja itt az ellenség. Jön és beszél Jeruzsálemhez. Azt mondja: „Hej, hát valami baj van! A többi isten se segített nekik. Ezékiás, lerontotta a többi oltárt. Ez probléma!” Dehogy probléma! Isten ezt mondta: „Csak egy oltár! Csak egy a szent. Egy templom. Csak egy templom van, ahol imádhattok Engem. Ott imádhattok Engem, de másutt nem! Csak egy hely van, Jeruzsálem.” Ez így működik. Ez volt Isten üzenete, de az ellenség megpróbálja összezavarni a dolgokat.
Ez az, amit Sátán csinálni akar az életünkben, összezavarni, az igazságnak a kategóriáit összekeverni. Mert ha bűnben élek, és Isten szól hozzám az üzenetből, akkor azt mondom: „Hé, és mi van a magánélettel? Az talán nem bibliai?” A válasz az, hogy annak semmi köze ehhez! Az Ellenség viszont összekeverné a dolgot, és azt mondaná: „Jogod van hozzá, hogy a bűnödben élj, mert van magánéleted. Jogod van rá, és nem kell komolyan venned Isten Igéjét.”
Összekeveri a dolgokat, és azt mondja nekik: „A másik istenek meg tudták szabadítani őket? Hát, nem! A ti Istenetek sem lesz képes.” Van azonban egy nagy problémám ezzel az érveléssel. Mégpedig az, hogy 5Móz 32:31-ben azt olvassuk, hogy a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk. Az ő kősziklájuk nem olyan, mint a mi Kősziklánk.
A mi Istenünk nem olyan, mint az ő isteneik. Mert az ő isteneik emberek faragványai fából, kőből, valamiből, emberek jóváhagyásával építve. Az nem az az Isten, Akiről mi beszélünk. Persze, hogy azok nem tudtak megszabadítani, de a mi Istenünk nem olyan, mint az övék. Mi valaki Másról beszélünk. Ez valami egészen más. Az Ellenség azonban szeretné összekavarni a dolgot. Ezzel találkozunk a világunkban.
Ez az agnoszticizmus, ami azt jelenti, hogy nem lehet tudni. Ez a lényege ennek a filozófiának, ennek a gondolkodásmódnak, hogy nem tudhatod, nem lehet tudni. Azt mondod az embernek: Van Isten! Azt feleli: Hát, nem lehet tudni! Aztán bebizonyítod neki, hogy van Isten, akkor azt válaszolja: Jó, de nem lehet tudni, hogy ki Ő. Nem számít, meddig mondod, mindig azt feleli: „Nem lehet tudni! Nem lehet tudni! Nem lehet tudni!…”
Rendben van, valaki a világban gondolkodhat így, de te meg én, mi ne vegyük be ezt a maszlagot. Mert akkor mire van a Bibliám? Mire van akkor a Bibliám, ha nem tudható? Persze, vannak rejtélyek, de arra van a Bibliám, hogy ismerhessem, hogy tudhassam, ki Ő, hogy megérthessem, mi az Ő akarata, hogy láthassam az Ő hűségét, hogy felismerjem az Ő közelségét. Azért kaptam 1Kor 2:12 a Szent Szellemet, hogy érthessem ezt, hogy a szívemre vehessem ezt, hogy megragadhassam.
Az Ellenség szeretné összezavarni, de nekünk fontos, hogy legyenek az igazság kategóriái a szívünkben. Ezért fontos nekünk a bibliaiskola, ezért fontos nekünk a Bibliát tanulmányozni, ezért bátorítalak, hogy amikor hazamész az istentiszteletről, akkor nézd át a verseket, amikről beszéltünk, elmélkedj rajta, gondolkodj rajta, forgasd a szívedben, tedd a magadévá. Mert az Ellenség szeretne összezavarni, de nincs joga hozzá. Odakinn lehet sok ember agnosztikus, de nekünk nem kell annak lennünk.
Tehát az Ellenségnek az első próbálkozása az, hogy próbálja összezavarni a dolgokat. Próbál összekeverni mindent mindennel. Ez történik.
2) 2Krón 32:14b-15a Hát a ti Istenetek ki tudna szabadítani benneteket a kezemből? Most azért ne ámítson el és ne csaljon meg titeket Ezékiás ily módon. Ne higgyetek neki,
Ez a második dolog. Az Ellenség azt mondja nekünk: „Figyelj! Ez az út túl nehéz neked! Jézusnak az útja túl keskeny neked. Ez az út, a kereszténység útja túl magányos neked. Itt csak nyomorúság vár rád. Ezen az úton nincs válasz neked.”
