A szeretet nem irigykedik & Amit Isten elfelejt, és amiről megemlékezik

2015 április 26. vasárnap  16:00

P. Duló Attila

1Ján 3:17 Akinek megvan a megélhetése a világban, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, hogyan maradhat meg abban Isten szeretete?

János, akit a szeretet apostolának is nevezünk, azt mondja, hogy az az ember, aki mindent csak magának akar, aki bármit is sajnál a másiktól, az irigy. Ha irigy vagyok, akkor nincsen bennem Istennek a szeretete.

Megnéztem egy szinonimaszótárt, és nagyon érdekes szavakat találtam az irigységre. Csak néhányat hadd említsek: fukar, fösvény, kapzsi, kicsinyes, garasoskodó, zsugori, féltékeny, önző. Nagyon érdekesek ezek a szavak. Mert az, aki sajnálja a másikkal megosztani a javait, az önző. Az irigy ember önző, mert csak saját magára gondol. Csak azzal van tele az elméje, hogy a saját kis vágyait betöltse, és a saját kényelmét megteremtse. Az irigy ember kapzsi is, mert mindent magának akar. Az irigy féltékeny is. Féltékeny arra, ha a másiknak picikét több van.

Miért mondom ezeket? Azért, mert János ezekre mondja, hogy nem lehet abban Isten szeretete, aki ilyen. Mert a szeretetnek éppen ellenkező a tulajdonsága. 1Kor 13:4 a szeretet nem irigykedik. A szeretet nem irigy. Mit takar az, hogy a szeretet nem irigy? Ez azt takarja, hogy minden, ami irigy, az nem szeretet. Nézd csak meg, hogy a világ hogyan gondolkodik! A világ azt mondja: Ami a tiéd, az az enyém is, és ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. Ebben semmi szeretet nincs. Ebben mákszemnyi szeretet sincs! A szeretet nem irigy.

Megnéztem azt is a szinonimaszótárban, hogy az irigynek mi az ellentettje. A következőket találtam: gavallér, adakozó, gáláns, nagyvonalú, pazarló, jótékonykodó. Ha picit belegondolsz, akkor azt látod, hogy ez a szeretet. A szeretet ilyen. A bőkezűség, az adakozás a szeretetnek az ismertetőjegye. Ján 3:16 Isten úgy szerette a világot, hogy a Fiát adta érte. Mit tett a szeretet? Adott. Bőkezűen, nagyvonalúan, gálánsan adott. Mert a szeretet nem irigykedik.

1Ján 3:16a Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk:

Mit csinált a szeretet? Adott. Gálánsan, bőkezűen adott. Csak gondolj bele, hogy Jézus mennyire pazarlóan adott! Itt nem a szó pejoratív értelmében kell érteni a pazarlót, ami felelőtlenséget jelent, hanem úgy, hogy mennyire gáláns volt.

Az idősebb nemzedék talán még emlékszik a régi magyar filmekre. Azokban a békeidőkből való nemes úr sokszor úgy akarta megmutatni, hogy mennyire gáláns, hogy azt mondta: „Húzd rá, cigány, ma én fizetek! Mindenki a vendégem.”

Jézust nem a kivagyiság hajtotta, hanem a szeretet. És a Szeretet ezt mondta: Ma Én fizetek. Ez jellemző a szeretetre. Ez annyira ámulatba ejtő dolog! Jézust nem az érdekelte, hogy mit kell fizetni, nem az árral volt elfoglalva, hanem azzal az örömmel, ami a mi megmentésünkből adódott. Ez annyira csodálatos!

Ha megtehetném, hogy adok, és mégsem adok, akkor ez azt jelenti, hogy irigy vagyok, és ha irigy vagyok, akkor nincsen bennem szeretet. Mert a szeretet nem irigykedik. A szeretet bőségesen ad, a szeretet gáláns.

