P. Kende
A hallgatásról és az engedelmességről két vers:
5Móz 28:15 Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek a szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma parancsolok neked, reád szállnak mindezek az átkok, és beteljesednek rajtad.
Itt következik egy hosszú felsorolás arról, hogy mi fog történni akkor. Nem jó lista, és vége:
5Móz 28:29a Tapogatózni fogsz világos délben, ahogy a vak tapogat a sötétben.
Ez arról beszél, ahogy elfogadom Isten Igéjét, és cselekszem is aszerint. Elfogadom, a szívemre veszem, és aszerint cselekszem, vagy nem cselekszem. Ha ezt nem teszem, akkor olyan leszek, mint a vak, aki délben is csak tapogat.
Ha olyan emberekre gondolunk, akik nem hívők Krisztusban, azok keresik azt, ami természetfeletti, ami nem mindennapi. Ahogy valami nagyobb dolgot keresnek, látjuk, ahogy tapogatnak. Mi mindannyian Isten jelenlétében vagyunk, de ők ezt nem látják. Ott mindenhol világosság van, de mégis úgy tapogatnak, mint aki vak. Tudjuk, hogy ez az ördög munkája, 2Kor 4:4.
Egyrészt csodálatos, másrészt nagyon szomorú ebbe belegondolni, mert olyan kevéssel kell beérniük. Igazából csak egy pillantást kapnak Isten dicsőségéből például a természet szépségén keresztül, és ennyi. Vagy ránéznek a történelemre, és látják, hogy történt valami nagyszerű, látják Isten lábnyomát, vagy szemlélik a DNS-t vagy egy sejtnek a felépítését, és elcsodálkoznak Isten ujjlenyomatán, de nem tudják, hogy kicsoda Ő.
Egy lábnyom nem árul el túl sokat arról, hogy ki hagyta ott, az ujjlenyomat nem leplezi le a szívet, ami mögötte van. Nem elegendő abból valahogy kikövetkeztetni, hogy kicsoda Isten. Olyan kevés az, amit látnak. Nincs senki, akit imádhatnának érte, akin elámulhatnának. Péld 13:15 a hitetlennek az útja kemény.
Tehát, ha nem vagy hívő, akkor többet keresel, de az a több Krisztusban van. Krisztusra van szükséged, mert csak Őbenne találod meg az igazi dolgot. Máskülönben, mindig csak ujjlenyomatokkal és lábnyomokkal találkozol, de nem fogod meglátni magát a Személyt. Mi viszont többre vagyunk elhívva, minthogy Istennek a lábnyomát vagy az ujjlenyomatát vizsgáljuk.
Mi többre vagyunk elhívva. Arra, hogy lássuk az Ő arcát, arra, hogy élvezzük az Ő jelenlétét, arra, hogy Krisztusra tekintsünk. Ilyenkor többet látunk, mint egy lenyomat. Ilyenkor a Személyt látjuk, az Ő jellemét, az Ő jelenlétét, az Ő hatalmát az életünkben. Látjuk az Ő szívét, a szeretetet. Többet látunk, Őt látjuk.
A szeretet nem elvont szó, hanem Ő Maga, az Ő jelleme, ugyanakkor az Ő elméje. El vagyunk hívva, hogy megismerjük az Ő gondolatait. Nem csak a lábnyomát, nem egy általános dolgot, hanem valami nagyon konkrétat, az Ő gondolatait, amiket az Igében, az üzenetben nekünk szánt.
Mindebben van felelősségünk. Hívőként élhetek úgy, hogy csak meghallgatok egy bizonyságot, és bátoríthat az is, hogy hallok egy nagyszerű üzenetet, ami felkavarja a szívemet. Vagy elmegyek egy konferenciára, ahol nagyszerű érzelmek vannak, sok barátság. Az ennivaló sem rossz, a város is elmegy, néha eltévedsz, de azért nem rossz. 🙂 Utána hazamész, és kérdés, hogy akkor van-e több.
