A vezető értéke & Csalódás és kiábrándulás

2011 december 4. vasárnap  10:30

Balogh Szabolcs

Zsid 10:35 (MBT) Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.

A bizalmatokat szó a görögben a parrészia, amit jó néhány helyen használ az írás. Jelentése: nyíltan, szabadon, bátorsággal, félelem nélkül, magabiztosan. Olvashatjuk ezt a szót például János evangéliumában 9 helyen. Jézusra használja ezt a szót, ahol azt mondja, hogy nyilvánosan tett valamit, egyszerűen tett valamit és magabiztosan tett valamit.

Olvashatjuk ezt a szót Zsid 4:16-ban is:

Zsid 4:16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Ezt a szót, mint bizonyosság használja itt: bizonyosan mehetünk. Apcsel-ben is találkozunk ezzel a szóval többször. Pál sokszor használja ezt a szót a bátorságára, arra, hogy ő bizonyos a dolgában.

Zsid 13:17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.

Itt vigyáznak szót szeretném kiemelni, ami a görögben az agrüpneó. Ezt a szót használja Eféz 6:18-ban is arra, hogy hogyan imádkozzunk a szentekért és egymásra vigyázzunk. Márk 13:33 arra használja, hogy hogyan vigyázzunk és várjuk azt, hogy Jézus vissza fog jönni. Luk 21:36 ezt a szót írja azért, hogy őrizkedjünk, vigyázzunk, hogy ne a világi dolgokkal legyünk elfoglalva.

Miért beszélek erről? Kérlek, ébredjetek! Azt szeretném mondani, hogy az Atya szeretne veletek kapcsolatban lenni. Ha ide jársz egy ideje, akkor hallhattad már ezt néhányszor, vagy ha az Úrral jársz évek óta, akkor hallhattad ezt már sokszor. Kérlek, figyelmezz ezekre a versekre!

Zsolt 28:8a Az ÚR az ő népének erőssége

Az emberek itt a pulpitusnál az Úrnak erősségei a te védelmedre.

Zsolt 25:4a Utaidat, URam, ismertesd meg velem

Hogyan? Úgy, hogy Isten emberei vigyáznak a lépteidre.

Zsolt 27:4a Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben.

Ott, ahol a vezetőink vannak, ahol Isten emberei vannak, akik szeretnének vigyázni ránk.

Zsolt 103:11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.

Zsolt 121:2a Segítségem az ÚRtól jön

1Kor 9:27a hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet

Előtte arról beszél, hogy joga lenne elkérni a tanítványaitól a gyümölcsöt, de azt mondja, hogy ezt nem teszi, hanem helyette a saját testét edzi.

Miért mondom ezt? Isten ott akar veled lenni, amikor örömöd van, és Isten veled akar lenni, amikor nehéz, amikor fájdalmad van. „Csak veled akarok lenni!” – mondja. Így gondolkoznak felőlünk a vezetőink, a gyülekezet, a testvéreink. El ne higgy semmilyen hazugságot! Másként ne gondold.

P. Kende

Ezsd 4. Itt a zsidók újjáépítik a templomot. Igazán az egész könyv erről szól. Ez fontos dolog, mivel Isten imádata az Ószövetségben templomhoz volt kötve. Nem úgy volt, mint most, amikor azt mondja az Írás a hívőnek: te a Szent Szellem temploma vagy. Akkor úgy volt, hogy egy bizonyos helyre volt kötve. Ezért a templom nagyon jelentős volt a számukra. Sokkal jelentősebb, mint nekünk az épület, a székhelyünk, vagy bármely épület.

Amikor ők bálványokat imádtak, akkor Isten fenyítése az volt rajtuk, hogy jött Babilon, elpusztított mindent, és elvitte őket fogságba 70 évre. Ezután visszatérnek és elkezdenek újjáépíteni. Ez elképesztő dolog. A zsidók visszatértek. Visszatértek akkor, visszatértek 1948-ban. Gondoltál-e már erre? Forgattad már ezt a szívedben? Ismersz-e olyan népet, akikkel ez már megtörtént? Nem, mert nem történik meg. Ha egy népet szétszórnak, akkor kész.

