Nagyszerű, hogy nem arra vagyunk itt, hogy túlélő üzemmódban legyünk. A hívő életünkben – ez az időszak, amiben élünk az elragadtatás árnyékában – Isten arra hívott el minket egy értelemben, hogy agresszívan éljünk, hogy betörjünk az Ellenség területére. Nagyobb dologra vagyunk elhívva, mint amit magunktól tudnánk élni.
Gyakran, amikor ezt halljuk, akkor ilyeneket gondolunk: „Azt mondja a Pásztor, hogy bele kell húznom. Többet kéne tennem. Jobban kéne igyekeznem. Ki kell izzadnom valamit itt.” Ha a külső dolgokra nézel ebben, akkor könnyen űzötté válhatsz, és azt mondhatod: „Teljesítenem kell az elvárásokat. Be kell töltenem, amire itt vagyok. Győztesnek kell lennem.” Igazán nem ez a lényeg. Nem ez az, amiről beszélünk. Amúgy is lehetetlen.
Egy értelemben kapcsolódunk az előző üzenethez is (2013-03-24 de. P. Kende: Mi állítja meg a hívőt, és mi ad győzelmet?):
Kol 3:1-2 Azért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, Isten jobbján ülve, Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.
Ha nem felülről merítem az életem, akkor hogyan fejezhetném ki, hogyan képviselhetném Krisztus győzelmét Sátán felett ebben a világban? Mert Jézus azért jött, hogy 1Ján 3:8 megsemmisítse az ördög munkáját. Ezért jött Jézus. Kérdés: Megtette? Sikerült?
Ha azon igyekszem, azon gondolkodom, hogy mit kell tennem, ha az a fő elfoglaltságom, hogy kivé kéne válnom, hogy mim van és mim nincs, akkor semmi nem növekszik az életemben, csak a frusztráltság. Akkor a hívő életemben rengeteg csalódottság lesz. (Persze valamit túlhangsúlyozok, de szándékosan teszem.)
1Kor 15:10a De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok.
Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok. Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok. Ez elképesztően megnyugtató dolog egy értelemben. Levesz sok frusztráltságot a vállunkról, megszabadít sok mindentől. Miért? Azért, mert ez a bevégzett munkáról szól, arról, amit Isten már elvégzett az én életemben. Hallanom kell, tudnom kell ezt. Fel kell ismernem ezt. Erre nézünk, erre tekintünk, ez az, ami számít nekünk. Ebben van a békességünk, innen indulunk ki hívőkként.
Gal 3:27 mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.
Mit jelent ez? Mikor történik ez? Majd egyszer? Vagy: talán? Ez feltételes mód? Nem. Le van zárva: akik Krisztusba keresztelkedtetek meg. Ami azt jelenti: akik hittetek Benne, akik újjászülettetek Benne, akik Ő bele kerültetek. Ez megtörtént. Azt mondja: ha Krisztusba keresztelkedtél, akkor Őt öltözted fel. Krisztus az életedben van. Ez nem kérdőjeles. Ez valós. Ez megvan, be van fejezve. Ez nem az izzadságodon múlik. Nem azon, hogy teljesítesz, vagy sem.
1Kor 12:13 hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok vagyunk, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.
„Mikor fog ez történni?” Nem. Ez már megtörtént. Hívő vagy Krisztusban? Akkor mi történt? Történt jó néhány dolog. A Szent Szellem belerakott minket a gyülekezetbe. Mindig érzem, hogy itthon vagyok a gyülekezetben? Nem. Van, hogy nem. „Valaki csúnyán nézett rám, és nincs sok barátom a gyülekezetben, csak egy-kettő. Nem mindig érzem jól magam. A Pásztor sokszor mond olyan dolgokat, amik az idegeimre mennek. Néha angolul beszél, ami még inkább kiakaszt.” Tehát nem mindig érzem, de valóság. Lezajlott.
