Áldottak vagyunk a hűségben & Isten jelenléte mindent átformál & Dániel 70. hete (2015. Újévi Konferencia #2)

2015 január 2. péntek  11:00

 

P. Borci

Először szeretnék egy történetet elmesélni. Viszont ez nem mese, hanem valóban így történt. Van erre itt néhány élő tanú. 🙂 Nagyon jellemző rám ez a történet, velem állandóan ilyesmi történik.

Amikor én voltam bibliaiskolás, akkor minden valamirevaló legény elment Szibériába „hittéríteni”. 🙂 Én is azt gondoltam, hogy csatlakozom egy ilyen csapathoz. A megfelelő időben ott is voltam a vasútállomáson, csak rossz vasútállomásra mentem. 🙂 A vonat a Nyugatiból indult, én pedig a Keletibe mentem, vagy fordítva, erre pontosan nem emlékszem. A lényeg az, hogy elkezdődött számomra egy ámokfutás ezzel kapcsolatban. Felültem egy következő vonatra, mentem a csapat után. Szilveszter volt. Nem tudom, hogy most ez megtörténhet-e, vagy sem, de nem engedték át a vonatot a határon. Engem, mivel erőszakoskodtam kicsit – „Értsék már meg, nekem mennem kell! Talán utolérem őket még a határon.” –, külön bezártak.

Aztán átjutottam a határon, felültem egy vonatra. Moszkva – még egy rémálom. Időnként nem engedtek be a vasútállomásra, mert nem volt jegyem. Viszont a biztonsági őrök néha kifutottak és bakanccsal összerugdalták vagy gumibottal verték azokat, akik az előtérben voltak. Egészen jól bírtam úgy félútig, amikor is a harmadik vagy negyedik napon észrevettem, hogy valószínűleg az orosz-ukrán határon elvették a pénzemet. Akkor ott egy fajta aggodalom lépett fel a szívemben. 🙂 Azt gondoltam: Akkor most megyek az Íráshoz!; de az Írás nem szólt hozzám. Próbáltam imádkozni, de az imádságom a vonatfülke tetejéig sem jutott el. Voltál már így? 🙂

Akkoriban az volt a szokás, hogy a vasútállomásokon felszálltak a vonatra bábuskák hatalmas rakott szoknyában, és szárított halat, jégkrémet árultak, amikor kint kb. -40°C hideg volt. 🙂 Én ott ültem szomorúan a Bibliámmal, ami nem akart szólni hozzám. Az egyik bábuska odajött hozzám, és csodás angyali – nyilván orosz – nyelven csicseregni kezdett :-), és adott nekem egy jégkrémet. Valahogy ez kizökkentett engem a hitetlenségemből, az aggodalmaimból. Utána már teljes bizalommal az Úrban mentem végig, pedig történtek dolgok még utána is. Most nem mondom el a többit. Viszont kaptam egy verset az Úrtól:

Zsolt 36:5 [36:6] Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!

Jó sok évvel később egyszer a P. Bartha Attilával beszélgettem, és éppen akkor „elgurultak a gyógyszerei”, azaz elment minden józan esze :-), és úgy döntött, elmegy Afganisztánba. Akkoriban ott a tálibok uralkodtak, nem volt túl biztonságos hely. Azt kérdezte: Mit mondanál nekem? Azt tudom, hogy az Úrtól volt ez a gondolat, hogy amit én ott Szibériában megtapasztaltam, ez az volt, hogy Isten hűséges volt minden emberi gondoskodás nélkül is.

Idegen kultúrában voltam, pénz nélkül, nyelvtudás nélkül, minden ismerősömtől ötezer km távolságra. Voltál-e már ilyen hidegben? (-40°C) A kvarcórám kristálya szétfagyott, a kabátom úgy recsegett rajtam, hogy azt hittem, összetörik… Az a megtapasztalás több volt, mint csak a Biblia. Istent Magát megtapasztaltam.

Nem tudom, hogy most van-e valaki, aki arrafelé akar menni. Van ott egy gyülekezetünk, az egyik bibliaiskolás társunk a pásztor, p. Pavel.

