Az Ószövetség egysége (Nyári Bibliaiskola)

2015 július 9. csütörtök  18:00

Most a Biblián fogunk gondolkodni együtt. A görög biblosz szó azt jelenti, hogy könyv. Amikor a Bibliáról beszélünk, akkor valójában A Könyvre gondolunk. A könyvek Könyve. Hatvanhat kicsi könyv, amiből összeáll egy teljes Könyv, amit Isten ihletett. A görög szó theopneusztosz, azaz Isten lehelte. Elképesztő belegondolni, hogy az Isten által ihlettet Igét olvashatjuk, tanulhatjuk, és élvezhetjük! A Biblia egységére és harmóniájára szeretnénk fókuszálni.

Józsué könyve 2. fejezete a két kém története, akik bementek az Ígéret földjére, és ezt mondták Ráhábnak:

Józs 2:18a ha bejövünk erre a földre, és nem kötöd ezt a vörös fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz,

A zsinór szó a héberben tikvah. Izrael nemzeti himnusza Hatikvah – Remény. A tikvah szó szerint reményt jelent. Valójában a héber írásokban más helyeken reménynek, várakozásnak fordítják, de érdekes módon ebben a versben egy héber tőszóból fordítják, ami azt jelenti, hogy összekötni. Ebből a tőszóból jön a remény. Mert a remény egy ígérethez kötődik. Ezt jelenti a tikvah szó, amit itt olvasunk.

A vörös zsinór, ami az ablakhoz lett kötve, lehetővé tette, hogy Ráháb és családja megmeneküljön, hogy ne kerüljenek az igaz ítélet alá, hanem megmeneküljenek. Ez már önmagában egy gyönyörű üzenet. Mert ez a vörös zsinór, a remény kötele végig ott van az Írásokban. A hatvanhat könyvet ez a vörös zsinór, a remény zsinórja köti össze. A reménység üzenete az elejétől a végéig ott van, az első kerttől az utolsó kertig, az első fától az utolsó fáig, az első ígérettől a végső beteljesedésig. Mózes 1. könyvétől egészen Jelenések könyvéig. Hatikvah – a remény, hogy Isten ígéretet tett, és Ő hűséges.

Más helyek, ahol ez a szót használja:

Zsolt 71:5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam gyermekségemtől fogva!

Jer 29:11 Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyeket rólatok gondolok – így szól az ÚR –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.

Ezt éppen azután mondja Jeremiás, hogy megprófétálta a hetvenéves fogságot. „Elmentek hetven évre fogságba, de… Ismeritek a gondolataimat felétek? Választott népem, ismeritek a feltétel nélküli szövetségemet felétek? Elmentek fogságba, mert azt aratjátok, amit vetettetek, de azután visszahozlak titeket a földre, mert azt aratjátok, amit Én vetettem. Ott arattok majd, ahol nem is vetettetek, egy feltétel nélküli szövetség miatt, amit kötöttem veletek.” Néhány fejezettel később is találkozunk ezzel a szóval:

Jer 31:17 Reménységed lehet a jövő felől – ezt mondja az ÚR –, mert visszajönnek fiaid a határaikra.

Elképesztő, hogy Isten ezt a szót mondja nekik! A zsidóknak egészen a nemzetük megszületésétől ott volt a tikvah-nak ez a zsinórja, és egészen máig ott van, és ott lesz a jövőben is. Reménységük van a feltétel nélküli szövetségben, amit egy szövetségkötő Isten kötött, és Ő fogja betartani is. Ez nem csak arról szólt, hogy a hetven év fogság után visszakerülnek a földre, hanem ennek a végleges beteljesülése az ezeréves királyságban lesz, amikor teljesen az övék lesz a föld, mert vissza lesz állítva.

Amikor a vörös zsinórra gondolunk az ablakhoz kötve, a vörös a vérről beszél, és nem tudunk nem 2Móz 12-re gondolni, ahol ott a páskabárány, amit kiválasztottak, a szeplőtlen bárány, amit feláldoztak. Aztán az ajtófélfára kenték a vérét. Egy tálkából hintették a két ajtófélre és a szemöldökfára. Már ebben lehetett látni a keresztet. Mert a tálkából a vért először a keresztfára kellett felkenni, és aztán az ajtó két oldalára.

