Az egyetlen mód, ahogy gondolkodni érdemes

2015 június 24. szerda  18:30

1Móz 1:27 Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.

Az ember Isten képére lett teremtve. Miben nyilvánul meg az, hogy Isten képére lettünk teremtve? Erről hosszasan tanítunk a bibliaiskolában, de most röviden csak annyi, hogy a személyességünkben. A személyességünkben vagyunk hasonlatosak Istenhez.

Isten személyes lény, Személy, és mi is személyek vagyunk. Miben nyilvánul meg az, hogy személyek vagyunk? Tudunk gondolkodni, van értelmünk, vannak érzelmeink, és van szabad akaratunk. Ez a három tényező adja, hogy személyek vagyunk, és ebben vagyunk hasonlatosak Istenhez. E három közül most az értelemről, az elméről szeretnék beszélni, csak röviden.

A személyiségünkhöz hozzátartozik az, hogy van értelmünk, van elménk, tudunk gondolkodni. Ez mind Istentől van, Isten ajándéka. Adott elmét, hogy tudjunk gondolkodni, és adott értelmet, hogy tudjunk következtetéseket levonni. Azért, hogy logikusan tudjunk gondolkodni, hogy következtetéseket tudjunk levonni, hogy a tényeket egymás mellé tudjuk tenni, és ebből le tudjunk vonni egy következtetést. Fontos! Ez az emberségünkhöz tartozik.

Hozzátartozik az emberségünkhöz, minden ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy tud gondolkodni. Ha megnézed, az Éden kertjében Ádám rendelkezett ezzel a képességgel, tudott gondolkodni. Meg tudta különböztetni az állatokat egymástól. Nevet tudott adni az állatoknak. Aztán látjuk azt is, hogy az állatok között nem talált magának valót, nem talált magához hasonlót, vagyis érvelni is tudott, következtetést tudott levonni. Ez fontos képességünk, hogy tudunk logikusan gondolkodni. A gondolkodás és az érvelés az elménkben történik.

Ef 4:17 Ezt mondom, és bizonyságot teszek az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, ahogy a pogányok járnak elméjük hiábavalóságában.

A világ az elméjének a hiábavalóságában jár. Csak figyeld meg, hogy mit ír itt Pál: az elméjük hiábavalóságában járnak. Az egyik fordításban úgy írja, hogy a hiábavaló gondolkodásuk szerint élnek. Ez fontos, mert annak megfelelően éljük az életünket, amilyen módon gondolkodunk. A gondolkodásunk meghatározza azt, hogy milyen módon éljünk. Ahogyan gondolkodsz, olyan ember vagy.

Péld 23:7 Mert olyan ő, mint aki számolgatja magában a falatot: „Egyél és igyál!” – mondja neked, de még sincs jóakarattal hozzád.

Ahogyan magadban gondolkodsz, olyan vagy. Nagyon szeretem ezt a verset. Kifelé mutathatok nagyon sok mindent. Mutathatok nagyon jó arcot. Mutathatom, hogy nagyon jószívű vagyok – ahogy itt olvassuk –, de aztán számolgathatok magamban. Amit magamban gondolok, olyan vagyok. Gondolhatok bárkiről bármit. Mondhatok valakiről nagyon jókat, mindenkinek mondhatom azt, hogy ő mennyire jó, mennyire ügyes, mennyire drága testvér, de igazándiból a valódi véleményem őróla az, amit otthon egyedül gondolok róla.

Mert kifelé nagyon könnyű bármilyen képet mutatni, de valójában az az ember vagyok, ahogyan gondolkodom, amikor egyedül magamban vagyok. Úgyhogy a gondolkodásunk befolyásolja azt, hogy milyen életet élünk.

Azt láttuk itt, hogy a világban a hiábavaló gondolkodásuk szerint élnek az emberek. Hiábavaló módon gondolkodnak. Olyan életet élnek, aminek igazából túl sok értelme nincs. Élnek ebben a hetven-nyolcvan esztendőben, próbálják ebbe belezsúfolni mindazt, amit kínál nekik a világ, de végül ez mind hiábavaló. Pál azt írta, hogy a hiábavaló gondolkodásuk szerint járnak. Olyan dolgok után futnak, ami nem elégíti meg őket. Olyan dolgokban keresik a megelégülésüket, ami soha nem fogja adni ezt nekik. Hiábavaló a gondolkodásuk.

