Az egy dolog ami számít

2011 szeptember 21. szerda  18:30

P. Borci

Először egy történet. Egyszer egy srác megkért arra, hogy vigyem el őt dolgozni valahova, mert ő bizony vállalkozni akar. Örökölt. Vett fűkaszát és fűnyíró gépet, de nem volt ideje, hogy kipróbálja őket. Így érkeztünk meg a tett színhelyére. Megérkeztünk, kipakoltunk a kocsiból, és otthagytam az embert. Benzint töltött bele, próbálta beindítani. Beindult. A tulajdonos ott állt a háta mögött, nézte. Ő pedig érezte, hogy vörösödik az arca.

Amikor délután kettőkor felvettem ezt az embert, akkor mozogni alig volt ereje. Azt mondta, hogy nem fizikálisan fáradt el, hanem lelkileg. Ezt az örökkévaló mondatot mondta: „Ezt az életet lelkileg kell bírni.”

1Sám 30-ban megvan ennek a történetnek a bibliai megfelelője is, csak itt valami más nem működött. Az amálekiták elrabolták Dávid és embereinek a családjait. Ez baj. A bajok valahol itt kezdődnek, amikor jönnek az amálekiták. Elhurcolták a gyerekeket, elhurcolták az asszonyokat.

Elhurcolták. Visszaértek a táborba Dávidék és fel van égetve a tábor. Lehet, hogy szívdobogást kaptak? Itt azt mondja, hogy annyira sírtak, hogy a végén már arra sem volt erejük, hogy sírjanak. Ezen a ponton kitalálták az emberek, hogy mit tesznek: megkövezik Dávidot. Ez a vezetők tiszteletteljes vége, hogy a követők felelősségre vonják a vezetőt. Azonban:

1Sám 30:6 … Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében.

Valakinek végre eszébe jutott, hogy mit is kellene tenni! Tudtad, hogy a sírás nem segít? Valamennyire segít, mert tisztítja a könnycsatornákat, arra nagyon jó. Segít valamennyire az embernek, mert talán megkönnyebbül valamennyire, de az amálekiták emiatt nem fogják visszahozni a gyerekeket. Mondom a gyerekeimnek is, amikor valami bajt csinálnak otthon, és jön a számonkérés: „Ugye tudjátok, hogy a sírás nem segít?! Tudjátok, hogy az én lelkemre semmi hatással sincs!” Lehet, én is amálekita vagyok.

Dávidnak eszébe jutott a sok sírás után, hogy mit is kéne tenni: megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében. Ezt gyakorolnunk kellene! Segítségül hívta az Úr nevét, és aztán azt mondta a férfiaknak: hagyjátok abba a sírást, hagyjátok abba azt a hülyeséget, hogy megköveztek engem. Elő a fegyvert és megyünk az amálekiták után, kiszabadítjuk a gyerekeinket és a feleségeinket.

Felkaptak a lovakra, és mentek az amálekiták után. Átmentek a Bésor patakján és ott kétszázan annyira el voltak fáradva – valószínűleg azok sírtak a legtöbbet –, hogy azok nem tudtak átmenni már a patakon, hanem elfeküdtek. A többiek továbbmentek és keresték az amálekitákat. Azok már a győzelmi mámortól – ittak, ettek – el voltak széledve, és Dávid vágta őket fegyvernek élivel.

Aztán visszajöttek nagy zsákmánnyal, és ahogy átkelnek a Bésor patakján, Dávid:

1Sám 30:21 … köszönté őket békességgel.

A többi ember, akik harcoltak vele, odamennek Dávidhoz, félrevonják: „Figyelj, Dávid! Ezek a Béliál fiai démonizáltan gonosz emberek, akik nem jöttek velünk harcolni. Ugye, nem akarsz adni nekik semmi a zsákmányból?! Ugye, észnél vagy Dávid?! Visszaadjuk nekik a gyerekeiket, az asszonyaikat, azokat vigyék, aztán semmit nekik!” Dávid mit mond? „Ne tegyétek ezt! Sőt, ugyanannyit kapnak a zsákmányból, mint mi!” „Micsoda gondolat ez?! Nem vettek részt a csatában!” Azt mondja a négyszáz, aki elment harcolni: „Akkor én is lefeküdhettem volna! Én nem voltam olyan, mint ezek, mert én kemény fiú vagyok. Én mentem harcolni. Én tudok harcolni!”