Ez a második dolog, amit csinál, hogy megfenyeget bennünket Isten útjával kapcsolatban. Azt mondja: „Az túl nehéz neked! Komolyan azt gondolod, hogy ezen az úton van neked valami? Nem! Nincs ott neked semmi! Nem mehetsz arra! Ostoba lennél arra menni. Ott semmi jó nem vár rád.”; és megfenyeget minket.
Azt mondja nincs értelme. „Ostobaság! Eszednél vagy? Miért csinálnád? Rosszat akarsz magadnak?” Nekem ez olyan, mint az ateizmus hangja, ami azt mondja nem szabad, hogy legyen Isten. „Nincs megengedve, hogy Isten legyen.” Igazán ez az ateizmus hangja: „Nem szabad Istennek lennie. Az nem lehet.”
Van egy ilyen film (Expelled), ami arról szól, hogy a tudományos világban mennyire meg van szégyenítve bárki – nem keresztény –, aki hisz Isten létezésében. Akárcsak esélyt ad annak, hogy talán létezik Isten, akkor elveszíti a munkáját. Ez a megszégyenítés. Emlékszem, amikor először beszéltem arról valakinek, hogy hívő lettem Jézusban, akkor azt kérdezte tőlem: Húsz éves vagy, és még hiszel a mesékben?
Miről szól ez? Megszégyenítés. „Azon az úton nincs számodra semmi. Bolond vagy, ha arra mész. Elveszítesz valamit! Ostoba lennél.” Először próbál összezavarni, másodjára azt mondja: ott semmi jó nem vár rád. Megpróbál megrémíteni az úttal kapcsolatban.
3) Aztán van egy jó gondolat még ide. Ézs 36-ban azt olvassuk, hogy van még valami, amit tesz. Az Ellenség ezzel próbálkozik, úgyhogy ismerd fel, amikor ezek a hangok jönnek.
Ézs 36:16-17a … azt mondja Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki ehet szőlőjéből és olajfájáról, és ihat kútjának vizéből, amíg el nem jövök, és olyan földre nem viszlek titeket, amilyen a ti földetek
Valójában azt mondja: deportálni fogunk titeket; de nagyon szépen mondja el. Ez még egy gondolat arról, amit Sátán csinál. Ad nekünk könnyű kiutat Isten útja nélkül, Isten útján kívül. „Bajban vagy? Van könnyű kiút. Csak lopd el azt! Csak tedd meg azt! Csak válj el! Csak csalj egy kicsit! Csak menj erre!” Ez a gondolat az, amivel Sátán győzni tud. „Van jobb utam! Van könnyebb utam számodra.” Megvan ez a gondolkodás. Ezzel tele van a világunk, az egzisztencializmus: az én döntéseim, ez a legnagyobb dolog.
Tele van ezzel a világunk:
– Zűrzavar – „Nem lehet tudni.”
– Tagadás – „Nem lehet Isten, nem lehet cél, nem lehet rend, nincs ok, nincs értelem.”
– „A te döntésed – ez számít egyedül. Csak legyél önző nyugodtan! Mert igazán a te döntésed, neked van jogod hozzá. Éld az életed úgy, ahogy te akarod.”
Ezzel van tele a világunk. Amikor beszélgetsz valakivel Jézusról, akkor ezekkel az ostoba gondolatokkal beszélgetsz. Beszélgetsz a katyvasszal, aminek se füle, se farka, se eleje, se vége, az egész csak egy körkörös ostobaság. Vagy beszélgetsz a haragos tagadással, amiben lehet, hogy neki nincs baja, csak tanították neki. Vagy beszélgetsz azzal: az én célom, az én utam. Elképesztő! Ez a három együtt, amik nem igazán tűrik meg egymást, de az emberek fejében mind ott van. Ez megöli az embert, tönkreteszi az embert.