A világ azonban hiába él hiábavaló gondolkodás szerint, nekünk nem szükséges átvenni. A világ a hiábavaló gondolkodása szerint él, és azt szeretné, ha mi is eszerint élnénk. Azt szeretné, ha mi is ebben élnénk, ha mi is hiábavaló módon gondolkodnánk. A hiábavaló gondolkodásnak az a lényege, hogy távol tartson Istentől, hogy ne Istennel gondolkodjak, ne Isten dolgairól gondolkodjak. Hanem gondolkodjak a világ dolgairól.

Nem tudom, hogy észrevetted-e, de gyakorlatilag a világ egy kiképző rendszer. Folyamatos ismétlések által tanít. Nem csak az iskolákban tanít, ez a tanítás folyik mindenhol. Folyik az utcán az óriás plakátokon keresztül, folyik az újságokon, a filmeken keresztül, a TV keresztül… tanít a világ. Ez a tanítás istentelen. Mert arra tanít, hogy a világ szerint gondolkodj, hogy a világ értékrendje szerint gondolkodj, és ne Istennel gondolkodj. Távol akar tartani Istentől.

Ef 4:23 újuljatok meg szellemben és gondolkozásotokban,

A régi fordítás így írja: a ti elméteknek szelleme szerint.

Róm 12:1-2 Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.

Hogyan tudunk megújulni a gondolkodásunkban? Úgy, hogy nem igazodunk a világhoz.

1Ján 2:15-16 Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. … Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése –, nem az Atyától van, hanem a világból.

Úgyhogy úgy tudom megújítani a gondolkodásomat, hogy nem igazodom a világhoz. Nem a világ értékrendje szerint élem az életemet. Nem a világ fogja megszabni azt, hogy miről mit gondoljak. Megfigyelted? Nézed a híreket a TV-ben, a rádióban, az interneten… bárhol, és tanítanak arra, hogy bizonyos dolgokról hogyan gondolkodj. Ne szeresd a világot, se azt, ami benne van!

A világ megmondja azt, hogy hogyan öltözködj, hogy mi a divat. Ha nem vagy divatos, akkor elavult vagy, régimódi vagy. „Akkor lenézünk. Senki se vagy.” Ha nem olyan kocsiban ülsz, ami a világ trendje, akkor senki se vagy. Ha nem azokkal a dolgokkal foglalkozol, ami a világban divatos, akkor senki se vagy. A világ folyamatosan elmondja, hogy hogyan kellene élned, milyen ruhákban járj, milyen telefonod legyen, milyen autóba ülj bele, mit csinálj… Folyamatosan tanít, és folyamatosan tanít egy erkölcsi életre, illetve egészen pontosan: erkölcstelen életre. Folyamatosan tanít. Pál Róm 12-ben azt mondja: Ne igazodjatok a világhoz! János pedig 1Ján 2-ben: Ne szeressétek a világot! Fontos, hogy ezt értsük.

Minden ember rendelkezik olyan rendszerrel, amiben gondolkodik. Ez a rendszer tulajdonképpen magába foglalja azokat az elveket, amik alapján él. Ilyen az ember életfelfogása, hitrendszere, hogy miben hisz, miben nem. Ebben a keretben gondolkodunk. Ezt úgy hívjuk, hogy vonatkoztatási rendszer. Minden embernek van egy vonatkoztatási rendszere, és abban a vonatkoztatási rendszerben gondolkodik.

Nem csak vonatkoztatási rendszerünk van, hanem minden embernek van egy vonatkoztatási pontja is. Ez tulajdonképpen az a pont, amiből kiindul, amihez mér mindent, amihez visszajut, és ami a legnagyobb tekintély az életében.

Különböző embertípusok vannak, ezt tanultuk, és tanuljuk folyamatosan. A természeti ember, aki nincs megváltva – gr. pszükhikosz –, annak a vonatkoztatási rendszere, amiben gondolkodik, az a tapasztalatai. Az emberek általában a tapasztalataik alapján gondolkodnak. „Ha egyszer valami sikerült, akkor feltételezem, hogy az másodszor is sikerülni fog. Ha egyszer valami nem sikerült, akkor feltételezem, hogy másodszorra sem fog sikerülni. Ha valamiben kudarcot vallottam, akkor így indulok neki legközelebb is.” A tapasztalataik alapján élnek az emberek.

