P. Bakonyi Attila: Aggodalmak és hit
Fil 4:6-7 Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Három dolog van itt, amiről szeretnék röviden beszélni.
1) „Semmi miatt ne aggódjatok.” Miután ma reggel eldőlt, hogy erről az igerészről fogok beszélni, próbáltam számolni azt, hogy gyakorlatban ezt hányszor nem teszem meg. A legutolsó aggodalmam – ami még most is tart – az, hogy beszélek. Előtte az volt, hogy az autóban hagytam a telefonomat, és –nehogy feltörjék az autót – kiszaladok és behozom a készüléket. Isten viszont azt mondja nekünk, hogy semmi felől ne aggódjunk.
Őszintén, mielőtt ideértünk, mindnyájunk agyán futottak át ilyen gondolatok. Lehetnek ezek nagyon aprók is. Biztos vagyok abban, hogy nincs közöttünk olyan, akinek ne futott volna át a fején olyan dolog, ami miatt aggódik. Nagyon sokszor nem csak aggódunk, hanem egyenesen a legrosszabbra kezdünk gondolni, amikor történik valami az életünkben.
Emlékszem, egy reggel a kisfiam – aki másfél éves volt, a lányok még nem születtek meg – szokása szerint hat órakor felkelt, bementem hozzá, kiszállt az ágyból, tett két lépést, és összecsuklott. Ha veled ilyen történne, mi jutna eszedbe elsőnek? Nekem az első gondolatom az volt: „A gyerek le fog bénulni… Mi lesz vele?” Aztán kiderült, hogy egy vírus okozta ezt a gyengeséget.
Megvan bennünk az a hajlandóság, hogy nem csak kicsit aggódunk a dolgokon, hanem rögtön a legrosszabbra gondolunk. Pedig Isten azt mondja nekünk: Semmi miatt ne aggódjatok. Olvastam egy kommentárt, amely szerint a Filippibeliek, akikhez a levél íródott, nem csak időnként aggódtak, hanem nekik ez szokásuk volt. Rendszeresen ezt csinálták. Pál intette őket: Semmi miatt ne aggódjatok!
2) Aztán adott nekik mások utat: hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. Itt is van három dolog: imádságban és könyörgésben. Bármikor megvan az a lehetőségünk, hogy Isten elé menjünk. Semmi nem akadályoz, semmi nem akadályozhat meg ebben bennünket.
Nem csak egy-két alkalommal, hanem mindenegyes alkalommal mehetünk. „Uram, a mobilt az autóban hagytam, hálás vagyok, hogy ki tudtam menni érte.” Ha valaki kinn hagyta a telefonját az autóban, ki ne menjen érte, mert Isten ott van és vigyáz rá. 🙂 Én ebben a próbában ezek szerint most elbuktam, Isten kijelentett valamit nekem. Persze, ha valamit tudunk tenni, akkor tegyük meg.
Aztán hálaadással menjünk Istenhez. Annyira sokat adott nekünk Isten! Többekkel beszéltem mostanában arról: Isten adta nekünk a gyülekezetet, adott nekünk barátokat, egymást nekünk adta, és mennyivel több ez annál, mint azok a dolgok, amiket megfoghatok. Mert lehet, hogy a bankszámlámon sok pénz van, van egy jó házam, egy jó autóm, de odamehetek-e ezekhez, amikor jön valami az életemben?
Azt tudom, hogy ha valami történik az életemben, akkor odamehetek P. Kendéhez, P. Shane-hez, odamehetek bárkihez köztetek, ti is mehettek egymáshoz, bárkihez. Csak ez az egy dolog olyan nagy, hogy annyira hálásak lehetünk ezért! Mégis sokszor az van, hogy nem Istenhez megyünk először. Mi próbáljuk megoldani a dolgainkat. Aztán végül csak eljutunk ahhoz, hogy Istenre van szükségünk.
1Thessz 5:17-18 Szüntelen imádkozzatok! Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.
