Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Nagyon nehéz napja volt – ez megtörténhet mindnyájunkkal –, és nagyon kikészítették őt az életének a részletei. Éppen egy tónál volt, hogy egy kicsit kiszakadjon a mindennapokból. Éjjel kiment sétálni. Séta közben rúgta a port, mert nagyon frusztrált volt.
Belerúgott valamibe, felvette. Egy kis zacskóban kövecskék voltak. Ment tovább, fogott egy kavicsot, és teljes erőből eldobta a tóba. Aztán így enyhült a feszültsége. (Az iskolában korábban volt egy nagy homokzsák, de szétszakadt, mert annyit püfölték.) Aztán végül visszaért a kis házhoz, ahol lakott. Kicsit már nyugodtabb volt. Bement, a zacskót lehajította az asztalra, és kis gyémánt gurult ki belőle. Akkor hirtelen eszébe jutott az összes „kavics”, amit a sötétben a tóba hajigált.
A tudatlanságról szeretnék beszélni.
1) A tudatlanságnak árva van.
Az Ószövetségben ott volt a Törvény könyve. Gondolok például Mózes 3. könyvére. A Bibliának ez a része nem könnyen olvasható. Mózes felmegy a hegyre, és Isten szól hozzá. Elmondja neki: így és így építsd meg a frigyládát. Nagyon részletesen elmagyarázza neki. Mózes lemegy a hegyről, és elmagyarázza az embereknek ugyanazt. Mózes nagyon világos útmutatást ad, de ahogy olvasod, olyan mintha újra és újra ugyanazt olvasnád. Annyira nem izgalmas számunkra, hogy mekkora is volt pontosan a frigyláda, de Isten pontos útmutatást adott, mert fontos volt. Engedelmeskedniük kellett a törvénynek.
Amikor a felajánlásokról beszél, akkor nem azt mondja: ugyanúgy csináljátok, mint az áldozatoknál – bár ugyanúgy kellett csinálni –; hanem újra elmagyarázza: „Leölitek a bikát. A vérét összegyűjtitek. Az izsópot belemártjátok a vérbe, és aztán meghintitek vele…” Írhatta volna úgy is: ezt a részt akkor ugyanúgy csináljátok, mint a másik áldozatban.
Istennek viszont az a vágya, hogy semmi hiba ne legyen, úgyhogy újra és újra megismétli. Mert a tudatlanság az probléma. Tulajdonképpen volt egy áldozat, amit a tudatlanságból elkövetett bűnökért mutattak be. Ha megnézzük az áldozatokat, akkor azt látjuk, hogy ez is ugyanolyan volt. Ha bűnt követek el, akkor azért van egy bűnáldozat: egy bika, amit le kell vágni és a vérrel…
Megint csak gondoljunk az Úrvacsorára. Ez jelkép volt. A páska Krisztusnak a halálát jelképezte. Egy hím, mindenféle hibától mentes, egy csontja sem lehetett megtörve, csak úgy, mint Krisztusnak. Megvan a módja, hogy elbánjunk azzal a bűnnel, amit elkövettünk, de ugyanez igaz volt akkor is, ha azt a bűnt tudatlanságból követte el valaki.
Aztán az Írás azt is mondja, hogy az izraelitákra és a köztük levő idegenekre ugyanúgy vonatkozott ez.
Nem kisebb a hiba, ha véletlenül követték el. Tudatlanság. Néha megbántjuk egymást. „Nem akartam, bocsi!” –, de ettől kevésbé bántó a dolog? Éltem a Közel-Keleten. Kellett tanulnunk néhány dolgot a kultúráról, azért, hogy ne sértsük meg az embereket. Mert nem számít, hogy szándékosan vagy véletlenül követi el a hibát valaki.
Volt egy misszionárius, aki itt élt Magyarországon. A jobbkéz szabályt ismerjük a közlekedésben. Amikor vezetsz, akkor erre oda kell figyelni. Szeretem Magyarországot, de a jobbkéz szabály még mindig meglepetésszerűen érint időnként. Ezen a héten majdnem elütött egy busz. Persze, nem ragadunk le ezeknél, megyünk tovább.