Idejöhetek-e és elmehetek-e innen úgy, hogy csak az Ő lábnyomát, vagy csak az Ő ujjlenyomatát láttam? Ha igen, akkor ez nem elégít meg, többre vágyom. Többre vágyom: az Ő hatalmára az életemben, az Ő szeretetére vágyom, az Ő elméjére, az Ő Igéjének gazdagságára, Kol 3:16. Azt szeretném személyesen, mert az nagyszerű dolog.
Isten nem úgy döntött, hogy az isteni hatalmas bicepszét mutatja meg, Isten nem valami nagy szeretetbeli cselekedetet mutatott, Isten nem csak példákat mutatott arra, hogy mennyire éles az elméje, hanem eldöntötte, hogy mindezt belénk helyezi. Nem csak elénk helyezi, mint követhetetlen példát, hanem belénk helyezi Önmagából a Szent Szellemet. Ez csodálatos. Ezen csodálkozunk, hogy Ő ezt belénk akarta helyezni, hogy többet adjon nekünk.
2Tim 1:7 a hatalom és a szeretet és az egészséges elme. A lényeg itt az „és”. Ezek össze vannak kötve, ez mind egy igazából. Ezek egyek. Gondolj bele! A hatalom. Van-e arra képességed, hogy valamit megcselekedj Isten akartában? Csodálatos, hogy igen. Az embereknek a világban nincs meg erre az ereje, de neked megvan az erőd arra, hogy valakit Krisztushoz vezess. Neked megvan az erőd arra, hogy vigasztalás nyújts a Szent Szellem által. Megvan az erőd, hogy megbocsáss, vagy az, hogy bocsánatot kérj. Megvan az erőd erre, ez csodálatos.
Annyi ember van a világban, akinek van valamilyen hatalma – gazdagsága, politikai befolyása –, de mit tesznek Isten munkájában? Semmit. Amikor a felajánlást szoktuk venni, gyakran belegondolok ebbe. Olyan kevesem van, amit adhatok, de aztán eszembe jut, hogy az én kis részem, amit adok, az annyival több, mint a világnak hatalmas vagyona, amit nem adnak Isten munkájára. Nekünk megvan a hatalmunk, de teszünk-e valamit ezzel?
Nem csak a hatalom, hanem a szeretet. A szeretet az, ami motivál. Rengetegen vannak, akinek nagyon sok adatott, nagyon sok hatalmuk és befolyásuk van, de nem tesznek semmit Isten munkájáért. Miért is tennének? Hogyan is tehetnének, hogyha nincsen meg nekik Isten szíve? Neked a Szent Szellemben megvan az a szeretet. Ez az, ami motivál minket. Ezért tesszük. Ezért cselekszünk, ezért van egy szívünk, Isten szíve, és ezzel a hatalommal teszünk is valamit Krisztus Testéért, Krisztusért, a missziókért, az Ő elhívásáért a mi életünkben.
Végül azt is mondja, hogy van józan elménk. Józanság. Igazából mértékletesség, mértéktartás. El tudsz képzelni egy óriást? Nagyon erős, nagyon szerető, de nagyon buta. Megölel: Jaj de szeretlek!; és kész kimúltál. 🙂 Isten viszont az Ő elméjét, az Ő bölcsességét, az Ő gondolatait nekünk adta, hogy szolgáljunk, hogy vezessünk. Nem csodálatos ez? A Szent Szellemben. Amikor hívővé lettél – 2Kor 1:22 –, az első dolog a Szent Szellem. Megkaptad a Szent Szellemet, és Őbenne megvan mindez. Ő mindez egyben.
2Tim 1:7 egy lista mindannyiunk számára. Nincs kivétel. Ha hívő vagy Krisztusban, akkor mindez a tiéd. Kötelékben vagyunk? Meg vagyunk kötözve? Róm 8:15 a régi bűnös természetünk meg van kötözve. Össze van kötve a bűnnel. Annyira közel van hozzám, hogy néha elhiszem, hogy hozzá vagyok kötve ehhez, de valójában nem.
