P. Zoli
1Kir 3-ban látjuk, hogy Salamonnak hihetetlen lehetőséget kapott.
1Kir 3:5 Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak néked.
Te mit tennél, ha Isten ezt kérdezné tőled? „Kérj!” Mi van a szívedben? Mindenkinek vannak ötletei, hogy mit kérnének. Ez tényleg fontos kérdés, hogy mit kérnénk. Mit mondunk az Úrnak, hogy mire vágyunk, mi az imánk. Ez létfontosságú.
Salamon ezt mondta:
1Kir 3:7b Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
1Kir 3:9 Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, …
Gondolkodott. Nem sietett a válaszával, a kérésében. Gondolkozott: az Úr olyan nagy lehetőséget adott. „Lehet ez az egyetlen alkalom, hogy ilyen bátran kérhetek.” Minél inkább ismerem Istent, annál óvatosabb vagyok azzal, hogy mit kérek, mert tudom, hogy adni fog. Úgy, ahogy Ő akar, ahogy Ő látja a dolgokat. Minél jobban ismerem Istent, annál inkább mondhatom: Uram, a Te akaratod legyen meg. Nem így van?
Tudom, hogy én valójában semmit sem tudok. Sokszor hibázom, a döntéseim nem tökéletesek, emberi lényként korlátozva vagyok. Akkor inkább azt mondom: „Uram, inkább a Te akaratod legyen meg! Uram, Te segíts nekem, hogy mit kérjek, mert tudom, hogy ennek hatása lesz a jövőmre.” Akármit is kérünk az Úrtól, megváltoztat valamit az életünkben. Ezért vagyunk annyira óvatosak azzal, hogy mit kérünk. Ha csak ismeretet kérek, akkor az több fájdalmat hozhat nekem. Ha több pénzt kérek, akkor lehet, több lehetőséget ad arra, hogy vétkezzem.
Akármit is kérek Tőle, azzal nagyon óvatosnak kell lennem. Sok barátot kérhetek, de lehet, lemaradok a bensőségességről. Lehet 500 barátom, de egy sincs közel hozzám. Kérhetek dolgokat anélkül, hogy megérteném ezeket.
„Uram, küldj a missziós mezőre!” Viszont nem hallottam Istentől. Ha Isten nem tette az Ő terhét a szívemre, akkor bajban vagyok. Ott vagyok a missziós mezőn, nincs terhem azokra az emberekre; nem tudok szolgálni feléjük, mert nem szeretem őket.
Kérhetek és gyűjthetek dolgokat az életemben.
Salamon azt mondta az Úrnak: adj a szolgádnak értelmes szívet.
1Kir 3:9 … hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; …
„Felismerjem, mi a jó és mi a gonosz.” Hihetetlen kérés. Ámulatos, bölcs. „Tőled akarok hallani, Isten, minden egyes alkalommal, amikor szembekerülök egy helyzettel. Mindig, amikor döntés előtt állok, hadd lássam először a Te szemszögedből a helyzetet! Először megérteni akarom.”
1Kir 3:9 … mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
1Kir 3:10a És tetszék e beszéd az Úrnak,
Salamon hihetetlen sikeres volt az életében. Viszont nem ez a történet vége. A múltbeli győzelmek nem védték őt meg a kísértés idején. Azok a kompromisszumok, amiket kötött, megosztott szívhez vezettek és megosztott királysághoz.
Nem bízhatunk a tapasztalatainkban Isten Igéjén túl. Kérünk valamit, mint Salamon abban az időpontban. Arra az időre fontos volt neki. Isten bölcs szívet adott neki és megértést. Aztán mi történt? Megállt. „Mindig kérnem kellene?” Igen. „Uram, minden nap, minden alkalommal, frissességgel adj látást! Vezess engem ma! Szükségem van egy bölcs szívre. Egyszer megkaptam, de ma is szükségem van rá. Taníts, nem tudok semmit!”
Szeretem Pál hozzáállását: nem tudok semmiről, csak Krisztust ismerem megfeszítve. Ez volt a napja kezdete. „Nem ismerek semmit, csak Krisztust.” Mindig visszamenni a kereszthez. Minden nap a keresztnél kezdem, nem a tapasztalataimmal. Odamegyek a kereszthez és azt mondom: „Uram, ma vezess engem! Ha nem mész előttem, akkor nem lépek. Te vezess, én követlek. Te vagy a vezető. Te vagy a jó pásztor. Én csak egy kis bárány vagyok. Te vezess, én követlek.” Ámulatos elv.
