Nagyszerű összejönni, mint Krisztus Teste. Hálásak vagyunk mindannyian. Van egy egyszerű és nagyon fontos üzenet.
Nálad van a Bibliád? Legyen nálad. Amikor megtértem, arra gondoltam: „Mi van, ha történik valami katasztrófa? Pl. beszorulok valahova, van még három napom az életből, mielőtt meghalok, és nincs Biblia nálam, mi a csudát csinálok? Mit csinálok három napig?” Ebből az okból hordtam magammal a bibliámat. Biztos van egy hosszú latin név arra, ahogy én gondolkodom… 🙂
Zsid 11:1 A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Vannak dolgok, amiket látok, vannak dolgok, amiket meg tudok fogni. Vannak dolgok, amiket meg tudok ragadni a kezemmel, és természetileg azt mondom: „Ezek a dolgok számítanak. Ezek a dolgok érnek valamit. Csak ezek a dolgok jelentősek.” Isten viszont adott nekünk képességet, készséget, amikor Krisztusban bíztunk, akkor megkaptuk ezt az ajándékot. Isten azt mondta nekünk: Én megadom neked ezt a készséget, hogy bízz Bennem, hogy higgy az Én Igémben.
A hit erről szól, hogy meg tudok ragadni olyan dolgokat, amiket nem látok, amiket nem tudok megfogni. Olyan sok dolog van az életemben, ami ilyen! Olyan sok dolog van az életemben, amit nem tudok látni, nem tudok megérinteni, de meg tudom ragadni! Tulajdonképpen minden ember rá van kényszerítve, hogy hit által éljen. Az is, aki nem hisz Jézusban. Feltűnt-e ez? Tudod, miért? Mert nem vagyunk mindentudók. Ilyen egyszerű.
P. Stevens mesélte ezt a sztorit. Bekopogtatott valahova, az ember kijött, és azt mondta: én csak abban hiszek, amit értek, csak abban bízom, amit meg tudok magyarázni; és hörpölt egyet a pohár tejéből. P. Stevens rászólt: akkor meg ne idd a tejet! „???” Aztán kifejtette: „Figyelj! Nem tudod nekem megmagyarázni, hogy van az, hogy a barna tehén megette a zöld füvet, és fehér tej lett belőle. Úgyhogy ne igyad meg, mert nem érted.” 🙂 Persze ez nagyon egyszerű, de jó példa volt. Nekünk egyszerűeknek ez jó példa.
Gondolj bele, minden ember rá van kényszerítve, hogy hit által éljen. Mert olyan nagy része van a valóságnak, amit nem értek, amit nem tudok megmagyarázni, amit nem tudok irányítani, ami nincs a kezemben. Annyi minden van az életemben ilyen! Nem olvasok az emberek gondolataiban sem.
Rá vagyok kényszerítve, hogy Krisztussal vagy Krisztus nélkül, de hitben éljek. Miért olyan fogékonyak az emberek a babonára, az okkultra? Miért vagyunk olyan fogékonyak ezekre az ostobaságokra: a horoszkópra, és más sötét, buta és gonosz dolgokra? Azért, mert minden embernek kell, hogy kapaszkodjon valamibe.
Valamibe kell kapaszkodni, mert nem értek mindent. Nem értem a teljes valóságot. Rá vagyok kényszerítve, hogy hit által éljek. Ha nem hiszek az igazságban, akkor nem marad más, csak valami hazugság, és akkor azt ragadom meg. Az ember legmagasabb funkciója, az emberi szív működésének a legmagasabb módja a hit. Nem a szeretet – a szeretet az érzelmekről szól –, hanem a hit a szívünknek. Az, hogy döntök, hogy bízom Istenben.
A hit a legmagasabb működése a szívemnek. Ez a legcsodálatosabb, ahogy működhetek. Ez a leglenyűgözőbb dolog, hogy Isten szabadságot adott nekem, hogy döntsek: kiben, miben bízom. Ez a legcsodálatosabb dolog egy ember életében, amikor azt mondja: „Megragadom azt, amit Isten ígért. Habár nem látom, habár csak remélem, de megragadom, és úgy élek, hogy elhiszem, ez valós, és hiszem, hogy ez az enyém, és valóban működik.
Zsid 11:2 Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régiek.
Az életem példa lehet, ha ebben élek. A hit az én jogom arra, hogy ismerjem az én Istenem. A hit az a mód, ahogy növekszem Istennel. A hit az a mód, ahogy másként élhetek. Más mélységgel, más jövővel előttem, más céllal az életemben. Gondolkodj ezeken, mert annyi minden van ebben.
