Kit imádunk? Ki az az Isten, Akit imádunk?
Zsolt 16:11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van.
A mi Istenünk az az Isten, Akinél teljes az öröm. Nem teljes a szégyen, nem teljes a kárhoztatás, nem teljes a félelem, hanem Őnála teljes az öröm. Ez lenyűgöző gondolat nekünk, mert sokszor nem így gondolunk erre. Sokszor a bűntudatunk, az aggodalmunk, az, hogy nem ugrottam meg a saját mércémet, az megakadályoz abban, hogy elhiggyem, Istennél teljes öröm vár engem.
Ez a vers még mond egy másik dolgot is, „Te tanítasz engem az élet ösvényére”. Az Ő akarata meghatározza az életünket, irányt mutat nekünk, hogy mi fér bele, és mi nem. Ezt a gondolatot nem szeretjük olyan nagyon. Mert szeretném azt mondani: inkább meg akarom találni a saját utam.
P. Attival beszélgettünk. Miért van az, hogy a női órán megjelenik húsz nő, akik rendszeresen ott vannak, de tartunk egy férfi bibliatanulmányt, és van két férfi, és öt nő, akik rossz helyre jöttek. 🙂 Vajon miért van ez? Őszintén, nem tudom a választ, de valószínűleg van valami köze ahhoz, hogy a férfi sosem kérdezi meg, hogy merre kell menni, ha az autóban ül. Nem tudom, pontosan hogyan működik, de vigyázzunk. Péld 14:12 van út, ami jónak tűnik, de a végén halálra vezet.
Azt mondja itt: Te tanítasz engem az élet ösvényére. Isten meghatározza nekem az életet. Segít nekem, irányba állít engem. Amikor azt mondja: bocsáss meg!; akkor az nem olyan: bocsáss meg, vagy utálni foglak; de nem is olyan: bocsáss meg, ha akarsz, de igazán nem számít, hogy megteszed-e. Hanem így hangzik: Bocsáss meg, és ez az egyetlen életmód a számodra! Ez az élet ösvénye.
Legyen tele a szíved az Igével. „Én szeretlek téged így is, úgy is, de ha nincs tele a szíved az Igével, akkor valami más lesz ott, és tönkre fogja tenni az életed. Hadd tanítsalak téged az élet ösvényére!” Legyen ott az igazság. Legyen ott a valóság.
Hallottam egy történetet vasárnapi iskolából. A tanító megkérdezi:
– Mit mond a Biblia a szülőkről?
– Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a Földön. – feleli az egyik gyerek.
– Nagyon jó! És mit mond a testvéredről?
– Ne ölj!
🙂
Legyen az igazság a szívünkben, mert az vezetni fog minket az életre. Az azt fogja mondani nekem, hogy legyek hűséges az Úrhoz, a testvéreimhez, a gyülekezetben, a feleségemhez, a gyerekemhez. Azt fogja mondani nekem: ez az élet ösvénye. Nem érdekes egy értelemben, hogy hogyan néz ki, de növekvő élet lesz benne, és újra meg újra ezt fogod találni, és növekedni fog az örömöd.
Filippi levél. Ha belegondolsz, hogy hol volt Pál, amikor ezt a levelet írta: börtönben volt igazságtalanul bezárva. A szolgálatát egy értelemben nyilván nem tudta végezni, amint odabent volt. Nem tudott gyülekezeteket alapítani. Nem láthatta sok barátját, nem mehetett el a gyülekezetbe, és nem tudta, hogy mi lesz vele: kivégzik, vagy szabadon engedik? – nem tudhatta ezen a ponton, és beszél is róla. Mégis a levél sokszor szól az örömről.
Az öröméről beszél Pál. Ami jó jelzés nekünk, mert közülünk egyikünk sincs olyan rossz helyzetben, mint ő volt. Nekünk is lehet örömünk a mi helyzetünkben. Ehhez viszont az kell nekem, hogy Isten mutassa nekem az élet ösvényét, hogy tanítson engem az élet ösvényére. Ahogy azt megtalálom, ahogy Vele járok, úgy növekszem ebben.
Fil 1:18 De mit mondjak? Csak az számít, hogy bármi módon, akár színből, akár szívből – akár színlelve, akár őszintén –, Krisztust hirdetik, és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.
