Az I. Thesszalonikai levél szíve: Feddhetetlen szentség

2011 augusztus 14. vasárnap  10:30

1Thess 1:1-2  1Pál, Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeliek gyülekezetének, amely van az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 2Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;

Micsoda kiváltság, hogy van egy Bibliában hívő helyi gyülekezetünk! Ahogy olvasom ezeket a szavakat, ez az, ami megérint annyira. Van egy helyi gyülekezetem, amely hisz a Bibliában. Ez annyira különleges! Azért, mert a világtörténelemben ez nem volt gyakori, hogy szabadon össze lehetett jönni így, dicsérni lehetett, ki lehetett nyitni a Bibliát, és nyíltan lehetett ezt tenni. Ki lehet tenni az internetre. Ez tényleg nagyszerű Istentől.

Azért is különleges, mert ez azt jelenti, hogy Isten közösségben akar lenni velünk, Isten tanítani akar minket, vezetni akar minket, tovább akar vinni minket.

Azután Pál azt mondja:

1Thess 1:5 … amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek.

Annyira hálás vagyok! A pásztoraimra gondolok, a testvéreimre, akikkel együtt szolgáltunk, szolgálunk. Akkora áldás belegondolni abba, hogy láthattam mások életét, hogy milyenek voltak Istenért. Annyi jó történetünk van, meséljük azokat sokszor.

Ismered P. Weeland történetét? Új misszionárius volt. Az volt a terv, hogy elmegy Győrbe, ott evangelizál, és tart egy bibliatanulmányt. Kiment a Déli pályaudvarra. Látott ott egy vonatot, amire rá volt írva, hogy gyors, úgyhogy felszállt rá. Felszállt a gyorsvonatra abban a hitben, hogy az Győrbe megy. Kiszállt a vonatból, amikor megérkezett. Nem várta őt ott senki, úgyhogy elővette a papírt, amire le volt írva a cím. Odament egy taxishoz, és azt kérdezet: el tudsz ide vinni? Becsületes taxis volt, azt mondta: el tudlak vinni, de nagyon drága lesz. Pécsen volt ugyanis.

„Amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek.” Nagyszerű, hogy hívők vagyunk együtt, és ez egymásért van. A lököttségünk, a hibáink, a felállásunk, az örömünk, a szabadságunk, az imánk, minden igazán. Isten úgy szerkesztette össze Krisztus testét, hogy egyek vagyunk, és igazán ez egymásért van.

Pál nagy-nagy szeretettel, nagyon személyesen beszél hozzájuk. Tulajdonképpen a levél első három fejezete visszatekintés. Az arról szól, hogy mennyire szereti őket, hogy mekkora örömmel emlékezik rájuk az imáiban; milyen volt, amikor eljött hozzájuk, amikor elkezdett kommunikálni feléjük. Nagy törődéssel azt mondja nekik: drágák vagytok nekünk, fontosak vagytok, nem tudok veletek lenni, de az életetek számít nekem. Annyira nagyszerű, ahogy Krisztus szívét látjuk Pálnak a szavaiban, ahogy szereti őket, ahogy törődik velük.

1Thess 1:9 … milyen volt a mi hozzátok való menetelünk…

A következő fejezetben is utal erre:

1Thess 2:1  Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;

A menetelünk – a görögben eiszodosz – azt jelenti: járni Isten akaratában, belépni Isten akaratába, belépni egy helyre, ami Isten akaratában van. Pál azt mondta: „Eljöttünk hozzátok Isten akaratában, bevonultunk közétek Isten akaratában. Ennek célja volt. Ez gyönyörű, és micsoda bejövetelünk volt!” Ha olvasod ezt a részt, akkor arra gondolhatnál, hogy Pál bejött a városba, szóltak a kürtök, repült a konfetti, verték a dobokat, mert megjött a nagy apostol.

Ám amikor megnézed Apcsel 17-ben, hogy micsoda bejövetelük volt, Apcsel 17:5 a város lakói megostromolták a házat, ahol voltak. Az ottani hívőket végigvonszolták a városon. A városi tanács elé állították őket. Azzal vádolták őket, hogy árulók az uralkodó ellen. Aztán pénzt kellett óvadékba helyezniük azért, hogy elengedjék őket. Nagy pénzt kellett letétbe helyezniük, hogy Pál és a többiek nem fognak visszajönni, és nem fognak ott szolgálni.

