Valakinek a bizonyságán gondolkodtam ma reggel. Elmondta, hogy járt az Úrral, aztán megfakult az egész. Aztán elment Párizsba, ott élt két hónapot. Összetört a szíve abban az egészben. Aztán eldöntötte, hogy visszajön. Aztán azt mondta: „Isten elhívott engem. Bibliaiskola, csinálni fogom.”
Amint ezt eldöntötte, egyből felkínáltak neki mindent. Kapott volna egy lakást Párizsban, kifizették volna a képzését, amire mindig vágyott, azt mondta mégis, hogy nem. „Tudom, hogy eléggé megtört ez az idő. Tudom, hogy mire hívott el Isten.” Aztán elmesélte nagyon őszintén, hogy a hazaúton hatszor megbánta, hogy nem maradt ott. Mindenki azt mondta neki: kihagyod az életed nagy lehetőségét. Utóbb azt mondta nekem: igazán kihagytam volna a nagy lehetőségemet, ha azt választottam volna Isten akarata helyett.
Annyi minden van, ami beleszól az életünkbe, ami megakadályozza, hogy azt csináljam, amit akarnék, amit terveznék, amit remélnék, amit álmodnék. Az egészségem félbeszakíthatja az irányt amerre mentem, vagy a pénzügyeim, vagy egy kapcsolat.
A mai napon szeretnék arról beszélni, amikor Isten félbeszakítja azt, amit csinálnék. Ez más, mert amikor az egészségem, a pénzügyeim, a gazdasági helyzet megakaszt, akkor az nem enged választási lehetőséget. Isten azonban mindig ad választást. Ez meglepő, de nagyszerű.
Annyi minden beleszól az életünkbe. Úgy vagyunk vele: „Hát, ilyen az élet! Beleszól a főnököm az életembe. Ilyen az élet!” Ha viszont Isten beleszól az életünkbe, akkor sokan megbántódnak: „Isten nem szólhat bele az életembe! Az nem lehet.” Hívőkként ez az, amit tanulunk, hogy Isten beleszól az életünkbe. Nem mindig kedveljük, nem mindig élvezzük, de van nagyszerű gyümölcse az életünkben. Isten ránk hagyja a dolgot.
Emlékszem, amikor nekem is volt egy hasonló élményem. Tudtam, hogy Isten akaratát választom. Amikor Baltimore-ban tanultam egy évet. Isten azt mondta egy év után: gyere vissza. Nem tudtam, hogy miért. Nem tetszett annyira, mert szerettem ott lenni, nagyszerű volt.
Tudtam, hogy Isten egy évre hívott el oda. Azt mondtam: oké, jövök haza. Úton a repülőtér felé az autóban másfél óra alatt tízszer megbántam, hogy errefelé jöttem. „Mit csinálsz? Mit csinálsz?” Közben tudtam, hogy Isten akarata. Lehet, te olyan szellemi vagy, hogy azt mondod: „Miről beszélsz? Én sose bánnám meg, ha tudnám, hogy ez Isten akarata.”
Az egyik nagyszerű dolog egy kegyelemi gyülekezetben, hogy lehetünk őszinték még akkor is, ha nem tetszik annyira. Isten hív minket, és szabadságot ad nekünk, hogy véleményünk legyen róla, hogy ne tetsszen. Hálás vagyok, hogy jártam Isten akaratában, és egy csoda volt. Mert sok minden volt, ami nem kívánta ezt.
Emlékszel azokra az ökrökre 1Sám 6-ban? Mentek, amerre Isten vitte őket, de bőgtek miközben mentek. Mert a borjaik ott voltak az istállóban, és Isten a másik irányba vezette őket.
Isten beleszól az életünkbe, és egy másik irányba vezet, mint amerre mennénk természetileg. Egyértelműen mennék valamerre; tudom, hogy mit csinálnék, tudom, hogy mi a vágyam, tudom, kivel barátkoznék, és Isten azt mondja: nem. Én azt mondom, tudom, hogy képzelem el az életem, de Isten azt mondja:
– Nem! Ha Velem akarsz járni, van egy jobb tervem.