Ők azonban visszatértek és elkezdték újjáépíteni a templomot. Aztán nyílván voltak ennek ellenségeik. Isten munkájának mindig lesznek ellenségei. Pál azt mondja 1Kor 16:9-ben: széles ajtó nyílt előttem és az ellenség is sok. Ha Isten akaratában jársz, lesz, aki ellened áll. Biztos lehetsz benne, hogy nem lesz könnyű mindig, de megéri. Remélem, hogy ezt meglátjuk ennek az üzenetnek a során.

Voltak ellenségeik, bemószerolták őket a királynál. Írtak róluk egy levelet, egy hazugságot. A király elhitte és visszaírt, hogy azonnal abba kell hagyni az építkezést.

Ezsd 4:23-24a Mihelyt Artaxerxész király levelének mássa felolvastaték Rehum és Simsai, a kancellár és társaik előtt, menének nagy hamarsággal Jeruzsálembe a zsidókhoz, és megakadályozák őket erővel és hatalommal. Akkor megszűnék az Úr házának építése, mely Jeruzsálemben van

Óóó! Ez az a pillanat, amiben nem szeretünk lenni.  A csalódás pillanata. A pillanat, amikor könnyű lenne feladni. Erről a pillanatról, illetve ennek a pillanatnak a fontosságáról szeretnék beszélni.

Vannak kihívások az életünkben. 2Kor 4:8-9-10-11 Pál erről beszél. Problémák, kihívások, csalódások, nehézségek, …, sok minden történik az életünkben. A csalódásokat nem szeretjük. Az egyik, ami történik, hogy ezek kiábrándítanak bennünket.

A kiábrándulás fontos dolog az életünkben. Nem tudom, emlékszel-e, amikor kiderült, hogy a szüleid rakják a fa alá az ajándékokat? 🙂 Lehet, többen 40 évesen azt mondjátok: micsoda? Az csalódott pillanat volt, de a világ a helyére került kicsit jobban, valóságosabb lett az élet. Ez rendben van.

A kiábrándulásnak van egy fontossága, mert nagy hajlandóságunk van arra, hogy illúziókban éljük az életünket. Úgy élem az életemet, hogy elképzelek valamit igaznak, és mindenki más maradjon csendben. Minél idősebb leszek, annál inkább hajlamos vagyok erre. Annál inkább úgy gondolom: „Tudom a frankót. Mindent rendbe tudok rakni. Én pontosan tudom, hogy vannak a dolgok, és hagyjatok békén a tényekkel. Azok nem érdekelnek. Ez így van, én eldöntöttem, én tudom, hogy így van.”

Ez olyasvalami, ami tönkreteheti az életünket. Főleg akkor, ha sikeres vagyok ebben, hogy így gondolkodjak, mert nem a valóságban élek. Előbb vagy utóbb bizonyosan ki leszek ábrándítva. Garantált. Viszont minél tovább várat magára ez a dolog, annál jobban tönkretesz. Ha 40 évesen tudnám meg, hogy a szüleim teszik a fa alá az ajándékokat, az furcsa lenne.

Emberek élik így az életüket. „Ha majd megházasodom, rendbe jön az életem” Aztán 40 évesen megházasodik és szembetalálkozik a valósággal. „Én azt hittem, hogy …” – ez volt az ábránd. Néha van, hogy eljössz a gyülekezetbe, és úgy érzed úgy, hogy itt vártunk rád egy nagy vödör hideg vízzel. „Hát kell ez nekem? Ezért jöttem én ide? Minek jövök gyülekezetbe? Inkább valami kabarét nézek, ott nem történik velem ilyen.”

A kiábrándulás fontos az életünkben. Az számít, hogy milyen környezetben és milyen szándékkal történik ez.

