Adjatok hálát Istennek, mert ez Isten akarata

2010 október 17. vasárnap  10:30

P. Matti nagyon sokat tett az itteni szolgálatért, a gyülekezetünkért. Ő vezette az első missziós csapatot ide. Azóta több országban alapított gyülekezetet. Isten nagyon használta őt.

P. Matti

Zsid 13:14-15 14Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. 15Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.

Ján 6:28-29 28Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? 29Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.

Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.

2Kor 10:17-18 A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.

Róm 2:28-29 Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Érezted már úgy, hogy nem teszel eleget Istenért? Bármit is teszel, nem elég. Imádkozol, és úgy érzed, hogy sokkal többet imádkozhattál volna. Vagy annyival jobban imádkozhattál volna, vagy annyival őszintébben. Annyival több rokont megemlíthettél volna az imáidban. Úgy érzed, nem teszel eleget Istenért.

Vagy az evangelizálás. Hányan érzitek úgy, hogy nem evangelizáltok eleget? Ez egy gyakori érzés a hívők között. Ez egy hang, ami a lelkünkhöz jön. Ez nem Istentől van. Nem a Sz.Sz. mondja ezt.

Isten munkáját az jellemzi, hogy bevégeztetett. Isten munkája a megváltásra, az Ő megelégedésére elvégeztetett. Vége lett. A végén hihetetlen hálaadás fejeződik ki. Nincs szükség még egy áldozatra, még egy teljesítményre. Nincs semmi más, amit meg kellene tenni azért, hogy Isten boldog legyen. Isten már megelégedett. Neki ez tetszik. Ő már boldog, és most szól hozzánk.

Ebből a helyzetből szól hozzánk: a megelégedéséből. Nem egy szükségből, hanem az Ő teljességéből. A megelégedéséből szól.

Ha elolvasod Zsid 9 és 10 fejezetét és a teljes Zsidókhoz írt levelet, az egész erről szól: Isten munkája. Istent egy áldozat elégítette meg egyszer és mindenkorra. Egyszer és mindenkorra! Zsidó levélben ez a kifejeződés sokszor ismétlődik. Ez az Újszövetség üzenete: nincs helye többé az áldozatnak számunkra. Az egyetlen áldozat bemutatása, ami ránk vár, az a hálaadás áldozata.

Amikor minden elvégeztetett, amikor minden jól elvégeztetett és megtörtént, akkor egy dolog van, ami ránk vár: hogy hálát adjunk, dicsérjünk. Annyira ámulatos, amikor megtanuljuk ezt tenni. Ez valami olyan, ami jellemzi a keresztény hitet: a hálaadás.

Finnországban olvastam a helyi lapot nagy érdeklődéssel. Találtam egy szekciót, ahol az emberek hálát adtak. Annyira bátorító volt. Egy oldal a kis helyi lapban. Az emberek a telefonon küldik az SMS-eket és megköszönnek dolgokat másoknak. Például: „Köszönöm annak az úriembernek, aki segített a csomagomat elvinni a közértből.”; „Köszönöm annak a tanárnak, aki tanította a gyermekem.” Szeretem ezt az oldalt olvasni.

Minden dolog és hír közepette ez annyira különleges. Ez a hálaadás szelleme. El akartam olvasni mindet. Miután elolvastam, tele voltam örömmel. Láttam valamit Istenből ebben. Isten megelégedését megízleltem. Ez Istentől van – biztos nem az ördögtől –, hogy az emberek hálát adnak, köszönetet mondanak.

Különleges, amikor Isten szól hozzánk. Ő mindig az igazságot szólja, soha nem vádolja az embereit. Soha nem vádol téged! Sohasem vádol téged. Ő a védőd, a parakleitosz, aki a te oldaladon áll. Soha nem vádol téged, soha nem vet meg téged. Soha nem utál. Tudod ezt? Tudod, hogy Isten soha nem gyűlöl? Krisztus egyetlen áldozata miatt. Nem másokhoz beszélek, hanem hozzád. Nem gyűlöl téged. Szeret téged és nem vádol téged. Ő megvéd, nem vet meg. Ő nem ilyen. Az nem Isten hangja lenne. Isten a te oldaladon áll.