– Nekem ez nem tetszik, Uram. Nem vagyok benne biztos.
– Rendben van, hogy nem tetszik, csak járj velem. Rendben van, hogy bőgetsz közben.
– Oh, Uram, nem akarok erre menni.
Mint amikor elengedtem a pénzt a kosárba ma; vagy amikor elmegyek szolgálni, akkor az fáj; vagy beiratkozom a konferenciára, és amikor kifizetem, az a pillanat fájdalmas. Amikor járok bibliaiskolába, az rendben van – ott vannak a tesók, a tanár, élvezem, mindig hallok valami jót –, de ha jön a vizsga, akkor bőgetek. Erről az érzésről beszélek.
Amikor Isten beleszól az életünkbe, azt mondja, hogy állj!
Van három féle beleszólás. Egy Istenünk van három személyben. Mát 16-17-19 három közbeszólás. Ezekről szeretnék beszélni.
1) Mát 17 az Atya közbeszól: ez az én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok. Ismerjük a történetet. Jézus beszél az Atyjával a hegyen. Mózessel és Illéssel van ott. 17:4-ben Péternek van egy jó ötlete: Uram, jó nekünk itt lennünk.
Péternek van egy projektje, amit meg kellene valósítani. Majd én meg csinálom – mondja. Az Atya nem minősíti a tervét, hanem egyszerűen azt mondja: „Ez az én szerelemes Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok. Én vagyok az, Akit követni kell, én a figyelmed odairányítom a Fiúra. Én Jézusra irányítom a figyelmedet.”
2Móz 13:21 Isten vezeti az Ő népét, Izraelt:
2Móz 13:21 Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
Valaki kérdezte, hogy miért felhő és tűzoszlop. Szerintem azért, hogy látsszon. 🙂
Mi történt? Isten vezette őket. Ez volt az akarata. Az Atya vezetni akarta az Ő népét. Nem akarta, hogy a népe kóvályogjon a pusztában, csináljon, amit akar. „Merről kerüljük meg a hegyet? Erről vagy arról? Bemenjünk-e már az Ígéret Földjére, vagy nem? Elmenjünk a Sínai hegyhez megkapni a törvényt? Inkább menjünk a másik irányba.” Isten viszont megmondta, merre menjenek.
Péter éppen mondott valamit. „Uram, nem tudod, milyen illetlenség belebeszélni más szavába?” Isten beleszólt és megállította őt: ez az Én szerelmes Fiam, Jézust hallgasd. Az Atya vezetni akar minket.
2Móz 40:36-37 a tábor nem mozdult, amíg a felhőoszlop ott volt. Ha ott volt egy napot, akkor egy napot maradtak egy helyben, ha egy évet, akkor egy évet. Azt mondták: vezess minket.
Valakitől hallottam a következőt. Képzeld el, milyen lehetett, ha Isten vezet. Megállsz egy helyen, lecuccoltok, felvered a sátrat – a feleséged felrakja a dekorációt a lakásban –, aztán 3 percen belül elindul a felhőoszlop. Vagy a másik lehetőség: már két éve áll a felhőoszlop, már három éve. „Mikor megyünk már innen? Ismerem mindegyik homokszemet a sátram előtt. Elegem van belőle!”
Isten, az Atya azt mondja: tudom, hogy jó ötleteid vannak, mindig van újabb ötleted, de engedd meg, hogy hadd vezesselek. Tegnap erről beszélgettünk, hogy mennyire keres az ember. Hihetetlen, hogy egy nő 15 férfivel később még mindig azt gondolja, hogy a következő majd elég lesz. Elképesztő, de a szívünkben mindig keresünk.
Tudod, mi a baj ezzel? „Majd ez az állás elég lesz.” Nem lesz állás, férfi, nő, aki elég lesz. A 15. gyerek sem. Attól sem leszel elég fontos, elég jelentős. Nem fog megtörténni. A baj az vele, hogy Istennek közbe kell szólnia. Azt kell mondania: „Figyelj rám, van egy jobb ötletem. Tudom, neked is van egy újabb ötleted, újabb lehetőséged. Bármi is legyen az, sosem lesz elég. Sosem leszel elég fontos. Sosem fogod elhinni, hogy szeretnek. Sosem fogod tudomásul venni, hogy biztonságban vagy ezek miatt. Ha Velem jársz, az egy másik út.”