A hit ad nekem valami gyönyörűt. Meg tudok ragadni valamit, és az életemet példává teszi. Az életemet áldássá teszi mások számára. Valaki más az életem végén vagy utána ránézhet az életemre és azt mondja: Istent akarom követni, ez jó példa nekem. Erre van szükség. A gyerekeinknek erre van szüksége. Akár van gyereked, akár nincs. A gyerekeinknek a gyülekezetben erre van szükségük, hogy lássák a hitedet. A következő nemzedéknek erre van szüksége, hogy lássa az életed bizonyságát, hogy hitben jártál.
Ráadásul nem csak emberekről szól ez:
Zsid 11:6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni – megfordítva: csak hittel lehet Istennek tetszeni –, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.
Benne való bizalom – ez az, amire Ő vágyik, ez az, amit kér tőlünk. Azt mondja: merj bízni Bennem.
Zsid 11:3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.
Mit jelent ez? Ahogy a legtöbbet érthetem a világból, az nem az ismeret. Az ismeret hasznos, de az ismeret nem elég. Lehetek sokat tudó bolond, könnyen. Nagyon könnyű sokat tudni, és mégsem tudni összerakni az életet. Menj el egy egyetemre, nézd meg a professzorokat. Sokat tudnak, nagy ismeretük van, de nem biztos, hogy a házassága rendben van. Egyáltalán nem jelent semmit a nagy ismerete. Nem biztos, hogy rendesen éli az életét. Nem biztos, hogy egészséges a gondolkodása. Nem biztos, hogy gerinces ember. Egyáltalán nem biztos. A sok ismerete nem jelenti ezt.
Az, hogy sokat tudok a Bibliából, nem jelenti, hogy valóban a megfelelő módon élem az életem. Beleeshetünk ebbe a csapdába. Mi valami többről beszélünk. Mi azt mondjuk, hit által értjük meg. A hit összerakja nekem a képet, a hit megérteti velem, a hit megmutatja nekem. Nem ismeret által értem meg. Tanulom a bibliai pszichológiát a bibliaiskolában – fontos dolog –, de hit által értem meg, hogy ez mit jelent.
Hit által ragadom meg, hogy mit jelent az, hogy az ember elbukott, hogy az ember megbocsájtást nyert, hogy Krisztus vére megmosta az én bűnös lelkiismeretemet. Az, hogy tanultam ezt, nem jelent nekem semmit, de hit által megértem és megragadom, és tovább tudok menni vele. Hit által többet tehetek, mint amit ésszerűen meg tudnék tenni. Hit által örvendezhetek valamiben vagy valakiben.
Azt mondom az egyik elöljáróról: „Halleluja! Micsoda testvér! Micsoda barát! Micsoda bölcsesség, micsoda tanács! Mennyi igazság az Igéből! Micsoda vezető!” Aztán a másik hang az ellenségtől: „Ez?! Ez csak valami okoskodó, haszontalan, értéktelen, nyomorult. Ki ez?!” Állj! Hit által nekem jogom van örvendezni a testvéremben. Nekem jogom van gyönyörködni a testvéremben. Nekem jogom van élvezni a közösséget. „Nem emlékszel? Tegnap bántott meg. A másik pedig ma. Emez beszólt, amikor bejöttél, amaz visszahúzódott, amikor szükséged lett volna egy jó barátra. Emlékszel?” Hit által azt mondom: „Állj! Nekem jogom van örvendezni, jogom van gyönyörködni. Nekem hitem van.”
A világ azt mondja: „Én ezt meg tudom magyarázni. Van rá egy pszichológiai magyarázatom. Ez egy pszichológiai jelenség, a gyengeségedből következik, a szükségedből, a problémáidból.” Figyelj! Ne hagyd, hogy megraboljanak! Hit által értjük meg azt, amit Isten adott nekünk, azt, ahova helyezett minket, a célunkat. Ne engedd megrabolni magad.
Nekem Istentől kapott jogom van arra, hogy örvendezzek, hogy élvezzem. Az én Istenem adott nekem hitet azért, hogy más szemekkel lássam, mint ahogy a kívülálló látja a testvéremet. Azért, hogy másként nézzem őt, hogy más szívvel élhessek. Hit által értjük meg. A hit másféle, nagyobb megértést ad nekem, másik dolgot.
Zsid 11:4 Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek…
Miről szól ez a vers? Azt mondja, nem az áldozat számít, hanem a kapcsolat Istennel.