Hiszem egyébként, hogy ezért van ennyi autóbaleset. Mert megy őrült módon „ezerrel”, életveszélyesen előzget, és egyszer sikerül. Aztán esetleg sikerül még egyszer. Ez lesz a tapasztalata: Mehetek akárhogy, ez mindig bejön. Csak aztán van egy pont, amikor nem jön be.

Úgyhogy a vonatkoztatási rendszerük a tapasztalatuk, és a vonatkoztatási pontjuk, amiből kiindulnak, az pedig saját maguk. Az önmaga. Az ember alapjában véve önző lény. Saját magából indul ki, és saját magához mér mindent. A testi ember, az, aki igazából meg van váltva, benne van a Szent Szellem, de testi módon él – gr. szarkikosz –, az ő vonatkoztatási pontja szintén saját maga, saját magához mér mindent, és a vonatkoztatási rendszere, amiben él, ami meghatározza az életét, azok a vágyai. A vágyai után megy, a vágyait akarja betölteni, és vágyai hajtják.

Aztán a szellemi ember – gr. pneumatikosz – vonatkoztatási pontja a kereszt, és az ő vonatkoztatási rendszere a Biblia. Ez az ember teljesen újfajta módon gondolkodik. Vadonatúj fajta módon gondolkodik. Nem igazodik a világhoz, nem magából indul ki, nem a vágyai irányítják, hanem Krisztus-központú gondolkodása van, és a vonatkoztatási rendszere, amiben gondolkodik, az a Biblia. Ez adja a gondolkodásának az alapját. Ez formálja, ez irányítja a gondolkodásának az alapját. Zsolt 119:105 és 130 erről beszél, hogy Isten Igéje világosság a szívemben. Ez az a világosság, ami pontos útmutatást tud adni.

Zsolt 119:105 Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága.

Az Ige világosság. Mi a megtérésünk előtt sötétségben jártunk, de aztán megtértünk, megismerkedtünk az Írással. Innen kezdve újfajta módon gondolkodhatok. Lehet ez a vonatkoztatási rendszerem, az a rendszer, amiben gondolkodom, ami formálja a gondolkodásomat, ami a meggyőződéseimet adja, a hitrendszeremet formálja. Lehet ez, és ez csodálatos dolog, mert 2Tim 3:16 szerint ez jó a tanításra. Ez fontos!

Nem elég, hogy van vonatkoztatási rendszerem, szükséges, hogy legyen egy vonatkoztatási pontom is. Olyan pont, amiből kiindulok, amihez mérek dolgokat, ami a legfontosabb tekintély az életemben. Ez nekünk hívőknek a kereszt. A kereszt az az abszolút tekintély, amihez tudok mérni. Jézus Krisztus keresztjénél van az a pont, amiből ki tudok indulni, amihez vissza tudok térni, amihez mérni tudom az életemet.

A szellemi ember vonatkoztatási pontja a kereszt, és a következő versekben ez lepleződik le. Gal 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Róm 6:4-6 a keresztség által eltemettettünk Vele a halálba, az ó-emberünk megfeszíttetett Vele, hogy aztán ne a bűnnek szolgáljunk. 1Pét 2:24 Bűneinket Maga vitte fel testében a fára. Úgyhogy szellemi hívőkként a kereszt a vonatkoztatási pontunk. Szellemi hívőként a kereszt a vonatkoztatási pontunk.

A megújult gondolkodásnak van három ismertetőjele.

1) Krisztus van a központban. Nem én vagyok a központban, nem magamból indulok ki, hanem Krisztus van a középpontban.

2) A Biblia rendszere adja a gondolkodáshoz szükséges alapot, a szükséges keretet.

3) A kereszt az, amihez viszonyítunk.

Teljesen mindegy, hány éve vagy keresztény, folyamatosan meg kell, hogy újuljon a gondolkodásod. Folyamatosan meg kell újulni. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy nem igazodunk a világhoz. A világban megtanítottak minket arra, hogy – ezt talán így lehetne jól megfogalmazni – dobjuk el az agyunkat! „Ne gondolkodj, hanem csak fogadj el dolgokat minden kritika nélkül. Minden kritika nélkül fogadd el azt, amit tanítunk!”