Valójában nem, hiszen megvan nekem a Szent Szellem is, ami hatalmat ad arra, hogy tegyem Isten akaratát, hogy szeressem az embereket és szeressem az Ő akaratát. Megvan nekem az Ő elméje is, bölcsesség, amivel szolgálhatok, hogy ne pusztítsak, hanem építsek. Ez a mienk, úgyhogy cselekedjünk ebben és élvezzük ezt.
P. Schaller
2Tim 1:7 Mert nem félénkség szellemét adta nekünk Isten, …
A „gyáva nyúl” belül kicsi ember, ezért fél. Mitől fél? Miért gyáva? Mert a szívében, az elméjében ő félénk. Mát 8-ban ez a tanítványokkal is megesett a galileai tengeren. Azt mondta nekik Jézus: miért féltek? A szó jelentése: félénk, gyáva. Miért vagy gyáva? Nos, igen, gyávák vagyunk, mert belül nagyon kicsinyek vagyunk.
2Tim 1:7 …hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét.
Mindannyinkkal megtörténik Krisztusban, hogy a belső ember nagy, hatalma van. Hatalmad van a belső emberben. Gondolkodsz. Ahogy az életed szemléled, ez a hozzáállásod, ez az, ami megtörténik veled. Megtapasztaltad már ezt? Megtapasztaltad már Krisztust az életedben személyesen?
Van három területe annak, hogy gyávák vagyunk.
1) Mint Jónás.
Jón 1:2-3 Kelj fel és menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene … Erre fölkelt Jónás, hogy Tarsisba szaladjon az ÚR elől…
Miért szaladt el? Arra lett elhívva, hogy prédikáljon, de azt mondta magában: „Nem megyek. Én ezt nem teszem meg. Nem akarom. Nem megyek én Ninivébe.” Pedig Isten azt mondta, hogy menjen. „Én nem megyek Ninivébe!” – és elindult a másik irányba.
Miért félünk? Miért húzódunk vissza? A házasságunkban például azt mondom a feleségemnek: Szeretlek, amíg a halál el nem választ. Aztán eltelik néhány év, és problémák merülnek fel. Nehézségekbe ütközünk és én feladom. Vége van a házasságomnak. „Kész, befejezetem.” Miért? Mert a belső életem kicsi. Ugyanakkor telve van saját magammal.
„Jónás! Miért nem mész prédikálni? Azért, mert nem érted.” Jónás saját magával volt betelve. Miért nem harcolok a házasságomért? Azért, mert saját magammal vagyok betöltekezve. „Tudod, van nekem saját életem. Saját életem van, és ha a feleségem nem igazodik hozzá, akkor viszlát.” Gyáva vagyok? Ez jó kérdés. Mózessel is megtörtént ez.
2Móz 4:10 Mózes azt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesszóló, azelőtt sem voltam az, és azóta sem vagyok, hogy beszéltél a szolgáddal.
Sem tegnaptól, sem tegnapelőttől. Azt mondja itt Mózes: sem gyerekkoromban, sem tizenévesen nem voltam nagydumájú ember. Dadogott. Tudja ezt Isten? Igen, tudja. Ennek ellenére elhívta Mózest? Igen, elhívta. Mózes belső élete kicsiny. Az is, ami van, saját magával van tele. Mózes azt mondja: „Én aztán nem megyek. Nem megyek, hiszen nem tudok beszélni.”