Nem azon múlik, hogy ki mit tesz, vagy ki mit nem tesz, hanem megvan. Ez le van zárva. Itt van múlt időben. Egy testté kereszteltettünk meg – ez múlt idő. Még egy dolog a vers végén: egy Szellemmel itattattunk meg. Ugyanazt a Szellemet kaptuk mindnyájan. Ugyanazt a Szent Szellemet kaptuk mindnyájan, akik hittünk. Múlt idő, le van zárva.
Van, aki azt mondja: „Ugorj elég magasra, akkor tagja vagy a gyülekezetnek. Csináld ezt meg, akkor megvan neked a Szent Szellem.” 1Kor 12:13 és másutt is, sok helyen azt mondja: ha hívő vagy, akkor megkaptad a Szent Szellemet. Múlt idő, le van zárva, kész. Bevégzett munka. Ez fontos.
Mert ha nem így van, akkor izzadok és igyekszem és próbálkozom és dolgozom. Akkor pedálozok és fekvőtámaszozom, és próbálok megfelelni, és próbálok tetszeni, és próbálok elfogadott lenni. Próbálok alkalmas lenni és próbálok jó keresztény lenni ahelyett, hogy élvezném, ami már az enyém. Mindent, amit már megkaptam. Még egy múlt idős vers:
Gal 5:13 mert ti, testvéreim, szabadságra hívattatok
El lettél hívva. Sokan tűnődnek hívők: mire vagyok elhívva? Van egy személyes elhívásod, hiszünk ebben, de azt mondja Pál és a Szent Szellem rajta keresztül: a szabadság az egyik dolog, amire biztos, hogy el lettél hívva. Sok ilyen vers van a Bibliában. Múlt idő. Róma 6:5 meghaltál Krisztussal, úgyhogy a feltámadás is garantáltan a tiéd lesz.
Mit próbálok mondani? Arra vagyok elhívva, hogy számoljak ezzel – Róma 6. –, hogy támaszkodjak rá, hogy éljek ezek alapján, hogy ez legyen az életem. Ha nem ezek alapján élek, hanem próbálom ezeket megérdemelni, akkor semmi nem fog növekedni a keresztény életemben, csak a frusztráció. Ez nagyszerű, mert élhetek másik módon.
Hívőként nem azért vagyok itt, hogy csak felzárkózzak valahogy az élbolyhoz, és túléljem valahogy a mai napot, hanem azért vagyok itt, hogy növekedjek Ővele, hogy abban a győzelemben járjak, amit Krisztus nekem megszerzett. Az előző üzenet egészen különleges volt ebben a tekintetben. Miről beszélek? A szívemben mindig megvan ez a lehetőségem, hogy Neki adjak egy új területet, hogy járjak Vele friss módon.
Nem szeretem, hogy van régi bűnös természetem. Az egyetlen jó hír a dologban az, hogy amíg van régi bűnös természetem, addig mindig lesz újabb terület, amit át kell adnom Istennek. Mindig lesz lehetőség növekednem. Mindig lesz, soha nem kell unatkoznom. Mindig lehet tovább lépnem. Mindig mondhatom azt: rendben, Uram, ezt is Neked adom; vagy: újra Neked adom.
Isten azt mondja: „Ha ez a dolog belülről indul, akkor igazán van növekedésed. Ha örvendezel abban, amit neked adtam, és ezekben jársz a Velem való erőteljes kapcsolatban, akkor van növekedés, akkor van győzelem.” Egyenesen azt mondja Róm 8:37-ben, hogy több mint győzelem, több mint hódítás, mert ez a szívünkben történik. Úgyhogy hozzunk a szívünkben döntéseket engedelmességre, szelídségre, irgalomra, megbocsájtásra.
Különleges üzenetünk van most. Legalább három szinten lehet alkalmazni. Nem fogunk mindig mindegyikről beszélni, de az a bátorításom, hogy ragadd meg ezt, fuss vele és forgasd, gondolkodj el rajta és használd az életedben.
