Ahogy a missziós mezőn kinn vagyunk, sok dolog átértékelődik. Azt hittük, hogy azért, mert sokat tudunk, minden rendben lesz. A bibliaiskolásoknak tettem egy érdekes kijelentést a meggyőződések felől: nem feltétlenül a meggyőződések fognak megtartani minket. Átvisznek nehézségeken, segítenek jó döntéseket hozni, de mi tart meg a nehézségekben?
Mi az, ami rávesz arra, hogy kimenjek az utcára evangelizálni? Nézek jobbra, nézek balra, nem figyel senki, aztán leülök egy padra, és azt mondom: én ezt nem tudom így csinálni. Mert rájöttem, hogy nincs örömöm. Aztán nekiálltam keresni, hogy minek kéne örülnöm.
Olvastam egy jó könyvet, ami összehasonlította a XIX. századi evangelizációt a XX. századival. Régen mennyire örültek az emberek, amikor hallották a jó hírt! Arra gondoltam: Hogyan tudnék evangelizálni, ha már én nem örülök neki? Nagyon érdekes volt.
Valójában elkezdtem kutatni. A Filippi levélről tudjuk, hogy az öröm levele. A levélben többször elhangzik: örüljetek! Aztán Fil 2:12-ben azt mondja Pál: félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez az üdvösségeteket. „Mi van?” Azt gondoljuk, hogy automatikus módon tudjuk leélni az életünket, de Isten gondoskodott arról, hogy ez ne legyen így. A hústestünk mindig kommunikálja ezt: te nem vagy méltó, te nem vagy rendben.
Egy módon nem vagyunk rendben. A tapasztalati életem sokszor azt mondja, hogy nem vagyok rendben. Annyira jó a bibliaiskola, mert megtanultuk, hogy van helyzeti igazságunk. Halleluja! Mellette az volt a nagyon megdöbbentő dolog, hogy tudok-e örülni az üdvösségemnek.
Aztán rájöttem, hogy milyen jó olyan emberekkel lenni, akik a megfelelő ok miatt örülnek. Nagyon egyszerűek lehetünk. Nem sekélyes módon, hanem azt mondjuk: „Feltámadt! Meghalt értem.” Aztán felálltam a padról, és ment tovább az evangelizálás. Nagyon érdekes volt.
Néha restart-olni kell magunkat, és újra feláll a rendszer. 🙂 Újraindítjuk magunkat. Aztán beszéltem valakivel arról, hogy ha nagyon elkutyulunk valamit a számítógépen, akkor rendszer visszaállítást csinálunk. Visszanézzük a dátumot, és azt mondjuk: Ott rendben voltam! Nekünk viszont nem kell ezt csinálni.
Van egy mondatom: Az egészséges valódi örömöt mindig megelőzte az egészséges valódi félelem. Tudjuk azt, hogy a teljes romlottság tana része az evangéliumnak. Rájöttem, nem elég azt mondani csak: Jézus szeret. Az emberek nem értik.
Ma az jellemzi az embert, hogy félelem nélkül éli az életet. Minden butaság miatt fél, de a valódi ok miatt nem fél. Mi segíthetünk ebben, ha te érted, hogy te minek örülsz. Úgyhogy nézd meg: az üdvösséged a legnagyobb örömöd kéne, hogy legyen. Luk 10-ben azt mondta az Úr Jézus: annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben. Ha ez a gyülekezet ennek fog örülni, akkor ez megállíthatatlan gyülekezet lesz. Semmi nem fogja elrontani a napodat. Ámen.
P. Kende
Az előző Istentiszteleten P. Shane-nel a forrásról és a növekedésről beszéltünk. Már előzőleg (2013.09.18. P. Kende Az AGAPÉ szeretet tölti meg az életünket tartalommal) sok utalást tettünk arról: elhagyni a szeretetet. 1Kor 13-ban az AGAPÉ szeretetről beszélünk, arról a szeretetről, ami Isten szeretete. Lenyűgöző, hogy jelen van a mi életünkben!
Szoktunk ezen elkeseredni: én sokszor nem szeretek így. Ám ha egyszer is megtörtént az életünkben, az isteni csoda. Úgyhogy ez az Ő munkája az életünkben. Ha Isten engedi, akkor arról fogunk beszélni, hogy hogyan ne hagyjuk el ezt az utat, hogyan ne térjünk le erről az útról.