Pál azonban azt mondja, hogy ne eszerint gondolkodjunk, hanem újuljunk meg a gondolkodásunkban. Legyen a gondolkodásunk Krisztus-központú. A gondolkodási keretet a Biblia adja, tanuljunk meg e szerint gondolkodni, és legyen a kiindulópontunk a kereszt. Legyen a kereszt olyan tekintély az életünkben, amihez mérni tudunk, amihez viszonyítani tudunk. Annyira fontos az, hogy eszerint tudjunk élni, hogy ne igazodjunk a világhoz!

Sátán szeretne megtanítani minket arra, hogy istentelen módon gondolkodjunk. Meg szeretne tanítani arra, hogy ne Istennel gondolkodjunk, hogy ne fogadjuk el az evangélium üzenetét. 2Kor 4:4 megvakította az embereket, hogy ne lássák meg Krisztus evangéliumának dicsőséges világosságát. Az emberek meg vannak vakítva, és szeretne minket is megvakítani, szeretné, ha mi is úgy járnánk, ahogy ő, és szeretné, ha abban a rendszerben gondolkodnánk, amit ő épített fel. Pál azt mondja: Újuljatok meg a gondolkodásotokban. A szellemetek által újuljatok meg. Vadonatúj módon gondolkodjatok.

1Kor 2:16 Mert ki érte fel az Úr értelmét, hogy oktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Nekünk megvan Krisztus értelme. Gondolkodhatunk Krisztus értelmével. Gondolkoztál-e már ezen, úgy tényleg komolyan, hogy mit jelent az, hogy Krisztus értelme van meg nekünk? Mit jelent az, hogy nem kell a saját értelmem szerint gondolkodni, hanem vadonatúj módon gondolkodhatok, Krisztus értelmével? Gondolkodhatok úgy dolgokról, ahogy Krisztus gondolkodik róla. Gondolkoztál már ezen, hogy micsoda ajándék, micsoda kincs van a kezünkben? A megtérésünk pillanatától kezdve ez rendelkezésünkre áll.

Gondolkodhatok úgy dolgokról, ahogy Krisztus gondolkodik. Vadonatúj módon tudok gondolkodni. Nem kell a régi rendszer szerint gondolkodni. Lehet, hogy amikor régen a szomszédom kutyája egész éjjel ugatott, azon gondolkodtam: Milyen módon lehetne megmérgezni ezt a dögöt? Nekünk azonban megvan Krisztus értelme. Nem kell így gondolkodni. Imádkozhatsz azért, hogy múljon el a problémája annak az ebnek. 🙂

Új módon tudunk a helyzetekre nézni. Ugyanúgy tudok ránézni, ahogy Krisztus tud ránézni. Ez bámulatos. Ez tényleg hatalmas dolog! Krisztus értelmével bírunk. Vadonatúj módon gondolkodhatunk. Nem kell a régi módon gondolkodnunk, és ez ámulatba ejtő dolog.

Ki kell alakítani magunkban egy Krisztus-központú gondolkodást, hogy ne én legyek a központ. Ne én legyek a középpontban. Miért nem lehetek én a gondolkodásom középpontja? Másképp teszem fel a kérdést, mert lehetek. 🙂 Miért nem hasznos, ha én vagyok a gondolkodásom középpontja? Nagyon egyszerű a válasz:

Zsid 12:13 és lábatok az egyenes úton járjon, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.

Ez a válasz. Ha én vagyok saját magam gondolkodásának a központja, akkor nem tudok egyenes ösvényen járni, mert akkor olyan vagyok, mint a kutya, ami a farkát kergeti. Akkor mindig csak körbe-körbe járok, saját magamat járom körbe állandóan. Nincs gyógyulás se a gondolkodásomban, se a cselekedeteimben. Semmiben. Csak saját magam körül járkálok körbe-körbe. Újuljatok meg a gondolkodásotokban. Legyen Krisztus-központú gondolkodásod.

Legyen Krisztus-központú gondolkodásunk! Legyen a Biblia az a vonatkoztatási rendszer, amiben gondolkodunk. Legyen a kereszt az a vonatkoztatási pont, amihez mérünk, amihez igazodunk.

Kérdezhetnéd: Miért legyen Krisztus-központú a gondolkodásom? Csak felsorolás szinten hadd mondjak néhány dolgot!