Tűzoszlop, felhőoszlop – Isten vezeti őket. Érdekes. Vannak emberek, akik úgy vannak vele: „Igen, Uram! A kezed legyen rajtam! Mindig vezess engem, Te vigyél ide és oda. Neked kell megcsinálnod az életemben. Legyen a kezed mindig rajtam, és akkor megyek.”
Vannak hívők, akik úgy vannak vele: „Szükségem van egy Vörös-tengerre minden második lépésnél ahhoz, hogy tudjam, Isten vezet engem. Ha ott van a víz, és egyértelmű a csoda, Isten átvisz engem középen, akkor tudom, hogy Isten vezet.”
Figyelj! Az Atya azt mondja az új szövetségben: „Hadd vezessem a figyelmedet valahova. Ez az Én szerelmes Fiam, Őt hallgasd.” Nem azt mondja: mindig kézen fogva foglak vezetni, forgatni, mindig szétválik a Vörös-tenger, minden második lépésnél lesz egy eget rengető csoda. Hanem azt mondja az Atya: „Tanulj meg Rám hallgatni! Tanulj meg Tőlem hallani! És Én azt mondom, hogy ez az Én szerelmes Fiam. Őt hallgassátok! Tanuld meg Őt hallgatni! Amikor Ő beszél, és azt mondja, hogy elvégezte, kifizette érted az árat, és a vére elég volt mindenért, akkor tanuld meg, milyen messzire megy a bevégzett munka.”
Hadd szakítsa félbe Isten a vádló, hazug, mérges, ostoba gondolataimat, az újabb nagy ötletemet! Hadd szakítsa félbe és mondja azt : engedd meg, hogy tanítsalak téged. Vágyjunk erre, hogy az összes útjelző tábla arra mutasson, amerre mennem kell.
Az életünk azonban nem ilyen, hanem úgy van, hogy mindenfelé mutatnak a táblák, és el kell döntenem, melyiket választom. Ez a testvér – akinek a bizonyságáról beszéltem – mondta, hogy amikor visszajött, volt egy nagyszerű hete, amikor úgy érezte, nincs része a gyülekezetben. Lehet, tudjátok, mit érzett. „Elképesztő volt, senki nem állt szóba velem, senki nem köszönt. Néha felhívtak, úgy hárman, vagy négyen, és azt mondták: bocs, nem téged akartalak. Csütörtökre kikapcsoltam a telefonomat.”
A magány – az érzés, hogy nem tartozom Isten akaratába, nem tartozom ide, fel kellene adnom, elég volt –, ha elfogadom ezt, ha elindulok abba az irányba, akkor egy önmegvalósító prófécia lesz. A végén tényleg azt találom, hogy messze vagyok. El kell döntenem, hogy ki tanít engem, kitől hallok. Nem mindig minden van rendben az életben. Döntéseket kell hoznunk.
Az Atya azt mondja: hallgass rám!
Lehet, az egyetlen hang, ami ezt mondja „ez az út, ezen kell járnod”, az Istennek a hangja. Lehet, minden más ellentmond ennek: a házastársam, pénzügyeim, a karrierem követelményei, az élet, ami eddig építettem. Lehet, minden ellent mond. Lehet az egyetlen hang, ami azt mondja „menj erre”, az Atya hangja. Ha viszont Ő mondja, hogy menj arra, akkor merj menni.
P. Barry mesélt egy esetről, amikor valakinek annyi jó oka volt, hogy abbahagyja a bibliaiskolát. 1Kir 19-ben Illés, az egyik legnagyobb próféta – olyan csodákat tett, hogy csak na –, Isten megkérdi tőle, hogy mi történik, miért akarja feladni.