5Móz 28:13 Fejjé tesz téged az ÚR, nem pedig farokká, és mindinkább feljebb való leszel, nem pedig alább való, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket ma parancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd;
Ahogy 1Kor 13-at olvassuk, annyira éles ez a kép, hogy milyen Isten szeretete, és mennyire nincs ez meg nekünk, mennyire nem élünk ezzel, mennyire könnyen kicsúszunk belőle. Beszéltünk arról, hogy Pál azért beszélt erről a korinthusiaknak, mert komoly problémáik voltak ezzel. Nem voltak türelmesek, nem voltak tekintettel egymásra, irigykedtek, és a maguk hasznát keresték. Könnyen bepöccentek, könnyen haragra gerjedtek, és Pál ezért beszél nekik erről, hogy milyen Isten szeretete.
Még két verset nézzünk meg:
1Sám 18:1 Miután befejezte a beszélgetést Saullal, Jónátán lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jónátán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét.
Dávid és Jónátán megértik egymást. Jónátán szereti Dávidot önzetlenül, úgy, mint saját magát. Nincs köztük érdek, nincs köztük irigység, csak az Úr. Van még valaki más is a képben:
1Sám 18:8 Saul ezen igen megharagudott, és nem tetszett neki ez a beszéd, mert azt gondolta: Dávidnak, lám, tízezret tulajdonítanak, nekem pedig csak ezret, így hát már csak a királyság hiányzik neki!
„Mi más kellhet még neki, mint a királyság?”
1Sám 18:9 Ezért Saul attól a naptól fogva mindig rossz szemmel nézett Dávidra.
A társadalmunk – P. Schaller prédikált erről és annyira megáldott, annyira idetartozik, hogy akarok beszélni erről – tanítja az embereket a jogaikra: Neked jogaid vannak!, és az érzelmekre: Érezd magad jogosultnak!
„Érezd úgy, hogy neked jogod van dolgokra, és neked jogod van elvárni. Neked jogod van elvárni az élettől, hogy szórakoztasson. Neked jogod van elvárni a mai naptól, hogy ez egy jó nap legyen. Neked jogod van elvárni az államtól, hogy gondoskodjon rólad. Neked jogod van elvárni a melletted lévőtől, hogy úgy tegyen, ahogy az neked tetszik.”
Miért? Azért, mert így az ember könnyen úgy érzi, hogy rosszul bántak vele, visszaéltek vele, kihasználták, és így könnyen keserűvé válik. Igazán a keserű embereket könnyebb kihasználni. Egy ügyvéd könnyen kihasználja: „Úgy érzi, hogy rosszul bántak önnel? Perelje be a munkaadóját.” – és abból én gazdag leszek.
„Perelje be az orvosát! Pereljen be mindenkit! A gyorséttermet, mert meleg volt a kávé…” Mi történik? Az, hogy használják azt az embert, aki keserű. Egy politikus könnyebben tud manipulálni egy olyan embert, aki keserű. Lehet, hogy nem szervezett ez a dolog, de szellemi, az biztos. Zsid 12:15-ben beszél erről, hogy ez a cél, hogy elszakadjunk Isten kegyelmétől, és hogy a keserűség felnőjön a szívünkben.
A Szellemmel betöltött gyülekezetnek nagyban ez az elhívása, hogy kihívja a kultúrának a hazugságait, hogy szembemenjen ezzel. A kultúránk azt mondja: „Nincs más választásod. Megértjük. Ezt kell tenned. Mindenki ezt csinálja, úgyhogy rendben van.” Itt gondolhatunk bármire. Egy tizenévesnek a drogokról: „Mindenki ezt csinálja, úgyhogy rendben van.” A piálásról: „Mindenki ezt csinálja. Rendben van.” Az abortuszról: „Nincs más választásod, megértjük.”
Tudod-e? Magyarországon évente hét-nyolcezren szívrohamban halnak meg, hatszáz körül az utakon, és tavaly több mint harminchatezer(!) gyereket abortáltak el. Ez azt jelenti, hogy mire véget ér az Istentisztelet egy órája, négy terhességgel kevesebb lesz az országban.