Vannak olyan alkalmak, amikor a tapasztalataink hihetetlen akadályokká válnak. Akadályok abban, hogy Isten akaratát kövessem. Lehet, a múltban lévő dolgok gyönyörűek, de a szellemben kell járnom. Gal 5:25 ha szellemben élünk, járjunk abban. Akkor tudni fogom, hogy mit kérjek. Ha tudom, hogy kicsoda Ő, akkor tudom, mit kell kérnem.
P. Kende
A szolgálatról szeretnék beszélni. Nem is akármilyen példa Ján 13, az Úr példája a szolgálatra. Szeretnék pár dolgot kiemelni belőle. Végigmegyünk néhány versen ebben a fejezetben.
Ján 13:15 Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
Ján 13:4-8 4Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. 5Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 6Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 7Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 8Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
Jó dolog együtt olvasni a Bibliát. Együtt gondolkozni még jobb, ahogy nézzük a verseket a szolgálatról, ahogy nézzük a példát, amit az Úr adott. Mindig Krisztust látjuk ebben és alkalmazzuk magunkra.
(1) Az első, amit látunk, hogy a szolgálatnak ára van. Egy férfi számára nagy ára van, felkele a vacsorától :-). Ez egy komoly ár. Lehet, a hölgyek nem értik, miről beszélek, de a férfiak biztosan.
Ára van a szolgálatnak, komolyan. Krisztus szolgálatának ára volt. Amikor nézzük Fil 2-t, akkor látjuk, hogy az Úr felkelt a mennyben, és aztán eljött közénk. Egy lett közülünk, és ára volt annak, hogy szolgálhatott minket. Nem volt egy kicsiny dolog. Fil 2:6-7 megüresítette Magát, feladott valamit. Feladta a mennyet értünk. Amikor Jézus megszületett, Ő nem akkor jött létre. Neki ez nem előléptetés volt, hanem lefokozta Magát. Végtelen szinten – nagyjából. Nem kicsi dolog volt.
Ez egy kicsi példa: felkelt a vacsorától. Tudod, ez olyan érdekes. Lehet, ez kicsinek tűnik. Amikor egy hívő először elkezd ilyen döntéseket hozni, az általában láthatatlan. Senki nem látja, nem veszi észre, mi történik. Vannak hívők, akik elképesztő módon szolgálják az Urat. Mielőtt valami nagyot tett volna, azelőtt valószínűleg történt valami kisebb.
Itt van Noémi, aki elképesztő módon szolgálja Istent. Hagyja minden Istentiszteleten, hogy „bántalmazzam” a fordítás során. Könnyen ránézhet valaki és mondhatja: én ezt nem tudnám. Vagy gondolok itt Ildikóra, Máriára, Cilire, akik azóta segítők a gyüliben, amióta az eszemet tudom. Hűségesen szolgálnak éveken át.
Vagy egy anya, aki neveli a gyermekét; vagy egy apa, akiről EFéz 6:4-ben azt mondja: felneveli a gyermekét az Úr intése és tanítása szerint. Azt mondaná valaki: én nem tudnám megcsinálni. Mielőtt megtette ezt, azelőtt volt valami láthatatlan; valami, ami kicsinek, jelentéktelennek látszik, vagy nem is látszik.
Lehet, volt egy helyzet, ahol oka lett volna a keserűségre, de azt mondta: „Megalázom magam 1Pét 5:6 Isten hatalmas keze alatt, és azt mondom, hogy ez Tőled van. Tanulni fogok belőle. Elfogadom, hogy Tőled van. Kérlek, adj nekem növekedést!” Lehet, nem látja senki, de éppen most engedte el a büszkeségét. Senki nem veszi észre, de hozott egy döntést: „Tisztán élek ezen a napon. Veled járok, Uram. Bízom Benned. Nem fogom a legrosszabbat feltételezni, hanem 1Kor 13 mindent remélek és mindent hiszek.” Hozott egy döntést, amit talán senki nem látott, „csak” Isten és az angyalok. A döntése azonban arról szólt, hogy feladott valamit az ÚR akaratáért. Ez nagyszerű.