1Ján 2:13-14a Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írtam nektek, gyermekek, mert megismertétek az Atyát.
Igazán három területről szeretnék beszélni, vagyis mindegyik példa három dologra vonatkozik.
1) Jézus Krisztus kapcsolata az Atyával.
Igazán erről fogok beszélni: az Atya kapcsolata a Fiúval; ami nagyon fontos dolog nekünk. Mert minden, amit tudunk erről, azt azért tudjuk, mert Isten értünk elküldte a Fiát. Minden, amit tudunk erről, azért tudjuk, mert Isten meg akarta mutatni nekünk. Isten tanítani akart minket. Az Atya és a Fiú, az Atya Isten és Krisztus.
2) Ebben a versben látjuk, hogy a gyülekezetben a növekedésünk így zajlik. Vannak kapcsolataink, növekszünk, változik az érettségünk, vannak barátaink, testvéreink, és vannak atyáink a hitben: emberek, akiknek a hitére felnézünk, akiknek a hitét követjük; és amiben növekszünk igazából. Vannak példáink, akik után mehetünk.
3) A harmadik szint, ahol ennek az üzenetnek értelme és haszna van, az a családok, vagy a gyerekkel való foglalkozás, szülők, ahogy nevelik a gyerekeiket, vagy ha gyerekekkel foglalkozol a szolgálatodban.
Igazából ez nagyszerű dolog, hogy meg tanulhatunk apának lenni a mi mennyei Atyánktól. Hálásak vagyunk a természeti apáinkért legtöbben, de amit ők elrontottak, azt nem kell nekünk is elrontani, mert tanulhatunk Istentől, az Atyától. Ez nagyon fontos dolog nekünk. A gyülekezetben is. Növekszünk.
Az a reménységünk, hogy 2Kor 3:18 láthatjuk Krisztust. Azért jövünk istentiszteletre, azért megyünk el bibliatanulmányra, azért megyünk el bibliaiskolába, azért veszünk részt szolgálatokban. Szeretnénk Krisztust látni, és tudjuk, ha látjuk Őt, akkor elváltozunk. Akkor megváltozik az életünk, akkor az életemet arra alapozom, ami odabent van, amit megkaptam. Nem pedig arra, hogy kivé kéne válnom, kinek kéne megfelelnem. Hálásak vagyunk a gyülekezetért ezért is.
Ez egy különleges bibliatanulmány. Igazán nem szándékom, hogy mindent elmondjak, kivesézzek, de szeretnék alapot adni ahhoz, hogy ezt továbbvidd.
1) Mát 3:17 És íme, egy mennyei hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.
Mit csinált az Atya? Kifejezte azt, hogy Ő gyönyörködik a Fiában, hogy örvendezik Benne. Kifejezte ezt, hogy a Fia drága Neki. Nem csak valahol mélyen benn őrizgette ezt. Ebbe időnként belefutok – mert lelkipásztor vagyok, és ezért időről-időre temetek –, hogy hallom a rokonoktól: Nem tudom, hogy tudta-e, mennyire szerettem. Ez fontos dolog az életünkben, kifejezni a nagyra értékelést, kifejezni a szeretetünket.
Az Atya Isten kifejezte Jézus Krisztus felé, és mindenki felé: „Ez az Én szerelmes Fiam, Én gyönyörködöm Benne. Ő Nekem csodálatos. Ő Nekem nagyszerű. Ő Nekem fontos. Ő nem kicsi dolog az életemben.” Pál is ezt tette Korinthusban: én szerelmeseim, 1Kor 10-ben, Fil 2-ben és 4-ben. Jakab is ezt mondta: szeretett testvéreim! A hívőknek ezt mondták: akik drágák nekem.