2Kor 8:9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

Számomra ez az egyik legszebb vers az Újszövetségben. Annyira gyönyörű! Annyira pontosan elmondja a szeretetnek a tulajdonságát, a szeretetnek az ismérvét, azt, hogy a szeretet ad! A szeretet bőségesen ad, gálánsan, pazarlóan. Ő gazdag létére szegény lett, hogy meggazdagodhassunk. Mert a szeretet nem irigykedik. Ámen.

 

P. Bendegúz

Húsvétkor beszéltem a vérről (2015.04.05. de. P. Bendegúz: A Bárány vére). Volt abban egy fontos dolog számomra, amit lehet, hogy végül nem is kommunikáltam. Ezen a héten néhányan kicsit tudtunk beszélni p. Schallerrel, és érdekes volt, hogy ő is erről beszélt nekünk. Aztán gondolkodtam róla, és erről szeretnék most beszélni: dolgok, amiket Isten elfelejt, és aztán dolgok, amelyekre Isten emlékszik.

Dolgok, amelyeket Isten elfelejt, és dolgok, amelyekre Isten emlékszik – nagyon fontos ez nekünk. Mert ha Isten valamiről elfelejtkezik, akkor én miért akarnék emlékezni rá? Nagyobb vagyok-e én, mint Isten? Ha Isten elfeledkezik valamiről, akkor én nagyobb vagyok-e Őnála, hogy én emlékezzek? Ha Isten emlékszik valamire, akkor nem ez a dolog az, amire én is emlékezni akarok?

Isten örökkévaló. Ezért azokat a dolgokat, amelyeknek nincs hatása az örökkévalóságban, Ő el fogja felejteni. Örökké emlékezni fogunk azokra a dolgokra a mi világunkból, amelyek örökkévalóak. Van még valami – erről beszélni fogok –, amiről Isten azt szeretné, hogy mi elfelejtsük, de Isten emlékezni fog rá.

Először arról szeretnék beszélni, hogy mi az, amit Isten elfelejt. Talán azért, mert ez olyan, amit lehet, hogy nem is értünk annyira a mindennapjainkban. Mert emlékszünk dolgokra, amelyek megtörténtek tegnap, pedig Isten nem is emlékszik rá.

3Móz 16-ban a nagy engesztelő áldozatról van szó, és abban két állatról. Ez történik az egyik állattal:

3Móz 16:15a És ölje meg a bűnért való áldozati bakot, a mely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belől,

Itt van az egyik állat, amit le kell ölni. Azért, hogy bűnbocsánat legyen. Azért, hogy el legyen törölve a bűnnek a következménye. Nagyon tetszik nekem a következő vers:

3Móz 16:17a Senki se legyen a gyülekezet sátorában, a mikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig;

Sok mindenről lehetne beszélni ezzel kapcsolatban, de engem az érint meg, hogy ez privát dolog, ez nem tartozik másra. Senki nem mehetett be a gyülekezet sátorába ebben az időben. A másik állat:

3Móz 16:21-22 És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, Hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.

Az egyik baknak meg kellett halnia azért, hogy a bűn meg legyen bocsátva. Aztán az összes bűnt a másik bakra rá kellett mondani, át kellett adni rá, és azután elküldeni a pusztába, hogy elvigye. Ne legyen ott többé, ne lehessen megtalálni. El vele a pusztába! Van a megbocsátás, de itt egy másik nagyon fontos dolog: elfelejteni.

Elfelejteni! Isten nem csak megbocsátotta a bűneinket, hanem el is felejtette. Az, hogy megbocsátotta a bűneimet, az elvette a következményeket az örökkévalóságban. Viszont nekem tudnom kell, hogy el is felejtette. Nincsen. Nincs bűnöm! Elfelejtette. Te nagyobb vagy, mint Isten, amikor megemlékezel arról a bűnről? Isten akarta, hogy tudjad, hogy nem csak megbocsátotta, hanem el is felejtette.

Zsid 8:12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.

Itt két verset is idéz az Ószövetségből, az egyik:

Ézs 43:25 Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!

