Ábrahám élete és a miénk II.

2011 október 30. vasárnap  18:00

P. Mariann József

Zsolt 19:8-11 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

Az Úr törvénye, bizonyságtétele, a rendelései, a parancsolatai, az Ő félelme, és az Ő ítéletei – ezek után vágyakozunk. Miután ezeket megkóstoltuk, ezek az életünk részei lettek és így élünk. Ez egy csodálatos élet. Ma ezeket az Igéket helyzete Isten a szívemre a gyülekezetnek.

Szeretném bátorítani az ittenieket. Kína 3. legnagyobb városában élünk, kb. 8 millióan laknak ott. A bibliaszeminárium előadótermében vagyunk együtt vasárnaponként. Vannak buszaink, amikkel az embereket hozzuk a gyülekezetbe, mert olyan nagy a város. Kétszázötven főt tudunk leültetni, és bajban vagyunk, mert nincs elég hely. Beindítottuk a bibliaiskolát.

Egy héttel ezelőtt voltam Kínában egy pásztor-konferencián. Huszonnégyen voltunk az összes nagyobb gyülekezetből, ahol külföldiek a pásztorok. Én reprezentáltam a városunkat. Imádkoztunk és terveztünk együtt.

A városban volt egy kis templom. Jöttek a külföldi vállalkozások, gyárakat építettek. A kínai állam eldöntötte, hogy csinál valami nagyon jó dolgot, egy befektetést a külföldieknek, és felépítettek egy templomot 56milló Juanból. Le lett másolva egy amerikai gyülekezeti épület. Megépült, kinyitották, és két hét múlva már nem volt hely, annyian jöttek. Ez 1500 férőhelyes gyülekezet.

Megépült, és hívták a külföldieket: legyen itt istentiszteletetek nektek is. Megjött a külföldi képviselő, és azt mondta, hogy az akusztikával van egy kis gond. Kérdezték, hogy mi a gond. „Ahhoz, hogy jó akusztika legyen, be kell építeni paneleket a falba, a kupolába.” A kínai állam még másfél millió dollárt ráköltött, hogy legyen jó akusztika.

Miért mondom el ezt? Azért, mert vannak különböző képek a kínai fejlődésről, a kínai gyülekezetekről, de minden egyes pásztor, aki azon a gyűlésen volt, arról számolt be, hogy nem tudja, mit csináljon, mert annyi ember jön, és annyi lehetőség van. Nincs elég ember arra, hogy tanítványozzunk, hogy „feldolgozzuk” az embereket.

Csak a mi gyülekezetünk vasárnaponként minimum 20 első látogatóval „küzd”. Az átlag harminc. Mind kínai diákok. Eleinte 50%-ban külföldiek voltak, 50%-a kínai. Mostmár 70% kínai, 30% külföldi. Ez pozitív? Gyertek, és munkába teszünk.

Még egy dolog: misszió. Több gyülekezet ezek között arról számolt be, hogy Kína határos 14 országgal. Mit teszünk ezzel? Van egy egyezség a missziók beindításáról.

Az egyik shanghai-i gyülekezet egyik tagja nagy befektető Észak-Koreában. Az észak-koreai állam azt mondta neki, hogy bármit, amit akar, azt megcsinálják. Ő azt mondta: akarok hozni egy csoportot, a barátaimat, akik eljönnek, hogy imádkozzanak az országotokért. Belelegyeztek. Mindenkinél volt egy Biblia, és ez a csoport tíz napot töltött Észak-Koreában. A mai világban, egy hónappal ezelőtt.

Biztosak lehetünk benne, hogy Isten és Jézus Krisztus építi az egyházat. Amikor magamra nézek, csak ezt láthatom. Ez nem az én munkám, én csak benne vagyok egy munkában, mert Isten tudja sokkal jobban az időket, az embereket, a helyeket, és Ő végzi az Ő munkáját.

Még Magyarországon is. Pedig elég érdekes dolgokat hallottam Magyarországról. Isten kezében vagytok, és semmit nem fog megengedni a gyülekezetünkkel kapcsolatban, ami ne lenne az Ő tervében. Volt-e már részed üldöztetésben? Lehet, lesz. Örülj! Örüljetek! Jézust is üldözték, az apostolokat is üldözték. Tanuljunk meg örülni, mert Sátán semmit nem tud kezdeni olyan emberekkel, akik örülnek.

