A Szellem újdonsága & Egység – az isteni erény

2016 szeptember 18. vasárnap  16:30

P. Bendegúz

Róm 2:12 Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,

Van különbség? Nincs. Mindenkinek annyi! 🙂 Ha már megtértem, számít-e, hogy törvénykezem-e az életemben, vagy anélkül élek? Lehet, mondhatnánk azt, hogy számít, de lényegében ez még mindig ugyanaz. Még mindig a régi. Olyan érdekes ez! Mert mi bűnösök vagyunk, és emiatt bármiféle törvény valójában elítél minket. Mégis a mi régi kis életünkben folyamatosan alkotunk törvényeket.

Róm 2:14-15 Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén önmagoknak törvényök: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)

Lehet, hogy régen voltak olyan szabályok, amelyekkel elítéltem magamat, lehet, hogy elítéltem másokat, vagy lehet, hogy felmentettem másokat. Az egyikről azt mondtam, hogy jó, a másikról pedig azt, hogy nem jó valami alapján. Aztán magam is kreáltam ezeket.

Aztán megtérek, de játszhatom továbbra is ugyanezt, hogy tekintek dolgokat, amelyek alapján elítélem vagy felmentem magamat, vagy elítélek valakit, vagy éppen felmentem. Ez az egész még mindig ugyanaz. Továbbra is szemétből építek házat a szemétdomb tetején. Mi keresztények nagyon szépen tudjuk ezt művelni, hogy azt hisszük, a mi szemét-várunk sokkal szebb, mint a másiké. Pedig még mindig ugyanabból épül.

Az, hogy elítélek vagy felmentek, nem más, mint a jó és rossz tudásának fája. Összegyűlhetünk és játszhatunk gyülekzetesdit, és a gondolataink ekörül forognak. Kitalálhatunk bizonyos dolgokat, ami alapján valaki jó lesz, a másik pedig nem, valaki nagyszerű lesz, a másik pedig nem.

Róm 3:24 Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,

Ingyen az Ő kegyelméből – látod ezt? Nem egy törvény által, nem valamiféle szabályrendszer alapján. Annyira ingyen van, hogy még magam által felállított szabálynak sem kellett megfelelnem. Milyen szabály alapján kaptam ezt? Semmilyen. Mert ez ingyen van. Olyannyira, hogy nem a szemétdombon épülő szemétből van. Hanem ingyen az Ő kegyelméből a drága Krisztus Jézusban való váltság által. Ezek a legnagyszerűbb szavak. Ingyen. Nem kell fizetned semmit. Nem kell megfelelned senkinek. Kegyelemből. Azért, mert Ő akarta adni, Krisztus Jézus, a legcsodásabb Személy. Az, Aki a legközelebb lehet hozzám, és Ő megváltott engem.

Róm 3:28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.

Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában.

Ha a kereszténységed arról szól, hogy tanulsz elveket, vagy tanulsz szabályokat, és ez alapján valakit felmentesz, vagy elítélsz, magadat is beleértve, és ez az a rendszer, amiben éled az életedet, akkor tudd, hogy nem ez az, amibe Isten az Ő kegyelméből megváltott minket. Hanem a Szellem újdonsága. Az előbbi még a régi. Akárhogy kitalálhatok nagyszerű dolgokat ott, az még mindig a régi. Az még mindig a természeti. Az még mindig a régi ember.

A Szellem újdonságában nem szabályok vannak, hanem Isten élete, jelenléte és valósága. Néha az ember a régiben szeretne szabadságot megvalósítani. Lehet, hogy én ott nagyon szabadnak próbálom magam érezni, és lehet, hogy emiatt ítélek el valakit, de ez még mindig ugyanaz. Mert a valódi szabadságom abban van, hogy Krisztus megszabadított engem ettől az egész gondolattól. Azért, hogy megértsem azt, hogy Ő nem szabályokban gondolkodik, hanem sziklára építhetem a házamat, és az Ő Szellemének az újdonságában, az Ő frissességében, az Ő örökkévalóságában, az Ő igazi szabadságában, az Ő szeretetében, abban, ahogy Ő betölti az életemet, az újba hívott engem.