Nem akarok belemenni nagyon a részletekbe, de Pálban nem volt önzés az üzenettel kapcsolatban. Ezek az emberek, akikről beszél, ezek voltak a konkurencia, ha úgy tetszik, de Pál nem volt hajlandó így nézni rájuk. Ők viszont így néztek Pálra. Lehet, küldtek neki egy levelet a börtönbe: „Nézd Pál, hogy én már mennyi gyülekezetet alapítottam, amióta te börtönben vagy! Bibibi!” A görögben nagyon jól kijön az, ahogy büszkélkedtek.
Lehet, hogy ezt csinálták, megmondták neki, és büszkélkedtek. Pál azonban nem volt hajlandó méricskélni, hanem azt mondta: Krisztus, Ő számít igazán. Milyen meglepő, hogy az ő levelük nincs benne a Bibliában, de Pálé benne van, aki börtönben ült, aki nem tudott semmit csinálni azon a ponton, aki oda volt kötve valahova és nem tudott semmit tenni!
„Pál, hogyan örvendezhetsz ebben? Ezek az emberek irigyek, ezek az emberek ellenségesek veled. Ezek az emberek úgy kezelnek téged, hogy biztosan megérdemled ezt.” Miért van Pál börtönben? „Biztos volt valami bűn az életében! Isten biztos azért büntette meg.” Vagy: „Ha elég hite lenne, kisétálna ő is, mint Péter, de nincs elég hite neki.”
Pál nem veszi fel, hanem örvendezik a dologban. „Hogy örvendezhetsz ebben, Pál?” „Nagyon egyszerű. Nem az én munkám. Ez nem az én munkám! Az én részem ebben csak az, hogy 1Kor 4:2 legyek hűséges. Ami azon túlmegy, az Istennek a dolga. Krisztus megfeszíttetett, Krisztus meghalt, Krisztus feltámadott, ez az üzenet. Ha valaki erről beszél, akkor halleluja, és hála Istennek, hogy áldott a szolgálata. Örülök neki, hogy emberek megtérnek. Ami az irigységét illeti, Isten majd bánik vele. Ez az Ő dolga.”
Valahol odakinn azonban van egy fickó, aki így beszél Pálról: „Nem is tudom, milyen fickó Pál. Nem is tudom, hogy apostol-e igazán! Ha apostol lenne, akkor nem börtönben ülne.” Pált nem aggasztja a dolog, hanem ránéz és: rendben van!
Tudod, miért? Péld 26:20 a pletykálkodó az felszítja a tüzet, de ha kiteszed őt, akkor a tűz lecsillapodik. Ha beengedem a pletykálkodót az életembe, és ő mond nekem valamit a testvéremről: Tudtad, hogy…?; és beengedem ezt az életembe, akkor csata lesz bennem, amikor látom a testvéremet, és nem tudom, hogy mit gondoljak róla. Jelen van ez a tűz, ez az ütközés, ez a vita, ez a csata az életemben, aztán nem tudok közösségben lenni a testvéremmel.
Pált nem izgatja a dolog. Azt mondja: én Istennel járok, és amit rólam beszélnek, az a te döntésed, testvérem, hogy meghallgatod-e. Észrevetted? Ha egy ilyen ember a barátom, aki pletykálkodik, akkor ott van ez a tűz. Viszont ha kiteszed az életedből, ha nem vagy vele közösségben, ha nem fogadsz el tőle, akkor hirtelen lesz igazi barátod, egy testvér, aki nincs távol tőled, akiről nem gondolsz gonoszt.
Pál egyszerűen csak nem volt irigy ebben a dologban. Nem volt önzés benne. Ez fontos kulcs az örömhöz. Az önzés megfoszt ettől, de amikor ez kikerül az életemből – erre van lehetőségünk a Szent Szellemben –, akkor megvan ez a szabadságom, és megvan ez az örömöm, ami megvolt Pálnak. Azt tudom mondani: „Rendben, gondoljon, amit akar! Én pedig járok Istennel, és majd Isten bánik vele, és ez az Ő dolga.”
