1) 2Móz 2-ben, amikor Mózes élete kezdődött, nagyon nehéz volt a helyzet, mert meg kellett volna ölni minden fiú újszülöttet. Ez volt a fáraó utasítása.
2Móz 2:2-3 Az asszony – Mózes anyja – fogant méhében, és fiút szült. Amikor látta, hogy szép a gyermek, három hónapig rejtegette. De mikor tovább nem rejtegethette, szerzett neki egy gyékényládácskát, bekente gyantával és szurokkal, belehelyezte a gyermeket, és letette a folyó szélén a sás közé.
Ez az első pontunk, Mózes életében az első vizes rész. Tulajdonképpen ez lett a neve: a vízből kihúzott.
Az édesanyja részéről ez egy kétségbeesett próbálkozás volt, de nézd meg, hova vezettet. Nézd meg hova vezetett! Mózes a királyi családba került Egyiptomban, annak ellenére, hogy zsidó volt. Örökbefogadott királyi gyerek lett, királyi neveltetésben részesült. Ha ránézünk a történetre, mondhatjuk, hogy ez az isteni gondviselés volt. Kicsit úgy néz ki, mintha véletlenszerű esemény lenne, kivéve, hogy a hatása annyira célzatos volt. Annyira nyilvánvaló, hogy ez valahova vezetett!
Azt gondolom, hogy ennek van üzenete számunkra. Mert Ef 1:4-ben azt olvassuk, hogy ugyanúgy, ahogy Mózest, Isten téged is kiválasztott. A hívőt is kiválasztotta a világ teremtése előtt. Még a születésed előtt ki lettél választva, neked is van célod, te sem egy véletlen esemény vagy. Ez jó hír, nem?
Azt gondolom, hogy az evolúció tanításának ez az egyik gonosz hatása, hogy az emberi életet teljesen leértékeli. Az emberi élet értéke megszűnik. „Te csak egy véletlen vagy. Neked nincs egyéni értéked. Csak hordozol valamennyit a génállományból, de valójában nincs egyéni értéked.” Itt a nagyszerű hír – erre gondolok, ahogy olvasom ezt a történetet –, hogy te azért élsz, mert Isten akart téged. Isten akart téged! Miért? Azért, mert Istennek terve van veled. Azért van még egy lélegzetünk, mert Istennek terve van velünk. Ez mennyire nagyszerű!
Tulajdonképpen – ez kicsit ijesztően hangzik – annyira közel vagyunk a halálhoz! Ha harminc alatt vagy, általában nem gondolsz erre. Kicsit később majd igen. Amikor fiatal vagy, akkor ez elég távol van tőled, de Zsolt 39:5 az ember a legjobb állapotában is olyan, mint egy múló árnyék, mint a képzelet egy szüleménye. Még akkor is, amikor annyira jól teljesítek!
Amikor felnövök, képes vagyok dolgozni, képes vagyok hasznot termelni, tudok kommunikálni, tudok kapcsolódni emberekhez, tudok segíteni, lerombolhatok vagy felépíthetek valamit; amikor van erőm, amikor független tudok lenni, azokat a dolgokat csinálhatom, amiket akarok, akkor olyan erős vagyok, és annyira megy nekem, és annyira össze tudom rakni az életem. Tényleg? Ezék 22:14-ben Isten azt mondja nekik: Nagyra vagyok magatokkal, de amikor Én elszámolok veletek, gondoljátok, hogy akkor is nagyra lesztek? (Bocsánat, átfogalmaztam!)
Amikor a minap voltunk Zolinál a kórházban, arról beszélgettünk, hogy mi az öt legnehezebb szó a keresztény életében. Nem az: Na, jó, legyen meg, megbocsátok! Nem is az: „Igazad van! Bocsánatot kell kérnem.” És nem is ez: „Na, jó! Elmegyek istentiszteletre ma.” Nem! A legnehezebb öt szó ez: Legyen meg a Te akaratod! „Legyen meg a Te akaratod, Istenem!” Felismerni azt, hogy én azért vagyok itt, mert Neki terve van velem, Neki célja van velem.
Neked azért van még egy lélegzeted, azért van még egy szívdobbanásod, azért van még egy gondolatod, mert Istennek terve van itt veled. Nem kell sok nekünk, hogy meghaljunk. Az a csoda, hogy élünk. Egy kis szellő, és nekünk annyi! Ha egy kicsit melegebb van, mindennek vége. Nem vagyunk túl erősek. Úgy hiszem, Isten szabadítására van szükségem, hogy legyen még egy évem, még egy hetem, még egy napom. Nagyszerű így élni. Igazából nagyszerű így élni!
