Spurgeon azt mondta: A gyülekezet milyenségét nem azzal lehet lemérni, hogy vasárnap délelőtt mennyien vannak ott – mert olyan korban élt, amikor vasárnap délelőttönként mindenki templomba járt –, hanem a hétköznapi istentisztelet méri meg a gyülekezet minőségét. Örülök, hogy itt vagytok szerdán is!
—————————————————————————————————————–
A Korinthusiakhoz írt levél 13. fejezetét néztük a legutóbb (Szent Szellem szeretet – hitünk legkiválóbb útja). Ezen a fejezeten nagyon nehéz túljutni. Átlépni semmiképp nem akarnám! 🙂 Nem tudunk eleget beszélni erről.
A múlt alkalommal sokat beszéltünk az 4-7. versekben a szeretet jellemzőiről. Most nézzünk meg más részeket is ebből a fejezetből.
A 13. fejezet azzal kezdődik, hogy mi van, ha nincs szeretet, 1Kor 13:1-3. Eléggé kétségbeejtő képet ad erről. Elég nagy kihívást tesz mindannyiunk elé. Miért beszél erről? Azért, mert – ahogy mondtuk – ez egy intő levél. Az nem azt jelenti, hogy korhol, kárhoztat, megmondja, hogy baj van veled, hanem az a fajta levél, ami arra íródott, hogy felsegítsen.
Az intésnek az a lényege, hogy felemeljen bennünket egy elbukott állapotból. Van egy félreértés, mert amikor hallom azt a szót, hogy intés, akkor behúzom a nyakam, mert bántani akarnak. Igazán ez arról szól, hogy fel akar emelni. Egy másik kép erről: ha ki van ficamodva egy tag, akkor azt visszaugrasztani fáj, de szükséges. Meg kell, hogy legyen. Ez az, amit Pál csinál.
Igazán a 13. fejezetnél elértünk a levél lényegéhez. Pál azt mondja: „Igazán erről szól a dolog. Ez a lényegi kérdés. Ez az, ahol gondotok van, korinthusiak. A szeretetetekkel van probléma.” Erről fontos beszélni. Jel 2:4-ben az efezusi gyülekezetnek azt mondja János által az Úr: „Az ismeretetek a legjobb, tökéletes, kiválóak vagytok. Bejön egy eretnek, valaki, aki mást tanít, és azonnal felismeritek. Azonnal tudjátok, hogy nincs rendben. Az ismeretetek rendben van, a felismerésetek nagyszerű. Van egy kis problémátok, az, hogy hiányzik a szeretet. Az első szeretet elmaradt.” Érdekes, nem?
Ha az ismeret eltűnne, akkor azt észrevennénk, nem? Ha az üzenetek nem mondanának semmit, ha nem tanítanánk a Bibliát, az feltűnne mindnyájunknak, nem? Akkor úgy lennénk, hogy: „Hé! Várj! Valami eltűnt.” Ám ha a szeretet eltűnik, akkor azt észrevennénk-e? Azt hiszem, hogy nem feltétlenül. Nem vagyunk olyan jók ebben. Úgyhogy Pál ezért figyelmezteti őket. Inti őket. Bátorítja őket, és azt mondja: „Figyeljetek! Ami igazán hiányzik, az a szeretet.” Mert ez az, amit nem vennénk észre. Ez az, ami nem tűnne fel.
P. Schaller szokott használni egy illusztrációt, ami nagyon tetszik nekem. Bemehetsz egy szupermarketbe, foghatsz egy tortát, mindenféle elemzéseknek alávetheted, megnézed, hogy miből van vegyi szempontból. Van-e ennek köze ahhoz, amikor beveszel a szádba egy szeletet? Nem. A kettőnek nincs semmi köze egymáshoz. A tortának más a jelentősége, mint az összetevők hosszú sora, ami fel van sorolva dobozon.
Ugyanígy, amikor a kisgyerek az első vagy második születésnapján ott ül, akkor jöhet pszichológus vagy szociológus, elmondhatja neked, hogy mi történik: ez egy kötődési esemény a család életében. Adhat neked egy szakdolgozatot a dologról, de a kisgyerek, aki nem ért semmit a dologból – mert kicsi, és nem ért sokat az egészből –, mégis megragadja a lényegét: engem itt szeretnek, és ez az, ami számít. Ez az, ami igazán számít!