Tudod, mit? Csak ne elégedj meg az előbbivel. Onnan jöttünk, sokszor kényelmesen is érezzük magunkat benne, és eltölthetünk így éveket az életünkből, de Isten kihívott, hogy a Szellem újdonságában éljek, és nem a betű ódonságában. Ezért akarom Isten Igéjét enni, mert az az élet. Mert a test nem használ semmit, de a Szellemben és az Ő beszédében élet van. Ámen.

 

P. Musztafa

Egyszer olvastam egy történetet két emberről egy tandemen. Egy meredek úton mentek felfelé. Nagy erőkifejtés után végre eljutottak a domb tetejére. Az elölülő, a kapitány azt mondta: Ez aztán kemény út volt! Mire a második, a kazánfűtő azt válaszolta: „Persze, hogy az volt! Ha nem nyomtam volna a féket egyfolytában, lehet, hogy még vissza is csúsztunk volna.” 🙂 Egy hét óta gondolkodom erről, és ezzel kapcsolatban az egységről.

Ef 4:1-6 Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Szellem, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.

Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében”. Lehetséges-e? Igen, az. Arról gondolkodtam, hogy mi itt a kulcsszó? Szerintem az, hogy egy. Őrizzük meg a Szellem egységét. Nézzük végig ezt a csodálatos listát: Egy a Test, egy a Szellem, egy a reménységünk, egy az elhívásunk, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten, az Atya. Egy-egy-egy… Soha nem mondja, hogy kettő vagy három, hanem egy. Krisztus Teste rengeteg tag, de egy. Annyiféle módon vezet minket Isten! Tudja, mit csinál. Annyira bölcs! Ám valamennyien egy elhívást követünk. Annyira megáld engem ez a gondolat!

Tűnődtél már azon, hogy mi adja a különbséget a reflektor és a lézersugár között? Nem vagyok fizikus, csak próbálom a saját elmémmel felfogni a dolgot. Ha jó választ szeretnél, beszélj valakivel, akinek gyakorlatias érdeklődése van. Én a következőképpen értem. Mindkettő ugyanazt az áramot használja, ugyanaz a forrásuk. A különbségük – meglepően – igazán az egységben van.

Olvastam fotonokról, molekulákról, és sok másról, és arra jutottam, hogy az alábbi módon működik. Amikor a lézersugárról beszélünk, a fény molekuláiban ott foton, az megcsiklandozza a másik fotont, aztán mennek ketten, még kettőt megcsiklandoznak, és csak mondogatják egymásnak: Gyertek, csatlakozzatok hozzánk! Ez az, amit együtt csinálnak, egyszerűen elmondva. Azzal az egyszerűséggel, ahogy én megértettem. A végén csodálatosan nagy erőt fejtenek ki. Ez a következő versre emlékeztet:

Zsid 10:24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk egymást. A felbuzdulni szó eredetileg azt jelenti, hogy izgatottá tenni, cselekvésre bírni. Tehát ügyeljünk egymásra, hogy izgatottá tegyük egymást, motiváljuk egymást arra, hogy kifejezzük a szeretetet. Amíg valamennyien eljutunk oda. Szeretném a másikat motiválni arra, hogy eljusson odáig, hogy kifejezze a szeretetet. Nem manipulálni akarom őt, hanem motiválni. Ezért csikizem. Ez az, amit teszünk.

A különbség, hogy a lézersugár a fémet el is tudja vágni. Egyszerűen csak átmegy rajta. A reflektor csak felmelegíti a fémet. Nagy különbség! Az érdekes az, hogy lehet, mindkettőben ugyanolyan mennyiségű foton van jelen, de az egyik elveszíti valahol útközben, és így nem marad hatékony. A másik összegyűjti őket, és a végén nagy hatása van. Csak nézegetjük: Ez hogyan működött?