ApCsel 17:25 Istenem, Te adsz nekem lélegzetet. Nagyszerű így élni, hogy tudom azt, Ő ad nekem még egy lélegzetet, Ő ad nekem még egy percet, még egy napot, lehet, még egy évet. Azért, mert ez azt jelenti, hogy Neki célja van ezzel az idővel az életünkben. Gyakran elfelejtjük, hogy Zsid 1:3 Isten az, Aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget. Ez nem adott, ezt Ő csinálja. Jézus az, Aki megtart minket, Zsid 7:25. Az Atya előtt Ő folyton közbenjár értünk. Szüntelen közbenjár értünk. Mindig.
1Ján 2:2 ha vétkezem, van egy Szószólóm Isten, az Atya előtt. A szószóló az, aki félbeszakítja, megállítja a dolgokat. Amikor a bíróságon megy lefelé a kalapács, és semmi jó sincs az ítéletben a számodra és a számomra. Miért? Mert bűnös vagyok. Mert problémám van. Mert nem vagyok igazán szeretetteli, mert nem vagyok tökéletes, mert nem vagyok… Majoros Kende szemben Istennel ügyben vajon kinek lesz igaza? Na, vajon kinek? 🙂 Akkor a mi Szószólónk félbeszakítja a dolgot. Ezt csinálta a keresztnél. Odatette a kezét a kalapács alá, és nem engedte, hogy meglegyen az az ítélet a mi életünkben. Elszenvedte a törvény teljes büntetését, és ezért beleártotta Magát valamibe, ami nem az Ő dolga volt. Te azért élsz ma. Te azért állhatsz Isten előtt ma.
Te azért lehetsz Isten gyermeke ma, mert Neki terve van veled, Neki célja van veled. Ennek akkora értéke van! Amikor az élet nem könnyű, amikor gyengék vagyunk, amikor gonoszság történik velünk, amikor haldoklunk vagy reménytelenségben vagyunk, vagy szegények vagyunk, miért tart még az élet? A válasz az, hogy Neki van egy terve. Egy nap látni fogom azt a tervet. Ha látni fogom, aznap – azt hiszem – azt fogom gondolni: „Bár jobban bíztam volna Őbenne, amikor nehéz volt! Mert Neki volt egy terve, volt egy célja.” Figyelj! Ma van az a nap, amikor jobban bízhatok Benne. Amikor azt mondhatom: „Uram, ez a nap a Tiéd. Ez a napom a Tiéd.”
Amikor testvéreket üldöznek, akkor ebbe tudunk kapaszkodni: „Uram, van célod ezzel a nappal. Van célod az életemmel. Van haszna ennek. Van jelentősége ennek.” Ezt nagyszerű tudni! Gondolj bele, azt mondják, hogy havonta háromszázhuszonkét keresztényt ölnek meg a hite miatt. Minden hónapban! Kettőszázhúsz templomot vagy gyülekezeti istentiszteleti helyiséget rombolnak le minden hónapban. Hétszázvalahány a bántalmazások száma keresztények ellen a hitük miatt. Minden hónapban! Mi az, amit megragadhatok, amikor nehéz, amikor ekkora a kihívás? Azt, hogy Istennek terve van az életemmel. Istennek terve van az életeddel. Azért élsz. Azért lehetsz hívő ma. Azért lehet imád.
2) A második ilyen víz Mózes életében 2Móz 14-ben a Vörös-tenger. Ez is egy kétségbeejtő helyzet. A zsidók mentek ki Egyiptomból, de fáraó meggondolta magát, és azt mondta: Elpusztítjuk vagy visszahozzuk őket a rabszolgaságukba.
2Móz 14:10 Amint közeledett a fáraó, Izráel fiai fölemelték a szemüket, és íme, az egyiptomiak a nyomukban voltak. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai.
Arra gondolok, hogy ez itt megint egy kétségbeejtő helyzet. Vannak emberek, akik annyira szeretnének csodákat látni. Szeretnél ilyen helyzetben is lenni? Mert Isten mutatott csodát, de nem szórakoztató helyzetben. Hanem azért, mert erre volt szükség. Mi történt? Itt volt egy lehetetlen helyzet, ha úgy tetszik. Előttük a Vörös-tenger, nem tudnak sehova menekülni, mögöttük az ellenséges hadsereg. Isten mond valamit Mózesnek:
2Móz 14:16a Te pedig emeld föl a botodat, és nyújtsd ki kezedet a tengerre, és válaszd kétfelé,
„Mózes, te válaszd kétfelé!” – azt mondta Isten. „Tessék???” Isten mondott valamit Mózesnek, ami nagyon fontos: Neked hatalmad van Velem. Neked hatalmad van Istennel. Arra gondolok, hogy ez milyen mély és hatalmas átformálása az ember életének. Amikor Isten belenyúl az életembe, és azt mondja nekem: „Hatalmad van Velem. Velem hatalmad van.”