Nem tudod kiokoskodni, de fel tudod ismerni, meg tudod ragadni, el tudod fogadni. A kettőnek nincs sok köze egymáshoz. A kisgyereknek nem kell ismerni a vegyi összetevőket, hogy élvezze a tortát, és nem kell tudni érteni, amit a pszichológus mond ahhoz, hogy szélesen mosolyogjon, amikor fotózzák, amikor fújja el a gyertyát, és öröm legyen a szívében.
Miről beszélünk? Arról, hogy a szeretet valami más, valami több, valami jelentősebb, valami, ami mélyebbre nyúlik a szívünkben. Valami, ami fontosabb nekünk. Pál erről beszél nekik. Figyelmezteti őket, és minket is. A szeretet az valami, ami elmaradhat, az valami, ami eltűnhet. Úgy, hogy közben megmarad az ismeret. No, menjünk csak végig ezeken!
1Kor 13:1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, …
Nyelveket tudok, ékesszóló vagyok, gyönyörűen el tudom mondani.
1Kor 13:1 … szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.
Ha szeretet nincs bennem, akkor az csak üres hang tartalom nélkül. Ha nincs szeretet mögötte, akkor minek beszélek? Akkor ugyan mit kommunikálok? Ha kárhoztatok, ha megvetek, ha kritizálok, ha sértettségből szólok, akkor minek? Ahogy a legutóbbi alkalommal néztük ebben a fejezetben: akkor minek beszélnék?
Pál azt mondja, hogy akkor nincs semmi értéke. Gyönyörű szavak tartalom nélkül. Gyönyörű szavak valódi szeretet nélkül. Idézhetek gyönyörű költeményeket valakinek, de ha nem szeretem, akkor az egész csak üres hangok. Annak semmi értelme, semmi jelentősége. Mondhatok gyönyörű imákat Istennek, de ha nincs szeretet, akkor mit ér az egész? Akkor jelentéktelen! Akkor haszontalan! Akkor tartalmatlan.
1Kor 13:2 És ha prófétálni is tudok, …
Lenyűgöző! „Várj egy kicsit! A prófétálás az egy ajándék, nem? Az a Szent Szellem egyik ajándéka, nem?” Lehet, hogy a jövőről beszélek, tudom a jövőt, ez a Szellem ajándéka; vagy prédikálom az Igét, és ez is prófétálás. Ez a Szent Szellem ajándéka. „De várj! A Szent Szellem ajándéka, ha nincs szeretet, akkor semmi? Miről beszélsz?” Azt mondja, hogy igen, akkor az semmi.
Az egy nagy, vastag, kövér, hízott nulla. „Pedig a Szent Szellem ajándéka!” Igen, de ha nincs mögötte az igazi motiváció, az igazi tartalom, akkor pont olyan, mint az üres szavak. Mint a felolvasott szonett – semmit nem jelent, és nem érzek semmit. Semmi jelentősége nincs a dolognak.
Aztán továbbmegy:
1Kor 13:2 … minden titkot és minden tudományt ismerek is, …
„Várj! Úgy érted, hogy az elmém, minden, amit tudhatok, minden, amire képes vagyok, ha nincs szeretet,…” Azt mondja: Igen! Ha nincs szeretet, nem jelent semmit. Elhagyhatom a szeretetet úgy, hogy közben az ajándékaim megvannak. Miért? Mert Róm 11:29 Isten elhívása és ajándékai megbánhatatlanok.
Isten nem fogja visszavenni őket, de lehet, hogy szeretet nélkül vagyok, és az egész egy nagy kövér, hízott, vastag nulla. Pattogok a nagy ajándékommal, de nincs szeretet, és semmit nem ér az egész. Úgy tűnik, hogy szolgálok, de valójában csak a hiúságomat legyezgetem: Nézzétek, milyen ajándékom van! Azt mondja, hogy semmit nem ér.
Még egy:
1Kor 13:2 … és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, …
A Szent Szellem ajándéka, az elmém minden képessége, és aztán a harmadik: kapcsolatom Istennel.
1Kor 13:2 … szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok.
„Miről beszélsz, Pál? Nem mész kicsit túl messzire?” Pál azt mondja, hogy el lehet menni ilyen messzire. Lehetséges. Az efezusiak rendben voltak egy értelemben, Jel 2. Csak egy „apró” dolog hiányzott: a szeretet. „Te jó ég! Várj kicsit. Hogy van ez? Szeretet nélkül nem ér semmit?” Azt mondja: igen! A szeretet nélkül az egész egy jó nagy, vastag nulla. Nem csak, hogy tartalma nincs, hanem ráadásul még semmi értéke sincs.