Ugyanez van Fil 2:17-ben. Gyakorlatilag azt mondja Pál: „Leteszem az életem, ez Krisztusé. Ha meghalok, meghalok. Ha élek, élek. Ez az Övé.” – és öröme volt benne. Miért? Azért, mert nem én vagyok a középpontban. Nagyszerű dolog így élni, hogy nem én vagyok a középpontban. Nagy szabadság.
Ján 3:29-ben megkérdezték Jánost: „Itt van ez a Jézus. Őhozzá többen mennek, mint hozzád. Többet merít be, mint te. Több tanítványa van, mint neked, János. Nem zavar ez téged?” János azt felelte: „Ez nem az én bulim! Én olyan vagyok, mint a vőlegény barátja. Én elmegyek az esküvőre, és amikor látom a barátom örömét, akkor megdobban a szívem, és azt mondom: „Ez az! A barátomnak öröme van.”
Mint amikor az ember néz egy mecset, győz a kedvenc csapata, és hangosan ujjong. Akkor azt kérdezi valaki: „Minek örülsz? Nem is te győztél.” „Énnekem az az örömöm. Én benne vagyok ebben. Én lelkes vagyok efelől.” Pál egy kicsit így beszél a dologról: „Igen, nekem részem van ebben. Én aktív vagyok ebben.” Ha valaki, akkor Pál az volt! Ő szolgált benne, a magáénak érezte.
A másik oldalról azt tudta mondani: „Ez nem az én csatám, ez az Úré. Ez nem az én munkám, az Úré. A gyülekezet nem az én menyasszonyom, hanem az Úré, és én örvendezem, mert az én barátomnak öröme van.”
Az önzés megfoszt engem az örömtől, a kapcsolataimtól.
Fil 3:1 Továbbá, testvéreim, örüljetek az Úrban. Nem esik nehezemre ugyanazokat írni, titeket viszont megerősít.
Emlékezni, visszanézni valamit, egy igazságot, ami Istentől van!
Vannak régi bibliaiskolás jegyzetfüzeteim. Mostmár úgy néznek ki, mintha egy múzeumból vettem volna ki őket. Olyan régen jártam bibliaiskolába, legtöbben itt még nem is éltek akkor. Amikor kinyitom és rábukkanok egy igazságra, akkor csak örvendezek, megdobban a szívem. Azt mondom: ez az, tényleg!; és friss nekem. Az egyik ok erre az, hogy a rossz memória sokat segít abban, hogy mindig frissek legyenek a dolgok :-), de 2Pét 1:12-ben Péter említi ezt a gondolatot: jelenvaló igazság.
Jelenvaló igazság. Az, ami most nekem szól. Az, ami most hozzám beszél. Az az igazság, amiről Isten nekem most beszél. Isten valamit mondani akar nekem, de hallom-e azt? Frissen tudom-e venni? El tudom-e fogadni? Ez egy nagy kérdés: tudok-e örvendezni benne? Pál: „Én ugyanazt mondom nektek újra. Nektek ez hasznos, ez megerősít titeket. Ez a hasznotokra van.”
Vannak emberek, akik megunják a tant. Találkoznak ugyanazzal a tannal, és azt mondják:
– Pásztor! Már negyedszer beszélsz az örömről. Unom!
– Ha tele van az életed örömmel, bocsáss meg. Biztos azért vagy ilyen savanyú az üzenet felől, értem.
Hallani az igazságot, és frissnek lenni az igazságban! Van, aki itt van, és nem képes figyelni, csak beszélnie kell, ezt kell, azt kell csinálnia, de elmulaszt valami fontosat.
Hogyan válik egy régi igazság jelenvaló igazsággá? Nagyon egyszerűen. A szívem állapotától függ. Megtört szív. Puha szív. Befogadó szív. Szelíd szív. Amikor szükségtelenül elfoglalt vagyok, akkor az eltömi a szívemet. Van szükségszerű elfoglaltság, persze, de ugyanakkor szükségem van arra, hogy letegyem ezeket. Szükségem van arra, hogy félrerakjam ezeket.
Van szükségtelen elfoglaltság. Az összes e-mail, amire most válaszolhatnék, az összes SMS, amit most kéne megírnom, az összes…, amit kéne csinálnom, az szükségtelen. Ezért olyan fontos a dicsőítés az istentisztelet elején, mert amint dicsérjük az Urat, leteszem azt, amivel tele van a szívem. Nem akarok szükségtelenül elfoglalt lenni, amikor hallhatnám az igazságot.
