P. Mariann József
Hadd tegyek fel néhány kérdést. Mit szeretnél? Mi az, amid van? Mindannyian akarunk dolgokat. Mindannyinknak vannak dolgaink. Rendelkezünk dolgokkal. Ezek fontos kérdések. Hívőként is feltehetjük ezeket a kérdéseket.
Watchman Nee életéről olvasok egy ideje. Sokan hallottunk róla, és olvastuk a könyveit, a munkáit. Ő kínai pásztor, aki börtönben volt sok-sok éven át. Amíg börtönben volt, könyveket írt. P. Schallert is hallottuk már, hogy idézett ezekből a könyvekből. Az egyik dolog, amit írt, amíg börtönben volt, az ez a kijelentés: nem akarok semmit saját magam számára, hanem mindent szeretnék az Úrért. „Magamnak nem akarok semmit, de az Úrért mindent akarok!”
Eféz 2:1-9 Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
Mink van? Mi a helyzetünk? Megeleveníttettünk. Holtak voltunk, de mostmár élünk Krisztusban. Hol? Krisztusban vagyunk. Krisztusban. Kik vagyunk? Mi vagyunk az élő Isten gyülekezete. Mi vagyunk a test és Krisztus a Fő. Pál azt akarja, hogy megértsük keresztényként, hogy minden igaz hívő Krisztusban van.
Az efézusi keresztények fiatal hívők voltak, fiatalok voltak a hitben. Amikor Pál elment oda a missziós útján, talán három évet töltött ott és ezt a gyülekezetet alapította. Nagyszerű segítői voltak. Ezt a levelet börtönből írta az Efézusbelieknek. Azt szeretné, hogyha megértenék ezt az tényt, hogy Krisztus Jézusban vannak.
Efézus csodálatos város volt. Óriási város tele bűnnel, bálványimádással és démoni tevékenységgel. Senki, egészen Pálig és Pál tanításáig senki nem tudta megrendíteni ezt a várost. Senki nem tudta megváltoztatni ezt a várost egészen addig, amíg Pál nem jött. Pál megérkezett Jézus Krisztus evangéliumával.
Nagy üldöztetés van, úgyhogy Pál levelet ír nekik, hogy bátorítsa ezeket a „kisbaba” hívőket, a fiatal hívőket. Amikor olvasod az Efézusbeli levelet, akkor nem tűnik nehéznek? Tele van tannal, bonyolult. Mégsem nehéz, nem is bonyolult, mert azt akarja Pál, hogy megértsük, hogy Krisztusban vagyunk. „Efézusbeliek, benneteket üldöznek. Ez a helyetek most. Bár üldöznek benneteket, akkor is Krisztusban vagytok.”
Kínában számolgattuk Fadgyas Andrissal – néha adok neki házi feladatot –, hogy az Efézusi levélben hányszor mondja ezt Pál: Krisztus Jézusban vagyunk? 36 említést számoltunk össze. Értjük és hisszük, mint igaz hívők, hogy annyira fontos, hogy ebben a valóságban éljünk: Krisztusban vagyok, a Testben, a gyülekezetben, az élő Isten gyülekezetében. Mindenki, mindannyian, mi mind benne vagyunk ebben a Testben. Annyira izgatott vagyok, hogy része lehetek ennek a Testnek.
Hazajöhetek. Egy értelemben szeretnek engem. Emberek eljöttek hozzánk, kitakarítottak. Emberek elvitték a gyerekinket, vigyáztak rájuk. Aztán visszahozták őket: „Ezek csodálatos gyerekek! Elvihetjük őket máskor is?” Ez csak a Krisztus Testében fordul elő. Nagyon kiváltságosak vagyunk, hogy itt lehetünk veletek ebben az időben, és hogy ugyanakkor Krisztusban is lehetünk. Kapcsolatban vagyunk Krisztusban.
P. Kende
Az előző üzenetben arról beszéltünk, hogy milyen dolgokból áll össze az életünk. Élhetünk olyan módon az életünkben, hogy azon gondolkodunk, hogyha összeadunk bizonyos tényezőket, akkor a végén kijön a vágyott eredmény. „Egy nagyszerű feleség + 3 szuper gyerek + két autó + elég nagy ház = elégedett élet.” Arról beszéltünk, hogy ez nem így működik. A keresztény életünkbe sem hozhatjuk ezt be: öt ima egy nap + két fejezet a Bibliából + harminc perc testvéri közösség + némi szolgálat = jó keresztény. Ez nem így működik. Ez nem elégíti meg a szívemet, nem valós, és nem elég nekem. Többre van szükségem, igazából rejtélyre.
