Amin az Úr munkálkodik

2011 június 26. vasárnap  10:30

Arra a szeretetre gondoltam, amivel Isten szeret. Ez a szeretet feláldozta Jézus Krisztust érted. Hihetetlenül értékes és fontos vagy Istennek. Ha a világ számára nem is, de számunkra nagyon fontos, hogy mit mond Jézus, és nagyon fontos, hogy mit mond a Biblia. Azt mondhatnám, hogy ez az elsődleges.

Nem olyanok vagyunk, mint némely vallás, akik csak annyit fogadnak el a Bibliából, ami logikusnak tűnik, és az emberi értelemhez mérik a Biblia üzenetét. Nem. Mi a legmagasabb polcra tesszük azt. Tudjuk, hogy Isten kijelentése, és tudjuk, hogy örökkévaló. Tudjuk azt az Írásból, hogy a Föld és az Ég elmúlnak, de az Ő beszédei örökre megmaradnak.

Számomra mindig nagyon izgalmas, amikor kinyitom az Írást. Mit mond Isten? Hogyan akar engem vezetni? Mire akarja felhívni a figyelmemet? Ha kicsit leülsz és elgondolkodsz, vajon most mivel foglalkozik az Úr; ha ezt egy szóban meghatározhatnád, hogy mi az, amivel foglalkozik az Úr, mi az, ami érdekli Őt, mi az, amin munkálkodik; nagyon kíváncsi lennék, hogy mi lenne ez a számodra.

Ez egy olyan szó, amit a világban nem szeretnek hallani az emberek. Elutasítják ezt. Fel vannak háborodva, amikor ezt a szót meghallják és menekülnek. Becsukják a fülüket. Ellenállnak neki. Mi az a szó, amit a világ nem szeret hallani, és amire feltétlenül szüksége van minden embernek. Nem az Isten szeretete, még csak nem is Jézus, de erre is szükségük van nyílván. Ez a szó a megtérés.

Mondta-e már valaki neked: engem ne térítgess? Volt-e olyan, hogy amikor megpróbáltál bizonyságot tenni a hitedről, akkor az emberek kezdtek fészkelődni, elfordították a fejüket, és valahogy tudtodra adták, hogy hagyd abba, mert ezt nem akarják hallani? Megtérés. Ma délelőtt a megtérésről és a bizonyságtételről szeretnék megosztani néhány verset. Nagyon szeretem az Úrvacsorának az idejét, mert az is egy bizonyságtétel.

Valaki azt mondja, hogy a megtérés magánügy. Lehet, hogy ez a te magánügyed, de miután megtértél, azt viszont nyilvánossá kell tenni. Azért, mert ez nem csak rólad szól, hanem Jézusról és a többi emberről, aki még nincs megtérve. Ha nem térnek meg, akkor elvesznek. Még csak el sem tudjuk képzelni azt, hogy mit jelent elveszni; örökre elveszni, örökre kikerülni az Istennel való közösségből.

Az Úrvacsora közösség Jézus Krisztussal és nyilvános bizonyságtétel, hogy azonosulok Jézus Krisztus áldozatával, és tudom, hogy az Ő vére megmosott engem minden bűnből. Felállok, elindulok, megyek, odamegyek az asztalhoz, veszek egy darab kenyeret, veszem a poharat és azonosulok Krisztussal. Bizonyságot teszek, hogy én Jézus Krisztushoz tartozom, én Isten gyermeke vagyok. Nem szégyellem, hanem kiállok Őérte.

Vajon, ha olvassuk az evangéliumokat, mi az első üzenet, amit kapunk belőle? A legnagyobb próféta, aki született, az Keresztelő János. Nem a csodák miatt, mert egyet sem tett, de Jézus azt mondta, hogy ő a legnagyobb, aki asszonytól született, Luk 7:28. Mát 3:2-ben így kezdte az üzenetét: térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!