P. Kende

Kérlek, imádkozz új gyülekezetekért Magyarországon! Ez olyasvalami, amiért gyülekezetként bizonyosan fontos imádkoznunk. Ez csodálatos és nagyon is lehetséges. Kérlek, imádkozz ezért nap, mint nap. Azon imádkozunk, hogy melyik lesz a következő három város. Nagyszerű erre gondolni látással, hittel, bízva benne, hogy Isten megvalósítja. Hálás vagyok ezért a gyülekezetért.

Ma délelőtt Isten nagyon megáldott minket, Ábrahám életéről beszéltünk.

1Móz 17:1 Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.

Igazából 1Móz 17:1-3-ban Isten megerősíti az Ő ígéretét Ábrámnak, amit tett neki hosszú idővel ezelőtt: te áldás leszel. „Várj egy kicsit! Nem azt olvassuk, hogy Isten nem változik? Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Nem fog megváltozni. Akkor minek ismételgeti ezt Ábrámnak újra és újra?”

Ez gyönyörű dolog a hitünkben. Zsolt 103:14 a mi Istenünk ismeri a formáltatásunkat (alakunkat), tudja, hogy mi csak por vagyunk. Ezért jött újra Ábrámhoz. 1Móz 12-ben Isten elhívta őt: gyere Velem, járj Velem; és adott neki egy ígéretet: benned megáldatnak a föld minden nemzetségei és nagy néppé teszlek téged. Itt újra jön hozzá és megint elmondja neki. Nem mondhatnánk neki azt: Isten mindig ugyanaz marad, úgyhogy emlékezz, mit mondott a múltkor?

Nem ez történik-e a házasságban?
–          Szeretsz? – kérdi a feleség.
–          Már mondtam, hogy igen. Az esküvőnkön x éve, ha valami változik, szólok. – feleli a férj.

🙂 Ez egy probléma a házasságban.

Istennel mondhatnánk ezt: Ő nem változik, ha egyszer megígérte, úgy marad. Ugyanakkor ismer minket, tudja, hogy por vagyunk, hogy feledékenyek vagyunk; tudja, hogy elveszítjük a lendületünket, elbátortalanodunk; tudja, szükségünk van arra, hogy újra és újra megszólítson minket, kezdeményezzen felénk, bátorítson bennünket, és teszi.

2Pét 3:1 az újszövetségi utalás ugyanerre: minden rendben van veletek, de mégis emlékeztetés által fel akarlak kavarni titeket, szeretnélek emlékeztetni. Szükségünk van rá, mert emberek vagyunk, mert meglassulunk. Ezért van szükségem helyi gyülekezetre. Ezért van szükségem arra, hogy legyen saját Bibliám. Nem csak a polcon, hanem a zsebemben, a kezemben, a szemem előtt, a szívemben. Azért van szükségem erre, mert Istennek emlékeztetnie kell rá. Ő fog emlékeztetni az Ő ígéretére, mert ismer engem.

A mi Istenünk tudja, hogy milyenek vagyunk, és ott szól hozzánk, ahol szükségünk van rá. Ez annyira nagyszerű. Gyűlölöm azokat az istenségeket, amik azt mondják: élj érzelemmentesen!; vagy a másikat, ami azt mondja: nincs akaratod, én mondom meg, hogy mit csinálsz; vagy még másikat, ami azt mondja: nem kell gondolkodnod!; vagy … A mi Istenünk nem ilyen. Ő azt mondja: gondolkodj Velem, járj Velem, dönts Velem, de a gondolkodás a tiéd, a döntés a tiéd, a járás a tiéd, hogy merre teszed a lépteidet, az a te döntésed.

Ő ismer bennünket, tudja, mire van szükségünk. Nem azt mondja, hogy legyél keresztény és dobd el az agyad; vagy  hogy legyél keresztény, aztán nincs jogod érezni. Krisztus a teljes válasz az emberi voltunkra. Persze, vannak dolgok, amiket el kell engednünk, de amikor elengedem amiatt, hogy Isten azt mondja: engedd el, hagyd ott, hagyd el a büszkeséged; akkor azt találom, hogy Krisztusban megelégszem.

Az a szükség, amit a büszkeségem soha nem elégített meg, az megelégszik Krisztusban. Isten ismeri a formáltatásunkat, tudja, hogy milyenek vagyunk, és ott szólít meg minket, ahol szükségünk van rá.

Van egy nagy változás Ábrahám életében. Eddig Ábrám volt a neve, és most Isten azt mondja: adok neked új nevet, sok nép atyja leszel.