A gyerekemnek hallania kell a drogokról, alkoholról, szexualitásról, a jó és a rossz dolgokról az életben. Mindenről hallania kell. A kérdés az, hogy milyen környezetben hall róla? Ha ellenségtől hall róla, aki tönkre akarja tenni, attól Isten ments. Isten ments, hogy egy ellenség beszéljen neki először a drogokról. Isten ments, hogy ellenség beszéljen neki először az ambícióról az életben.

Isten ments, hogy olyasvalaki beszéljen neki fontos dolgokról, akinek az ő személye nem fontos, akinek a gyerekem nem értékes, és nem szeretettel, törődéssel kommunikálja, nem azzal a szándékkal, hogy felkészítse. Szülők! Isten segítsen nekünk beszélni a gyerekeinknek mindenről, ami fontos, a megfelelő időben, a megfelelő környezetben. Tegyük ezt!

A mi életünkben is Isten beszél hozzánk az Igéből, és megesik, hogy kiábrándító. Megesik, hogy megfoszt egy ábrándtól, elvesz tőlem valamit, amit eddig elképzeltem magamnak. Mostmár nem képzelhetem el, mert Isten Igéje odavágott és széttörte a dolgot az életemben. Hazudhatok magamnak, de már nehezebb. Ez az egyik célja az Igének. Istennek ez a célja ezzel, hogy adjon nekünk valamit, ami kiábrándít bennünket egy hazugságból, ami kivesz egy illúzióból.

Belegondoltam ebbe, hogy ezek a zsidók Ezsd 4-ben építették a templomot, tudták, hogy Isten munkáját végzik, tudták, hogy Isten akaratában vannak, különben nem lehettek volna ott. Lehetetlen lett volna visszatérniük. Tudták, hogy ez nagyszerű. Tudták, hogy ez a legnagyobb dolog, amit valaki tehet, hogy építi Isten házát. Csinálták teljes szívvel és örömmel. Amint ezt tették, egyszercsak jött a király parancsa, és az azt mondja: állj! Mekkora csalódás lehetett.

Ha a kiábrándulás az életemben nem a megfelelő környezetben történik, nem a megfelelő szándékkal történik, akkor az megölhet dolgokat az életemben. Ezeknek az embereknek, a zsidóknak milyen lehetett: akkor ez mégsem Isten akarata? Annyi aggodalom, annyi zavar. Ez van az életünkben, nagyon sokszor belefutunk ebbe. Ha a kiábrándulás rossz módon jön, akkor az megölhet dolgokat.

1Kir 19 Illés, nagy próféta, nagy győzelmet aratott. Aztán kap egy „e-mailt” az egyik ellenségétől, és erre azt mondja:

1Kir 19:4 Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!

Ez a gondolat: nem vagyok jobb az atyáimnál. Illés csalódott magában. Nem gondolta, hogy megrémül ettől, hogy ez megfékezheti őt, de megfékezte. Egy ellenség írt neki valamit. Az előbb ott állt egy csomó ellenséggel szemben. Fizikai dolog volt az egész és győzött. Egy másik levelet ír neki, Illés megrémül, elmenekül és gyűlöli magát.

Az egyik dolog, amit a kiábrándulás tönkretehet az életemben, az a reménység. Tönkreteheti a reménységemet. Tudod, mi történik? Többé nem hiszem, hogy Isten jelen van az életemben, mert akkorát buktam, mert annyira gyengének találtam magam, mert akkorát csalódtam magamban.

„Nem hittem volna!” Ismered-e ezt a mondatot? Valószínűleg mondtad már ezt te is. Ha mondtad, többet ne mondd. „Mindaz után, amit Isten tett az életemben, azon a területem már soha nem lesz problémám. Azon a területen soha nem leszek gyenge többé. Azon a területen soha többé nem bukom el.”

