Az ember alapszükségei – Isten válasza

2012 szeptember 23. vasárnap  18:00

Azon gondolkodtam, hogy az embernek mire van szüksége, mire van igénye. 1Móz 1-3-ban látjuk azt, hogy Isten hova helyezte az embert először. Ez azért érdekes nekünk, mert ha megnézzük, hogy hova helyezte Isten az első embert, akkor látjuk azt, hogy mire lettünk kitalálva. Például ha egy laptopot víz alá dugsz – beteszed a rossz környezetbe –, akkor az nem segít rajta sokat. 🙂 Ugyanígy van az emberrel is. Ha bedugod a rossz környezetbe, akkor nem „működik” túl jól.

Igazán azt látjuk 1Móz első néhány fejezetében, hogy mire lettünk kitalálva. Ez nagyon egyszerű gondolat, de úgy hiszem, hogy értékes.

1)      1Móz 2:15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.

Ez arról szól igazán, hogy az embernek volt feladata. Közhiedelemmel ellentétben az embernek volt munkája az Édenben is. Lehet, többen el fogják hagyni a gyülekezetet ezek után, hogy ilyet mertem mondani. 🙂 Az embernek volt munkája ott is. Megvolt a feladata.

Ez azért olyan fontos, mert Istennek van terve az életünkre. Nem csak úgy élünk bele a világba, hanem van terve az életünkre. Ez azért érdekes, mert az embernek jelentősége volt, fontossága volt. Nem arra lettünk teremtve, hogy csak létezzünk, hanem arra lettünk teremtve, hogy legyen egy célunk, legyen egy ügyünk.

Legyenek célok, amik túlmutatnak magunkon. Nem csak az, hogy elfoglaljuk magunkat valamivel az életben, hogy ne legyen olyan unalmas, nem az a dolog lényege, hogy csak valahogyan keresztülmenjünk rajta, és azt kibírjuk, hanem arra lettünk alkotva, hogy a cselekedeteink számítsanak, hogy jelentősége legyen. Az, hogy itt élünk, az ne legyen észrevétlen egy értelemben.

Ez érdekes, mert ha belegondolsz, emberek elképesztően hősies vagy nagy dolgokat képesek tenni. Egyszer olvastam valakiről, aki felgyógyult a halálos betegségéből. Azt mondta: a családomnak szüksége van rám, nem halhatok meg. Szükségünk van arra, hogy jelentőségünk legyen, hogy számítsunk.

Ha az embert olyan helyre teszed, ahol nem számít, ahol nem érdekes, ahol nincs igazi cél, ahol nincs igazi jelentőség, ahol nem számít, hogy megcsinálom vagy sem, ott az ember nem működik túl jól. Milyen érdekes, hogy Isten – pontosan ismer bennünket –, ezért azt mondja nekünk: az Úr nem feledkezik meg a ti szeretetetek munkálkodásáról, Zsid 6:10.

Mal 3:16 azok, akik félték az Urat, összegyűltek és együtt beszéltek Őróla, azt az Úr hallotta, az Úr megemlékezett erről és feljegyzés íródott a jelenlétében. Ennek örök emlékezete lesz! Mennyire fontos ez. Te, a te életed nem jelentéktelen Isten szemében. Ő téged az Ő tervébe hívott el.

Az előző üzenetben (2012. 09. 23. de.) P. Shane beszélt erről egy értelemben, hogy lehet úgy élni a keresztényéletet, hogy csak vagyok, és a minimumot akarom. Isten viszont azt mondja: miért ne akarnál többet belőle? Nem muszáj, de miért ne akarnál többet belőle? Ugyanígy vagyunk. Lehetne olyan az életem, hogy csak létezgetek, csak elvagyok, fizetem a számláimat hétről-hétre, rendes ember vagyok, kedves vagyok a szomszédokhoz, ennyi. Mit szólsz azonban ehhez, hogy örök jelentősége legyen a dolognak? Több legyen. Ez nagyon fontos nekünk.