Ez még a legelején történt, hogy ez a misszionárius idejött Magyarországra. Nem csak, hogy balesetet szenvedett, hanem még kórházba is kerültek emberek, és kérdéses volt, hogy életben maradnak-e vagy sem. Trabantban utaztak, amiből nem sok maradt utána. Végül az emberek rendbe jöttek. Úgy tűnt, hogy ittak előtte. A misszionárius is rendben lett, de nem tudta ezt. Attól, hogy nem tudod, még mindig börtönbe kerülsz. A következmény még mindig ugyanaz.
Előfordulhat, hogy időnként megbántunk valakit úgy, hogy nem állt szándékunkban. Az emberek azt mondják: ez most mi volt? „Kegyelmet adtam magamnak, hiszen nem akartam én ezt megtenni.” Azon tűnődöm azonban, hogy ha önmagamat bántom meg, akkor adhatok magamnak kegyelmet, de ha valaki mást bántok meg, akkor lehet, hogy azoknak kell nekem kegyelmet adni.
Ha teszek valami rosszat, akkor el kell követnem mindent, ami szükséges ahhoz, hogy helyrehozzam. „P. Jim! Ők is keresztények. Meg kéne bocsájtaniuk nekem! Én nem akartam ezt. Nem szándékosan csináltam.” Ez igaz, ugyanakkor, ha megbántok valakit keresztényként, akkor még többet szeretnék tenni azért, hogy helyrehozzam a dolgot.
Nagyon megszokottá válhatunk a megbocsájtással. Amikor bibliaiskolába jártam, akkor az életem teljesen a Biblia körül forgott. Dolgoztam közben, nehéz volt. Emlékszem egyszer dolgoztam, és valaki kisegített engem ott a munkahelyemen. Majdnem megdicsértem őt. Majdnem azt mondtam: micsoda szolga vagy! Mert ez egy bók, nem? Hiszen Krisztus, a mi Megváltónk is szolga. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy hitetlennek ez nem lenne nagy bók. Ha valakit szolgának nevezel az utcán, akkor ezzel megsérted. „Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél!”
Ha önmagamat bántom meg, akkor adhatok magamnak kegyelmet, és meg is teszem. Ítélkezem, vagy büszke vagyok, de ezekben az estekben megvallhatom a bűnömet Istennek és mégis bennem marad némi frusztráltság. Pál azt mondta: Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből? Kegyelem kell. Ezután pedig azt mondja: nincsen kárhoztatás. Mert Isten kegyelme hatalmas. Ha azonban megbántok valakit, még ha csak véletlenül is teszem, mennyire fontos azt helyrehozni!
Gyakran gondolkodom azon, hogy mit is jelent kereszténynek lenni. Tanítom a gyerekeimnek, és világossá kell, hogy tegyem a dolgokat. Kezdetben miben voltak mások a zsidók, mint az új hívők? Nem az volt a különbség, hogy ők megehették a disznóhúst is. „Ők esznek disznóhúst, úgyhogy ők biztosan keresztények.” Vagy: „Ők dolgoznak szombatnapon!” Mit mond az Írás? Szeretjük egymást. „Erről ismerik meg az emberek, hogy az Én tanítványaim vagytok, hogyha szeretitek egymást.”
Tanítványok – ez érdekes szó. Mennyire közelről kapcsolódik ez a tudatlansághoz? A tudatlanság kerülni fog nekünk valamibe, ára van.
Hós 4:6a Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.
Elvész. Kire alkalmazható ez a vers? A próféta Izrael népéhez szól. „De aztán mi van azokkal az emberekkel, akik Dél-Amerikának a dzsungeljeiben élnek?” Ez nem hozzájuk szól. Nem arról beszélnünk, hogy ők most ismerik-e Jézus nevét vagy sem. Hiszem, hogy Isten aszerint az ismeret szerint néz rájuk, amijük van, és azt nézi, hogy a Teremtőt imádják-e vagy a teremtést.
Ezt a verset azonban Izrael népének írta. Olyan embereknek, akiknek ismerniük kellett a törvényt, de mégsem ismerték, és ez került nekik valamibe.
2) A tudatlanság gyógyítható.
Hogyan gyógyítjuk a tudatlanságot? Azzal, hogy tudást szerzünk. Ahogy tanulok azokról a dolgokról, amiket nem tudok, megváltoztatom az életem. Mostmár jobbra is nézek, amikor egy útkereszteződéshez érkezem.