Az volt furcsa nekem, amikor ezen gondolkoztam, hogy Isten hűsége az Írásban mennyiszer össze van kapcsolva Isten kegyelmével. Kerestem a verseket, és valahol mélyen belül újra és újra arra gondolok, hogy Isten hűségét ki kell érdemelnem. Ez azonban nem olyan, amit ki lehet érdemelni. Ez kegyelemből van, mint minden, ami Istentől jön. Ezt nem lehet kiérdemelni.

Igazából, amikor erre az útra gondolok, és ezt elmesélném más helyen olyan embereknek, akik a törvényt ismerik – mert mi ugye fel vagyunk szabadulva a törvény alól –, azok azt mondanák: Mert ilyen murugya voltál, megérdemelted volna, hogy… (lefagyjon a lábujjad, vagy valami hasonló.) Ki tudja, mit mondanának!

A 91. zsoltárban azt mondja, hogy az Ő hűsége pajzs és páncél. A saját ügyetlenségünkkel szemben Isten véd bennünket. Nem tudom, hogy milyen védelem van felettünk, de védve vagyunk a szellemi világtól. Nem is tudjuk, hogy mi mindentől véd meg bennünket az Úr! Az azonban biztos, hogy saját magamtól nagyon sokszor megvéd, ezt látom. Nem tudom, hogy ezt megtapasztalod-e. Nekem erre szükségem is van, hogy az Úr megvédjen saját magamtól. Gondolod, hogy erre neked is szükséged van? 🙂

Nemrég elmentünk a feleségemmel meglátogatni egy gyülekezeti házaspárt. Még csak az asszony jár gyülekezetbe. A férfi kérdezte, hogy megnézzük-e a kertjét. „Persze! Hogyne nézném meg!” Kezdett magyarázni. Letépett egy levelet, és felém nyújtotta: „Ezt kóstold meg! Ez ennek és ennek a növénynek a levele. Szagold meg! Morzsold össze!”; és csak magyarázott és magyarázott. Aztán egyszercsak azt mondta: „Ne hidd ám, hogy én ilyen okos vagyok! Csak már huszonöt éve ezt csinálom.”

Ez olyan bölcsesség, amit jegyezz fel magadnak! Ha valamit huszonöt éve csinálsz, azt már valószínűleg tudod, hogyan kell csinálni. Azt mondja Pál apostol, hogy 1Kor 4:1 mi Isten titkainak a sáfárai vagyunk. Mindannyian Isten titkainak a sáfárai vagyunk. Egyetlenegy dolog kívántatik meg a sáfároktól, az, hogy hűek legyenek. Ha megmaradunk Isten titkai sáfárainak, akkor öt év, tíz év… huszonöt év… sok-sok év elteltével nem azért tudja valaki Isten titkait, mert annyira okos, hanem azért, mert már olyan sok éve ebben él. Mert hű. Mert hű maradt.

A hűségnek vannak áldásai. Az egyik áldása az, hogy tudjuk használni Isten titkait, hogy tovább tudjuk adni Isten titkait. Ámen.

 

P. Péterfai János

Isten szava hűséges. Ez azt jelenti, hogy szavahihető. Változunk, de a hűség állandóságot jelent. Amikor a hűségről gondolkodom, akkor nekem mindig a házasság jut eszembe, a házasság és a hűség, a házassági eskü. Van egy eskünk nekünk is a mi Megváltónktól, Jézus Krisztustól. Ez az eskü Jel 21-ben van:

Jel 21:1-5 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint Istentől alászállt a mennyből, felkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. (Itt van a házassági eskünk.) Hallottam, amint a trón felől egy hatalmas hang ezt mondta: Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Aki a trónon ült, ezt mondta: Íme, mindent újjá teszek. Így szólt: Írd meg, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak.

Hűségesek és szavahihetőek ezek az ígéretek. Azt is mondhatná az Úr Szelleme: „Isten Engem úgy segéljen, betartom a szavamat! Mert az Én szavam az igaz, az hűséges.” Ez a mi Megváltónknak, a mi Vőlegényünknek a házassági esküje hozzánk.

