P. Pelz István: A vér hatalma
Egy hosszú gondolatot szeretnék röviden elmondani.
Zsid 10:14 Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Az üzenet gerince igazából Jézus vére. Itt azt mondja: egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Mi az, hogy tökéletes? – ezen gondolkodtam. Isten szemében tökéletes az, aki bűntelen. A lényeg az, hogy nem én teszem magamat bűntelenné, hanem Ő tesz engem bűntelenné az Ő vére által. Nem azért vagyok tökéletes, mert én tökéletessé tudom magam tenni, hanem azért, mert hiszek, mert elfogadok Istentől. Azért vagyok tökéletes, Aki engem tökéletessé tesz. Őmiatta.
Zsid 10:1-2 Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat.Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna.
Itt arról beszél, hogy az állatok vére nem volt képes elbánni a bűntudattal, de Jézus vére képes elbánni a bűntudattal. A bűntudat micsoda? Az, hogy én tudatában vagyok a saját bűneimnek, azon gondolkodom, az van az elmémben. Amikor viszont azt olvassuk: örökre tökéletessé tette a megszentelteket, akkor ez egyszer és mindenkorra megtörtént dologról beszél. Egyszer elég volt Neki bemutatni ezt az áldozatot, és aztán az elbánt a bűntudattal.
Zsid 10:17-18 bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.
Ha Ő nem emlékezik meg a bűneimről, akkor én miért emlékezzek meg róla? Hogyha az Ő vére elégséges volt arra, hogy elbánjon a bűntudatommal, akkor nekem miért kellene ezekről gondolkodnom? Akkor miért kéne, hogy bűntudatom legyen? Nem azért nincsen bűntudatom, mert tökéletes vagyok, mert úgy születtem, hogy bűntelen vagyok, hanem azért, mert az Ő vére elégséges, mert megtisztított engem.
„Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.” Ő megbocsájtott nekem, és – habár nem mutatok be állatáldozatokat, de hozhatok áldozatokat Istenért, amiről azt hiszem, hogy megjobbíthatom vele magamat, de nem kell, hogy ezt tegyem, mert – Ő elbánt a bűntudattal az Ő vére által.
Aztán még egy dologgal elbánt:
Zsid 10:22 járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől,
A lelkiismeret az, ami motivál engem. Ha elesem, és nem bánok el a bűnömmel, vagyis nem viszem oda Jézushoz, akkor marad a bűntudat, és aztán a lelkiismeretem gyötör engem. Itt viszont azt mondja: járuljunk Hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével; máshol azt mondja, hogy bizodalommal járuljak a kegyelem királyi székéhez. Mert az Ő vére az, ami megtisztított engem, ami elbánt mindezekkel. Azt mondja, hogy a gonosz lelkiismerettől tiszta az én szívem.
Zsid 9:14 mennyivel inkább Krisztus vére, aki az örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel szeplőtelenül Istennek, megtisztítja lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljatok.
Szóval, mi az, ami megtisztította a lelkiismeretemet attól, hogy holt cselekedeteket hajtsak végre? Jézusnak a vére. Mi az, hogy holt cselekedet? Azok a hiábavaló dolgok, amiket azért teszek, hogy Istennek tetsszek. Ám azt is mondja az Írás, hogy lehetetlen dolog hit nélkül Istennek tetszeni.
Zsid 11:6a Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni,
Ez a hit az, hogy Jézusra, Istenre tekintek. A hitet nagyon nehéz meghatározni, mert nincs igazán definíciója. Persze ismerjük Zsid 11:1-et, ezt szoktuk használni definíciónak, de ez is inkább az alkalmazását írja le, mint azt, hogy mi a hit. A hit az, hogy ránézek Jézusra. Ebben benne van az, hogy bízom Benne, és benne van a megtérés is.
A megtérésben a hangsúly nem azon van, hogy miből térek meg. Hanem az, hogy kihez térek meg. Kihez térek meg, ezen van a hangsúly. Kire nézek? Jézusra nézek, mert Benne hiszek, és Benne bízom, és elhiszem, hogy a vére elégséges. Úgyhogy megtisztít engem a holt cselekedetektől, a bűntudattól, a rossz lelkiismerettől, és tökéletessé tesz engem örökre Őelőtte. Ez nem az én munkám, ez Isten munkája. Úgyhogy Jézus vére elégséges! Ámen.