Fordulj Istenhez, keresd Istent! Fordulj el a bűnös életmódodtól! Fordulj el az istentelen élettől! Fordulj el ettől a világtól, ami nem az Istenről tesz bizonyságot! Fordulj el a gonoszságtól, fordulj el az emberi jóságtól! Fordulj oda Istenedhez, a Teremtődhöz. Ez az első dolog. Nem csak azok számára, aki még soha nem fordultak Istenhez, hanem Isten gyermekei felé is szól ez az üzenet. Ugyanis ebben a gonosz, istentelen világban könnyű elveszíteni a tekintetünk elől Jézust.

Amikor ezt a részt olvasod az Írásban, akkor emlékezz, hogy ez neked szól. Oda kell fordulnod az Istenedhez, a te mennyei Atyádhoz, Aki gondoskodik rólad, Aki új életet akar neked adni, Aki azt akarja, hogy új életben járj és emlékeztet téged, hogy nem sokáig tart ennek a gonoszságnak az ideje, ami most itt van a Földön. Hamarosan nyilvánvaló módon láthatóvá válik Isten uralma. Ma nem látható ez.

Kinézel a világba, hihetetlen istentelenség van, erőszakosság, paráznaság, mindenféle varázslás, okkult dolgok – ezek nem Istenről tesznek bizonyságot. Ezek Isten ellenségei. Gondolj az önzésre, a gazdag emberekre, akik még többet akarnak; gondolj a szegényekre, akik tele vannak irigységgel, vágyakozással; és nem Isten felé fordulnak, hanem az emberek felé.

Úgyhogy az első dolog, ha nem vagy hívő – de ha hívő vagy, akkor is – az, hogy fordulj Istenhez, mert elközelített a mennyeknek országa. Ma sokkal közelebb van, mint Keresztelő János idejében. Ne gondold, hogy ez úgysem fog megtörténni. Vannak gúnyolódók: ó, ez nem fog megtörténni, ráérünk még. Nem! Az utolsó napokban vagyunk. Talán az utolsó órákban. Hamarosan eljön az Úr és helyrerakja a dolgokat.

Keresztelő János hívja az embereket Istenhez. Ő keményszavú prédikátor volt.

Máté 3:7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nekik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?

A farizeusok voltak a mintaadó vallásos emberek. Ők képviselték Isten beszédét ebben az időben. Talán egy prédikátor, ha hozzájönnének az emberek, vallást tennének a bűneikről és megkeresztelkednének, akkor nem használná ezeket a kifejezéseket: „Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?” Nem tudom, hogy miért beszélt így János velük, de mondott egy fontosat:

Máté 3:8  Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.

Nyilvánvalóan János tisztában volt a vallás képmutatásával. Jézus is mondta: igen, ti az Igét képviselitek, de nem cselekszitek. Nagyon fontos dolog, hogyha valaki megtér, az életét odaadja az Úrnak és megkéri, hogy Jézus uralkodjon fölötte és keresi a Jézussal való közösséget, akkor igenis, ott lesznek gyümölcsök.

Egyébként mindenkinek van gyümölcse. Sok gyümölcsünk van. Vannak olyan gyümölcsök, amik a szégyenünkre vannak, és vannak olyan gyümölcsök, amik kedvesek Istennek. Bennünket úgy lát Isten, mint élő fákat, amik zöldellnek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak. Isten úgy lát bennünket, mint egy gabonatáblát, ahol beérik a termés és utána jönnek a cséplők. Különválasztják a polyvát a jó gabonától.

Furcsa képek ezek, de nem mi vagyunk ennek a világnak az urai. Isten ennek a világnak az Ura. Övé az ég, Övé a Föld, Övé az emberiség, Övé minden, ami ezen a Földön van. Ő jogosan várja el tőlünk, hogy mi gyümölcsözzünk. Zsolt 89:12 és Zsolt 24:1, és sok más helyen is az Írásban. Itt látjuk azt, hogy Istené az egész világ, az Ő tulajdonában van. Neki megvan a joga, hogy az embereket úgy tekintse, mint fákat, akik gyümölcsöt teremnek. Megvan a joga ahhoz, hogy számon kérjen bennünket: „Miért éled az életed? Mi a célod?”