Szerintem nekünk, embereknek van egy nagy problémánk. Az, hogy reménytelenül idealisták vagyunk. Lehet, hogy ezzel nem értesz egyet, de amikor szilveszter és újév van, mint most, akkor én mindig azt remélem, azt gondolom, hogy a következő év majd jobb lesz. Sőt vannak még kósza gondolataim is. Éjfélkor imádkozunk, tűzijátékot csinálunk, megcsókoljuk egymást szent csókkal, aztán összepakolunk és hazamegyünk, aztán lefekszünk aludni, és az az álmom, az az ideám, hogy amikor felébredek valamikor este sötétedés után, akkor minden megváltozik. Itt lesz az eskü, be fog teljesülni, és ebben az évben nem lesz gyász, ebben az évben nem lesz sírás, ebben az évben nem lesz fájdalom, ez az év jobb lesz. Egy évvel közelebb vagyunk a mennyei Jeruzsálemhez. Legalábbis szeretném úgy látni, hogy ez az ígéret, ez a házassági eskü egyre közelebb kerül hozzám.

Aztán kaptam egy e-mailt, amikor reggel felébredtem, és ez kijózanított, hogy a dolgok nem változnak. Fájt ez az e-mail nagyon. Fájt, mint ahogy tavaly is fájt. Aztán Isten megmutatta, hogy az Ő szavai akkor is megbízhatóak, ha a dolgok nem változnak, vagy ha változnak. Mert nem tudjuk, hogy változnak, vagy nem változnak, de azt tudjuk, hogy az Ő beszédei megbízhatóak és igazak, Jel 21:5.

Ha ez csak egy szó, egy tanulmány, egy ígéret, valami, amit leírhatok magamnak és időnként emlékeztethetem magamat rá, azzal még nem fognak változni a dolgok bennem. Habár Isten szava az egyetlen megbízható dolog, az egyetlen olyan dolog, ami sosem csap be bennünket. Mi változunk. Mi változunk néha abban is, hogy hogyan értjük, hogyan magyarázzuk azt, amit Isten mond nekünk. Azt gondolom, hogy az Ő szava változik, hogy az Ő szava késik, hogy az Ő ígéretei esetleg feltételes módba kerültek, de valójában csak én változom, esetleg a körülmények változnak. Istennek a szava megbízható marad.

Honnan tudhatom ezt? Jánosnak, hogy ezt a kijelentést kapja, őrültek között kellett élnie. Ismersz őrült embereket? Valóban őrültet. Nem olyat, mint a gyereked, amikor kicsit elevenebb, rosszalkodik, nem olyat, mint a házastársad, amikor kiabál veled, hanem igazi őrültet ismersz-e közelről? Jánost ilyen őrültnek tartották. Oda száműzték, oda tették közéjük.

Kicsit olyan, mint mi is vagyunk. Ide lettél száműzve a gyülekezetbe, a Bibliádhoz, az imádságaidhoz. Azt mondják: „Te csak menj, imádkozz, és olvasd a Bibliádat! Mi tudjuk, hogy valami ott fenn (a fejed táján) nincs rendben. Ti mind őrültek vagytok.” Épített ez? 🙂 Ennél rosszabb már nem lehet. Azt mondják, hogy őrültek vagyunk, mert elhisszük Istennek a szavát. Anélkül, hogy látnánk, anélkül, hogy megérintenénk, anélkül, hogy ez már itt lenne, hiszünk benne, hiszünk egy mennyei Jeruzsálemben.

Menjél ki az utcára, és mondd azt az embereknek, bárkinek, aki szembejön: én a mennyei Jeruzsálem állampolgára vagyok. Ha már a többediknek mondod, biztos rád hívják a mentőket. Mindannyian kicsit őrültek vagyunk. Nem szégyelljük ezt. Nem szégyelljük, hogy hiszünk abban, amit még nem láttunk igazán, hogy hiszünk abban, amit még nem tudunk igazán. Ettől még ezek a szavak megbízhatóak és igazak.