P. Kende: A kegyelem bátorsága – üdvösségben #2
Az előző üzenetben (2014.07.27. du. P. Kende: Kegyelem bátorsága – szolgálatban #1) a törvényeskedés környezetéről beszéltünk, és a kegyelem szelleméről, arról, hogy a kegyelmi hívőnek nem kell alávetnie magát a törvény környezetének. Az istentisztelet után egy lány elmondta, hogy éppen az elmúlt héten Isten megengedte, hogy belemenjenek egy ilyen helyzetbe. Elmentek egy ilyen közösségbe, és annyira tökéletes válasz volt az üzenet.
Most Ján 10-ből fogunk megnézni egy részt.
Ján 10:11-18 Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért.A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.A béres azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,mint ahogy ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt.Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól.
Van egy-két dolog, amit kiemelhetünk röviden, aztán rátérünk egy fontos dologra.
1) Jézusnak a természete. Ján 10:11 Ő a jó Pásztor.
Nem én vagyok a jó pásztor, sőt egyik pásztorunk sem a jó pásztor, hanem Jézus a jó Pásztor. Ez nagyszerű hír. P. Mircea mondta a házas bibliatanulmányon, hogy mennyire felszabadult, amikor felismerte, hogy ő nem tud jó lenni, és még pásztorként sem. Jézus! Ő a jó Pásztor. Ő nem politikus, Őt nem a hatalom érdekli, Őt a nyáj érdekli. Ő nem menedzser, Őt nem a haszon érdekli, hanem Őt a nyáj érdekli. Őt az emberek érdeklik, a szíve az emberek felé fordul. Ez az, ami számít Neki. Ezek azok, akik számítanak Neki.
Milyen Jézus természete? Ő a jó Pásztor.
P. Atti prédikált egy üzenetet nemrég (2014.07.13. du. P. Duló Attila: Viharban), amikor arról beszélt, hogy a támadás mindig Istennek a jelleme ellen irányul. Nem bírok szabadulni ettől a gondolattól, hogy minden hazugság Isten ellen, minden támadás a hitünk ellen, minden kivetítés, minden démoni támadás, minden újságcikk a hitünk ellen az mindig erről szól: „Isten nem akar neked jót. Isten nem a javadat akarja, Isten elvesz tőled. Isten ilyen, olyan, amolyan…” Mindig a jelleme ellen megy az a támadás. Ám ez az Ő jelleme: Ő a jó Pásztor. Jézus a jó Pásztor. Erről bármeddig lehetne beszélni.
A 15. és 18. versben azt mondja: Én leteszem az életem a juhokért. Ez az Ő természete. Ő egy adakozó Isten, és a legdrágábbat is hajlandó odaadni. Az Atya hajlandó volt odaadni a Fiút értünk, és a Fiú hajlandó volt letenni az életét értünk.
2) Aztán egy másik dolog, amit itt látunk: Hogyan ismer téged Jézus?
Ezt látjuk a 14. versben. Azt olvassuk, hogy Ő ismer bennünket, és az Övéi ismerik Őt, vagyis mi ismerjük Őt. Ez egy kölcsönös ismeret. Ez nagyon fontos dolog: Hogyan ismer téged Isten? Hogyan?
Tegyük fel, hogy ott vagy az interneten egy közösségi portálon, és ott ismer téged nagyon sok ember. Próbáld ki, hogy megváltoztatod a születésnapodat egy héttel későbbi dátumra. Egy hét múlva fogsz kapni majdnem mindenkitől egy szülinapi üdvözletet. Igazán nem tudják, csak figyelmezteti őket a rendszer.
Hogyan ismer Jézus? Hogyan ismer téged Jézus?
Kapom mindig a telefontársaságtól a névnapi üzeneteket, és mindig meghat engem, hogy valahol egy rutin végigment az adtabázison, kikereste a dátumot és felismerte, hogy ez a nap az a nap, aztán valamilyen egyszerű módon küldött egy üzenetet. Annyira meghat engem, hogy valahol egy program megemlékezett.