1Kir 19:14 És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
Ahogy P. Barry mondta, annyi jó okunk van abbahagyni. Ezer jó okunk van, de egyik sem elég jó ok arra, hogy abbahagyjam a bibliaiskolát, a gyülekezetbe járást, a szolgálatomat, és mindenekfelett az Istennel való járásomat. Ez utóbbiról beszélek most. Ezért nem mondjuk folyton, hogy gyere gyülekezetbe, hanem azt, hogy járj Istennel.
Ha Vele járok, akkor eljövök gyülekezetbe is, nyilván. Isten akaratát választom, nem a gyülekezetet. Ez az, ami fontos nekünk. A gyülekezet sok minden más felett van. Igazán azért teszem, mert Isten akaratát választom. Ne álljunk le! Sok jó okunk van, de az Atya azt mondja: „Egyik sem elég jó ok, hadd szóljak közbe! Gyere Velem! Gyere az Én irányomba! Bízz Bennem! Hallj Engem, kövess Engem!”
Tanuld meg Istent hallani a Bibliádon, a közösségen, az üzeneten keresztül. Tanulj Istentől hallani! Kérdezz és tanulj meg hallani.
2) A következő félbeszakítás. A Fiú mondta:
Mát 16:23 … Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
Már megint Péter. Megint van egy jó gondolata. Jézus elkezdi mondani a tanítványainak, hogy a keresztre fog menni, a vére ki fog ontatni, és ez lesz a fizetség a bűnökért. Péter megragadja Jézust: ez nem történhet meg Veled, Isten legyen könyörületes Hozzád!
Értem, hogy miért. Szerette Jézust. Ő volt a tanítója, az egyetlen, Aki valaha valamire tartotta őt. Azt mondja Neki: ez nem történhet meg Veled! Jézus félbeszakítja: távozz tőlem, nem akarlak hallani, nem érdekel, amit mondasz.
Mit mond Jézus? „Én vagyok a megmentőd. Lehet, nem is kedvelsz Engem, de akkor is én vagyok a megmentőd.” Lehet, hogy nem hiszel Jézusban, de ettől Ő még a te mentőd. Ettől Ő még megfizetett érted a kereszten. Lehet, nem vagy Rá kíváncsi. Lehet, nem akarod Őt. Eldöntheted. Luk 19:47 Jézus sok mindenre tanította őket a templomban, és a nép elöljárói és vénei azon tanakodtak, hogyan veszítsék el, hogyan öljék meg Őt.
Ez a jogunk megvan. Amikor Isten beleszól az életünkbe, akkor jogunk van nemet mondani. Hátat fordíthatsz Jézusnak – bár nem ajánlom, mert nincs nagyobb veszteség az ember életében, mint elfordulni attól, Aki megmenthetné. Megvan a szabadságod rá, hogy nemet mondj. Mondhatod: „Nem vagyok kíváncsi Istenre. Nem kérek Jézusból. Ez nem érdekel.” Jézus mégis tanított. A legtöbben elutasították, de tanított, szolgált. Legtöbben elutasították Őt, de Ő kifizette a váltságot értünk.
Ez olyan, mint amikor valamelyik TV csatornát megbüntetik. Valami rosszat csináltak és a büntetés az, hogy nem sugározhatnak adott időben. Nincs adás. Válthatok egy másik csatornára, de van ebben egy üzenet. Még ez a világ is azt gondolja, hogy az nagyon ciki, amit adásba tettek. Van benne egy üzenet. Lehet, hogy a TV csatornának nem tetszik, de hatóságnak van tekintélye. Lehet, nekem nem tetszik, mert a kedvenc sorozatom ment, de valakinek tekintélye van ebben.
Jézusnak hatalma volt erre. Mát 20:28-ban mondja: Én nem azért jöttem, hogy Engem szolgáljanak, hanem azért jöttem, hogy Én szolgáljak, és az életemet váltságul adjam sokakért. Jézusnak volt tekintélye azt mondani: Én megfizetek értetek. Lehet, nem tetszik, lehet, nem vagy kíváncsi erre. Sátánnak nem tetszett, Izrael nem hitt Benne, de ez nem állíthatta meg Őt abban, hogy megtegye, mert volt tekintélye.