1Kor 2:9-10 Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek. Nekünk azonban Isten kijelentette a Szellem által, mert a Szellem mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is.

Mit mondott János Jel 21-ben? „Láttam a mennyei Jeruzsálemet. Hallottam a trónon ülőnek a szavát.” Mit mondunk mi? Azt, amit mások nem látnak, azt, amit mások nem hallottak.

– Isten azt kijelentette nekem. Személyesen nekem elmondta. Megmutatta.

– Nekem mondhatsz bármit, mert te nem láttad, mert te nem hallottad.

– Én láttam!

Mi láttuk. Isten megmutatta nekünk a mennyei Jeruzsálemet, a trónon ülőt. Ezért mi azt mondhatjuk, amit János itt mond:

1Ján 1:1-3 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel érintettünk az életnek igéjéről – az élet megjelent, láttuk, tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk –, amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.

Ez a Könyv nem természeti. Ennek a Könyvnek a szavahihetősége sem természeti. Lehet kutatni a történelmi, a földrajzi igazságát, de nem érünk a mélyére, a végére. Mindaz, amit az emberi tudományokkal tudunk, az csak alátámasztja a szavahihetőségét. Ezek a beszédek viszont attól lesznek igazán igazak és szavahihetőek, amikor közel engedjük magunkhoz. Amikor közel húzódunk hozzá, akkor értjük meg igazán, hogy Isten mit készített, és látunk és hallunk.

Tudom, mindannyian láttunk és hallottunk már. Ezek a szavak hihetőek, amit neked Isten mondott. Túl azon, amit füllel hallasz, vagy akár értelemmel felfogsz, van több egészen közel a szívünkhöz. Az, amit Isten neked mond. Túl azon, ahogyan beszélünk, és amit beszélünk. Mert Istennek a közelsége a legnagyobb bizonyíték arra, hogy ezek a szavak, ezek az ígéretek valóságosak.

Jó lenne elmenekülni ebbe a valóságba, ha itt lenne már ez a Jeruzsálem. Nem kéne többet sírnom, nem kéne több adót fizetnem. Mennyire jó lenne! Nem kéne több heti jelentést kitöltenem a rendelőben. Milyen jó lenne már! Ennek a valósága, hogy Isten közel van hozzánk, ez mindent megváltoztat. Az Ő ígéretei, az Ő szavahihetősége mindent megváltoztat már itt a Földön, igazán mélyen a szívünkben. Ámen.

 

P. Graham

Jel 1:3 Boldog, aki felolvassa, és akik hallgatják e prófétai beszédet, és megtartják azt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van.

Azt vettem észre ebben a versben, hogy boldog, aki felolvassa – ez egyes szám, és akik hallgatják – ez többes szám. A „felolvassák” azt jelenti, hogy újra tudni és újra tudni. Ez nem felületes olvasás, hanem mély figyelem és tanulmányozás. Boldog az, aki olvassa és tanulmányozza, és boldogok azok, akik ezt meghallják. Ez azt jelenti, hogy a teljes összpontosításom arra adom, hogy ezt hallgassam, és megértést kapok ebből. Ez azt mondja nekünk, hogy ebben áldás van.

Természetesen időbe telik, mire Jelenések könyvében növekszünk a megértésben, de hozzáadódik a megértésünkhöz, és ebben áldás van. Mindaz, ami nekünk elő van készítve. Néha, amikor a Jelenések könyvére gondolunk, akkor gondolhatunk arra, hogy ezt annyira nehéz olvasni és nehéz megérteni. Nyilván az, mert ez a kijelentések könyve. Ám ebből megértést szerezhetünk később.

Ez a könyv nem tartalmaz sok új információt, hanem inkább folyamatosan elrendezi mindazt, ami az Ószövetségben már kiderült. Például Jel 2-3-ben a hét gyülekezet mindegyike képvisel egy-egy megkülönböztetett időszakot az egyháztörténelemben. Kronológiailag mi itt vagyunk ezekben a fejezetekben.