Az ima megtartja a szívemet lágynak. Csupán rátok gondolni imában, gondolni az életetekre, a hitetekre, a nehézségekre, a kihívásokra, a küzdelmekre; és aztán más a szívem. Pál erre inti őket és minket.
Visszatekinteni és felfrissülni az igazságban, és mélyebbre menni vele, ahogy Isten újra meg újra visszavisz ugyanoda, ez örömöt hoz a szívembe.
Fil 2:28 a hűséges testvérek örömet hoznak az életünkbe. Ez a nagy buli az életünkben, amiről odakinn nem tudnak az emberek. A Krisztus Teste, a Gyülekezet közössége, amit emberek nem találnak meg.
Tudod, hogy sokszor miért nem találják meg emberek? Egyrészt azért, mert kell hozzá az, hogy ne én legyek a középpontban, ami a keresztet jelenti, hanem Krisztus van a középpontban az én szívemben. Aztán a második: szükség van az Igére az életemben. Ha ezek nincsenek meg, akkor Krisztus Testében vagyok, a testvéreim körülöttem vannak, élvezem, de csak a felszínen vagyok; nem találom meg Krisztus Testének a közösségét, hanem buli, társasági, de nincsen igazi mélység. Nincsen igazi szabadság, nincsen épülés, nincsen az új ember megerősödése közöttünk.
Nevetünk a vicceken együtt, ez nagyszerű, lehet, együtt eszünk, lehet, hogy együtt csinálunk valamit, ez nagyon jó, de Isten többre szánta ezt nekünk. Arra, hogy mély örömöm legyen. Nem csak szórakozás, hanem valami több annál, a Krisztus Testének a mélysége. Isten ments, hogy csak a társasági részét tapasztaljam meg! Isten ments, hogy csak a buli rész legyen ott.
Én nagyon szeretem a bulit, ha ismersz engem. P. Zolival küldtünk video-üzeneteket a misszionáriusoknak, és egy ponton, amikor befejeztük az egyiket, P. Zoli azt mondta: Két bohóc! Nem bírtunk komolyak lenni. Mert szeretem a bulit, szeretem az örömet, szeretek együtt nevetni a testvéreimmel. Nagyon élvezem.
Van viszont egy másik oldala: nem én vagyok a középpontban. Isten Igéje a szívünkben van, és amikor együtt vagyunk, akkor könnyen váltunk bele valami mély igazságba. Aztán könnyen nevetünk, aztán könnyen megyünk vissza. Aztán könnyen sírunk is, és könnyen megyünk vissza. Krisztus Testének az élete.
Ha nem tudod, hogy miről beszélek, akkor csak keresd ezt a közösséget, keresd ezeket a lehetőségeket. Annyi jó alkalom van!
Fil 2:18-ban még mindig ugyanez: hűséges testvérek – behívni másokat az örömünkbe. Azt találtuk, ha behívunk másokat az örömünkbe, akkor nem csökken az örömünk, hanem növekszik. Az kiterjed. Ezért mondjuk: ha nincs szolgálatod, bátorítalak, hogy találj egy szolgálatot. Nagyszerű szolgálataink vannak, nagyszerű vezetőkkel, nagyszerű testvérekkel.
Tudod, miért bátorítalak erre? Ez nem egy program, ez nem egy szám, hogy hányan szolgálnak a gyülekezetben. Láttam egy papírt egy szektából. Minden héten le kellett írni, le kellett adni, hogy hány órát szolgáltál, hány újságot adtál el, hány könyvet adtál el, hány ajtón kopogtattál be. (Mostmár tudod, hogy kikről beszélek.) A szolgálataink nem erről szólnak, hanem az örömről, amit mi találtunk a szolgálatban. Szeretném, ha neked is meglenne ez. Ezért beszélünk róla, mert ez az örömünk, és ez megosztható.