Tekintély. Istennek hatalma, joga van beleszólni. Lehet, nem tetszik, lehet, hátat fordítok Neki, de Ő azt mondja: Én vagyok a megmentőd.
Róm 5:10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.
Mit jelent ez? Ha Istennek volt tekintélye megmenteni, akkor van tekintélye megtartani bennünket. Az üdvösséged nem a jóságod kérdése, hanem az Ő tekintélyének kérdése. Ján 10:28-29 Neki van tekintélye megtartani. A Fiú közbeszól, de a gondolataim azt mondják: el vagyok veszve. „Tudod, milyen vagy! Ne mosolyogj a gyülekezetben, úgyis mindenki tudja, milyen vagy! Te is tudod. Ne próbálj átverni másokat!”
A Fiú közbeszól, és azt mondja: Én vagyok a te Megváltód, és Én nagyobb vagyok a gyengeségednél, a hazugságodnál, a múltadnál. Mint a dalban: soha semmi nem szakíthat el minket. Ez a nagy örömünk.
Róm 8:38-39 38Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, 39Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Semmi nem választhat el minket. Ha valami elválasztana minket, akkor Isten közbeszól, a Fiú közbeszól, és azt mondja: Én vagyok az ő Megváltója, Én megfizettem érte. Ez fontos nekünk.
3) Máté 19:13a Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék
A gyerekek abban az időben nem voltak nagy értékűek. Nem lehetett tudni, felnőnek-e. Veszélyes befektetés volt. 🙂 Nem tartották őket nagyra. Nem úgy volt, mint ma, ami vicces egyébként. Vannak családok, ahol nem lehet beszélgetni, mert a gyerek közbeszól – ez ostobaság. A gyereknek arra van szüksége, hogy a szülők legyenek fontosak egymásnak, és akkor ő biztonságban van.
Ebben az időben viszont a gyerekek egyáltalán nem számítottak. A tanítványok dorgálták őket. „Jézusnak nincs ideje erre. Nem foglalkozhat veletek, csodát kell tennie, tanítania kell. Nincs idő mellékesre.” Jézus félbeszakítja őket, ami inkább a Sz.Sz. szíve:
Máté 19:14 … Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.
Mit mond a Sz.Sz.? Nem engedi, hogy a természeti uralkodjon, hogy a természeti értékrendszer mérje fel, mi hova tartozik, minek milyen értéke van. A Szent Szellem közbeszól. Én ránéznék egy másik emberre, felmérném természetileg, és leszólnám, de a Sz.Sz. közbeszól: „Állj! Ez természeti. Ez nem Isten szíve, ez a régi, ami – Zsolt 119:25 – a porhoz tapad, ez így nem működhet. Errefelé nem mehetsz. Így nem gondolkodhatsz.” Ezek a Sz.Sz. szavai.
Ján 9:2 amikor a vak emberről kérdezik: „Ki a hibás? Ő vagy a szülei?” A Sz.Sz. szíve az, hogy nincs hibáztatás. Könnyen vagyunk így egymással: „Nem mondtam, hogy a te hibád, csak téged hibáztatlak.” 🙂
Eféz 4:32 a Sz.Sz. arra tanít minket, hogy bocsássunk meg egymásnak. Ne hibáztassuk egymást. Sz.Sz. közbeszól. „A te hibád volt, hogy elrontottuk azt a dalt!” Sz.Sz. azt mondja: „Állj! Ez nem így működik. Ne élj a természetiben! Az nem vezet sehova. Engedd, hogy félbeszakítsalak. Ez nem vezet sehova. Könnyű hibáztatni valakit, de ez senkinek nem ad semmit. Állj! Engedd szabadon! Bocsáss meg neki!” Tudod, mi történik, amikor megbocsátok és szabadon engedem? Azt találom, hogy én vagyok szabad. Ez a Sz.Sz. munkája.
