Nagyon egyszerű az üzenetünk most. 5Móz 21-ben van egy vers, ami nem túl barátságos:
5Móz 21:22-23a Ha valaki halálos bűnt követ el, és úgy ölik meg, hogy fára akasztják, holtteste ne maradjon éjjel a fán, hanem temesd el még aznap, mert átkozott Isten előtt, aki fán függ.
(Innen már csak felfelé mehet az üzenet. :-))
A Bibliában látunk néhány embert, aki fán lóg. Kezdhetnénk Eszter könyvében. Volt egy nagy ellensége a zsidóknak, Hámánnak hívták, aki – gondolj ebbe bele! – gyűlölt egy zsidót, egyetlen zsidót, aki nem borult le előtte. Mi volt a válasza erre? „Megbüntetem őt!” Nem. „Kivégzem őt!” Nem. „Elpusztítom az egész népét!” Tyűha!
Az embernek voltak a fejében problémái! Szerintem gondjai voltak a haragjával, gondjai voltak az ostobaságával, gondjai voltak azzal, hogy mennyi hatalmat képzelt magának. Azt gondolta, hogy ő ezt véghezviheti, és kipusztíthatja a zsidókat. Volt hatalma, pozícióban volt a király közelében, és úgy gondolta, hogy bármit megtehet. Aztán kiderült, hogy nem:
Eszt 7:10a Fölakasztották tehát Hámánt a fára, amelyet ő Mordokajnak – az ellenségének – készített,
Ott lógott Hámán. Miért? Azért, mert azt képzelte, hogy neki olyan nagy hatalma van. Azért, mert azt gondolta, hogy ő megtehet bármit, és megúszhatja büntetlenül, anélkül, hogy fizetnie kérte érte. Gal 6:6-8-ban olvassuk: Ne gondolja az ember, hogy Isten megcsúfoltatik, mert amit az ember vet, azt aratni is fogja. Mit próbált csinálni Hámán? El akarta pusztítani a zsidókat. Ez nem sikerülhetett neki. Ez nem lehetséges, mert ők Isten népe.
Hámán azt képzelte – van itt egy fontos gondolat, mert nagyon sok ember így hiszi –, hogy az erőszak az út, és az az, ami működik. Nagyon sok részén a világnak emberek csatlakoznak terrorszervezetekhez, mert azt gondolják, hogy ott van az erő, ott van a hatalom. Azt gondolják: „Ők meg tudják valósítani! Ők végig tudják vinni!”; és az erőszakban bíznak. Itt látjuk Hámánt, aki a saját erőszakossága miatt – mert ezt a bitófát ő építtette az ellenségének – lóg rajta.
Absolon egy másik kiváló példa. (Példának kiváló, a történet maga nem jó.) 2Sám 18-ban Absolonnak, aki Dávid király fia, volt egy problémája az apjával. Az apja volt a király Isten akaratából. Absolon meggyűlölte az apját. Mit csinált? Összeesküvést szított ellene, pártot ütött, és azért ő ült a trónra. Aztán volt egy csata kettejük hadseregei között. Mi történt?
2Sám 18:9 … Absolon egy öszvéren ült. Az öszvér bement egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá úgy, hogy Absolon fönnakadt a hajánál fogva a tölgyfán, és az ég és a föld között függött, mert az öszvér kiszaladt alóla.
Elég vicces! Miért lógott ott Absolon? Hogy tudott ott lógni? Fiatalabb volt, mint én, valószínűleg én már nem tudnék ott lógni, mert nincs elég hajam hozzá. 🙂 Absolon miért lázadt az apja ellen? A büszkesége miatt. Miért lógott azon a fán? A büszkesége miatt. Mert óriási hajat növesztett magának. Le van írva, hogy milyen súlya volt. Minden évben, amikor levágták, akkor megmérték. Miért mérték meg? Valószínűleg azért, mert Absolonnak volt egy táblája, amin nyilvántartotta ezt. 🙂 „Én vagyok a legszebb férfi a világon!” Tele volt magával.
Ezen gondolkodtam. Absolon lógott azon a fán a hajánál fogva. Az ellenségből egy katona meglátta őt. Aztán elment, és elmondta ezt a parancsnokának, aki visszalőtt Absolonra három nyilat. Azon gondolkodtam, hogy onnan kezdve, hogy a katona meglátta, elment, elmondta Jóábnak, az pedig lőtt, eltelt némi idő. „Absolon! Nem lett volna időd kihúzni a kardodat, és levágni magad?” Ám a büszkesége annyira egy volt vele! Annyira büszke volt, hogy neki ez valahogy lehetetlen volt. Úgyhogy még mindig lógott azon a fán a büszkesége miatt, amikor hírt vitt a katona, és aztán ki lett végezve.
