A szeretet Istene – Isten szeretete & Növekedés az ambíció helyett

2013 április 3. szerda  18:30

P. Vreeland

Nagy tisztesség itt lenni. Nem azért jöttem, hogy hozzak valamit nektek, hanem igazán azért jöttem, hogy tőletek fogadjak el. Mert, bár messze lakom, de Magyarországon sokkal hosszabb ideig éltem, mint bárhol máshol. Amikor ide jövök, akkor igazán haza jövök. Nagy ajándék számomra, hogy itt lehetek.

Most, ahogy Istennel gondolkodom, nagyon motivál az a tény, hogy a hit szeretet által munkálkodik és a szeretet pedig hit által. Gal 5:4-ben olvassuk ezt az alapelvet. Tényleg elképesztő egy pillanatra megállni és elgondolkodni 1Kor 13:13-on, ahol a hitről, a reményről és a szeretetről olvasunk.

A legnagyobb mind közül a szeretet. Úgy, hogy semmiféle előfeltételezés nem volt a Fiúnak, követte az Atya akaratát. Ami nagyon nehéz volt a kísértés pillanataiban. Nem csak a pusztában, nem csak az üldöztetés idején, nem csak a kertben, hanem a szolgálatának a kezdetétől fogva a haláláig a szeretet motiválta Őt. A szeretet megragadta, és a szeretet volt az egyetlen, amit nekünk ajánlhatott. Úgyhogy Önmagát ajánlotta fel.

Néha a keresztény tapasztalatunkban szeretünk nagy hitbeli kalandokat átélni, csodálatos dolgokat tenni Istenért, hatalmas csodákat látni, nagy léleknyerőnek lenni. Isten viszont elvisz minket arra a helyre, ahol azt szeretné, hogy csupán a szeretet edényei legyünk. Mert Ő az, Aki munkálkodik bennünk, Ő munkálkodik rajtunk keresztül, és Ő az, Aki eléri, Aki megcselekszi azt, amit meg kell tenni.

Nemrég mondtam valakinek, hogy a tanulmányozási szokásaim egészen megváltoztak az életem során. Nem azért tanulmányozok, hogy megtanuljak bizonyos dolgokat, hanem azért, hogy megtaláljam Őt. Mert Jézus megtalált engem, Ő az én Tanítóm. Ha a prédikátor prédikál, és azt tanulom meg a prédikátortól, amit Jézus a prédikátornak megtanított, ez nem használ nekem. Csak akkor, ha én is tanulmányozom, és megtalálom, hogy Jézus nekem mit akar ebben adni.

Mert elszámoltatható szeretnék lenni Isten előtt. Szeretnék tanítvány lenni. Nem csak úgy el akarok prédikálni egy üzenetet, hanem olyan üzenetet szeretnék elmondani, ami megérinti az emberek életét. Az evangélium igazsága, hogy erre nincs képességem, hogy ezt megtegyem. Úgyhogy mostmár nem azért tanulmányozok, hogy prédikáljak, hanem tanulmányozom a szeretetet.

Azért tanulmányozok, hogy szeressek, hogy feltétel nélkül szeressek. Azért tanulmányozok, hogy a szívem ne ítéljen, hogy készen álljak együttérzéssel megbocsájtani. Remélem, hogy egy nap ott leszek majd, ahol már nem is látom a bűnt, hanem csak lehetőséget a szabadulásra, lehetőséget arra, hogy irgalmazzak, lehetőséget arra, hogy valakit felemeljek, lehetőséget arra, hogy hordozzam a testvéremet, lehetőséget arra, hogy elmenjek oda, ahova senki más nem menne.

Képzeld csak el, hogy a kertben a tanítványok nem tudtak fennmaradni, virrasztani Jézussal. Ez viszont egyáltalán nem változtatta meg Jézus hozzáállását a tanítványok felé. A tanítványok elárulták Őt, visszamentek halászni, és befejezték a dolgot, de ez nem állította meg Jézust. Az első dolog, amit mondott nekik, mert Isten gondolataiban ez az alapvető dolog: szeretsz Engem?

Isten hajlandó volt engedni, hogy a tanítványok legyenek, akik ők, úgy, ahogy voltak. Pont úgy, ahogy voltak. Azért, hogy felfedezhessék, hogy nem számít semmi, akkor is ugyanúgy szereti őket örökre. Mi választhatna el bennünket ettől a szeretettől?

Van tökéletes gyülekezet? Létezik tökéletes Pásztor? Létezik tökéletes léleknyerő? Vagy tökéletes anya? Tökéletes apa? Tökéletes gyerekek? Ha van tökéletes gyereked, légy szíves beszélj velem, biztos tudok találni valamit benne :-), vagy esetleg tanulhatok valamit attól a gyerektől.