Ez fontos nekünk is, a vezetőknek is. Mindannyink nevében mondhatom. Annyira hálásak vagyunk itt mindenkiért, érted, örvendezünk benned, a hitedben. Miért? Azért, mert 2Kor 1:24 mi nem uraskodunk a hiteden, hanem segítőtársaid vagyunk, a te örömöd segítői, és izgatott segítők. Látni a hitbeli döntéseidet, a csapatokat, akik együtt szolgálnak.
Valaki, aki ért a színészethez, látta a színdarab egyik próbáját, és mondott néhány dolgot: meglepett, hogy mennyire jók, milyen lazák, mennyire szeretettel teltek, milyen rugalmasak, és hogy mennyire nem káromkodnak. Engem megáldott mind. Miért? Azért, mert erről beszélek, hogy gyönyörködünk és örvendezünk, amikor egy csapat ember együtt dolgozik, mert ahhoz alázat, szeretet és hit kell. Hogyan történhetne, ha ez nem lenne meg?
Az egyéni döntéseid fontosak, és örvendezünk ebben. Gyakran mondjuk is, és nagyon hálásak vagyunk érte. Újra meg újra szeretném ezt mondani.
Az Atya kifejezte azt, hogy gyönyörködik a Fiúban. Ez nagyon fontos.
2) Ján 10:29a Az én Atyám, aki nekem adta őket
Ha egy kisgyerek azt mondja: kérem; akkor lehet, hogy azt mondom egy tollra: tessék, itt van. Aztán ha leejti, rálép, nem számít, csak egy toll. Ha egy értékes kütyümet kéri, nem adom neki oda. Miért? Azért mert kicsi, nem bízom benne.
Ez furán hangzik ebben a szövegkörnyezetben, de az Atya bízott a Fiúban. Rábízott egy mély és hatalmas munkát. Ez példa nekünk a közösségünkben, a családjainkban, a gyerekeinkkel. Ez nagyon fontos: rábízni dolgokat. Az Atya bízott a Fiúban.
Isten megbízott bennünket egy mély munkával, hatalmas munkával. Ez lenyűgöző. Mi is gyakran mondjuk ezt: Gyertek és vegyetek részt a munkában! Amikor azt mondjuk: legyen szolgálatod; akkor azt mondjuk: gyere és vegyél részt a munkában. Miért? Mert Isten megbízott benned, neked adta a Szent Szellemet, neked adott valamit, ami nagyon drága.
Neked adta a Szent Szellemet. Adott neked szellemi ajándékokat. Helyet adott neked a gyülekezetben, embereket adott köréd az életedben, akiknek az életére hatással lehetsz. Isten azt mondja: „Én rád bíztam valamit. Ezeket az éveket. Én behívtalak ebbe a munkába.” Élvezzük ezt a gyülekezetben.
Miért szolgálnak a gyülekezetben olyan sokan? Azért, mert nincs pénzünk? Nincs pénzünk, de nem azért. Ha sok pénzünk lenne, akkor is így kéne, hogy legyen. Mert szükségem van rá, hogy az én Atyám megbízzon engem valamivel. Mindannyinknak szükségünk van arra, hogy megbízzanak bennünket dolgokkal. Lehet, hogy ettől elromlanak dolgok, hogy Isten ránk bíz dolgokat.
Lehet, hogy ettől dolgok nem úgy mennek, ahogy kéne. Mindig P. Borcit idézgetem. Ő mondta azt a nagyszerű dolgot: „Ha én csinálom, akkor kész van két óra alatt, de ha a fiam is segít, akkor rámegy az egész délután. Úgyhogy mindig megkérem, hogy segítsen.” Erről beszélek. Isten be akar vonni minket függetlenül attól, hogy hol tartunk. Szeretné, ha növekednénk ezen keresztül.
Az Atya bízott a Fiúban. Gondolj bele, hány alkalmazása van ennek mindhárom területen. Imádkozz ezen, forgasd a szívedben. Mit jelent ez a mi életünkre? A te életedre?
