Ahogy hallgattam a bizonyságot, azon gondolkodtam, hogy mennyire könnyű lenne egy helyzetben a különbséget nézni, nem? Magyarok, ukránok, ők ezen a nyelven, mi azon a nyelven… A különbségről szeretnék beszélni igazán.
Amikor valaki filmet csinál, feszültség kell. Kell, hogy legyenek jó dolgok, és kell, hogy legyenek rossz dolgok, kellenek hősök, és kellenek gonosztevők. Észrevetted? Minden szappanoperában van egy aljas ember. El tudsz képzelni nagy filmet, amiben semmi rossz nem történik, mindenki boldog, és nincs benne konfliktus? Ezek arról szólnak, az embereket az érdekli, hogy hogyan bánunk el a konfliktussal, hogyan bánunk el egy helyzettel. Azok a filmek sikeresek, azok a történetek érdekelnek bennünket, ahol van konfliktus, és azzal el kell bánni.
Van egy konfliktus Péld 22:2-ben, a gazdag és a szegény. Ez olyan konfliktus, amit mind ismerünk. Minden társadalomnak kell bánnia ezzel a konfliktussal. Különböző társadalmak különböző válaszokat adnak erre a konfliktusra. Ha egy társadalom nem ad helyes választ erre a konfliktusra – lehet, hogy csak gúnyolja a szegényeket, Péld 17:5, vagy Péld 14:31 elnyomja csak a szegényeket –, akkor az a társadalom küzdeni fog mindenféle bajokkal. Annak nagy ára lesz. Ha a társadalmunk nem törődik a szegényeivel, abból gondok lesznek, kétségtelenül. Ez történelmi valóság.
Érdekes nekünk, amint a szegény és a gazdag összetalálkoznak. Nagyon gyakran azonban rossz válaszokat adnak erre. „Ha gazdag vagy, legyen bűntudatod, és adj a szegénynek.” Ez rossz válasz. Nem erről szól a dolog. Egy másik – ami az én bajom a szocializmussal – az, hogy adjunk személytelenül. Amiben én nem hiszek. Szerintem nem így kellene működnie. Mi az igazi megoldás? Tudod, mi az igazi megoldás a szegénységre? A válasz a szegénység problémájára:
Ézs 65:22a Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más egye gyümölcsét.
Miről szól ez a vers? Az Ezeréves királyságról. Arról, amikor Jézus felállítja itt a Földön a királyságát, akkor nem lesz társadalmi egyenlőtlenség. Akkor Krisztus elrendezi a dolgot, és igazságos lesz a rendszer. A mai napon azonban mi a válasz erre a problémára?
Péld 22:2 A gazdag és szegény összetalálkozik: mindkettőt az ÚR alkotta.
Olyan egyenlőség van köztünk, amit csak Isten Igéjéből ismersz fel. Az egyikünk fiatal, a másikunk idősebb, az egyik szebb, a másik átlagos külsejű, az egyik nő, a másik férfi… Egységünk van azonban, mert az Úr alkotott minket. A gazdag ember és a szegény ember egysége – ez fontos nekünk. Felismerjük-e Isten keze munkáját az emberben? Az újszövetségi gyülekezeteknek ez volt a kincsük az évezredek során.
A hívőknek ez a kincsük, hogy mi látjuk ezt, hogy mi törődünk az emberekkel, de nem személytelenül törődünk az emberekkel. Hanem azért, mert látjuk az emberen Isten ujjlenyomatát. Zsolt 139:14 Isten az, Aki az embert alkotta. A szegény ember nem más ebben, mint a gazdag ember. Mert 1Móz 1:27 Isten képére lett alkotva. Úgyhogy így adunk, így törődünk az emberekkel. Ezért mondja nekünk 1Ján 3:18-ban, hogy legyen valós törődésünk emberekkel, személyesen egymással. Ez nem egy válogatás nélküli adakozás, hanem többről szól.
Gal 6:10 Azért amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig azokkal, akik hozzátartozóink a hitben.
Legen szolgálatunk mindenki felé, főleg a hitünk háza népe felé. Ha eldönthetem, hogy kinek adok, akkor inkább egy testvérnek akarok adni. Ha van miből adnom, akkor adni akarok.
1Tim 6:17 Azoknak, akik ezen a világon gazdagok, …
Mielőtt még kihúznád magad ebből a versből, ha neked több van, mint amit használni tudsz – van a padláson némi holmi –, akkor gazdag vagy.