3) Talán a legjobb rész: Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Istennek a békessége. A héten beszélgettem az egyik kollégámmal, és eljutottunk Istennek a békességéhez. Honnan tudhatom azt, hogy mindez igaz: Krisztust keresztre feszítették, meghalt, feltámadt, és aztán örök életet akar nekem adni. Ez tényleg így van – ezt honnan tudhatom?
Beszélgettünk történelmi dolgokról, aztán végül oda jutottunk, hogy – én is erre emlékszem csak – amikor megtértem, amikor megismertem személyesen Jézus Krisztust, mint Megváltómat, akkor Istennek a békessége kézzelfogható módon ott volt az életemben, és azóta is ott van. Biztos vagyok abban, hogy te, aki ismered Jézust, megtapasztaltad ugyanezt. Ezt nem lehet elmagyarázni, mert ez természetfeletti dolog. Minden értelmet felülhalad Istennek a békessége, és meg fogja őrizni a szíveinket és a gondolatainkat.
Hadd foglaljam össze! Arról beszéltem, hogy ne aggódjunk semmi felől, és a kívánságainkat hálaadással tárjuk fel Isten előtt minden alkalommal imában és könyörgésben, és Isten békessége meg fogja őrizni a szíveinket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Látod itt a sorrendet? Ne aggódjunk semmiért, aztán imádság, könyörgés a kéréseinkben, aztán a békesség.
Hadd mondjak valamit! Ez talán nem hozzáadás és nem elvétel a Bibliából. Bízom benne. Isten ezt mutatta nekem. Figyelj! Istennek a békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni a szíveiteket és a gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ezért aztán imádságban és könyörgésben, minden alkalommal tárjátok fel a kívánságaitokat Isten előtt, és egyébként semmi felől ne aggódjatok! Érzed a különbséget? Istennek a békességétől indulunk el.
Elindulunk Istennek a békességétől, ami a miénk, és ennek a békességnek a tudatában – annak a tudatában, hogy Isten előtt elfogadottak, rendben valóak vagyunk – mindent elmondunk, mindent elmondhatunk Őneki, kérhetünk Tőle, és az aggódás így az első helyről a pályán kívülre, a perifériára kerül. Ámen.
P. Kende: Közel engedni Istent
Jer 20:9 Ezért azt gondoltam: Nem emlékezem róla, és nem szólok többé az ő nevében. De mintha égő tűz volna szívemben, a csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem.
Hála Istennek a gyülekezetért! Csodálatos. Fontos az életünkben. Néhány dolgot szeretnék mondani arról, hogy hogyan lehet ez az üzenet mélyen munkálkodó az életünkben, és hogyan nem.
Tudom, hogy vannak, akik igazán azért jönnek gyülekezetbe egy darabig, mert keresik, hogy kicsodák. Tetszik ez nekik, mert nemes dolgokat csinálunk: imádkozunk betegekért, ha valami csoda folytán van pénzünk, akkor segítünk azzal is akár, bátorítjuk az embereket a hitükben, összeadunk embereket, tanítjuk a Bibliát, embereket Krisztushoz vezetünk… Vannak emberek, akik látják ezt, tetszik nekik, és azt mondják: Ezzel tudnék azonosulni.
Aztán vannak emberek, akik talán vallásos okokból jönnek. A japánokról hallottam, hogy nekik a vallás olyan, mint az ünnepi ruha. Felveszik egy különleges alkalomra, és amikor annak a napnak vége, leveszik. Lehet, van köztünk olyan, aki most így van itt. Aztán vannak emberek, akik azért jönnek: Segíts rajtam!
Nem élősködőkről beszélek. Mert nyilván jönnek olyanok is, akik azt mondják: „Bamba keresztény! Add nekem a pénzed.” Vannak, akik azért jönnek, hogy találjanak jó keresztény házastársat. Felmegy a honlapra, látja a fotókat, aztán azt mondja: „Ilyen társ nekem is elmenne. Talán kicsit jobb lesz, mint az átlag.” Nem erről beszélek, hanem azokról, akik azért jönnek, mert gyötri őket a bűntudat, vagy sérültek az érzelmei, vagy van valami démoni hatás az életében, vagy nem tud uralkodni az érzelmein, és azt reméli, hogy majd mi segítünk rajta.