Annyira mégsem hat meg. 🙂 Miért? Mert ez a fajta ismeret nem az, amiről beszélünk. Ez nem a lényegi ismeret, ez nem az, ami számít. Nem az, ami értékes. Jézus nem így ismer. Jézus azt mondja: Én vagyok a jó Pásztor, ismerem az Én juhaimat, és az Enyéim ismernek Engem. Ő személyes, meghitt módon ismer bennünket.
3) A 25. verstől van még egy jelentős dolog, ami nekünk sokat mond. Ez az, hogy mennyire vagyunk biztonságban ezzel a csodálatos Pásztorral.
Ján 10:27-29 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem.Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.
Mennyire vagyunk biztonságban ezzel a csodálatos pásztorral? Ez az egyik dolog, amivel kapcsolatban sokan kihívják a hitünket, és ez az örök biztonság tana. Ez nagyon jelentős tan, fontos tanítás: Elveszíthetem-e az üdvösségemet? Vagy, ha egyszer megtértem, akkor Jézus örökké az enyém és én örökké az Övé vagyok?
Az egyik nagy kísértés az, hogy a véleményedet egy vagy két versre alapozd a Bibliában. Például, Zsid 13:5 el nem hagylak, el nem távozom tőled; Ján 10:28… és akkor tudhatjuk. Mi igazán azért hisszük, hogy egy ember nem veszítheti el az üdvösségét, mert
– Isten természete, az Ő változhatatlan szíve az, hogy Ő örökbe fogadott bennünket,
– Ő több helyen mondja azt, hogy örök életet adott nekünk,
– tett nekünk olyan ígéreteket, amik hogyha nem válnának valóra, akkor az hazuggá tenné Őt.
Igazából több van ebben, mint egy-két bibliavers. Az, hogy van egy jó tanításunk róla, az nem elég. Igazán az ember szívének a bizonytalansága az, ami arra készteti, hogy megkérdőjelezze az üdvösségnek a bizonyosságát.
Tulajdonképpen egy értelemben értem azokat, akik azt mondják, hogy elveszítheted az üdvösséged. Azt mondják: ha elveszíted a hited, akkor elveszíted az üdvösséged. Értem ezt. Úgy értem, ott a történet Mát 14-ben Péter megy Jézus felé a vízen, aztán kételkedik, nincs hite, és mi történik? „Elsüllyed. Ez az utolsó, hogy róla hallunk. Jézus hagyta, hogy megfulladjon, igaz? Nyilván, ezért én is értem, hogy miért hiszik azt, hogy elveszítheted az üdvösséged, ha nincs hited már.” Nem!
„Vagy például az asszony – ha már a bűnöknél tartunk – Ján 8-ban, akit rajtakaptak házasságtörésen. Igen, emlékszem arra a történetre is. Jézus hagyta, hogy megkövezzék. Sőt, ha jól emlékszem, Ő dobta az első követ, igaz? Ezért lehet hinni, hogy elveszítheted az üdvösséged.” Nem! Valaki mondhatja: „Rendben, Jézus kihúzta azt az asszonyt a csávából, de ez azért volt, mert nem volt hívő. Most, hogy hívő vagy, mostmár más a helyzet. Ó, értem! Jézus vére elég volt, hogy megmentsen, de ahhoz, hogy megtartson, ahhoz nem.” Olvasd el Róm 5:10-et ebben a témában!
Van még egy történet, ami „jól alátámasztja, hogy elveszítheted az üdvösséged”. Mát 8-ban ott vannak a viharban, amikor Jézus alszik a hajóban, és aztán nem volt hitük megint csak. Ez a második alkalom, amikor Jézus a vízen jár. „Csak ez alkalommal kiszállt a hajóból, és hagyta őket megfulladni szintén. Mert nem volt hitük.” Nem!
Ezek közül ugye egyik sem történt így. Jézus kihúzta Pétert a vízből, habár hitetlenkedett. Jézus lecsendesítette a vihart, habár a tanítványok hitetlenkedtek. Jézus megmentette az asszonyt, habár tényleg nagyon-nagyon bűnös volt. Ez nem minden, nyilván nem ez a teljes érvelésünk, de értheted!