Tehát Istennél megvan ez az elhatározás, és azt mondta: Magamért teszem ezt, hogy nem emlékezem. Bizony el kell, hogy döntsem ezt az életemben, hogy nem emlékezem dolgokra. Ám ilyen az emlék, hogy néha egy elindul, valami előjön. Tudod, mit? Megállíthatod. Amikor jön a gondolat, azt mondod: nem akarok erre emlékezni.

Ha Isten kegyelmes hozzád, akkor jó eséllyel be is hoz az életedbe egy embert, akivel gyakorolhatod ezt. 🙂 Lehet, hogy először azt hiszed, hogy ez átok az életedben, de hidd el, ez áldás, ha valakivel kapcsolatban meg kell, hogy tanuljad azt, hogy nem emlékezhetsz. Két dolog miatt is áldás ez. Az egyik az, hogy igazából felismered, hogy minden emberre igaz ez: nem emlékezhetsz. Nem emlékezhetsz a múltra, hanem minden nap új.

A nagyobb ok pedig az, hogy megtanulod, Isten hogyan gondolkodik. Mert néha észreveszed: Lehet, hogy nem emlékszem ennek az embernek a dolgaira, hogy mit tett ellenem. Nem akarok emlékezni. Aztán rájövök arra: ha én ezt meg tudom tenni – hála Istennek és az Ő Szellemének –, akkor mennyivel inkább Ő megteszi velem, hogy nem emlékezik. Mélyen el kell, hogy rejtsük ezt a szívünkbe: Isten nem emlékezik a te bűnödre.

Van még egy dolog. Az egyik gyermekemnek el kellett mennie valahova, de nem volt pénzünk, hogy kifizessük az árát. Valaki közbelépett, és megoldotta. Aztán odamentem hozzá, hogy megköszönjem neki. Csak annyit mondott, hogy ő nem tudja, miről van szó, mert nem emlékszik semmire. Csak mosolyogtam! Pedig ez jó dolog. Itt nem bűnről volt szó. Ez annyira jó volt! Ráadásul az az ember nem is hívő. Azt mondta, hogy ő nem emlékszik semmire.

Annyira jó, amikor valaki nem emlékszik az én bűnömre! Amikor észreveszem azt, hogy a mindenható Isten nem emlékszik az én bűnömre, akkor rájövök arra, hogy szabad vagyok. Szabad vagy! Mert megfizettek érte, és elfelejtették.

Fil 3:14 De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

Azt mondja: ezt az egyet cselekszem. És itt nem feltétlenül rossz dolgokról beszél, hanem azt mondja: „Annyi minden van előttem, hogy inkább elfelejtem azt, ami mögöttem van, és minden nap új napot élek. Nekifekszem azoknak a dolgoknak, amit Isten elkészít nekem.” Ennyit a felejtésről!

Most beszéljünk a megemlékezésről. A megemlékezés a Bibliában meglehetősen nagy téma. Rengeteg vers beszél erről. Isten nagyon sokszor mondja, hogy mi emlékezzünk. Viszont nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy Isten mire emlékszik. Erről Mózes 1. könyvében szeretnék megmutatni néhány dolgot. Tényleg akkora a téma, hogy emiatt csak kis részéről beszélünk.

Az első 1Móz 8-ban van, amikor a vízözön van. Milyen érzés lenne, ha Isten azt mondaná, hogy építs bárkát, jön az özönvíz, menj be, ott vannak az állatok, lebegsz a vízen, aztán Isten elfelejtené, hogy ott vagy? 🙂 „Most mi van? Mi lesz velem? Életem végéig tartó Karib-tengeri hajóút?” 🙂

1Móz 8:1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.

Ez az első, hogy Isten megemlékezik az Ő embereiről. Lehet, hogy a víz tetején vagy, lehet, hogy nagyon viharosnak tűnik, de van egy nagyon fontos dolog. Az, hogy Isten megemlékezik az Ő embereiről. Ezt mélyen rejtsd el a szívedbe. Mert bizonyára ez nagyon sokszor meg lesz támadva az életedben. Viszont Isten megemlékezik az Ő embereiről.

Ézs 44:21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.

Ézs 49:15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.