Legtöbben mondtunk ilyesmit: azok után, amit Isten tett az életemben, soha nem történhet ilyen velem. Nem igaz. Van egy rossz hírem, Jak 1:14 a kísértés becsap, csapdába ejt, elvonszol magával, átver minket. Azon a területen, ahol akkorát buktam, és ahol annyira bánom, és ahol helyreálltam, Isten helyreállított és megtisztított, és megint közösségünk van, képes vagyok ugyanúgy elbukni 5 perc múlva. Ilyenek vagyunk. Azért mondom ezt, mert beszélünk erről.

Emlékszem amikor P. Schallernek mondtam az autóban: „Azt hittem, hogy már túl vagyok ezen! Azt hittem, hogy ezt már letudtam.” Egy darabig bátorítgatott, majd azt mondta: „Figyelj, nem ezt tanultad a bibliaiskolában? Jer 17:9 a szíved végtelenül csalárd és gonosz. Még te sem ismered a saját szíved.” Azt mondja az Írás, hogy a saját szíved nem ismered. A motivációinkat, az indíttatásainkat, mindazokat a gondolatokat, amik mozgatnak, nem ismerjük.

A szívem csalárd és becsaphat engem. Azt mondta a pásztorom: nem ezt tanultad a bibliaiskolában? „De, tényleg!” „Akkor miért vagy meglepődve? Állj fel, menj Istenhez, aztán menj tovább!” Kiszálltam az autóból, aztán azon gondolkoztam, hogy igaza van.

Ézs 1:5 minden fej beteg, minden szív erőtlen. Nincs bennünk erő. Amikor egy hívő ül a fenyőfa alatt és azt mondja: elegem van, nem tudok továbbmenni, csalódtam; akkor olyan hívőt látok, aki ragaszkodott az illúzióihoz túl sokáig. Isten azt mondta neki egy nap: elég, ébresztő. Amikor egy hívő megáll az úton, … Tudtad, hogy a kereszténység az egy út?

Apcsel 9:2-ben és sok más helyen mondja az Írás, hogy a kereszténység út. Út és nem megálló. Arra van, hogy menjünk tovább. Amikor azonban egy hívő megáll, feladja, csalódott, akkor ez erről szól. Mert Isten felkészít bennünket. Tudod-e, miért fontos Isten Igéje? Tudod-e, miért fontos jönni, hallgatni, közösségben lenni? Tudod-e, miért van szükség bibliatanulmányra, imaközösségre, a testvérem bizonyság tételére?

Azért van szükségem, mert ha nem hallom az Igét, ha nem hallom a bizonyságot, ha nem veszek részt az imában, akkor nem lesz felkészítve a szívem. Isten nem tudja azt mondani: „Ébresztő! Dobd el az ábrándot, nincs szükséged rá! Ez nem épít fel téged. Ez nem valóság. Ez nem visz téged sehová. Ébresztő! Nem a házasság a válasz az életedre. Nem a gyerekek a válasz az életedre. Nem egy nagy karrier a válasz az életedre. Nem a sok pénz. Ébresztő!”

Ám ha nem hallom az Igét, ha nem vagyok közösségben a testvérekkel, akkor nem vagyok egy szeretetteljes környezetben kiigazítva a megfelelő szándékkal. Egyszer majd jön a valóság a nagy lapát kezével és kiigazít. A valóság kiigazít, de nem szeretettel és nem a megfelelő szándékkal. Az illúziómnak annyi lesz. Valamit agyoncsap az életemben, valamit elpusztít. Isten ments! Mert Róm 5:4-5 Isten reménységet adott nekünk. Ha Ő igazít ki, akkor a reménység megmarad.

Másik, amit a kiábrándulás agyoncsaphat az életemben:

Apcsel 13:13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kísérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.

János Márk feladta. Csapattag volt, aki feladta. A csapattag, aki kilépett, abbahagyta, feladta, megtette, amit nem kellene. Cserbenhagyta őket. Egy csapattag, aki cserbenhagyta őket. Pál emlékezett erre.

Apcsel 15:37-38 És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik. Pál azonban azt tartá méltónak, hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velük a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.