Azt szeretném, hogy amikor ezt látjuk, akkor vegyünk észre valamit. Az első dolog az, hogy volt egy pont az időben, amikor úgy tűnt, hogy Hámán eléri a célját, úgy tűnt, hogy ez neki menni fog. Eszt 5:14-ben Hámán annyira gyűlöli Mordokájt, hogy azon gondolkodik: Mit csinálhatnék ellene? Tudja, hogy megöletheti, mert van rá hatalma. Annyira tudja, hogy arra megy a dolog, amerre ő akarja! Akkor egy tanácsadója azt mondja neki: Állíts, egy jó magas bitót, hogy amikor felhúzzák rá, akkor mindenki lássa, hogy ezt te meg tudod csinálni!
Volt egy pont, ahol úgy tűnt, hogy az elnyomónak nagy hatalma van. És mégsem! Volt egy pont, ahol úgy tűnt, hogy Absolon sikerrel fog járni. 2Sám 15-ben azt olvassuk, hogy Absolon összeesküvést szőtt az apja ellen. Mit csinált? Leült a kapuba, és amikor látta, hogy jön valaki, aki hoz az apjához egy ügyet – emlékezz, ő egy herceg –, odament hozzá, megöleli: „Miért jöttél?”; az ember elmondja, és Absolon azt feleli: „Bizony, igazad van, de az apámnak nincs ideje meghallgatni téged.” Az ember elmegy, jön a haragosa, akivel perelt volna, akivel baja volt, és Absolon ugyanazt teszi. „Miért jöttél? … Neked van igazad, csak az apámnak nincs ideje rád.” 2Sám 15:6 ellopta Izrael szívét az apjától.
Miért mondom ezt? Azért, mert sokszor így tűnik, hogy az összeesküvőnek, az elnyomónak jól megy, hogy neki megy helyes irányban a dolga. „Úgy kell csinálni, ahogy ő csinálja, mert az a sikeres.” Megtörténhet, hogy mi, hívők elveszítjük a reményünket emiatt. Mert úgy tűnik, hogy az elnyomónak, úgy tűnik, hogy az összeesküvőnek, úgy tűnik, hogy a gonosz embernek megy jól a dolga, és arra érdemes menni.
Figyelj azonban! Jak 4-ben mit olvasunk a büszkéről? Isten ellene áll a büszkéknek. Ez így működik. Isten ellene áll a büszkének. Zsolt 10:14 Isten az, Aki megszabadítja az elnyomottat. Ez az, amit látunk. Isten dolgozik. Ezt viszont hosszabb távon látjuk. Nem feltétlenül rövid távon, nem akkor, amikor szeretnénk.
Van egy pillanat – vagy van egy hónap, vagy van egy év, vagy van egy évtized –, amikor úgy tűnik, hogy az elnyomónak megy jól, vagy az erőszakosnak megy jól, vagy az összeesküvőnek megy jól. Merjünk azonban bízni. Ha a történelmünk – úgy értem, a bibliai történelmünk, ami a mi történelmünk, mert ez a mi Bibliánk – igaz, és igaz, akkor bízhatunk Istenben emiatt. Mert van egy nagyobb kép, amit én nem ismerek fel, nem látok azonnal. Ez a helyzet, hogy egy ponton úgy néz ki, mintha nekik működne; de igazából nem.
Még egy történet, Márk 14-ben Júdás. Tudjuk, hogy mi történt vele. Ő el akarta árulni Jézust. Volt egy pillanat, amikor elment a főpapokhoz és azt mondta: Mit adnátok nekem, ha elárulnám nektek? Mondtak neki egy árat, és azt olvassuk ott, hogy a főpapok örültek. Boldog csoportkép, ott vannak a főpapok, és ott van Júdás. Mindenkinek fülig ér a szája, mindenki boldog, mindenki örül, mindenki megkapja, amit akar. Úgy tűnik, hogy minden jól megy. Mát 27:3-ban azt olvassuk, hogy Júdás visszavitte a pénzt, aztán elment és felakasztotta magát. Miért lógott ott? Azért, mert vak áruló volt.
Ez a második gondolat, hogy Absolon ismerhette volna az apját. Tudhatta volna, hogy az apja mennyire szereti őt, de nem ismerte fel a büszkesége miatt. Gondolj bele! Lehetek közel valakihez, ülhetek valaki mellett, akinek nagyszerű szíve van, akinek szeretete van, akinek hite van, akinek öröme van, élete van, aki szolgálni akar, de közben azt gondolom: Ez az ember megérdemli, hogy hátba döfjem. Miért? A szívem miatt, a büszkeségem miatt. Ugyanez volt Júdással.
Gondolj bele, mennyire közel volt Júdás! Nem egy könyvben olvasott Jézusról, nem úgy volt, hogy egyszer távol látta elmenni Jézust. Nem így, hanem közel volt Hozzá. Együtt éltek három éven keresztül. Követte Jézust három éven át. Annyira közel volt Hozzá! Annyira tudhatta volna! Miért nem tudta? Azért, mert a szívében nem keresett, nem éhezett, nem vágyott rá.