A menny telve van hálaadással és dicsérettel. Ez bátorít minket ebben a világban. Annyira érdekes, erre gondoltam: nem mondja direkt módon a Bibliában, hogy Isten megköszöni majd ezt nekünk, de azt mondja, hogy dicséretet kapunk Tőle.

Róm 2:29 Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Van egy szójáték a vers végén: „a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van”. A dicséret szó a zsidó szóból ered, Júda, Jehuda, azt jelenti: Isten dicsérője. Az, aki Istent dicséri, vagy egyszerűen csak: dicsérő. Pál azt mondja: az, aki az azonosságát Istentől fogadja el; aki dicséretet fogad el Istentől; aki az azonosságát azáltal, hogy Istent dicséri, Istentől fogadja el; Ő a valós dicséret.

Mi ebben a helyzetben vagyunk ma. Annyi vélemény van a keresztényekről, hívőkről. Nekünk is van véleményünk magunkról, és másokról pláne. Az egyetlen, ami számít: Isten véleménye. Mi tőle fogadjuk el az azonosságunk. Ez azt jelenti, hogy rendben vagyunk, tökéletesek vagyunk. Áron vétettünk meg. Neki tökéletesek vagyunk.

Emiatt menjünk hálaadással az Ő jelenlétébe. A Zsoltárok könyvében ez a téma. Zsolt 95-ben és sok más Zsoltárban: hálaadással menjünk a jelenlétébe. Állandóan ünnepeltek. Ilyenkor hálát adtak Istennek. Mit tett Jézus a földön? Állandóan hálát adott Istennek, mindenhol. Amikor imádkozott, amikor megtörte a kenyeret, hálát adott Istennek. Ez jellemezte Őt, a hálaadás. A hálaadás olyan, mint Isten.

Azt jelenti: valami bevégeztetett és a végén ott áll a hálaadás. Hálásnak lenni nem egy felszínes dolog. Túlmegy a szavakon. Isten jelenlétébe jövünk. Ő mindenhol jelen van. Ezt felismerjük. Abban a pillanatban, ahogy felismerjük, az Ő jelenlétében vagyunk és hálát adunk.

Ha hálát adok, ha tényleg hálás vagyok, akkor keresni fogom az alkalmakat, hogy szolgálhassak. Egy hálás szívvel szolgálok, ennek örök minősége van. Ez a keresztény bizonyság. Mi szolgáljuk Istent egy hálás szívvel. Munkálkodunk, nehéz helyekre megyünk. Lefektetjük az életünket. Többet adunk, mint tudunk. Áldozatokat hozunk. Elfogadjuk a fájdalmat a hálás szív miatt. Hála miatt tesszük.

Megértjük, hogy valami csodálatos dolog történt. Valami, amit soha nem tehettünk volna meg. Isten megtette értünk. Azért, mert Ő megtette, hálásak vagyunk. Telve vagyunk dicsérettel. Lehetőségeket keresünk, hogy szolgálhassunk. A hálát nem lehet kikényszeríteni. Ez tényleg egy szabad döntés.

Az ember bukott természete állandóan panaszkodna, nem lehet hálás. Néhány ember koldul az utcán. Én nem utálom őket, szeretem őket. Viszont egy dolgot nem szeretek bennük: valaki koldul, adsz neki pénzt és még többet kér. Ilyenkor visszakérem, amit adtam neki. Hálásnak kéne lennie. Lehet, nekem több van, mint neki, de valószínűleg nem. A hálátlanság azonban nem helyes. Nem lehet megvédeni, nem lehet kifogást keresni rá. Az ember bukott természete soha nem boldog, annak soha nem elég.

Törökországban, az emberek beszélnek a sorsról. Azt mondják: jó ember vagyok, de rossz a sorsom. Egyszer bátorítani akartam valakit, problémás családja volt, azt mondtam: te nagyon jó fickó vagy. Azt felelte: tudom, de a végzetem rossz. Általános ez a fatalista gondolkodás, ami az iszlámból fakad. Az emberek emiatt nagyon keserűek, dühösek Istenre a végzetük miatt. Ott van bennük ez a mély keserűség és előjön, amikor hosszasan beszélsz valakivel. Nincs nagyra értékelés, hanem keserűség. Hogy tudnád megmagyarázni, hogy annak az embernek miért van jó sorsra és neki miért van rossz.