Az egység az, ami a lézer erejét adja. A reflektorban a fotonok függetlenebbek egymástól. Csinálják azt, amit tenniük kell, de a végén csak elromlik a dolog, elmúlik. Igazából csak egymás útjában állnak. Az egész már nem olyan hatékony. Ezért van az, hogy állhatunk reflektorfényben, és nem égünk meg. Mert nem annyira hatékony. Nem használja ki mindazt, amije van. Nem használja ki teljesen.

A hadseregre gondoltam, amikor együtt menetelnek, egymás lépéseibe lépnek. Hallottál már valaha menetelő katonákat?  Láttál már nagyobb alakulatot menetelni? Lehet, hogy sokan nem láttak, de talán TV-ben mégis. Amikor együtt egy ütemre menetelnek, az nem semmi. Majdhogynem érzed, ahogy remeg a föld. Annyira csodálatos, erőteljes zaj! A Biblia beszél egy másik hadseregről, az ellenséges seregekről.

Jób 41:14-16 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik! Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő sem megy.

Az Ellenség természetfeletti egysége. Azt írja róla, hogy levegő sem fér be közéjük. Nincs emberi erőfeszítés, ami elválaszthatná. Lehetetlen, hogy mi emberekként tönkretegyük az Ellenség egységét. A céljuk az, hogy megosztást szítsanak, hogy elvonják a figyelmet, és hogy összezavarják a hívőket.

Igen, látjuk, hogy az ördögnek és a démonjainak rendkívüli egységük van. Ám arra gondoltam, hogy nem akarom az ő példájukat.  Számomra ők nem jó példák. Nem számít, mennyire jól hangzik, én nem akarom követni az ő példájukat. Az ellenségünk nem ostoba. Igen, teljesen gonosz, de ennek az egységnek nincsen jövője. Ezért nem akarom használni ezt az egységet példaképpen az életemben.

Számomra a jó példa a Szentháromság egysége, mert annak örök értéke van. Mert az meg tudja változtatni az életemet. Tetszik nekem. A Szentháromság egységében tudod, mit látok? Tökéletes alávetettséget a Szentháromságon belül. Ez még erőteljesebbé teszi az egységet. Igazán örökkévalóvá teszi. Mint azok a fotonok, hogy végül képesek elvágni a fémet is.

Gal 4:4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,

Isten, az Atya elküldte a Fiát, és a Fiú alávetette Magát.

Ján 16:7 De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.

Jézus elküldte a Szent Szellemet. A Szent Szellem aláveti Magát, és megy, és tanítja az egész világot a bűnről, az igazságról, az ítéletről. A Szent Szellem tanít, vagy úgy is mondhatnánk, hogy emlékeztet arra, amit a Fiú tanított, amit a Fiú az Atyától hallott. Erre emlékezteti a Szent Szellem az egész világot. Csodálatos egység. Micsoda áldás, micsoda példa! A Fiú nem mond semmi mást, csak amit az Atyától hall. A Szellem sem mond semmi mást, csak azt, amit a Fiú tanított, amit Ő is az Atyától hallott.

Máshol azt mondja, hogy az Atya küldi a Szent Szellemet. Ján 14:26 „a vigasztaló a Szent Szellem, akit az Én nevemben küld az Atya…” – mondja Jézus. Ez elképesztő! Aztán mit tesz a Szent Szellem? Olyasvalamit, amit még nem hallottunk korábban? Nem. Ugyanazt teszi. Kiküldi az apostolokat, ApCsel 13:3-4. Ugyanazt a munkát végzik együtt. Aztán az apostolok, látva a csodálatos mintát, a Szentháromság tanítványaiként ugyanezt teszik, és láncreakcióvá lesz. Ez a kiküldöttek lánca. Mindig újabbak és újabbak lesznek kiküldve.