1Tim 6:17-18 … hagyd meg, hogy ne legyenek nagyra törők, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a megélhetésünkhöz. Tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szívesen adakozók, javaikat megosztók,
Hálás vagyok értetek, mert ilyen gyülekezet vagytok. Emlékszem, amikor volt egy kisgyermek Törökországban, akivel baleset történt és szüksége volt segítségre. P. Matti beszélt erről nekünk, és a gyülekezet jelentős összeget adott. Ilyenek vagytok, ha van, akkor adtok. Nagyon hálás vagyok értetek, és nem akarok senkit kárhoztatni.
Ezzel azonban azt akarom mondani, ez az üzenet, hogy ne mulaszd el a törődés lehetőségét azért, mert nagy a szemedben a konfliktus. Ez az, ahol annyira könnyen elrontjuk a dolgokat. Olyan könnyen elrontjuk! Milyenek vagyunk? Leülünk ketten és beszélgetünk: Vajon helyes adni-e a szegénynek? Erről beszélgetünk. „Az az ember gazdag. Neki nem kéne többet adnia? Nem neki kéne inkább segítenie? Mi lenne a helyes?” – erről beszélgetünk.
Mit hibázunk el azonban? Azt, hogy mi nem törődünk a gyakorlatban. Mi nem segítünk. Hanem látjuk a feszültséget. Látjuk a különbséget. Látjuk a problémát, és ez érdekel bennünket. Valaki azonban azt mondja: Szükségem lenne némi segítségre! „Jaj, ne haragudj, most éppen fontos beszélgetésünk van.” Ez megtörtént. Jakab figyelmeztette az újszövetségi gyülekezetet. Jak 2:15-16 ha valaki jön, éhes és fázik, és azt mondod neki: menj és melegedj meg!; azzal semmit sem segítettél neki.
Miért mondom ezt? Azért, mert elhibázhatom ilyen módon a lényeget. Látom a különbséget, a gazdag és a szegény találkozik, és azon gondolkodom: „Huh, ez izgalmasan kezdődik. Vajon mi lesz ebből? Egy izgalmas történet?” Aztán így fejezi be: mindkettőt az ÚR alkotta. „Várj csak! Hol itt a konfliktus?” Isten azt mondja: „Nincs! Én előttem ez másként néz ki.” Vedd komolyan a szívedben! Ismerd fel a lényeget!
Nem az a kérdés, hogy gazdag vagy szegény. Bejön valaki a gyülekezetbe, gazdag, akkor mindenki körüludvarolja: Szeretnék a barátod lenni. Ha nem lehet a barátja, akkor pedig irigy. Aztán bejön egy szegény, és őt csak elkerüli, mintha fertőzne. „Csak kerülöm! Más, mint én.” Mi a hiba? Az, hogy nem látja a lényeget: mindkettőt az ÚR alkotta.
Másik történet. Józs 5-ben Józsué nagy csata előtt áll, és úgy látszik, izgul.
Józs 5:13 Amikor Józsué Jerikónál volt, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, egy férfi áll előtte kivont karddal a kezében. Józsué odament hozzá, és megkérdezte tőle: Közülünk való vagy-e, vagy ellenségeink közül?
Ez a kérdés lehetne így is: „Kinek van igaza? Ki fog győzni? Kinek az oldalán állsz? Te kinek adsz igazat? Hova tartozol?” Ez megtörténhet. Két ember a gyülekezetben összeveszik, kinek az oldalán állsz? Melyiknek adsz igazat? Ez Jézus megjelenése az Ószövetségben, és Ő azt mondja: „Én vagyok a lényeg. A kérdés az, hogy ki áll Énmellettem. Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy ki áll Énmellettem.” Csak hadd mondjam, a házasságomat számtalan alkalommal mentette meg ez az egyszerű felismerés, hogy nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, a házastársamnak-e vagy nekem, hanem az, hogy én az Úr oldalán állok-e vagy sem.
„Ez a nagy kérdés, kinek van igaza és ki téved.” Amikor jönnek a választások, az emberek arról beszélnek, hogy kinek van igaza és kinek nincs. Nagy valószínűséggel senkinek. Valószínűleg. Viszont nem ez a nagy kérdés. Mert megtörténhet, hogy amikor jönnek a választások, mindenki nagyon határozottan ki akar nyilvánítani valamit azzal, hogy a gyülekezetben a bal oldalon ül-e vagy a jobb oldalon. Baloldali-e vagy jobboldali? Megtörténhet, nem?