Dávid azt mondja: ne tulajdonítsátok magatoknak ezt a győzelmet, amit az Úr adott nekünk. Itt megint van egy fontos pont. Ahogy Dávid mondta: hálás vagyok, Uram, Neked, hogy az ujjaimat tanítod a harcra, Zsolt 144:1, és a karjaimat a háborúra, 2Sám 22:35. Ha van erőd, hogy harcoljál, ha van erőd arra, hogy járjál-keljél ebben az életben, akkor adj hálát Istennek!

Pál azt mondja 1Kor 4:7: mid van, amit ne kaptál volna, ha pedig kaptad, akkor miért dicsekszel vele, mintha nem kaptad volna? Jó kérdés, nem? A sikert hajlamosak vagyunk magunknak tulajdonítani. Ha valami baj van, akkor: Uram, hogy fordulhatott ez elő? Hogy lehet, hogy az amálekiták elvitték a gyerekeket, asszonyokat? Amikor azonban győzelem volt: „Milyen ügyesek, milyen erősek voltunk! Milyen kemények voltunk! Kőkemények! Ilyen harcos fiak vagyunk!”

Még egy dolog. Az életünk a bizalomról szól.

Ézs 40:30-31  30Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; 31De akik az Úrban bíznak…

Elmenni valahova egyedül, ez nem ugyanaz, mint ha valaki veled megy. Jó keresztény példa a kocsmai verekedés 🙂 Egyedül mész a kocsmába verekedni, vagy viszel magaddal erősítést? Megyek tárgyalni. Egyedül megyek, vagy azt mondom: Uram, eljönnél velem? Az élet erről szól. Ha tudod, hogy ott van veled a mindenható Szent Isten, és ezt tényleg tudod, akkor bátor vagy?

Ha nem vagy tudatában, akkor kicsiny dolgok is megviselnek. Például, hogy be kell indítani egy fűnyírót! Egyszerűen meg kellett volna mondani az embernek: „Tegnap vettem, csak abban vagyok ügyetlen, hogy beindítsam, mert még nem próbáltam, de füvet tudok nyírni. Az egész kerületben nem találsz mást, aki annyira ügyesen vág füvet, mint én.” Ezt el lehetett volna mondani? Ez oszlatta volna a feszültséget?

P. Kende

Bír 16. Annyira különleges a Szent Szellemben járni! Arra gondoltam, hogy amikor úszunk a vízben, az olyan fura. Azért, mert a víz könnyebb, úgyhogy értelmetlen, hogy én azon próbáljak úszni. Arra gondoltam, hogy annyira ilyen a Sz.Sz-ben járni, nem? Nagy bizalom kell ahhoz, hogy olyasvalakire támaszkodjak, Aki ennyire megfoghatatlan. Úgy értem: Ő a Szent Szellem. Azért Szent Szellem, mert nincs fizikai alakja, és mégis azt mondja, hogy Őrá támaszkodjunk, hogy Őbenne bízzunk. Ha megtesszük, akkor az óriási csoda. Csodálatos így élni!

Hogy folytatnád ezt a mondatot?

Egy jó keresztény a következőket csinálja: …

Egy jó keresztény úgy kommunikál, hogy …

Ha bármelyikre hosszú listád volt, akkor ez az üzenet neked szól!

(Megjegyzem, ez az üzenet nem arra szolgál, hogy a vétekre bátorítson akárkit: Gal 6:7 aki amit vet, azt aratni is fogja.

Zsolt 119:37 fordíts el az én szemeimet, hogy ne tekintsek a hiábavalóságra, és a Te utadon éltess engem! Ez az imádságunk az életünk minden idejében.