Ránézek erre a példára, és azt mondom: Igen, erre van szükségem az életemben. Nem kell semmi különlegessel előállnom, amiről még soha senki nem hallott korábban, csak követnem kell ezt a csodálatos mintát. Valaki azt mondja erre: Ó, de hát ez unalmas! Én csak azt felelem: „Nem! Ez isteni. Ez biblikus, és jó!” Erre van szükségünk. Soha nem teremtünk újat. Lehetünk kreatívak, de nem fogunk semmi újat sem létrehozni.

Aztán látok még egy példát, és ezt már említettük. Jézus mondja ezt:

Ján 12:49-50 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.

Látunk valami mást is. Látjuk, hogy Jézus pontosan azt mondja, amit mondott Neki az Atya. Miért? Nem volt kreatív? Nem tudott volna mást mondani? Nem tudott volna hozzátenni valamit Magától? Persze, hogy meg tudta volna tenni, de nem tette. Aztán látjuk, hogy az Atya felmagasztalja a Fiút, és mindent az Ő uralma alá vet.

Zsolt 8:6 [8:7] Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

Ef 1:22, Zsid 2:8, 1Kor 15:27 – ennyiszer ismétli a Biblia, hogy az Atya mindent a Fiú lábai alá vetett. Ez csodálatos! A Fiú nem kérte, de ezt tette az Atya. A Fiú nem próbálta előléptetni Magát. Nem látunk semmilyen önző ambíciót, hatalomvágyat. Csak azt lájuk, hogy mindannyian alávetik Magukat egymásnak, ahogy így csiklandozzák egymást: „Menjünk együtt! Egy célunk van.”; és az emberek megtérnek, mert látnak valamit, amit nem láttak azelőtt, megtapasztalnak valamit, amit azelőtt nem tapasztaltak meg, és az ő elméjük szelleme megváltozik. Most máshogy gondolkodnak. Az emberek, akik az elején önzők, látjuk, hogy odaadják másokért az életüket.

Annyira nem természetes ez, hogy valaki lefektesse az életét! Annyira nem természetes! Az a törekvésünk, hogy próbáljuk őrizni az életünket, védjük magunkat, és támadjuk azt, aki próbálja elvenni az életünket. Valami azonban történik itt. Olyan nagy erő van ebben, amikor odaadod az életed az atyádfiáért! Azt mondja a Biblia, hogy nincs ennél nagyobb szeretet. Mennyire hatalmas szeretet ez! Micsoda elv! Micsoda erő! Ez nem felszínes szeretet. Nem csak felszínes szavak. Hanem erő van ebben. Az erő nem arra van, hogy pusztítson, hanem arra, hogy életet hozzon.

Isten hatalma életet hoz. Az ördögi hatalom pusztulást eredményez. Egy idő után semmi nem marad, csak pusztaság. Semmi nem nő ott, de erő lett kifejtve. Micsoda különbség! Az egyik esetben csak romlás, egyre lejjebb megy, és a végén nem marad semmi. A másik esetben az örök élet, és csodálatos közösség, a szentek közössége: gyülekezet, ami növekszik, a gyülekezet, ami megy előre ebben a világban, a gyülekezet, ami odaadja az életét, megosztja az evangéliumot, felemeli az embereket, és együtt munkálkodik. A 21. században!

Itt vagyunk. Jövünk minden héten, és nem fáradunk bele. Semmi sem változott. Sok technológiai újdonság van, az emberek ugyanolyanok, csak kinevetnek. Bizonyos értelemben semmi sem változott, a szentek összegyűlnek. Kinek az ereje? Nem az ördögé, hanem Istené, Aki mindent egybetart, és Aki miatt minden működik. Minden alkalommal a dicsőség az Atyáé. A dicsőség megy fel újra és újra. Minden héten, minden hónapban, minden évben évszázadokon át. Isten dicsőül meg. Az Ellenség semmit nem tud tenni. Nem tudja megváltoztatni ezt. Nem tudja megállítani a dicsőségnek ezt a folyamát, ami felmegy. Az Ellenség semmit sem tud kezdeni ezzel.