A gyülekezetet már olyan sokféle módon leírtuk: olyan, mint egy kórház, olyan, mint egy osztályterem, ez a bátorításnak a helye… Ezek mind igazak. Van azonban egy olyan dolog, ami ezeknél mélyebbé teszi a szívünkben. Emiatt van, hogy a gyülekezet, az Istennel járásom nem csak egy felvett azonosság, nem egy vallás, és nem is ragtapasz a problémára.
– Az első áldás – ami nagyon megáld –, az ti vagytok mindannyian, akik itt vagytok. Megáld az, hogy itt vagyunk, hogy éhesek vagyunk, hogy hallani akarunk. Ez az egyik nagy kincsünk igazán, hogy jövünk és közel húzódunk, hogy keresünk, hogy várunk valamit, hogy nem fogadjuk el a könnyű mentségeket, mint például: Esik az eső!
Spurgeon egyszer prédikált egy üzenetet a csokoládé-keresztényekről. Mi azt mondanánk: mézeskalács-keresztények. Arról szólt, hogy ha esik az eső, akkor nem mernek gyülekezetbe menni, mert valószínűleg attól félnek, hogy elolvadnak.
Csak hálás vagyok ezért, hogy itt vagytok. Mert olyan könnyű elfogadni a mentségeket. „Gondom van ezzel és azzal a testvérrel!” Ez kifogás, ami arról szól, hogy maradj távol. Vagy: „Megnézhetem a neten is, miközben játszom valami játékot a gépen. Vagy csinálhatok közben valami hasznos dolgot is. Nem gond, van közvetítés, hála Istennek.”
Hála Istennek, hogy van közvetítés! Mindig emlegetem, hogy bárcsak tudnék rajzolni nektek az üzenethez. Valaki, aki a neten nézte az istentiszteletet, küldött egy fehér táblát postán – Isten áldja meg! –, de sajnos túl kicsi ide. Hála Istennek a közvetítésért, de ürüggyé, problémává lehet. Hálás vagyok, hogy itt vagytok, hogy kerestek, hogy nem fogadjátok el a kifogásokat.
Sokan kétszer, háromszor, sokszor egy héten itt vannak. Miért? Azért, mert többet akarunk hallani, mert vágyunk többre, mert éhesek vagyunk, mert van nagyobb kapacitásunk, és azt mondjuk: „Uram, adj nekem, kérlek! Még szeretném, ha ez növekedne!” Azt találtuk: minél többet hallom az igazságot, minél többet hallom az Igét, annál inkább növekszik a befogadóképességem, a kapacitásom. Ez az első, kulcsfontosságú dolog az Istennel járásunkban.
Amikor Mózes látta a bokrot égni, akkor 2Móz 3:3-ban azt mondja: odafordulok, hogy megnézzem. Oda kellett mennie, hogy találkozzon Istennel. 1Móz 22-ben Ábrahámnak Isten azt mondja: Ábrahám, Ábrahám!; és Ábrahámnak felelnie kellett: Itt vagyok, Uram! Kellett ez a válasz. Isten von bennünket – minden embert – a problémáinkon keresztül, azon keresztül, hogy vágyunk egy új azonosságra, azon keresztül, hogy bűntudatunk van, azon keresztül, hogy gyengeségünk van.
Isten von bennünket. Jézus azt mondta Ján 12:32-ben: mindeneket Magamhoz vonzok. Amikor a keresztre ment, akkor azt mondta: felemeltetem, és vonzok Magamhoz mindeneket. Mert ebben üzenet van. Az, hogy Isten szeret téged, Isten fontosnak tart téged, Isten adni akar neked. ApCsel 2-ben felemeltetett a mennybe, ott van az Atyának a jobbján, Zsid 7:25 imádkozik értünk, és vonja az embereket, és vonja az embereket… Ján 16:8-10 elküldte a Szent Szellemet azért, hogy a Szent Szellem meggyőzzön minden embert és vonjon minden embert. Isten von minden embert.