Minden alkalommal beszélünk arról, hogy ne hozd be ezt a gyülekezetbe, de azért valaki mindig behozza. Miért mondjuk, hogy ne hozd be? Azért, mert ez nem erről szól. Igen, persze, nézz utána és szavazz, kérlek. Mert van bizalmam arra, hogy nem egy szélsőséges csoportra fogsz szavazni, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ki áll az Úr oldalán. Ez az, ami igazán számít.
Józsuénak egy értelemben könnyű volt. Mert ha ő odaállt az Úr oldalára, akkor ők győzelmet arattak. Mit szólsz azonban ehhez, amikor az Úr azt mondja neked, hogy 1Kor 6:7 szenvedd el a veszteséget? Megtörténhet, hogy kölcsönkért tőlem a testvérem több milliót, aztán hazafelé menet arra gondolt: Megduplázom!; és feltette a pirosra, és fekete jött ki, és elveszítette az egészet. Lehet, hogy Isten azt mondja nekem – 1Kor 6:7 – Szenvedd el a veszteséget! Akkor hova állok? Az öklömet rázva kiabálok? „Tudod, mikor! Megfizet! Az utolsó fillérig, különben kiszorítom belőle a lelket!” Ehelyett mondhatom: „Rendben, Uram! Akkor bízni fogok Benned!” Mi van, ha az Úr azt kéri tőlem: „Állj az Én oldalamra, és szenvedd el a gonoszt! Szenvedd el a hibát!”
P. Fodor mesélte a következő történetet. Egyszer össze voltak vesződve a feleségével. Aztán visszaemlékezett a tanításra, amit hallott közöttünk, és – habár tudta, hogy neki van igaza – odament a feleségéhez, és azt mondta: Kérlek, bocsáss meg! Ez így rendben is volt, de a felesége kis szünet után azt mondta: Jól van, megbocsátok. Mire p. Fodor: „Mi van?! Hát nekem van igazam, és én bocsánatot kértem tőled!!!” 🙂
Ez a problémánk nagyon sokszor. Mi van, ha Isten azt mondja: „Állj az Én oldalamra! Nyeld le a büszkeséged! Nyeld le a gonoszt!” 1Pét 2:19 Mi lenne, ha csak elszenvednéd? Nem hiszem, hogy mindig ez Isten akarata, de van, hogy ez az. A kultúránk azt mondja: „Nézz az igazságodra! Kinek van igaza?”
Miért mondja ezt a kultúránk? Azért, mert minden emberi társadalom a jó és a gonosz tudásának a fájáról táplálkozik. Igaz? Éppen ezért, mindig arról beszél: Kinek van igaza? „Kinek van igaza? Kinek van igaza, és ki téved?” Isten azonban azt mondja nekünk: Ki áll az Én oldalamon? Emlékszel-e, amikor azt kérdezték Tőle: „Ki vétkezett? Ez, vagy ennek a szülei?” Jézus azt felelte: „Kit érdekel? Én vagyok az, Aki meggyógyítom.” Nem pontosan így, de gyakorlatilag ezt mondta.
„Kit érdekel? Én vagyok az, Aki meggyógyítja.” Ez az, ami számít. „Nem az számít, hogy ki rontotta el, vagy ki csinálta jól, hanem az számít, hogy Én vagyok a Gyógyító. Én vagyok Isten. Én vagyok az, Aki csodát tud tenni. Én vagyok a válasz az ember problémájára. Úgyhogy, nézz Rám, ne a feszültségre, ne a gondra!”
Hadd mondjak még néhányat arra, amikor a szent és a közönséges találkozik! Amikor Zakariás Luk 1:12-ben bemegy bemutatni az áldozatot, és megjelenik neki az angyal, Zakariásnak van egy problémája. Azt olvassuk, hogy a szívében megrettent. Mert ott áll az angyal. Miért rettent meg? Hiszen ő a főpap. Neki joga van oda bemenni, nem? Miért rettent meg mégis? Szerintem azért, mert tudatában volt, hogy ki ő.
Mert tudjuk, hogy kik vagyunk. Ez a konfliktus sokszor megakaszt bennünket a hitünkben. Ez a konfliktus sokszor megakaszt minket abban, hogy tegyünk egy hitbeli lépést. Ez a konfliktus sokszor megakaszt minket abban, hogy merjünk imádkozni, hogy merjünk bízni, hogy merjünk adni, hogy merjünk szolgálni, hogy elmenjünk egy olyan helyre, ahol tehetünk valamit az Úrért. Mert tudom, hogy ki vagyok.