„Micsoda hozzátok való menetelünk volt!” – így már hirtelen megváltozik a kép. „Hogy lehet ez?” Pál azt mondja, hogy ez Isten akarata volt. Zűrzavaros? Igen, de Isten akarata is.

Szeretek emlékezni őrült dolgokra Isten akaratában. Amikor hitben megyünk és csinálunk dolgokat, és nem látjuk hova visz, és nem látjuk, hogyan lehet, de nekimegyünk és Isten gondoskodik.

Amikor a Szovjetunió összeomlott és a dollár rengeteget ért, akkor P. Schaller és P. Matti összebeszéltek és kibéreltek egy Aeroflot gépet valami nevetséges pénzért, pár száz dollárért. Ebben benne volt a személyzet, a repülőgép és a tankolások. Úgy emlékszem, hogy tíz nap alatt tizenkét várost végiglátogattak Közép-Ázsiában különböző „sztán”-ok. A városokban evangelizáltak, prédikáltak, koncerteztek, aztán gyorsan vissza a repülőhöz, és repültek a következő városba. Ennyit csináltak.

Őrültség ez? Igen, az. Áldott volt? Igen. Isten akarata. Vagy valaki épp Kínában van most, és azt üzeni, hogy jól van. Azt üzeni, hogy nagyon áldott, azt üzeni, hogy visszajön. 🙂 Hogyan történik az? Isten akaratában. Vagy P. Borci B. Krisztivel, nem volt pénzük a visszaútra, úgyhogy visszastoppoltak Moszkvából. Vagy amikor Türkmenisztánból kidobott minket a titkos rendőrség, mert rájöttek, hogy istentiszteletünk van.

Rengeteg őrült történet. Sok őrültség, sok fura helyzet, de ugyanakkor Isten akarata. Mert van egy lélek a rendőrségen, akit meg kell nyerni; van egy határőr, aki felé szolgálni kell; vagy a repülőn ül melletted egy tudós, miközben kitoloncolnak az országból. Azt mondja itt Pál: a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló. Ha Isten akaratában jársz, akkor a járásod nem hiábavaló, annak nagy értéke van.

1Thess 1:9 … miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,

Szolgáljátok az élő és igaz Istent. Micsoda csodálatos igazság!  Az élő és igaz Istent.

Tegnap valaki ezt mondta: „Ki szeretne gyülekezetesdit játszani, ki szeretne vasárnapi kereszténységet magának? Miért lenne az érdekes bárkinek? Miért akarnám azt? Miért akarnám azt, hogy a felszínre felvegyem a kereszténység mázát? Ha Ő Isten, akkor Ő az egész életem Istene.

Ha Ő nem az, akkor ugyan miről beszélünk? Viszont itt a jó hír: Ő az élő Isten! Ő él és válaszol. Velünk van és velünk jár. Aztán azt mondja: igaz Isten. Ő igaz Isten. Ő nem hazugság, Ő az igaz Isten.

Tegnap az utcán álltam egy sráccal szemben, ő azt mondta: de hát nincs Isten! Akkora öröm volt rámosolyogni Isten ege alatt, Isten földjén állva, rátenni a kezem a vállára – amiről a Zsolt 139:14-15 azt mondja, hogy Isten formálta – és azt mondani neki: „Jobb hírem van, igenis van Isten. Létezik Isten, hadd meséljek Őróla, mert Ő az igaz Isten.”

Ő igaz, Ő nem hazugság. Ő nem mese. Ő nem kitaláció, hanem valóság. Láttunk-e csodákat? Igen. Ez nem annyira központi a hitünkben, nem erről beszélünk folyton, de láttuk az ima eredményét, láttunk csodálatos megtéréseket, láttunk csodálatos gyógyulásokat, láttunk csodálatos gondoskodást.

Mellesleg, kérlek! Szükségünk van az imáidra a gyülekezet anyagi helyzetéért. Alig-alig állunk. Nem az állam dolga, nem az állam döntésein múlik. Lehet, nem tudsz sokat adni, lehet, semmit nem tudsz adni, de imádkozni tudsz. Kérlek, imádkozz a gyülekezetünkért ebben a dologban is!