A kiábrándulás elveheti azt, hogy bízom az emberekben. „Egyszer bíztam valakiben, ezt a hibát soha nem követtem el többé.” Tudod, hányan élik az életüket így? Isten ments, hogy te így éld! Ha így élsz, akkor Isten segítsen a házastársadnak és neked. Ez egy rettenetes és szűkös élet. Lehet, te vagy a legkedvesebb ember a világon, de belül te tudod csak, hogy mennyire nem bízol senkiben, mennyire nem vagy hajlandó helyet adni senkinek. Pál így volt ezzel.

Ha vezető vagy Isten munkájában, akkor ez fog történni. Többé nem bízol rá senkire semmit. Nem adod át a feladatokat. Nem delegálsz, mert úgysem csinálják meg jól. „Majd én megcsinálom!”

Ha így éled az életedet, akkor magányos leszel. Nagyon. Valószínűleg irányítanod kell mindent és mindenkit. Mindennek rendben kell lennie. Az összes teszted 100% kell legyen, minimum. Az összes gyerek a megfelelő pozícióban imádkozik az esti imánál. Az összes tányér helyesen áll az asztalon. Mindent irányítanod kell. Isten ments, hogy így éljük az életünket, hogy ne bízzunk.

Pál nem bízott János Márkban, de 2Tim 4:11-ben azt mondja: hozd el hozzám János Márkot, mert hasznomra van nekem, ő egy barát, megbízható ember. Pált Isten kiigazította.

Igen, emberek kudarcot vallanak, elbuknak körülötted. Lehet, támaszkodnál valakire és aztán kiderül, hogy gyengébb, mint hitted. Lehet, hogy csalódsz benne, és akkor mi van? „Soha többé nem bízom senkiben. Csak magamban bízom.” Ha ezt mondod, akkor ostoba vagy. Isten nem magányra hívott el minket. Isten a Krisztus Testébe hívott el bennünket. Krisztus Testében emberek elbuknak.

Ján 13-ban Jézus mondta, hogy mossuk meg egymás lábát. Miért mondta ezt? Nem azért, mert minden szép és tiszta lesz mindig, hanem azért, mert szükségünk van rá. Nekem is szükségem van rá, hogy megmossam valaki lábát, nem csak neki van szüksége erre. Mert ha megmosom az ő lábát, azzal bízom, és azt mondom: Istennek van egy munkája az életedben, Isten el fog végezni valamit.

Kihívó, amit mondok? Szerintem az. Ha nem, akkor nem érted, amit mondok. Vagy kiváló szellemi hívő vagy. 🙂 Ez is egy lehetőség. Megesik időnként.

Még egy dolog, amit agyoncsap a kiábrándulás az életedben: szeretet az emberek felé.

Pál a missziós utakon elment valahova, először prédikált a zsidóknak a zsinagógában, mert ők ismerték az írásokat. Nekik volt a legkönnyebb bemutatni az evangéliumot, a Messiást. Ők ismerték az Írásokat, úgyhogy először hozzájuk ment. Utána:

Apcsel 13:45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.

Újra és újra megtörtént. A zsinagógából megtértek páran, de a többség ellenállt. Pál így írt a zsidókról 1Thess 2:14-16-ban: minket is üldöznek, megölték Jézust, a saját prófétájukat, minden embernek ellenségei. Az egyik magyarázat erre az lenne, hogy Pál gyűlölte őket. Viszont tudjuk, hogy ez nem igaz:

Róm 9:3-4a Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint; Akik izraeliták, …

Pálnak nem voltak illúziói. Nem rajongásban élt. Olyasmit mondott, amit én nem tudnék mondani senkinek. Azt mondja: ha lehetne ilyen cserét csinálni, akkor én lennék elszakasztva Krisztustól és ők ismernék Őt. Nem tudom, hogy lehet így gondolkozni. Viszont egy dolog világos. Az, hogy nagyon szerette őket, de nem voltak illúziói. A kettő nincs összekötve.