Miért mondom ezt? Azért, mert a társadalmunk azt mondja ennek az embernek: „Megértjük. Nehéz a házasságod. A kocsma az egyetlen megoldás. Ott van a támogatókör az ilyenek számára. Gyere oda, ott mindenki megért téged.” Ez hazugság. Miért, mit mondanak? „Élj önsajnálatban. Te vagy az áldozat. Téged kihasználtak. Veled visszaéltek. Ezt nem lehet csinálni. Neked jogaid vannak.”
Mi ennek az eredménye? Egyszerűen csak keserű leszek, és utána könnyű engem kihasználni. Utána könnyű velem visszaélni. Mert azon a helyen vagyok, ahol nem a fej vagyok. Hanem farok, amit csak csóválnak; vissza lehet élni velem, és ki lehet használni engem.
Mi történt Saullal, és a fajtájával? A Zsolt 107. versben van egy vers, ami Izraelről szól: bujdokoltak a pusztában, a sivatagban. A héber kifejezés azt jelenti, hogy hibázni. Azt jelenti, mint amikor valaki leissza magát, és csak kóvályog erre-arra. Kóvályogtak, eltévelyedtek – ezt a szót használja rá. Ez az, ami történt a zsidókkal abban az időben, mert nem követték Isten akaratát. Mi történt? Ők lettek a farok, nem a fej, mert nem követték Isten akaratát. Azért csak kóvályogtak a pusztában, és el voltak veszve, és nem találták az irányukat.
Sok hívő azt mondja: „Hagyj engem békén. Én hívő vagyok, rendben. Hagyjál engem a Bibliával. Hagyjál engem a gyülekezettel. Hagyjál engem a szolgálattal, az elhívással, a közösséggel. Hagyjál engem békén, van nekem elég bajom, és azt akarom, hogy békén hagyjanak.” Mi történik? Elkóvályog a tantól.
Feltűnt-e az 5Móz 28:13-ban: ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek parancsolataira. Ez a tanról beszél. Ha hallgatom a tant, ha felépít a tan, akkor az egyenesen tartja a szívemet, akkor nem tévelyedek el. Akkor nem csúszom meg. Akkor nem hagyom el az igazság útját, a szeretet útját.
Péld 21:16-ban beszél az élet nélkül valók gyülekezetéről, a halottak gyülekezetéről. Ez lehetséges velem. Hívőként átigazolhatok egy élő gyülekezetből a halottak gyülekezetébe. Milyen emberek ők? Olyan, aki úgy érzi, hogy nincs választása. Aki úgy érzi, hogy be van fagyva egy helyzetbe, be van szorítva valamibe, vagy pénzügyileg: nem tudok kitörni; vagy egészségileg: nem tudok kitörni; vagy a kora: nézz rám, öregszem!; a házassága: olyan amilyen, és nem tudok kijutni belőle.
Mit mondok ezzel? Én a farok vagyok, és nem a fej. Nem én vezetem az életemet, hanem engem irányítanak. Nem én megyek, amerre fontos, amerre érdemes menni, hanem képtelen vagyok. Be vagyok szorítva, be vagyok zárva, és keserű vagyok. A régi szívem erről beszél nekem folyton. A társadalmunk sajnos erről beszél általában. Amikor azt mondják: neked jogaid vannak; az igazán csak erről szól, hogy legyél keserű azért, mert senki nem figyel arra, ami neked jár.
Sátánnak ez az akarata az életünkben: nincs választásod, nem mehetsz sehova. Viszont ha a Szent Szellem tanít minket, úgy ahogy a 09. 18-i üzenetben beszéltünk erről: gyakoroljuk magunkat az agapé szeretetben, fejezzük ki az agapé szeretetet; ha ez történik, akkor valami más lesz az életemben. Azt mondja Préd 8:1-ben: az arcunk akkor ragyog. Amikor bölcsesség van az életünkben, akkor másik módon élek.