Amikor elmegyünk egy házas hétvégére, ahol nemrég voltunk, nagyon könnyű azt mondani: „Hallottad ezt, drágám? Hallottad, amit mondtak? Ugye, milyen jó üzenet volt, drágám! Ugye, értetted, amit hallottál! Elmagyarázzam esetleg?” 🙂 Olyan könnyű így gondolkodni! Akik ott voltunk, már biztos mind elmagyaráztuk a házastársunknak, hogy ez mit jelent neki. 🙂 Ehelyett a szívemben azt mondom igazán: „Nekem van szükségem. Nekem adj. Kérlek, szolgálj felém.”
Amikor Jézus találkozott Péterrel, és elhívta őt, akkor Péter azt mondta Jézusnak: „Távozz tőlem, mert én bűnös ember, méltatlan vagyok. Méltatlan vagyok, hogy Veled járjak.” Péter tudta, hogy mennyire szükségben van. Péter tudta, hogy ő a koldus, és Jézusnál van meg az, amire szüksége van, de neki nincs joga kérni.
Júdás azonban másként nézte. Azon gondolkodott: „Mikor ülsz már a trónra? Mikor leszek már én a pénzügyminiszter?” Mert tudjuk, hogy mit csinált addig is! Tolvaj volt. Amikor rájött, hogy Jézus nem fog odaülni, akkor azt mondta: „Hát, ez rossz befektetés volt! Ki kéne hozni belőle valamit!” Pedig annyira közel volt a világossághoz, és mégsem látta! Ez intés a szívünknek, hogy vigyázzunk ezzel: önérdek, büszkeség…
Amikor úgy jön valaki a gyülekezetbe: Megmosnád a lábamat, légy szíves!; akkor ott valami baj van. Nem valószínű, hogy a gyülekezet megválaszolja azokat a vágyakat, amiket támaszt. Van azonban egy másik mód: Megmoshatnám-e én a lábadat? Lenyűgöző módon van ebben örömöm, boldogságom szabadságom. Ami elképesztő! Ez tényleg elképesztő! Júdás azonban lóg egy fán, és Absolon is, és Hámán is.
Aztán van még valaki. Márk 15-ben Jézus, Ő is lógott egy fán. 5Móz 21:23-ban azt olvassuk, hogy átkozott mindenki, aki fán függ. Jézus is átkozott volt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Magára vette a bűneinket, Ő fizetett a bűneinkért. Ha Ő fizetett a bűneinkért, akkor a bűneinknek az átka volt Őrajta. Azoknak a terhét Ő hordozta. Ami annyira más, ha belegondolsz ebbe!
Márk 15:29-32 Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt, és ezt mondták: Hé, te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted, szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről! Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is egymás között az írástudókkal együtt, és azt mondták: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! Azok is szidalmazták, akiket vele feszítettek meg.
Miért volt ott Jézus? Ha megnézed ezt a képet, hogy Ő ott van a kereszten, akkor ez a teljes vereség képe. Ő az Atyjának azt mondta:
Márk 15:34b „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
A válasz az, hogy azért, mert Magára vette a bűneinket, és az Atya nem nézhet a bűnre, az Atya nem tud közösségben lenni a bűnnel. Úgyhogy azokra az órákra a kereszten Jézus az Atyával való közösség nélkül volt. Ez az a pont, amiről beszélek. Van egy pont, amikor úgy tűnik, hogy az áruló győz, úgy tűnik, hogy az összeesküvőnek lesz sikere. Úgy tűnik, hogy az erőszakosoké a világ. ApCsel 5:30-ban azonban azt olvassuk: Akit ti gonosz kezeitekkel megfeszítettetek, Isten a halálból föltámasztotta. Ez a nagyszerű hír. Ezért nincs Jézus jelképesen sem azon a kereszten. Azért üres ez a jelkép. Mert egyrészt emlékezünk az Ő szeretetére.
Mert miért lógott ott Jézus? Azt lehet mondani, hogy azért, mert odaszegezték. A válasz azonban az, hogy nem. Mert Ő Isten, Ő le tudott volna jönni a keresztről. Amikor azt mondták Neki: „Gyere le! Szabadítsd meg Magad!”; akkor az valós kísértés volt Neki. Tényleg megtehette volna, hogy azt mondja: „Elég! Nézzétek meg a hatalmamat, és itt a vége.” Nem tette, mert a szeretete nagyobb volt ennél. Mert Ő akkor nem a hatalmát jött el megmutatni, hanem az Ő szeretetét. Ezért ott maradt a kereszten. Aztán győzelem van, hogy az Atya föltámasztotta Őt. Miért? Azért, mert Jézus győzött, és nem volt szükség arra, hogy a halálban maradjon tovább.