Bír 16:20  És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott ő tőle.

Van itt valami érdekes. Sámsonnak egy dolog volt fontos, a haja. Nem a haja igazából, hanem az, hogy szövetsége volt Istennel. Ez a haj-dolog nem valami varázslás, hanem neki volt egy különleges kapcsolata Istennel. Bír 13:5 Isten megígérte, hogy mindig vele lesz. Neki volt egy szövetsége Istennel a nazireusi eskü szerint. Abban Isten megígérte ezt neki. Ennek a jele volt a haja.

Van itt azonban valami érdekes. A történetben, amikor próbálták, akkor sokféle módon igyekeztek elkapni őt – sok ostobaságon keresztül, megkötözték így, megkötözték úgy, befonták a haját, ráküldtek embereket –, mindent megpróbáltak és egyik sem működött, mert egyik sem érintette a lényeget.

Erről akarok beszélni, hogy a mi kapcsolatunk az Úrral hasonlít ehhez abban, hogy nekünk is van egy darab titkunk, nekünk is van egy darab különlegességünk Istennel. Nekünk megvan az új szövetségünk Ővele. Ezék 36:26 kaptunk egy új szívet, kaptunk egy új szellemet, kaptunk valami vadonatújat. Van egy különleges közösségünk, egy különleges szövetségünk Ővele.

Zsid 13:5 … Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;

Soha el nem hagylak, soha el nem távozom tőled.” Gondolj bele ebbe!

Róma 8:35 Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?

Nem, mert Isten szeret bennünket, és Isten nem hagy el bennünket. Van egy különleges kapcsolatunk Ővele. Ez az Ő munkája bennünk.

Eféz 2: 5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)

Nagyszerű! „Kegyelemből váltattatok meg, nem a ti munkátok, nem a ti tökéletességetek, nem a ti nagyszerűségetek.” Kegyelemből van ez a kapcsolatunk Istennel. Annyi dolgot emlegethetnénk, amit csinálnunk kell, amit mondanunk kell; az üzenetünk lehetne nagyon másféle, és emberileg, természetileg, a mi természetünk szerint könnyen el is csúszik arrafelé. Az valahogy így hangzik: igyekezz, dolgozz, tegyél, próbálkozz, és ha nagyon jól sikerül, akkor talán Isten elfogad.

Viszont ez itt más: kegyelemből tartattatok meg, kegyelemből menekültetek meg, kegyelemből van üdvösségetek. Azt mondja lezárt ügyként:

Eféz 2:6 És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban

Krisztusban ülsz, Őbenne vagy. Ha Isten rád néz, azt mondja: te már a mennyben vagy. Ez annyira biztos, hogy már múltként beszélek róla. Ez már megvan. Ez már le van zárva. Ez már kész, nincs kérdés. Miért?

Ef 2:7  Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.

Azért, hogy megmutassa a kegyelmének gazdagságát felénk. Ez a célja. Ez annyira nagyszerű, hogy ez az üzenet, mert az a másik üzenet – hogyan kell viselkedni, mit kell betartani, hova kell menni, mit kell csinálni, mit kell mondani – rettenetes. Az nem ad semmit, ez nem bátorít, nem visz előre. Viszont ez, hogy Krisztusban vagy, hogy neked van egy különleges dolgod, és az a te kapcsolatod Istennel, ez visz előre minket. Ahogy P. Borci mondta, ha bemegyek egy helyzetbe, azt mondom: Uram, jönnél velem?; akkor az mássá teszi a helyzetet. Akkor minden más.