Baltimore-ban nemrég volt egy koncertünk. Az énekesnek volt kis problémája. Amikor viszont énekelt, akkor nem volt. Csodálatosan énekelt, de amikor beszélt, akkor akadozott a nyelve. Amikor kisfiú volt, akkor sokkal súlyosabb volt ez a beszédhiba. Az iskolában csúfolták őt emiatt, és visszahúzódó volt. Istenhez kiáltott: „Uram, vedd ezt el tőlem! Uram, vedd el!”; de Isten nem vette el, viszont elhívta. Azt mondta: „Isten elhívott engem, és ezt tudtam.” Csodálatos.
Amikor hallgattuk őt, az olyan volt, mint egy kincs, amikor énekelt, aztán amikor beszélt. Azért, mert ez nem őróla szólt. Ha róla szólt volna, akkor annyira betöltekezett volna magával, hogy nem állt volna ki olyan nagy csoport ember elé, mint mi vagyunk. Akkor lett volna kifogása. Ráfoghatta volna arra, hogy nem tud rendesen beszélni.
Akkor Isten azt mondja: „Bocsánat, hogy zavartalak, bocsánat, hogy elhívtalak. Elnézést! Hiszen neked a saját életedet kell élned. Saját magadért kell élned, hiszen ez rólad szól. A házasságod rólad szól. A te szolgálatod rólad szól. A te munkahelyed rólad szól. A te barátságaid rólad szólnak.” 🙂 Úgyhogy ezért félni fogsz.
Attól fogsz félni, hogy elveszíted önmagadat. Félni fogsz attól, hogy megszégyenülsz. A gazdag ember fél attól, hogy mindent el fog veszíteni. Szegény ember attól fél, hogy soha nem lesz gazdag. Egy fiatalember attól fél, hogy meg fog betegedni. Jónás gyakorlatilag a sikertől ijedt meg. „Várjunk csak! Jónás, te félsz a sikertől?” Nagyon sokan azért nem teszik azt, amire Isten elhívta őket, mert félnek attól, hogy sikeresek lesznek.
Péld 22:13 Azt mondja a lusta: Oroszlán van odakinn az utca közepén, és megöl engem!
Mi a probléma ezzel a képpel? Oroszlán az utcán? Az oroszlán a vadonban van. Ez a lényeg. Az ember hazudik. Nem őszinte. Azt mondja: Oroszlán van az utcán, és meg fog ölni, ha kimegyek oda. Viszont nincs az utcán oroszlán. Van oroszlán a hegyekben, van oroszlán a vadonban, de mi, akik félünk, szeretünk kifogásokat találni. Ebben nagyon jók is vagyunk.
„Én nem tudok jól beszélni!” Isten azonban azt mondja: „Én teremtettem a szádat. Én elhívtalak téged, kövess Engem. Mi ez neked? Csak ennyi, hogy kövess. Én vagyok Isten. Élj hitben. Élj minden Ige által, ami az Én számból jön. Gondolkodj az Én Igémen éjjel és nappal. Ne keresd a világ tanácsát.”
Lehet, van valahol egy terhes nő, aki azt mondja: Nem szülhetem meg ezt a gyermeket! Biztos vagy ebben? Tudod biztosan?
A világ tele van félelemmel és kicsinyes gondolkodással, de Isten tanácsa hatalmasabb, mint az ember tanácsa. Ha követem Jézust, akkor Jézus hatalmat ad, erőt ad arra, hogy ne tagadjam meg, hanem higgyek, erőt arra, hogy ne kifogásokat keressek. „Nem mehetünk evangelizálni, mert lehet, hogy az emberek nem akarják hallani.” „Rendben, akkor ne evangelizáljunk.” Vagy, Jézus azt mondja: „Kövess Engem, Én emberek halászává teszlek téged. Menjetek az egész világba!”
Emlékszem, amikor 1990-ben felszálltunk a repülőre, hogy Magyarországra jöjjünk. Amikor idejöttünk, akkor megtapasztaltuk ezt a hatalmat, az elmét, a békét, az örömet, az áldást. Ilyen lehetett, amikor Péter vízen járt. Honnan jött a bátorság? „Jézus! Hívj engem.” Jézus azt mondta: Gyere! Péter kilépett a vízre, ott a hatalom és a szeretet és a józan elme, és vízen járt. Aztán visszajött a hajóba, és akkor – biztos vagyok ebben – a tanítványok csak nézték őt, és azt kérdezték: Ez meg mi volt? Bennünk, a mi életünkben is megvan ugyanez.