P. Józsi, P. Julian Kínában, P. Józsi Kirgíziában, P. Lajos Peruban. Ott vannak, és azt mondja valaki: „Én ezt nem tudnám csinálni! Hogy tudnék elmenni? Hogy tudnék én egy muzulmán országban élni? Hogy tudnék én Afrikában élni? Hogy tudnám ott szolgálni az Urat?” Azt gondolom, hogy ez ott kezdődött, hogy egy testvér azt mondja: „Feladom a szórakozásom azért, hogy egy kis áhítatom lehessen. Feladom az ételem, hogy böjtölhessek. Lehet, nem alszom sokáig, hogy imádkozhassak kicsit.” – öt perc. Senki nem látja. Nem veszi észre senki, csak te tudod. Vagy azt mondod: eljövök bibliaiskolába ma este is ahelyett, hogy otthon vegetálnék, pedig fáradt vagyok. Mi történik? Épp elengedsz valamit.
A szolgálatnak ára van. Érdekes módon, aki szolgál, az fizet érte. Lehet, már nem tetszik az üzenet, de fontos, mert a szolgálat így működik. Másként nem működik.
(2) „leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.” A szolgálat felkészülést követel. Ez nagyon rövid felkészülés volt, persze. Amikor megnézzük ezt, akkor ez a másik oldala. A szolgálathoz kell, hogy elengedjek bizonyos dolgokat, de az ÚR nem olyan, mint a világ. A világ azt mondja: „Neked akarom ezt adni, de csak ha fizetsz érte. Neked adom, de ára van, fizess érte. Megnézheted, milyen jó; megszagolhatod, hallhatod. Biztos, hogy nem akarod? Mindenkinek kell ilyen!” Viszont fizetned kell érte.
Isten fordítva csinálja. Isten nem egy jó reklámszakember. Hisz abban, hogy a jó bornak nem kell cégér. 🙂 Hogyan csinálja Isten? Azt mondja: engedj el bizonyos dolgokat. „Uram, ne bolondozz velem! Azt hittem, adni akarsz nekem.” „Igen, adni akarok, de el kell engedned bizonyos dolgokat! Bizonyos dolgokat ki kell gyomlálni! Helyet kell csinálni! Nem maradhatnak úgy a dolgok, ahogy vannak.”
Ez volt egyik kellemetlen üzenete Jeremiásnak:
Jer 4:3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!
Ne vessetek tövisek közé! Ne engedd, hogy a régi összepiszkolja az újat. Isten azt mondja: „Vannak dolgok, amiket ki akarok venni, de vannak dolgok, amiket rád bízok. Neked kell döntened! Te mondod ki, hogy elengeded. Ha igen, akkor engedd meg ezt is, hogy adjak hozzád valamit, hogy felkészítselek téged.” Ő azért vesz ki dolgokat, hogy újat ültethessen be. A világ fordítva teszi. Csak azért ad valamit, hogy elvehessen valamit tőled, és ő akar jobban járni. Erről szól az egész. Isten azt mondja: „Szeretnélek felkészíteni! Szeretnélek tovább vinni! Engedd meg Nekem!”
Ezért van bibliaiskola. Emlékszel-e olyan alkalomra, amikor Isten ott személyesen megérintett? Benyúlt és rendbetett valamit? Fontos nekünk. Januárban itt az új szemeszter. Ha még nem jártál, itt a nagyszerű alkalom. Ha jártál, de elfelejtettél jönni félúton, itt az alkalom, hogy folytasd.
(3) „Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé” Ez is fontos. Van ára. Felkészülést követel. Még egy: kell, hogy tegyünk is valamit, hogy cselekedjünk. Kell, hogy elkezdjük. El kell kezdeni. Ez valami jelentős.
Olyan sok jó szándék van ebben a világban. Annyi nagy terv. Nem tudom, hallottál-e már ilyen nagy terveket. Jó példa: minden választás előtt hallunk nagy terveket. Aztán mi történik belőle? Általában egy vagy más okból, az elefántból cickány lesz, vagy kisebb. Általában ez történik. Nem csak itt, mindenütt. Ez általános. Nem csak kormányokra vonatkozik, hanem emberekre is. „Ez majd ilyen lesz. Képzeld el, hogy így fog kinézni!” Aztán megmarad tervnek a dolog. Nagy tervek, és aztán annyi.
Értjük ezt, mert Pál azt mondta – kicsit más témában ugyan –, hogy Róm 7:18 az akarást megtalálom magamban, de a jó véghezvitelét, azt nem. Aztán Róm 7:25-től 8:4-ig azt mondja: igenis meg van a lehetőség. Hogyan? A Szellem által elkezdhetek cselekedni, Isten vezet engem.
