Az örömünk ellensége

2013 március 10. vasárnap  10:30

P. Stambowsky

A Király leánya – a gyülekezet – gyönyörűséges belül. Mindannyian, mindenki. Mennyire szép Isten szentsége!

1Kor 5:7 Takarítsátok ki azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott.

Kovász nélkül való vagyok, de nem amiatt, amit én tettem. Jézus Krisztus a húsvéti bárányunk. Gondolj csak bele! Az elkövetkezendő két hétben a zsidók szerte a világon kitisztítják a kovászt az otthonaikból.

Amikor kisfiú voltam, az édesanyám kinyitotta a szekrényt és elvette a müzlimet. Ez nagyon traumatikus volt, lehet, kicsit megmagyarázza, hogy miért viselkedem így. 🙂  Azt kérdeztem: Anyu, hova viszed a müzlimet? Édesapám hátul a kertben nagy gödröt ásott és bele kellett dobni a müzlimet. Amit a házban találtunk, minden kovászt el kellett ásni odakinn. A kenyeret, a müzlit, … elástuk. Ez érdekes módja a bűntől való megszabadulásnak, de jól működik. 🙂 El kell temetni.

Aztán jött az ünnep. Furcsa kekszet ettünk, amit macesznek hívnak. Minden nap az asztalon három darab macesz, pászka volt. Ez nagyon jelentős. A Húsvét az első fontos ünnep a zsidó naptárban. Ez közeledett. Izgatottak voltunk felőle.

Édesapám elmesélte, hogy a zsidó nép hogyan jött ki Egyiptomból. Beszélt nekünk a szabadulásról. Próbáltuk megérteni. Próbáltuk felfogni. Valami olyasmi, ami annyira régen történt, de mégis éreztük a kapcsolódást. A pászka kenyér olyan volt kicsit, mint az Úrvacsora. A kenyér, aminek nem volt ideje megkelni, hogy kovászos legyen. Ez nagyon fontos volt számunkra.

Miért tanulmányozzuk az ünnepeket „bevégzett munka” hívőkként? Sokan úgy hiszik, hogy Jézus az egyik ünnepkor jön vissza. Én nem nagyon aggódom efelől. 🙂 Mégis minél többet tanulmányozom az ünnepeket, annál jobban megismerem Krisztus jellemét. Krisztus a mi húsvéti bárányunk, a Megváltónk.

Megváltottak vagyunk. Mibe került a mi Megváltónknak ez az egyszer és mindenkorra való áldozat, amit Jézus Krisztus meghozott a kereszten, amit elvégzett számunkra? Ezen az áron vétettünk meg. Ez a lelkünk váltsága.

Pál apostol írta a kolossébeli pogány hívőknek:

Kol 2:16 Senki titeket el ne ítéljen evésért, ivásért vagy ünnep vagy újhold vagy szombat miatt,

Senki titeket meg ne ítéljen azért, hogy milyen ünnepeket tartotok meg. Mert ezeknek a dolgoknak csupán jelképes jelentősége van. A szilárd tény, a valóság Krisztus – Kol 2:17 – a mi húsvéti bárányunk. Ez szilárd tény. Ő megtette, Ő megnyerte. Az én Megváltóm hű és igaz.

Ahogy tanulmányozom a Húsvétot, felfedezek valamit. Mert maga az ünnep ünneplése annyira gazdag, nagyon jelentős dolgok vannak benne. 3Móz 23-ban azt mondta az Úr: Ez az idő az, amit Én nektek kijelöltem. Nagy várakozásunk volt arra, hogy jön a Húsvét. A kedvenc müzlidet cseréld le pászkára. 🙂 Ez egy kisgyereknek óriási dolog, fontos.