3) Ján 5:19-20a Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit az Atyától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz
Az Atya megmutatta a Fiúnak, amit Ő cselekszik, és a Fiú örömmel követte ezt a példát. Ez nagyon fontos elv mindenütt. A példát, amit adsz, lesz, aki követi. Nem hiheted, hogy nem számít, amit csinálsz. Nem hiheted, hogy mellékes, ahogy élsz, aki vagy. Nem terheket akarok rád tenni, de azt akarom mondani, hogy vegyük komolyan a dolgot. Az életünk számít.
Sok örömünk van, sokat nevetünk, sokat idétlenkedünk. Nem baj, ha nevetünk; nem baj, ha nevetünk az istentiszteleten. Nem baj, ha vidámak vagyunk, nem baj, ha megtaláljuk a viccet a dolgokban, de ugyanakkor tudjuk, hogy az életünknek értéke van. Ha valamelyikünk hazamegy, és otthon másik ember, mint itt, ha otthon leissza magát, annak hatása lesz a gyerekeire, és valamit csinálni fog velük. Mindegy, hogy mit mond, a példája jelentős lesz. Ez fontos dolog nekünk.
Nem vagyunk tökéletesek, nem is tudunk azok lenni. Nem erről szól, de járjunk az Úrral. Menjünk előre és növekedjünk. Hozzunk döntéseket, álljunk fel, poroljuk le magunkat. Mondjuk azt: „Igen, elszúrtam. Nézd, fiam, lehet helyreállni a legnagyobb butaságból is. Ez most rossz példa volt. Nem így éljük az életünket.” Ez fontos!
Pál azt mondta: „Timóteus olyan nekem, mint a fiam, ő látta, hogyan szolgálok az evangéliummal. Ő tudja, hogy mit csinálok, hogyan csinálom.” A vezetőinket a gyülekezetben – erre bátorítalak – lásd, például P. Bendegúzt péntek esténként az evangelizáción, vagy menj el P. Shane-nel Nagyváradra vagy a Nagyvárad térre, vagy P. Barry-vel menj el gyülekezetalapításra, vagy B. Attilával menj el Gödöllőre. Miért? Azért, mert az Atya megmutatta a Fiúnak, amit cselekszik, és a Fiú követte azt.
P. Stevens visszahallotta, hogy valaki azt mondta őróla: „Nem akarom prédikátorként ismerni! Úgy akarom ismerni, mint embert.” P. Stevens kissé haragosan azt mondta erről: „Mit jelent ez? Ezt én nem értem. A prédikátort az üzenetéből ismered meg. Gyere, halld az üzenetet, osztozz a látásban, vedd fel az igát, amit én is felvettem, és aztán ismerni fogod a szívemet. Gyere el lelket nyerni velem, és aztán meg fogod érteni, hogy ki vagyok.”
Fontos, hogy ez meglegyen az életünkben, hogy keressük ezt. Mert nem úgy van, hogy ez a show, aztán leveszem ezt a szép ruhát, és aztán valaki más vagyok. Ez nem show, hanem ugyanezek vagyunk. Ez az egész életünk. A fiaknak ezt látniuk kell.
4) Ézs 50:4b minden reggel fölébreszt, serkenti fülemet, hogy hallgassam, miként a tanítványok.
Az Atya újra meg újra felébresztette Őt és szólt Hozzá. Ez fontos a családjainkban. Szülők! Csináljátok-e? Nem érdekel, hogy alkalmasnak érzed-e magad erre. Bátorítalak, hogy ébreszd fel a gyerekeidet az Igére, az igazságra. Beszélgess velük Istenről, Isten valóságáról. Kommunikáld feléjük. Ezt csináljuk a gyülekezetben. Bátorítunk, kihívunk. Amikor kihívunk, és amikor bátorítunk, vagy amikor azt mondjuk, hogy ne menj erre, vagy menj arra, akkor 2Pét 1:19 jól teszed, ha figyelsz, ha komolyan veszed. Nagyon fontos.