Ez az első gondolat, hogy Isten von mindeneket. Nekünk viszont van döntésünk: odafordulunk-e, megnézzük-e, közel jövünk-e, vágyunk-e többre, kérjük-e azt, amit Isten tartogat nekünk?
Gondolod, véletlen, hogy Sátán megpróbálja Krisztust eltemetni annyi szemét alatt? Úgy értem van most a mozikban ez a film: Isten Fia; szerintem nagyon jól prezentálja az evangéliumot, de mindenki kritizálta! Mindenki! Kérdeztem valamit a filmről a moziban az egyik ott dolgozótól, azt felelte: „Mit tudom én! Meg nem nézném ezt!” Másikunknak azt mondták: Jobbra is költhetné a pénzét, minthogy ezt megnézze! Keresztények és mindenki más kritizálta.
Miért fontos ez? Most nem erről a filmről beszélek. Hanem arról, Sátán gyűlöli ezt, hogy az ember be van zárva a rendszerébe, de van kiutunk. Van egy ajtó. Ján 10:9-ben Jézus azt mondta: Én vagyok az ajtó, – Ján 14:6 – az út, ami az életre, ami az igazságra vezet. „Én vagyok az ajtó.” – ezt mondja Jézus. Sátán gyűlöli ezt, hogy van kiút az ember számára a nyomorból, a bűntudatból, a sebeiből, a démoni nyomásokból, a gyűlöletből, amivel szembenéz.
Másoktól és a saját szívemből van kiút. Mit csinál Sátán? Megpróbálja az ajtót olyanná tenni, mint egy rejtekajtó egy nagy kastélyban. Aztán sokfelé mehetsz, sok ajtót találhatsz. Sok út van, de Ő csak egy közülük, és nehezen megtalálható. Ezért van, hogy Sátán kitaláltatott nagyon sok Jézust. Kitalálta a kizárólag próféta Jézust, a filmipar Jézusát, a megvilágosodott Jézust, a nagy tanító Jézust, a jó ember Jézust, az „egy a sok isten között” Jézust, a forradalmár Jézust, az „egyszerű ember fura elképzelésekkel” Jézust, és azt mondja: válassz! Statisztikailag valószínűleg rosszul fogsz választani. Ez a célja igazán. Ezért van ez a sok kép, ez sok hazugság, ez sok minden Őróla.
Hála Istennek, hogy hallottuk a kegyelemnek az üzenetét, ami más, mint az összes többi. Mert Jézus azt mondta: „Én vagyok az ajtó. Csak Én vagyok az út. Nincs más út. Nincs más ajtó.” Választhatsz másik Jézust, persze, de nem lesz igazi. Nem lesz valódi, nem működik, nem valóság. 1Ján 5:4 amikor megtaláltuk Őt, akkor a hitünk legyőzte ezt az egész „elvarázsolt kastélyt”, és megtaláltuk azt az egy ajtót. Ezért jövünk.
– A második valóság – ami nagyon megáld, és ami nagyon jelentős a hitünkben, és igazán ez dönti el, hogy mindez működik-e az életünkben – ez az egyszerű kérdés: Mi közel jövünk – halleluja! –, de megengedjük-e, hogy az üzenet közel jöjjön? Egy vallásos embernek ez a problémája: nem akarja, hogy az üzenet kapcsolódjon hozzá.
Szeretné, ha „bőrfelszín” mélységű kapcsolata lenne csak a dologgal. Szeretné a szentségnek a kinézetét, és aztán úgy érzi, hogy megtette, amit kellett. Akár mindennap hordja a vallását, akár csak egy nap veszi fel a héten, akkor is felszínes, nem válik valóssá. Mert nincs kapcsolat a lelkével, nincs kapcsolat Ővele.