Ahogy olvasod Isten Igéjét, rájössz arra, hogy nagyon sok célod van, amit Isten ad neked. Az elsődleges cél az, hogy megismerd Őt. Hihetetlen, hogy az elmúlt 50-60 év itt Magyarországon micsoda rombolást végzett ezen a területen, hogy az emberek mennyire eltávolodtak Isten ismeretétől olyan tanítás miatt, ami elfordult Istentől.

Isten jogosan kér számon tőlünk dolgokat, például az Ő megismerését. Isten jogosan kéri tőlünk az Ő dicséretét.

Meg vagyok róla győződve, hogy te tudod, Isten a Teremtő, de belegondoltál-e valaha abba, hogy mit jelent ez? Létrehozni a dolgokat a semmiből? Vagy akár a valamiből is létrehozni? Földből előhozni a növényeket, az állatokat? Megalkotni a hatalmas hegységeket, a tengereket, az óceánokat, a Napot, a Holdat, a csillagokat? Ahogy belegondolok, egyre kisebb és kisebb leszek. Nem véletlen, hogy az ószövetségben azt mondja, hogy mi itt a Földön a semminél is kisebbek vagyunk. Nem kéne dicsőíteni Istent, mint Teremtőt? Nem kéne dicsőíteni Istent, mint Megmentőt? Nem kéne dicsőíteni Istent, mint Igaz Bírót, Aki igazságosan meg fogja ítélni az egész Földkerekséget, és mindenkinek megfizet igazságosan?

Ha Isten az Urunk, akkor az Ő dicsérete mindennapos kell legyen az én szívemben és számon. Nem kéne Neki hálákat adnunk a dolgokért, amiket kaptunk? Egyszer azt mondta nekem valaki, amikor Istenről tettem neki bizonyságot: „Ez az én két kezem. Ezek teremtették meg a dolgaimat; a házamat, az autómat, a kertemet, a nyaralómat. Ez az én két kezem.” Azt mondtam neki: ha Isten akarná, akkor föl sem tudnád emelni a kezed; ha Isten akarná, akkor nem lenne világosságod az elmédben; de mivel Isten adott neked erőt és világosságot, ezért ezt meg tudod tenni. Ezért hálát adhatsz Istennek.

Amikor az ember elméje elfordul Istentől, akkor önmagának tulajdonítja ezeket a dicsőségeket. Ez nem az az út, amin járnod kell. Megismerni, dicsőíteni, hálákat adni – ez Isten életprogramja számodra.

Aztán Eféz 1:12 és Eféz 1:6 az Ő dicsőségét magasztalni. Nem tudom, milyen lesz az a nap, amikor látni fogjuk Isten dicsőségét, azt a hihetetlen erőt, hatalmat, fényességet. El nem tudom képzelni, de már most is látható, hogyha ezt megkeresed magadban és a körülötted lévő dolgokban. Eféz 1:6 magasztalni az Ő kegyelme dicsőségét – ez Isten terve. Ez az én bizonyságtételem, mint hívő. Ez többet jelent annál, minthogy ülök a gyülekezetben és eljövök heti háromszor. Nem. Ez azt jelenti, hogy mindig, 24 órában ezt teszem.

Máté 3:10  A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.

Mi vagyunk a fák. Ott van a fejsze a gyökéren. Amelyik jó gyümölcsöt nem terem, az kivágattatik és a tűzre vettetik. Jézus olyan, mint egy cséplő ember

Máté 3:12  Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

Milyen bizonyságtételemnek kell lennie ebben a világban? Miről kell szólnia az életemnek? Úgy gondolom, hogy egy olyan bizonyságtétel kell, ami Isten felé mutat. Én nem olvasom az Írásban, hogy bele kéne elegyednünk a világ dolgaiba; én nem olvasom azt, hogy nekem meg kéne próbálnom tetszeni a világnak, vagy minél több dolgot magamhoz kellene, hogy ragadjak a világból. Ellenkezőleg.