Amikor az előbb a dalt hallottam – annyira gyönyörű, annyira felkent volt! – arra gondoltam, hogy mennyire könnyű lett volna közben egyszercsak azt mondani: Én ezt nem csinálom! Milyen könnyű lenne azt mondani: „Én nem! Nem vagyok alkalmas erre.” Én tudom, hogy milyen könnyű lenne ezt mondani, mert én is így jövök a pulpitushoz majdnem minden alkalommal: „Én nem! Én hogyan tudnám? Én nem vagyok alkalmas erre. Én vagyok a közönséges valaminek a jelenlétében, ami szent, Isten Gyülekezetében. Hogyan jöhetnék én ide?”
Tudom, hogy a szent és a bűnös nem keveredik egymással. A szívemben félelem van, és akár aggodalom is. Ez megvan az életünkben, mert nem viccelődünk a bűnnel. Gyűlöljük a bűnt és azt kívánjuk, bár ne lenne meg. Jak 3:2 és 1Ján 1:8,10 ez megvan az életünkben. Ez a bizonyítéka annak, hogy még megvan a régi bűnös természetünk sajnos.
Mi a hiba azonban, amit elkövethetek? Az, hogy megint hagyom, hogy lekössön a konfliktus, hogy a konfliktussal foglalom el magam. Nem ez a helyed! Gal 5:16 töltekezz be a Szellemmel, és nem fogod véghezvinni a testnek az akaratát. Nézz a megfelelő helyre! Ismered az azonnali emberi reakciót, ugye? Elbukom, vétkezem, aztán a bűnömre nézek azonnal. „Jaj, jaj, mit csináljak?” Isten azt feleli: „Állj! Az Én Fiam vére már fizetett ezért. Bízz Bennem!” Töltekezz be a Szellemmel! Aztán nem fogsz abban járni.
P. Jakó mesélte. Volt egy órája, ami nagyon kedves, nagyon drága volt számára, nagyon szerette. Aztán kiesett belőle egy kis tengely. A következő napban bárhol, ahol járt, egyfolytában a földet vizslatta maga körül, hátha meglesz az a picike tengely. Aztán Isten szólt a szívéhez: „Mi lenne, ha mindig így járna a szíved Rajtam? Mi lenne, ha ennyire fókuszált lennél Felém?”
Annyira jó ez a kép! Hova nézek? Hova tekintek? Nézem a Bibliámat, és csodálatos. Aztán, miután olvastam, belenézek a tükörbe és sírva fakadok? Miért? Mert akkora a távolság! Akkora a feszültség, akkora az eltérés a szent és a közönséges között! Igazából nem ez az én dolgom, hogy ezt méricskéljem. Ez a kegyelem üzenete, hogy nem az én dolgom, hogy ezt méricskéljem, hanem az, hogy megtaláljam Krisztust újra és újra.
Ez az üzenetünk, hogy bárhol vagy, lehet szolgálatod. A lényeg nem az eltérés és a különbség. Bejön az éretlen ember a gyülekezetbe, mi történik? Mindenki észreveszi, hogy éretlen. Kinevetjük? Róm 14:1 és 15:1 ha erős vagy, tartozol azzal, hogy szolgálod az erőtlent. Miért? Mert nem az a dolgod, hogy méricskéld a különbséget, hanem az elhívásunk az, hogy szolgáljunk a szeretet miatt. Mert amikor találkozik a gonosz és a jó, amikor találkozik a gonosz és a szeretet, akkor odavagyunk, hogy mekkora a különbség.
Dél-Karolinában egy bibliatanulmányra bement egy srác, és lelőtt nyolc embert. A rokonok megbocsátottak ennek a fiúnak. Az emberek azt nézik, hogy mekkora ez a távolság. A kérdés azonban nem ez, hanem az, hogy az emberek, akik megbocsátottak, szolgáltak a srác felé a gonoszság ellenére. Ők felismerték a lényeget.
Amikor konfliktus, kihívás van, akkor ez a kérdés: Hova nézek? Hova fordulok? Ján 8:12-ban Jézus azt mondja: Én vagyok a világ világossága, aki Engem követ, az nem jár a sötétségben. Azt mondta az asszonynak Ján 8:11-ben: „Én sem vádollak téged. Menj, és ne vétkezz többé!”
Ez a gondolat, ez a lényeg. Jézus azt mondja: „Nem számít, mekkora a konfliktus, Én vagyok a világ világossága. Én vagyok középpontban. Én vagyok a Középpont, és ha Rám figyelsz, akkor nem mulasztod el a lényeget.” Nem az az elhívásod, hogy arról filozofálj, mi helyes és mi nem. Hanem az elhívásom az, hogy szolgáljak.
Ámen.