1Móz 2:20-ban Isten hozza az állatokat Ádámhoz, és ő elnevezi mindegyiket. Erre gondoltam, hogy Isten adott nekünk képességeket. Ádám kreatív volt. Volt egy ötlete minden élőlényre. Igazából nekünk is van képességünk. Isten azt mondja: használni akarom azt a tervemben. „Kicsinek tűnik vagy nagynak, nem számít, szeretném használni.”

2)      Nemcsak hogy Isten tervében voltak, hanem Isten jelenlétében is.

Ez annyira bátorító gondolat nekünk! Mert olyan könnyű lenne úgy élni az életem, hogy egy terv része vagyok, van hasznom, de igazából attól, hogy hasznos vagyok, még nem biztos, hogy fontos is vagyok. Ahhoz szükségem van arra, hogy ez személyes dolog legyen. Ez valami több, és Isten ezt adta az embernek a legelején.

Nem csak azt mondta: hasznos vagy Nekem, szükségem volt valakire, ezért teremtettem, vigyázz rá, többet nem találkozunk; hanem azt mondta: Én veled vagyok végig. Ez a biztonságunk. Nem csak fontosság, hanem biztonság is. Isten azt mondja: az Én jelenlétem veled lesz, 2Móz 33:14; és:

Ézs 43:2  Mikor vizen mégy át – ez a próbákról beszél –, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.

Micsoda ígéret! Azt mondja: Én veled leszek végig ebben. Személyes a járásunk Ővele. Ne értelmezzük úgy, hogy Istennek van egy terve, vagyis Istennek van egy programja; mert ez több annál, ez személyes. Ez egy kapcsolat, ez élő. Mindannyian ismerjük ezt, akik hívők vagyunk. Tudjuk, hogy milyen ez. Ez nem csak egy terv, nem csak hasznos vagyok, hanem fontos is. Jelentős vagyok a kapcsolatom miatt Ővele. Ez számít.

Nem csak egyénekre nézve, az újszövetségben többször megismétlődik ez. Jézus azt mondja:

Máté 18:20  Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben – ez a legkisebb gyülekezet, a legkisebb istentisztelet –, ott vagyok közöttük.

Amikor Mózes beszélt az Úrral és Isten vitte őket ki Egyiptomból, Mózes azt mondja Neki, felismerve ezt: ha a Te jelenléted nem jön velünk, akkor ne is vigyél ki minket innen. Ez fontos üzenet mindnyájunknak. Jézus, amikor Máté 28:20-ban megadja a nagy küldetést, akkor azt mondja hívőknek: az elhívásotok az, hogy tanítványokká tegyetek minden népeket széles e világon; akkor azt is hozzáteszi: és Én veletek vagyok e kor végéig, a világnak a végéig.

Jézus azt mondta: nem mondalak többé titeket szolgáknak, a barátaim vagytok, Ján 15:15. Isten azt mondaná nekünk: barátom vagy, és az Én jelenlétem veled van. Arra gondoltam, hogy annyira fontos ezt felismernünk: jelentőség és biztonság együtt. Ez annyira csodálatos, és ezt találjuk Isten akaratában.

Mit találok magamban újra meg újra? Azt, hogy mennyire könnyen tudok képmutató lenni. 🙁 Annyira könnyű képmutatónak lenni, szégyellni valamit! Szégyellni valamit és azt eldugni. „Nem engedhetem meg magamnak, hogy nyílt legyek.” Csak gondolj bele ebbe, azt mondja az Írás Ádámról és Éváról, hogy meztelenek voltak és nem zavarta őket. Miért? Azért, mert jelentősek voltak, biztonságban voltak és rendben voltak.

Merek-e az lenni, aki vagyok? Merek-e abban járni, amire el lettem hívva, vagy nekiállok valami mást csinálni? Beszélünk egy bizonyos módon a gyülekezetben, használom a szavakat, de valóban abban járok-e, valódi-e? Valóban van-e alázat a szívemben? Valóban van-e várakozás Istentől? Valóban van-e imádat? Ez kihívás egy értelemben.

Nagyon veszélyes dolog viszont nem felismerni, hogy Isten mit adott nekünk, és nem járni abban. Olyan könnyen lehet, hogy a gyülekezetben itt vagyok, de nem ismerem fel, hogy Isten mit adott nekem. Aztán mit történik? Unalmas a kereszténység, üres a kereszténység. Persze, kedves vagyok, de belül?