Jel 3. végén, Jel 4. elején hallhatjuk ezt a hangot, a trombita hangját: Gyere fel ide! Tudjuk, hogy a laodicei gyülekezet ideje után következik az elragadtatás, amikor Jézus eljön a gyülekezetért. Jel 4-5-ben azt látjuk, hogy a Gyülekezet már Isten trónja körül van.  Mi ott leszünk ezekben a versekben egy új dallal. És ott lesz az, Aki méltó arra, hogy megnyissa a Könyvet, és kezdi felnyitni az ítéletek pecsétjeit. Jel 6-18-ban látjuk ezt, ami a nagy nyomorúság időszaka. Jel 19. szól Krisztus második eljöveteléről, amit Jel 20-ban követ az ezeréves királyság, és utána az örökkévalóság.

Amikor novemberben Izraelben voltunk, akkor ott álltunk Megiddo hegyén Armageddon völgye előtt. Amint ott álltunk, mindannyian végiggondoltuk az utolsó idők történéseit, mert nagyon fontos időszak.

Mát 24:15-ben vegyünk észre egy kifejezést. Ha olyan a Bibliád, amelyben Jézus szavai pirossal vannak nyomtatva, akkor észreveheted, hogy itt a sok írás között ez az egyetlen, ami nem pirossal van. Jézus az, Aki beszél itt, de Máté ihletettség alatt hozzátette ezt: aki olvassa, értse meg. A megértés azt jelenti, hogy felfogjuk azt, ami mögötte van.

Mát 23:37-39 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, … Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, … de ti nem akartátok. Íme, pusztán marad házatok. Mert mondom nektek, mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!

Elutasították Őt, mint Messiást. Amikor Jézus kijött a templomból, és éppen elindult, odamentek hozzá a tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Ő azt mondta nekik: nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának. Aztán az Olajfák hegyére ment, és ott három kérdést tettek fel Neki: „Ez mikor fog megtörténni? Mi lesz a jele annak, hogy Te jössz? Mi lesz a jele a kor végének?” Az első kérdésre nem ad választ ebben a részben. A templomot lerombolták, tudjuk, hogy ez megtörtént 70-ben. Luk 19-ben is említi ezt. A második kérdés az, hogy mi lesz a jele az Ő eljövetelének, és erre Mát 24:30-ban ad választ.

A harmadik kérdésről szeretnénk most gondolkodni: Mi lesz a jele a végső időknek? Először is, az 1-3. versben említi ezeket a kérdéseket, és 4-6. versekben elmondja, hogy mik nem az utolsó idők jelei. A 7-8. vers utal a háborúkra a világban, ami a vajúdás kínjainak kezdete, de még ez sem a vég. Aztán látjuk a 15. verset. Jézus úgy válaszolt nekik, hogy utalt egy próféciára, amit Dániel mondott.

Dán 9. végén van ez a prófécia. Annyira jelentős! Annyira fontos, hogy értsük ezt, hogy tanítsuk ezt. Ez a kulcs, ami megnyitja az értelmünket az utolsó idők tanára. Így válaszolt Jézus a kérdésükre. Erre mondja azt Máté a vers végén, hogy aki olvassa, értse meg. Dániel adta ezt a próféciát, Jézus utalt rá, és Pál apostol is beszélt róla 2Thessz 2-ben, és természetesen János is visszautalt rá Jelenések könyvében. Azért, mert ez kulcs nekünk.

Mát 24:15-ben a pusztító utálatosságról beszél. Mát 24:14-15 majd akkor jön el a vég, amikor látjátok a pusztító utálatosságot. Ez mire utal? Dán 9. elején Dániel Babilonban van fogságban. Azt olvassuk, hogy Jeremiás próféta könyvéből megértette, hogy vége lesz a fogságnak hetven esztendő elteltével. Amikor erre rájött, akkor már hatvanhét év eltelt, és megértette, hogy a hetvenedik évben vége a fogságnak. Látjuk az imáját, a megvallását, a hitét. Valószínűleg úgy értelmezte ezt, hogy a fogság végén eljön a millenniumi királyság, eljön a Messiás, és eljön a királysága a Földön.