Van egy nagy változás Ábrahám életében:

1Móz 17:5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

Eddig Ábrám volt a neve, és most Isten azt mondja: adok neked új nevet, sok nép atyja leszel. Ábrámból Ábrahám, ez nagyon érdekes, mert nem az elején történt. Isten elhívta Ábrámot, Ábrám otthagyta a rokonságát, a földjét és ment Istennel éveken át. Elbukott, helyreállt, járt Istennel, imádta az Urat, hozott jó és rossz döntéseket, mint mindannyian. Egy ponton azonban Isten azt mondta neki: „Mostantól egy vadonatúj nevet adok neked. Ábrahám, sok nép atyja. Ez az új neved.”

„Nem az elején volt az, hogy a régiek elmúltak és minden újjá lett? Nem úgy van, hogy 2Kor 5:17 minden újjá lett egyből az elején?” Igen, de Isten tanít minket mindenkor. Ez a néhány vers itt Ábrahám azonosságáról szól. Isten tanította Őt, és adott neki új nevet. Ugyanúgy, ahogy velünk is történt.

Hívők lettünk, és Csel 11 szerint van új nevünk: keresztény. Ez része az életünknek. Isten tanít minket arra, hogy ez mit jelent. Isten azt mondja: „Az Enyém vagy. Amióta Jézus mellett döntöttél, az Enyém vagy. Tanítani foglak minden nap, hogy mit jelent ez. Növekedj Velem, járj Velem. Győztes vagy Krisztusban, hadd tanítsalak erről egyre inkább.”

Ábrahámmal ez történt ezen a ponton. Isten azt mondja neki: „Most van itt az ideje, hogy megértsd, hogy ez vadonatúj fejezet az életedben. Mostantól úgy nevezünk, hogy sokaság atyja.” Ez érdekes gondolta, mert Ábrahámnak nem volt meg az ígéret fia ezen a ponton. Nem volt meg a fia, akit Isten ígért. Öreg ember, nem lehet már gyereke, és Isten azt mondja: te vagy sok nép atyja.

Lehet, van egy nehéz napod, hetet, éved,… , valami van az életedben, és Isten azt mondja: tudtad-e, hogy győztes vagy Énvelem? „Nem vettem észre.”

Isten azt mondja: „Hadd tanítsalak erről, hadd vezesselek ebben, hadd mutassam az utat, hadd bátorítsalak. Gyere Hozzám, legyünk közösségben, hadd tanítsalak arról, hogy ez mit jelent, hogy győztes lehetsz a lelkedben és az életedben. Győzelemben járhatsz, és van valamid, amit adhatsz az embereknek. Van egy gazdagságod. Továbbadhatod a jó hírt, az örömöt, az életet, amid van. Ez valami, amit más nem tehet meg. Járj Velem, és aztán egy nap rájössz, mit is jelent, hogy új teremtés vagy Krisztusban.”

Ez történt Ábrahámmal. Isten azt mondta neki: minden újjá lett, új ember vagy, vadonatúj terv van és Én el fogom végezni ezt az életedben.

1Móz 18:1  Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő ül vala a sátor ajtajában, a hő napon.

Isten megjelent Ábrahámnak. Ez különleges, de nem egyedi. Valaki azt mondja: bárcsak láthatnám az Urat így. Mi hívők vagyunk, járjunk Ővele és látni fogjuk Őt. Nem úgy van-e, hogy a szolgálatunkban látjuk Őt? Belépünk egy helyzetbe és nincs erőnk rá, bemegyünk egy helyzetbe és nem látjuk a kiutat, bemegyünk egy helyzetbe és túl gyengék, képtelenek vagyunk, lehetetlen, hogy megtörténjen, és azt mondjuk: Uram, én nem vagyok alkalmas; Isten azt mondja erre: a te alkalmasságod Tőlem van.

Aztán abban a helyzetben szolgálsz, és azt kérdezed: „Honnan jön a szeretet, amit adok? Honnan jön a bölcsesség, amivel beszélek? Honnan jön a törődés? Honnan?” Aztán találkozunk az Úrral a szolgálatunkban. Ő ad türelmet, Ő ad életet, Ő használja az ajándékainkat, építi a gyülekezetet. Ő vigasztal embereket, Ő bátorítja, Ő emeli fel az ellankadt kezeket, Ő erősíti meg az elgyengült térdeket. Ő használ minket. A nap végén azt mondjuk: „Uram, találkoztam Veled. Láttalak Téged, köszönöm Neked! Hálás vagyok ezért, hogy az egész életemben láthattalak Téged.”

Ján 20 Jézus feltámadt, eljött a tanítványokhoz és megmutatta Magát. Ján 20:24 Tamás nem volt ott, elmulasztotta ezt. Nem volt a testvéreivel, amikor Jézus jött hozzájuk. Nem tudjuk, hol volt, de nem volt azon a helyen, ahol lennie kellett volna. Nem találkozott az Úrral.