Természetesen Krisztus volt a Páskabárány. A Niszán tízedik napján mindegyik ház választott magának egy szeplőtlen bárányt. Nem törött lábút vagy kajla fülűt, hanem a legtökéletesebbet, amijük volt, kiválasztották, és a tizennegyedik napig a házban tartották, amikor megvizsgálták, hogy biztosan szeplőtlen legyen az a bárány.

Ez olyan, mint Krisztus. Bement Jeruzsálembe, és betöltött próféciákat, amint ment, hogy elkezdje a földi szolgálatának utolsó hetét. Ez volt az, amikor az Úr kiválasztotta a Páskabárányt, és ez az Ő Fia volt. Emberek tanulmányozták Őt, és ugyanaz volt a bizonyságuk: Ez a Bárány tényleg szeplőtlen. Pilátus felesége azt mondta: Ne legyen semmi közöd ehhez az igaz Emberhez. Pilátus háromszor azt mondta: Nem találok hibát ebben az Emberben. Krisztust megvizsgálták. Még a kereszten is a rabló azt mondta: Mi vétkeztünk, de ez az Ember semmi rosszat sem tett. Aztán látjuk, hogy az összes próféciában ezek oda vezettek, hogy betöltsék a Páska kívánalmait.

Krisztus volt a Bárány, Akit megöltek a világ teremtése előtt. 1Kor 5:7 Krisztus a mi Páskánk. Ez a vörös zsinór. A vért felfestették az ajtófélfára, a vörös zsinórt az ablakhoz kötötték, hogy az emberek megmenekülhessenek az Ő vérében való hit által. Azután 2Móz 25-ben látjuk a Szent Sátor intézményét és az áldozati rendszert, ahol mindenegyes áldozat, amit leöltek, Krisztusnak egy képe volt, amit előrevetítettek.

Emlékszem, amikor új hívő voltam – ami már önmagában csoda 🙂 – és először hallottam az ószövetségi áldozatokról, és arról, hogy mind Krisztusra mutatnak, ez lenyűgözött engem. Most is magával ragad ez. Ő volt a Bárány, Akit megöltek.

1Pét 1:18-19 tudva, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak a drága vérén.

Ahogy erre a drága Könyvre gondolunk most, mint a Biblia tanulói, felismerjük: ha csak az Ószövetséggel rendelkeznék, nem lenne teljes Könyvem, hiányozna belőle valami, ami létfontosságú. „Vitt valahova, de nem jutottam el egészen odáig az Újszövetség nélkül.” Ez olyan lenne, mintha adnál valakinek egy krimit, ami tele van sejtésekkel, de aztán nem látja a második felét. „Hol ennek a feloldása? Mi a válasz? Hova tartott?” A másik felét is el kell olvasni. Mint ahogy van az Ószövetség és az Újszövetség.

Egyszer így olvastam. Ha egy ember végigolvasná az Ószövetséget, eljuthat a végére és felismeri, hogy tele van betöltetlen próféciákkal. Lehet, hogy még egyszer végigolvasná az Ószövetséget, és felismerné, hogy tele van megmagyarázatlan áldozatokkal. Aztán harmadszorra is végigolvassa, és felismeri, hogy megelégítetlen vágyakozás van a szívében.

Amikor aztán az Újszövetségbe belelapozunk, Mát 1. Jézus Krisztus nemzetségének a könyvével kezdődik. Ahogy az Újszövetséget tanuljuk, felismerjük, hogy Ő az, Aki betöltötte a próféciákat. Rajta keresztül meg vannak magyarázva a próféciák. Őbenne elégül meg az ember megelégíthetetlen vágyakozása.

Érdekes módon a kifejezést, amit Mát 1-ben használ – nemzetségkönyv –, kétszer használja a Biblia. Először 1Móz 5-ben, amikor azt mondja: Ádám nemzetségkönyve; másodjára, amikor azt mondja: Jézus Krisztus nemzetségkönyve. Pál utolsó Ádámnak nevezi, 1Kor 15:45. Róm 5. a halál egy ember által jött a világba, és az élet másik Ember által.

