Érdekes volt nekem, ahogy az istentisztelet előtt hallottam, hogy a színjáték miről fog szólni. Mert arra jöttem rá, hogy annak ellenére, hogy nem hangoltuk össze a mondandónkat, azért Isten összekapcsolta azokat. A dalszolgálattal is így voltam, hogy az is pontosan az üzenetről szólt. Úgyhogy nagyon világos, hogy miről akar beszélni nekünk Isten ma.
Ez a Húsvét egyik kulcsüzenete:
Luk 23:46 Jézus pedig hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet! – és ezt mondva meghalt.
János ott állt, és végignézte az egészet. Látta, amikor a katonák átdöfték az oldalát, hogy ellenőrizzék, hallott-e. Ján 19:34-ben le is írta, hogy amikor beledöftek a szívébe, akkor vér és víz jött ki. Nem volt kérdés, hogy Jézus halott. Ez a vége. Ez mindig a vége a történetnek.
Az ember felállhat. Miután nagyon szégyenteljes dolog történik velünk, abból fel lehet állni. Egy szörnyű bukás után összeszedheted magad. Egy veszteséget el lehet hordozni valahogy. Egy nehéz helyzetben is maradhat reményed. A halál azonban más. A halálon nem megy túl semmi. Az egész emberiség tudja ezt, a halál után nincs felállás, utána nem szedi össze magát senki, nincs reménység. Elhordozhatatlan. Az a történet lezárása. „Itt ér véget Jézus története.” Magyarul mondjuk is a meséinkben: Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Aztán ott a vége.
Arra gondoltam, János mondhatná: Meghalt… de azért emlékszel, hogyan tanított? Amiről Ján 7:46-ban írt.
Emlékszel? Amikor jöttek az ellenségei, hogy letartóztassák, elkezdték hallgatni, amit mond. Annyira megérintette őket, hogy nem tartóztatták le. Visszamentek a katonák a parancsnokaikhoz. Amikor megkérdezték tőlük: Miért nem tartóztattátok le?; akkor azt felelték: Soha ember még így nem beszélt, mint Ő! Ez volt a mentségük. Emlékszel arra, hogy mennyire lenyűgöző volt, ahogy tanított? Senki nem beszélt úgy, mint Ő.
Emlékszel, hogy miket tett? – mondhatná János. Ott van a keresztnél, Jézus meghalt, és mondhatná: Emlékszel, amikor enni adott öt kenyérből és két halból, ahol férfiak mintegy ötezren voltak, az asszonyokon és a gyermekeken kívül? – Mát 14. – Emlékszel, miket csinált? Csodákat tett ugyanott, kicsit később. A vízen járt. Senki más nem csinált ilyeneket. Ám ezek a történetek, már mind múlt időben vannak. Mert meghalt.
Arra gondoltam, hogy ez az üzenetünk most. Ránézel Jézusra, és azt mondanád: „Mennyire különleges! … de meghalt! Meghalt, igaz? Úgyhogy vége a dolognak.”
Mégis! Emlékszel, hogy kikkel törődött? Ján 8. Lehajolt ahhoz az asszonyhoz – emlékszel erre? Ján 8:11-ben Jézus annak az asszonynak, aki elbukott, aki tönkretette az életét, aki mindent elrontott, és akit mindenki megítélt ezért, azt mondta: Én nem ítéllek el téged.
Emlékszel, kikkel törődött? Luk 5:27 Emlékszel, amikor odament Mátéhoz az adószedőhöz, és azt mondta neki: „Kövess Engem!”?
János mondhatná: Abban a pillanatban azt gondoltam: „Jézus hibázott. Adószedőt nem hívunk el tanítványnak. Ilyet nem hívunk arra, hogy segítsen nekünk átformálni a világot. Egy adószedő? Ne viccelj!” Ám Jézus törődött vele!
Aztán ott voltak azok az emberek, akikkel senki nem törődött, akiket mindenki megvetett. Mát 9:10-11 Amikor leültünk enni Jézussal, jöttek a prostituáltak, az adószedők és a gazemberek. Jézus nem mondta: „Kifelé! Ide nem jöhettek be!” Emlékszel arra, hogy kikkel törődött Jézus? Mennyire különleges volt Ő! Ki más törődött volna ezekkel?