2) Van egy másik terület, amiben nagyon gyávák vagyunk: a kapcsolataink.
Problémám van a testvéremmel. Nem tudom, mit kezdjek ezzel. Félek, hogy elvesztem a barátságot, félek, hogy megsértem őt, mert nem akarom őt kellemetlen helyzetbe hozni. Nem akarom elveszíteni a barátomat, de viszont van egy problémám vele kapcsolatban, és azt magamban hordozom. Barátságos, kedves vagyok vele. Aztán odamegyek egy másik barátomhoz, és elmondom neki a problémát, mert könnyebb nekem vele megbeszélni a másikkal való problémámat.
Úgyhogy elmondom a másiknak, és ez azért van, mert nem tan szerint járok el, és nincsen meg bennem az Ő hatalma. Nincs bennem az Ő szeretete, úgyhogy most gonoszt szólok a testvéremnek. Azt mondom: „Uram, én félek odamenni hozzá, inkább a másik emberhez megyek. Az könnyebb.” Ez azonban nem tani.
Ha nő vagy, és van házassági problémád, akkor ne meséld el az összes barátnődnek. Ne mondd azt az összes barátnődnek, hogy a férjednek „hiányzik egy kereke”. Ez nem helyes. A férjedet tiszteld, imádkozz érte, szeresd őt, és gondolkodj fegyelmezetten. Ez tani.
Eféz 5-6. fejezetben van hat kapcsolat: a férj-feleség kapcsolat, feleség-férj kapcsolat, apa-gyermek, gyermek-atya kapcsolat, főnök-beosztott és a beosztott-főnök kapcsolat. Mindezek a kapcsolatok fontosak, de mivel saját magunkkal vagyunk betöltve, ezért másokkal beszéljük meg. Elmondjuk, hogy ennek nem így kéne lennie, annak nem úgy kellet volna lennie. Mindezeket a dolgokat azért mondom, mert félek ettől a kapcsolattól. Ez így nem jó.
Krisztus elméjére van szükség, a királyság gondolatára. Arra, hogy azt mondjam a testvéremnek: „Beszélhetnénk? Beszélnem kell veled. Időt kellene töltenünk. Hallanom kell tőled. Mondd el, hogy mit gondolsz. Tudnánk ezzel egy kis időt tölteni?” Sokszor van segítség, és tényleg működik.
Isten királyságában viszont nagyon sok kár keletkezik amiatt, hogy gyávák vagyunk. Például: Jónás nem prédikál Ninivében, mert gyáva. Vagy: egy házasság szétesik. A hozzáállás emögött: „Egyszerűen csak jobb, ha különválunk.” Álljunk meg egy percre! Lehetséges, hogy van megbocsátás, van tanítás, türelem, szeretet.
Egy embernek egyszer azt mondtam: „Várj öt évet! Adj öt évet, legyél nagyon türelmes, hátha öt év után jobb lesz.” „Öt év? De van egy életem, amit én szeretnék. Most még vannak lehetőségeim. Öt év?!” Te, gyáva. Kicsiny ember. Nem követed Krisztust. Nem vagy türelmes. Mert azt mondod, hogy oroszlán van az utcán. Miért mondod ezt? Azért, mert a házban akarsz aludni?
Luk 14:28 Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze?
Luk 14:31 Vagy ha az egyik király háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki ellene húszezerrel jön?