Ez nagyszerű, mert nem kell, hogy illúzióim legyenek a barátomról ahhoz, hogy a barátom legyen. Ismerem, tudom a gyengeségeit. Tudom a problémáit, de attól még szerethetem őt. Ez fontos. Nagyon sokan a kiábrándulás miatt, a csalódás miatt megszűnnek szeretni az embereket. Ismerek embereket, akik élnek egy népcsoport között és azt mondják: hülye magyarok, hülye németek, hülye amerikaiak. Teljesen mindegy, hülye valami. „Utálom az embereket, mert ilyenek meg olyanok.” Kiábrándultak. Hagyták, hogy ez agyoncsapja a szeretetet.

Pál azonban nem így volt. Pál szerette őket. Azért, mert tudta, hogy 2Kor 4:3-4 meg vannak vakítva, hogy ez Sátán munkája egy ember életében. Amikor valaki nem akar megtérni, akkor mered szeretni azt az embert? Ha valaki ellenáll az evangéliumnak, mersz imádkozni érte szeretettel? Sátán vakítja meg őt.

Amikor valaki keresztbe akar tenni Isten munkájának – mint a kormányunk most –, akkor nincsenek illúziónk, nem volt előtte sem. Tudtuk. Politika, politikusok – ez van. A mi harcunk. A mi harcunk – Eféz 6:12 – nem test és vér ellen van, hanem az ellenség királysága ellen. Sátánnak van egy terve, szeretné Isten munkáját tönkretenni mindenhol. Mindenütt próbálkozik. Merünk-e szeretni, bízni, reménykedni? A válaszunk egy nagy egybehangzó igen és ámen.

Ha nincs reménységem, ha nincs bizalmam, ha nincs szeretetem, akkor nem vágyom Isten akaratában járni. Visszacsúszom és megszűnök előre menni Istennel. Feladom a meggyőződéseim. Ha feladom a meggyőződéseimet, azt hívjuk visszacsúszásnak. Elengedem, amit igaznak tartottam az Írásból. Amire eljutottam, abban nem állok meg, abban nem maradok meg, hanem visszacsúszok és feladom.

Isten mentsen, hogy ez így legyen az életünkben. Ezért van szükségünk az Írásra. Róm 15:4 ezek a mi okulásunkra írattak meg, hogy tanuljunk. Ahogy olvassuk az Írást, tanulunk vezetőkről, akik mentek Isten után, aztán elbuktak, aztán felálltak.

Tanulunk gonosz emberekről.  Manassé kis Hitler volt és ráadásul zsidó. A zsidók királya és több zsidót ölt meg, mint bárki más. Gonosz ember volt, az ellenség képviselője volt abban az országban. Aztán megtért. Aztán Istennel járt. Csak pislogunk, és azt kérdezzük: lehetséges ez?

Annyi minden van az életünkben, ami nem lehetetlen. Annyi minden van, amit Isten azért tesz elénk, hogy merünk-e bízni, merünk-e szeretni, merünk-e reménykedni, merünk-e imádkozni, mersz-e járni Velem, mersz-e hitben élni, hitben lépni? Ha viszont nem tanulom az Írásokat, akkor hogyan tudnék továbbmenni?

Inkább Isten kétélű kardja – Zsid 4:12 – csapjon szét dolgok között az életemben, mint bármi más. Mert Isten beszéde a megfelelő helyen vág, de az élet, a csalódásaim, a problémáim csak eltépnek valamit. Ezért annyira fontos Isten Igéje, a közösség. Ezért kell nekünk ez a környezet, Krisztus Testének az élete.

Pénteken az evangelizáció után annyira építő volt az igazságról, Isten gondolatairól együtt beszélni hívők között. Ahogy hozzászóltak az emberek, annyira építő volt együtt gondolkodni, mert tudtuk, hogy mi történik, hogy Isten kiigazít valamit. Lehet, kivesz egy ábrándot, amit szerettem elképzelni. Inkább Ő, mint egy ellenség. Ámen.

Kategória: Egyéb