Emlékszel arra, hogy mit tanított?
Ján 7:16-17 Jézus pedig így válaszolt: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti erről a tanításról, hogy Istentől van-e, vagy én magamtól szólok.
Emlékszel – mondhatná János –, Jézus azt mondta: „Az Én tanításom nem Tőlem van, hanem az Én Atyámtól. Ha te követsz Engem, ha te engedelmeskedsz, akkor tudni fogod.” Emlékszel, hogy éreztük magunkban, hogy tudtuk, ez Istentől van? Tudtuk, hogy ez különleges. Tudtuk, hogy ez más.
Tudtuk, hogy ez nem olyan, mint az egyetem. Tudtuk, hogy ez nem olyan, mint egy politikus. Tudtuk, hogy ez nem olyan, mint egy őrmester a katonaságnál. Hanem Ő más! Emlékszel? És tudtuk, hogy Istentől van. Mégis Ő meghalt. Ha igaz lett volna, amit mondott Magáról, akkor nem halt volna meg, igaz?
Nagyszerű történeteink vannak Jézusról, de a halál az halál, és azon nem megy túl semmi! Mint ahogy szeretik az emberek mondani: Senki nem ment át, és jött vissza, hogy elmondja nekünk, hogy hogyan is van odaát.
Emlékszel, az utolsó napjai olyanok voltak, mint senki másé? Amikor elárulták, akkor harminc ezüstért adták el. Zakariás próféta – Zak 11:12-13 – megmondta előre, hogy harminc aranyért fogják eladni. Jézusnak erre nem volt befolyása. Mégis ötszáz évvel korábban Zakariás megmondta, hogy így lesz. Pontosan.
Emlékszel, hogy amikor keresztre feszítették, akkor a ruháit nem tépték szét a katonák? Dávid ezer évvel előbb Zsolt 22:16-ban megmondta pontosan, hogy ez így lesz.
Emlékszel az utolsó óráira? Olyanok voltak, mint senki másé. Nem átkozódott, nem mocskolódott, nem gyűlölködött, mint ahogy egy ember tenné ilyenkor. 1Pét 2:23 amikor rágalmazták, nem rágalmazott, amikor átkozták, nem átkozott vissza. Emlékszel, hogy Ő más volt? Nem is az volt, hogy egyszerűen csak feladta. Nem azért nem átkozódott, mert feladta – ami a másik emberi reakció –, hanem 1Pét 2:23 arra bízta Magát, Aki igazán ítél. Ő Istenre bízta Magát. Volt bizalma, volt várakozása.
Úgy mondhatnánk, hogy Jézus fölfelé nézett végig. Mint amikor a végén azt mondta: Atyám, a Te kezedbe teszem le lelkemet; Luk 23:46. Fölfelé nézve halt meg. Istentől volt várakozása. Számított Rá. Annyira különleges volt, hogy Luk 23:47 a százados, a kivégző osztag vezetője azt mondta: Bizony, ez az Ember igaz volt! Különleges volt. Még ő is látta.
Úgyhogy arra gondolok, amikor ott a halál, azt mondanánk könnyen: „Rendben, ezek jól hangzanak, ezek jó történetek, de ez mind csak történet. Ez mostmár történelem, és azt már az iskolában is utáltam. Nem érdekel annyira. Nekem most kell élnem, és holnap. Ez már a múlt. Jézus a múlt, nem? Itt a vége.”
Arra gondoltam, ahogy János a színjátékban azt mondta: „Annyira egyedül vagyok! Hol vannak a többiek? Hol vannak az ígéretek? Hol vannak Istennek a válaszai? Hol a reménység?” Erre gondoltam, hogy könnyen azt mondanánk, hogy ez a reménytelenség pillanata. Figyelj! Ez a hitnek a pillanata. Vagy a hitnek az órája, vagy a hitnek a napjai – attól függően, hogy meddig tartanak ezek. Olyan időszak, amikor nem látom a válaszokat, csak kérdéseim vannak, és azon tűnődöm: Vajon igaz-e az egész?; és nincs segítségem, nincs megoldásom.