Az élő és igaz Istennek szolgáljatok. A thessalonikabeliek pogányok voltak, aztán eljött Pál, volt egy nem-semmi belépője, volt egy nagy zűrzavar, viták, harcok, de a thessalonikai testvérek az élő és igaz Istenhez fordultak. Nem csak odafordultak Őhozzá, hanem úgy, hogy Neki szolgáljanak. Odafordultak Őhozzá, hogy szolgáljanak. Nem csak passzívan elfogadjanak, hanem hogy adjanak is szeretet, át is adják a hitet, át is adják a bátorítást, hogy átadjanak egy áldást. Ez nagyon fontos a hitünkben.

Az egyik dolog, amit mondanak néha hívők: a gyülekezet ezeket vagy azokat csinálja; vagy azt mondja egy hívő, hogy a gyülekezet ezt nem csinálja, és azt nem csinálja. Ez annyira vicces, mert az a hívő a gyülekezet. Ő a gyülekezet.  Ha nem lépek túl azon, ami könnyű, ha nem lépek ki hitben, ha nem szolgálok valakit hitből, akkor így fogok gondolkodni: „Vagyok én és van a gyülekezet. Ha csinálok valamit, az más. Ha ők csinálnak valamit, az a gyülekezet, ha a pásztor csinál valamit, az a gyülekezet. Ha én csinálom, az nem az.” Ez nem így van!

Gondolj bele ebbe! Például, itt vagyunk az istentiszteleten. Eszedbe jut valaki, akinek itt kellene lenni, de nincs itt valamiért. Az üzenet bátorít, van benne bátorító gondolat, és felhívod azt az embert és elmeséled neki. Akkor ki hívta őt fel? Persze, te hívtad fel, de Róm 12:5 egy testnek vagyunk a tagjai, és igazán a gyülekezet bátorította őt. Amikor valaki bajban van, leülsz mellé és meghallgatod, imádkozol vele és elviszed magaddal a terhét, és imádkozol érte, akkor a gyülekezet az, aki szolgál felé.

Róm 12:15 együtt sírunk, együtt nevetünk. Amikor olvasod az Írást és bátorodik a szíved, akkor igazán a gyülekezet növekedett ezen keresztül, mert Eféz 4:13 együtt növünk fel.

Emlékszem, egyszer valaki elkezdett nekem beszélni a gyülekezet ellen. Azt mondta, hogy ez a gyülekezet ilyen meg olyan, ez a gyülekezet csak a pénzről szól. Arra gondoltam, hogy nem mert az én életemben ez a gyülekezet egyáltalán nem a pénzről szól, és én a gyülekezet vagyok, mert tag vagyok a gyülekezetben. Úgyhogy nem a pénzről szól. Ha arról szólna, tudnám, nem?

Aztán folytatta: nincs gyakorlati szolgálat, csak duma van. Aztán eszembe jutott egy pár héten korábban, amikor tesókkal egy másik hívőnek a lakásában levakartuk a tapétát, újrafestettük az egészet, 3-4 napon át dolgoztunk. Kaptunk néhány szendvicset érte. Arra gondoltam: nincs igazad! Azt mondtam az embernek: „Igenis van gyakorlati szolgálat, igenis van élet, igenis csináljuk mindezt. Azért tudom, mert én is csinálom. Azért tudom, mert én is tagja vagyok a gyülekezetnek.”

Azért tudom, mert én is szolgálok, és ezért látom, hogy ez igenis történik. Ha azonban hátradőlök, ha passzív vagyok, akkor lehet, hogy nem látom ezt, és akkor így gondolkodom. A thessalonikaiak nem így voltak.

1Thess 1:10 várjátok az Ő Fiát az égből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.

Mennyire jó ez! Éljük az életünket, szolgálunk, és közben van egy nagy várakozás a szívünkben, hogy Krisztus vissza fog térni értünk.