– Mert Ő a kezdet és a vég. Jel 21:6 Ő a Kezdet és a Vég.

– Tőle, Általa, és Őérte van minden, Övé a dicsőség mindörökkön örökké, Róm 11:36.

– Mert Ő az üdvösségünk szerzője. Zsid 5:9 tökéletességre jutva örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik engedelmeskednek Neki. Ő az üdvösségünk szerzője.

– Ő az engesztelő áldozat a mi bűneinkért, 1Ján 2:2. Róm 6:23 Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ő fizette ki a bűneink árát helyettünk.

– Mert Ő a mi békességünk, Ef 2:14.

– 1Kor 10:4 Ő a mi kősziklánk. Ő az a Kőszikla, amire felépítheted az életedet, ami meg fog tartani a legnehezebb helyzetben is. A legeslegkritikusabb helyzetben is meg tudsz állni, mert a Kősziklára építed az életed.

– Ő az alap, Ef 2:20.

– Ő a hitünk szerzője, Zsid 12:2.

– Ő minden mindenekben, Kol 3:11. Minden mindenekben Krisztus, ezért legyen Krisztus-központú a gondolkodásunk. Nézzünk Rá!

– Vele töltsük meg az elménket, az Ő Igéjével, Kol 3:16 Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon. Ez legyen az alapja a gondolkodásunknak. Erre nézzünk! Ahogy Zsid 12:2-ben olvastuk: Nézz fel Krisztusra!

Vele gondolkodjunk, hogy új módon tudjunk gondolkodni, hogy ne a régiben dagonyázzunk. Olyan sokszor esünk bele ebbe a hibába. Már több évtizede vagyok keresztény, aztán belekerülök egy helyzetbe, és mi az első reakcióm? Test szerint gondolkodom. Aztán csak kis idő múlva, nagy nehezen kezdek újfajta módon gondolkodni. Viszont miért ne lehetne az, hogy egyből az újfajta módon gondolunk a helyzetre?

Miért ne lehetne, hogy egyből új módon gondolkodjunk? Hiszen minden újjá lett. A régiek elmúltak. Minden vadonatújjá lett. Miért ne lehetne a gondolkodásom is vadonatúj? Miért ne gondolkodhatnék úgy, ahogy Krisztus gondolkodik? Hiszen megvan Krisztus értelme. Krisztus értelmével bírok, ez bámulatos! Úgyhogy fontos, hogy a gondolataim Isten Igéjén alapuljanak.

Isten szeretne a gondolkodásunk középpontjában lenni. Szeretné, ha Ő lenne a gondolkodásunk középpontja. Annyi felesleges butaságtól, hiábavaló dologtól tudnánk megkímélni magunkat akkor, ha így gondolkodnánk, ha Krisztusra tekintenénk! Ismerek hívőket, akik bele vannak süppedve a politikába. A politika az életük. Mennyire hiábavaló dolog ez hívőként, amikor Krisztus értelme van meg nekünk! Amikor gondolkodhatok Krisztus értelmével.

Nem kell a másikról rosszat gondolnom, nem kell pletykálkodnom, nem kell panaszkodnom, nem kell elégedetlenkednem, gondolkodhatok úgy, ahogy Krisztus gondolkodik, megújult módon.

Úgyhogy képezzük magunkat Isten Igéjével! Arra van szükségünk, hogy ez legyen az a rendszer, ami formálja a gondolkodásunkat. Erre van szükségünk, Zsolt 119:9-10, és arra van szükségünk, hogy a Szent Szellem tanítson minket, 1Ján 2:27.

Miért adta Isten az elmét? Azért, hogy gondolkodni tudjunk. A gondolkodás célja az, hogy el tudjuk fogadni Isten kinyilatkoztatását és Isten dolgait, hogy vezetni tudjon minket. Tanuljuk meg, tegyük ezt magunkévá. Tanuljunk meg eszerint gondolkodni. Tanuljuk meg, hogy a kereszthez mérjünk. A kereszt olyan viszonyítási pont legyen, ami abszolút tekintély az életünkben. Ez csodálatos. Úgyhogy gondolkodhatunk Krisztus értelmével, mert Krisztus értelme a miénk.

Ámen.

Kategória: Egyéb