Nem csak kivesz dolgokat, nem csak tanít engem és ad nekem, hanem indít is engem. Fil 2:13 Isten munkálkodik bennünk és véghezviszi mindazt, ami szükséges. Még a motivációinkat is beindíthatja. Ő indíthat bennünket dolgokra. Ez gyönyörű, mert ezt tesszük a helyi gyülekezetben, cselekszünk. Az a kicsi döntés, amit meghoztam, ahol senki nem látta, az gyakorlati dologgá válik a testvéremmel.
A szolgálat mindannyiunkké. Nem valami kiválasztott, különleges, nagyszerű hívőké, hanem mindannyiunké. Krisztus testében nem kell mindenkinek lennünk, elég, ha azok vagyunk, akivé Isten tett. Utána ott van Krisztust egész teste. Ha minden tag szolgál a maga részével, akkor a képlet teljes.
Még valamit tanulhatunk: „kezdé mosni a tanítványok lábait”. Miért mosta meg a lábaikat? Mert piszkosak voltak. A szolgálat arról szól, hogy valaki másnak hasznos. Valaki más javára van. Nem az én javamra. Nem önfényezés. Nem arról szól, hogy megteszem, akár kell neked, akár nem.
Mint az idős nénik annak idején. Majdnem éhen haltak, mert az úttörők mindig átvitték őket az út túloldalára, nem tudtak hazamenni. 🙂
Szolgálom a másikat úgy, hogy a javára van. Szüksége van rá, hasznos neki. Ilyenek a szolgálataink a gyülekezetben. Úgy hisszük, hogy az első és legnagyobb szüksége minden embernek az evangélium. Bárki, aki nem ismeri Krisztust, nem számít, milyen jó ember, nincs örök élete és pokol vár rá. Ez a legszörnyűbb, amit el lehet képzelni. Senkinek nem kívánjuk. Ezért szolgálunk az evangéliummal. Ez a legfontosabb, ezért csináljuk a legtöbb dolgot.
A másik, hogy növekedésre van szüksége a hívő életében. Ha nincs növekedés, akkor unalom van, megszokottság és stagnálás. Az élet olyan, hogy változik, növekedés van benne. Isten így alkotta meg. Ezért nem hiszem, hogy a mennyország unalmas hely lenne, mert Isten ilyenné teremtett minket: növekszünk, tanulunk, kíváncsiak vagyunk. Isten azt mondja: majd Én megelégítelek téged örökkön örökké. Ez a szolgálat második kategóriája: a növekedés.
Aztán segítünk, ahogy tudunk. Amennyi erőnk van, azzal segítünk. A szolgálat a másik javára van. Nem arról szól, hogy szolgállak téged, akkor szolgálnál engem? „Ha megvakarom a hátad, akkor kérlek, te is.” Ez így működik? Nem! A szolgálat egyirányú. Ha van visszaadás, hála vagy szintén szolgálat, az egy csoda. Ha az adok-kapok a képlet, akkor az elvárt, hogy visszakapjak valamit. Akkor nincs hála, nincs öröm. Akkor csak ugyanez van: ha én szolgállak téged, akkor te fizetsz nekem? Isten ments, hogy így legyen.
Még egy: a tanítványok lábait kezdte mosni. Ez nagyon testszik. Arra gondoltam, hogy milyen könnyű lenne, hogyha valaki, aki gitáron játszik azt gondolná, hogy a szolgálata a gitár felé van. Ha azt gondolná, hogy a szolgálata a zene. Ha azt gondolná, hogy a szolgálata egy dolog felé van. Jézus a tanítványok lábait mosta meg. Személyek, emberek lábait. A szolgálatunk emberek felé van.
Lehet, hogy egy keverőpulton keresztül. Zsolti mindannyiunkat szolgál. Mégis úgy tűnik, mintha a pótméterek felé szolgálna. Olyan, mintha ezzel foglalkozna. Igazából nem, hanem bennünket szolgál. Ez az, amiről szól a szolgálat. Könnyű lenne azt gondolni annak, aki takarít, hogy a helységet szolgálja. Nem. Ez a gyülekezetről szól. Akik szerelik a csöveket, a kazánt, a tetőt – ez a gyülekezet felé szól, emberek felé szól.
(4) „és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.” Nem csak elkezdte a dolgot, hanem be is fejezte. Végigvitte. A szolgálatnak ez a vágya, hogy teljessé legyen. Nem mindig sikerül, de mégis ez a cél. Erről szól. A szolgálat azt keresi, hogy végigvigye a munkát.