Amikor végigolvassuk az Ószövetséget, van egy ilyen érzésünk, hogy valaki jön, tartunk valahova, van egy ígéret. Rengeteg ígéret van, ami a megígért valakire mutat, a Messiásra, a Felkentre. Amikor elérünk az Újszövetséghez, az Újszövetség azt mondja: Valaki itt van. Az Újszövetség gyönyörűen elmagyarázza, elénk tárja Krisztus Személyét. Valaki jönni fog. Valaki jön. Valaki itt van.

Végigmegyünk az evangéliumokon, és elolvassuk Krisztus nyilvános szolgálatának történetét, tanulmányozzuk az apostoli leveleket, felismerjük Krisztus gyönyörű bevégzett munkáját, amit értünk tett. Végül ott van Jelenések könyve, amiben van múlt-, jelen- és jövőbeli történelem is. Miért négy evangélium van az Újszövetségben? Miért nem egy? Ez azért van, mert Isten tervében, Isten Igéjében mindegyik evangélium egy bizonyos módon mutatja be Jézus Krisztust. Máté, Márk, Lukács és János.

Az Ószövetség azt mondja, jön egy király. Máté könyve arról beszél: itt van a Király. Vannak kis próféciai erek, amik végigmennek az Ószövetségen, és elmondják, hogy jön egy Messiás és uralkodni fog. Amikor ránézünk Máté könyvére, amikor látjuk a bölcseket, akik napkeletről jöttek, azt mondják, hogy a zsidók Királyát keresik. Aztán az evangéliumnak úgy van vége, hogy a fején töviskorona van, és Pilátus kijelenti, hogy Ő a zsidók Királya.

Máté evangéliuma királyi nemzetségkönyvvel kezdődik, ami Dávid király Fiaként mutatja be Őt. Ismert kifejezés volt a Messiásra, hogy Dávid leszármazottja lesz Júda törzséből. Harminckétszer olvassuk Máté evangéliumában azt a kifejezést, hogy mennyek országa, és királyként látjuk Őt. Azt mondta a Hegyi beszédben: Hallottátok, hogy megmondták, de Én azt mondom nektek… A mennybemenetelét nem írja le Máté evangéliuma, mert a földi szolgálatára fókuszál ez a könyv.

Az Ószövetségben látjuk azt is, hogy egy szolga jön. Márk evangéliuma azt mondja, hogy a Szolga eljött. Abban nem olvasunk nemzetségtábláról. Kit érdekel egy szolga nemzetségkönyve? Viszont milyen fontos egy királynak! Márk könyve úgy kezdődik, hogy azonnal elkezdte a szolgálatát, azonnal gyógyított, azonnal szolgált.

Vannak rabbik, akik azt tanítják, két messiás kell, hogy legyen. Nem tudták megbékéltetni azokat a próféciákat, amik királyról beszéltek, azokkal a próféciákkal, amik szenvedő szolgáról szóltak. Vannak, akik azt mondják, hogy József fia lesz a Messiás, és vannak, akik azt mondják, hogy Dávid fia a Messiás. Ezért van négy különböző portré Krisztusról. Mert nem ugyanaz volt a célja az evangélium íróinak.

Lukács evangéliumában Krisztust az emberségében látjuk. Ő az ember Fia. Lukács evangéliumában megismerjük a fájdalmak férfiját az emberségében, aki könnyezett, szomjazott és éhes volt. Ha az imáról akarsz olvasni, ebben a könyvben nagy hangsúly van azon, hogy Jézus imádkozó ember. Lukács evangéliuma fókuszál leginkább a Gecsemáné kertbeli fizikai szenvedésre, amin Krisztus ott átment.

János evangéliumához érve van bizonyos várakozásunk. „Mit fog János mondani az Úrról?” Ezren lettek hívővé a korai gyülekezetben, ezt olvassuk az Apostolok cselekedeteiben. Ötszázan voltak szemtanúi a feltámadásnak, százhúszan voltak a felső szobában, hetvenen mentek ki kettesével, és tizenkét apostol volt. Aztán hárman különleges időkben voltak Vele. Gal 2:9 a gyülekezet oszlopainak nevezi Pétert, Jakabot és Jánost.