Kovász nélkül valók vagyunk. Nincs bennünk kovász Krisztusban. Egy új tészta vagyunk. Jeshua azt jelenti megváltás, üdvösség, az én Szabadítóm. „Egyszer régen Egyiptomban voltam. Ahol ott volt a vér a szemöldökfán, a halál angyala kihagyta a házat, és mi megmenekültünk.” Isten gondoskodása miatt. Nem volt sok idő, hogy magunkkal vigyük a müzlit, hanem mentünk. 🙂

Ahogy megértjük az ünnepeket, ez tágas helyre visz minket az életünkben. Isten kijelölt idői elmondanak nekünk valamit Isten jelleméről. Húsvét. Ötven nappal később a Pünkösd. Mielőtt elfogadhattuk volna, meg kellett szabadulnunk, megváltásra volt szükségünk Isten kijelölt idejében. Aztán ötven nappal később a Sátoros ünnep. Megtanultuk, hogy hogyan pihenjünk ideiglenes szállásokon ezen a Földön, és élvezzük a munkánk gyümölcsét.

„Nem tudom, hogy számotokra mit jelent ez, de írok nektek az időszakokról. Lépjetek be a húsvét időszakába. Mert ma reggel van az Isten népének nyugalma. Ő megváltott, megszabadított minket. Megfizette értünk az árat. Mert bárki, aki Krisztusban van, ő vadonatúj.” Férfi, nő, zsidó, görög, pogány – mind egyek vagyunk Krisztusban, Gal 3:28.

A Húsvétot valóban megünnepelték. Az ezeréves királyságban parancs van arra, hogy a Földön minden nép eljöjjön Jeruzsálembe és megünnepelje. Nem ceremoniális módon, nem csak úgy, hogy eszünk némi kovásztalan kenyeret, hanem úgy, hogy imádunk a mi Húsvéti Bárányunk jelenlétében. Őt fogjuk imádni örökké, Neki fogunk hálát adni az örökségért.

Isten megváltott bennünket, úgyhogy dicsérhetjük. Emeld fel a Húsvéti Bárány az életedben! Emeld fel Őt, és mindenkit Magához vonz.

P. Schaller

Péld 16:2 Minden útja tiszta az embernek a maga szemében,…

A saját szemünkben magunkat helyesnek, igaznak, tisztának látjuk. Amit teszünk, amit mondunk, az helyes.

Péld 16:2 … de az Úr a lelkeket vizsgálja.

Zsolt 90:8 Magad elé vetetted álnokságainkat, titkos bűneinket arcod világa elé.

1Ján 1:3-10 szakaszt fogjuk tanulmányozni.

1Ján 1:3-4 amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.

Az üzenet címe: Örömöm ellensége. Titkos bűnök.

Fantasztikus hetünk volt. Nagy öröm volt és világosság. Velünk van Krisztus világossága. Ezt látjuk 1Ján 1:7-ben.

1Ján 1:7-8 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, magunkat csapjuk be, és nincs meg bennünk az igazság.

Szerintem megtanultuk azt mondani: vétkeztem. Megtanultad? A keresztény hívő életed során megtanultad-e azt mondani: vétkeztem. Hogyan történik ez? A világosság miatt. Krisztus világossága az igazság.

Nagyon jók vagyunk a kifogáskeresésben. Jól tudjuk tagadni a bűnünket. Egyszer egy családban egy tizenéves ellopott némi pénzt az édesanyjától. Kivette az anyja pénztárcájából a pénzt. Titkos bűn. Amikor a tizenévest rajtakapták, tudod, mit mondott? „Nem kapok zsebpénzt. Nem adtok nekem pénzt. Nincs pénzem. Nálatok van az összes pénz. Úgyhogy… elvettem.” Egyetértesz a tizenévessel? Talán a tizenévesek egyetértenek. 🙂

Azt mondjuk a feleségünkről, hogy nem törődik velünk. „A feleségem nem érzékeny. A feleségem önző. A felesége nem kedves. A feleségem nem segít nekem.” Aztán a férjnek azt mondjuk: Jó, van-e esetleg valami több ebben a képben? Azt mondod, hogy a feleséged…, de beszéljünk rólad. Van-e valami a te szívedben, van-e valami a te életedben, amit Isten neked szeretne megmutatni? Mert Isten világosság, és nekünk pedig titkos bűneink vannak.

Vannak területek az életünkben, ahol azt mondjuk a tizenévesnek: Ez a te pénzed volt, amit kivettél anya pénztárcájából? „Nem, de az én pénzemnek kellett volna lennie.” 🙂 Látod, mennyire nehéz? Mennyire nem ismerjük a magunkat! Mert minden ember a saját szemében igaz, tiszta, helyes! Isten azonban a szellemünket vizsgálja. Isten az, Aki világosság, mi pedig sötétség vagyunk.