Aztán hallottam egy üzenetet P. Schallertől, nagyon hasonló gondaltok voltak benne. Van ez a reményem, hogy Isten talán megengedi, hogy most továbbvigyük azt, amiről az előző üzenetben szó volt.
Ez Krisztusról szól, és rólad meg rólam:
Zsid 2:11 Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,
A kapcsolódásról beszéltünk ezt megelőzően, erről szeretnék tovább beszélni. Igazán érdekes, ha belegondolunk, hogy Isten hogyan alkotott meg minket. Úgy alkotott meg minket, hogy eleve kapcsolódtunk. Nem csak úgy lettünk a semmiből, hanem az édesanyánkban megfogantunk, hozzá voltunk kapcsolva kezdettől fogva egy szerves és nagyon élő módon. Teljesen tőle függtünk egy köldökzsinóron keresztül.
Aztán a gyermek nagyon erősen az anyjából táplálkozik minden módon. Aztán változik a dolog. Először szerves a dolog, fizikai és biológiai, aztán utána a gyermek növekszik abban, hogy társadalmi értelemben kapcsolatot alakít ki a szüleivel, a testvéreivel, a családjával. Ott van a család az életében, és ott is van egy kapcsolat, ami nagyon jelentős.
Kezdettől fogva arra lettünk alkotva, hogy legyenek kapcsolataink. Úgy lettünk megalkotva. Így van az Úrral is. Amikor elfogadod Jézust, akkor először is van egy azonnali kapcsolatod Vele. Ez egy helyzeti valóság. Amikor megtérsz, amikor hívővé leszel, akkor Isten elvégez valamit a szívedben, elvégez valamit az életedben. Tesz nagyon sok mindent.
Összekapcsol téged több módon a mennyel, az örökkévalósággal, az Ő akaratával, amit nem tudsz megmérni, megszámolni, megfogni, de ahogy múlik az idő, tanulod, megismered ezeket, és gyakorlod magad abban, amit kaptál Istentől. Gyakorlod magad abban, hogy mennyei állampolgár vagy, gyakorlod magad abban, hogy az odafel valókkal törődsz, gyakorlod magad abban, hogy Krisztusra tekintesz, és aztán elváltozol dicsőségről dicsőségre. Ugyanúgy, mint ahogy egy családnál, van egy kapcsolódásod.
Ha a családra gondolunk, mennyire fontos! Ez a társadalom alapköve igazából. Miért? Azért, mert ott nevelkedik a következő nemzedék. Nem csoda, hogy ez volt a második intézmény, amit Isten adott az embernek, közvetlenül a szabad akarat után.
Ugyanígy van velünk is. A Krisztus Teste, a gyülekezet annyira kulcsfontosságú az életünkben, mert ez az a hely, ahol felnövekszik a hívők következő nemzedéke, ahol emberek értetté válnak. A szívükben vezetővé válnak, aztán az életükben, a családjukban, a munkahelyükön, és bárhol, ahol vannak, vezethetnek. Annyira csodálatos hely a gyülekezet.
Van, aki úgy gondol a gyülekezetre: az a hely, ahol prédikálnak. Ez azonban több annál. „A gyülekezet az a hely, ahol közösségbe lehetek, vagy a gyülekezet az a hely, ahol találok szuper feleséget magamnak.” 🙂 Van, aki ezért jön. Ám a gyülekezet több.
A gyülekezet több mint a bibliaiskola. Mint ahogy egy otthon több mint a fiúszállás. Ugyanígy a gyülekezet is több, valami más. A gyülekezet több mint egyszerűen csak a hely, ahol közösségben lehetek más hívőkkel, mint ahogy a család különbözik a telefonos kapcsolattól. Vagy a gyülekezet több mint egyszerűen csak a prédikálás helye, ugyanúgy, mint ahogy egy család több mint egy könyv.
A gyülekezet több, valami másról beszélünk. Miért? Azért, mert a gyülekezet az a hely, ahol nagyon sokszor jövök a kereszthez. Van, hogy a pásztor visz oda, de van, hogy egyszerűen egy testvérem egy megjegyzésen keresztül vagy egy pillantáson keresztül, és el kell mennem a kereszthez, hogy szeretetben tudjak maradni. A gyülekezet nagyszerű hely, mert itt élvezem a kereszt életének a gyümölcseit. Nagyszerű hely. Több, mert ez az a hely, ahol leteszem az életem. Leteszem az életem a testvérekért, és valóban kapcsolataim vannak. 1Kor 14:25 itt van nyíltság, és az igazságot emeljük fel, 1Tim 3:15.