A Szellem nem engedi, hogy a természeti uralkodjon. Közbeszól, hála Istennek. Ján 8:10 hol vannak azok, akik kárhoztatnak téged? – kérdi az asszonytól, akit házasságtörésen kaptak. Az asszony tényleg bűnös volt. Az emberek azt mondák: öljük meg, itt a vége. A törvény egyetértett velük. Jézus nem kárhoztatta az asszonyt, hanem egy új kezdetet adott neki. Erre tanít a Szellem, hogy Jézus Krisztusban nincs kárhoztatás Róm 8:11.
Isten nem azt mondja: itt az út vége. Egy hívőnek még a halál sem ez. Amikor ott vagyok szemtől szembe a halállal – persze, ott a félelem, mert arra még nem jártam –, de az sem az út vége. Isten azt mondja: nem itt van az út vége, hanem van egy új kezdet.
Annak az asszonynak azt mondta: „Én sem kárhoztatlak téged. Nem itt van a vége. Menj, és ne vétkezz többé! Kezdd újra! Járj Istennel. Adok egy új kezdetet.” Ezt teszi a Sz.Sz.
Amikor elveszítem az egyetlen barátomat és azt mondom: itt a vége; vagy a házastársamat, vagy akiről azt remélem, hogy az lesz; elveszítem az egészet, de a Sz.Sz. félbeszakítja a gondolataimat – kötél, golyó, méreg 🙂 –: állj, nincs kárhoztatás! Ez azt is jelenti, hogy van egy új kezdet.
Mát 19:14-ben azt mondja Jézus: ezek a gyerekek nem közönségesek, nem értéktelenek, hanem értékesek. Nem nagyszerű ez? A Sz.Sz. közbeszól: neked értéked van.
1Tim 1:12 Pál mondja: Aki engem hűnek ítélt. Mikor ítélte így? 15 év hű szolgálat után? Nem. Akkor, amikor még egyikünk sem barátkozott volna vele. Akkor, amikor még semmi jót sem csinált. Amikor csak a gyülekezet ellensége volt, Krisztus ellensége volt. Isten azt mondta: az Én hűséges szolgám lesz. Amikor megtért, azt mondta: te szolgálni fogsz egész életedben, járni fogsz Velem, te hűséges lesz. Pál azt mondta: tényleg?
Amikor Isten neked azt mondja, hogy szolgáld, akkor azt mondja: „Bízom benned. Kicsi dologban, nagyban, láthatóban, nem láthatóban, a gyülekezet előterében, egy sarokban, nem számít. Én értéket adtam neked. Én drágának tartalak téged. Nem vagy közönséges.” Ez a Sz.Sz. szolgálata.
Olyan könnyen lehetek megszokott az Úrvacsorával, vagy egy bemerítéssel, vagy egy új látogatóval, vagy egy új hívővel, vagy egy új nappal, mert már láttam sokat. „Nagy ügy? Nem számít!” A Sz.Sz. mondja: „Nem, nem! Értéked van.”
Róm 8:16 bizonyságot tesz a Sz.Sz., hogy Isten fiai vagyunk.
Az Atya közbeszól: engedd, hogy tanítsalak; Jézus közbeszól: Én vagyok a Megváltód; a Sz.Sz. közbeszól: ne engedd, hogy a természeti uralkodjon az életedben.
Nem tudom, milyen döntést hozol ma, holnap, holnapután. Lehet, fáj, de csak mész Istennel.
Nem tudom milyen döntést fogsz meghozni, de bátorítalak, járj Istennel. Isten hűséges. Ahogy járunk Vele hűségesen, nem bánjuk meg a dolgot. Döntsd el ma, merd azt mondani: oké, Uram, helyt adok. Mint amikor a bíróságon belekiabál az ellenfél ügyvédje: tiltakozom; és a bíró azt mondja: helyt adok.
Mi is így vagyunk ezzel, hogy ott vannak a kárhoztató, hazug, ostoba gondolataim, a természeti akar uralkodni az életemben, de Isten közbeszól: te az Enyém vagy, szeretlek téged. Mi azt feleljük: „Helyt adok. Uram, Neked van igazad, hogy közbeszóltál. Ez az irány, amerre menni akarok.” Ámen.