A keresztény hit azonban nem ez. Mi bizonyságot teszünk és nagyra becsülünk dolgokat. Hálásak vagyunk, mert ez Isten akarata, hogy hálát adjunk. 1Thess 5:18 hálát adunk. Ez Isten akarata. Ez Isten terve: itt vannak emberek, akik betöltik a földet, a hívők serege, akik hálát adnak. Ez nagyon érdekes hadsereg. Nem egy szokványos hadsereg, hanem nagyon szokatlan. Nagyon sok öröm van köztük, mert nagyra értékelnek és hálát adnak.

A nagymamám hívő volt, egy gyönyörű hívő. Volt egy régi bibliája, majd’ 10 kg volt. Minden nap olvasta. Meglátogattuk őt sokszor a testvéreimmel, mert kaptunk pénzt tőle.  Ennek voltak bizonyos feltételei. Mindig inni kellett kávét. Nem lehetett kimagyarázni. Egyszer próbáltam elmondani neki, hogy a cigaretta is, a kávé is rossz, de nem is értette, hogy miről beszélek. Hallgatni is kellett, amint olvasta a Bibliát. Mindig olvasott valamit abból.

Mégsem a pénz volt az egyetlen, ami miatt szerettünk odamenni. Ő annyira hálás volt. Mindig mindenkinek köszönetet mondott. Jött egyszer a vízszerelő, kifizette neki, amit kellett és a nagymama annyira hálás volt. Csak beszélt hozzá, mintha egy angyal lett volna, aki mennyből jött, és adott neki kávét és felolvasott a Bibliából. Ez egy gyönyörű bizonyság. Egy hívő lélek bizonysága, aki megértette kicsit, hogy mit tett Isten. Hálát adni. Ez Isten akarata.

Ez Isten terve. Leleplezi az Ő jellemét. Megtanultunk hálát adni Istennek azért, aki Ő. Nem csak azért, amit ad vagy tesz. Valaki gyönyörűen azt mondta: a hála, a nagyra értékelés, egy darab kenyérből ünneplést szerez. Egy pici darab kenyeret ünnepléssé változtat, egy házat otthonná változtat, egy idegent baráttá tesz. Hiszek az ilyen életstílusban. Mi bízunk, hogy a nagyobb terv a mi érdekünkben van. Bármit is tesz Isten, bármit is ad, bármit is nem tesz, bármit nem ad meg, az az én javamra van.

Keresztényként lehetek beteg és hálás. Ez egy ámulatos bizonyság. A muszlim világban, ha valaki beteg, ezt mindig Istentől való büntetésnek tekintik. A beteg ember mindig alacsonyabban van, mint bárki más. Ez megint a „végzet” dolog. Azt hiszik, Isten úgy döntött, hogy ennek az embernek ezt a végzetet adja.

Gombos Zsuzsa bizonysága Bakuban annyira csodálatos volt. Nem tudott mozogni, de a misszionáriusunk volt Bakuban és ott szolgált végig. Isten jóságáról beszélt. Isten szeretetéről beszélt, nagyon erőteljes és hatalmas volt. Nem is tudjuk, mi történt ott. El sem tudjuk képzelni. Ez a kulcs: egy ember lehet beteg és hálás. Ez a kereszténység, hogy Isten tervében vagyok és bízom abban, hogy az Ő nagyobb terve, a nagyobb kép végül a javamra van. Elfogadom Istentől még a nehéz dolgokat is. Hálás vagyok.