Van azonban valami. Itt van ez az egy dolog, ami fontos, és nem engedhetem meg, hogy elhanyagoljam ezt. Ugyanúgy, mint Sámson, nem ringathatom, magam abba a hamis biztonságérzetbe. Hamis béke nem lehet az életemben, ahol azt mondom: semmi nem számít, nemtörődöm vagyok, nem érdekes, gondatlan vagyok, nem fontos semmi. Nem ez az üzenetünk. Jézus azt mondta:

Luk 10:42  De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

Jézus azt mondta, hogy csak egy dolog szükséges. Egy a szükséges dolog. Mária a jobb részt választotta. A görög úgy fejezi ki, mintha ott ülnél az asztalnál, ki van rakva rengeteg étel, és te elveszed a legszebb csirkecombot. Elveszed a legjobb részt, a legjobb falatot. Mária a legjobb részt választotta. Tudod, mi ez? Mit választott Mária? A közösséget Krisztussal. Megvan ez neked? Máté 6:6 megvan ez nekünk?

Úgy hiszem, ahogy a világban a sok tennivalónk elvon minket a családunktól, a szeretteinktől, a fontos dolgoktól, ugyanígy az Úrral való járásunkban túl elfoglalt lehetek Istennek, nem érek rá Istenre. Megtörténhet, hogy szem elől tévesztem azt az egy szükséges dolgot, hogy nem látom azt az egyet. Annyit teszek, annyit mondok, annyi dolgom van, olyan hosszú a listám, és a listám televan dolgokkal, amiket mindenki lát, úgyhogy azokat veszem előre, hogy aztán nem jutok el oda, amit senki nem lát és óriási fontossággal bír. Mint az imaesténk. A személyes imádat.

Márk 6:31 Jézus azt mondja a tanítványainak: gyertek el egy puszta helyre, gyertek el Velem egy magányos helyre. Azért, mert sokat csináltak. Jézus azt mondja: „Gyertek el Velem. Legyen ez egy külön hely. Meg kell, hogy legyen ennek az ideje.” Ez az egy fontos dolog, amit nem engedhetek el a sok tennivalóm közepette.

Más módon Ján 15:4-ben Jézus azt mondja, maradjatok Énbennem és Én is tibennetek. Ez azt jelenti, hogy nem engedek semmit közém és Közé. Persze, Őbenne vagyok, Eféz 2:6., de nem engedek semmit közém és Közé. Nem engedek bűnt be, nem hagyok semmit megvallás nélkül. (20110918 DE PKende Hatalmunk a bun felett) Kérem az Ő szívét, keresem az Ő vágyát. Azt mondom: „Uram, Tőled akarok hallani! Uram, Veled akarok járni! Uram, jönnél velem ebben a helyzetben, nekem kell ez az idő.”

Ott ülök a metrón és nincs semmi tennivalóm, akkor azt mondom: „Uram, hogy vagy? Uram, mi az akaratod? Uram, merre menjek? Uram, miről gondolkodjak?” Amikor van egy kísértés, mert ezt annyira szeretem, hogy ez elveszi az erejét az ellenség munkájának az életemben. Ugyanerről beszél másutt is az Írás.

Amikor Gal 5:16-ban azt mondja: járjatok a Szellemben, és nem fogjátok véghezvinni a testnek akaratát, akkor ugyanezt mondja. Akkor is az egy dologról beszél, ami számít. Az egy fontos dologról: az én kapcsolatom Istennel. „Járjatok a Szellemben! Maradjatok Énbennem! Menjetek el egy puszta helyre Énvelem!”

Amikor ezt mondja: Mária a jobb részt választotta; akkor ezt akarom hallani magamra nézve. X vagy Y a jobb részt választotta. „Miért? Talán nem jó a szolgálat?” Persze, hogy jó, de ugyanakkor az egy dolog, ami igazán számít – ami a forrása minden szolgálatomnak, ami az eredete a felkavarodásomnak, amiért továbbmehetek 5 év után, 10 év után, 20 év után, 90 év után az Úrral és tűz lehet a szívemben –, az egy dolog ez: a közösségem Krisztussal. Ahol azt mondom megint másik módon:

Gal 2:20 … Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus …

és Őáltala járok. Meghaltam, de feltámadtam. Ez az, amit élek. Másik életem van. Krisztussal együtt megfeszíttettem, és fel is támadtam. Másik életem van. Miért mondja ezt újra meg újra? Mert egy dolog a fontos.

