Az elhívásod a szívedbe van írva & Miénk a forrás, őrizzük! & A testet öltött szeretet

2014 március 16. vasárnap  18:00

P. Binu: Az elhívásod a szívedbe van írva

Nagyszerű itt lenni! Van jó hír is, és van rossz hír is. A jó hír a csodálatos közösség, ami volt a konferencián, és most megyünk vissza. Ez olyan, mint amikor Péter, Jakab és János ott voltak a hegyen, és azt mondták: Építsünk sátrat itt a hegytetőn! Hallják Isten hangját, és Ő azt mondja nekik: menjetek vissza!

Ezen a héten Nehémiás könyvét olvastam. Nehémiás a király pohárnoka volt, idegen országban élt. Lehet, hogy soha nem látta még a szülőföldjét, Izraelt, mert lehet, hogy a szüleit vitték el fogságba. Egy dolgot azonban tudunk: amikor ő érdeklődött a földje felől, és valaki beszámolt neki arról, hogy mi történt ott, hogy elpusztult, hogy rengeteg rom van ott, akkor ez Nehémiást elvitte egy helyre, terhet helyezett a szívére. Aztán imádkozott Istenhez.

Sok hónapon át imádkozott, és Isten megválaszolta az ő imáját. Nehémiás maga lett a válasz. Annyira csodálatos, ahogy Isten felépítette őt. Aztán visszament az Ígéret földjére, arra a földre, ami éppen romhalmaz. Nincs semmi szépség azon a földön, de volt valami az ő szívében, amit a világ nem látott. Mert ő felbátorodott a szívében, és vissza tudott menni még akkor is, ha nem volt semmi hírnév ebben. Nem volt szüksége címekre: én vagyok a király pohárnoka, kiváltságos ember vagyok; mert bizonyság volt a szívében: Isten elhívott engem, és ha Ő elhívott, akkor Ő meg is cselekszi azt, Fil 1:6.

Azon a földön nagyon el voltak bátortalanodva az emberek. Isten Nehémiást használta arra, hogy felépítse Jeruzsálem falait, és felépítette a város falait ötvenkét nap alatt. Elképzelem az országunkat, ha valamit építenek, ki van írva, hogy hány nap alatt lesz kész, de soha nem történik meg, hanem mindig elhúzódik az építkezés. Nehémiás viszont Isten segítségével, Isten kezével befejezte az építkezést ötvenkét nap alatt.

Tanulmányoztam azt a nyolc alkalmat, amikor az ellenség nyíltan ellene támadt, próbálták elbátortalanítani: „Te nem tudod elvégezni ezt a munkát. Ki vagy te? Ki adott neked tekintélyt?” Próbálták rávenni arra, hogy kompromisszumot kössön. „Gyere, beszélgessünk!” Nehémiásnak viszont volt egy elhívása, volt meggyőződés a szívében. Ez csodálatos dolog.

Kiragaszthatok a hátamra egy cédulát: „Ezt és ezt kell megtennem, mert ez és ez vagyok. Lelkeket nyerek, mert pásztor vagyok. Gyülekezetbe járok, mert prédikálnom kell.” Nem! Ez mélyebb ennél. Mózes, amikor a pusztában volt, senki sem látta, hogy mit csinál ő ott, de Isten munkát végzett az ő szívében.

Pál Arábiában volt három évig, és csodálatos kijelentéseket kapott, Krisztus Testének és a kegyelemnek a rejtélyét, de csendben volt sok éven át, és sok éven keresztül az antiókhiai gyülekezetben volt. Utána hívta el őt Isten ApCsel 13-ban. A Szellem elkülönítette őt a Maga számára. Ez csodálatos dolog, mert Isten végez valamit a szívünkben. Lehet, hogy az emberek nem látják.

P. Schaller mondta: Ahogy visszamegyünk az országainkba, lehet, hogy megkérdik tőlünk a szomszédjaink, hogy hol jártunk. Azt felelem:

–          Budapesten.

–          Hol van Budapest?

–          Magyarországon.