Nagyon érdekes, mert Jónátán a trónörökös. Ő tudja, hogy Dávid fog egy nap a trónon ülni. Dávid a barátja, hálás a barátságáért, és örömük van. Saul jól számol, és ő tudja, hogy Dávid átveheti a trónt. Ezért gyűlöli őt, gyanakszik rá, és utálja őt. A kérdés: Kinek a tekintete ragyog? Kinek van öröme? Kinek van szabadsága? Kinek van bátorítása? Jónátánnak van bátorítása. Ő az, aki a helyes úton jár.
Könnyű lenne így gondolkodni? Sebzetten és haragudva? Irigykedve és félelemmel? Igen, könnyű lenne. Nagyon könnyű így lenni: panaszkodni, gyanakodni, gyűlölni a szomszédomat, gyűlölni azt, aki mellettem van. Lehet, hogy kívülről jól nézek ki, de belül valami rág engem, valami eszik engem. Miért? Azért, mert 1Kor 13:5 az agapé szeretet nem gondol gonoszt. Ez az egyik fő jellemzője, hogy nem gondol gonoszt.
Mi történik? Hiányzik az agapé szeretet. Amikor Saul hátradől és behunyja a szemét, akkor arról álmodozik: hogy nézne ki Dávid nyárson? Honnan tudom? Onnan tudom, hogy megpróbálta. Dárdával többször megpróbálta odaszögezni a falhoz. Erről álmodozik. Megtörténhet-e velem, hogy ránézek a testvéremre és: Milyen jó lenne, ha elbukna! Megtörténhetne, hogy így gondolkodom. Megtörténhetne, hogy negatívan gondolkodom a testvéremről. Megtörténhet, hogy irigykedem rá, mert az ő szolgálata áldottabb, az ő szolgálata örömtelibb.
Mit csinál Saul? Kivetíti a gyanakvását Dávidra. Bármit is tesz Dávid, ha Dávid ránéz és mosolyog, akkor Saul tudja, hogy miért csinálja: „Ennek is van valami sunyi oka. Ennek is van valami aljas oka. Ezzel is van valami célja.” Dávid pedig nagyon egyszerű közben. Nem túl bonyolult. Ő csak hálás, hogy szolgálhatja az Urat, él Isten előtt, öröme van és az ő arca ragyog. Jónátán arca is ragyog.
Saul rájuk néz, és azt mondja: „Mit vigyorogsz? Minek örülsz? Te meg mit akarsz tőlem?” Miért? Azért, mert kivetíti a gyanakvását, és így néz a testvérére, a másik izraelitára, arra az emberre, aki a legnagyobb támasza lehetne az életében.
Mi nem így gondolkodunk egymásról. Nem így nézünk egymásra. Jónátán és Dávid között miért nincs gyanakvás, miért nincs irigység? Jónátán mondja egyszer: „Én tudom, hogy egyszer te leszel a trónon, és én ott leszek melletted. Én a barátod leszek, és örülni fogok, hogy te vagy a trónon.” Hogyan mondhatja ezt? Agapé szeretet, Isten szeretete – ez az egyetlen, ami működik. Miben élek?
Nagyon sok ember él képzelt vagy valós sérülésben. Mi az, amit Saul csinál? Képzelt sérelem. Igazán semmi oka nincsen rá, de elképzeli magának. Luk 23:34-ben Jézus a kereszten volt. Ebben a képben Jónátán olyan, mint Jézus. Jézus a kereszten van, odaszögezték, megölik. Gyűlölik, leköpték, megverték, gyalázták, kínozták, megszégyenítették, elutasították; és mit mond? „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.”
Az agapé szeretet még a valós sérelemre is azt tudja mondani: „Nem! Nem ez irányítja az életem. Nem ez határozza meg az életem.” Ezért beszélünk erről. Mert mi legyen? Mi vezetjük az életünket, vagy a körülmények vezetik az életünket? Az agapé szeretet megadja nekem a jogot, a szabadságot, hogy én vezessen az életemet, hogy szabad legyek arra, hogy cselekedjek, hogy szabad legyek arra, hogy adjak.
A másik oldalon, Saul oldalán nincs agapé szeretet. Ott a körülmények irányítják az életemet. Még egy képzelt sérelem is tönkretesz mindent, amíg ezen az oldalon még egy valós sérelem sem állíthat meg engem.