Jézus azt mondja: nekünk bizonyos módon el kell különülnünk a világtól. Azt a szót használja, hogy meg kell szentelődnünk. Megszentelődni annyit jelent, hogy Istenhez tartozni. Számít a bizonyságtételem. Számít, ahogy veszek Úrvacsorát, számít az, hogy megyek-e a gyülekezetbe, számít az, hogy mit csinálok a gyülekezeten kívül, mivel töltöm az időmet. Ezek nagyon fontos dolgok. Amikor Jézus elkezdte a prédikációját Mát 4-ben, azzal kezdte az üzenetét: térjetek meg!

Máté 4:17  Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.

Ez csak a hitetleneknek szól? Véleményem szerint nem. Minden nap meg kell térnünk. Nem a mennyország állampolgárságára, mert ha egyszer hittem Krisztusban, és befogadtam Őt az életembe, akkor Ő örökre megbocsájtotta az én bűneimet, és Isten gyermeke vagyok, de minden nap meg kell térnem Őhozzá. Minden nap oda kell mennem és táplálkoznom kell az Ő Igéjéből. Mert az Ige az egyetlen, ami meg tud engem tartani ebben a gonosz világban.

Úgyhogy Jézus azt mondja: forduljatok Istenhez, forduljatok Hozzám, bízzatok Istenben, bízzatok Énbennem, és Isten uralma hamarosan teljességre fog jutni. Nagyon kemény itt Máté első fejezeteiben az Ő üzenete. Tényleg elválaszt bennünket a világtól, tényleg megmutatja, hogy mi a világi életforma, és mi az, amit kíván Isten a hívőtől. A végeredmény, amit kíván, azt mondja: legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok. Nem megyek végig ezeken az Írásrészeken, de te végigmehetsz. Kijózanító, miközben olvassuk.

Máté 5:29-30 jobban jár az ember, ha elveszíti a szemét, vagy ha elveszíti a kezét, és szem vagy kéz nélkül kerülne az örök életre, mint ha teljes, ép testtel a tűzbe kerülne. Nem láttam még olyat, aki kivájta volna a szemét; olyan hívővel sem találkoztam, aki levágta volna a kezét, mert a keze megbotránkoztatta. Ez egy kemény üzenet. Jobb fél kézzel, fél szemmel bemenni az örök életre a mennyországba, mint teljes testtel a pokolba.

Nem olyan régen beszélgettem az interneten egy tanítványommal – életben is szoktam vele beszélgetni –, és egy sátánista emberről tett bizonyságot, annak a képét rakta ki az internetre. Megkérdeztem tőle, hogy miért teszi ezt, miért kell ezt hirdetni. Csak annyit mondott: humorosnak néz ki. Utána megkértem, hogy nézzem meg egy másik bizonyságot egy emberről, aki megtért Jézushoz, akinek az egész élete romokban hevert, aki bűnöző volt, aki tönkretette a feleségét, a családját, de egyszerűen csak elfogadta Isten hívását.

Ez a fiú megnézte azt a bizonyságtételt, és azt mondta: nem szeretnék ennek az embernek a helyében lenni. Megkérdeztem: „Melyik embernek nem szeretnél a helyében lenni? A Sátán képviselőjének a helyében, vagy pedig annak az embernek a helyében, aki megszabadult az ő bűneiből?” Ő azt felelte, hogy annak az embernek nem szeretne a helyében lenni, aki megszabadult a bűneiből. Kérdeztem, hogy miért nem. Azt mondta: azért, mert bűnöző volt és borzalmas tapasztalata volt.

Belekeveredett egy verekedésbe és szétvágták a kezét. Miközben vitték a kórházba, azt gondolta, hogy felrobbant vele a mentőautó, mert hirtelen azt tapasztalta, hogy körülötte füst, tűz, iszonyatos forróság van. El kellett telnie valamennyi időnek, amire rájött, hogy nem a mentő robbant föl, hanem ő átkerült egy másik dimenzióba, egy másik helyre, ahol emberek tűzben voltak, ordítoztak és sikoltoztak. Bár távol voltak, mégis látta őket közel.