Aztán az egy János, aki az 1. század végén megírta az ihletett könyveit. Annak a tanítványnak nevezte magát, akit Jézus szeretett. Aki lehetséges, hogy bensőségesebben ismerte az Urat, mint bárki más. Aki Jézus mellkasára hajolt az utolsó vacsora alkalmával. Az összes tanítvány azt mondogatta: „Én vagyok az? Én vagyok az?…” János csak megkérdezte: Ki az? Biztonsága volt a benne lévő Krisztus iránti szeretetben.

Mit mond János? „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott.” Mennyire gyönyörű! Természetesen János evangéliuma Jézust az istenségében mutatja be. Nem úgy, mint ember Fia, hanem mint Isten Fia. Végig azt mondja, hogy Isten, és erről tesz bizonyságot. Annyira dicsőséges! Voltak csodák, és voltak jelek. Például Ján 2-ben volt az első jel a kánai menyegzőn, ahol Jézus a vizet borrá változtatta.

Amikor Izraelben voltunk, átmentünk ezen a vidéken, Kánán, és viccelődtünk a borról. Micsoda üzletet csinálnak ott ebből! A turisták vehetnek ott kánai borokat, mi pedig azért imádkozunk, hogy Jézus változtassa vissza azt vízzé. 🙂

Péter 1. levelében van egy érdekes vers. Mielőtt elolvasnánk, hadd magyarázzam el, hogy mit is mond ez a vers. Amikor az ószövetségi prófétákat megihlette Isten, és leírták az Ő szavait, néha természetesen nem értették teljesen, hogy miféle előrejelzéseket, próféciákat írnak. Amikor írtak, a szívükben volt egy kérdés Istenhez. Mit kérdeztek? „Uram, kiről írok én most? Mikor fog ez megtörténni?” A Szent Szellem megfelel nekik.

1Pét 1:10-11 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, nyomozva, hogy melyik vagy milyen időre jelentette azt ki Krisztus bennük levő Lelke, aki előre bizonyságot tett Krisztus szenvedéseiről és az utána következő dicsőségről.

Amikor Ézsaiás írta a 11. fejezetet, azt mondta: „Ki ez a király a dicsőséges királyságban a trónon? Mikor lesz ez?” Amikor az 53. fejezetet írta, azt a gyönyörű részt, benne volt ez a kérdés: Kicsoda ez? Feltételezem, hogy Ézsaiás ezt is kérdezte. A Szent Szellem válaszol itt:

1Pét 1:12 Nekik kijelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amiket most az evangélium hirdetői, a mennyből küldött Szent Szellem által hirdetnek nektek, amikbe az angyalok vágyakoznak betekinteni.

Csak ennyit mondott a Szent Szellem a prófétáknak: Nem neked van. Nem kell tudnod a választ erre a kérdésre. Péter azt mondta az újszövetségi gyülekezetnek: Ez nekünk íratott, hogy mi tudjuk. Mert természetesen nekünk, mint újszövetségi hívők, már más nézőpontunk van. Valahogy így néz ki:

20150709_pGraham_1j

A szem az Ószövetség szeme. Abból a nézőpontból valójában egy hegyet lehet látni. Onnan nem tudom megkülönböztetni a kettőt, és felismerni, hogy van valami a kettő között. Ott van ez a rengeteg prófécia valakiről, Aki eljön, szenved és meghal, de ugyanakkor rengeteg prófécia van valakiről, Aki eljön, felállítja a királyságát, és uralkodni fog. Ebből a nézőpontból együtt látszik a kereszt és a korona, és nem tudom felismerni, nincs magyarázat, nem tudom megérteni. Viszont a mi nézőpontunkból, mint újszövetségi hívők, jól látjuk, mert az Íráson és a Szellemen keresztül nagyon tisztán értjük, hogy két külön eljövetele van Krisztusnak. Vedd észre, hogy ez 1Pét 1:11 végén van, hogy a bennünk lévő Szellem bizonyságot tett Krisztus szenvedéseiről és az utána következő dicsőségről.

Luk 24-re emlékeztet ez engem. Emlékezzünk arra, hogy ez a kereszt után történt. A két tanítvány Jeruzsálemnek hátat fordított, mennek az emmausi úton, és arról beszélnek, hogy mi történt.

Luk 24:21 „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek.

„Azt reméltük, hogy Ő a Messiás, Aki megmentene minket, de most halott, és vége.” Jézus azonban velük van.

Luk 24:25-27 Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe? És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban.