Egy testvér mesélte nekem, hogy egy hívőtől hallott a gyülekezetünkről rossz dolgokat, hogy miket csinálunk. Visszakérdezett: Honnan tudod? Azt mondta: „Hallottam valakitől, aki régen járt a Biblia Szólba.” Mit gondolunk erről? Azt gondolom róla, hogy azt az embert félrevezették. Jogom van így gondolkodni. Miért? Az agapé szeretet miatt.
Azért, mert ha Jézus a kereszten azt tudta mondani: Atyám, bocsásd meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek; akkor én nem mondhatom ezt? Akkor én nem szerethetem a testvéremet, akit félrevezettek velem kapcsolatban? Vagy aki elbukott valamiben? Vagy akit zavar valami, amit csinálunk, és ezért rosszakat mond rólunk? Ha ő gyűlöl engem, akkor nekem is gyűlölnöm kell őt?
Azt gondolom, hogy megvan a jogom, hogy imádkozzam, megvan a jogom, hogy szeressek, megvan a jogom, hogy bátorítsak. Vannak emberek, akik rosszakat mondanak rólunk, mert elmentek. Nem járnak a gyülekezetbe, és sajnos az Úrral sem, sokan közülük. Ránk néznek, és zavarja őket, akik még mindig szolgálják az Urat. „Mert ha ők még mindig szolgálják az Urat, akkor én, aki elmentem, én hülyeséget csináltam.”
Mi van, ha valaki megbánt engem? Azt mondja 1Kor 13-ban, hogy a szeretet megbocsájt, hogy a szeretet mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. Ez az, ami történik. A világ tele van 2Pét 3:16 tanulatlan és állhatatlan emberekkel. Mit akar Isten? Azt akarja, hogy stabilak legyünk. Azt akarja, hogy legyen meggyőződés az életünkben, ami a szívemben kezdődik. Hogyan? Azzal, hogy látom az Ő kegyelmét.
Mit mondanánk Saulnak? Azt mondanánk – 2Pét 3:18 – „Saul, növekedjél Jézus Krisztus kegyelmében, és az Ő ismeretében. Saul, tudd meg, hogy ismer, hogy mennyire szeret téged, mennyire melletted áll. Ha el tudod ezt fogadni, akkor tudod szeretni Dávidot, tudsz bízni benne, és azt tudod mondani: tulajdonképpen a királyságom erősebb, ha ez az ember itt van velem, bízom benne, és járhatok ebben.” Megváltozik a gondolkodása. Ez az, amire szükségem van. 1Kor 13. az agapé szeretet megváltoztatja a gondolkodásomat. Másként nézek emberekre.
Vannak férfiak, akik a feleségüknek a gyengeségeiről szeretnek beszélni. Legalább is elmélkednek rajta nagyon sokat, amikor belefutnak a feleségük gyengeségébe, valamibe, teljesen mindegy, hogy mi az. Szeretnek erről elmélkedni. Elfelejtenek azonban egy apróságot: ennek a nőnek megvan a bátorsága, a türelme, a szeretete, hogy vele éljen. Képes veled élni! Próbálj erre emlékezni és légy hálás.
Viszont ez megtörténik, ha azon az oldalon vagyok, hogy keserű vagyok, be vagyok szorítva. „A házasságomban benne vagyok, és nem léphetek ki. Mert Isten azt mondja, hogy nem léphetek ki, mert Ő gyűlöli a válást.” Figyelj! Te igent mondtál szeretetből, ő is igent mondott szeretetből. „De hiba volt!” Nem, nem volt hiba. Igent mondtatok. Nem áldozat vagy, de ezt csak az agapé szeretet végezheti el a szívedben. Csak az tehet téged szabaddá arra, hogy másként nézd a helyzetet, hogy másként magyarázd a helyzetet, hogy másként értelmezd a dolgokat, amikbe belefutsz; hogy azt tudd mondani: van itt valami nagyobb, van itt valami fontosabb.
Saul azt mondhatná: „Dávid és én? Van itt valami, ami nagyobb. Nem az, hogy ki hordja a koronát, ki ül a trónon, hanem Isten akarata, Isten népe, Isten terve nagyobb mindkettőnknél. Isten tudja, hogy mit csinál, merjünk bízni Benne. Mert tudom, hogy Ő szeret engem is, és a javamat akarja.” Erre van szükségem.