Zsid 11:5 Hit által ragadtatott el Énok…
Ez nem érdem, hanem az, hogy tetszett Istennek. Nem azért tetszett Istennek, mert annyira jó volt, hanem mert hitt. A hit nem érdem. A bizalom nem teljesítmény. Hanem a hit az, ami tetszik Istennek. Azt mondja: „Figyelj! Fogtam valamit, aminek önmagában nem lenne értéke.” Egy értelemben minden embernek kell hinnie valamiben.
Igazuk van a világban az embereknek, amikor beszélünk az evangéliumról az utcán, amikor azt mondják: valamiben hinni kell. Igazuk van. Tényleg így van, valamiben hinni kell. Isten azt mondja: „Ennek magában nem lenne értéke. Mindenki rá van szorulva, de ha Bennem hiszel, akkor üdvösséget adok neked. Ha nem vagy hívő, hívlak téged, hozz egy döntést.
Eféz 2:8 kegyelemből nyertetek üdvösséget hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez,
Erről beszélünk. Hinni – ez magában értéktelen dolog, de Isten azt mondja: tetszik, hogy ezzel Hozzám jössz. Ez az, megtaláltad a megfelelő forrást.
Zsid 11:7 Hit által kapta az intést Noé… – és hit által – bárkát készített…
Hogyan készített bárkát? „Noé volt az első időjós?” Nem. „Noé előrelátó volt.” Nem. Nem előrelátás volt, hanem engedelmesség. Ez fontos dolog. Hívő vagy, van hited. Tudom, hogy van kétely is. Mindannyinknak van, nem kell efelől hazudni, de van hited is. A kérdés ez: fontos-e, mekkora a hited? Fontos-e, hogy hol vagy a hiteddel? Nem az számít, hogy hol vagy, nem az számít, hogy mekkora, hanem az, hogy használd, hogy gyakorold magad a hitedben, az számít.
Arra szeretnélek bátorítani, ha az Úr elég ideig vár, akkor egy nap mind ott leszünk a halálos ágyunkon egyenként. Arra bátorítanálak, hogy a halálos ágyadon gyakorold magad a hitedben. Amikor a legnagyobb siker van az életedben, gyakorold magad a hitedben, amikor a legnagyobb öröm jön, gyakorold magad a hitedben. Amikor a legnagyobb szomorúságod jön, gyakorold magad a hitedben.
Figyelj, nem számít, hol vagy. Otthon? Gyakorold magad a hitedben. A missziós mezőn? Gyakorold magad a hitedben. A bibliaiskolában? Gyakorold magad a hitedben. A munkahelyeden? Gyakorold magad a hitedben. Egyedülálló vagy? Gyakorold magad a hitedben. Házas vagy? Nem válhatsz el, gyakorold magad a hitedben. Gyakorold magad a hitedben! Ha egyedülálló vagy, van egy jó hírem: ha akarsz, maradhatsz egyedülálló. 🙂 Ez rendben van. Mit próbálok mondani? Járjunk hitben!
Járjunk hitben! Nagyon egyszerű üzenet, de szeretnék néhány „színes lufit” kipukkasztani. Néha használom ezt a kifejezést. A hitünkben van egy jó képességünk. Fogunk valami kis dolgot, felfújjuk jó nagyra, odáig, amíg hamis tanítás, hazugság lesz, és aztán nagy örömmel adogatjuk egymásnak a színes lufikat.
Csak szeretném, ha nem élnéd hazugságban az életed. „Nekem kicsi hitem van. Tulajdonképpen felesleges vele bármit is csinálni.” Ez hazugság. Ez egy színes lufi. „Annak van igazi hite, aki a missziós mezőn van.” Láttam embereket a missziós mezőn, akik nem hitben jártak. Nem ezen múlik. Színes lufi, bökjük ki. Nem érdekes. Ne gondolkodjunk ebben.
Nem az számít, hogy hol élsz, milyen körülmények között jársz. Ha fogsz egy közönséges embert, egy ostoba embert, egy sötét embert, és egy nagy ország királyává teszed, beülteted a pompába, a ragyogásba, a szép ruhákba, a nagy döntések közé, a bölcs emberek közé, de ő „sötét”, akkor számít-e, hogy mit visel? Számít-e, hogy hol van? Számít-e, …?