1Ján 1:5 Ez pedig az az üzenet, amit tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.

Istenben nincs sötétség. Semmi sötétség, semmi kifogás, semmi hazugság, Ő igaz. Végtelenül tökéletes. Ő világosság. Ebben a világosságban akarunk járni. Ismerni akarjuk Őt. Viszont sok kifogásunk van, rejtőzködünk, elbújunk, vádolunk, okoljuk a másikat.

Tetszik, amikor Bálám azt mondta Istennek: Elmehetek-e ezekkel az emberekkel? Isten azt mondta: nem. Aztán Bálám el akart menni, és megint megkérdezte Istent: Elmehetek velük? 4Móz 22:22 Bálám elment. Azt írja: Isten dühös volt. Ott állt egy angyal, ellene állt a szamárnak. A szamár megállt. Odaszorította Bálám lábát a sziklafalhoz. Lefeküdt, aztán el kezdett beszélni.

Bálámban sötétség volt. Isten szólt hozzá, de Bálám nem hallotta. Ez nem olyan, mint mi, mert bennünk megvan a Szent Szellem, és Ő szól hozzánk. Mi halljuk Őt és a világosságban járunk. Megbocsátást nyertünk.

A bűnünk bűntudatot hoz létre. Nem tudjuk, hogyan szabaduljunk a meg a bűntudattól. A bűntudat olyan, mint a koszos padló, mint a sárpadló. Piszkos, sáros. Felmossa az ember, de nem lesz tiszta. Mosogatjuk, mossuk megint. Ez a bűn. Egyszerűen sötétség, és nem tud megváltozni. Még a halál sem változtatja meg a bűnt. Amikor valaki meghal, a bűnében hal meg, hacsak nem jön Krisztus. Krisztus a vérével elmossa a bűneinket. Megváltozunk a sárpadlóból, egészen más padló lesz belőlünk. Megváltottak vagyunk, tiszták, és a világosságban járunk.

Emlékszel a történetre Lady Macbeth-tel kapcsolatban? Azt mondja: Arábia minden parfümje sem illatosíthatja meg ezt a kezet.” A gyilkosság miatt a keze nem lehetett tiszta. Nem segít a parfüm, sem a víz, a festék sem jó. Hiába mossa, nem számít, de Krisztus vére megteszi. Jön a világosság, hogy meggyőzzön minket, hogy megmutassa nekünk: „Tévedtem, vétkeztem. Ez nem Istentől van.” Jön a vér és megmos engem.

1Ján 1:4 És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.

Miért nincs örömük az embereknek? A bűnük miatt. Ez elveszi az örömünket. A bűnünk nem a barátunk. Hogyan tudok megszabadulni tőle?

A harmadik világban láttam valakit, aki vitt egy vödröt. A vödör tele volt szeméttel. Az illető ment az utcán, vitte a vödör szemetet. Aztán láttam egy másik embert, aki a másik irányból jött egy vödörrel. Abban a vödörben tiszta víz volt. Egy vödör szemét, egy vödör tiszta víz. Remélem, nem ugyanaz a vödör. Néha azonban az. Mert a számból jöhet dicséret Isten felé, aztán a számból jöhet hazugság, kifogás, vádolás, a büszkeségem, a csalárdságom.

Ez megtörténik a gyülekezetben is, amikor az emberek kifogásokat keresnek, és vádoljuk egymást. Ahogy Jelenések könyve mondja a 12. fejezetben: az ördög a vádló. Úgyhogy a hívők is vádolnak. „A feleségem nem kedves, nem érdeklem, nem törődik velem, nem szolgál engem.” Gondoljunk akkor erre: világosságban élsz? Milyen hatalmas! A világosság milyen erős! A világosság megmutatja, elér a szívemhez, meggyőz engem, tanít.

„Igen, de…” A világosság azt mondja: „Járj Velem. Én Isten vagyok. Ezért jöttem el. Ha a világosságban jársz, akkor megmutatom neked, megtanítalak, szeretlek. Világosságot hozok az életedbe.” Ez csodálatos. Sokszor Isten emberei – pásztorok, mindannyian – kifogásokat keresünk, de nem szeretünk agapé szeretettel. Kifogásokat találunk és a felszínen élünk. Amit mondunk, ahogy gondolkodunk, az nem a világosságban van. Ez elképesztő. Megtörténik mindannyinkkal.