A gyülekezet jóval több, mint azok az összetevők, amik itt történnek. Nem tudom van-e családod, vagy sem. Lehet, nincs családod, de Krisztusban van családod. Ézs 54:1 ujjongj, te meddő, mert többek a gyerekei az elhagyatottnak. Miről beszél ez a szakasz? Az másik fajta dolog, másik fajta kapcsolódásról beszél. Természetileg egyedül lennél, de Krisztusban – annyira élveztem, hogy P. Józsi is erről beszélt – van egy kapcsolódásod. Ott a gyülekezet, és ez nagy bátorítás. Többek lehetnek a gyerekeid, még ha természetileg nincsenek is. Lehet, hogy nincsenek testvéreid, de vannak. Lehet, hogy nincs családod, de van a Krisztus Testében.
Arról beszélek, hogy fektessük be az életünket a Krisztus Testébe. Ezt úgy értem, hogy a gyülekezetben mindig van valaki, akinek szüksége van rá. Itt olyan könnyű befektetni, szolgálni, bátorítani. Kétféle módon gondolkodhatsz, amikor bejössz ide. „Én vagyok az, akinek kell a szolgálat. Mikor szolgál már felém valaki?”
Gondolkodhatsz így: mikor fog már valaki felém szolgálni? Viszont ha így gondolkodsz, akkor lehet, hogy idejársz egész életedben és mindig csalódott leszel. Szeretnélek azonban bátorítani ebben, hogy öntsd ki Krisztus életét, gondolkodj valakivel az Úrral, merj nyitott lenni vele szeretetben, igazságban és hitben. Ha megteszed, akkor valami nagyobbat találsz, akkor valami gyógyítót találsz. Azt találod, hogy mész és szolgálsz, te is szolgálatot kapsz, te is felépülsz, te is bátorodsz. Ez annyira csodálatos.
Ha kiöntöd az életed, akkor annyi egészséget találsz. Viszont ha arra várok, hogy mikor szolgál végre engem valaki, akkor lehet, hogy egész életemben így élek. Nem tudom próbáltad-e már mindkettőt, de próbáld ki: bátorítani életben, szeretni, hinni! Éljünk hitben!
Mi az egyik nagy problémánk? Az egyik nagy problémánk az, hogy Isten akkora tartogatja a kegyelmét, amikor szolgálok, Isten akkorra tartogatja az Ő erejét, amikor bátorítok. Amikor látom, hogy a másik magába van omolva, és csupa depresszió szegény, ránézek: „Ő mekkora szent! Hittel van tele. Hogy tudnék én adni neki valamit?” Valóban így van, hogy nem fogom látni Isten kegyelmét, erejét, amíg ki nem lépek hitben, és ki nem nyitom a számat, és azt nem mondom: „Hé, testvérem! Mi van veled? Beszéljünk valamiről. Mi történt? Imádkozhatok érted? Gondolkodjunk együtt! Mi volt az utolsó építő dolog, amire gondoltál? Hány éve volt? Beszélgessünk róla. Higgyünk együtt! Mi lenne, ha együtt szolgálnánk valakit?”
Viszont ha maradok, ha nem lépek ki hitben, akkor soha nem látom meg Isten hatalmát, soha nem látom meg Isten bölcsességét, soha nem látom meg Isten szeretetét, soha nem látom meg Isten türelmét, soha nem látom meg az Ő szerető kedvességét a testvérem felé.
A gyülekezet az a hely, ahol kapcsolódhatok, ahol megvan ez a lehetőségem.
Ha befejezted a bibliaiskolát, volt-e ez az élményed: „Te jó ég! Nem kéne tudnom is valamit most, hogy elvégeztem?” Ez így működik. Miért? Mert akkor fog kijönni az Igének a gazdagsága, amikor szükség van rá: amikor elmegyek lelket nyerni, amikor tanácsot adok. Amikor vigasztalok valakit, akkor fog kijönni.
Ez nem arra van, hogy a tükörben nézegessem magam vele. Ez arra van, hogy használjuk, hogy éljünk vele, hogy bátorítsunk, hogy higgyünk együtt, kapcsolatban. Ez az, amit Isten adott nekünk a Krisztus Testében. Pál itt arról beszél:
Eféz 4:25 Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki-ki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
Beszéljünk igazságban! Hogyan szolgálhatom a testvéremet? Bátorítom abban az igazságban, amit Isten adott nekem; és nem a haragomban, Eféz 4:26.
Eféz 4:27 Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
Nem engedem, hogy hazugság vagy egy vád jöjjön közénk, hogy az ellenség félrevezessen minket. Isten mentsen ettől! P. Schaller azt mondta az üzenetben, amit hallgattam, hogy a szégyen annak az eredménye, hogy elveszítjük a kapcsolódottságot.