Mit csinálunk? Elfogadjuk a szeretetet. Ebben van a szeretet. Nem abban, hogy mi szerettük Istent, hanem abban, hogy Ő szeretett bennünket. Ebben a szeretetben a véráldozatát adta. Most azt kérdezem, hogy teljesen megigazulva látod-e saját magadat Isten előtt? Úgy, hogy Isten egészen elégedett? Amikor felteszem ezt a kérdést, a legtöbben úgy válaszolnak: efelé igyekszem. Akkor hagyd abba ezt és kezdj el hinni!

Kezdj el elfogadni, kezdj el megvallani, kezdd el megtestesíteni azt, amit kaptál, és ez megváltoztatja az emberek életét. Ez felemeli az embereket a földről. Felemeli őket a te meggyőződéseid által, hogy a szeretet találkozhat velük. Nem azért, mert te meg tudnád őket változtatni, hanem mert Isten a hit Istene. Amikor szeretetben járok, Isten hűséges, és megváltoztatja az emberek életét. Nem tudom, hogyan csinálja, de azt tudom, hogy a Szent Szellem munkálkodik bennünk, hogy betöltse Isten akaratát.

Amikor ezt mondom, akkor nem a szeretetről akarok beszélni. Mostmár kicsit idősebb vagyok, kicsit őszebb, de szívemben még mindig telve vagyok. Teljesen tele vagyok a szívemben. Nemrég történt. Van egy kicsi gyülekezet, hat idősebb ember jár oda, és nincs pásztoruk.

Mondták: szeretnénk, ha pásztorolnál bennünket, de nem tudjuk megígérni, hogy fizetünk ezért. Azt feleltem: nem ígérem, hogy ez bármit változtatna a dolgon. „Ha nektek van hitetek arra, hogy elfogadtok engem pásztorként, akkor nekem lesz hitem arra, hogy majd tudtok fizetni engem. Sőt, inkább arra lesz hitem, hogy növekedni fog a gyülekezet.”

Elmentünk kopogtatni. Senki nem jött a kopogtatásról. Isten mégis tiszteletben tartja a hitünket, és elküldi az embereket. Elküldi őket. Az ő ajtajukon bekopogtunk, és ők eljöttek. Ez rejtély? Nem. Ez Isten szeretete. Tiszteletben tartja a hitben tett lépéseinket, válaszol az imáinkra és elküldi az embereket. Micsoda csoda!

Pici gyülekezet. Hat ember. Kis gyülekezet. Tizenhét ember néhány hónap alatt. Hogyan történt ez? Nagyon sok emberrel csak az ajtóban beszéltem, nem is hívtak be, de nem számított. A szeretet működött, és Isten elküldte a lelkeket.

Szeretnélek bátorítani. Senki nem szeret úgy, mint az az ember, aki elfogadja az összes szeretetet, amit Istentől kap. Aki eszi azt a szeretetet. Jézus is azt mondta: „Egyétek az Én testemet. Én vagyok a ti kenyeretek. Én vagyok az új szövetség, egyetek Engem!” Nem az igazság cselekedeteiből igazultunk meg, hanem az Ő irgalma szerint, ami szeretet önt az életünkbe, és így hatással vagyunk a világra. Eljövök ide, mert szeretlek benneteket. Szerelmes vagyok belétek. Mert Isten mélyen szeret engem.

P. Kende

1Móz 3:6a Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz,

Ez a második ambíció a Bibliában. Az első ambiciózus személy Sátán volt, és a második, Éva. Nem a nőket fogom most lehúzni. Az ambíció vágyni valamire, amit Isten nem szánt nekünk, amit Ő nem tervezett el nekünk. Sátán sikeresen megfertőzte az embert a maga esztelenségével. Mintha egy hal azt mondaná: fára akarok mászni. „Minek?”

Mit mondott Nekik Sátán?

1Móz 3:5 … amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten

Ez az, amit Isten nem tervezett. Nem akarta, hogy a saját erejükből olyanok legyenek, mint Isten. Nem az volt a terv, nem ez volt a cél. Sátán is így bukott el, és ezt a hazugságot adja tovább. Minden kísértés, minden bűn erről szól, hogy meg tudod szerezni Isten nélkül is. „Isten nélkül is a tiéd lehet a boldogság, a kapcsolat. Nem kell megházasodni ehhez. Lehetséges. Meg lehet szerezni Isten nélkül.” A történetben látjuk, hogy ez milyen jól sikerült, de nem tanulunk belőle.

A gondolat az, hogy ambíció volt a szívükben, törekvés Isten nélkül. Most a növekedésről szeretnék beszélni, szemben az ambícióval.