Isten hív minket, és azt mondja: „Figyelj! Én várok tőled valamit. Tudom, hogy nem tetszik, de azért mégis hívlak téged. Gyere Velem!” Ez nem a reménytelenség pillanata. Hanem az a pillanat, amikor Isten meg akarja ragadni a szívünket, és azt mondaná: „Figyelj! Bízz Bennem! Most itt az idő, hogy higgy! Most nincsenek válaszaid. Most nincsenek pozitív érzelmeid. Most nem tudod felpumpálni magad, ahogy tanultad a motivációs előadáson. Most itt az idő, hogy hitben járj! Nincsenek válaszaid, de Én itt vagyok veled, és bízz Bennem. Bízz Bennem, még ha lehetetlennek látszik is!”
Igazán ez az üzenet. Egy nappal előbb kellett volna tartanunk az istentiszteletet. Mert ma vasárnap van, és tudjuk, hogy harmadnapra Jézus feltámadt. Ezen a napon Jézus már feltámadt. 1Kor 15-ben azt olvassuk: Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.
Ő feltámadt, és ez mindent megváltoztat. Tudod, miért? Azért, mert azt olvassuk kicsit később, 1Kor 15:54-től, hogy a halál elnyeletett diadalra. A halál vereséget szenvedett. Azt kérdezi utána Pál: „Halál, hol van a te fullánkod? Sír, hol van a te győzelmed?” Itt ez a gondolat, mindannyian szembenézünk a halállal, mindnyájan találkozunk ezzel, de a Húsvétnak az üzenete az, hogy nincs olyan idő, amikor ne lehetne reményünk.
Nem kell, hogy legyen olyan idő, amikor ne lehetne győzelmünk, hanem mindig lehet. Tudod, miért? Mert Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Élhetsz úgy, mint egy állat, hogy amit látsz, amit szagolni tudsz, amit érinteni tudsz, amit érzel, az alapján éled az életed. Én viszont adtam neked többet. Neked van egy képességed.” Mindnyájunknak van képessége valamire, ami nagyobb. Mi nem állatok vagyunk. Ez amiatt van, hogy Isten tett belénk valamit, ami nagyobb.
Nem szeretjük ezt a kihívást, amikor Isten azt mondja: „Jó reggelt! Itt az idő hitben járni!” Nem szeretjük ezt a kihívást – szerintem egyikünk sem szereti –, de valójában ez a legmagasztosabb dolog az ember életében. Mert ilyenkor Isten azt mondja nekünk: „Te nem csak ez vagy, a fizikai valód, nem csak abból áll az életed, amit látsz, amit érzel, amit megízlelsz, hanem nagyobb. Neked van képességed hinni, bízni, Rám támaszkodni, ismerni Engem, Engem keresni.”
Isten ezt mondja nekünk nagyon sokszor: „Figyelj! Te többre vagy képes. Benned több van. Te benned nem csak ez van, hogy látod, és aztán azt mondod: Nincs tovább! Persze, logikus lenne, de elfelejtesz valamit. Azt, hogy Én vagyok Isten, és Én nagyobb vagyok, mint a halál.”
Ez az üzenetünk igazából, hogy Isten mindnyájunknak ezt mondja: „Figyelj! Neked van egy képességed.” Van nagyobb képességed. A kétely pillanataiban, óráiban, napjaiban, – ne adj Isten – éveiben is van lehetőséged, van képességed arra, hogy higgy, hogy bízz Istenben, hogy keresd Őt, hogy a szívedben megragadd Őt, és azt mondd Neki, amit a színjátékban János mondott a végén: „Én vagyok az, akit Isten szeret. Istenem, Te nagyobb tudsz lenni, mint az én kételyem, mint az én hitetlenségem?” Ez megváltoztatja az ember életét.
Ez mindent átformál az ember életében, amikor így élünk, hogy még a halál sem a vége, amikor így élünk, hogy a teljes vereségnek a pillanata sem az, amikor vége kell, hogy legyen. Amikor így élünk, hogy van több, van nagyobb, amikor lehet várakozásom, akkor az lenyűgöző élet.
Egy történet jutott eszembe a történelemből. Keresztény misszionáriusok kezdtek menni Afrikába néhány száz évvel ezelőtt. A pokol sötét bugyraihoz hasonlított az a hely. Hőség, trópus, malária, sárgaláz, betegségek, állandó halál. Ha odament egy európai, néhány hónapig bírta, és meghalt.