Ugyanígy veled is. Ha egy undorító börtöncellában lennél egy mocskos helyen, ahogy sok testvérünk van Iránban, Indonéziában – igaz, ott inkább megölik őket – és máshol, mi számít? Az, hogy a hitükben járnak-e, az számít. Ha beteszed a hitet abba a mocskos börtöncellába, akkor az a hit gyönyörű ott. Ugyanúgy, ahogy gyönyörű a sikerben, a ragyogásban és az örömben. Amikor együtt dicsérjük az Urat, ha hitünk van, akkor ez gyönyörű.
Ha összejövünk, de nincs hitünk, ha imádkozunk, de nincs hitünk, attól Isten mentsen, az szörnyű lenne.
Zsid 11:8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám…
Mit jelent ez? Ábrahám engedelmeskedett, de nem a saját akaraterejéből. Nagyon fontos. Sokszor emberek összekeverik. „Énnekem van hitem!” Miért? „Mert van akaraterőm, és meg tudom csinálni, amit kell.” Ez nem erről szól. A hit meglehet a leggyengébb embernek is. Nem akaraterő, hanem hit.
Zsid 11:11 Hit által nyert erőt Sára is a magzat foganására…
Nem biológiai volt a dolog, hanem csoda. Ez nagyon fontos. Tele van a világ ezzel: ha azt mondod, csoda történt, körberöhögnek. Megmagyarázzák. Azt mondják: minden csak anyagi, minden csak természeti. Ezt senki nem hiszi. Ha valaha szerettél, akkor ezt nem hiszed igazán. Ha valaha élveztél zenét, akkor ezt nem hiszed igazán. Még sok ilyet mondhatnék.
Az ember azt mondja, hogy nincsenek csodák. Nem igaz. Van-e hitünk? Merünk-e kérni? Vagy csak azért imádkozunk, ami úgyis magától értetődő? „Uram, add, hogy holnap reggel is felkeljen a Nap!” Aztán felkel a Nap. Miért imádkoznék azért, ami természetileg megtörténik? Miért kérném ezt? Isten azt mondja: bízz Bennem, számíts Rám, gondolkodj Velem.
Ez nagyon fontos vers, mert sokszor csalódottak vagyunk:
Zsid 11:13 Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
Érted ezt? Azt mondja: hitben haltak meg, de nem kapták meg az ígéretet. Nem kapták meg az ígéretet, nem lett az övék. Nem teljesült be az életükben. Nem mindig teljesül be, de lehet hitem. Lehet hitem. Nem feltétlenül teljesül, de lehet hitem. Ez lenyűgöző gondolat. Gondolj bele ebbe, végigélték az életüket, de nem kapták meg.
Van várakozásom, tudom, minek kell történnie. Azt mondom: ha ide akarok eljutni, akkor Isten, ennek és ennek és ennek kell megtörténnie, és a logikus következménye az. Isten pedig azt mondja: „Nekem jobb ötletem van. Én vagyok Isten, te pedig higgy Bennem. Ennyi.” „Én bizonyosságot akarok!” Van egy jó hírem: a hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság, Zsid 11:1. Kösz!
Isten azt mondja: ez az, amit tartogatok neked. „Uram, várj! Ahogy lépkedek előre, nem az történik, hogy lépem az egymás utáni lépéseket, és a végén ott a következmény, ahova el akarok jutni, hanem kiszámíthatatlan módon követik egymást a lépések. Hogyan lesz ebből az az eredmény?” Isten azt mondja: „Bízz Bennem! Számíts Rám! Legyen hited. Gyere tovább Velem!” „Kösz, Uram.”
Isten azt mondja: „Igen! Ez az, amiről beszélünk. Ez az, ami számít. Mersz-e bízni Bennem? Mersz-e bízni Bennem, amikor elbuksz, amikor elszúrod a dolgokat, amikor mindent tönkreteszel? Mersz-e előrenézni, és azt mondani, hogy Isten tudja. Istennek célja van. Én bízom Benne. Ő tudja, hogy mit csinál. Végigmegyek az életen, és majd Ő megcsinálja, amit kell.”
Nem fatalizmusról beszélünk, ez nagyon fontos. Nem arról beszélünk, hogy kapcsoljuk ki az agyunkat. Ha nem érted miről beszélek, akkor kérd az Urat, és kezdj növekedni ebben. Tégy lépéseket! Kicsi lépéseket hitben. Egyszerű imák, egyszerű bizalom, el kezdeni szolgálni, hitben kilépni oda, ahova Isten hív. Aztán megérted, hogy miről beszélek. Tanulnunk kell ezt. Növekednünk kell ebben.
