Anyai szív és tanítványság

2013 május 5. vasárnap  10:30

1Sám 2. Anna – mert azt a gyermeket ajándékba kapta, és ő ezt tudta – ezért visszaadta azt a gyermeket az Úrnak, ahogy megígérte. Az a gyermek nagyon is az övé volt, továbbra is, de ugyanakkor elsősorban Istené volt, ő úgy gondolkodott róla. Nagyon komoly elkötelezettség volt. Ő így tekintett rá, és Isten is így tekintett rá. Úgyhogy az első oldala ennek az, hogy Isten hogyan néz erre, Ő komolyan veszi a mi szándékunkat. Ő látja a szívünket ebben.

A második dolog igazán a szülőkről szól. Nyilván, az embernek növekszik a szolgálata, ahogy gyermekei lesznek. Szülőkként és olyan emberekként, akik hatással vagyunk ezekre a gyermekekre, mi elkötelezzük magunkat. Persze a gyermekeknek ettől még saját döntéseik lesznek, de mi komolyan vesszük ezt. Nem csak azt szeretnénk, ha ezek a gyermekek jó oktatásban részesülnének, nem csak azt akarjuk, hogy sikeresek legyenek, nem csak azt akarjuk, hogy nagyszerű emberekké nőjenek, hanem azt szeretnénk, hogy mélyen ismernék Istent, és személyesen követnék Őt.

Van egy rövid intés Péld 4-ből minden szülőnek. Négy vershez szeretnék egy-egy rövid gondolatot hozzáfűzni.

Péld 4:1 Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyeljetek, hogy megérthessétek!

Ez arról szól, hogy szülőkként kezdeményezni kell feléjük az Igével, akármennyire érezzük magunkat képesnek vagy képtelennek. Kezdeményezni kell a gyermekünk felé az igazsággal, az Igével. 5Móz 6:7-ben arról beszél, hogy használjunk ki minden praktikus lehetőséget: amikor felkelsz, amikor leülsz, amikor kimész, amikor bejössz, amikor úton vagy, amikor házadban vagy, amikor lefekszel,… Minden alkalommal, folyton.

Használj ki minden lehetőséget arra, hogy tanítsd őket. Van, amikor még olyan kicsi, hogy nagyon picit tudsz neki tanítani, aztán van, amikor olyan nagy, hogy megint csak picit tudsz neki tanítani. 🙂 Nem nagyon kíváncsi rád, de ragadd meg a lehetőségeket. Kezdeményezz! Ezt ne hagyd abba!

Péld 4:2 Jó tanulságot – tanítást – adok nektek, ne hagyjátok el útmutatásomat!

Ez rólam szól szülőként. Én, mint szülő mit adok át a gyermekemnek? Annyi gondolat van ebben a világban arról, hogy hogyan kéne nevelni a gyermeket. Akik erről beszélnek, annyian nem tudják, hogy miről beszélnek. Emlékszem egy tanítóra, aki tanított erről, hogy hogyan kell gyermeket nevelni. Sokan olvasták a cikkeit. Aztán egy nap a gyermeke öngyilkos lett. Légy óvatos! Ragadd meg a bibliádat és legyen jó tanításod a gyermeked felől.

Péld 4:3 Amikor még mint fiú atyámnál voltam, gyenge és egyetlen gyermek anyám előtt,

Ez a vers arról beszél, hogy a gyermekeinknek vannak gyengeségeik, vannak küzdelmeik, vannak képtelenségeik. Ismerd fel ezt. Különösen az apákra vonatkozik ez, mert az anyukák felismerik ezt alapból, a legtöbben.

Kol 3:21 (az én szabad fordításom szerint) apák ne piszkáljátok a gyerekeiteket halálba. Ne idegesítsétek őket! Miért mondja ezt? Mert a gyermekeink nem versenylovak, nem önkéntesek a hadseregben, nem kiképzőtáboron nyomjuk át őket. Hanem hozz létre olyan környezetet, ahol bátorítás van, ahol gyengéden foglalkozol velük a szükségük szerint. Ezért van keresztény iskolánk nekünk is gyülekezetként. Ezért van vasárnapi iskolánk, mert a gyermekeinknek szükségük van erre. A szülőknek még egy vers:

Péld 4:4 tanított engem, és azt mondta nekem: Szívedben őrizd beszédemet, tartsd meg parancsolataimat, és élni fogsz.

Van, hogy ki kell igazítanod a gyermekedet. Azt kell mondanod: ezen az úton járj, ne azon. A gyermekednek szüksége van határokra, kell, hogy megszabd azokat neki. A helyes útra rá kell mutatnod. Péld 22:6 tanítsd őt erre, vezesd őt erre.