Ha az érzésem az, hogy senkinek nincs szüksége rám, hogy senki nem vágyik a velem való kapcsolatra, ha el vagyok vágva és magamra vagyok hagyva, ha úgy érzem, hogy szükségtelen vagyok és magányos, akkor ez a szégyen. A szégyen az, amikor azt mondom, hogy én nem kellek senkinek. „Kinek kéne egy ilyen?” Ezért gyűlölöm a vallásosságot, a felszínes képmutatást.
Eljövök gyülekezetbe – és Isten mentsen, hogy ez legyen az a hely, ahol vigyorogni kell mindenkinek – ez az a hely, ahol kapcsolódom. Mert ha a felszínen játszom egy színjátékot, akkor ez bezár engem a szégyenembe, mert elzár a kapcsolattól. Akkor soha nem kapcsolódom, mert soha nem vagyok nyitott igazán. Mert soha nem teszem le az életem igazán valakiért. Akkor lehetek egy nagyszerű gyülekezetben, és lehetek teljesen egyedül.
Ehhez szükségem van valamire. A nyitottság, 1Kor 14:25. Zsid 4:13 mindenek mezítelenek és nyitva állnak annak szemei előtt, akivel nekünk van dolgunk, Isten előtt. Nyitottak vagyunk Őelőtte. Semmit nem tudunk elrejteni Őelőtte. A gyülekezet az a hely, ahol Isten kutatja a szívünket, és szól hozzánk, ahogy más nem tud beszélni hozzánk. Éppen ezért ez lehet olyan hely, ahol valóban kapcsolódunk, mert van egy nyitottság az életünkben.
Isten Igéje felhasítja a hazugságot, a színjátékot, aztán nyitva vagyok, aztán lehet közösségünk és lehet kapcsolatunk. Egy igazi kapcsolat. Miért jövünk vissza ide, ha ez így van? Ezek azok a helyek, amiket mindenki elkerül, nem? 🙂 Ha létezne valódi gondolatolvasó a világon, akkor ki akarna közel menni hozzá? „Isten ments! Nem akarok közel menni. Kinek hiányzik az?”
Akkor miért jövünk vissza? A válasz az – Zsid 2:11 –, hogy ez az elfogadásnak a helye is. Igaz, hogy nyitott vagyok, de Isten el is fogad engem. Krisztus nem szégyell engem az Ő testvérének nevezni. Minden bukással, minden gyengeséggel, minden hibával, mindennel, amit elrontottam Krisztus azt mondja nekem: „Nekünk van egy kölcsönös kapcsolatunk. Te a testvérem vagy.” „Ismersz engem, és mégis?” Igen, Ján 6:37 Jézus azt mondta, ha valaki Énhozzám jön, akkor Én azt bizton ki nem vetem. Ez az elfogadás helye.
Még arról is szó volt, hogy az igazságot emeljük fel, ez a gyülekezet. Ennek is van egy nagyszerű oldala Eféz 4:15-ben. Az igazságról beszélünk, de szeretetben. Szeretetben beszélünk az igazságról. Szeretetben szóljuk az igazságot. Ez gyönyörű az életünkben.
A gyülekezet a kapcsolódás helye, és annyira fontos a számunkra. Szeretnélek inteni ebben, hogy a Krisztus Testében lehetnek nagyszerű barátságaink, de vigyázzunk a megszokottsággal. Lehetséges, hogy megszokott vagyok a testvéremmel – Isten mentsen minket ettől!
1Sám 20-ban Jonathán és Dávid nagyszerű barátok. Volt kapcsolódásuk – szeretjük ezt a kifejezést. Természetileg ők ellenségek lettek volna, de Isten akaratában volt egy kapcsolódásuk. 1Sám 20:23 Jonathán azt mondja: az Úr van teközted és énköztem. Ez annyira nagyszerű, mert ha az Úr van közted és köztem, akkor Ő kiszorít sok mást. Ha az Úr van közted és köztem, akkor nem fér be a gyanakvás. Ha az Úr van közted és köztem, akkor nem fér be a vádaskodás, az ítélkezés, a félelem. Akkor nem fér be az ellenség minden próbálkozása.
Az ellenség szeretné, ha valami más lenne köztem és a többi hívő között. Ez megtörténhet az életemben a megszokottságon keresztül. Félvállról veszem, csak úgy közönségesen kommunikálok. Ez természeti. Eféz 4:29 ezzel kapcsolatban int bennünket, hogy vigyázzunk ezzel, hogy milyen beszédek jönnek ki a szánkból; hasznos a szükséges építésre vagy nem, áldásos a hallgatónak vagy nem. A gyülekezetben vigyázzunk erre, mert ami megvan, az nagy kincs közöttünk és ne veszítsük ezt el.