Isten nem feledkezik el. Isten nem feledkezett el Izraelről sem. Majd mindjárt látni fogjuk, hogy miért nem. Ez viszont nem csak Izraelre vonatkozik, hanem miránk még inkább – ha mondhatjuk ezt. Mert gyermekké fogadott minket, és mibennünk lakozik. Azt látjuk, hogy nem feledkezett el Noéról. Úgyszintén, ha valamit elkezdett, Ő be is fejezi azt az életedben. Ezt itt is látjuk:

Fil 1:6-7 Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint a kik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.

Miről beszél itt Pál? Azt mondja: „A szívemben hordozlak titeket, és szeretlek titeket. Az én vágyam az, hogy amit Isten elkezdett benneteket, azt véghezvigye.” Ha én így gondolkodom, akkor mennyivel inkább Krisztus így gondolkodik? Lehet, hogy valahol félúton vagy, és tudod, hogy Istennek van ott munkája, akkor tudhatod, hogy Ő emlékszik rád. Ő megemlékezik rólad, és bevégzi azt, amit elkezdett az életedben. Bevégzi azt. Olyan nagyszerű erre gondolni, amikor ránézel valakinek az életére, és lehet, hogy aggódsz miatta. Viszont annyira nagyszerű tudni azt, hogy Isten hosszabb távon gondolkodik, mint mi. Ő hűséges. Ő a szövetség Istene.

1Móz 9-ben, miután vége van az özönvíznek, Ő a szivárványt adja emlékeztetőül.

1Móz 9:15a És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek,

Isten megemlékezik. Tényleg Isten számára van a szivárvány? Sokszor elmondja, hogy emlékeztetőül vannak dolgok az Ő számára. Ám észreveszed-e, amikor látsz egy szivárványt, hogy egyrészt megígérte, nem töröl el minket árvíz által globálisan, de ez az összes többi szövetségére és az összes ígéretére is érvényes. Megemlékezik ezekről. Amit megmondott, az igaz. Megemlékezik az Ő embereiről, és megemlékezik az Ő gondolatairól az Ő embereivel kapcsolatban, és az Ő szövetségét soha nem hágja át.

Zsid 6:18 két változhatatlan tény miatt igaz, amit ír. Az egyik, hogy Isten az, Aki megmondta, Aki nem hazudhat. A másik az, hogy Ő esküdött is. Láthatjuk az Ószövetségben rengetegszer, Isten hivatkozik erre, hogy megemlékezik a szövetségéről. Mindig elmondja, hogy megemlékezik a szövetségéről, amit Ábrahámmal kötött.

Az Ő embereivel kapcsolatban az utolsó dolog:

Zsolt 16:10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Ez a vége az Ő ígéreteinek számunkra. Ezt itt Krisztusról szól először is, de aztán rólunk is. Megemlékezik rólunk, hogy a mennybe vigyen minket. Nem feledkezik meg rólad, és nem feledkezik meg rólad abban sem, hogy Vele legyél örökre biztonságban.

Ez a harmadik az emlékezésről:

1Móz 19:29 És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.

Itt van valami, ami nagyon érdekes. Azt mondja, hogy Ábrahámról emlékezett meg. A te hűséged Istenhez, az, hogy te Isten embere vagy, ez hatással van más emberekre is. Más emberekre is hatással van. Valószínűleg sokan elmondhatjuk azt: Lehet, hogy ma azért vagyok Krisztussal, mert a nagymamám imádkozott. Tudod, hányszor hallottam már ezt! Valaki megtér, aztán egyszercsak rájön, hogy valaki a családból hívő volt. Persze, ezt így nem tudjuk. Én is két-három évvel ezelőtt jöttem rá, hogy a nagyapám igazi hívő volt! Soha senki nem mondta nekem. Pedig ő prédikált is. Újjászületett hívő volt!