Tudod, mit kell megtudnom? Azt, hogy nem lehetek tanítvány önmagamban. Egyszerűen nem lehetséges. Nem tarthatom össze a házasságomat. Még egy dolog a gyermeknevelés. Vannak gyermekeim, szeretem őket. Aztán tizenévesek lesznek, és nem töltök velük időt, visszahúzódom. Megvan a saját életem. Viszont szükségük van rád, mint apára, de te azt mondod: „Nem tudok jó apa lenni, nem vagyok jó apa. Remélem, hogy rendben lesznek. Gyáva vagyok. Ehhez bátorság kell. Bátorság kell ahhoz, hogy időt töltsek velük.”
Azt mondom: „Ti az én gyermekeim vagytok, ezért meghallgatlak titeket. Fektetek az életetekbe, és szeretlek titeket. Fontosak vagytok számomra.” Ez csodálatos. Betöltekezünk azonban saját magunkkal, és aztán félénkek vagyunk, tele vagyunk kifogással.
Látunk embereket a Bibliában, akik összeomlottak. Illés; Péter, amikor megtagadta Krisztust háromszor. Miért esett össze Péter? A saját lelkiismerete miatt? Nagyon kicsi volt belül. Belül nagyon kicsi. „Nem ismerem Őt. Nem ismerem ezt az Embert …” Háromszor. Akkor ébredt rá, és sírva fakadt. Láttad ezt már megtörténni saját magadban? Én láttam. Azt hiszem, sőt tudom, hogy én képes vagyok erre.
„Gyermekeim? Mostmár tartom a távolságot, félek. Élniük kell a saját életüket.” Vagy a házasságom: „Én nem erre fizettem be. Ez nem volt benne a pakliban.” Vagy egy másik, a szolgálat: „Arról nem volt szó, hogy minket üldözni is fognak. Van nekem egy életem, van nekem hírnevem, van nekem jövőm. Van egy életem, álljunk meg egy pillanatra!”
Mi az érdekes? Amikor Jónás elment és prédikált, még akkor is mérges volt, és nem volt elégedett – Jón 4:2 –, mert még mindig magával volt betöltve. Ha magaddal vagy betöltve, akkor soha nem lesz meg az a házasság, amit igazán szeretnél; akkor soha nem fogod megtalálni azt a gyülekezetet, amire szükséged van; akkor soha nem fogod megtalálni azokat a barátságokat, amiket szeretnél.
Mert könnyen lehet, hogy amikor a barátomhoz mentem oda, akkor van egy barátom. Nem másik emberhez mentem oda, hanem őhozzá, és négyszemközt megbeszéltük a dolgot, mint férfi a férfival. Ázsiai férfiak, afrikaiak. Miért mondom ezt? Mert Ázsiában a kultúra a szégyenre nagyon érzékeny, tehát nem akarok senkit szégyenbe hozni, és nem akarom, hogy a másik szégyenbe hozzon engem. Nyugaton a kultúra sokkal inkább a bűntudatból épít. Tehát akármelyik helyzetben mondhatjuk, hogy a félelem nem irányíthatja az életemet, beszélnem kell azzal, akivel a problémám akadt.
Egyszer beszélnem kellett egy testvérrel. Elmentem hozzá. Tíz méter hosszú volt az autóbeállója. Ahogy azt a tíz métert megtettem, olyan volt, mintha tízezer km lett volna. Ahogy felmentem a bejárón, és kopogni kellett az ajtaján, az annyira nehéz volt, mintha betonból lettek volna a kezeim, és gyűlöltem, hogy meg kell tennem. Mondtam neki: Beszélhetnénk? Azt felelte, hogy igen. Nehéz volt, de ez fontos.
Fel kell nőnöm. Isten királyságában kár esik azért, mert olyan kicsinyek vagyunk a gondolkodásunkban. Szükség van arra, hogy Isten megnövesszen minket és tanítson minket.
3) Végül, a missziós mező.