Úgyhogy Júdás, Hámán, Absolon lógnak a fán, és átok van az életükben; és nincs győzelem, mert nincs szeretet, mert nincs Istennel való közösség. Csak: „Én, én, én! Ez rólam szól. Minden csak rólam szól!” Ezért nincs győzelmük. Jézus azonban Ézs 61:2 azt mondta: eljöttem, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét; és aztán nem folytatta. Nem olvasta tovább: az Ő hatalmát jöttem hirdetni; hanem: az Ő szeretetét jöttem hirdetni.
Úgyhogy bátorítani akarlak ezzel igazából. Volt egy pont Dávid életében, amikor kétségbeesett az erőszakoskodó miatt – 1Sám 27. – és azt mondta: „Nem megy! Nem bírom tovább. Túl nagy a nyomás!” Aztán mit csinált? Elhagyta Izraelt, és átment az ellenséghez. Nem ez volt Isten akarata a számára, de nem bírta ki a nyomás alatt. Értem, hogy miért. Nem könnyű a nyomás alatt megmaradni. Szeretnélek azonban bátorítani. Merjünk járni Istennel, mert nem lesz végül sikerük.
Zsolt 146:7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak,… Megszabadítja az ÚR az elfogottakat.
Mi ez az ígéret? Ez az, hogy Isten az, Aki megszabadít bennünket. Nem tudom, Isten mikor szabadít meg. Egy nap lesz, vagy egy hét, vagy egy év, vagy negyven év? Emlékszel Mózesre? Negyven évig volt a pusztában, aztán Isten kihozta onnan. Bízom benne, hogy én nem ebben a programban vagyok. Remélem, hogy én valami gyorstalpalón vagyok. 🙂 Ugyanakkor, merjünk bízni Istenben, mert Neki nagyobb terve van. Lehet bizalmunk benne.
Lehet, hogy olyan helyzetben vagy – 1Pét 4:12-16 –, ahol szenvedsz. Azt olvassuk ott, hogy ne úgy szenvedj, mint egy közönséges gonosztevő a világban, ne lopj, ne csalj, ne ölj. Nem erről beszélünk, hanem arról beszélünk, hogy azért szenvedsz, mert követed Krisztust, és akkor lehet, hogy azt mondod a munkahelyeden: Nem vagyok hajlandó lopni!; és akkor ki vagy rúgva. Lehetséges. Hadd bátorítsalak, hogy merj az Úrral járni.
Lehetséges, hogy te megbocsájtasz valakinek, és ő tovább gyűlöl téged, és lehet, hogy szenvedsz emiatt, de merj az Úrral járni. 1Pét 4:16 nagyon sok testvérünk van ebben a világban Indonéziában, a Közel-Keleten, a „sztánok”-ban, Afrikában, akik szenvednek azért, mert keresztények, és az életükkel játszanak. Azért, mert nem tagadják meg Jézust.
Szeretnélek bátorítani, hogy azokban a kicsi dolgokban, amikben mi ki vagyunk hívva – úgy értem, hogy minekünk nem az életünk múlik ezen – merjünk járni az Úrral a szeretet miatt. Mert van győzelem. Mert Jézus feltámadott, és ez azt jelenti, hogy van másik fajta élet.
Élhetem azt a fajta életet, ahol: „Én annyira haragszom, hogy az egész népedet kipusztítom! Az egész néped meghal!” Mennyire rövidlátó és bolond ez az élet, és nincs benne győzelem! Aztán van a másikfajta élet, Krisztusé, amelyik mindent odaad, és lehet, hogy mindent elveszít, de van feltámadás, és van győzelem, és van a Szent Szellemnek a hatalma az életünkben. Merjünk járni így! Merjünk hinni és bízni! Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked a Te Fiad áldozatát! Köszönjük, hogy Jézus eljött értünk! Hajlandó volt átkozottá lenni azon a fán, hajlandó volt Ő lenni az az áldozat, Aki mindent Magára vett, Aki minden bűnünkért fizetett. Köszönjük, Istenünk! Lenyűgöző, hogy Te ezt bevállaltad értünk! Köszönjük, Istenünk!
Szeretnénk másik életet élni, nem vaknak lenni a világosság jelenlétében, nem akarjuk azt, hogy magunkkal legyen tele a szívünk, amikor annyi mindenki más van körülöttünk! Nem akarunk az erőszak útjára tévedni, amikor van a békességnek is, a szelídségnek is útja. Köszönjük, Urunk! Kérünk Téged, hogy építsd fel a szívünket ebben, és bátoríts minket a kétségbeesésünknek az idején. Kérünk Urunk, hogy építsd fel a szívünket, amikor nekünk nincs reményünk!
Ámen.