Eféz 4:13-14 az Úr, amint szolgál felénk a gyülekezetben, az a célja, hogy elvigyen minket valahova, hogy bevégezze azt a dolgot.
Meddig szolgál minket?
Ef 4:13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére
Krisztus nem azt mondja nekünk: csak növekedjél valamerre, aztán majd rendbe lesz, nem számít. Mi nem tudjuk, hogy pontosan hová visz minket, de Neki meghatározott célja van. Szeretné, ha érett férfiúságra jutnánk. Azt szeretné, ha eljutnánk egy teljességre. A 14. vers leírja, hogy mitől őriz meg minket. Ugyanakkor ez valami, amit úgy teszünk, hogy nem látjuk.
Amikor szolgálunk, pl. valaki a gyermekszolgálatban – bölcsőde, kicsik, nagyok, tizenévesek – akkor lehet, nem látjuk az eredményt, de reménységünk van.
Pál azt mondja:
1Kor 14:40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.
Ezt egy olyan gyülekezetnek mondja, ahol semmi nem volt rendben. Szakadások voltak, klikkek; akik a bal oldalon ültek, nézték a jobb oldalon ülőket, a férfiak a nőket, a nők mindenbe belebeszéltek, amibe nem kellett volna, a férfiak valószínűleg visszahúzódtak, az ajándékokat össze-vissza használták, úrvacsorán lerészegedtek. Pál nem azt mondja: reménytelenek vagyok, hanem azt, hogy mindenek szép rendben legyenek.
A szolgálat reménységgel van, lehet, nem látom az eredményét, de Isten tudja. Az a reményem, hogy egy nap úgy beszélhetek, mint Kol 2:5-ben mikor Pál azt mondta nekik: örvendezem, látva a jó rendet közöttetek, és Krisztusba vetett hitetek erősségét. Gyönyörködöm ebben.
Elkezdte mosni a lábukat, törölni a kendővel, amellyel körül volt kötve. Mit használt az Úr? Bármit, ami a keze ügyébe került. Ez valami nagyszerű. Amikor Csel 8-ban, látjuk a kincstárnok megtérését, akkor ez hogy történt? Úgy, hogy Fülöp stoppolt. Felkéredzkedett a szekerére. Aztán amikor megtért ez az ember, 8:36-ban azt mondja: ott van némi víz, mi az akadálya, hogy megkeresztelkedjek? Ha Fülöp vallásos lett volna, azt mondta volna: „Még nem vagy kész. Előbb be kell bizonyítanod, hogy elég jó hívő vagy a bemerítkezésre.”
Beszélgettem valakivel, aki 7-8 éve hívő és nem merítették be, nem tudom milyen okból.
Ez a gondolkodás annyira könnyen megtörténhet. Azt mondanánk: sajnálom, az nem egy hivatalosan szentesített bemerítőhely. Vagy a víz nem elég tiszta. Ám a szolgálat nem ilyen. A szolgálat szíve nem ilyen.
Ján 3-ban mondja Keresztelő Jánosról: azon a helyen merített be embereket, mert ott sok víz volt. Ez nagyszerű. Használni minden lehetőséget, ami a kezünk ügyébe kerül, hogy szolgáljunk.
Mindig ez a példa jut eszembe, amikor beszálltak a liftbe, és azt kérdezte a másik ember tőle: én a negyedikre megyek, maga a hányadikra? Azt mondta: egészen felmegyek. Aztán elkezdett beszélni vele az evangéliumról.
A szolgálat mindent használ.
Emlékszem, amikor volt a színdarabunk a Bazilika lépcsőin – P. Schaller mesélt róla nemrég –, karácsonyi színdarab volt. Minden olyan szép karácsonyi volt. Egyszercsak jött a tömeg, megfeszítették Jézust, és meghalt. Valaki nagyon mérges volt. „Miért nem tudtátok kihagyni ezt a véres izét belőle?” Hát ezért csináltuk az egészet, hogy elmondhassuk, hogy Jézus meghalt az emberekért, kifizette a bűneinket. „A karácsony nem ennek az ideje!” Sajnálom, nem tudunk olyat, ami ne ennek lenne az ideje.
2Tim 4:2 alkalmas és alkalmatlan időben szóljuk.