Valaki, aki emiatt jön: Kérlek, adj egy választ a problémámra!; az beleeshet ugyanebbe a csapdába. Mégpedig így: „Adj nekem gyorsjavító készletet! Bűntudatom van. Pásztor, kérlek, csapj a kezemre! Na, gyerünk!… Köszönöm, megkaptam a büntetést. Megyek is. Meg van oldva a problémám. A jövő héten majd újra jövök, megint ráüthetsz egyet. Látod, hogy milyen jó vagyok?”
Lehet ilyen hiba: „Pásztor, te oldd meg nekem! A gyülekezet oldja meg nekem! Adj nekem választ, ami helyrehozza a dolgot. Adj nekem ragtapaszt, és akkor már el is múlt a bibi. Mert már nem látszik.” Egyszer hallottam, hogy valaki a bemerítésről azt mondta egy testvérnek: Csak csináld meg, és utána jóval könnyebb lesz! Ezzel egy problémám van. Az, hogy az üzenetünk ennél mélyebb.
Az üzenetünk nem fájdalomcsillapító. Lehet annak használni, de nem az a célja. Ha úgy használod, akkor ez mély probléma, mert az üzenet nem érinthet meg ott, ahol tényleg számít.
Zsolt 40:8b (9) Istenem, törvényed szívem közepén van.
„A Te törvényed a szívem közepén van. Benne van a legközepében.” Ez az, amire szükségem van, hogy az üzenet közel jöjjön, és mélyen megváltoztasson. A szívem a motivációmról beszél, az életem középpontjáról, ahonnan minden kiindul. Ha az üzenet ott van a középpontban, akkor ez indítja az egész életemet.
Hogyan kerül oda? Hogyan juthat oda? Hogyan engedhetem be az üzenetet a szívembe? Zsolt 25:9-ben azt olvassuk, hogy a szelídet tanítani fogja. Ami azt jelenti, hogy aki szelíd, azt lehet tanítani. Mi teszi vaddá az embert? A válasz az, hogy a seb, az, hogy valaki bánt. Ha folyton bántom a másikat, akkor egy idő után meg fog vadulni, egy idő után elege lesz belőlem, egy idő után nem fog elfogadni semmit. Még azt sem, amikor kedves vagyok hozzá. Mert amikor felé nyújtom a kezem, akkor tudja, hogy mi fog történni. Lehet, hogy kedves akarnék lenni, de ő már tudja!
„A Te törvényed a szívem közepén van. A Te beszéded a szívem közepén van.” Oda csak úgy jöhet, ha elég szelíd vagyok, hogy figyeljek; ha elég szelíd vagyok, hogy elfogadjak. Viszont ha sebek és megbántottság van, akkor bizalmatlanság lesz és félelem és elhúzódás. Mi a válasz? Oda kell mennem Istenhez, és fel kell ismernem – figyelj, ez fontos dolog! –, hogy ez az üzenet a kegyelem üzenete.
Nagyon fontos: Isten nem bántalmaz bennünket. Ez a kegyelem üzenetének a lényege, hogy Ő ad nekünk, Ő törődik. Őneki fontos vagy, Őneki számítasz. A te életed nem mellékes Neki. Ez a kereszt üzenete, ez a kegyelem üzenete. Nem elvárás, nem tüzes karika, amit meg kell ugrani, hanem az a szeretet, ami befogad téged úgy, ahogy vagy, és aztán azt mondja: „Gyere Velem! Gyere Velem és tanítani foglak.”
Ehhez azonban szükségem van arra, hogy Zsolt 119:2 a teljes szívemmel keressem. A teljes szívemet kinyitom Ő előtte. Valahol kell hitbeli döntést hoznom, ahol azt mondom: Uram, kinyílok Te előtted, megnyitom magam Neked. Minden más üzenet a törvénynek az üzenete, a „legyél szentebb!” üzenet, a „mondd a bűvös szavakat!” üzenet. Ami nálunk így hangozhat: „Imádkozz! Imádkozz!” „Mi Atyánk… Fél óra alatt többet tudok imádkozni, mint bárki más.”