Isten azt mondja: „Figyelj! Én nem erre alkottalak téged. Én többre találtalak ki. Jelentőségre, kapcsolatra, személyességre és …” És:

3)      Isten közösségbe hívott minket, arra alkotott bennünket.

Az ember nem arra lett kitalálva, hogy egyedül legyen. 1Móz 3:9-ben, amikor az ember már elbukott, és persze Isten tudja, hogy mi történt, de azt mondja nekik a kertben: Ádám, hol vagy? Ez fontos gondolat, hogy Isten hív bennünket a Vele való közösségbe. Ez nem mellékes dolog Neki, mert tudja, hogy erre lettünk alkotva. Közösségre lettünk kitalálva. Ez valami, ami hiányzik.

Ezért járnak az emberek a kricsmibe, mert ott lehet találni oldott hangulatot, nyitottságot és közösséget; és nincs veszély, mert másnapra úgysem emlékszik senki arra, hogy mi történt. Az ember ezért csinálja. Ezért megy kétes helyre, kétes társaságba, mert azt gondolja, hogy ott megtalálja ezt. Ez annyira nagyszerű, hogy Isten adta nekünk Krisztus Testét, a gyülekezetet. Ez annyira gyönyörű, hogy találtunk valamit, és az igazán ez:

1)      jelentőség az Ő tervében,

2)      személyesség az Ővele való kapcsolatunkban és

3)      közösség a testvéreimmel.

János erről beszél:

1Ján 1:3a  Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk,

János azt mondja: közösségre vagytok elhívva.

Vannak a házról-házra bibliatanulmányaink. Szeretnélek bátorítani ebben. Úgy hiszem, hogy szükségünk van rá személyesen, hogy közösségben legyünk testvérekkel kicsit személyesebben, kicsit közvetlenebbül. Ha nem jársz bibliaiskolába, akkor ilyen közösségre szeretnélek bátorítani.

1Ján 1:3b és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Ez fontos dolog nekünk. Mi felismertünk valamit. Azt, hogy nekünk akkor lehet közösségünk, ha a közösségünk először az Atyával és az Ő Fiával van. A közösségünk akkor lesz egészséges. Néha hívők is el kezdenek keresni másutt közösséget, vagy más alapon. „Jöjjünk össze és legyen csak buli, csak élvezzük!”

Mi találtunk valami fontosat: ha a közösségünk az Atyával van először, a szívünkben Jézus Krisztussal, az Ő Fiával, akkor utána ez is nagyon élő tud lenni. Mindegy, hogy mennyire mások vagyunk, mindegy hogy mennyire különbözünk, mindegy hogy mennyire távol állunk egymástól. Isten azt mondja nekünk: ez a lényeg.

Mert ha ezeket külön veszed egymástól – a jelentőséget, vagy mondjuk inkább azt, hogy a tervet, a személyességet, a közösséget –, akkor nem működik az egész, de Isten azt mondja: „Én az egészet adtam neked a gyülekezetben. Én az egészet adom neked az Én akaratomban és találd meg ennek a teljességét.”

Csak szeretnélek bátorítani, hogy más helyeken más alkalmakkor találd meg a közösséget a szolgálatban, az otthonainkban, a családjainkban, a barátainkkal. Ez csodálatos lehetőség. Isten azt mutatja nekünk: ha ezt kiveszem az életemből, akkor valami jelentős hibádzik onnan.

Lehet, nem vagy jó ebben, lehet, hogy visszahúzódó vagy, lehet, hogy szeretsz csak figyelni, ez nem baj, nem érdekes, csak szeretnélek bátorítani: tanulj erről. Ahogy az előző üzenetben (2012.09.23. de.) beszéltünk róla. Sok dolog van, amiről Isten azt mondja nekünk: tanuld, növekedj benne. A közösségről is érdemes tanulni. Mi az építő közösség? Milyen az a közösség, ami nem az? Hogyan találjuk meg? Mit tehetünk érte?

Járjunk ennek a teljességében: terv – személyesség – közösség. Ámen.

Kategória: Egyéb