Nagyon sokszor az ellenségem nem érti, hogy mit csinál. Tényleg nem érti, hogy mit csinál. Tényleg nem tudja, hogy mennyire fáj, amit csinál. Nagyon sokszor. Lehet, hogy tudja, de akkor is, van jogom szeretni? Van jogom imádkozni? Azok az emberek, akik eldöntötték, hogy nem vagyunk egyház, aztán mégis elismerték, aztán mégse, aztán mégis,… azok tudják, hogy mit csinálnak? Nem, nem tudják, hogy mit csinálnak. Azt hiszik, hogy tudják, azt hiszik, hogy politika, azt hiszik, hogy valláspolitika, de nem tudják, hogy mit csinálnak. Imádkozhatunk értük? Szerethetjük őket? Szerintem, igen. Szerintem fontos. Szerintem jelentős.
Mi történik? Ha azon az oldalon vagyok – már említettük ezt a verset, 201309.11. P. Kende: Szent Szellem szeretet hitünk legkiválóbb útja – Péld 17:4 a csalárd hallgat a gonosz nyelvre. Mit jelent ez? Ha annak az embernek, akinek nincs a szívében szeretet, azt mondom: „Hallottad? Van valami mondanivalóm Dávidról.” – azonnal ott a figyelme: „Mondjad! Beszélj nekem!” Érdekli.
Jónátánt ezen az oldalon azonban nem érdekli. Saul próbálja neki mondani: „Hát nem veszed észre, hogy mi történik? Nem látod, hogy mi a fontos? Nem látod, hogy veszítesz valamit ebben?” Jónátán azt mondja: „Engem nem érdekel. Én szeretek, úgyhogy tudok veszíteni, ha kell, ha arról van szó.”
Egy férj azt mondhatja: „Nem érdekel. Hajlandó vagyok veszíteni a feleségemért.” A feleség azt mondhatja: hajlandó vagyok veszíteni a férjemért. Ez nagyszerű dolog.
A társadalmunkban szeretjük hallgatni a hazugságokat; talán nem személyesen, de a társadalmunk igen. Ezért létezik a bulvársajtó. Csináltak egy felmérést valahol az olvasók között, azt kérdezték: Elhiszed, ami ebben írva van? A túlnyomó többségük azt mondta, hogy nem. „Akkor miért olvasod?” „Csak élvezem. Érdekes olvasni.”
Miről szól ez? Szeretek rosszat hallani. Szeretem hallani, hogy valakinek baja van. Hallani akarom a kritikát, a hazugságot, a szemetet, a mocskot. Hallani akarom ezeket a dolgokat. „Figyelj! Téged is megbántott Dávid?” „Engem is megbántott, igen. Legyünk barátok ebben a dologban.” Hallani gonosz híreket – nincs ebben szeretet.
A főnököd a cégnél. Hányan pletykálnak róla, amikor nincs ott? Lehet, te vagy a főnök a cégnél, az alkalmazottaidról hogyan gondolkodsz? Nem naivitásról beszélek, hanem arról: imádkozni, szeretni, keresni a legjavát, és nem akarom hallani a rosszat, nem vagyok kíváncsi rá, nem érdekel.
Ha letérsz az agapé szeretet útjáról, akkor bekerülsz a halottak gyülekezetébe: ez a kritikusok gyülekezete, ez a probléma megtalálók gyülekezete, ez a törvénykezők gyülekezte, ez az ítélkezők gyülekezete, ez a halálnak a gyülekezet. Isten ments! Péld 21:16 halottak gyülekezete.
Ha valaki tanít engem arra, hogy hogyan kell panaszkodni; hogyan kell azt érezni, hogy átsiklottak fölöttem, hogy figyelmen kívül hagytak, hogy elhanyagoltak, hogy senki nem törődik velem, te áldozat vagy; akkor ez nem segít nekem. Ez nem a barátom. Ez nem áll mellettem, mert nem vezet engem az agapé szeretetben.