Csodálatos alázat és engedelmesség van a Szentháromságon belül.

Kol 2:9 Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,

Jézusban lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg.

Fil 2:8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

Az Istenségnek teljessége emberi formában találtatott, és megalázta Magát. Engedelmes lett. A halálig. Nem is csak akármilyen halálig, hanem egy fájdalmas, szégyenteljes, és a legrosszabb fajta halálig.

Jak 2:19 Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.

Soha nem láttam még így! Ma amint olvastam ezt a verset, megálltam, és kezdtem gondolkodni: Mi miatt, miért rettegnek? Nem amiatt a tény miatt, hogy Isten létezik, hiszen tudják, hogy létezik. Persze, hogy tudják! Mi az, ami miatt rettegnek? Ez a vers azt mondja, hogy a démonok értik, hogy a Szentháromság három Személye teljes egységben van. Nincsenek különböző véleménnyel, nincsenek különbségek a terveikben, és a tekintélyük is egy. Egység van az Atya, a Fiú és a Szent Szellem között. Ettől rettegnek a démonok. El tudod képzelni? Milyen csodálatos elv!

Amikor az Atya, a Fiú és a Szellem kapcsolatban vannak egymással, akkor a Szentháromság szívében dinamikus alázatot látunk. Isten azért olyan, amilyen, mert Ő alázatos. Gondoltál már erre? Ha büszke lenne, akkor Ő lenne az ördög. Isten azért az, Aki, mert Ő alázatos. Micsoda példa! Az én életemben ez sokat jelent. Tudnom, értenem kell ezt.

Aztán gondoljunk a szeretetre, ami a Szentháromság tagjai között létezik. Először is Jézus eljött a Földre. Miért? Mondhatjuk, hogy azért, mert szerette az elveszetteket. Ez is igaz, de Ő azért jött, mert szerette az Atyát. Ez volt az elsődleges ok. Persze szeret mindnyájunkat, az életét adta értünk. Látjuk a szeretetet a Szentháromságban. Tudod, milyen fajta szeretet ez? Önmagát adó szeretet. Olyan szeretet, ami a másikat dicsőíti. Nem Magát, hanem mást. Ez a szeretet az, amit mi agapé szeretetnek hívunk. Ez az agapé szeretet, a Szentháromságtól jön. A Szentháromság a forrása ennek a szeretetnek. Ezt alkalmazzák egymás között.

Aztán megtapasztaljuk ezt a szeretetet. Nem csoda, hogy annyira elámulunk, amikor az agapé szeretetre gondolunk. Mert ez nem ebből a világból való. Annyira más! Én megtértem ’93-ban, amikor megértettem az agapé szeretetet. Ez érintett meg, és ezért hoztam meg a döntést. Akkor emeltem fel a kezem. Miután egy hónapig már jártam a gyülekezetbe, de semmit sem értettem. Amikor viszont Isten megérintette a szívemet, azt mondtam: Még soha ilyesmit nem hallottam ezelőtt! Feltétel nélküli szeretet. Önmagát adó szeretet. Másokat dicsőítő szeretet. Soha semmi ilyesmiről még nem hallottam ezelőtt. Azt mondtam: Szükségem van erre! Mert sehol máshol soha nem fogok találni semmit, ami ehhez fogható. Most megvan, és annyira örülök ennek.

Az agapé szeretet az egy bámulatos alázatnak a visszatükröződése. Alázat nélkül az agapé szeretet lehetetlen, de megvan nekünk. Annyira áldottak vagyunk! Csodálatos! Dicsőség Istennek! Csak imádjuk Őt!

Ámen.

Kategória: Egyéb