1Ján 1:6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, hazudunk, és nem az igazságot tesszük.

Hazudunk? „Szerintem nem.” Isten viszont azt mondja, hogy igen, hazudunk. Az Úr azt is mondhatná: „A feleséged szeret téged. Törődik veled. Hozzád ment feleségül, ez már csoda. A feleséged törődik veled, imádkozik érted, szeret téged, de te nem látod.” Ez hihetetlen.

Ez olyan, mint mi a Krisztus Testében. Ha a világosságban élünk, akkor közösségünk van Vele. Ki Ő? A minden kegyelem Istene. A kegyelem azt jelenti, hogy megkapom, amit nem érdemelnék meg. Ő megbocsát nekem büntetés nélkül. Ár nélkül, ajándékba. Isten megbocsát nekem, személyesen. A világosság bejön a szívembe.

1Ján 1:7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással,…

Ez történt ezen a héten. Közösségünk van. Billy Graham azt mondta: „Sok keresztény egy lábbal a világban van, és egy lábbal a gyülekezetben. Úgyhogy nincs örömük.” Ám ha a világosságban élek, akkor ez a világosság elér mindenhova. Közösségünk van Ővele. Felkentek vagyunk. A Szellem felken bennünket, és Krisztus vére megtisztít minden bűntől. A titkos bűnöktől, és az ismert bűnöktől, attól, amit kimondok, aztán a bűntől, amit nem tudok; a bűn, ami a kifogásom; a bűn, amikor csendes, titkos vádolás van bennem.

Viszont ez a szeretet odaadja az életét:

1Ján 3:16 Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk: ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni az életünket a testvéreinkért.

Odaadni az életemet – ez a szeretet bizonyítéka. A világosság gyümölcse a szeretet, ami a szívemben van. Odaadom az életemet a feleségemért. „A feleségem – mondja a férj – nem kedves, nem törődik velem, érzéketlen, nem segít nekem.” Rendben, ezt én nem tudhatom. Mi van viszont ezzel? Én a világosságban élek, a vér megtisztít engem a bűntől, és szeretek. Szabad vagyok. Van örömöm. Az örömömben odaadom az életemet a feleségemért. A világosságban élek, békességem van.

„Én vagyok a tizenéves, aki az anyukájától elvette a pénzt. Isten meggyőz engem: te nem vagy tolvaj. Loptam, ez nem az enyém. Kifogást kerestem, de Te előtted hazugság a kifogásom. Most már a világosságban élek és közösségben vagyok Veled. A vér elmosta a bűnömet. Szeretem az anyukámat, szeretem az apukámat. Van szellemi életem, és odaadom az életemet másokért.” Tyű!

Egy pásztor eljön ide a konferenciára. Mindenféle gondjai vannak. Lehet, úgy érzi, hogy az emberek nem foglalkoznak vele, lehet, úgy érzi, hogy senki nem figyel rá. Lehet, hogy valami személyes dolog zavarja. Eljön. Az összejövetelen ott van Isten előtt, és az ÚR szól a szívéhez: Hozd ezt a világosságra!; – és megteszi, odaviszi a szívében.

Az Úr azt mondja: „Köszönöm. Én a világosság Istene vagyok. Szeretnék neked mutatni valamit. Az Én tervem nagyobb, mint a te kis kritikád. Az Én útjaim nem a te útjaid. Oda kell adnod az életedet. Szellemmel betöltve kell lenned. Az kell, hogy szeress, ahogy Én. Én szeretem a tökéletlen embereket. Odaadtam az életemet egy bűnös világért. Meghallgatlak téged, figyelek rád. Szeretlek. Szeretnék mutatni neked valamit.” Ez a testvér azt mondja: Igen, Uram!; – és tiszta, és szabad, és tele van örömmel és szolgál. Szolgál és élet van. Mi pedig felépülünk, ő segít nekünk. Segíti a Krisztus Testét azzal, hogy odaadja az életét.