1Thess 2:4-6a  4Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangéliumot, aképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja a mi szívünket. 5Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok… 6Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól,

Ez annyira jó, hogy belenézhetünk Pál szolgálatába. Hogyan szolgált ő? Azt már láttuk, hogy Isten akaratában járt, Isten akaratában szolgált. Nem azon igyekezett, hogy embereknek tetsszen. Ez fontos a hitünkben, hogy embereket nyerünk Krisztusnak – ez van a szívünkön –, de ez nem úgy működik, hogy azt mondjuk, amit hallani akarnak. Nem úgy beszélünk, ahogy ők szeretnék. Nem úgy működik ez, hogy olyanná válunk, mint ők, hanem Isten előtt járunk. Vigyázz, mert megvan ez a hazugság: „Jól van, lehetsz keresztény! Csak légy olyan, mint mindenki más. Ez a keresztény-dolog.” Pedig nem ez.

1Thess 4:1 … amint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek…

Pál azt mondja: „Megmutattuk nektek, miképpen forgolódjatok, hogyan éljetek, Isten előtt járunk és így szolgáljuk az embereket. Isten már eljött, Isten már átment az emberek oldalára Krisztusban. Te már éltél úgy, mint ők, mielőtt megtértél, ne kezdj visszatérni ahhoz, ne kavard bele magad, nem az az életed. Nem kell negatívnak, félénknek, kritikusnak, aggódónak lenned ismét, ahhoz, hogy szolgálhasd őket. Nem! Már jártál ott, már éltél ott. Isten kihívott onnan téged.”

Isten akarata ez:

1Thess 4:3-4  3Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; 4Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét

(a maga edényét: a saját testét)

1 Thess 4:7  Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten.

Miért mondta ezt nekik Pál? Azért, mert megvolt az a kísértésük, hogy visszatérjenek a régi utakhoz. Ez minden hívőnek ott van az életében: „Menj vissza a régi utjaidhoz. Térj vissza a régi barátaidhoz. Térj vissza azokhoz.” Hé, állj! Nem kell oda visszamennem, én már jártam ott, már éltem ott. Tudom, milyen az a mocsok, tudom, milyen a hülyeség, tudom, milyen a hazugság, tudom, milyen az üresség; tudom, milyen volt elmenni buliba és a végén azt mondani: ezt mi a csudának csináltam?! Tudom, hogy milyen volt. Minek mennék vissza oda? Miért érdekelne?

Ez az Isten akarata, hogy szentek legyünk, hogy járjunk az igazságban, hogy tisztességben bírjuk a saját edényünket. Isten azt mondja nekünk: járj szentségben. „Ez valami nagyon unalmas dolognak hangzik!” Olvastad-e valaha 1Thess 4:13-18-at? Ez a reménységünkről szól.

Pál azt mondja nekik: „Figyeljetek! Tudom, hogy vannak rokonaitok, szeretteitek, hívők, akik meghaltak, és tudom, hogy van gondotok ezzel. Legyen reménységetek!” Ez tetszik nekem, hogy a szentségben van nagy vigasztalás, nagy öröm, a szentségben van nagy szabadság, ami a bűnben nincs meg. Nem hordozunk terheket, amiket nem tudunk elhordozni, hanem Isten a lelkünket felszabadítja, megkönnyebbülést hoz nekünk.

Ez az elragadtatás ígérete, egy nap Krisztus visszatér értünk:

1Thess 4:16-18  16Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; 17Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és eképpen mindenkor az Úrral leszünk. 18Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Annyira tetszik ez nekem, hogy Pál azt mondja: a szentségben van vigasztalásunk, a szentségben van örömünk. Még a halállal szemben is! Még az öregedéssel szemben is. Még azzal szemben is, hogy gond van a világban, gazdasági válság, személyes problémák és egészségügyi gondok. Pál azt mondja: „Figyelj! Istennek van egy ígérete, amit semmi nem változtathat meg veled kapcsolatban. Isten nem fogja meggondolni magát. Egy nap Krisztus visszajön értünk és szempillantás alatt menni fogunk innen. Egy nap ennek vége lesz. Egy nap Őelőtte állunk.”

A legnagyobb bátorítás ebben az egészben: ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Isten úgy rendezte le, hogy mindenkor Ővele lehessünk. Ez akkora bátorítás! Azt mondja nekünk: ha szentségben jársz, ha ott vagy a gyülekezetben, ha megvan ez a közösséged, ha megvan ez a szolgálatod, ha felismered, hogy neked részed van a szentek között, hogy te tagja vagy a Krisztus Testének rész szerint, akkor neked nagy vigasztalásod van, akkor nagy örömöd van.