Egy nap lehet, hogy azt tudjuk mondani, amit Pál: Mindenre erőm van nekem Krisztusban, Aki engem megerősít. Egy nap lehet, hogy meglesz ez a teljes bizalmam. Isten erre tanít: „Figyelj! Az életed nem véletlen. Azért élsz, mert Én megtartottalak, és azért élsz ma, mert megtartalak. Célom, tervem van veled. Elkészítettem neked valamit. (Ef 2:10) Neked hatalmad van Velem.”
Neked hatalmad van Istennel. „A hatalmad nem az erődben van, nem a pénztárcádban van, nem a manipulációdban van. A hatalmad nem a vallásodban van, nem a pozíciódban van, hanem a Velem való kapcsolatodban van.” Mekkora átformálása ez az életünknek! Lehet, hogy ez kívül nem látszik.
Tit 3:5 nem a véghezvitt igaz cselekedeteink alapján újított meg, hanem könyörületből mentett meg minket az újjászületés fürdője és a Szent Szellem által,
Ez a vers gyönyörűen leírja azt, amikor újjászületik valaki. Látsz benne külső jelet? Nincs egy sem. Ez Isten legmélyebb munkájáról beszél. Belenyúl egy emberbe, és mindent átformál, de nincs külső jele. Nem tudjuk megtalálni, de valós. Arra gondolok, hogy amikor átmennek a Vörös-tengeren, ez az üdvösség képe, de ugyanakkor ezzel mond valamit Isten. Tanít valamit Mózesnek: Mózes, neked hatalmad van Énvelem.
Ez olyan, mint 1Ján 5:4-5-ben: te legyőzted a világot. „Tessék? Hogyan? Én? Mikor? Ott voltam?” Igen, amikor hittél. Aki hisz Jézusban. Akik hiszik, hogy Jézus a Krisztus, ők legyőzték ezt a világot. Hatalmad van, és ezt a hatalmat viszed magaddal. Senki nem veheti el ezt tőled. Ez a hatalom a tiéd. Senki nem foszthat meg téged ettől. Micsoda gazdagság ez!
Arra gondolok, amikor Isten beszélt Jákóbbal, és azt mondta neki: Már nem csalónak fognak hívni ezután, hanem Izraelnek. Hercegnek. Harcoltál és győztél. Hatalmad van.” Mekkora különbség van a kettő között! Ez a szívünkben a kérdés: El merjük hinni, akivé Isten tett minket? El merjük fogadni, amit Isten tett értünk? Hisszük ezt? A fejünkben igen. Te is ilyen vagy. Voltam valaki Krisztus nélkül, de más vagyok Krisztusban, és hatalmam van Ővele.
Olyan könnyű nem kihasználni ezt! Olyan könnyű nem élni ezzel a hatalommal! Olyan könnyű soha nem mondani: Igen, nekem hatalmam van Istennel.
2Móz 14:8 Izrael ment ki – eddig ez nem tűnt fel nekem –, és felemelt kézzel mentek ki. Felemelt kézzel! Tudjuk, hogy később elbuktak, nyomorultul. Hitetlenek voltak. Ugyanakkor Isten lejegyzi nekünk mégis, hogy felemelték a kezüket. Valószínűleg akkor volt öröm. Valószínűleg voltak dalok. Valószínűleg volt dicséret. Felemelt kézzel mentek ki. Sok hívő sosem emeli fel a kezét. Miért? „Mert 1Tim 2:8-ban olyasmit ír: Emeljetek fel szent kezeket! … Az enyém? … Inkább nem emelem fel. Nem akarok engedetlen lenni, mert tudom, hogy mi van a kezemen. Tudom, hogy mi szárad a kezemen! És ott azt mondja, hogy harag és felindultság nélkül.”
Nem élek azzal, amit Isten adott, hogy Ő hatalmat adott nekem, hogy én mehetek Őhozzá, hogy én szabad vagyok, hogy Krisztus elvégezte értem a munkát, hogy tiszta vagyok. Ha Ő elé jövök, és megvallom a bűnömet, akkor utána felemelhetem a kezem, utána vehetem az Úrvacsorát. Megvallom a bűnömet, megbánom Isten előtt, aztán jövök és veszem az Úrvacsorát, és nincs probléma. Ez ma nekünk szól. Merek-e dicsérni, imádni?