Ezután Isten küldött egy angyalt, hogy kicsit helyre tegye az utolsó idők tanát. Ez volt a prófécia Dán 9. végén. Az angyal egy idővonalat mutatott, amit Dániel hetven évének nevezünk. Igazából ez hetven évhét, azaz négyszázkilencven év az idővonalon. Aztán azt mondja, hogy az első 483 év azzal fog kezdődni, hogy rendeletet adnak ki a város újjáépítésére, és azzal fog végződni, hogy a Messiás-fejedelem visszatér. 483 év szorozva 360 nappal – ennyi nap egy év a zsidó naptár szerint –, az 173880 nap.

Tudjuk, hogy I. Artakhsaszjá (I. Artaxerxész) mikor adta ki a rendeletet, hogy építsék újra a várost. Tudjuk annak a dátumát is, amikor Jézus bement Jeruzsálembe, és úgy mutatta Magát, mint Király, hogy betöltse a próféciát Zak 9:9-ben. Luk 19-ben azt mondja: Ha megismerted volna ezt a napot, … de nem ismertétek fel a meglátogatásotok idejét.

Utána Dániel próféciájában benne van, hogy azután a 483 év után, vagy a hatvankilenc hetes időtartam után három dolog fog történni. Az első, hogy a Messiást megölik. Bűnért való halál lesz. Mint bűnös fog meghalni. Azt is mondják, hogy nem Magáért fog meghalni. Ez már önmagában is csodálatos prófécia lenne.

Nem csak azt láthatjuk, hogy egy idővonalon pontosan meg lett határozva, hogy mikor jön el, hanem azt is láthatjuk, hogy a Messiás meg fog halni. Nem csak ennyi, hanem azt is látjuk, hogy meg fogják Őt ölni. És nem csak ennyi, hanem azt is megtudjuk, hogy Őt úgy fogják megölni, mint egy bűnözőt, és azt is megtudjuk, hogy nem Magáért halt meg.

A háromból az első, hogy a Messiást meg fogják ölni, a második, hogy a templomot lerombolják, és a harmadik az, hogy Izrael földjét háborúk fogják jellemezni egészen az idők végezetéig.

A hatvankilencedik és a hetvenedik hét között van egy zárójeles rész, és itt vagyunk most. Az utolsó hét, amit úgy hívunk, hogy a nagy nyomorúság időszaka, ez még előttünk van. Dániel elmondja nekünk, hogy ez hogyan fog elkezdődni, Dán 9:27. Az utolsó hét, a nagy nyomorúság ideje azzal fog elkezdődni, hogy aláírnak egy szövetséget. Amikor az Antikrisztus aláírja azt a szövetséget Izraellel a Földön, akkor indul az óra. Kinyitják a Könyvet a mennyben, és felnyittatnak az ítéletek pecsétjei. Így kezdődik majd a nagy nyomorúság időszaka.

Amikor Jeruzsálemben voltunk, felmentünk a Templom-hegyre. Megemlítettük, hogy a nagy nyomorúság időszakában majd építenek oda egy templomot.

Dániel elmondja nekünk, hogy ez hét évet lefedő szövetség lesz, de három és fél évnél az Antikrisztus megszegi ezt a szövetséget, és magát ülteti a trónra, hogy őt imádják. Ez az a pusztító utálatosság, amire az Úr utalt Dániel könyvéből. Utána három és fél éves intenzív időszaka lesz annak, hogy a zsidókat üldözzék. Ez az egyik leginkább meghatározott időszak a Bibliában. Ez a három és fél év. Negyvenkét hónap. Ezerkettőszázhatvan nap. Fél évhét. Az Úr azt mondta: Nézzétek, mert amikor ez megtörténik, ott a vége.