Kicsit tanulmányoztam biológiát. A testünk csodálatos. Az ételt bevisszük a testünkbe, a testünk lebontja elemeire, és aztán újjáépíti ezeket az anyagokat azzá, amire szüksége van. Fantasztikus! Tanulunk valamit, ez bekerül az elménkbe, és ott ücsörög, mint az étel a gyomromban. Aztán gondolkodom róla, elmélkedem róla, és így részleteire bontom.
Volt már, hogy olyan írásrészt olvastál, amit nem igazán értettél? Néha olyankor meg szoktam állni. Azt hiszem, hogy én hallás után tanulok legjobban. Ilyenkor beszélek magamhoz. (Remélem, ez az üzenet legalább olyan jó lesz, mint amit a kocsiban prédikáltam az ide vezető úton. :-))
Felolvasom hangosan a verset, és gondolkodom róla. Isten Szelleme eszembe juttat más írásrészeket is. Összerakom azokat, és kérem Istent, és kihívom Istent, és gondolkodom róla. Néha nagyobb lesz az ismeretem, mint korábban volt. Az agyamból az elmémbe kerül az információ, a biológiai testemből a szellemi testembe. Amikor a lelkem részévé válik, akkor lesz az enyém.
Amikor főiskolára jártam, tanultam jiu jitsu-t. Voltak bizonyos mozdulatsorok, amit újra és újra és újra gyakoroltunk. Soha nem kellett használni ezt a tudásomat. Ám ha el kell gondolkodnod azon, hogy hogyan is kell azt csinálni, akkor valószínűleg nem fogod tudni megcsinálni. Ugyanígy: lehet, hogy az agyunkban van az Írás, de sokszor arra van szükség, hogy meglegyen nekünk, ahhoz, hogy tudjunk is cselekedni az által.
A KRESZ tanfolyamnak van írásbeli része, és van gyakorlati rész is, és mindkettőnek mennie kell. Az életünk során folyamatosan ki vagyunk hívva arra, hogy gyakoroljuk azt, amit tanultunk. Így gyógyítható a tudatlanság. Először bekerül az agyamba és aztán, ahogy elmélkedem róla, bekerül a lelkembe is.
A 119. zsoltárban az Ige azt mondja: szívembe rejtettem a Te Igédet, hogy ne vétkezzem Ellened. Ez egy másik módja annak, ahogy a lelkünkről beszélhetünk. Róm 1:17 a hit hallásból van, Isten Igéjének a hallásából. Olvashatjuk magunkban is, hallgathatjuk TV-n, mp3 formátumban is. Milyen csodálatos dolog hallani Isten Igéjét!
Miért? Azért, mert tudjuk, hogy vannak ígéretek a Bibliában. Több mint hétezer ígéret van. Valaki mondhatná: „Tudom. Pontosan felírtam a bibliámba, hogy mennyi van.” Mik ezek? Lehet, hogy az agyamban megvan. „Mindazok, akik Isten szerint való módon akarnak élni, szenvedni fognak, üldöztetni fognak.” – ez is egy ígéret. Nem a jobb fajták közül való, de ez is ígéret.
Tehát nekem is részem van abban, hogy kigyógyuljak a tudatlanságomból. Amikor bibliaiskolás voltam, akkor csináltam egy bibliaklubot. Vasárnapi iskolás órákat tartottunk különböző lakónegyedekben. Volt egy külföldi diák a csapatomban, és arra gondoltam, hogy neki nincsen semmi pénze, mert külföldi diák, úgyhogy egyszer kifizettem a vacsoráját. Egy másik barátom megkérdezte tőlem: kedveled őt? „A barátom, semmi más.” „De ők tudják?” „Tudniuk kellene.” „Világosan kifejezted ezt? Elég fura a helyzet.”
A barátom próbált meggyőződni arról, hogy ne legyen semmi tudatlanság a másik részéről ebben a helyzetben. Szükséges volt, hogy nagyon világosan mondjam, mert az elvette az összezavarodottság lehetőségét. Nagyon kényelmetlen dolog volt. Főleg amikor rájöttem, hogy ez a lány tényleg azt gondolta, hogy egyéb céljaim is vannak a dologban.
Tehát megint csak visszatérünk ahhoz, hogy mi van akkor, ha véletlenül teszel valamit. Mert a Biblia a kapcsolatokról szól, az Istennel való kapcsolatunkról. Olvassuk a Bibliát, hogy ezt megérthessük. A világban élünk, és a világ nem úgy működik, ahogy Isten. Ő megbocsájt, Ő szeret, Ő teljesen ismer minket. Nincsenek titkok, elrejtett dolgok. Mondhatnánk azt is: nincsen tudatlanság Istenben. Ő mindent tud, és szeret minket. Ha ezt a kettőt összerakjuk, akkor ez olyasmi, amin érdemes elmélkedni.