Én emlékszem erre. Nem volt vallásos neveltetésem, de a buddhista napjaimban voltak mantráink, és az ugyanez volt: Csak ismételgesd agyatlanul! Ez nem az az üzenet, amire szükségem van. Ez az üzenet nem válasz nekem. A bűntudat nem válasz nekem. A terhek nem válasz nekem. A kegyelem a válasz nekem. Ez az, ami megszelídítette a szívemet.
Azt olvasom Ef 3:2-ben, Pál elmondja, hogy ő Isten kegyelmének a rendelkezését kapta. Ez felénk van. Ami azt jelenti, hogy azt a rendelést kapta Istentől, azt az utasítást kapta Istentől, hogy kegyelemmel szolgáljon felénk. Amikor megnézed a páli leveleket, Péter, János leveleit, Júdás, Jakab levelét megnézed, azt mondod: „Kegyelem. Ez szelídíti meg a szívemet.”
Kell hitbeli döntés, ahol azt mondom: „Uram, már annyi ember bántott, bízom benne, hogy Te nem ezt fogod tenni. Kérlek, el akarok fogadni Tőled. Elég szelíd leszek, hogy itt üljek, és halljak Tőled. Kérlek! Nem csak itt ülök, hanem megnyitom a szívem, beszélj hozzám, Istenem! Beszélj hozzám, Istenem!” Aztán Kol 1:6 megismertétek az Isten kegyelmét. Így növekszünk a szelídségben. Így tudjuk elfogadni, így tudjuk közel engedni az üzenetet. Így kerülhet a szívem közepébe.
Minden más üzenettel növekszik a bűntudatom, növekszik a képmutatásom, növekszik a haragom, növekszik a frusztráltságom, növekszenek a kívánságaim. Nekem erre, a kegyelem üzenetére van szükségem. Ezért kell ezt hallanom. Ezért kell ezt szólnom. Ezért kell ebben járnom, mert csak így tudom megismerni Isten kegyelmét igazán. Zsid 4:2 hitet elegyítek vele, hitet keverek össze vele. Hallom az Igét, és hitelt adok neki a szívemben, hiszek és bízom benne.
– Ez nem cselekedet program, de a 119. zsoltár sokat beszél erről. Zsolt 119:10 teljes szívemből kerestelek Téged. „Nyomultam Te utánad, megnyitottam a szívem, nem húzódtam el, hanem kerestelek Téged.” Munka van ebben egy értelemben.
Időnként szólok a napi áhítatokról. Mi a gondom ezekkel? Nincs bajom, de ha csak az a napi találkozásom Isten Igéjével, akkor bajom van vele. Mert fogsz egy kisbabát, és milyen ételt adsz neki? Bébiételt. Mi már kulturált emberek vagyunk, nem mi rágjuk meg, és azt adjuk a szájába, hanem már valaki „megrágta”és belerakták a kis üvegbe, és azt adjuk a gyereknek. Mert még nem tud rágni. Ez nagyszerű.
Ám ha előveszem a Bibliámat, és ez túl fárasztó és túl unalmas, akkor jó kérdés, hogy vannak-e „rágóizmaim”. Szükségem van erre: keresni Őt, menni Ő utána. Luk 2:19 forgatni a szívemben és rágódni rajta. P. Stevens azt mondta nekünk: Legyünk kérődzőek! Ami azt jelenti, hogy elolvasom, egyszer lemegy, aztán feljön. Ami azt jelenti, hogy újra előveszem. Újra előveszem, és forgatom a szívemben, és megint megrágom. Még egyszer megrágom, kérődzöm rajta, és élvezem. Miért? Mert a szívem közepébe kerül az Ő beszéde.
Szelídség, nyomulni utána és nem veszítem el, amit kaptam. Erre van szükségem, hogy fogjam ezt és menjek utána. „Uram, beszélj hozzám!” Persze, van a Bibliám, van a gyülekezetem, és hallom az Igét, aztán forgatom a szívemben.