Ezért olyan fontos Jézus nevét felemelni. Ezért olyan fontos beszélni az Igéből. Ezért olyan fontos elmondani az evangéliumot. Ezért olyan fontos, hogy az emberek lássák az életünket, hogy hallják az üzenetünket. Mert odakinn vannak írók, akik írják a zagyvaságokat, és az emberek benyelik az egészet. Kell hallaniuk! Kell, hogy valaki azt mondja nekik: „Figyelj! Ha így éled az életed… Nem is tudod úgy élni az életed! Az hazugság. Nem élheted ezeken a módokon az életed! Mert nem tudod elhordozni a terheit.” Mi a célja ennek?
2Krón 32-ben mi a célja az ellenségnek? Összezavar, megrémiszt, ajánl, de igazából egy célja van, az, hogy kiragadja őket arról a helyről, amit Isten nekik adott, hogy kivegye őket Jeruzsálemből, hogy kivegye őket Júdeából, hogy szétszórja, hogy megsemmisítse őket. Ez a célja, hogy kivegye őket a falak mögül. „Gyertek ki a falak mögül! Arra nem érdemes továbbmenni. Gyertek ki a falak mögül!”
Ezt próbálja velünk is tenni állandóan. Ha hoztál egy jó döntést az Úrral, akkor az Ellenség meg fog próbálni kivenni téged arról a helyről ahová tartozol, például a gyülekezetből. 1Kor 12:13, Ef 4:4 van Krisztus Teste, mi bele vagyunk helyezve, Isten ezt a helyet adta nekünk, ez a mi helyünk, és az Ellenség azt mondja: „Hé! Nekem jobb ötletem van a számodra.”
Ha megnézzük a bibliaiskolásokat, voltak vagy hatszázan, akik elmentek. Miért? Elképesztő százalékban ilyen okok voltak, hogy belibbent egy szoknya a képbe, vagy belépett egy jóképű amorózó. Már ment is az illető az iskolából. Mi történt? Kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Ez megtörténik. Az Ellenség azt mondja: Bármit megadok, csak hadd vegyelek ki Isten akaratából!
Nem csak a gyülekezetről beszélek, hanem Isten akaratáról: az Igében lenni, imában lenni, közösségben lenni, szolgálni. Az Ellenség azt mondja: nekem jobb ajánlatom van, könnyebb és kellemesebb. Vagy megpróbálja összezavarni a képet, vagy megpróbál megrémíteni. „Nem mehetsz arra! Mert képtelen vagy rá. Nézz rá ezeknek az embereknek a szolgálatára! Lásd, hogy te képtelen vagy erre.”
A minap beszélgettünk az Alapok-on a megbocsájtásról. Volt egy sokkoló példa a megbocsájtásra, és jogosan valaki döbbenten azt kérdezte: Ezt hogyan lehet megbocsájtani? Igaza van! Én sem tudom, hogy lehetett megbocsájtani azt, ami történt. Azt viszont tudom, ha itt lenne az ideje, hogy én bocsássam meg, akkor biztos vagyok benne, hogy Isten megadná hozzá a kegyelmét.
A mai nap azonban Sátán azt mondja: „Te nem tudnál úgy szolgálni, mint ő. Úgy sem tudnál szolgálni, mint a másik… Úgyhogy jobb, ha feladod még ma. Jobb, ha abbahagyod még ma. Jobb, ha csak széttárod a karod, és azt mondod, hogy lehetetlen. Minek mennél előre Istennel? Lehetetlen. Egyszerűbb erre.”
Az Ellenség ezt mondja mindig. Ki akar venni arról a helyről, ahova Isten helyezett minket. Mert azon a helyen, 1Kor 10:13 még a próba idején is van gondoskodás. Ez a jó hír, hogy Zsolt 17:8 mi vagyunk az Ő szeme fénye. Azt mondja Isten: vigyázok rád, fontos vagy nekem. Mondjuk ezt Neki: Uram, kérlek, törődj velem!
Ezékiás felismerte, hogy jön az ellenség. Ez fontos dolog a hitünkben. Tudjuk, hogy létezik Sátán. Ez nem vicc! Sátán nem irodalmi alak, hanem valós személy, aki szeretne elpusztítani minket, ezt a gyülekezetet, téged, a hitedet, megállítani a növekedésedet. Persze, hogy szeretné, mert fél attól, hogy „borsot fogsz törni az orra alá” egy nap. Tudja, hogyha felnősz Krisztusban, akkor milyen problémákat okozhatsz neki. Tudja, hogy mi történhetne az életeden keresztül.