Ez az a rész, amikor – miután Jézus eltűnik – egymáshoz fordulnak, és azt mondják: „Nem gerjedezett-e, égett-e bennünk a szív, amikor az Írást magyarázta nekünk út közben? Mindig erre gondoltam, milyen gyönyörű lett volna ott lenni azon az úton, nem ilyen nehezen hívő szívvel, mint az övék, hanem tűzben égő és gyorsan hívő szívvel, amint Ő beszél. Átgondolni a próféciákat Mózestől kezdve a prófétákon át az egész Ószövetségben, és azt mondanánk: „Ez tényleg Ő. Ő volt, és Ő az! Ő az, Akit megígértek, és eljött! Ez része volt a tervnek. Ő a Megváltó, és nincs más Rajta kívül. Ő Izrael Messiása és a világ Megváltója. Betöltött mindent, amit Róla mondtak. Nem égett bennünk a szívünk?”

Ez a mi bizonyságunk is, ahogy ennek a gyönyörű könyvnek tanulmányozói vagyunk, újra és újra megeleveníti a szívünket Szent Szellem. Ahogy folytattuk, és tanulmányoztunk dolgokat, mint a páska vagy az áldozatok vagy az ünnepek, a szent sátor, felismerjük, hogy még az oszlopok ezüst lábai, amit a homokba ásnak, egészen a sátor függönyének a vörös zsinórjáig, minden áldozat, minden madár, minden bárány, minden kos… minden Róla beszél.

Egy különleges vers:

Ézs 40:16 Libánon nem elég a tűzre, vadja sem elég az áldozathoz.

Ha egy hatalmas oltárt tudnál építeni Libánon összes cédrusából, és fognád az összes jószágot, ami azon a földön él, és feláldoznád az Úrnak teljesen elégő áldozatként, az sem lenne elég. Viszont Jézus, amikor bemutatta az áldozatát minden ember bűnéért, leült az Atya jobbján, mert bevégezte a munkát. „Elvégeztetett!” – ezt mondta. „Vége! Kész! Teljesen ki lett fizetve.” És az Atya azt felelte: „Elég! Ez elég.” Dicsőség Istennek!

Luk 24:44 Majd azt mondta nekik: Erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami megíratott felőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.

Ez gyakori felosztása volt az Ószövetségnek a zsidók körében: Mózes, a Próféták és a Zsoltárok. Mert a Prófétákba belefoglalták az összes történelmi könyvet. Úgyhogy Krisztus itt az egész Ószövetségről mondta ezt.

Luk 24:45-46 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és azt mondta nekik: Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halottak közül.

Minden könyv, minden fejezet, minden oldal, minden vers, minden szó… minden Őróla szól, az Ő tervéről, az Ő munkájáról, a megváltás munkájáról. Az elejétől a végéig ott a vörös zsinór, ami végigmegy az egészen. Tisztán látjuk, és bárcsak egyre tisztábban látnánk, amint Isten megnyitja a szemünket, és tanít minket!

A Bibliára gondolva – Ószövetség és Újszövetség – már megalapoztuk, hogy Krisztus Személye és az Ő munkája a Biblia középpontja, és az Ószövetség nagy várakozással néz arra, Aki majd eljövendő, és az Újszövetség magyarázva néz vissza Krisztusra, hogy Ő mit tett és kicsoda, aztán természetesen a második eljövetelére várakozással néz előre.

Tudjuk, hogy a Biblia tart valamerre, és visz minket valahova. Amikor kinyitjuk Mózes 1. könyvét – ötven fejezet –, szétbonthatnánk. Igazából szépen két részre oszlik: 1-11. és 12-50. Érdekes, hogy az első részben négy nagy esemény megtörténik: 1) teremtés, amit igazából egy fejezet alatt leír Isten. Olyan szívesen oldalt oldal után vennénk erről. 2) bukás 3) özönvíz 4) Bábel tornya és a nemzetek. Látjuk, ahogy Mózes 1. könyve nagyon gyorsan végigvisz minket, hogy lássuk ezeket az eseményeket. Megmutatja nekünk a teremtést, és szinte rögtön az ember bukását. 1Móz 3:15 olvassuk az első messiási próféciát. Rögtön a bukás után Isten egyik első mondata:

1Móz 3:15 Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.