Ez szól Istenről, szól a szülőkről, aztán szól a gyülekezetről is. A szülők bemutatják a gyerekeket nekünk gyülekezetként is, és kérik a segítségünket, az imáinkat. Itt a kérdés: Hajlandóak vagyunk-e imádkozni értük? Hajlandóak vagyunk-e segíteni nekik? Hajlandóak vagyunk-e elkötelezni magunkat erre? Mert amikor itt imádkozunk együtt, akkor azt mondjuk nekik: mellettetek vagyunk ebben az egészben.

Nem arra van szükségük, hogy okoskodjunk nekik, hogy megmondjuk, szerintünk hogyan kéne, hanem arra, hogy segítsünk nekik. Aztán még egy dolog, ami a gyermekeket illeti: nincs szükségük a nemtörődöm megjegyzéseinkre, a kritikánkra, a lekicsinylő hozzáállásunkra. „Ettől a gyerektől én többet vártam volna!” – erre nincs szüksége egyáltalán. Viszont szükségük van a törődésünkre.

***

Édesanyák! Köszönjük az életeteket. Nélkületek nem lehetnénk itt. Egyértelműen.

Van másik, amit a feleségekről mondanak. Egyszer valamilyen pásztori összejövetelen mondtam: Hol lennénk a feleségeink nélkül?! Mire az egyik pásztor: Az Éden kertjében. :-)) Hálásak vagyunk a feleségeinkért, de … 🙂

A társadalmunknak az egyik nagy gondja, hogy nem látja a dolgoknak az értékét. Az anyukák az egyik ilyen dolog. Csak gondolj bele, amikor látsz egy anyukát valamilyen filmben, akkor látsz egy mosónőt vagy egy „mosogatógépet”, vagy egy szakácsot. Biztos nem olyan valakit, aki tiszteletet érdemel, aki jelentős lenne. Benne van a gondolat, hogy ki kéne törnie ebből, hogy ő megvalósíthassa magát.

Azért ünnepeljük ezt a napot itt most, mert szeretnénk azt mondani, hogy mi tudjuk, látjuk, hogy ez mennyire fontos. Az Anyák napja csak egy nap persze, de az év többi napján is anyák az anyák, nem szűnnek meg anyának lenni. Ez érdekes dolog, nem? Az anyaság nem biológiai dolog, azon túl megy. Mert amikor a gyermek biológiailag függetlenné válik tőled, attól még mindig te vagy az anyja, amikor iskolába megy, akkor is te maradsz az édesanyja.

Az anyaság nem alapkiképzés, illetve nem túlélési készségek elsajátításáról szól, hanem valami többről. Amikor a gyermekek felnőnek, akkor is az anyák még mindig anyák maradnak. Én már felnőttem, de az anyukám még mindig az anyukám. Úgyhogy ez nem jogi felelősség kérdése. Ha csinálok valamit, mostmár nekem kell felelnem érte, de ettől ő még mindig az édesanyám. Az anyaság több igazán, mint amit természetileg össze tudnánk rakni. Lenyűgöző, hogy Isten adott nekünk egy ilyen kapcsolatot.

Minden ilyen kapcsolatban Isten megmutat valamit a Saját felénk irányuló szeretetéből. Erről beszél Eféz 5-ben a házastársakról. Azt mondja: ahogy a férj és a feleség szeretik egymást, az olyan, mint Krisztus és a Gyülekezet. Ez olyan, mint ahogy Isten szereti a Gyülekezetét, ahogy Isten törődik a Gyülekezetével. Megmutat nekünk valamit benne Magából. Az anya-gyermek kapcsolatban is megmutat nekünk valamit a saját szeretetéből, a saját törődéséből, abból, hogy mennyire foglalkozik velünk.

***

Luk 1:38-ban van egy nagyszerű tanítvány, Máriának hívják. Gyereke fog születni, holott még nem volt férfival. Isten elmondja neki, hogy mi a terv.

Luk 1:38 Ekkor azt mondta Mária: Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint! …

Anya – az lesz –, de mielőtt anya, azelőtt tanítvány. Mi az, hogy tanítvány? Valaki, aki komolyan veszi Istent az életében, valaki, aki követni akarja Istent az életében. Nem olyan nagyon bonyolult dolog ez, nem kell hozzá iskolát végezni, nem kell hozzá semmilyen diplomát kapni, nem kell hozzá nagyon magasra tartani magad. Csak éled az életet, komolyan veszed Istent, és azt mondod: Uram, vezess engem, Veled szeretném megtenni a lépéseimet, Veled szeretnék járni.

Itt van Mária, valószínűleg egy tizenéves lány, és Isten azt mondja neki: „Gyereked fog születni. Nekem van egy elhívásom az életedre.” Ez elég nagy dolog! Róm 6:13 Isten azt mondja a hívőnek: „Add Nekem magadat, az egész életedet, a testedet, a cselekedetedet, az idődet. Add Nekem magadat, bízz Bennem ezekért, és Én majd használni fogom. A legjobb lesz belőle.”