2Kor 10-ben Pál beszél arról, hogy ő hogyan tekint magára:

2Kor 10:15 Nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek növekedésével naggyá leszünk köztetek …

Mi volt Pál reménysége? Az, hogy a hitük növekszik. Ez az ő reménysége, hogy a hitük növekszik, és ahogy a hitük növekszik, növekszenek az igazság felismerésében, növekszenek az ő szolgálatának az elfogadásában, növekszenek a kölcsönös szeretetben. Ez volt Pál reménysége. Ez volt a bizalma, hogy lesz növekedés a hitükben, és ebből következni fog nagyobb kapcsolat, nagyobb élet közöttük, nagyobb bizalom, nagyobb elfogadás, nagyobb szeretet. Ez az, amiről szól.

Zsolt 131:1b nem járok nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodás dolgok után.

Nem megyek olyan dolgok után, amik túl nagyok nekem. Nem így élem az életem. Nem az ambíció vezet és hajt engem, hanem valami más. Figyelj azonban:

2Pét 3:18a növekedjetek kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.

Isten nem passzívra teremtett minket. Isten nem arra alkotott minket, hogy ne menjünk előre. Isten nem arra teremtett minket, hogy egy helyben álljunk, hogy kikapcsoljunk, hogy üresbe tegyük a motort és kész. „Üresbe rakom a motort, csak pörgetem, és sehova nem megyek!” Nem arra lettem teremtette, hogy nagy szavakat szóljak, hogy sok dolgot beszéljek, de egy helyben maradjak mégis. Hanem azt mondja: növekedjetek kegyelemben, és Jézus Krisztus megismerésében.

Istennek van növekedésről szóló terve a te számodra, de nem azt mondja, hogy növekedned kell a fontosságodban, növekedned kell a pozíciódban. Miért? Azért mert Eféz 2:6-ban azt mondja: már Krisztusban vagy, már mennyei helyeken vagy.  A pozíciód nem lehet nagyobb, mint ami megvan. Ne az ambíciód motiváljon! Ne a törtetésed motiváljon.

Ne azon igyekezz, hogy fontosabb legyél, hogy magasabb pozícióba juss, mert Isten azt mondja nekünk: amikor megtértél, Én már neked adtam az egészet. A pozíciód már nem lehet magasabb. Mennyei helyeken vagy. Krisztusban vagy. Egy vagy Krisztussal, a Szent Szellem benned él. Hogy lehetnél jelentősebb, hogyan számíthatna jobban az életed? Nincs hova előrelépned ilyen értelemben.

Isten azt mondja nekünk: „Figyelj. Én ezt az egészet kivettem az életedből.” Ez nem mehet messzebb. Amikor hittél Jézusban, akkor mindent megkaptál, amire az emberi ambíció valaha törekedhetne: pozíciót, jelentőséget, szeretet, elismerést. Isten azt mondja: „Én már elismertelek téged Krisztusban. Én már elfogadtalak téged. Te már az Enyém vagy.”

Ez az üzenetünk a GGWO-ban, a Biblia Szól-ban, hogy azt mondjuk: Isten kegyelme elfogadott téged, Eféz 1:6. Ez a tiéd, kétségtelenül. Ez kiveszi a törtetés szükségét. Nem kell letaposnom a testvéremet, vagy más embert, hogy előre lépjek. Nem kell törtetnem. Nem kell félrelöknöm az útból, hanem élhetek másik módon. Isten olyan jelentőséget adott nekem, amit le sem lehet írni, amit ki nem lehet fejezni.

Egész életünkben beszélhetünk erről a Bibliából, de nem jutunk a végére annak, amit Isten adott nekünk. Viszont azt mondja nekünk: „Figyelj! Nem fontosságban, hanem növekedj valami másban. Kegyelemben, a megértésében, az elfogadásában, a gyakorlásában, az adásában. Növekedj a kegyelemben, egy újabb helyzetben kegyelemben járni, egy újabb évben kegyelemben járni, egy újabb kihívásban kegyelemben járni, egy újabb módon kegyelemben járni.”

Aztán nem csak ez. Úgy folytatja ott, hogy Jézus Krisztus megismerésében. Kol 1:10-ben is azt mondja: növekedni Isten ismeretében. Megismerni Istent egyre jobban. Tudni, hogy mennyire szeret. Tudni, hogy mennyire mellettem áll, tudni, hogy mennyire bízhatok Benne, mennyire soha nem fog elhagyni engem, soha nem fog eltávozni tőlem.

Aztán még egy. 2Thess 1:3 növekedjetek a gyümölcstermésben. Növekedjetek ebben is! Isten azt mondja: „Figyelj! Több nem lehet, mint amit már adtam neked, de Én megcsináltam, úgyhogy jobb még lehet. Úgy csináltam meg, hogy lehet jobb, lehet több gyümölcsöd, lehet több hatásod, lehet több megértésed Én felőlem, lehet több kegyelmed, növekedhetsz Énbennem.”