Hadd fejezzem be egy személyes megjegyzéssel. Fil 2:16 az élet beszédéhez ragaszkodom. Ami azt is jelenti, hogy azt képviselem. Pál erről beszélt: „Én ezt képviselem. Én Jézust képviselem itt az Ige szerint, a Biblia szerint.” Sokan beszélnek Jézusról, de nem a Biblia szerint, de mi Jézusról beszélünk a Biblia szerint, hogy milyen Ő, hogy ki Ő.
Pál arra utal itt, hogy ez nem haszontalan. Egy nap ott leszel az Ő jelenlétében, és örömed lesz amiatt, hogy Őt képviselted. Tudod, van az az értelmetlen nehézség az életedben, az a probléma, aminek semmi haszna, semmi értelme, aminek nem kéne ott lennie. „Uram, tudom, hogy nem követsz el hibát, de szerintem itt nem figyeltél.” Lehet, hogy egy nap, amikor Őelőtte állsz, akkor az a kicsi hited, amid volt abban a próbában, az nagy dicsőségre lesz méltó Isten előtt.
1Pét 1:3-9 lehet, hogy nagy dicsőségre lesz méltó. Lehet, hogy jelentős lesz egy nap. Valószínűleg nem hiábavaló. Isten arra hív benne: „Képviselj Engem! Ragaszkodj az igazság beszédéhez. Legyen reményed, hogy ez nem hiábavaló. Merj hinni és bízni, és továbbmenni Velem, mert Én az életösvényére tanítalak téged.” „De Uram, minek örüljek én itt?” Ez az üzenet a Filippi levélben:
Fil 4:4 Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!
Ez az üzenete a Filippi levélnek. Ez az egyik nagy üzenete. Fil 3:3 nem bízom magamban, hanem bízom az Úrban, és Benne örvendezem. Őbenne örvendezem!
Sátán fog bennünket, a földre leteper, már fáradt a rugdosásunkban, és aztán azt mondja: „Most minek örülsz? Semmi nincs, aminek örülhetsz.” Van egy: örülhetek az Úrban, az Úr az enyém, és én az Övé. Lehet örömöm Benne igazán minden nap emiatt.
Van ez a dal: Mindig csak Rólad énekelnék… Hallom ezt. A minap beszéltem egy testvérrel, azt mondta: „Ha nem kéne mást csinálnom, csak szolgálhatnám az Urat, de jó lenne! Annyi minden más van azonban, amit csinálnom kell.” Mind mondjuk ezt: „Mindig csak Rólad énekelnék… Uram, bárcsak lehetne.” Isten azt feleli: ne félj, eljön az idő, de a mai nap nem ennek van itt az ideje.
Van, hogy Őróla éneklünk, és aztán vannak helyzetek, ahol szintén Őróla éneklünk, csak nem úgy, hogy ugrálunk az örömtől, nem úgy, hogy széles a vigyor, nem úgy, hogy fölemeljük a kezünket. Nem úgy, hogy beszélünk a testvérünkkel, hanem egyedül vagyunk valami vacak helyzetben, de ragaszkodunk az életnek beszédéhez, és felemeljük az életnek beszédét. Azt mondjuk: ez az életem és Őt képviselem, és nem hiábavaló, és Benne örvendezem. Újra meg újra visszatérek ehhez.
Jön a karácsonyi időszak, és az nagyszerű lehetőség. Ez olyan idő, amikor mindenkinek, vagy inkább sok embernek van némi öröme, de nekünk annyira nagyszerű örömünk van: Krisztus. Ő eljött és én Benne örvendezhetek. Ez nagyszerű időszak szolgálni az emberek felé. Ezzel az örömmel továbbadni, azt mondani: „Figyelj! Hívlak az én örömömbe, gyere és próbáld ki az örömömet. Gyere Krisztushoz, és próbáld ki az én örömömet. Le fog nyűgözni a dolog, és el fogsz ámulni.” Ezt nem nehéz képviselni.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked. Annyira köszönjük Neked, hogy nem azt adtad nekünk, hogy próbáljuk meg a saját erőnkből, hanem adtad nekünk a Te Szellemedet. Nem azt mondtad nekünk, hogy próbáljunk meg elfogadottá válni, hanem elvégezted értünk a munkát, és ezért örömünk lehet a mindennapokban. Ez gyönyörű számunkra. Ez lenyűgöző nekünk. Urunk, köszönjük!
Ámen.