Annyi példa van rá, ha megnézed az evangéliumokat, Jézus hogyan viszonyult az emberekhez. 2Pét 3:9-ben Isten azt kívánja, hogy minden ember üdvösségre jusson. Hogyha Isten azt kívánja, hogy minden ember üdvösségre jusson, akkor gondolod, hogy utána mikroszkóppal figyeli, hogy milyen hibát követsz el, csak azért, hogy kifricskázhasson?
Gondolj bele ebbe: Hogyan lehetne, hogy egy hívő elveszítheti az üdvösségét? Ez a támadás jönni fog, és valaki azt fogja mondani: Hazugság, amit hiszel erről.
Gal 3:26-ban Isten a gyermekévé fogadott téged. Istennek ki kéne átkoznia téged, ki kéne tennie téged a házból ahhoz, hogy elveszítsd az üdvösséged. Emlékszel, amikor a tékozló fiú elment otthonról, akkor mit csinált az Atya? „Lehúzta a családi névlistáról, levette a képét a falról, elégette, és amikor megpróbált visszajönni, akkor az atya azt mondta neki: Haha, nem is ismerlek!” Nem! Nem ezt mondta neki. Hanem várta mindig, hogy visszajöjjön. Miért? Mert Isten nem szabadul meg tőlünk könnyen, Ő szeret bennünket.
Ef 5-ben azt olvassuk: Krisztus és a menyasszonya. Ef 5:32-ben van Jézus, és a gyülekezet a menyasszonya. Jézus várja, hogy egyesüljünk, várja, hogy ott legyünk Vele. Te része vagy ennek a menyasszonynak. Ha elveszítheted az üdvösséged, akkor egy nap ott lesz Krisztus menyasszonya félszeműen, hiányzik a bal lábáról minden ujj… Tényleg? Tényleg így fog működni?
Ehelyett Isten részévé tett minket a menyasszonynak, és aztán dolgozik az életünkben. Ef 2. leírja, hogy mi Jézusban vagyunk befogadva, Ef 2:13. Olyan, mintha át akarnék csempészni valakit a határon, úgyhogy beletenném egy diplomáciai dobozba. Rajta van: Diplomáciai küldemény. A vámos azt mondja: Valaki horkol ebben a dobozban!
– Nem a te dolgod. A te dolgod az, hogy megnézd, diplomáciai doboz-e. Igen, az. Rendben, akkor mehet át. A dobozon múlik, nem azon, hogy ki vagy mi van benne.
– De ott egy ember, akinek nincs joga átmenni!
– Nem számít! A doboz diplomáciai jellegű.
Jézus Krisztusban vagy befogadva. Éppen az, amiről P. István beszélt. Annyira nevettem, amikor azt mondta: Zsid 10:10! Mert ez az egyik dolog, amiről beszélünk, hogy te Jézusban vagy elfogadva. Ahhoz, hogy te elveszíthesd az üdvösséged, ahhoz Jézusnak kéne kiesnie az Atya kegyeiből. Ez lehetséges? Ha te Jézusban vagy, akkor be vagy fogadva. Ez a hitünk.
Hogyha elveszíted az üdvösséged, akkor a bevégzett munka nem bevégzett munka. Igaz? Ha elveszítheted az üdvösséged, akkor a bevégzett munka csak egy elnevezés, és igazából az egy folyamatban lévő munka, és neked hozzá kell tenned Isten munkájához, ami nevetséges lenne. 1Ján 2:2 – ez nem így néz ki.
Amiről P. István beszélt: ha te elveszítheted az üdvösséged, akkor a vér nem elég erős, a vér nem elég hatékony, a vér nem elég a bűnökre; Zsid 9:22, 10:10 és 14. Ez nem így működik.
Van itt valami, amit nagyon fontos kiemelni: nem viccelődünk a bűnnel, nem játszunk vele, nem kicsinyeljük le. Ez nem vicces dolog. A bűn családokat tesz tönkre. Az szörnyű dolog. A bűn tönkretesz gyermekeket. Úgy értem, a bűn rávesz egy asszonyt, hogy megölje a meg nem született gyermekét. A bűn az rettenetes, a hazugság nem vicc, a pletykálkodás nem játék.