Aztán vannak kapcsolataink az emberekkel, akik nem tudnak mindent, akik megbántódhatnak, akik elfáradnak a nap végére, akik a cselekedetek világában élnek. A munkahelyeden csak akkor léptetnek elő, ha meg is érdemled. Egész nap abban a rendszerben élünk. Elmegyünk más városokba, hogy a kegyelemről beszéljünk az embereknek. Eljövünk a gyülekezetbe, hogy megtisztuljunk a világ rendszerétől. Közösségünk van egymással, mert ez olyan számunkra, mint a friss levegő. Így működik az életünk.
Így látja meg a világ, hogy mi Krisztus tanítványai vagyunk. Ezért van bibliaiskolánk. Jövünk a gyülekezetbe, és nem a szertartásokat keressük. Szeretjük a hagyományokat, amik lehetnek nagyon szépek, de nem az a lényeg. Hanem az, hogy ismerjük Őt. Ezt mondta Pál: hogy megismerjem Őt! Ez a szeretetének az ismerete. Így kapcsolódik össze ez az egész.
3) A tudatlanság bűn, és mint minden más bűnt, megvalljuk azt.
János azt mondja: megbánjuk azt, megtérünk belőle. Ez azt jelenti, hogy elfordulunk tőle. Ha elfordulok a tudatlanságtól, akkor a tudás felé fordulok. Az a vágyam, hogy ismerjem Őt, és az Ő szeretetének az erejét. Mi az Ő szeretetének az ereje? Az, hogy még mindig szeret engem. Amikor még az Ő ellensége voltam, meghalt értem a kereszten. Kiontotta a vérét. Amikor az Atya elfordult Tőle. Amikor az ellensége voltam.
Mostmár a gyermeke vagyok, és „nem vétkezem többé”. Bárcsak így lenne! Mennyivel inkább összetöri a szívemet, amikor rájövök, hogy már megint úgy viselkedtem, mintha az ellensége lennék. Ő viszont szeret engem feltétel nélkül.
Az Ő szeretetének az ereje! „Akkor most vétkezünk újra és újra, hogy jobban megértsük ezt?” A Római levélben azt mondja, hogy Isten ments! Mert ahhoz, hogy megtapasztaljuk annak a szeretetnek az erejét, elég, ha emlékezünk, és meglesz. El fogok bukni, de az Ő szeretete az, ami engem megbánásra, megtérésre indít. Nem az, hogy attól félek, hogy a földbe döngöl engem.
Amikor Jézus a mennyben volt, Ő tudott a mi hibáinkról. Most sem lepik meg azok: „Ó, te jó ég!” Ő nem számított arra, hogy betartom az ígéretemet. „Istenem, megígérem, hogy soha többet nem fogom ezt elkövetni!” „Hányszor hallottam már ezt? Még nagyon sokszor el fogod követni, mielőtt jössz a mennybe.” – Ő tudja.
Bár engem megdöbbentenek még mindig a hibáim, Őt nem. Bár én néha ülök a szenvedés hamujában. Miért? „Azért, mert most rosszul kell, hogy érezzem magam.” Miért? „Tudod! Azért, mert most valami rosszat csináltam.” Rendben. Hol olvasod ezt a Bibliában? „Attól függően, hogy milyen bűnt követtél el, meg van határozva, hogy mennyi ideig kell rosszul érezned magad.”
„Igen, rosszul érzem magam. Azért, mert megbántottam az én Szerelmesemet, az én Megváltómat, az én Barátomat, az én legdrágább Barátomat, de azzal, hogy szenvedek, nem tudok megfizetni azért a bűnért.” – ezt hallottuk már.
Mi a szellemiség? Az, amikor gyorsabban helyreállsz, mint amennyi időbe a bukásod telik. Ha elbuksz, nem maradj ott, mert ismeretre tettél szert. Jársz egy úton, és azt gondolod: hát, itt minden rendben van. Aztán történik valami, de mostmár tudod! A tudatlanságodnak vége. Tudod, hogy az az út a halálba vezet.