Máriának valóban oda kellett adnia a testét. Azt kellett mondania: Isten, használj engem! – és ezt mondta. Képzeld el, hogy Isten bekopogtatna hozzád: „Van egy mondanivalóm a számodra. Elmondom, hogy mit fogok csinálni veled, mi a tervem, hova foglak vezetni, mi a célom.” Ígérem neked, hogy legalább olyan ijesztő lenne, mint ez a történet. Ígérem neked, hogy olyan lenne, hogy csak állnál, és …

Sokszor kérdezzük: Honnan lehet tudni Isten akaratát? Csak bátorítalak arra, hogy elég neked, ha tudod a következő lépést. Bőven elég az. Sőt sokszor az is nagy kihívás. Viszont bátorítani akarlak ebben, hogy merj bízni Istenben a következő lépésért. Mennyire nagyszerű ez, amit Mária mondott! „Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint!” „Legyen úgy, ahogy Te mondtad!”

Majdnem ugyanez megtörténik Zakariással, a pappal, Luk 1:18. Isten nekik is akar adni egy gyermeket. Ez csoda szintén. Mit mond azonban Zakariás? Azt mondja: „Ez lehetetlen. Mi öregek vagyunk. Nekünk már nem lehet gyermekünk. Nem is lett gyermekünk ennyi év alatt. Ez lehetetlen. Ez nem történhet meg.”

Látod a különbséget a kettő között. Zakariás, aki egy tiszteletreméltó ember, pap, ismeri az Írásokat, sokat tud, azt mondja: „Ez lehetetlen! Ez nem történhet meg!” Mária pedig tizenéves kislány, aki készen van, hogy a felesége legyen Józsefnek, de még nagyon fiatal. Biztos, hogy nem igazán tisztelt ember, de az ő társadalmukban amúgy is csak nő volt, nem számított. Isten őhozzá ment oda, és azt mondta: „Szeretnék csodát tenni az életedben, adok egy elhívást. Valami nagyobbat, mint ami te vagy.” Mária azt feleli: igen. Zakariás azt mondja: ez lehetetlen.

Annyira fontos nekünk ez az egész, mert ez a hitről szól. Nem a képességekről, nem a tapasztalatról, nem a köztiszteletről, nem a tudás mértékéről, hanem a hitről. Lehet hite egy tizenévesnek? Lehet hite egy kisgyereknek? Lehet több hite, mint egy sokat tudó, a Bibliát kívülről fújó felnőttnek? Lehet. Itt a példa rá.

Azt gondolom, hogy ez bátorító. Nem tudom, milyen helyzetben vagy az életedben, nem tudom, milyen nehézségen mész keresztül, nem tudom, hogy melyik a bajod: az, hogy házas vagy, vagy az, hogy nem vagy az.  Valamelyikkel általában mindenki küzd. Nem tudom, hogy melyik a bajod: az, hogy túl fiatal vagy, vagy az, hogy túl öreg vagy, túl szegény, vagy túl gazdag. Ezt azért sejtem legtöbbünknél. 🙂 A hit azonban nem ezen múlik.

Igazából, ha belegondolsz, a társadalmunk, a politika, az oktatásunk nem tesz nagy súlyt egy emberre. Egy ember nem fontos. „Ha egy ember kiesik, berakunk egy másikat a helyére. Mindenki pótolható. Bárkit oda lehet tenni.” Isten azonban odament Máriához, odament Zakariáshoz, odament egy-egy emberhez.

Zsid 2:9-ben azt olvassuk, hogy Jézus megízlelte a halált mindegyikünkért. Egyenként. Jézus megkóstolta halált teérted. Személyesen teérted, a te bűneid miatt. A te bukásaid miatt megízlelte a halált. Teérted személyesen. Mindegyikünkért. Nincs különbség. Őneki mindegyikünk fontos és jelentős. Nem melléles.

Amikor hív bennünket, akkor is egyénileg hív bennünket. Azt mondja: „Gyere! Gyere Velem egy úton, amin még nem jártál. Gyere Velem! Mutatok neked valamit, ami lenyűgöző, ami izgalmas.” Amikor megnézzük a Bibliát, akkor ezt látjuk benne: Izrael bajban volt, Isten elhívott egy bírát – vagy egy hőst, ha úgy tetszik –, és az az ember megszabadította őket. Egy ember.

Vagy kicsit később megint bajban voltak, és akkor Isten elhívott egy prófétát. Az az egy próféta szolgált és átfordította a dolgokat sokszor. Aztán nem volt városuk, Isten elhívott egy embert, Nehémiást, és aztán ő megfordította a dolgokat. Egy ember. Egy ember jelentősége. Aztán még később Mária. Aztán még később Pál.