Aztán mentek misszionáriusok – p. Scibelli mesélte – az afrikaiak rájuk néztek: „Bolond fehér emberek! Nem tudják, de meg fognak halni. Nem bírják ezt.” Egy idő után praktikus okokból a misszionáriusok nem vittek külön csomagokat, hanem vettek otthon egy koporsót, abba pakoltak, és úgy mentek. Koporsóval érkeztek, hogy az már meglegyen, ne kelljen később foglalkozni azzal. Akkor ott az emberek megértettek valamit: Ezek tudják, de van az életükben valami, ami nagyobb! Figyelj! Te is, és én is, akik hívők vagyunk, nekünk ez megvan.
Van az a pillanat, az az óra, az a helyzet, az az esemény, amikor feladnám, amikor keserű lennék. Mert azon a helyen, ahol János állt, ott sokféle reakciónk van, és sok közülük nem jó. Magamra nézek, úgy érzem, átvertek. „Mindez rólam szól! Mennyire kiszúrt velem! Isten, mit csináltál velem? Csak bajt okoztál nekem, becsaptál engem!” Jeremiás, a próféta is mondta ezt: „Uram, becsaptál engem, és én elég ostoba voltam ahhoz, hogy elhiggyem.” Bizony! Jeremiás is mondta ezt elképesztő módon. Azon a helyen az életemben mondhatnám: „Feladom! Nem kelek fel. Lenn maradok. Nincs tovább! Feladom. Nincs remény.” Ez is rossz válasz.
Nagyon sok rossz válaszunk van. Isten azonban azt mondja: „Én többet adtam neked. Én neked nagyobb életet adtam, mint egy kutyának, egy delfinnek, egy medvének… egy állatnak. Te nem csak azáltal élhetsz, amit látsz, nem csak azután futhatsz, amire vágysz, hanem megragadhatod az Én életemet, és lehet az életedben, ami nagyobb. Túl azon, amit látsz.” Lenyűgöző módon ez a helyes válasz. Ez a helyes válasz! Amikor az életünkben eljutunk erre a helyre, ne szűnjünk meg számolni Istennel.
Nagyon nagy része a mai kereszténységnek ezzel az üzenettel fordul az emberekhez: „Gyere Jézushoz, és soha többé nem lesz semmi problémád. Gyere Jézushoz, és senki nem karcolja meg az új autódat. Gyere Jézushoz, és soha nem leszel beteg. Gyere Jézushoz, és azt sem tudod majd, hogy hova tegyed a sok pénzed. Gyere Jézushoz, és megvan ez az ígéret!”
Sokszor kérdezem a szívemben, amikor hallok egy ilyen üzenetet: „Ember! Rémlik neked, hogy mi történt a kereszten? Nem volt annyira fényes a dolog! Nem volt problémamentes. Emlékszel, milyen volt a tanítványoknak? Feladtak minden reményt, és elfordultak, elfutottak, elmenekültek. Emlékszel?”
Tudod, mi történik! Jön valaki Jézushoz, mert azt mondták, ha jön minden jó lesz mindig. Aztán van egy problémája, influenzás lesz, imádkozik, és nem gyógyul meg azonnal, vagy meghal egyik rokona, akit szeretett, vagy valaki kiforgatta a vagyonából. Akkor az ilyen ember azt mondja: Micsoda átverés ez a kereszténység! Nem a kereszténység az átverés, hanem az olyan ostoba üzenet, amelyik azt mondja, hogy mindig minden jó lesz.
Amikor kihívásod, amikor nehézséged van, akkor van itt az ideje, hogy megragadd ezt a szívedben. Akkor van itt az ideje, hogy azt mondjuk: Isten többet adott nekem, mint egy állatnak. Akkor van itt az ideje, hogy azt mondjam: Isten nagyobb ennél! Akkor van itt az ideje, hogy azt mondjam: Uram, hiszek, segíts a hitetlenségemen! Akkor van itt az ideje, hogy azt mondjam: Istenem, nekem többre van szükségem. Ez a Húsvét üzenete.
Az a Húsvét üzenete, hogy Jézust nem lehetett a sírban tartani. Még a legreménytelenebb pillanat sem a vége a történetnek Istennel. Ámen.