1Kor 13:3 És ha szétosztom is minden vagyonomat, és testemet tűzre adom is, …
Ha bármit adok, bárkit áldok, bármennyi áldozatot vállalok be, minden értéktelen, ha szeretet nélkül való. Mert úgyis csak rólam szól, és az egész haszontalan. Nem fog nekem áldást jelenteni. Nem fogja felépíteni az életemet.
Van itt egy kulcsfontosságú dolog, ami a fejezet végén visszaköszön:
1Kor 13:3 … szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból.
Semmi hasznom nincs! Azt mondja: „Figyelj! A szeretetnek van visszacsatolása.” A szeretetnek nem én vagyok a célja, de igazán arról beszél ez a fejezet, hogy a szeretet táplál engem. A szeretet felépít engem. A szeretet vezet engem, a szeretet megmutat nekem dolgokat.
A titka annak, hogy keresztényként növekedjek, hogy megismerjem Istent jobban; a titka annak, hogy felépüljek a hitemben; a titka annak, hogy az ismeretemnek értelme legyen; az az, hogy nem én vagyok a középpontban, hanem szeretek valaki mást, és adok és áldok öncél nélkül. Saját magam felé irányuló cél nélkül. Nem én vagyok a célja. Nem magamat akarom szolgálni.
Mát 20:28 és sok más helyen: nem magamat akarom szolgálni. Ha valaki mást szolgálok, akkor megtörténik: hasznom van belőle. „Mi van?” Igen! Így működik Isten rendjében. Fordulj arra, szolgálj arra szeretettel. Beszélj, szólj, áldj, adj, imádkozz szeretettel! Aztán neked lesz hasznod belőle. Nem ez a célod, de ez az áldásunk.
Tudod, miről beszélek? Ismered ezt? Ha szeretettel szolgálsz, ha szeretettel élsz a hívő életedben, akkor tudod, hogy miről beszélek. Arról, hogy ez visszaköszön. Ennek megvan a jutalma, de nem attól az embertől, aki felé szolgáltál. Nem úgy van: én szeretlek, úgyhogy adj vissza valamit! Hanem: én szeretlek, és én áldott vagyok Istentől. Hogy vagy ezzel?
Valaki azt mondta: „Különben minek jönnék ide? Ha nem szeretnélek titeket, minek jönnék ide?” Lehetnek ötleteink: kötelezettségből, hivatalból, szégyenből, bűntudatból. Jönne azért ez az ember? Nem tudom, nem vagyok benne biztos. Viszont, ha azok miatt jönne, lenne-e áldás neki ebben?
Ugyanígy van velünk is. Jövünk a Bibliához. A szégyen miatt? Ha a szégyen miatt jövök hozzá, akkor nem hiszem, hogy lesz benne nagy áldás. Ha kötelességből jövök a gyülekezetbe, akkor nem lesz benne áldás. Ám ha a szeretet miatt…! Aztán szolgálunk. Miért szolgálunk? Ha szeretetből, akkor abban van áldottság, van bátorítás, van épülés.
1Kor 13-mal az 1Ján 4. párhuzamos fejezet igazán. 1Kor 13:1 szeretet nélkül üres vagyok – ez 1Ján 4:12 ha nincs bennem szeretet, akkor nem ismerem Istent, akkor nincs tartalom bennem. Szeretet nélkül nincs valós tartalom, mert szeretet nélkül nem ismerhetem Istent. Ez az egyetlen mód, ahogy lehet igazi tartalom bennem.
1Kor 13:2 szeretet nélkül egy nagy kövér nulla vagyok. Szeretet nélkül semmi vagyok. Semmi! Ez is fontos nekünk. Miért? 1Ján 4:8 azért, mert ha nem ismerem Isten, akkor igazán semmi vagyok. Akkor nekem nincs értékem. Az ad értéket az életemnek, hogy Ő ismer engem, és én ismerem Őt. Ez a kapcsolat az, ami jelent valamit: az Ő szeretete felém.