Amikor jön a támadás, akkor az erről szól, hogy az életed számít, nem mellékes. Hiába nem látod a jelentőséged, de az Ellenség látja, és tudja. Tudja! Ezékiás tudta ezt, és ez olyasvalami, amit mi is tudunk. Tudatában kell lenni, hogy az Ellenség pusztítani akar. 1Pét 5:8 tönkre akarja tenni a hitünket.
Mit csinált Ezékiás? 2Krón 32:3 tanácsot tartott, és elfogadta a tanácsukat. Ez nem jellemző a mi korunkra, hogy megfogadnám a tanácsot, hanem így gondolkodunk: Ha a tanács egybeesik azzal, amit én gondolok, akkor elfogadom. Valaki egyszer azt mondta nekem: Elfogadom, de nem értem. Aztán gondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy ez nem így van, amikor én is mondtam ezt egyszer valakinek később, hogy elfogadom, de nem értem. Aztán rájöttem, hogy fordítva van: Nagyon jól értem, csak nem akarom elfogadni. Nem akarjuk a tanácsot elfogadni.
Ezékiás tanácsot fogadott el. Bátorítalak erre. Ne legyél olyan, mint a világunk! Mi itt nem egy egyházat emelünk fel, hanem Jézus Krisztust. Mi itt nem azért beszélünk, hogy tegyél többet a felajánlásban a kosárba, hanem azért, hogy növekedjen az életed Krisztusban. Mi itt nem a saját ötleteinket erőltetjük, hanem a Szent Szellem szól hozzánk az Igén keresztül, és kinyitjuk a Bibliát. Úgyhogy fogadd el a tanácsot! Tudom, hogy sok hang van ebben a világban, de el kell döntened, hogy kire hallgatsz.
Még egy dolog 2Krón 32:4-ben. Úgy döntöttek, hogy nem fogják az ellenség munkáját könnyebbé tenni. Betömték az összes kutat, forrást, és ezért az ellenség nem talált vizet. Ez fontos nekünk is. Kol 3:2,5 azért az odafenn valókkal törődjünk, és öldököljük meg a testet. Ne tegyük könnyűvé az Ellenség munkáját azzal, hogy tápláljuk a régi bűnös természetünket, hogy időt és teret és helyet adunk neki.
Ha tudom, hogy hajlamos vagyok az ivásra, akkor nem megyek a kocsmába! Mert ha bemész, utána mit mondasz? „Hát! Nem tudtam mit csinálni! Nem tudtam ellenállni. Nekem van gyengeségem ezzel.” Rendben, de akkor miért mentél be? Ha gondom van a szerencsejátékkal, akkor nem megyek fogadóiroda, játékterem vagy kaszinó felé. Legfeljebb hosszú lesz a hazafelé utam. 🙂 (Mert csak a várost megkerülve tudom elkerülni ezeket a helyeket.) Nem fogom odatenni magam! Miért adnék helyet ennek? Miért adnék lehetőséget ennek?
P. Stevens mondta ezt: „Tudom, hogy van egy műsor a TV-ben, amitől mindig teljesen kiborulok. Minek nézném meg? Van elég jogos okom azon kívül is arra, hogy mérges legyek. Miért nézném meg ezt? Miért ingerelném magam még ezzel is?” Igaza van. Azt gondolom, hogy ez így van az életemben. Ha gyengeségem van valamivel, akkor nem akarok odamenni.
Ha gondom van a magántulajdon kérdésével, akkor nem teszem magam olyan helyre, ahol könnyen lophatnék. Ezért van az, hogy a szolgálatunkban a vezetőpásztorok közel se kerülnek a gyülekezet pénzéhez. Miért? Azért, mert utána olvastunk, és láttuk, hogy hány és hány pásztor bukott el ebben. Úgy van megoldva, hogy nem is kerül hozzá. Nem azért, mert tolvaj lenne bármelyik, de nem akarunk lehetőséget sem adni.
Ugyanezért mondjuk a lelkipásztorainknak, hogy nem vagyunk kettesben nővel. A családtagokat leszámítva, nyilván. 🙂 Miért? Mert utána olvastunk, és azt találtuk, hogy nagyon sokan elbuknak ebben, és nem akarunk lehetőséget adni még a pletykára sem. Úgyhogy nem csináljuk. Nem hagyok teret az Ellenségnek.