Nem tudhatom ezeket a dolgokat. Viszont tudom – a 105. zsoltárban mondja –, hogy az Ő hűsége nemzedékről nemzedékre van. Ezt megint többféleképpen értheted. Viszont nem olyan régen ez mélyen megérintett, hogy igazából az énhozzám való hűsége nem áll meg az én életemben. Ő nagyon sokszor elmondja, hogy Ábrahám miatt hűséges.

Aztán olyan sokszor elmondja, hogy egy hűséges ember miatt Ő hűséges sok generáción keresztül. Annyira jó tudni ezt, hogy Isten hűséges lehet énhozzám akkor, amikor én már nem leszek a Földön, és megérinthet embereket azért, mert Ő hűséges hozzám. Itt Lót ebben részesült. Jó csapatban lenni jó, nem? Jó megtalálni azt az embert, aki Istennek a jobb keze, és aztán te is részesülsz dolgokból.

Még egy dolog Lóttal kapcsolatban. Ki emlékezne meg egy visszacsúszott emberről? Isten megemlékezik. Amikor én leírok valakit, megfeledkezem róla, lemondok róla, Isten nem mond le róla. Az Ő gondolatai hosszabbak, mint az enyémek. Ő hosszabb távon dolgozik emberek életében, mintsem én azt gondolnám. Ezért olyan jó ez.

Emlékszem, hogy mélyen megváltoztatta a gondolataimat, amikor valakitől hallottam a következő idézetet: Ha valakiért imádkozol, az legalább olyan befektetés az életében, mintha szemtől szembe szolgálnál felé. Sokszor ez így rendben van, hogy te nem tudsz szolgálni valaki felé, de imádkozhatsz érte mindig. Aztán – lehet, hogy láthatod hosszútávon, vagy lehet, akkor következik be, amikor te már a mennyben leszel – Isten válaszol ezekre az imákra.

1Móz 30:22 Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét.

Kerülhetünk ilyen helyzetbe, ahol nem tudjuk megváltoztatni a dolgokat. Olyan érdekes, hogy emiatt emberek sokszor elfordulnak olyanoktól, akik nem tudják megváltoztatni a körülményeiket. Isten viszont nem fordul el. Tudom, hogy ez az, amit munkál a mi szívünkben is. Nem tudom, hogy Rákhel imádkozott-e. Gondolom, igen, habár ezt így nem írja le, de sokszor hivatkozik Istenre, mint itt is:

1Móz 30:23b Elvevé Isten az én gyalázatomat.

1Sám 1-ben látjuk Annát, aki imádkozik Istenhez nagyon hasonló helyzetben.

1Sám 1:19 És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr előtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az ő feleségét, és az Úr megemlékezék róla.

Ez nagyon fontos, hogy Isten megemlékezik a te imádról. Lehet, hogy ezen a héten nem látod ezt, de emlékezz arra, hogy Ő tényleg hosszú távon dolgozik. Annyira jó, amikor leveszed a kezedet dolgokról, és odaadhatod Istennek és imádkozhatsz érte. Mert tudod ezt az egy dolgot, hogy Isten megemlékezik. Megemlékezik az Ő embereiről, megemlékezik az Ő ígéreteiről, megemlékezik a te imádról. Nem tudom, hogy mikor, nem tudom, hogyan, de Isten megemlékezik.

A negyedik 1Móz 40-ben, amikor József börtönben van, és megfejti a két főember álmát, aztán az egyiknek azt mondja: Csak emlékezz meg rólam, amikor ez megtörténik! Mert a másiknak nem volt erre esélye. 🙂

1Móz 40:23 És nem emlékezék meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfelejtkezék róla.

A főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről. Ez a negyedik dolog. Azért, mert emberek nem emlékeznek meg rólad, ne felejtsd el, hogy Isten azért még megemlékezik. Csak azért, mert emberek elfeledkeznek rólad, csak azért, mert emberek nem hűségesek hozzád, csak azért, mert emberek semmibe vesznek téged esetleg, Isten megemlékezik rólad.