Vannak emberek, akik éheznek a botrányra. Mindig keresik a botrányt. Pál úgy beszél róluk 2Thess 3:11-ben, hogy más dolgába avatkozók. Más dolgába ütik az orrukat. Vannak emberek, akik keresik, hogy hol van valami baj. „Hol van valami hiba? Mi történik rosszul? Mi nem megy helyesen? Ki haragszik kire?” „Te tudtad, hogy ő haragszik őrá? Hallottad?” Ez elvesz tőlünk valamit. A kapcsolódottságunk valós, de ha ezek keringenek közöttünk, akkor elveszítem a tapasztalatát. Ez megtörténhet velünk.
Az előző üzenetben beszéltem kicsit a gyülekezeti fegyelmezésről. Utána valaki mesélte, hogy látta ezt megtörténni egy kisebb gyülekezetben. Egy pár bűnben élt. Nem voltak házasok, de együtt éltek. A pásztor azt mondta, hogy nem szolgálhatnak tovább.
Aztán mi történt? Az emberek a kicsi gyülekezetben mindenkinek teledumálták a fejét ezzel az egésszel: milyen helytelen ez, milyen igazságtalan ez. A hívők szentimentális okokból – ő a barátom! – nem emelték fel az igazságot szeretetben, hanem próbáltak szeretni igazság nélkül. Aztán ez kárt tett a gyülekezetben.
Vigyázz ezzel! Péld 6:19 vannak azok, akik háborúságot szítanak az atyafiak között. Vigyázzunk ezzel! Jak 3:14 és 18 nem ez az irányunk, nem így gondolkodunk.
A gyülekezet annyira csodálatos, annyira hálásak vagyunk érte!
Van még valami a kapcsolattal. Csak említettem azt, hogy amikor megszületünk, kapcsolódunk fizikailag. Eljön az ideje, amikor egy hívőnek ugyanúgy lépnie kell hitben, mint a gyereknek. Mire vannak a gyerekeink? Arra, hogy egész életükben a lakásban, a családban tartsuk őket? Nem! Arra, hogy elengedjük őket. Könnyen beszélek, nekem még van néhány évem. Majd nézz meg, milyen bajban leszek akkor! 🙂
Vannak szülők, akik nem akarják elfogadni, és ragaszkodnak. „Kislányom! Még csak harminc múltál. Minek költöznél el?” Ez nem egészséges. Ez így nem működik. Ha csak a családban maradnék, az nem lenne egészséges, többre van szükségem ahhoz, hogy az élet teljes legyen.
Ez a másik oldala, hogy Isten úgy alkotott meg minket, hogy választanunk kell más kapcsolatokat is. Hívőkként ne ragadjunk le egy helyen, hanem Isten tovább akar vinni minket. Isten új dolgokra hív minket. Ahogy most várjuk a konferenciát – remélem, mind jöttök –, legyen várakozás a szívedben: Uram, vezetnél engem valami új dologban? Mert Isten akar nekünk adni új kapcsolatokat.
Isten azt mondja: járj hitben valami új dologban, járj egy új úton, egy új megértésben, egy új szolgálatban. „Gyere Velem, hadd mutassam meg milyen a léleknyerés! Gyere Velem! Hadd mutassam meg, milyen meglátogatni egy haldoklót a kórházban. Gyere Velem! Hadd mutassam meg neked, milyen elmenni egy iskolába, és az Úrról beszélni a gyerekeknek. Gyere Velem! Hadd mutassak neked valami újat. Hadd vigyelek tovább!” Istennek célja ez velünk, ahogy az életünkben vágyunk új kapcsolatokra, ugyanúgy Isten tovább akar vinni minket, hogy legyenek új dolgok. Új módon tapasztaljuk meg ennek az igazságát.
Isten ments, hogy a hitünkben megöregedjünk és begyöpösödjünk. Úgy értem, hogy fizikailag megöregszem, de a hitemben mindig szeretnék egy új kalandot. Az Igében mindig szeretnék valami frisset találni. A Krisztus Testében mindig van egy testvér, akitől kaphatok valami újat, akivel megoszthatok valami frisset, és akivel lehet közöttünk valami, amit még soha nem éltem meg. Járjunk ebben! A Krisztus Teste csodálatos hely a kapcsolódásra! Éljünk ezzel, járjunk ebben, és ez nagyon sok dologból meggyógyít bennünket. Ámen.