Amikor elolvasod Jel 12-t, látod, hogy a sárkány rájön, hogy mennyire kevés ideje van. Mennyi ez? Három és fél év. Mit fog tenni? Üldözni fogja az asszonyt, vagyis Izraelt. Jel 12:14 elrepülnek a pusztába. Igazából, amikor Jézus beszélt erről, akkor Mát 24-ben azt mondta: ti, akik itt lesztek ebben az időben Jeruzsálemben, fussatok a hegyre. Mik 2:12 Isten összegyűjti a maradékát, mint juhokat Bozrah-ban. Ma ez Petra Jordániában.

Zak 13:8-ban látjuk, hogy három zsidó közül kettőt megölnek majd abban az időben. Csak egyharmaduk fogja túlélni ezt az üldöztetést. Lesznek, akik kitartanak a végéig, és azok megmenekülnek. A nagy nyomorúság végén őket összegyűjtik Bozrah-ban. Látjuk Jel 16-ban, hogy az Antikrisztus seregei megjelennek majd Armageddonban. Előbb elmennek, és lerombolják Jeruzsálem városát, azután megfordulnak, és ellene mennek ennek az egyharmadnak, akiket Isten összegyűjtött Petrában.

Mi történik ezután? Ez gyönyörű. Csodálatos! Emlékszel? Jézus azt mondta: “Nem láttok Engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, Aki jön az Úr nevében!” Ezt fogja mondani az az egyharmad ember. Isten keresztülvitte őket a tűzön a nagy nyomorúságban.

Három célja van a nagy nyomorúságnak. Az első az, hogy Isten véget vessen a gonoszságnak a Földön. A második, hogy világméretű ébredés legyen. Az utolsó az, hogy Isten megtörje a szent népének az akaratát, Dán 12:7. A nagy nyomorúság végén Isten végre meg tudja törni az akaratukat, és ránéznek majd arra, Akit általszegeztek.

Amikor Arnold Fruchtenbaum itt járt, tanított minket Ézs 53-ból. Azt mondta, hogy Ézs 53. lesz az, amit majd megvallanak. Ha így olvasod el ezt a fejezetet, akkor láthatod, hogy mi voltunk azok, akik megsebeztük Őt. Hós 5:15 „Elmegyek, visszatérek lakóhelyemre, míg el nem ismerik, hogy vétkeztek Ellenem.” Miféle vétek ez? „Amíg meg nem vallják az atyáik bűneit, hogy amikor eljöttem, akkor nem fogadtak Engem, mint Messiást. Másodszor, amikor beismerik a vétküket, akkor nem kezdenek Engem keresni.”

Jézus azt mondta: “Nem láttok Engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, Aki jön az Úr nevében! Hazamegyek, amíg nem ismerik be a vétküket, és amíg nem kezdenek keresni Engem.” Utána Jézus visszatér, és legyőzi a seregeket, amik ezek ellen az emberek ellen jöttek. Ezt jelenti, amikor Róm 11:26-ban azt mondja, hogy Izrael egész nemzetsége megmenekül. Ez a megmaradt egyharmad, a maradék, akik a nagy nyomorúság időszaka után megmenekülnek.

Fejezzük be azzal, hogy elolvassuk Jelenések könyve végét:

Jel 22:17 És a Szellem és a menyasszony így szól: Jöjj!…

Mit mond a Szellem? „Jöjj!” És mi mond a menyasszony? „Jöjj!”

Jel 22:17 … És aki hallja, ezt mondja: Jöjj! És aki szomjúhozik, jöjjön,…

Mit mond a Szellem, a menyasszony, és aki hallja? „Jöjj!” Micsoda várakozás ez! Aki szomjúhozik, jöjjön! Nem az van itt, hogy aki szomjúhozik, az is azt mondja: Jöjj!; hanem annak mondják, hogy jöjjön!

Jel 22:17 … és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

Ez egy evangéliumi szív. A Szellem, a menyasszony, és mi, akik itt vagyunk, azt mondjuk: Gyere, Úr Jézus! Láthatjuk a szívet, hogy akik szomjasak, azoknak is azt mondja: Gyertek! Ők is egy idő azt mondják: Jöjj!

Jel 22:20 Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, jöjj, Uram, Jézus!

Ámen.

Kategória: Egyéb