Aztán vannak dolgok, amiket el sem tudunk magyarázni. „Nem tudom pontosan, hogy hol van, de beszéltünk Isten kimondhatatlan ajándékáról. Kaptunk valamit Istentől.” Tényleg kaptunk! Ha meg akarod ezt mutatni, lehetetlen. Viszont mélyen a szívemben ott van, és elő fog jönni. Akkor a szívünkből jön ez.

Ez az, amit Jézus mondott: szeresd az Urat teljes szívedből. Nem amiatt, hogy mi a szakmád, a foglalkozásod, hanem azért, mert van valami mélyen a szívedben. Hiszem, hogy ennek a konferenciának az előadásai különlegesen szolgáltak felém is, és mindnyájunk felé is. Teljes alázattal felismerem Isten kegyelmét ebben, hogy eljöhettem ide és felépülhettem. A barátom, Richard is annyira el volt ámulva, és annyira felépült! Nem tudod ezt megmutatni, de ez mélyen ott van a szívedben. Isten keze rajtad van, aztán Isten keze megváltoztat. Aztán Isten munkája megdicsőül.

Préd 7-ben van egy vers, Préd 7:13 nézd meg Isten cselekedeteit! Megnézhetitek a romokat és elbátortalanodhattok és mondhatjátok azt: „Én ezt most abbahagyom! Nem csinálom tovább.” Problémás időkben élünk. Ahogy P. Scibelli az első ebéd-beszélgetésen beszélt erről: szívből engedelmeskedünk. Úgyhogy tekintsétek Isten munkáját. Ez csodálatos.

Példabeszédekben azt mondja valahol, hogy tekintsétek a dolgok végét! Figyeljétek meg a hangyákat, nincs vezetőjük, mégis dolgoznak nyáron. Aztán a Zsidókhoz írt levél arra hív minket, hogy tekintsünk Jézus Krisztusra. Kaptál valamit? Ugyanaz, mint amikor Jézus Ján 21-ben megkérdezte a tanítványoktól: Fogtatok valamit? A válasz az, hogy nem.

C.S. Lewis mondta, hogy elmész a világba, mindent eladsz, és nem kapsz semmit. Ha a világot szolgálod, akkor nem kapsz semmit, de ha Krisztust szolgálod, akkor megnyered Krisztust, és aztán ezt a világot is. Mi azt mondjuk, hogy mi kaptunk valamit. Ján 3:27 senkinek sincs semmije, hacsak nem a mennyből adatik neki.

Ján 6:31 a tanítványok ott vannak a hajóban. Korán reggel van és nagy a vihar, de Krisztus odajött hozzájuk a vízen járva, és Ján 6:31-ben azt mondja, hogy a tanítványok örömmel fogadták Őt, és a hajó azonnal átért a túloldalra. Nagyon szeretem ezt: befogadták Őt, és elérték. Mi is elfogadtunk most, és elérjük a városoknak a romjait. Dicsőség Istennek ezért! Ámen.

P. Schaller: Miénk a forrás, őrizzük!

P. Binu azt mondta, Nehémiásnak volt egy elhívása, és ez a szívében volt. Van-e valami a te szívedben? Nehémiásnak volt valami a szívében. Lehet, hogy ezen a héten Isten valamit a szívedbe írt, és az erőteljes. Nehémiásnak ellene álltak, de megállítani nem tudták, mert ami a szívében volt, az Istentől volt. Ez az, amit mi is kaptunk ezen a héten. Felfrissültünk. Van egy vödrünk és nincs rajta lyuk.

Finnül az ember szó azt jelenti, hogy vödör. Amikor a finn hallgatja a magyarokat beszélni, és azt mondják: ember; akkor a finn mosolyog magában, hogy mi van a vödörrel. 🙂 Van azonban egy vödrünk, és van egy lyuk benne.

Jer 2:13a Mert kettős gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását,

Az első gonoszság az, hogy megfeledkeztek Istenről. Elhagyták Istent. Sok ember van a városban, sok ember van az országban, aki két dolgot tett. Az első, hogy elfordultak a forrástól, az élő vizek forrásától. Isten a forrás. A forrás Isten. Elhagyták a forrást. A második, hogy víztározókat ástak maguknak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet. Nem tudják megtartani a vizet. Saját vödröket készítettek, és az nem bírta megtartani a vizet.