Sokszor küzdünk dolgokkal, amiket valamiért nem bírtunk elhagyni. 1Kor 13:11 amikor gyermek voltam, akkor úgy beszéltem, úgy viselkedtem, úgy csináltam mindent, de aztán felnőttem és elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Nem ezt találjuk? Vannak dolgok, amiket elhagyok, és vannak dolgok, amiket még mindig szeretnék lehagyni. Ezért van ez az imánk: Zsolt 119:37 Uram, fordítsd el a szemem, hogy ne tekintsek a hiábavalóságra, és éltess engem a Te utadon. Ezért kérjük ezt, mert még mindig vannak dolgok, amiket szeretnénk elhagyni. Lehet, hogy már nem érzem úgy, hogy mindenütt bizonyítanom kell, de még mindig izgat, amit a világ kínál; vagy valami más kombináció.

Miért mondom ezt? Azért, mert ha megvan ez a kapcsolatom, akkor van itt valami gyönyörű. Ha közösségben vagyok Krisztussal, ha annyira közel vagyok Hozzá, akkor az önsajnálat nem olyan érdekes, akkor a kísértés elveszíti az erejét, gyengévé válik, a szégyenem elpárolog. Olyan, mintha ott ülnék az asztalnál Krisztussal, mindenféle jó ételek az asztalon, és mit választok? Azt, ami ott van az asztalon, vagy amit a kutya hagyott a reggelijéből? Miért ne választanám a jobb részt? Miért ne választanám azt a fontos, azt a lényeges dolgot?

Egy a szükséges dolog, és az ez, hogy meglegyen ez a személyes közösségem, a meghittségem, a csodálatos részem. Nem bűn pihenni, nem bűn, ha van hobbyd, nem bűn, ha kikapcsolódsz. Nem bűn, ha keresel valami ilyesmit, de mindezekben is járhatunk Istennel. A pihenésemben járok Istennel, mert az az egy dolog még mindig szükséges.  A kikapcsolódásomban is szükséges, a hobbimban is szükséges,… Mert ha ezek is össze vannak kapcsolva Krisztussal, sőt, az életem minden része abban az egy szükséges dologban zajlik, akkor igazán áldott vagyok, de ha nem, akkor egyszerűen ezek elkoptatják, aki Krisztusban vagyok. Bármi, a legjobb szolgálat, a legnagyszerűbb cselekedet, ha nincs meg ez az egy legfontosabb dolog, akkor csak elkoptatja azt, aki Krisztusban lennék. Ismered ezt az érzést? Nem így van velünk?

Ha viszont bármiben – kikapcsolódásban, lazításban, focimeccsen szurkolsz, szeretetben, munkában, kapcsolatokban, életben, imában, az Igében, meggyőződésekben – az Úrral jársz hitben, alázatban, az nagyszerű, épülsz és mész tovább.

Azért, mert a Vele való közösségben Krisztus vezet minket.

A Vele való közösségben megpihenünk Ővele.

A Vele való közösségben felfrissülünk.

Ha bármit csinálok, akár a legjobbat Őnélküle, az csak ledarálja, az elkoptatja azt, aki Krisztusban vagyok, és nem tapasztalom meg, nem növekszem Benne és nem élem ezt.

Ebben szeretnélek bátorítani, hogy egy a fontos dolog! Találjuk azt meg újra és újra, térjünk vissza hozzá, és ne engedjük elvenni! Ne engedjük, hogy annyira elfoglaltak legyünk, hogy ez kimaradjon az életünkből. Ámen.

A szentek közösségéből ne húzódj vissza!

Tudom, amikor bűntudatod van, akkor úgy érzed, hogy vissza kéne húzódni.

Tudom, ahogy öregszünk, egyre inkább úgy érzed, hogy ezt kéne csinálni.

Ahogy egyre többen bántanak meg a gyüliben (ahogy múlnak az évek, ez egyre több és több lesz), úgy érzed, vissza kéne húzódni.

Ez hazugság! Ha visszahúzódsz, akkor évekkel azelőtt meghalsz, hogy az életed véget érne.

Kategória: Egyéb