Az utolsó gondolat. 2Krón 32:5 Ezékiásék megerősítették a várost. Felkészültek a támadásra. Azt gondolom, hogy az őszi időszak Karácsonyig ez kiváló időszak a felkészülésre. Olyan időszak ez, amikor felkészülünk, és lesz szükség arra, amit most hallunk. Ez jó időszak arra, hogy befogadjunk és felépüljünk.
Van egy tervünk, hogy lesz egy hat üzenetből álló sorozat, amiben alapvető dolgokról akarunk tanítani és prédikálni. Valószínűleg mutatunk is egy-két dolgot, lesz prezentáció. Igyekszünk érdekessé tenni. A lényeg az, hogy tanítani akarunk erről.
Mert az Ellenség szeretne összezavarni, és szeretné letagadni. Azt akarja mondani, hogy van jobb utam, de nincs jobb út. Nincs jobb út! Az igazság a legjobb út. Miért? Mert ez az igazság. Ezt mondta Ezékiás a népnek, mint 1Ján 4:4 nagyobb az, Aki bennünk van, mint az, aki a világban van. Nagyobb Jézus, Aki bennünk van, mint Sátán, aki a világban van. Ez a helyzet.
Ezt mondta Ezékiás a népnek. „Nagyobb az, Aki velünk van, mint aki velük van. Többen vannak velünk, mint velük. Mert velünk van Isten, és Istennek egyedül – mindenki mással összemérve – szavazattöbbsége van.” Ilyen egyszerű ez. Ha Isten velünk, akkor ki lehet ellenünk? Nagyobb az, Aki velünk van. Nagyobb az, Aki bennünk van, mint az, aki a világban van.
Nagyon fontos tudatában lenni, hogy van egy Ellenségem. Akár meg vagyok támadva, akár most csak a felkészülésnek az ideje van, tudni kell, hogy van Ellenségem, és szükségem van erre. Van egy ilyen orosz mondás: Nehéz, amikor az iskolapadban ülök, de nagyon hasznos lesz, amikor a csatában vagyok. Ez az igazság. Tudni az igazságot!
Mert van hívő, aki megrémül ettől. „Jaj! Van egy Ellenségünk! Mit csináljak? Bedugom a fejem a homokba. Nem akarok tudni róla. Becsukom a szemem, nem akarok hallani róla!” Nem! Nagyobb az, Aki bennünk van, mint aki a világban van. Felépíteni a szívemet az igazságban!
Végül, elmondani másoknak, hogy ez így van. 2Krón 32:7-8 elmondták ezt egymásnak, beszéltek erről. Időnként úgy fejezem be az istentiszteletet, hogy azt mondom 1Thess 4:18-ból – nagyon szeretem ezt a verset – Bátorítsátok egymást ezekkel a beszédekkel! Ez nem üres frázis, hanem ez arról szól, hogy beszéljünk róla, hogy kommunikáljuk ezzel. Miért? Azért, amiről a debreceni konferencia szólt: mert az az igazságot akarom szólni szeretetben, Ef 4:15.
Az igazságot akarom szólni szeretetben! Ezért élek, ez a célom, ez a vágyam. Szeretnélek bátorítani ebben. Legyünk tudatában az Ellenségnek, bátorítsuk a szívünket az igazságban, és osszuk meg ezt egymással. Hívj meg valakit ezekre az istentiszteletekre, akinek jó lenne hallani arról, hogy mit mond Isten a családról, vagy az emberről, vagy a világegyetemről. Nagyon áldott lesz. Ámen.
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hogy vezess minket az igazság útján, őrizz meg minket a Te szeretetedben. Kérünk, hogy vigyázz ránk ezen az úton. Imádkozunk, hogy adj nekünk tisztánlátást, hogy az Ellenség ne tudjon összezavarni. Urunk, imádkozunk, hogy adj nekünk örömteli szívet és áldott közösséget, hogy az Ellenség ne tudjon megszégyeníteni. Urunk, kérünk, hogy hadd legyen bölcsességünk mindenkor nemet mondani minden hazugságára és ígéretére.
Istenünk! Kérünk Téged, hadd járjunk Veled! Annyira köszönjük, hogy megnyitottad előttünk ezt az utat. Habár van támadás, mi járhatunk Krisztussal, Aki nagyobb minden támadásnál, Aki legyőzte a halált, legyőzte a sírt, megsemmisítette a bűnt, az ördögöt. Köszönjük, Urunk! Hálát adunk Neked.
Ámen.