Ez engem emlékeztet a gazdag ember példájára, aki látta Lázárt Ábrahám kebelében, és oda-vissza látták egymást. Azt mondta ez az ember, hogy ismert onnan embereket, akik ott voltak a tűzben. Arról is volt tudomása, hogy hogyan haltak meg, valaki kábítószer-túladagolásban, valakit részegen elütött egy autó, valakit lelőttek. Azok kiáltoztak neki: „Menj, menj innen, ha ide kerülsz, innen már nem kerülsz ki többet. Menj! Tűnj el innen! Ez a legborzalmasabb hely.”

Sötétségbe került, és amikor kinyitotta a szemét, akkor ott volt a kórházi ágyon és a felesége mellette volt. A felesége tanúja volt az ő szenvedésének, de nem tudott arról, hogy mi játszódott le az elméjében. Ez az ember arról tett tanúbizonyságot, hogy miután meggyógyult, egyszerűen nem tudta kiverni az elméjéből ezt a képet. Azt mondta, hogy hallotta a kiáltásukat, érezte a tűz forróságát, érezte azt az iszonyatos bűzt, és nem tud tőle megszabadulni.

Ment egyik kocsmáról a másikra, hogy majd az alkohol elveszi ezt az emléket, kitörli az agyából. Aztán ment a különböző kábítószerekhez, de egyik sem működött. Ez az emlék kitörölhetetlen volt az agyából.

Amikor hazaért egy este, akkor ott ült a felesége az ágyon és ott tartotta Isten Igéjét a kezében. Odafordult a férjéhez és azt mondta: „Én befogadtam Jézust az életembe, én új ember vagyok. Én Isten útján akarok járni, nem a pusztulás és a pusztítás útján. Arra kérlek, hogy te is kövesd ezt az utat. Ismerjük meg együtt Istennek az útját.” Ez az ember annyi borzalmat tapasztalt már az életében, hogy azt mondta: „Rendben van. Nekem is elegem van már az életemből, úgyhogy keressük meg ezt az utat.”

Néhány nap múlva elmentek egy gyülekezetbe. Ott szólt a prédikáció Isten Bárányáról, Aki elveszi a világ bűneit, a Bárány vérérről, Aki megmos. Amikor ez az ember hallotta ezt az üzenetet, akkor nagyon kezdett figyelni. Amikor 9 éves volt, ajándékoztak neki egy kis bárányt, és ez a bárány volt az ő barátja.

Az apukája nevelte, aki alkoholista volt. Rengeteget bántotta őt. Nem volt barátja az iskolában sem, de az a kisbárány a barátja volt. Együtt töltötték az idejüket. A kisbárányból is nagybárány lett. Egyszer, amikor hazajött az iskolából a kisfiú, akkor megölve találta a bárányát, ugyanis az apuka kifejezte a haragját vagy a nemtetszését, és agyonütötte a bárányt. Minden tiszta vér volt. Attól pillanattól kezdve megtelt ennek a fiúnak a szíve gyűlölettel, haraggal, és elkezdte járni az ő útját. Tönkre kellett volna mennie.

Amikor hallotta ezt az üzenetet az Isten Bárányáról, akkor azt mondta: ezt nem bírom tovább, sírnom kell, kilenc éves korom óta nem sírtam. Fölállt, hogy kimenjen, mert ő egy mindent megpróbált kemény ember volt, és nem akarta, hogy lássák az emberek, ahogy sír. Ahelyett, hogy kiment volna, bement, letérdelt és azt mondta Istennek: „Istenem, ha te létezel, Jézus, ha Te vagy az Isten Báránya, akkor ölj meg, pusztíts el, mert én nem vagyok férfi, nem vagyok apa, nem vagyok férj. Én bűnöző vagyok. Az egész életem egy nagy veszedelem, nagy romlás. Úgyhogy pusztíts el, ölj meg, vagy ments meg! Ha a Bárány vére megtisztít, akkor itt vagyok. Vagy tisztíts meg, vagy vess véget az életemnek!”