(5) Milyen a szolgálat? Nagyobb nálunk. Meg tudjuk csinálni? Nem hiszem. Nem vagyunk elég jók hozzá. Isten az, aki vezet bennünket ebben. Isten az, aki ad nekünk szolgálatot, lehetőségeket, erőt rá. Nem kell kétségbe esnünk ezzel, hanem használhatjuk ezeket, merjünk készülni.
Amikor Isten azt mondja: ezt el kell engedned, akkor mondhatnám: „Mit kapok érte cserébe? Miért engedném el? Nem engedem.” Nem tudod, Isten mit fog beültetni a gyűlöleted, a fájdalmad, a sérülésed, a büszkeséged, a félelmed helyére. Lehet, hogy az a dolog lesz a leggyümölcsözőbb egész életedben, és 30,60,100 annyit terem mások javára.
(6) Hogy lehetséges a szolgálat? Ez kicsit lehetetlennek tűnik – legalábbis nekem.
i. Ján 13:3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
Az első követelmény, hogy tudnom kell, ki vagyok. Jézus tudta, kicsoda. Hogyan tudjuk, kik vagyunk? A Sz.Sz. határozza meg nekünk az Igén keresztül. Zsolt 119:11 a Szellem határozza meg, kik vagyunk az Igén keresztül. Ez valami gyönyörű, fontos. Isten mindent a kezébe adott Krisztusnak.
El tudta kerülni Krisztus a keresztet? Nem. Isten nem szabadította meg Őt a haláltól abban az értelemben, hogy ne kellett volna keresztülmennie rajta. Hanem halálon keresztül, a kereszten át.
Nekünk is Isten azt mondja Róm 8:28-ban, hogy minden a javára munkál annak, aki Istent szereti. Amikor megnézzük ezt, azt mondjuk: Uram, minden? Isten azt mondja, igen. 2Pét 1:3 minden együtt munkálkodik, minden a javunkra van. Isten mindent megadott nekünk, amire szükségünk van ahhoz, hogy Őt imádhassuk ebben az életben.
Minden a miénk? Minden a javunkra van. Nincs csodatevő hatalmam énbennem. Nem így, hanem Isten használ mindent a javunkra. Aztán imádkozunk, vannak válaszaink. Hálásak vagyunk ezért. Isten megadta nekünk, ami kell. Adott ajándékokat nekünk, aztán a Krisztus testének, és a Sz.Sz. által tudhatjuk, kik vagyunk.
ii. Ján 13:1 … tudván Jézus, hogy eljött az ő órája …
Jézus tudta menny i az idő. A tanítványok nem tudták. Péter azt gondolta, most van itt az idő, hogy megmutassa, mennyire hű az Úrhoz. Nem annak volt az ideje, hanem hogy megmutassa, mennyire gyorsan tud futni.
Jézus tudta, minek van itt az ideje? Mi hogyan tudjuk? A személyes áhítatunkból következik. Ésa 50:4 Segít tudni, minek van itt az ideje, mivel szolgálhatok, hogyan kezdeményezzek, mit csináljak.
Tudni, ki vagyok; tudni, minek van itt az ideje és
iii. Ján 13:1 … mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
Isten szeretetével szeretni. Csak így működik a szolgálat. Isten, aki szeretett minket, amíg ellenségek voltunk, Róm 5:8. Jézus tudta Ján 13:11-ben, hogy ki árulja el Őt. Ugyanakkor megmosta Júdás lábát is. Szeretett.
Ján 13:2 És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
Meddig terjedt a szolgálata? Milyen széles, milyen nagy volt. Milyen széles, milyen nagy a szolgálatunk? Még annak is, aki gyűlölködik, annak is, aki utál, az árulónak is, még egy Júdásnak is. Ha Isten szeretete motivál minket, akkor tudunk szolgálni. Ha a mi szeretetünk motivál, akkor nem tudunk szolgálni.
Itt egy kérdés: hol kezdjem az ellenségekkel. Mát 5:44 az Úr megmondta: kezd azzal, hogy imádkozol értük. Ne állj meg ott! Ne hagyd abba! Imádkozz először. Aztán ne ez legyen az utolsó dolog, amit teszel értük szolgálva. Legyen cselekedet. Ahogy megnézzük, ez a kegyelem lényege. Nem a másiknak a jogán van.
Nem azért szolgálok, mert a másik tett valamit érte, hanem mert nekem megvan Isten szeretete, és szolgálhatok. A szolgálat az kegyelmi. Ámen.