Ez része annak az ítéletnek, amit Isten kimért Sátánra, illetve a kígyóra. „A sarkát mardosni fogod ugyan, de szét fogja taposni a fejedet.” A kereszten az ítéletnek végső csapása volt. Ján 16:11-ben mondja a keresztről, hogy az a hely az, ahol e világ fejedelme megítéltetik. Már elítéltetett, most csak arra vár, hogy Isten véghez vigye az utolsó részét is. Fontos látnunk, hogy a Biblia első alapozó könyvében, Mózes 1-ben gyorsan átvisz minket a teremtésen és a bukáson azért, hogy le tudja leplezni nekünk a megváltó tervét.

A 11. fejezet végén látjuk Bábel tornyánál, hogy különböző nyelvekre bomlanak, és a nemzetek szétszóródnak a Földön. Ott a kérdés, hogy Isten hogy fogja elérni és megváltani az elbukott embert. A 12. fejezetben egy emberről, Ábrámról olvasunk. Ábrahám fia Izsák, és az ő fia Jákób, akinek a gyermekei lesznek Izrael tizenkét törzsének a fejei.

Érdemes felismerni, hogy hova visz ezzel minket a Biblia, mi az, amire el akar minket vinni ezekben a nyitó fejezetekben. Bukott ember, szétszóródott ember… és a 12. fejezethez érve bemutat egy embert. Szövetséget köt vele. Ezt ismerjük, ez az ábrahámi szövetség. Gyönyörű elmélkednünk azon, hogy Isten szövetségkötő Isten és szövetség megtartó Isten. A szövetségeknek ez olyan alapelve, ami kinyitja a Bibliát számunkra.

Érdemes átgondolni a különböző szövetségeket, amiket Isten kötött a Bibliában. Hány szövetség van? – ezzel kapcsolatban különféle tanítások vannak. Vannak, akik azt mondják, hogy egy van. Van, aki azt mondja, hogy kettő. Kicsit szerencsétlenül jön ki, hogy a Bibliánk két részre van bontva, Ószövetségre és Újszövetségre, mert ez arra visz minket, hogy azt gondoljuk, csak két szövetség van. Vannak, akik azt mondják, hogy három vagy öt szövetség van.

Mi általában nyolccal szoktunk megelégedni. Nem ez a fókusz, de tudom, hogy vannak, akik nagyon szeretnék ezt tudni, úgyhogy elmondom. Érdemes megnézni, hogy mennyi köztük egy-egy emberrel köttetett.

– édeni szövetség a kertben,

– ádámi szövetség,

– Noéval kötött szövetség,

– ábrahámi szövetség,

– szövetség, amit Mózesen keresztül a zsidóknak adott Isten,

– a föld szövetség,

– dávidi szövetség, és

– új szövetség.

Az 1-3. szövetséget általánosságban adta Isten az embereknek. Ez amiatt van, hogy ezek akkor születtek, amikor a zsidók még nem voltak nép. A többit Izraellel kötötte Isten. Ez igazán meglep bizonyos keresztényeket, akik azt gondolják, hogy az új szövetség a Gyülekezettel köttetett, de nem. Az is Izrael népével köttetett. Minket részeseivé tett Isten az ábrahámi szövetség szellemi áldásainak, de Izraellel kötötte azt a szövetséget is.

Amikor egy szövetségre gondolunk, az első kérdés, amit felteszünk, az, hogy feltételes vagy feltétel nélküli szövetség-e. A feltételes azt jelenti: én megteszem, ha te is. A feltétel nélküli pedig azt jelenti: én megteszem. Ezek közül kettő feltételes. Az egyik az édeni. Az ember elbukott, és el kellett szenvedni a következményeit, mert volt egy feltétele ennek a szövetségnek. A második feltételes szövetség pedig a mózesi szövetség. Ez kizárólagosan a zsidókkal köttetett, Isten soha nem szánta úgy, hogy a Gyülekezet része legyen ennek a szövetségnek.