Én hiszem, hogy sok hívő azért csúszik el olyan könnyen, azért megy bele házasságtörésbe, paráznaságba, vagy valami másba, mert nincs meg ez a kapcsolata, és nem látja a maga értékét. Hanem belenéz a tükörbe, lát egy nagy, kövér, vastag nullát, és azt mondja: végül is mindegy, hogy merre megyek, úgysem számítok. Hibázol, ha így teszel. Azért, mert az életed számít. Mert Isten szeret téged. Az életed nem nulla, mert Isten szeretete ott van az életedben.
Miért? Azért, mert mi szeretjük Őt? Nem, nem! Azért, mert Ő szeret bennünket. 1Ján 4:10 nem ebben van a szeretet, hogy mi szeretetjük Istent, hanem hogy Ő szeretett bennünket, és a Fiát adta engesztelésül értünk. Ez a szeretet. Ezért van szeretet az életünkben. 1Ján 4:13 onnan tudjuk, hogy Őbenne lakozunk, hogy nekünk adta az Ő Szellemét. Innen van szeretet az életünkben. Róm 5:5 mert az Ő Szellemét az Ő szeretetét adta nekünk. Ezért van szeretet az életünkben. Ezért nem egy nagy nulla az életed. Ezért van, hogy a szavaid nem üresek. Ezért van tartalmad.
1Kor 13:3 ha a szeretet nélkül élem az életem, akkor nincs hasznom belőle. Akkor nem kapok vissza semmit. Csak tűnődöm, és azt mondom: „De hát itt van! Az Úr azt mondta, hogy mossam meg a másik lábát – Ján 13. – és megmosom a lábát. Hol van az áldás? Úgy értem, a fickó az idegeimre megy, utálom, de azért megmosom a lábát, mert az Úr azt mondta. Engedelmes vagyok. Mit akarsz még, Uram? Hol van az áldás?” A válasz az, hogy az áldás a szeretetben lenne. Az viszont nincs a szívemben, úgyhogy bajban vagyok, és nem találom a választ.
Azt mondtam, hogy bátorítani szeretnélek? Lehet, hogy ez eddig nem bátorít. Lehet, úgy érzed: „Te jó ég! Bajban vagyok.” Lehet, hogy úgy érzed: Ajaj, ez nekem hiányzik! Bátorítani akarlak, ne veszítsd el a reményedet.
1Ján 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.
Ez a bátorítás. Ez benned van. Az a szeretet, az agapé szeretet, Isten szeretete – ez megvan benned. A görögben van a fileó szeretet, ami szeretet két egyenlő között, akik önkéntesen szeretik egymást. Van a sztorgé, ami a szeretet a családban a férj és a feleség között, és a gyermek felé, és a gyermektől; a köteléknek, az együvé tartozásnak a szeretete. Létezik az erosz, ami szexuális. Aztán van ez: az agapé, Isten szeretete. Ez megvan benned, amióta újjászülettél.
Miért? Azért, mert Ő nekünk adta az Ő Szellemét. Ez a tiéd, a Szent Szellem a tiéd. Lehet, hogy azt mondod: Ezt nem látom olyan sokszor! Szeretnélek bátorítani, hogy ez a te döntésed, járj ebben. 1Ján 4:7 és 11. versek bátorítanak bennünket. 1Ján 4:7 ha Isten így szeret bennünket, akkor szeressük egymást. Fejezzük ki ezt egymás felé. Ez a mi döntésünk.
Milyenek vagyunk mi, magyarok? Pontosan nem tudom, de azt tudom, hogy jó képességünk van arra, hogy leüljünk egymás közé, távolságtartóan köszöntsük egymást: „Isten áldjon!”, aztán itt véget is ér a dolog. „Ne menjünk mélyebbre!” Jó képességünk van erre. A kultúránkban benne van: „Isten áldja önt!” Vonalasan: „Isten áldjon!” – és ennyi.
Az Írás viszont azt mondja: Ha Isten így szeret minket, akkor – 1Ján 4:7 – szeretteim, szeressük egymást! Az előző alkalommal mit olvastunk erről? Mit jelent ez: szeressük egymást. Emlékszel? A szeretet jóságos. A szeretet nem botránkoztat meg. A szeretet hosszútűrő. A szeretet hiszi a legjobbat, reméli a legjobbat, a szeretet… Fejezd ki! Járj ebben! Dönts! Ez a bátorítás ma este. Miért? Azért, mert:
1Kor 13:8 A szeretet soha nem fogy el. …
A görögben – ekpipto – az esésről beszél, arról, hogy alább száll. A szeretet nem megy lejjebb. Soha nem csökken a jelentősége. Örökkön örökké a szeretet ugyanolyan jelentős lesz. Örökkön örökké a szeretet ugyanolyan tartalmas lesz. Örökkön örökké a szeretet ugyanolyan értéket ad. Soha nem fog lecsökkenni.