Az, hogy csak gondatlanul dobálom a tanácsaimat, habár nincs bölcsességem, az szörnyű. Amikor valaki megcsalja a házastársát, akkor millió gyengéd szálat elvág, ami hozzá köti őt. Nem viccelődünk a bűnnel. Zsid 12. van fenyítés a bűnért. 1Ján 5:16 egy hívő is meghalhat túl korán a bűne miatt, úgyhogy ez nem vicc. Kol 2:14 ahogy olvasunk a bűnről, azt olvassuk, hogy el lett törölve:
Kol 2:14 Eltörölte az ellenünk szóló rendelkezéseivel minket terhelő adóslevelet, félretette az útból, és odaszegezte a keresztfára.
Mi ez az ellenünk szóló kézírás? Ez igazából a görögben egy adóslevél. Arról szól, hogy neked adósságod van. Olyan adósság, amit nem tudsz megfizetni, és Jézus ezt eltörölte. Odaszegezte a keresztre, és elintézte egyszer s mindenkorra. Ez azt jelenti, hogy a bűn komoly dolog, a bűn hatással van az ember életére, a bűn tönkretehet egy családot, a bűn tönkretehet egy gyermeket. A bűn tönkreteheti az életemet. Viszont, ami az üdvösséget illeti, a bűn nem játszik bele. Nem része a képletnek. A hit az, ami beszámít. Ez az, amiről beszélünk. Eféz 2:8-ban a hit az, ami beszámít. Nem a bűn.
Megértem, azok, akik úgy érzik, hogy elveszítheted az üdvösséged, ugyanazért érzik így, amiért a farizeusok harcoltak Jézussal folyton. Ez lehet néhány dolog. Szerintem voltak közöttük, akik azért harcoltak Vele, mert bizonytalanok. Úgy hiszem, hogy vannak emberek, akik ezért nem merik elfogadni, hogy örök üdvösséget kaptak, mert bizonytalanok. Értem ezt a dolgot.
Ezért örültem ennek a bevezetőnek, mert azt mondja Zsid 10:19-ben: bizodalmunk van bemenni a szentélybe. Bemehetek Isten jelenlétébe bizalommal. Egy hely, ahova nem tartoznék, nekem nincs jogom átlépni azon a határon, de Jézusban vagyok, és amikor bemegyek, és imádkozom, és Istent akarom látni, és keresem Őt, akkor nekem bizodalmam lehet Jézus vére miatt.
Nagyon fontos, hogy sokan bizonytalanok, mert nem a megfelelő dologra figyelnek. Zsolt 51:1-5-ben a bűn tudatosságáról beszél. Nagyon sok hívő tudatában van a bűnnek, és néz a bűnre, sajnálja, szánja-bánja. Minden figyelme, amit a bűnre fordít, csak erősíti a bűnt az életében. Ez helytelen összpontosítás. Tudom, hogy bűnös vagyok? Igen. Félvállról veszem? Nem!
Aztán az 51. zsoltár folytatódik tovább. Zsolt 51:6-12-ben a megtisztulásról beszél. Megtisztulás – ez is része annak a zsoltárnak. Nem csak a bűn tudatossága, hanem van megtisztulás. Aztán a harmadik része a zsoltárnak a helyreállítás öröme. Ez az, amiről beszélünk. Igen, tudom, hogy bűnös vagyok, de van megtisztítás, van Jézus vére, és aztán van a helyreállítás öröme. Vannak emberek, akik bizonytalanok, és nem merik azt mondani: Igen, engem megtisztított Jézus vére, amikor hittem Benne, és szabad vagyok.
Aztán voltak farizeusok, akik azért harcoltak Jézussal, mert gyűlölték Őt. Azért, mert Jézus felszabadította az embereket az ő irányításuk alól. Ahogy mondtuk, egy értelemben „beleköpött a levesükbe”, elrontotta a játékukat. Ezért gyűlölték Őt. Ján 12:19-ben azt mondják egymásnak: Nézzétek, nem érünk semmit, az egész világ megy Őutána. Ez elrontotta az ő irányításukat, mert Jézus felszabadította az embereket. A törvénykezés ilyen, hogy irányítást hoz.