Ez az ember ma is él. Jézus vére megtisztította. Mondhatod azt: én nem vagyok bűnöző, a házasságom is rendben van, szeretem a gyerekeimet – lehet, hogy így van, de szükséged van a Bárány vérére. Szükséged van Jézusra. Legalább annyira, mint ennek az embernek. Nagyon komoly a bizonyságtétel, nagyon komoly a megtérés, és nagyon komolyak a következmények, ha elmulasztom a Jézus Krisztussal való járásomat.

Bíztatás. Máté 7:7 kérjetek, keressetek, zörgessetek! Forduljatok Isten felé! Jézus azt mondja, hogyha mi gonosz létünkre tudunk jó ajándékokat adni a gyerekeinknek, akkor Isten is ad nekünk, ha kérjük Tőle. Ha nem kérjük Tőle – nyílván lesz levegőnk, nyílván lesz ivóvizünk, lesz ennivalónk –, de ha nem kérünk Istentől, akkor nem fogunk kapni. Máté 7:11 azok kapnak az Atyától, akik kérik Tőle. Isten kész arra, hogy gondoskodjon minden szükségletedről.

Isten azt mondja Jézus szava által: ne járjatok a világ útján, ne menjetek be a tágas kapun, a széles úton ne járjatok, mert az a pusztulásba, a veszedelembe visz benneteket. Sokan vannak ezen az úton, Mát 7:13. Hanem azt mondja: a szoros utat keressétek meg és járjatok a keskeny úton. A kapu a megtérésről beszél, az út pedig az életmódról: hogyan élem az életemet, milyen bizonyságtétellel.

A kapu a megtérés, és el kell döntenem, hogy a világnak a széles útján járok-e? Mit jelent a Broadway? A világ szórakoztatási helye. Broadway – broad way: széles út. Mi van a Broadway-n? Az, ami a veszedelembe visz, az, ami a pusztulásba visz téged. Kaszinók, bárok, prostituáltak, a bűnözés, az erőszak,… Nem is értem, hogy a hívők miért akarnak a széles úton járni.

Nekem megdöbbentő, hogy kevesen vannak, akik megtalálják a keskeny utat, és kevesen vannak, akik megtalálják a szoros kaput. Miért vannak kevesen? Számomra ez egy nagy kérdőjel. Kik azok, akik megtalálják? Ezt tanítottam a gyerekeknek: ahhoz, hogy megtalálj valamit, az feltételez valamit, ez pedig a keresés. Természetesen néha belebotlunk dolgokba, de ha valamit akarok, ha valamit keresek, akkor fogom igazán megtalálni.

Én erre gondoltam ma délelőtt, hogy nekünk keresnünk kell az Istennel való közösséget az Igén keresztül, a gyülekezeten keresztül, Jézuson keresztül, és minden nap hoznom kell egy döntést: „Én Jézus útján akarok járni, én az élet útján akarok járni. Nem érdekelnek a testi kívánságaim, nem érdekelnek a tagjaim, amik a Szellem ellen törekednek. Meg akarom öldökölni a tagjaimat. Én az Urat akarom követni. Engem borzalommal tölt el az, ha valaki elveszik. Nekem figyelmeztetnem kell az embereket a közelgő veszélyre.”

El sem tudjuk képzelni, hogy milyen veszély fenyegeti az embereket. A gyehenna tüze, az olthatatlan tűz, az örök szenvedés helye; számomra felfoghatatlan. Jézus mégis sokat beszél róla. Nem ringathatjuk magunkat csak úgy a hintaszékben. „Meg vagyok mentve. Meg vagyok mentve. Jaj, de jó! Hadd éljem az életemet még kényelmesebben! Jaj, de jó.” Nem, nem! Nekem bizonyságot kell tennem az életemmel a Megváltómról, és nem szabad, hogy összeelegyedjek a világ gonoszságával. Nem hiszem, hogy keresnem kéne a világ barátságát.

Ha délután is prédikálhatnék, akkor a következő versekről beszélnék: Mát 7:16-29

Kategória: Egyéb