Megeshet, hogy azt kérded: hol van az Úr? Az egyszerű ok az, amiért nem látom Őt, amiért nem találkozom Vele, hogy nem teszek erőfeszítést, nem mondom azt, hogy ott akarok lenni, ahol az Úrról hallok, ott akarok lenni, ahol találkozhatok Vele, ott akarok lenni, ahol szolgálhatok Vele. Az egyik dolog, amit mondok pároknak, akik komolyan érdeklődnek egymás felől: szolgáljatok együtt, mert akkor megismeritek egymást, fogod látni, hogyan jár Istennel.

Ez nagyszerű dolog, tenni egy erőfeszítést, találkozni Krisztussal. Lehet, azért nem látom az Urat, mert nem vagyok hajlandó felmászni a fára és hülyét csinálni magamból, mint Zákeus; nem vagyok hajlandó erőfeszítést tenni. Aztán mégis elmegyek és Isten használni fog engem. Ahogy használ engem, látom az Ő keze munkáját az életemben. Nagyszerű, hogy találkozhatunk vele egy ilyen módon.

1Móz 18:10  És monda: Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.

1Móz 18:12  Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!

Ez nagyon érdekes az életünkben. Olyanok vagyunk, hogy azt mondjuk: Uram, adj nekem valami nagyot, valami különlegeset. Aztán Isten szól hozzám, mond valami nagyot, valami különlegeset, pl. azt: elfogadlak úgy, ahogy vagy. A válaszom pedig: “Ja, peeeeersze.” – könnyen ilyenek vagyunk.

Isten azt mondja: elhívlak téged szolgálni, elhívlak téged misszióba, elhívlak, hogy növekedj az Igémben, elhívlak, hogy taníts, hogy taníts gyerekeket, hogy tanítsd a Bibliát, elhívlak téged, hogy nyerj lelkeket, hogy segíts a gyülekezetben, elhívlak, hogy dicsőíts Engem. Isten ad nekem valamit, aztán furamód olyan vagyok, mint Sára: „Ja peeeeersze, majd pont én! Lehet valaki mást, mert az olyan nagyszerű ember, de engem?”

Olyan viccesek vagyunk! Egyik oldalról azt mondjuk: bárcsak láthatnék, hallhatnék Tőled valamit! Aztán Isten mond egy nagyszerű dolgot, ami nem fér egybe a rossz önképemmel, vagy a nagy büszkeségemmel, vagy a hiúságommal, vagy valami mással, és azt mondom: ja, persze. Ne mondjuk ezt! Ne nevessük ki Isten tervét, hanem merjünk bízni! Merjük azt mondani: „Oké, Te mondtad, Uram, akkor mutasd meg, mikor van itt a Te időd. Hinni akarok, látni akarok, bízni akarok, kereslek téged.” Nem látom a választ, a megoldást, lehetetlennek tűnik.

Most változtak a törvények. Tudjuk, hogy január 1-től nem vagyunk egyház. Az egyik következménye az, hogy az 1%-unkat az egyháznak adtuk, de január 1-től nem lesz egyház, aki megkapja azt. Nem lesz miből fűtenünk. Majd közel fogunk ülni egymáshoz. 🙂 Nem tudom, mit fogunk csinálni, de azt tudom, hogy az Úrban bízunk és Tőle várjuk a választ. Ezt kérjük Tőle, és azt mondjuk: „Uram, nem nevetünk, legfeljebb örömünkben. Urunk, Te tudod, Neked van válaszod. Mi nem látjuk azt, de számítunk Rád, bízunk Benned.”

1Móz 18-ban van még egy nagyszerű rész. Nagyon érdekes. Ábrahám alkudozik Istennel. Különös gondolat. Hogyan lehet alkudozni Istennel? „Nem úgy van, hogy Isten eltervezte és utána úgy lesz? Eltervezte, és az meglesz kétség nélkül?” Igen így van. Ugyanakkor Isten azt mondja neked: mersz-e imádkozni, kérni Tőlem?

Néha mond nekünk valamit, és azért mondja, hogy kihívjon minket. Megesik, hogy Isten azért van csendben, mert kíváncsi, hogy fogom-e keresni, megyek-e utána, megteszem-e a lépést, és mondom-e: Uram, akarlak látni! Megesik, hogy ezért mondta, amit mondott Szodomával kapcsolatban (elpusztítja, mert elképesztő a gonoszsága). Ábrahám nekiáll alkudozni: ha van ötven igaz ember, akkor ne pusztítsd el. Isten azt mondja, hogy rendben, ha van ötven, nem pusztítja el. Ábrahám elgondolkodik: „Hány Szodomabelivel találkoztam, aki igaz? Mi lenne, ha negyvenet mondanék inkább?” Megy lejjebb és lejjebb. Leér tízig. Mintha a piacon alkudozna. Hogy lehet ezt csinálni?