Miért? Mert Isten szeretete 1Tim 6:6 miben vezet engem? Azt mondja ott: nagy kincs az istenfélelem megelégedéssel. Az „Isten szerint való”-ság megelégedéssel – ez nagy kincs. Ez nagy nyereség. Hatalmas dolog az életemben, és erre van szükségem.
A nyughatatlan emberek: „mindig tovább kell mennem, mindig mennem kell valahova, nem tudok megnyugodni, menjünk a következő helyre, a következő szolgálatba, a következő gyülekezetbe, a következő házasságba, mert semmi nem jó soha, mindig elégedetlen vagyok” – ennek nagyon sokszor ez az oka, hogy megtanítottak erre: nekem jogaim vannak, nekem jár ez, tessék megadni nekem.
Van viszont másik életmód:
Préd 8:1b A bölcsesség megvilágosítja az ember arcát, és kemény vonásai megenyhülnek.
A bátorságról beszél. Azt mondja: olyan leszel, mint egy oroszlán, te leszel a fej. Bátorságot ad az, ahogy megmaradok Isten szeretetében, mert megmaradok az igazságban; és nem megyek le arra az útra, ahol szeretem a rossz híreket hallgatni. Nem érdekel a halottak gyülekezet, köszönöm. Én élő gyülekezetben akarok lenni. Olyan testvérekkel, akik igazságot szólnak, akik szeretnek, akik kiigazítanak, ha kell.
Ha Saultól megkérdezném: Hogyan érzenéd magad, ha azt hallanád, hogy Dávid súlyosan megsebesült a csatában?; akkor ő azt felelné: „Nagyon boldog lennék. Köszönöm, Istenem.” Mit mondott Káin? „Őrizője vagyok én az atyámfiának?”; miközben az ujjlenyomatai mindenütt rajta vannak a hullán. Ha azt hallja, hogy valami baj történt: „Törődnöm kell nekem vele? Ugyan már! Hol érdekel engem?” Azt hiszed, hogy így rendben van, de Péld 13:15 a vers végén azt mondja: az utad nehéz, éjszakánként nem tudsz aludni, megőrülsz a gyűlölettől, a félelemtől és az irigységtől.
Azt próbálom mondani, hogy ha az agapé szeretetben gondolkodunk, akkor elképesztő módon haladunk előre Istennel, akkor hihetetlen módon növekszünk, mert nem a halottak gyülekezetében vagyunk, hanem az élőkében. A fej vagyunk, és nem a farok. Mi vagyunk a vezetők az életünkben, és nem kell feladnom. Nem kell azt mondanom: Ó! Én nem tudok semmit csinálni; hanem azt mondhatom: „Istennek van egy terve. Imádkozhatok, szerethetek, kereshetem, felállhatok a mai nap, és azt mondhatom: hadd menjek tovább.”
Mi történik? Jézust odaszögezik egy keresztre, és azt mondja: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit tesznek, Luk 23:34. A másik oldalról: Júdás. Júdás azt mondja: velem visszaéltek; és Mát 27:3 elmegy és felakasztja magát, mert nem tud elbánni ezzel. Mert ő a farok, ővele visszaéltek. Őt kihasználták, és nincs bátorság az életében, nem mer szembemenni a dolgokkal. Nem mer visszamenni a tanítványok közé, és azt mondani: „Elárultam Őt, Istenem, bocsáss meg! Vajon van-e megbocsátás nekem is?” Aztán tanúja lehetne a feltámadásnak, és a megoldásnak, de nem! Mert ő pici ember beszorítva pici helyre. Mert szeretet nélkül pici ember vagyok beszorítva pici helyre.
Örvendezünk-e, amikor egy másik tisztességet kap? Igen. Emlékszem, P. Bendegúz egyszer egy felajánlásnál azt mondta, hogy jött be a csotrogány autójával a gyülekezetbe, és látott egy nagy monstrum szuperautót, amin volt egy halacska, és arra gondolta a szívében: „De jó! Vannak hívők, akiknek jól megy.” Erről beszélek.
Mi ez? Ez agapé szeretet. Nem azt mondom: „Hé, Isten! Neki miért? Nekem miért nem?”; hanem öröm van a szívemben: Köszönöm, Uram, hogy megáldottad a testvéremet. Mélyen örvendezem, amikor valakinek tisztessége van, Róm 12:15. Mélyen örvendezem, amikor valami jó dolog történik.