„Nem mehetek el Indiába! Van ott már egymilliárd ember, nem kell nekik még egy. Aztán a kígyókról és a betegségekről már nem is beszélve! Nem mehetek el az arab világba, mert ott muzulmánok vannak! Nem mehetek Svédországba vagy Hollandiába, mert…” Mind tudjuk, hogy hogyan gondolkodunk. Tudjuk, hogyan gondolkodik erről a családunk. Tudjuk, hogyan gondolkodnak erről az emberek.
Akkora szükség van arra, hogy elveszítsük az életünket, hogy hitben éljünk, hogy éjjel és nappal elmélkedjünk az Igén! Azt mondta Krisztus, hogy ezt nem vehetik el tőled. Növekedni fogsz benne, a gondolkodásban. Persze lehet, hogy eljön az összeomlás. Megtörtént Jóbbal, megtörtént Illéssel, Péterrel is megtörtént, és valószínűleg velem is.
Ám nem érdekes, mert az összeomlás után tudom, hogy mire vagyok képes. Tudom, hogy jól tudom, és Ő szeret engem. Ő megbocsát nekem, Ő tanít engem és beszél hozzám, de nem kárhoztatással, hanem szeretettel. Tudom, hogy ez a Könyv soha el nem múlik, mindig tartogat valamit számomra. Ez soha nem marad abba.
Ahogy növekszünk Krisztusban, azt mondjuk: ez lehetséges. Segítünk másoknak. Aztán a feleségünknek – lehet, nem beszél hozzád –, de írsz egy kis cetlit, a párnája alá teszed, és azt mondod: Itt vagyok, én szeretlek!; és becsúsztatod a párnája alá. Két nap múlva megint beraksz egy kis üzenetet a párnája alá, aztán két hét múlva egy kis csokit, aztán… Tudod, mi ez? Ehhez bátorság kell. Érted? Ez a bátorság.
Amikor a feleséged nem beszél hozzád, és a te hozzáállásod ez: „Igen? Nem beszélsz velem? Hát akkor én sem beszélek veled. Igen, így viselkedsz? Na, majd én is így viselkedek veled.” Te, gyáva Jónás, Mózes, aki csak a kifogásokat keresi.
A barátságokhoz bátorság kell. A gyülekezeti élethez bátorság kell. Ahhoz, hogy Istennel éljünk, ahhoz bátorság kell. Megbocsájtani valakinek naponta hetvenszer hétszer, ahhoz bátorság kell, nem kifogások. „Láttam az utcán egy oroszlánt.” Bocs, de ez nagyon gyenge kifogás. Még az igazat sem tudod mondani.
Neked mi a kifogásod? „A feleségem nem szól hozzám.” „Ó, jaj, olyan fájdalmas emlékek. Nem beszél hozzád a feleséged? Hogyan tudsz így élni? Hogyan lehetséges ez? Hiszen te igazán csodálatos ember vagy. Hogyan lehet ez?” Hallod, hogy miről van itt szó? Felismered a hústestet, amikor hallod?
„Nem lehetünk misszionáriusok Indiában. Lehet, valami rossz történne ott velünk.” Hallod a hústestet? „A házasságom nem fogja túlélni.” Miért? Mi a kifogásod? Hallod a hústested? A saját életedet? Amikor a gyülekezet bajba kerül: „Micsoda? Bajban van a gyülekezet? Tényleg? Merre van az ajtó? Hol a kijárat?” Felismered a hústestet? Hallod?
Tudod-e, Pál azt mondta Timóteusnak: Isten nem a félelemnek szellemét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét. Nézd meg, mit mondott Pál:
2Tim 1:16 Az Úr legyen irgalmas Onéziforosz házanépéhez, mert gyakorta megvidámított engem, és nem szégyellte a bilincsemet.