Gondolj bele ebbe: 2Kir 4:40-41. A fazék tele van valami mérgező vacakkal. Az ember nem tudta, hogy miből főz főzeléket, és mérgező. Azt mondják: „Isten embere! Halál van a fazékban. Vedd ki a halált belőle, és akkor meg tudjuk enni.” Isten azt mondja: „Nekem van jobb válaszom. Hozzatok egy marék lisztet.” Beleszórja és kész.
Így van az életünk. Tele van mérgező dologgal. Sok dolog mérgezheti meg a lelkemet a keserűséggel, az elégedetlenséggel, a haraggal, a gyűlölettel. Sok minden ültethet be mérgező dolgot a szívembe. Azt mondanám: Isten, vedd ki a mérget! Mint amikor a kígyók megmarták őket, mi volt akkor a megoldás? Isten azt mondta-e: kiszívjuk a mérget. Nem ezt mondta, hanem azt: nézzetek az érckígyóra! Aztán a méreg nem hatott.
Ugyanígy a fazék. Isten azt mondja: dobj bele lisztet. Beledobták, és aztán nem volt többet mérgező. „Még mindig benne van a méreg!” Ilyen az életünk: lehet, hogy Isten nem veszi ki azt, ami megmérgezhetné a szívemet, de a liszt a tannak a képe. A pontos tanításnak a képe. Ahogy jön a tanítás az életembe, megőrzi a szívemet a méregnek a hatásától.
„Én nem ezt vártam, Isten. Én azt vártam, hogy minden baj kikerül az életemből.” Isten azt feleli: „Mersz-e hinni Bennem? Mersz-e számítani Rám? Mersz-e továbbjönni Velem, mint ameddig a logikát elenged téged? Mersz-e továbbjönni Velem?”
2Móz 15. a víz sós volt, keserű volt, és nem tudták meginni. Annyi minden van a világban, ami nem elégít meg minket. Tudod, milyen a sós víz? Mi történik az ember szervezetében? Izzadsz, a víz elmegy, a só ott marad, felborul a jó arány. Több só van, mint kéne, ki kell egyensúlyozni. Vizet kell hozni. Viszont, ha sós vizet iszol, akkor mindkettő mennyisége növekszik, és nem áll helyre az arány, nem segít rajtad. Nem csak vizet ad, hanem azt is, ami a szükséget, a szomjúságot növeli.
A világunk tele van ilyenekkel. Azt mondja: „Én majd megelégítelek. Idenézz, erre van szükséged.” Ha elhiszem és el kezdem azzal táplálni a szívem, nem csak hogy megelégít engem egy pillanatra és van széles mosoly az arcomon egy órára, egy napra, egy hétre, hanem tesz még valamit. Ad egy nagyobb szükséget, nagyobb éhséget, nagyobb vágyat: „Még adj nekem! Még adj nekem!…” Az ember elmegy egy gyorsétterembe, és csak még többet akar enni. Nem tudom, mit raknak bele :-), de komolyan tűnődöm. Még akarok belőle.
Ez a gondolat, hogy annyi van ebben a világban, ami nem elégít meg. Azt várnám, hogy Isten majd kiveszi a sót belőle, kiveszi azt, ami a szükségemet növelné, és akkor jól leszek. Mózes megfogta azt a fát – 2Móz 15:25 – beledobta és a víz édessé lett. A kereszt. Krisztus keresztje a megoldás az életemre, de kizárólag hit által tudom alkalmazni. Ha nem érted, mi a keresztről a tanításunk, menj fel a bibliaszol.hu oldalra, nézd meg: kereszt, találsz nagyon sok üzenetet, hallgass meg néhányat, kezdj el járni benne.
A kereszt megoldja a problémámat. Azt mondom: „Uram, elvárom Tőled, gondoskodj rólam. Add meg nekem, amire szükségem van. Adj nekem eleget, kérlek!” Így voltak a zsidók 2Móz 17-ben. Ez volt a hely, ahol azt mondták: adj nekünk vizet. „Én jó nagy édesvizű tavat várnék, Uram!” Isten azt mondja: „Nem, Én vizet fakasztok a sziklából. Folyamatosan áradó forrás. Én ezt akarom neked adni.”
Figyelj! Ez Krisztus. Krisztus, a kereszt, a tanítás – csak hit által ragadhatom meg. Csak hit által van válasz a szívem mérgezésére, a szükségem állandó növekedésére, a kényelemszeretetemre, arra, hogy csak el akarom engedni magam és nem akarok mindig valami frisset, valami frisset, … valami frisset keresni.