Ha törvénykeznénk, annyival jobban rendben lévőnek néznétek ki. 🙂 Minden férfi öltönyben lenne, mindenki itt lenne mindenhéten háromszor, „különben elveszíted az üdvösséget”… Ha törvénykeznénk, akkor olyan könnyű lenne iránytani az életeteket! 🙂 Jézus azonban nem ezt csinálta, hanem szabadságot adott.
Ő szabadságot adott, akár arra is, hogy hátat fordíts. Akár arra is, hogy hanyagold. Akár arra is, hogy félvállról vedd. Sok ember ezért gyűlöli az örök biztonság tanát, mert túlságosan felszabadítja az embereket.
Még egy: a hagyomány. „Már háromszáz éve nem ezt hisszük. Úgyhogy nem fogjuk megváltoztatni.” Amire az a válaszunk, hogy térj meg. Térj meg, és állj helyre! Ne hidd még egy évig hiába! Van-e üdvösséged? Legtöbben itt hívők vagyunk. Újjá vagy- e születve? Ne hagyd ezt bizonytalanul. Ne intézd el egy vállvonással, hanem fontold meg.
Még egy dolog talán: Ne legyél bátor önmagadban! Hanem legyünk bátrak Krisztusban. Tudom, hogy akik törvényeskednek, szeretnék elvenni a bátorságunkat. Mert bárki, aki bátran és szabadon bízik Krisztus hatalmában és vérében, az kilyukasztja a törvényeskedés hajóját.
Szeretnélek azonban bátorítani ebben, hogy ha nem vagy hívő, akkor legyél bátor és kérd Jézus az üdvösségért. Ha már kérted Őt, ha már Őrá bíztad a szíved, akkor pedig legyél bátor abban az üdvösségben, amit Ő adott neked. Mert ez az a hely, ahol a hit számít, ahol kértük, hogy Ő adjon nekünk újjászületést. Ez az Ő munkája, nem a miénk. Úgyhogy merjünk bízni Benne, merjünk bízni a vér hatalmában, merjünk bízni az üdvösségnek a nagyságában, mert Isten ezt adta nekünk. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked azt, hogy fizettél, hogy adtad a Fiad. Mi teljesen érdemtelenek vagyunk, teljesen haszontalanok, teljesen értéktelenek, mit adhatnánk Neked, Uram? Te mégis szerettél bennünket. Te vagy a jó Pásztor. A jó Pásztor az életét adja a juhokért. A jó Pásztor ismeri a juhokat, és a juhok ismerik Őt, és követik Őt. Urunk, ez az életünk, ismerni Téged, követni Téged, Veled járni, Benned bízni.
Urunk, kérünk Téged, hogy hadd legyünk bátrak, és hadd ne engedjük, hogy valaki lesántítson minket a törvénykezéssel, hogy valaki elvegye tőlünk a szabadságunkat, az örömünket, a hitünket, a bátorságunkat. Urunk, Istenünk, nem magunkra alapozva vagyunk bátrak, hanem a Te munkádra, a Te véredre, a Te Fiadra, Atyánk. Köszönjük Neked!
Ha még nem ismered Jézust, ha még soha nem bíztad Rá az életed, akkor ne intézd el ezt egy vállvonással. Ez a legnagyobb dolog az életben. Mondd azt a szívedben, ezek egyszerű szavak, de mondd egyenesen Istennek: „Jézus, kérlek Téged, ments meg engem. Adj nekem új életet. Tisztíts meg engem, és add nekem a Te örömödet! Adj nekem szabadságot, adj új szellemet, új szívet, vadonatúj kezdetet. Jézus, bízom Benned, hiszek Benned. Ments meg engem!”
Ha életedben először imádkoztál így, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.
Köszönjük, Mennyei Atyánk! Urunk, vezess minket, áldj meg minket, adj nekünk szabadságot és életet. Kérünk Téged, hogy minden támadás ellenére hadd járjunk szabadon a Te kegyelmedben, a Te életedben.
Jézus nevében, ámen.