Pál bilincsekben van, és Onéziforosz keresi őt, aki Rómában van. A helytartóhoz megy, és azt mondja: „Egy Pál nevű embert keresek. Hol van ő?” Börtönben van. „Hol van Pál, a tarszuszi Saul?” „Nem tudom.” Megkérdezi a harmadik hivatali embert is. Végül valaki azt mondja: „Ő nagyon nagy bajban van. Szerintem tartsd távol magad tőle.” Onéziforosz azt mondta: „Nem. Nem szégyellem az ő bilincsét. Akkor is meglátogatom.” – és az ő neve benne van a Bibliában.
Ezt mondja Pál Timóteusnak: „Látod, Onézifórusz nem szégyelli az én bilincseimet, neked sem kell szégyellni. Legyen bátorságod, szereteted és józanságod. Nem akarok kifogásokat hallani. Olyan szereteted van, mint Krisztusnak. Tedd le az életedet úgy, ahogy Krisztus tett. Öltözd fel az új embert. Szeresd a testvéreidet. Fejezd be a futásodat. Tedd ezt örömmel. Nincs kifogás.” Mindez lehetséges, ez a mi elhívásunk. Mi a te kifogásod?
Nagyon sok kifogásunk lehet. Viszont amikor Isten azt mondja: Gyere!; akkor csak gyere. Gyere úgy, ahogy vagy. Ha a házasságodban nehézségben vagy, akkor tanulj meg szeretni. Ha a gyerekeidnek szükségük van rád, akkor tanuld meg a szeretetet. Ha a barátságod nehézségbe kerül, akkor tanulj szeretetet és hitet, és legyen józanságod. Ezt a józanságot vidd el másoknak. A görög szofronézó szó azt jelenti, hogy te szolgálsz mások felé a te józan elméddel.
Hálát adok Istennek a pásztoraimért, akik megkapták a megfelelő kiképzést; az egyedülálló nőkért és férfiakért, a csapatokért, akik szolgálják Istent; és a látásért, és a kegyelembeli munkáért, mert Krisztus azt mondja, hogy ez lehetséges. Hagyd azonban a hústestedet a keresztnél!
„Nincs szükségem a hústestedre, nincs szükségem a kifogásokra, nincs szükségem a nyafogásra, a siránkozásra.” – azt mondja Isten: Krisztust akarom látni, ezért jöttem, hogy Krisztus itt legyen a Földön. Sokan, akik hallották Jézust, utána otthagyták, és nem követték Őt többé. Ilyenkor csak a saját kicsi életünkben maradunk.
„Ne lépj a fűre! Az az én életem! Az az én világom! Ne lépj a fűre! Vedd le a cipődet, ha belépsz a házamba, ez az én világom! Hozzá ne érj a kocsimhoz, az az én világom! Ne edd meg a csokimat, az az én világom! Az én világom akkora, mint egy dió, és kb. ekkora a szellemi agyam nagysága is. Telve vagyok önmagammal, telve vagyok kifogásokkal, és fogalmam sincs, hogy mennyi mindent tehetne értem Isten kegyelme.” Pedig csodálatos az, amit a kegyelem elvégezhet! Ámen.
***
Az öngyilkosság másik dolog. Amikor saját magammal vagyok betöltve. A saját életem nagyon fontos nekem. Mert annyi gond van az életemben, hogy a saját életemet kioltom. Ugyanez vonatkozik erre is: ez a félénkség szelleme és a gyávaság szelleme, mert saját magammal vagyok betöltve.
Érdekes, amikor Júdás rájött arra, hogy mit tett, akkor megbánta a bűnét és a pénzt a templomba dobta, de ez nem változtatta meg az életét, hanem kioltotta az életét. Mert ez nem változtatta meg az életét. Viszont Péter, megtagadta az Urat, de az Írás nem mondja, hogy ebből megtért. Isten csak szerette őt, és Péter felfedezte Krisztust. Júdás nem fedezte fel Krisztust, Péter viszont igen, és az ő élete növekedett és szabaddá lett.
Mert ha felfedezed Krisztust, akkor az életed szabad lesz. Ha nem, akkor az életed kicsiny. Ő az egyetlen válasz. Ámen.