Az alkoholra gondoltam. Ihatnék, lehetne vidámság bennem néhány órára, de aztán a dolog nem tartja meg a vizet. A vidámság elmúlik, reggel fejfájással ébredek, és hiányzik néhány ezer forintom. Van egy szükség bennem egy új képességre, új kapacitásra, hogy Istentől tudjak befogadni. Szükségem van valamire, ami képes megtartani a vizet.

Szükségem van kapacitásra, készségre, hogy meg bírjam tartani a vizet és meg tudjam őrizni azt. Nem csak néhány napra, hanem hetekre, évekre és az egész életemre. Szükségem van egy forrásra, szükségem van Istenre, Aki az én forrásom, és aztán meg is kell tudnom őrizni. Kell nekem kapacitás erre, az igazságra való készség. Amikor az megérkezik hozzám, az a jó napjaimban és a nehéz napjaimban is meglegyen.

Az esküvőn az ifjú férj azt mondta: „Szeretni foglak, amikor van pénzünk, és amikor nincs pénzünk, amikor betegek vagyunk, és amikor egészségesek vagyunk. Szeretni foglak téged, feleségül veszlek, és ígérem neked, hogy veled maradok. Nincs más nő.” Lenyűgöző! Eskük, ígéretek – mert van forrásunk, és meg tudjuk tartani a vizet mindig. Mert így lettünk megalkotva. Ez gyönyörű!

Isten velünk van. Ez új élet. A kínai hívőkkel voltunk, és látod ezt az életünkben. Hatan jöttek Kínából erre a konferenciára, ketten Indiából, hetvenen Oroszországból, hatvanan Ukrajnából, hetvenen Finnországból… Ez lenyűgöző évről évre.

Isten munkája, mert Ő valamit a szívünkbe helyezett. Nehémiásnak nem kellett falat építenie, de akarta építeni. Nem kell semmit tennem, de vágyom rá. Mert van egy új forrásunk. Új forrásunk van, és az az örökké tartó élet. Isten velünk van. Tekints a dolgok végére, ahogy P. Binu mondta. Tekints a végére! Tekints Krisztusra! Nézd a végét! A másik, hogy tekintsd Isten munkáját.

Még egy. Pál azt mondta: „Fontoljátok meg, amit mondok. Tekints arra, amit mondok, és az Úr megértést ad nektek.” Salamon értette a madarakat, a méheket, a csúszómászókat és a halakat. Azt olvassuk, hogy senkinek nem volt olyan bölcsessége, mint Salamonnak. Bölcsebb volt, mint a keleti tudósok, és bölcsebb volt, mint Egyiptom férfijai. Mert Isten belehelyezett valamit a szívébe, és ő képes volt megőrizni azt. Ez a mi ajándékunk. Ez Isten, és mi képesek vagyunk megtartani a dolgot.

Volt egy autóm, aminek kicsit eresztett a gumija. Nem lehetett látni a lyukat, de egy hét után a gumi lapos volt. Éjszaka: cszszszsz… napközben: cszszszsz… eresztett, de nem láttam a lyukat. Ilyen a lyukas, csepegő vödör. Ilyen az ember régi bűnös természete. Nem képes megőrizni, megtartani. Ez az emberiség átka.

Viszont amikor Krisztus eljött, akkor Ő azért jött el, hogy új életet adjon nekünk, hogy soha ne veszítsük azt el. Ő mindig rendelkezésünkre áll, mindig a szívünkben szól, mindig halljuk a prédikálást. Azért csinálta, hogy halljuk az Igét, és meglegyen a valóság, hogy felépüljünk. Időnként mi magunk is le legyünk nyűgözve azon, amit képesek vagyunk megtenni amiatt, hogy a miénk a forrás, és meg tudjuk tartani a vizet. Ez lenyűgöző!

Izgatott vagyok, és hálás vagyok. Ez értékes. Ma üzenetet váltottam a feleségemmel. Megírtam neki, hogy szeretem, ő azt válaszolta: „Tegnap éjjel felmentem a netre, hogy többet lássak a konferenciából. Hallottam az üzenetet a mennyről és a pokolról. Tyű! Ez elképesztő volt. Baltimore-ban a fiatalok prédikáltak. Ezek a fiatalok nagyszerű prédikátorok!”