Ezt akartam mondani, hogy a hitünk csodálatos dolog. Használjuk, gyakoroljuk, annyira jelentős!
Még egy dolog Zsid 11:13-ban. Amikor a dolog, amit vársz, nem történik meg, amikor a dolog, amiért imádkoztál, nem válik valóra, akkor meglátod, hogy miben volt a hited. Ne vesd a hited dolgokba, eseményekbe, emberekbe!
„Add nekem azt a lányt feleségül!” Rövid idő belül boldogan hozzámegy valaki máshoz. „Itt a vége. Többé nem vagyok hívő. Csalódtam a hitemben.” Elhiszem. A hited a házasságodban volt azzal a lánnyal, nem pedig Istenben. Ne vesd a hited dolgokba, eseményekbe, emberekbe!
„Oh, a Pásztor! Leborulva imádom!” Mi van, ha egy nap elhagyja az Urat? Kérdés: mit csinálsz aznap? „Csalódtam a hitemben!” Miért? „Mert a Pásztorom hitehagyott lett.” Elhiszem, hogy csalódtál a hitedben. Ha egy emberben hiszel, naná! Nem. Higgy Istenben!
Higgy Istenben! Ez annyira fontos. Amikor az imádra Isten nemet mond, akkor megtudod, hogy miben volt a hited. Ha a csalódottságod nagy, akkor ne próbáld Istenre kenni. Hanem te voltál az, aki nem a megfelelő dologba vetetted a hited. Bízz Istenben! Kérj hittel. Könyörögj. Döngess a menny ajtaján. Ne hagyd abba!
Mint ahogy imádkozunk a beteg kislányért, ne hagyjuk abba, imádkozzunk érte. Ahogy másokért imádkozunk. Ahogy megtérésért imádkozunk emberek életében újra meg újra. Ahogy gyógyulásért imádkozunk. Nem hagyjuk abba, döngetjük a menny kapuját, de a bizalmunk Istenben van. Nem a gyógyulás az Istenünk, nem a csoda az Istenünk, nem a siker az Istenünk, nem a tökéletesség az Istenünk. Nem az a lány / fiú, nem az az esemény, nem az az ember, hanem Isten! Őbenne bízunk.
Őbenne bízzunk! A hitetlenség megrabol engem a hit minden áldásától azonnal. Azonnal! Beszélgettem nem egy emberrel, aki azt mondta: „Isten soha nem adott meg nekem semmit. Isten soha nem válaszolt az imáimra.” Jól emlékszem azonban, hogy valamivel korábban nem egy közülük azt mondta: „Isten annyira jó hozzám! Isten ad nekem.”
Ha a hited azon múlik, hogy Isten igent vagy nemet mond az imáidra, akkor egy nap ez csődöt fog mondani, mert el fog jönni a nap, hogy Isten nemet fog mondani az imádra. Azért, hogy növekedj, azért, hogy tanulj, azért, hogy azt mondd: rendben, Uram, akkor itt az idő, hogy tényleg bízzak Benned. Ne járj hitetlenségben! Azonnal megrabol téged. Azonnal úgy érzed, mintha soha nem adott volna Isten semmit. Mintha soha nem járult volna hozzá az életedhez, pedig nem igaz.
Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy adtad nekünk a hit lehetőségét, hogy hitben járhatunk, hogy hitben imádkozhatunk, hogy hitben felismerhetünk dolgokat, megragadhatunk dolgokat, hogy hitben előre tekinthetünk, hogy hitben örömünk lehet, hogy hitben vigadozhatunk a testvéreinkkel. Áldunk Téged, Urunk. Dicsőség Neked, Istenünk!
Uram, hitben kérünk Téged gyülekezetekért, hitben kérünk Téged megtérőkért, hitben kérünk Téged egységért, hitben kérünk Téged gyógyulásért, hitben kérünk Téged szabadulásért, hitben kérünk Téged épülésért. Uram, Istenem, kérünk Téged, hogy egy év múlva lenyűgözve tekinthessünk vissza, hogy mennyi mindent munkáltál az életünkben, a gyülekezetünkben, a családjainkban, az otthonainkban, a munkahelyeinken, a szolgálatunkban, a misszióban a hit által.
Oh, Istenünk, kérünk Téged! Nagy bizodalmunk van Benned. Nagy a dicsekvésünk. Nagy a mi örömünk. Köszönjük, Urunk! Áldunk Téged.