Nézzünk meg néhány verset! Pál itt a testi fivéreiről illetve rokonairól beszél:

Róm 9:4 akik izraeliták, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,

Az első dolog, amit tisztán kell, hogy lássunk, hogy a szövetséget a zsidókkal kötötte Isten. Segít nekünk meglátni, hogy miért annyira üldözött népcsoport a zsidók az egész történelemben. Nehéz megérteni igazából. Hogyan magyarázod ezt a nagy üldözést, ha nem a Bibliában hívő személy, keresztény vagy? Mondták már emberek: Hogyan tudod bebizonyítani, hogy van Isten? Erre vannak különböző válaszaink, amiket fel lehet hozni: Biblia, próféciák, stb., de az egyik nagyszerű válasz a zsidó nép.

Az, hogy a zsidók, mint népcsoport még a mai nap is léteznek, ez rendkívüli bizonyság Isten Igéjének a valóságáról. Ma ránézhetünk a Közel-Keletre, és elképesztő bizonyítékokat találhatunk Isten Igéjében ezáltal. Akkora csoda! Annyira üldözve voltak, de Isten annyira megáldotta őket! Amikor népek áldják őket, akkor megáldatnak, és akik átkozzák őket, azoknak el kell szenvedniük ennek a következményeit. Ez segít nekünk megérteni, hogy miért olyan hatalmas az antiszemitizmus a világban. Még az evangéliumi kereszténységbe is alattomos módon be tud férkőzni! Lehet, hogy nem szándékosan, hogy tudatlanságból történik. Mert elvétik a felismerést, hogy Isten ténylegesen Izraellel kötötte a szövetségeket.

Mi nagyon védjük magunkat ez ellen. Mert ha egy Biblia- és Isten-szerető ember vagyok, akkor Isten népét is annyira kell szeretnem, mint ahogy Isten szereti. Ez egyrészt a zsidók, másfelől pedig a Gyülekezet. A testvéremet nem azért szeretem, mert szerethető ember – pedig az 🙂 –, hanem azért, mert Krisztus benne van, és az Úrban kapcsolatban vagyunk, és megvan nekünk Isten szeretete.

Annyira szeretem ezt a részt:

Ef 2:12 hogy ti abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel közösségéből kirekesztve, és az ígéret szövetségétől idegenek, s reménységetek sem volt, mert Isten nélkül valók voltatok ezen a világon.

Emlékezz, Isten Izraellel kötötte a szövetséget. Pál az újszövetségi Gyülekezetnek ír itt, és azt mondja: Krisztus nélkül valók voltatok, most pedig Krisztusban vagytok, Ef 2:13. A 12. versben azt írja: Izráel közösségéből kirekesztve.

Ef 2:19 Ezért tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és az Isten házanépe,

A 12. versben: az ígéret szövetségétől idegenek.

Ef 3:6 hogy a pogányok örököstársak, és ugyanannak a testnek tagjai, és részesei az ígéreteknek a Krisztus Jézusban az evangélium által.

Idegenek voltunk az ígéret szempontjából, de most részesei vagyunk az ígéretnek. Aztán azt mondja: Isten nélkül valók voltatok; és aztán azt: megbékéltettetek Istennel, stb.

Róm 11-ben az olajfáról beszél. Az olajfa a kiváltság helyét jelképezi Isten ígéreteiben. A gyökere ennek a fának az ábrahámi ígéret, a természeti ág a zsidó nép.  Aztán a vad ágak azok, amiket Isten beoltatott, és ez a pogány hívőkről beszél Krisztusban. Ez az a rejtély, amit Pál leleplezett Ef 3-ban (Ef 3:6), hogy a zsidók és pogány hívők egy testté lettek egyesítve Krisztusban.

Isten szövetséget kötött Ábrahámmal. Hét része van ennek a szövetségnek. 1Móz 12-ben említi ezt a szövetséget, aztán a 13. fejezetben újra, aztán a 15-ben, 17-ben és a 22. fejezetben. Ebben az összes írásrészben mit hallunk? „Én megteszem… Én megteszem…” Végig ezt látjuk. Ez annyira gyönyörű! Felismered, hogy a megváltásunk gyökerei ezekben a szavakban vannak? Ez még egy nagyszerű bizonyossága a mi örök biztonságunknak újszövetségi hívőkként. A mi megváltásunk gyökerei az ábrahámi szövetségben vannak, ami egy feltétel nélküli szövetség. Isten soha nem is tudná, és soha nem is veszítené el Izraelt, és így téged sem.

Azután Isten megismétli a szövetségét Izsáknak, aztán Jákóbnak is.