A Bibliámban itt van P. Marian Józsi egyik hírlevele. Olvasom, és örömöm van benne. Miért? Azért, mert van áldás a szolgálatukon. Miért? Azért, mert szeretem a testvéremet, és hálás vagyok érte. Nemsokára lesz megint a színdarabunk. Mi van, ha jól sikerül? Akik nincsenek benn a színdarabban, hogyan gratulálnak? Épp csak foghegyről? Lehetne ilyen a szívünk, gondolkodhatnánk így.
Gondolkodhatnék így, amikor valakinek a munkahelyen azt mondják: ő lett a hónap dolgozója! Tapsolhatok unottan, és mondhatom logó orral: Gratulálok. Ez azonban irigység a szívben.
Erről beszélünk, hogy Isten azt mondja: „Hé, figyelj! Örvendezz Velem, Saul. Te pici ember, ismerd meg a szeretetemet. Azért lettél hívő. Bocsáss meg sokat. Miért? Azért, mert az agapé szeretet ezt teszi. Figyelj, Én szeretnélek megtisztelni téged azért, mert Velem gondolkodsz. Azért, mert egészségesen gondolkodsz. Ám ha nem teszed, akkor hogyan tehetném?”
Mi van, ha a testvérem elbukik „Huh. Nem én voltam. De jó!” Nem így! Hanem Gal 6:1-2-3 „Testvérem! Hadd segítsek neked! Gyere velem. Imádkozzunk együtt.” Imádkozzunk érte, megtörtek vagyunk. Fáj, hogy elbukott, és keressük a helyreállását.
Annyira nagyszerű ez a téma!
Van egy másikfajta közösségünk. Mal 3:16 az Őt félők összejönnek. Miről beszélnek, mi a közösségük? Megítélik valamelyik testvérüket? Erről beszélnek? Ezt csinálják azok, akik Őt félik? Nem! Hanem azt mondjuk egymásnak: „Figyelj? Istennel képesek vagyunk. Istennel.” A gyülekezet leggyengébb tagja is nagyon-nagyon értékes. Az Úr hallja és örvendezik. Miért? Azért, mert az Ő szíve van az Őt félőkben. Ezt szeretné látni.
Nem tudunk ránézni egy térképre anélkül, hogy ne imádkoznánk az emberekért ott, hogy ne mondanánk: „Uram, kérünk, adj ébredést Németországban. Uram, kérünk, áldd meg a gyülekezeteinket Franciaországban. Uram, kérünk …” ; és az emberekre gondolunk, akiket ismerünk, és azokra, akiket nem ismerünk.
A minap, ahogy mentem át a földszinti termünkön, csak örültem, és ima volt a szívemben: P. Csabáért, P. Dolgosért, P. Borciért… Miért? Azért, mert ez az Ő munkája, és az Ő szeretete. Beszéljünk sokat egymással így, és Isten tanítani fog minket az agapé szeretetre. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked. Hálásak vagyunk Neked, és áldunk Téged. Köszönjük, hogy tanítasz minket, hogy annyit beszélsz nekünk erről a szeretetről. Köszönjük Neked, hogy annyira meg akarsz találni minket a Te gondolataiddal – mert a Te gondolataidra van szükségünk –, hogy át akarod adni ezeket nekünk, hogy bátorítani akarsz minket, hogy vezetni akarsz.
Köszönjük, Urunk, hogy hihetjük a legjobbat, hogy imádkozhatunk, hogy bízhatunk, hogy kérhetünk, és nem veszítünk, hanem az arcunk ragyog, és bátorságunk van. Nem áldozatok vagyunk, hanem Veled járva a fej vagyunk, és mi megyünk Veled, vezetjük az életünket. Köszönjünk, Urunk. Áldunk Téged!
Urunk, kérünk Téged, szabadíts meg minket minden féle sebekből, mindenféle büszkeségből, mindenféle hazugságokból, amiket ránk nyomott a légkör, vagy a társadalmunk, vagy a gonosz kis szívünk. Kérünk, Urunk, szabadíts minket. Adj nekünk szabadságot Veled járni ebben a szeretetben!
Ámen.