Az 5. fejezet nagyszerű gyakorlati rész. Mindezekre építve Pál inti őket, és mondja nekik ezeket: „Ne oltsátok meg a Sz.Sz-et! Mindent megpróbáljatok! Ami jó, megtartsátok! Mindenkor imádkozzatok! Mindenekben hálákat adjatok, mindenkor örüljetek!”

Annyira szeretem ezt, hogy az első gondolat ebben a levélben az volt: mekkora csoda, hogy gyülekezet vagyunk, hogy tagjai vagyunk ennek. A második: Isten szentségre hívott el minket, járjunk Ővele, bízzunk Őbenne, és vigasztalásunk és örömünk és szabadságunk és reményünk és célunk és jövőnk van az Ő akaratában. Aztán beszél a gyakorlati dolgokról és: járjatok azokban. Miért? Az 5. fejezet igazán a levél célja.

Ismered-e azokat a hívőket, akik egyfolytában azzal vannak elfoglalva, hogy mikor jön vissza Jézus? Várjuk? Melyikünk ne szeretné, ha Krisztus visszajönne? A következő gázszámla előtt :-), a következő háború előtt, a következő rossz hír előtt. Persze, hogy szeretnénk! Ám vannak hívők, akik beleragadnak abba, hogy egyfolytában ezzel foglalkoznak. „Most jön! Egy hónapon belül… Egy éven belül.” Mit mond erről Pál nekik:

1Thess 5:1-2  1Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; 2Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.

Mit jelent ez?Azt mondja nekik Pál, hogy nem lehet kiókumlálni, hogy mikor jön le az Úr, az meglepi lesz, az ilyen lesz: „Pont most? Tyű! Hogy történt ez, Uram?” Hogy jön el a tolvaj éjjel? Úgy, hogy felébredsz reggel, és azt mondod: „Te jó ég! A számítógépem! A készpénzem! A nagymama ékszerei!” Vagy nálunk: jaj, ellopták a kiskutyánkat. Az Úr meglepetésszerűen fog eljönni, nem tudod kiszámolni, nem tudod kieszelni a dolgot. Pál azt mondja nekik: megvan ez a reménységünk, megvan ez a várakozásunk, de nem úgy éljük az életünket, hogy passzívak vagyunk és várjuk, és egyfolytában azt számoljuk, hogy jön-e, hanem:

1Thess 5:4  De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.

Miért? Azért, mert éltek Krisztusban. Azért, mert szolgáltok. Azért, mert az Igében vagytok. Azért, mert imában vagytok. Pál azt mondja: ti nem vagytok sötétségben, azért, mert ti jártok az igazságban:

1Thess 5:5-6  5Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! 6Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.

Azt mondja: „Ha így van, akkor legyünk aktívak! Legyünk éberek! Legyünk keresők! Legyünk hívők! Legyünk bátrak! Járjunk abban, amit kaptunk! Miért? Mert várjuk Őt és éberek vagyunk. Tudjuk, hogy egy nap eljön és minket ébren fog találni. Ez örömteli meglepetés lesz.” Miért mondta mindezt Pál?

Szerintem a 3. fejezetben Pál ezt elmondja, ott van egy imája értük. Kifejezi Isten vágyát a thessalonikabeliek felé. Hiszem, hogy ezért lett írva ez a levél, és ezért érdemes nekünk is forgatnunk, mert ezt az eredményt hozza:

1Thess 3:13  Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben.

Miről szól ez? A szívünkről, és ez fontos. Ez olyasvalami, amit a Krisztus Teste közösségében gyakorolunk: közösségben vagyunk, együtt szolgálunk, elfogadjuk valaki szolgálatát, mi szolgálunk valakit, együtt szolgálunk valaki felé, együtt imádkozunk, és a szívünk megerősödik ebben; és Isten szentséget munkál az életünkben, éberek vagyunk, élünk, és ébren vagyunk egészen addig, amíg Krisztus eljön. Ámen.

Kategória: Egyéb