Csak gondolj erre: hogyan viszonyul Isten hozzánk? Teológiai értelemben el lehet mondani: Isten jóságos, Isten szent, Isten kegyelmes, Isten szeretetteli, Isten igazságos, Isten mindenható, mindentudó, mindenütt jelenvaló. Tudod, mit? Ezek nagyszerűek, de ha csak ez van, ha nem ettem a tortából, akkor igazán nem tudom, hogy miről beszélek.
Isten viszont szeret minket, és az túlmegy azon, amit ki tudok elemezni, amit meg tudok magyarázni. Vannak sekélyes magyarázatok erre a kérdésre: Minek teremtett minket Isten? „Mert társaságot akart.” „Unatkozott.”… Ezek bolondságok, a mi ostoba kis ötleteink, nem igazak. Az egyetlen magyarázat olyan magyarázat, aminek nem kell kapcsolódnia a logikához, aminek nem muszáj kapcsolódnia hozzá: a szeretet. Isten szeret bennünket.
Tehát szeressük egymást! 1Ján 3:18 nem csak szóban. Nem csak szóban, hanem tettben. Annyira bátorít ez a gyülekezetben, újra és újra találkozom ezzel. Beszélek valakivel, aki bajban volt. Azt mondja: képzeld, ez a testvér jött és adott nekem enni; vagy: mellém állt; vagy: törődött velem; vagy: munkát talált nekem; vagy: imádkozott értem; vagy: bátorított engem; vagy: újrahívott engem. Annyi minden történik, és olyan hálás vagyok ezért, mert van szeretet a gyülekezetben.
Nagyon sokszor Isten a gyülekezeten, a testvéreken keresztül szeret minket. Bátorítani szeretnélek: ez növekvő dolog az életünkben. Ne veszítsd el a reményt!
1Kor 13:8 … De legyenek bár prófétálások, eltöröltetnek; vagy akár nyelveken szólás, megszűnik; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mit mondhatnánk erről? Képzeld el, bemész egy helyiségbe éjszaka. Sötét van, és nem tudod, hol van a villanykapcsoló. Meggyújtasz egy öngyújtót. Aztán mit csinálsz? Megtalálod a kapcsolót. Ha megnyomod azt, akkor mi történik? Továbbra is tapogatódzva mászkálsz? Miután minden lámpa ég? Hogy mászkálsz? Kioltod az öngyújtót és elteszed, nem? Nincs szükséged a kisebb fényre, mert ott a nagyobb. Így fog történni velünk is. A prófétálás, a nyelvek, a gyógyítás, a csodák, a szervezés,… minden ajándéka a Szellemnek – nem ezek lesznek a fontosak örökkön örökké. Mert egy nap eljön a teljesség.
1Kor 13:9 Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk:
Minden, amit csinálunk, az részleges, de egy nap eljön a teljesség. Isten nyilvánvalóvá teszi, minden egyértelmű lesz. Olyan, mintha el akarnék jutni valahova, és járnék a hívő életemben, valameddig jutok, aztán meghalok, vagy jön az elragadtatás, és Jézus jelenlétében vagyok szemtől szemben Ővele. Egyik pillanatról a másikra a célban vagyok, anélkül, hogy odamentem volna. Látom Jézust, ott vagyok, ahova menni akartam. Akkor akarok-e odamenni, ami kimaradt? Minek? Már célban vagyok. Ez fog történni velünk. Minden, amit csinálunk, az részleges, de egy nap annyira tökéletes lesz! Ez Isten ígérete felénk.
Azt mondja, hogy járjunk ebben. Mert ha szeretetben járok, ha döntéseket hozok a szeretet alapján, ha kifejezem a szeretetet, Isten szeretetét, ezt az agapé szeretet, akkor igazán megtapasztalhatom azt, és növekedhetek benne, és épülhetek benne, és lehet áldás az életemben.