Zsolt 27:10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

„Még ha az apám és az anyám elfeledkeznének is…” Zsolt 118:8 jobb Istenben bízni, mint emberekben reménykedik. Ez azt is elmondja, hogy az emberekben maximum reménykedni lehet, Istenben pedig bízni. Ő nem feledkezik el rólad. Zsid 6:10 Ő igazságos, és nem feledkezik el a mi cselekedeteinkről és a szeretetről. A szeretetről, amit adtunk. Isten nem feledkezik el ezekről.

Lehet, hogy emberek elfeledkeznek. Lehet, hogy valakit nagyon szerettél, lehet, hogy valakit felépítesz, lehet, hogy valakinek sokat adsz, és ő elfeledkezik erről. Ez rendben van. Azt kell, hogy mondjam, ne lepjen meg, mert ez teljesen tipikus eset. Akkor lepődj meg, ha ez nem így van. Komolyan! Isten azonban nem feledkezik el erről, picit sem.

Aztán az ötödik – lehet, hogy ez elsőre kicsit furcsán hangzik, főleg a mai világban, de akkor is így van – 1Móz 50-ben van, amikor meghal Jákób, és József testvérei félnek, hogy József mégiscsak odacsap. „Eddig visszatartotta magát, de majd most!”

1Móz 50:19-20a József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én? Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani,

Az előbb láttuk azt, hogy Isten nem feledkezett meg Józsefről. Lehet, hogy a főpohárnok elfeledkezett, de Isten kihozta őt a börtönből, és felemelte őt. Lehet, hogy emberek gonoszt gondolnak, de Isten jóra tudja fordítani azt. Mert Ő megemlékezik rólad. Itt József azt mondja: „Isten gyanánt vagyok-e itt? Azért vagyok itt, hogy megemlékezzem arról, amit ti csináltatok? Ez nem az én dolgom. Nem teszem magam arra a helyre, ami Isten helye.” Miért lényeges ez? Isten azt mondja: Ne emlékezzünk ezekre a dolgokra. Mát 5:44 szeressétek az ellenségeiteket.

Róm 12:19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.

Van itt egy érdekes dolog. Az, hogy Isten igenis válaszol bizonyos dolgokra, amelyek minket érnek. Azt is mondja, hogy ez Őrá tartozik, te felejtsd el. Mert Ő az igazságos egyedül, te nem vagy az.

Egy kosárlabdameccs nagyon érdekes. Annyira vicces, amikor azt látod, hogy megtörténik egy hiba – tényleg megtörténik –, mégis van egy csapat ember, aki szidja a bírót, hogy miért ítélt helyesen. Csak azért, mert ellenük van az ítélet. Mellettem egy apuka nagyon felháborodik, és odaszólok neki: Tényleg igaza volt. Erre meglepetten megkérdezi: Tényleg? 🙂

Mi nem egészen vagyunk igazságosak. A mi igazságérzetünk sokszor tud szubjektív lenni. „Minden szentnek maga felé hajlik a keze.” – szól a magyar közmondás is. 🙂 Ám Isten Igazságos. Nagyon érdekes Jelenések könyvében látni, amikor ott a Gyülekezet, ott vagyunk mi, Isten szentjei, és Jel 6:10 azt mondjuk Istennek: Mikor fogod megbosszulni, ami rajtunk esett? Ő azt mondja: Megteszem.

Istennek megvan az igazsága. Azért mondom, hogy tudd. Mert lehet, hogy néha felmerül az életünkben ez: Isten nem látja, hogy mit tesznek ezek velem? Ő azt mondja, hogy felejtsd el, és hagyd Őrá. Ne lépj be arra a helyre, ami az Övé. Szoktuk mondani, hogy ha belépsz oda, akkor Ő félreáll: Rendben, akkor ez a te helyed, Én nem csinálok semmit. Úgyhogy ne lépjünk be arra a helyre!

Viszont tudjuk azt, hogy Isten megemlékezik. Megemlékezik rólunk, megemlékezik a szövetségéről, amit kötött velünk, megemlékezik sokkal tovább, mint akár a mi életünk, és Ő igazságos, és nem emlékezik meg a mi bűneinkről.

Ámen.

Kategória: Egyéb