Ahogy az Írás mondja. Kicsit szállj le arról az útról. Valld meg a bűnödet: „Uram, ez nem volt helyes. Tudom, úgyhogy mostmár erre megyek, és úgy élem az életemet, hogy ez a tudás már a szívemben van.” Így már ritkábban megyek neki a falnak. Isten megvédelmez minket a haláltól. Az út a halálba vezet, de Ő egy kaput helyezett oda, és attól leszünk mindenféle „kék-zöld foltosak”, mert néha nekiszaladok annak a kapunak. Aztán visszamegyek az útra, ami az életre vezet. Ez az élet.
Pálnak a legnagyobb vágya az volt, hogy megismerje Őt, de ez az élete végén volt. Sok-sok év után. Soha nem akarok eljutni arra a helyre, ahol azt mondom: na, jó, mostmár mindent tudok. Össze lehetünk zavarodva, félreértések lehetnek az életünkben – ezek mind különböző fajtái a tudatlanságnak.
Amikor először hívtam a feleségemet randira, akkor volt ott egy kis félreértés. Nem akkora, mint a főiskolás éveim alatt. Azt mondtam neki: szeretnélek elhívni vacsorázni. „Na, jó. A vacsora semmit sem jelent. Rendben.” „Lehet azonban, hogy mégis jelent valamit.” 🙂 Úgyhogy elég viccesek voltak a beszélgetéseink. Még most is, hogy össze vagyunk házasodva, vannak vicces beszélgetéseink.
2Pét 3:3-4 Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.
Ismerték az ígéreteket. Megint csak azt mondanám, hogy ez nem feltétlenül a tudatlanság gyógyszere, hogy valaki tudja az agyában. Én nem azt szeretném, ha olyan orvos műtene, aki tudja, hogyan kell csinálni. Jöttek a bölcsek keletről, és azt kérdezték: hol van a zsidók királya, aki született? Hívták az írástudókat: Hol van? „Hát, Betlehemben. Mostmár mehetünk haza.” Tudták, de mégsem mentek oda.
Itt is azt látjuk, hogy ismerték az ígéreteket, de kigúnyolták azokat.
2Pét 3:5 Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;
Készakarva tudatlanok. Jön a bibliaiskola, nyáron is vannak lehetőségek. Együtt vagyunk, halljuk az Igét, tanulmányozzuk az Igét. Milyen csodálatos lehetőség! Nem kárhoztatással, nem azért, hogy még több stressz legyen a napirendünkben, de ha megvan a választási lehetőségünk, akkor úgy szeretnénk dönteni, hogy nem akarunk készakarva tudatlanok lenni.
Az üzenetem olyan helyen kezdődött, amit meg sem néztünk. Pál azt mondta: ha Krisztus nem támadt fel, akkor minden embernél nyomorultabb vagyok. Ha csak ebben az életben reménykedem, és nincs reményem az eljövendő életre, akkor elpazaroltam az életem.
A „nyomorult” szót egy másik embercsoportra is használja. A laodíceabeliekre. Csodálatos dolgokat gondoltak magukról, de az nem volt igaz. Azt gondolták, hogy gazdagok és egészségesek, de János azt mondta nekik: nyomorultak vagytok. A nyomorultság egy része abból fakad, hogy nem is tudod, hogy nyomorult vagy. Ők minden áron azt bizonygatták, hogy rendben vannak. Nem próbáltak rájönni, hogy mi a helyzet valójában. Ők csak azt akarták, hogy az emberek vállon veregessék őket és azt mondják nekik: de jók vagytok!
Ha elmész a fogorvoshoz, akkor nem akarod hallani a rossz hírt, de milyen rossz lenne, ha nem javítaná meg a problémát.
Urunk! Köszönjük, hogy ismerhetünk Téged, hogy olvashatjuk az Írásokat és kapcsolatunk lehet Veled, mert Te élsz, és a Te Igéd is él. Kérünk, hogy leplezd le a tudatlanságot az életünkben. Uram, ha megbántottunk valakit, akkor segíts helyreállítani azt a kapcsolatot. Téged bántottunk meg, Urunk. Segíts nekünk kutatni az Írásokat, hogy nagyobb tanítványaid legyünk.
Köszönjünk, hogyha keresünk Téged, akkor meg fogunk találni, és hogy Te vágysz arra, hogy megtaláljunk, hogy többet és többet tudjunk Rólad, és hogy ez az ismeret egyre inkább a Te képedre formál minket.