A tizenéves elveszi a pénzt, és azt mondja: Elvehetem. Néhány évvel később még mindig ugyanilyen hozzáállással él. Még mindig védi magát, magyarázkodik, makacskodik, büszke és bizonyos hozzáállása van. A kereszténysége halott. Nincs benne öröm, és nem érti. Én is lehetek így, persze. Nagyon szeretem azonban, hogy Isten szereti azt a tizenévest, azt a férjet, azt a pásztort. Szeret minket.

1Ján 1:7-8 … és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, magunkat csapjuk be, és nincs meg bennünk az igazság.

Mennyit vétkezem az életem során? Hányszor hazudok? Hányszor képviselem félre az igazságot? Hányszor jövök a kifogásaimmal, takarom be a bűnömet és rejtőzködöm? Hányszor? Lehet, nagyon sokszor. Tetszik azonban ez: váljon szokásoddá, hogy megérted a hústested, és kihozod a világosságra. Eljövök az istentiszteletekre, Isten előtt élek és azt mondom: „Uram, mutasd meg, taníts engem. Itt vagyok.” Szabadok vagyunk.

Ha viszont nem, akkor megcsaljuk magunkat.

1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Ugye, igaz? Minden hamisságtól. „Ha megvalljuk a bűneinket”: a büszke kijelentések, a gondatlan kijelentések, az ítélkező hozzáállás, az, hogy védem magam, hosszú magyarázkodások, rejtőzködés, ésszerűsítés, az, hogy védem a saját pozíciómat. Tele vagyok ezzel. Olyan, mint a szemetes vödör. Aztán ugyanabban a vödörben hozom a tiszta vizet.

Hogyan jöhetnek jó szavak és rossz szavak ugyanabból a szájból? A szívem miatt. Ám ha megvalljuk, akkor a világosságban élünk, és a szívünkből a Szent Szellem szól, és örömünk van. Isten öröme a miénk az életünkben. „ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket” Tényleg megbocsásson. Vége. Megbocsátott nekünk. El van felejtve és szabadok vagyunk.

Ezt megtapasztaljuk a keresztény életünk elején. Majd néhány hónappal később elvész az örömöm. Magyarázkodom, védekezem, és távol tartom magam a világosságtól. Többé már nem megyek gyülekezetbe. Nem olvasom az Igét. Nem vagyok közösségben. Hitetlenekkel járok együtt. Magyarázkodom, védekezem és nincs örömöm. Mi történt?

Jézus azt mondaná: „Gyere Hozzám. A te titkos bűnöd az arcom világossága előtt van, és betöltelek téged. Megbocsátok neked, felkenlek téged, megmoslak téged, szabad vagy.”

1Ján 1:10-2:1-2 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, az ő igéje nincs meg bennünk, és hazuggá tesszük őt. Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. És ha vétkezik valaki, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világéért is.

Ha vétkezem, akkor van valódi vér, valódi engesztelés, valódi szószóló. Van igazi Istenem, Aki elmossa a bűneimet, személyes szabadságot és hatalmat ad nekem. 2Tim 1:7 hatalom, erő, szeretet és józan elme. Amikor az ember átéli ezt, akkor mindig odamegy a világosságra; akkor odamegyek a testvéremhez, akkor megyek gyülekezetbe. Akkor az imádban, a hitedben, a bibliatanulmányozásodban felépülsz. Felépülsz és szeretetben élsz. Szabad vagy. Ezért mondjuk mindezeket ma.  Nagyon szeretjük és hálát adunk Istennek érte! Ámen.

Uram, ha van az örömünknek ellensége, akkor az a sötétség, a bűn, a hústestünk, a kifogásaink, a hidegségünk, a hitetlenségünk, de Te vagy a mi Istenünk, a világosság Istene, a szeretet Istene, az igazság Istene. Nagyszerű hetünk volt, és megismertünk Téged. Előtted járunk ebben a világosságban. Tölts be minket, Urunk! Vezess minket, Istenünk, mint szolgáidat! Tanítsd meg, hogy készen álljunk, hogy gyorsak legyünk, hogy Veled egyetértsünk, és a világosságba járjunk. Te megbocsájtasz nekünk, felkensz bennünket. Köszönjük, Istenünk! Ámen.

Kategória: Egyéb