Isten nem unalomra teremtett minket, hanem növekedésre, de nem törtetésből, nem ambícióból, hanem ezekben a dolgokban Ővele. 1Kor 3-ban Pál szépen kifejti, hogy mennyit ért az ő szolgálata, ami lenyűgöző, tudva azt, hogy mennyit tett.

1Kor 3:6 Én plántáltam (ültettem), Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést.

„Mennyit ért, amit mi csináltunk? Mit tudom én, de azt tudom, hogy Isten adta a növekedés. Tőle van a növekedés, Tőle van az áldás.”

1Kor 3:7 Azért sem a plántáló, sem az öntöző nem számít, csak a növekedést adó Isten.

Ez az! Passzív volt Pál?  Ha valaki aktív volt az Újszövetségben, akkor ő az volt. Élete végéig. Elejétől végéig. Szaladt ezerrel, meg nem állt semminek. Akadály, probléma, üldözés, …, semmi nem számított, csak ment előre. Ez volt a gondolkodása: nem ambiciózus vagyok, hanem az Úrral járok. Ez a különbség igazán, erről beszélek: nem Isten nélkül.

Amit Éva és Ádám elhibázott, az volt, hogy Isten nélkül akarták a növekedést. Istennek van növekedése számunkra. Istennek van előléptetése számunkra. Istennek vannak új, friss dolgai számunkra. A hiba akkor van, amikor magamban próbálom. Nem tudom, hogy próbáltad-e kihúzni magad mély vízből? Remélem nem próbáltad, mert az bukást jelent az IQ teszten. 🙂

Egy kicsit ilyen az, amikor saját magamat próbálom felemelni, amikor saját magamat próbálom fontossá tenni, amikor saját magamat helyezem előtérbe, akkor ezt csinálom. Én nem tudom feljebb emelni magam magamnál. Hogyan tudnám? Nem vagyok erősebb magamnál, nem vagyok több magamnál. Képtelen vagyok magamat magamon túl vinni, ez nem működik.

Ha én emelem magamat fölfelé, soha nem lépek túl a határaimon. Mindig meg fogok torpanni a korlátaimnál. Mit szólsz azonban ehhez? Túl tudunk-e lépni a képességeinken? Lehetséges-e, hogy Isten fölemel bennünket arra, hogy szolgáljunk? Lehetséges-e, hogy Isten járat minket a viharban a víz fölött a problémáinkban, a kihívásainkban? Lehetséges-e? Ővele igen. Ha Vele megyek előre.

Amikor én emelem magamat, akkor csapdában vagyok. Olyan, mint a körkörös érvelés, nem jutok sehova, csak megyek körbe-körbe. „Én beszélek magamról, fontoskodom, én próbálok jelentős lenni. Rólam szól. Nem jutok nagyon messzire, és borzasztó csalódott vagyok.” Isten azt mondja: „Figyelj, Nekem van jobb tervem számodra. Sokkal jobb tervem. Kapaszkodj Belém.” Kol 2:19 ragaszkodva a Főhöz, Krisztushoz, növekszünk. Növekszünk, azt mondja ott az Írás. Kol 2:19 nagyszerű vers.

2Kor 4:5 Mert nem magunkat hirdetjük, …

Nem magunkat emeljük föl, az üzenet nem rólunk szól. A gyülekezet nem rólunk szól.  A Biblia Szól nem rólunk szól. Nagyszerű hír. Nem rólunk szól.

2Kor 4:5 … hanem az Úr Jézus Krisztust, magunkat pedig mint a ti szolgáitokat a Jézusért.

Ez az! Az ambícióm megmérgezi az életemet. Az ambícióm megállít engem. Isten azonban azt mondja: „Figyelj, egy örökkévalóságon keresztül növekedhetsz Velem. Mindig növekedhetsz Velem.” Jelenések könyve végén nagyon világos, hogy lesz növekedés az életünkben. Istennel lesz növekedés. Soha nem lesz unalmas. Mindig lesz növekedés. Mindig lesz tanulás. Mindig lesz friss dolog. Mindig lesz új dolog. Mindig lesz valami, ami nagyobb. Erről tanulunk hívőkként.

Ha én Isten nélkül próbálok növekedést hozni magamnak, és nem számít, hogyan csinálom – vájkálok a múltamban és elemzem, hogy ki bántott meg és hogyan (micsoda ostobaság!), vagy nagy célokat tűzök ki magam elé, és majd megcsinálom –, hanem az a kérdés, kivel csinálom? Isten ki tud emelni engem a korlátaimból. Isten túl tud vinni engem magamon, és nincs senki más, aki ezt úgy meg tudná tenni, mint Ő. Ámen.

Kategória: Egyéb