Múlt vasárnap délelőtt beszéltünk a közbenjáró imáról (2011.10.23 de. P. Shane, P. Kende: A közbenjáró bátorsága). Hisszük, hogy Isten tanítani akar minket imádkozni. Ez erről szól. Nekünk hívőknek van egy különleges kiváltságunk Istennel. Isten azt mondja: járj Velem ebben, kérj Tőlem nagy dolgokat, kérj Tőlem megfoghatatlan dolgokat, kérj Tőlem.

A feleségemmel 3 éve imádkozunk, hogy eljuthassunk Izraelbe. Eddig még nem fért bele soha, most úgy tűnik, hogy eljutunk. Ez lehetetlen dolog, de annyi ilyet láttam már – imádkoztunk és Isten megtette.

Hiszem, ha járunk Istennel imában, akkor annyi mindent fog nekünk tanítani. Tanítani fog nekünk azonosulást, ami nagyon fontos a hívő életében. Van valaki, aki gyenge, van valaki, aki szűkölködik, van valaki, aki nem túl erős a szolgálatában, a járásában, és Isten tanít minket: ahelyett, hogy megvetnénk őt, imádkozzunk érte. Nem úgy: köszönöm, hogy nem vagyok olyan, mint ő; hanem így: Uram, kérlek a testvéremért, kérlek, erősítsd meg. Hordozzuk egymás terhét, Gal 6:2. Ez fontos a hívő életünkben.

Tudod, mikor nem merem ezt megtenni? Ha bizonytalan vagyok. Ha nem tudom, hogy ki vagyok Krisztusban. Ha nem tudom, hogy új ember lettem, akkor nem merek azonosulni. Aztán ha imádkozom, akkor Isten adni fog szeretetet az elveszettekért, mert meg fogja mutatni nekünk, hogy Ő mennyire szereti az ember.

Úgy hiszem, sok hívő azért tagadja a pokol valóságát, mert ez felmenti őt attól, hogy szolgálnia kelljen az elveszettek felé. Ne legyünk azonban így, hanem járjunk imában. Imádkozzuk elveszettekért, imádkozzunk a szeretteinkért. Imádkozzunk a lehetetlen dolgokért! Azért ne imádkozz, hogy holnap is keljen fel a Nap. 🙂 Imádkozzunk azért, amire igazán szükség van!

1Móz 18-ban Ábrahám úgy beszél Istennel, ahogy senki más nem mer. Ez egy meghittség Istennel. Isten és ő közte. Nekünk is meglehet ez.

Ma délelőtt arról beszéltünk, hogyha Ábrahám életét megnéznénk lapról-lapra, akkor azt látnánk, hogy az élete hol erre, hol arra ment, ment erre, utazott arra, itt táborozott kicsit, ment oda, elbukott amott, visszajött ide, aztán meghalt itt. Ha végigolvasod az életét, akkor azt látod, hogy Isten egyenesen vezette őt végig. Mindenkor tanította, adott az életéhez és növekedést hozott.

Minek alapján járt így Ábrahám? A válasz: egy ígéret alapján. Ábrahám ígéret alapján élte az életét. Nemcsak gondolkozott róla, nemcsak imádkozott vele, hanem ennek alapján élt. Úgy döntötte el, hogy hova költözik, úgy döntötte el, hogy hol él, úgy döntötte el, hogy milyen a kapcsolata Istennel, hogy emlékezett Isten ígéretére. Ez annyira kicsiny dolog.

Mekkora dolog egy ígéret? Meg sem lehet fogni. Ha Isten adja nekem, akkor az egész életemen végigvihet. Ne veszítsük el a bizonyosságunkat, az örömünket! Emlékezzünk meg arról, mit adott nekünk Isten. Ő azt mondta, hogy Krisztusban nekünk adott minket, Krisztusban vagyunk, és Ő bennünk van. Emlékezzünk rá és merjünk bízni Benne egész életünkben.

Az ígéret alapján éljünk. Merjünk hitben lépni, merjünk hitben járni. Ami a családunkat illeti, ami a pénzügyeinket illeti, ami a gyülekezeti életünket illeti, merjünk támaszkodni az Ő ígéretére. Kicsinek tűnik, de olyan hatalmas. Ámen.

Kategória: Egyéb