Lehetek szegény és hálás. Néhány teológia szerint ez gyengeség. Nem azt mondom, hogy mi tervezzük, hogy szegény legyünk. Néhány embernek van ilyen elhívása. Úgy döntenek, hogy szegények lesznek, hogy sokakat gazdagítsanak. Teljes szegénységet választanak. Ez különleges elhívás. Találkoztam ilyen emberekkel. Lehet, nagyon sok pénzt keresnének a világban. Személyesen elmondhatom, hogy én nem vagyok jó üzletember, de lehetnék, ha akarnék. Nem dicsekszem ebben. Tudom, hogy megtehetném, de úgy döntöttem, hogy nem teszem, mert másik elhívásom van. Láttam valami értékesebbet. Láttam valamit, ami érdekesebb, aminek nagyobb az örök értéke. Lehetünk szegények és hálásak.

Ez erőteljes. Én hiszek az ilyen életstílusban, a hálaadás életstílusában. Ez a keresztény bizonyság ebben a világban. Lehetek sebzett, lehetek bebörtönözve, de mégis hálás. Ez a keresztény bizonyság. Amikor Pál börtönben volt Filippiben, és Istent kezdték imádni, milyen dalt énekeltek? Biztos vagyok benne, hogy dicsérték Istent és hálát adtak neki. Ez köteteket szólt azoknak az embereknek, a többi börtönben lévőnek.

Mi az ámulatos ebben a bizonyságban? Amikor dicsérték Istent a börtönben, valószínű a kezüket nem tudták felemelni, mert össze voltak bilincselve, de Istent imádták. A többi rab hallotta, a fal leomlott és egy rab sem szaladt el. Mind ott voltak. Egyikük sem menekült. Miért menekülnének Isten jelenlétéből? Azt mondták: „Ne menjünk sehova, ez annyira érdekes, valami ámulatos dolog történik. Tudjuk, mi vár minket ott kinn, de ez valami ámulatos.” És maradtak.

Hiszem, hogy találkozni fogunk velük a mennyben. Ez az egyik érdekes csoport lesz ott. 🙂 Hát ti hogy kerültetek ide? „Nem olvastad a Bibliát? Ott voltunk abban a börtönben lévő Istentiszteleten. Imádtuk Istent Silással és Pállal. Nem volt normális, nem volt logikus, de hatalmas volt.”

Én hiszek a gyülekezet természetfeletti bizonyságában ma. Ez szól az emberekhez. Az elmúlt napokban itt gyülekezetalapításról és a missziókról beszéltem. Isten így döntött, hogy így mutatja meg magát a világban olyan embereken keresztül, mint te meg én, akik korlátozottak, gyengék, bizonytalanok vagyunk az útjainkban. Általunk és bennünk helyezte el az Ő bizonyságát. Ezért az első előadáson azt mondtam: imádkozom, hogy ennek a gyülekezetnek a fele szolgálja Istent a Közel-Keleten. Többet imádkozom efelől. Mostmár azért imádkozom, hogy a gyülekezet 75%-a szolgálja Istent a Közel-Keleten.

Nem bonyolult missziós tervekben gondolkozom, hanem hogy legyünk ott hálás szívvel. Ez köteteket beszél. A világnak szüksége van arra, hogy lássa, Isten itt van köztünk. Ő a védőnk. Annyira bizalommal vagyunk az Ő szeretetében. Ismerjük az ember romlottságát. Ismerjük a saját életünkben. Viszont mi megtaláltuk a kegyelmet, örülünk ebben és hálát adunk. Hálát adunk. Nagyon szeretem látni a hálás hadsereget, ami telve van örömmel. Az Úr bizonyságának lenni ezekben az utolsó napokban.

Imádkozzatok értünk, látogassatok meg Törökországban. Ha soha nem szerepeltél még karácsonyi kórusban, mert nincs jó hangod, akkor gyere Isztambulba. Mi mindig befogadunk a kórusba. Nem számít, tudsz-e énekelni vagy sem.

Hálásak leszünk, hogy jöttök. Gyertek és legyetek része a karácsonyi tervünknek. Imádkozzatok értünk, az evangelizációnkért decemberben Ammanban (Jordánia), Bejrútban (Libanon), Damaszkuszban (Szíria). Ezek nagyon fontos helyek. Imádkozzatok és legyetek részei! Ámen.

Kategória: Egyéb