Arra gondoltam, hogy mit is csinál Isten azáltal, hogy a szívünkbe helyezi a dolgot, és képessé tesz bennünket arra, hogy megőrizzük azt; és folytatódik a dolog tovább és tovább és tovább. Jézus azt mondta: Én vagyok az út, és Én vagyok az igazság, és Én vagyok az élet, és Én nem hagylak el téged, Én felépítelek téged, Én szeretlek téged, és tanítalak téged új módon a szeretet útjára, a kegyelem útjára, a hit útjára, az igazság útjára. Ezért szeretjük.

Szerintem az emberek a világ nagyon sok részén azt mondják: Istennek nagy munkája zajlik Magyarországon. Valami folyik ott, amit Isten beírt az emberek szívébe, tanuljuk ezt, élünk benne, és Isten jó hozzánk és tanít bennünket. Nem tagadtuk meg a forrást sem, és azt sem lehet mondani, hogy a mi víztározónk repedezett falú. Ámen.

P. Risto: A testet öltött szeretet

Gondolkodtam azon az üzeneten, amit P. Schaller prédikált a hitelkártyáról, a nagy képről és a szeretet természetéről. Az egyik kedvenc versem a Bibliában 1Kor 8:1, ahol Pál azt írja: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Emlékszem, nemrégiben P. Schaller Baltimore-ban prédikált a felfuvalkodásról. Ezt teszi az ismeret.

Gondolkodtam versekről a Bibliában, amik az ismeretről, illetve bizonyos dolgoknak az elismerésről szólnak. Mert az ismeret az információval jár együtt, az értelmünkkel. Érdekes, amit Pál mond:

2Kor 10:5 Leromboljuk az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak,

Érdekes, hogy itt gondolatról beszél – ez az, ahogy érvelünk magunkban –, aztán engedelmességről beszél. Nem gondolod, hogy az engedelmességnek a cselekedeteinkhez van köze? Az engedelmességnek az Istennel való járásunkhoz van köze.  Valamennyien tudjuk, hogy nagyon nehéz egyenesben tartani a gondolatainkat. Nagyon nehéz engedelmesnek lenni a gondolataidban. Hiszem, hogy a cselekedeteinkben könnyebb engedelmeskedni, ahogy megyünk előre.

Sok vers a Bibliában, ami az ismeretről, vagy az értelemről szól, ezek hozzánk kapcsolódnak.  Róm 6:11 például azt mondja: tekintsétek magatokat halottnak a bűnre. Vagy Róm 12:1 szánjátok a ti testeiteket élő áldozatul, ami a ti értelmes szolgálatotok, istentiszteletetek. A Bibliából tudjuk, hogy ez olyasmi, aminek hozzánk van köze. A Biblia elmondja nekem, hogy meg lettem feszítve, és én számolok ezzel, számítok erre, így viszonyulok magamhoz, igaznak számítom ezt. Hiszem, hogy az. Ez benne van a gondolataimban, és erről van meggyőződésem.

Aztán ha arra gondolunk, hogy az ismeret felfuvalkodottá tesz, hogyha itt megállunk, csak magunkra gondolunk: ez vagyok én Isten előtt, halott vagyok, halottnak számítom magam, és a testemet oda akarom adni áldozatul; de ha nincs járás, ami kövesse ezt, akkor ez csak felfuvalkodottá fog engem tenni.

Aztán a vers második felén gondolkodtam: a szeretet pedig épít. Épít, azaz felépít, összerak.  Ez a cselekedetekhez kapcsolódik. A szeretet mindig cselekedetekhez kapcsolódik. Hogyan tudnál valakit csak a gondolataidban szeretni? Persze imádkozhatsz, de az ima nem csak gondolkodás. Mert az imában mi már Istenhez kapcsolódunk, ami már cselekedet. Van egy interakció Istennel.

Tehát a gondolataidban, ha szeretsz valakit, akkor az cselekedetekre fog ösztönözni Istennel, de magával az emberrel is. Az emberek jobban észre fogják venni, ha elmondod nekik, vagy ha kimutatod a szeretetedet feléjük.