Az Atya tanította a Fiút minden nap. Szükség van erre. Ezért nyitjuk ki gyakran a Bibliánkat a gyülekezetben. Ezért vannak áhítataink délben. Ezért van bibliaiskolánk, ezért vannak házi bibliatanulmányaink. Ezért fontos, hogy a családjainkban beszéljünk az igazságról.
5) Zsid 2:9-10-ben arról beszél, hogy az Atya használta a szenvedést a Fiú életében. Az Atya nem akarta, hogy a Fiú feleslegesen szenvedjen, de szükség volt rá. Volt ebben egy próba. Van ilyen, hogy egy apának oda kell vinnie a fiát, ahol a fiának szenvedése lesz, de hasznos lesz neki. Nem feleslegesen, nem ingerelni a gyereket.
Én hiszem, hogy a gyülekezetben az Atya nem azért visz minket a nehézségekbe, hogy ingereljen bennünket, hogy kísértsen bennünket, de igazából van értelme a tervének, van célja, valahova tart. Ez nem véletlenszerű dolog, hanem nagyon hasznos a számunkra. Bízzunk Benne ebben. Mert a Fiú bízott az Atyában, bízunk mi is Őbenne. Mi is várjunk Rá. Ennek van oka.
Ján 12:32 Jézus azt mondta: ha Én felemeltetem a Földről, akkor mindenkit Magamhoz vonzok. Ez csodálatos kép. Krisztus szenvedett azért, hogy vonja az embereket, és ez megvan az életünkben. A miénkben is, a tiédben is. A megtörtség felkészít a szolgálatra. A büszkeség elveszi a szolgálatot. Az önmagam fontosságának érzete, az, hogy magamat előtérbe helyezem, az elvon a szolgálatból. Amikor keresztülmegyünk nehéz dolgokon, nem szeretjük, igaz? Mégis hasznos az Ő akaratában.
6) Mát 17:5 az Atya a figyelmet a Fiúra irányította. Azt mondta: ez az Én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok. Szeretjük ezt. Hallgassuk meg egymás bizonyságát. Szeretjük ezt. Legyél ott a beszélgetéseken, tegyél fel kérdéseket, oszd meg egy bizonyságodat. Szeretjük hallani, mert ez fontos nekünk.
7) Az Atya bátorította a Fiút, amikor erre szükség volt.
Ján 12:28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! És hang hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és újra megdicsőítem.
Ez bátorítás. A gyerekek, akiknek szolgálsz, az emberek, akiknek szolgálsz a gyülekezetben, azoknak erre szükségük van újra és újra. Az embereknek nem a kritikára van szükségük. P. Stevens egyszer prédikált erről, és ebből könyvecskét írtak, hogy nincs olyan, hogy konstruktív vagy építő kritika. Csak romboló kritika létezik. Mi viszont építhetünk, vigasztalhatunk, bátoríthatunk. Erre vagyunk elhívva.
Tehát miről szól ez az egész? Eféz 4:11-13 Isten adott nekünk evangélistákat, apostolokat, tanítókat, pásztorokat. A mi áldásunkra van, hogy van Pásztorunk. Van egy Pásztor az életemben. Miért? Azért, hogy teljes érettségre jussak. Értékeljük nagyra ezt a kapcsolatot, mert ez tényleg csodálatos.
Ebben a kapcsolatban Isten őt formálja az én érdekemben, bátorítással, akár úgy, hogy példát mutat. Néha olyan helyre vezet, ahol szenvedek, és nem örülök ennek, de hasznos nekem. Értékeljük nagyra, mert Istennek az a vágya, hogy érett férfiúságra jussunk, Eféz 4:13. Ez nagyon fontos nekünk. Isten vezet minket valamerre, és növekszünk. Ámen.