Aztán még később ott vagy te! Isten hív téged, és azt mondja: gyere Énhozzám! „Gyere Énhozzám, és Én nagyobb célt adok az életednek. Nagyobb dolgot végzek veled, mint hinnéd. Valami olyat, ami lenyűgöző. Igen, néha túl nagy falat lesz.” Luk 2:48-ban azt olvassuk, hogy néha ez túl sok volt nekik. Jézus tette az Ő Atyja, Isten akaratát, és ez néha túl sok volt nekik, és aggódtak. Egészen konkrétan: kiakadtak. Ha Istennel jársz, akkor lesznek helyzetek, amik túl nagy falatok, de van egy jó hírem: Isten veled lesz abban az egészben.

Máté 12-ben azt olvassuk, hogy Jézus tanított, és nagy sokaság követte Őt. A családja hallott erről, és azt hitték, hogy megbolondult, Márk 3:21. Mária, az anyja azt hitte, hogy Jézus megbolondult, és jött a testvéreivel, hogy elvigyék. Mit mondok? El volt hívva Mária? Igen. Istennek terve volt vele? Igen. Isten használta őt? Igen. Ám néha túl nagy falatnak tűnik.

Néha, ahogy megyek Istennel, a bukásomból kell tanulnom. A hibámból kell tanulnom, és néha ez túl nagy falat nekem. Ahogy látjuk ezt, szerintem kihívó is hívőként, de bátorító is. Mert megesik, hogy ez túl nagy falat, és nem vagyok képes megállni, és elbukom. Attól viszont nem kell megkérdőjeleznem, hogy van-e Istennek terve. Mert Istennek még mindig van terve.

Ján 7-ben azt olvassuk, hogy Jézusban még a testvérei sem hittek. Ők sem hitték, hogy Istentől van, ami lenyűgöző gondolat. Vele éltek egész gyerekkorában, és mégsem látták. Nem hittek Benne, nem bíztak Benne. Volt egy pont, ahol Mária sem. Aztán később, Ján 19-ben a keresztnél vannak.

Ján 19:25 Jézus keresztje mellett pedig ott állt az anyja …

Uh! Ez ám a valami! Ez kissé hatalmas! Máriának egy nap ott kellett állnia, és meg volt ígérve. Egy értelemben tudjuk, amikor megszületik a gyermekünk: „Te jó ég! Mi lesz itt!” Isten azt ígérte Máriának Luk 2:35-ben: a szívedet is átjárja a tőr!; – lesz egy rettentő fájdalmas dolog ebben. Lesz valami, amit nagyon nehéz lesz elhordozni.

Tudjuk, amikor a gyermekünk először volt beteg, akkor milyen tehetetlennek éreztük magunkat, és mennyire rossz volt. A kérdés azonban ez: Kihívás? Igen, az. Nehéz? Igen, az. Megéri? Abszolút! Ugyanígy az Istennel járás. Kihívás? Igen. Nehéz időnként? Igen. Megéri? Ezerszer is igen! Mert, ahogy Róm 12:15-ben olvassuk, több könnyem van, de több örömöm is. Több mélységet látok, de több magaslatot is. Több van az életemben, amikor Istennel járok, amikor az Ő akaratához kapcsolódom.

Ha van barátom, akkor látom a könnyeit, és az nem könnyű, mert a barátom. A másik oldalról: látom az örömét is. Az életem több felé ágazik őrajta keresztül. Ugyanígy, hogyha Istennel járok, akkor ahogy Őhozzá kapcsolódom, az életem többfelé ágazik, többfelé terül ki, több része van. Több örömöm, több könnyem, több szabadságom, több tennivalóm, és több nagyszerű dolog az életemben.

Van, hogy nehéz, van, hogy kihívás, de van egy jó hírünk. Mária ott volt Jézus keresztjénél, és az nem volt könnyű, de aztán történt még valami: a feltámadáskor is ott volt! Látta Jézust feltámadva. Tudta, hogy a Fia feltámadt a halálból, ami csodálatos dolog számunkra. Jézus azt mondta:

Ján 12:24 Bizony, bizony, mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.

Ez annyira fontos nekünk! Isten akaratában vannak dolgok, amiket el kell engednem. Igen, ez igaz. Van, hogy nehéz. Van, hogy halálosan nehéz elengednem valamit, de ha megteszem, akkor lesz egy másik oldala: több gyümölcs, több öröm, több szabadság, növekedés. Ez az, amiről beszélünk. Ez az, amiért azt mondjuk, hogy érdemes Istennel járni ebben az életben. Ámen.

Kategória: Egyéb