Érdekes, hogy milyen sok izmus van ebben a világban. Van például a racionalizmus. Ez az a tanítás, hogy az igazságot megismerhetjük az érvelésünk, a gondolkodásunk által. Viszont mennyi az, amit ténylegesen megismerhetünk az értelmünkön keresztül? Vannak elég okos emberek ahhoz, hogy rájöjjenek az érvelésükben, a gondolkodásukban, hogy kell, hogy legyen Isten. Ez azonban csak annak az elismerése, hogy kell legyen Isten. Semmi cselekedet nem párosul ezzel. Nincsen benne szeretet, mert a szeretet mindig cselekedetet követel. Ezért épít.

Valamelyik izmus egyik atyja, John Dewey – filozófus, pszichológus – azt mondta, hogy a gondolkodás nem csak transzcendentális cselekedet, hanem ez a testet öltött tapasztalatoknak a folyamata is. Maga a gondolkodás is olyasmi, ami testet ölt, testi megtapasztalás, és olyan folyamatok, amik tapasztalatokhoz kapcsolódnak, amik kézzel foghatóak, testet öltenek bennünk.

Azon gondolkodtam, hogy a „minden gondolatot foglyul ejtsünk az engedelmességre”, ez az, hogy a gondolatainkat elvisszük a cselekedetekhez, ahelyett, hogy csak valami transzcendentális cselekvésünk lenne. Csak valahogy érvelgetnénk, valahol keresnénk az igazságot, de ehelyett leviszed ezt a tapasztalatokhoz, és engedelmességre viszed. Kezdesz járni, kezdesz beszélni Istennel, kezdesz beszélni az emberekkel, és kimutatod a szeretetedet az emberek iránt a cselekedeteiddel. Ez építő. Építő mindaz, ahogy teszed, és aztán építi azt az embert is, akivel teszed. A szeretet úgymond megtestesül, egy valós folyamattá lesz. Mert amikor csak információnk van és érvelgetünk, és ismeretünk van, akkor ez nem érinti meg a valóságot. Az igazából elkülönült ettől az itt és most létező világtól.

Azt gondolom, hogy a szeretet annyira csodálatos dolog. Ezen a héten, a konferencia hetében nagyon is fizikai, nagyon is testet öltött módon éreztük Istennek a szeretetét, és amit hallottunk itt, az nem csak információ. Mert az információ teljesen hidegen hagyhat minket. Még az érvelés is, ami megmutatja nekünk, hogy van Isten.

Még Dewey is – ő nem volt keresztény – azt mondta, hogy azok az emberek, akiknek nincs valamilyen vallása, azok nagyon felszínesekké válnak. Van ebben valamennyi igazság. Amikor megismerjük Istent, akkor az Istennel való gondolataink nem csak valahol a légkörben lebegnek, hanem Isten emberré lett Jézusban, és nagyon valóssá tette ezt az egészet az által, hogy itt járt a Földön.

Isten szeretete ott volt Jézusnak ebben a testet öltött folyamatában, és a Földre hozta azért, hogy Isten ismerete ne csak egy gondolkodási folyamat legyen valahol, hanem hogy itt járhasson a Földön és szólhasson az emberekhez, szerethesse az embereket, az ölébe vehesse a gyerekeket, és megáldhassa őket, és hadd jöjjenek Hozzá az emberek, és hadd legyen testi kontaktusuk.

Hallottunk erről az asszonyról, aki odament a farizeus házába és kiöntötte rá a kenetet. Ez nagyon is valóságos, konkrét, kézzel fogható cselekedet, aztán Jézus lábait az ő hajával törölgette. A szeretet olyasmi, ami nagyon közel jön, és megtapasztaltuk valóban ezen a héten. Annyira nagyszerű csak odamenni emberekhez, és megölelgetni őket, és látni őket szemtől szemben. Nagyszerű, hogy megvan ez a kapcsolatunk, ami annyira valós.

Miért annyira valós? Azért, mert Isten eljött ide, és úgy döntött, hogy bennünk fog élni a Szent Szellem által. Most mi az Ő teste, az Ő temploma vagyunk, és épülünk azáltal a szeretet által, ami lépéseket tesz, megfog egy kezet, letöröl egy könnycseppet, vagy bármi mást tesz. Isten itt van közöttünk ebben a szeretetben, és ez épít minket. Ámen.

Kategória: Egyéb