Gal 3:6-7 Úgy, amint Ábrahám is hitt Istennek, aki ezt igazságul számította be neki. Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai.

Tudtad, hogy te Ábrahám gyermeke vagy? Nem fizikai magva vagyunk, de az ő hitéből valók vagyunk, az ő szellemi magva vagyunk. Szeretem azt a részt, ahol Isten azt mondja Jákóbnak: utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely meg nem számlálható annak sokasága miatt, és amikor 1Móz 15-ben azt mondja Ábrahámnak: Nézz fel az égre, és számold meg a csillagokat, mert ennyi lesz a te utódod. Mondhatjuk azt, hogy az egyik a földi magváról beszél, a másik a mennyei, a szellemi magváról. Érdekes egyébként, hogy a 15. fejezetben mondja azt, hogy Ábrahám hitt, és ez igazságul tulajdoníttatott neki.

Egy provokáló kérdést hadd tegyek fel! 1Móz 12-ben vagy 1Móz 15-ben tért meg Ábrahám?

Pál azt mondja: Ábrahám hitt; és a héber szó erre az aman. Innen jön az ámen. Ábrahám hallotta az ígéretet, felnézett a csillagokra, és azt mondta: ámen! Pál azt mondja, hogy abban a pillanatban, amikor Pál hitt az ígéretnek, az ő hite igazságul számíttatott neki. Pál ír ezeknek a pogány hívőknek Galáciában, és azt mondja nekik: Ti vagytok Ábrahám szellemi gyermekei és magva. Természetesen minden zsidó, aki hisz Krisztusban, az Ábrahámnak fizikailag is, szellemileg is a magva.

Ez egy elképesztő vers:

Gal 3:8 Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: Tebenned fog áldást nyerni minden nép.

Azt gondolom, az ábrahámi szövetségnek hét része van: nagy neved lesz, akik megáldanak, akik átkoznak, a föld… és az utolsó az, hogy benned lesz a Föld minden népe áldott. Ez az utolsó része az ábrahámi szövetségnek. Hogyan lehetséges az, hogy Ábrahámban áldatik meg a Föld minden népe, ha nem Krisztus eljövetelén és a kereszten elvégzett munkáján keresztül?

Nézzük meg még egyszer ezt a verset! „Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: Tebenned fog áldást nyerni minden nép.” Itt szó szerint azt mondja, hogy amikor Isten azt mondta Ábrahámnak: Én megteszem … Én megteszem … benned áldatik meg a Föld minden népe; ez szó szerint azt mondja, hogy Isten akkor Ábrahámnak az evangéliumot prédikálta. Isten az evangéliumot prédikálta neki! „A te magodon keresztül lesz egy valaki, Aki megszületik. Aki szellemi áldást hoz el a Föld minden népének.” 1Ján 2:2 és meghal az egész világ bűneiért. Jel 5-ben – egyébként most benne vagyunk ebben, egy jövőbeli prófétai vers, amiben ott vagyunk a trónnál abban a jelenetben – új éneket énekelünk a Bárány trónja körül. Mit fogunk mondani?

Jel 5:9 És új éneket énekeltek, amely így hangzott: Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd pecsétjeit, mert megöltek, és véred által megvásároltál Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,

Vissza a szövetségekhez. Az egyik ok, ami miatt néha más számok vannak a szövetségekhez, mert az utolsó három szövetség – az egyik a föld szövetsége, hogy az a föld, az a terület Izrael népének meg lett ígérve, a másik a dávidi szövetség az ő fizikai magváról, és a harmadik az új szövetség –, mindhárom igazán meghosszabbítása az ábrahámi szövetségnek. Még egyszer, az ábrahámi szövetség feltétel nélküli, még mindig hatályban van, és a végső beteljesedése teljes mértékben az ezeréves királyságban fog megtörténni.

Úgyhogy látjuk ezt a vörös zsinórt, a tikvah-nak ezt a vonalát, hogy végigmegy a Biblián, Mózes 1. könyvétől egészen Jelenések könyvéig, a trónusig, ahol Isten Jézus Krisztuson keresztül minden népből, minden nemzetségből, minden nyelvből megvásárolt embereket ebben a gyönyörű megváltó tervben.

Ámen.

Kategória: Egyéb