Aztán még egy: „Hé! Hallottál valami jót?” – megkérdezem a testvéremtől. Mikor kérdeztél? Mikor provokáltál utoljára egy másik hívőt? „Hé! Olvastál valami jót a Bibliából? Hallottál valami jót az üzenetben?” Emlékszem, hazamentünk a dormba, a fiúszállásra egy üzenet után, és aztán: „Hé! Hallottál valamit? Mit hallottál?” – kérdeztük egymástól, aztán beszélgettünk róla. A másik hallott valami teljesen mást, ami megáldott engem.
– Még egy dolog, ami segít nekem, hogy közel engedjem az üzenetet. Zsolt 119:32 követem. Járok Vele.
– Hallom, szelíd vagyok, meghallgatom,
– megnyitom a szívem,
– dolgozom rajta ebben az értelemben, hogy van egy szent munkám, ahol csendes vagyok, ahol figyelek Rá, ahol hallok Tőle, ahol újra előveszem, és Isten megint beszél hozzám,
– és aztán járok Vele, szólok Vele, gondolkodom Vele, ott van a járásomban, a mindennapokban, ahogy bánok a fiammal, ahogy bánok az emberekkel körülöttem, ahogy bánok a helyzetekkel, ahogy a problémákkal szembenézek.
Ha ott van a szívem közepében Zsolt 40:10 akkor beszélek róla, akkor képviselem. Miért? Mert az embereknek hallaniuk kell. Mert annyi ember beszél a vallásról, annyi ember beszél Jézusról úgy, mint elhanyagolható személyről, de olyan kevesen mondják: „Ez Isten kegyelmének az üzenete feléd, Isten zörget a szíved ajtaján. Szükséged van rá, és fordulj Őhozzá, és bízz Benne. Húzódj közel Hozzá! Ő nincs távol tőled. Ő megtalálható. Sőt! Ő már megtalált téged.” „Már Én itt vagyok és beszélek veled.” Olyan kevesen mondják ezt.
Aztán elbátortalanodom Zsolt 40:12 a bűnök, a problémák nyomása miatt. Aztán a saját szívemnek a gyengesége miatt, mert elbukom, azért elveszítem ezt. Aztán mi történik? Újra visszamegyek Istenhez, és azt mondom: „Uram, itt vagyok szelíden. Nem csak én jöttem közel, hanem beszélj hozzám, és a Te Igéd is közel jön hozzám, és kapcsolódom a szívemben. Megtalállak Téged.” Megint más az életem – ahogy P. Attila beszélt erről az előbb –, és békességem van. Ez a válasz.
A gyülekezet áldás, de ez nem külső segítség, nem ruha, hanem ez mély. Ez válasz a szívünkben. Valóság. A kegyelem üzenete.
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, taníts minket járni ebben nap mint nap. A mai napon és minden napon, Uram, taníts minket járni ebben, megtalálni a Veled való közösséget, a Benned való megnyugvást minden helyzetben. Áldunk Téged.
Ha még nem ismered Jézust – lehet, vallásos vagy, lehet, hogy olvastad a Bibliát –, még soha nem bíztad Őrá a szíved, még soha nem adtad Neki az életed, még soha nem hívtad Őt az életedbe, még soha nem kérted, hogy mentsen meg és adjon örök életet, még soha nem hittél Őbenne ilyen módon, akkor mondd azt Neki – ezek egyszerű szavak egyenesen Istennek –, szólítsd meg Őt a szívedben: „Jézus! Ments meg engem. Adj nekem új életet, új szívet. Jézus, bízom Benned, ments meg engem, hiszek Benned. Adj nekem új szellemet, új szívet. Meg akarlak ismerni Téged, gyere az életembe. Gyere közel hozzám.”
Ha életedben először imádkoztál így, Isten válaszol neked, és megadja a szíved kérését. Ha meghoztad ezt a döntést, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!
Ámen.