1Kor 13:11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Miről beszél itt Pál? 1Kor 3:1-2-ben azt mondja nekik: ti gyerekek vagytok! „Korinthusiak! Értem, én is voltam gyerek a hitben. Nekem is volt úgy, hogy az ajándékom fontosabb volt, mint a mellettem levő testvér, és hencegtem az ajándékommal. Én is voltam gyerek. – Apu jobban szeret engem, mint téged, mert nekem nagyobb ajándékom van! – Én is voltam gyerek, de aztán elhagytam. Felnőttem. Rájöttem, hogy a szeretet számít. Rájöttem, hogy ez a lényeg.” Ez az, ami fontos nekünk.
Az elmúlt hónapban voltam más országokban a gyülekezeteinkben, és láttam valamit, ami érdekes. Ha felmész itt az irodánkba, akkor mit látsz a falakon? Nem látsz fotót nagy gondolkodókról, politikusokról, gazdag emberekről, híres magyarokról. Hanem kiről látsz fotókat? Emberekről itt, testvérekről világszerte, akiket szeretünk.
Milyen érdekes! Ott voltam P. Fuad irodájában, és nem tudom, hogy milyen a tapétája, mert a fotók elborítják a falat. Nem világhírességek fotója van kinn, hanem testvérek, akik a gyülekezetben vannak, akik már elmentek, akik meghaltak, akik otthagyták a gyülekezetet, ott vannak a fotóik. Ugyanez a brassói gyülekezet irodájában is. (Mellesleg otthon is ugyanez van a hűtőn.) Miért? Azért, mert szeretünk.
1Ján 4:20. Azt mondom: „Szeretem Istent. Istenem, úgy szeretlek Téged. Istenem! Úgy szeretlek Téged! Annyira szeretlek, Téged. Uram, úgy szeretlek Téged.”; de a testvéremről: „Ki az? Kicsoda? … Én el vagyok foglalva Istennel.” Azt mondja valaki: rajtam taposol! Azt felelem: „Én az Urat imádom. Én imádom az Urat. Én jobban tudom. Én imádom az Urat. Ha zavar téged, akkor legyél szellemibb. Én így imádom az Urat: Halleluja, halleluja!”
1Ján 4:20 Hogy mondhatnám, hogy szeretem Istent, ha nem látom? Az igazi próbája a szeretetemnek itt van. Mert a testvérem az idegeimre megy. Úgyhogy el kell döntenem, hogy tényleg szeretek-e. Van valaki, akitől annyira különbözik a személyiségünk, amennyire csak különbözhet két személyiség, és itt dől el, hogy van-e szeretet a szívemben. Hogyan mondhatom, hogy szeretem Istent, ha a testvérem nem szeretem? Hogyan lehetne szeretet az életemben? Van azonban egy ígéret: 1Kor 13:12-13 a szeretet megáld bennünket, felépít bennünket, vezet bennünket.
Azt hiszem, a következő alkalommal folytatjuk ezt még, mert nem bírom abbahagyni.
Ez annyira de annyira fontos.
Ezt annyira nem értjük.
Ráadásul olyan könnyen elveszítjük.
Régen azt hittem, Isten embere olyan ember, akinek hatalmas hite, hatalmas ismerete, nagy ajándékai vannak, és azt mondja: „Te hegy! Szükség van rád a szomszéd városban. Hopp!” Nagy robaj, és ott van. „Igen, ez Isten embere! Isten embere csak csettint egyet és történik valami. Imádkozik, és megváltoznak dolgok.” Igen, ez része a képnek.
Nincs baj az ismerettel, nincs baj az ajándékokkal. Nincs baj a hittel, nyilván. Nincsen baj a szavakkal, nincsen baj az áldozathozatallal. Nincsen baj ezekkel, de rájöttem valamire: Isten nagy embere lehet olyasvalaki, akit alig veszel észre, de hatalmas szeretet van a szívében az igazság jelenlétében, a hit jelenlétében. Ha az ajándékok jelenlétében ott a szeretet, akkor Isten nagy emberéről beszélünk. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy jobban szeretsz minket, mint valaha megérthetnénk. Köszönjük azt, hogy bátorítasz minket a szeretetre, hívsz minket a szeretetre, intesz minket a szeretetre, vonsz minket a szeretetre. Köszönjünk, hogy adtad nekünk a Te Szellemedet. Ez a szeretet bennünk van. Érzem, vagy sem, a TE szereteted jelen van az életemben. Uram, taníts minket, hogyan fejezzük ezt ki!
Ámen.