Itt a kérdésem: Hívő vagy? Ha hívő vagy, akkor Isten embere vagy ebben a világban a mai nap. Bocsánat, ez ilyen egyszerű. Ennyire nagyszerű, ennyire csodálatos. Akkor Isten embere vagy ma. Hadd kérdezzem meg mindnyájunktól: Imádkozunk? Ha igen, akkor hozzáadhatunk. Ha nem, akkor itt az ideje. Dicsérjük-e az Urat? Ha igen, akkor növekedhetünk benne. Ha nem, akkor itt az ideje elkezdeni. Ez az, amiről beszélünk. Mert hatalmunk van Istennel, és dicsérhetjük Őt, és ismerhetjük Őt. Úgyhogy adjunk pl. az imánkhoz, adjunk szívet hozzá, adjunk időt hozzá, adjunk szeretet hozzá. Tanuljunk erről.
Következő szerdán a Szolgálatunkban imanap lesz. Ami azt jelenti, hogy világszerte a több mint hatszáz gyülekezetünkben sok ezer ember imádkozni fog. Tegyük ezt mi is! Készítsük a szívünket. Imádkozzunk rendszeresen. Ne mulasszuk el ezt! Testvéreinknek szüksége van az imáinkra. Ha megragadjuk ezt a hatalmunkat, amink van imában, akkor hatalmunk lesz annyi minden másban is. Annyira szükségünk van rá!
Csak bátorítalak. Semmi ne tartson vissza, semmi ne állítson meg. Ez az egyszerű üzenetünk, hogy nem véletlen az életed, célja van, haszna van, jelentősége van. Istennek terve van, Ő elkészített neked dolgokat. És még egy: Hatalmad van Istennel. Ez nagyszerű! Ha megtanuljuk ezt imában, ha megtanuljuk ezt dicséretben, ha megtanuljuk ezt Vele négyszemközt, akkor ez kiárad az életünk más részeire. Ott lesz. Hatalmam lesz Istennel, pl. a munkámban, a tanulmányaimban, a kapcsolataimban, a pénzügyeimben… Hatalmam lesz Istennel a problémáimban, a nehézségeimben. Tanulnunk kell erről, és Isten vezet minket ebben.
3) Aztán még egy, amikor Mózes vizet szakasztott a sziklából (4Móz 20-ban is olvashatunk erről):
2Móz 17:6 Íme, én odaállok eléd a sziklára a Hóreben. Sújts a sziklára, és víz jön ki belőle, hogy ihasson a nép. Mózes úgy cselekedett Izráel véneinek szeme láttára.
Ez Isten mindennapi gondoskodása rólunk. Bárhova mész, tudhatod, hogy ez velünk van, hogy Ő adni fog nekünk, Ő gondoskodni fog rólunk. 1Kor 10:13 Nem engedi, hogy emberi erőn felüli kísértés essen rajtunk, sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd. Mi ez a kimenekülés? Én úgy hiszem, hogy ez Krisztus. Ő a kiút mindig. Mindig megvan ez a gondoskodás. Mindig ott van ez a Kőszikla, Akiből jön a víz.
Sokszor ott a szívemben a kérdés Zsolt 78:19-ből: „Talán Isten vizet tud fakasztani a pusztában? Talán Isten tud valamit csinálni ebben a helyzetben?! Nézd már meg, mennyire lehetetlen ez helyzet! Nézd már meg, milyen szörnyű! Nézd már meg! Nézd már meg, ezt az adóhatóság soha nem fogja elengedni! Nézd már meg, ez a betegség soha nem fog elmúlni, mindig gyötörni fog engem. Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? Képes? Miről beszélsz?” Időnként ott van a szívemben ez a kérdés. Azt hiszem, Isten azért vette bele a zsoltárokba, hogy tudjuk, nem mi vagyunk az elsők, akik felteszik ezt a kérdést.
Isten azt mondta: „Nem csak ennyi, Én még az ellenségeid jelenlétében is asztalt tudok neked teríteni. Nem csak a pusztában, hanem annál többet is tudok. Idenézz! Itt az ellenséged, és Zsolt 23:5 előtte képes vagyok asztal teríteni neked.” Zsolt 3:3 Isten képes felemelni a fejemet. Az Ő mindennapi gondoskodása az életünkben valós. Nem csak Mózes számára volt az, hanem nekünk is az, hogy Ő felfrissít bennünket, ha Hozzá megyünk.
Hívőként élhetek úgy, hogy tudok ezekről, vagy úgy, hogy járok is ezekben. Az egyik ilyen nagyszerű dolog az életemben az volt, hogy középiskolás matematikát korrepetálhattam fiataloknak. Azért volt nagyszerű, mert némelyikükkel sikerült összebarátkozni, és még szolgálni is feléjük. Mi az, amit minden gyerek utál? Házi feladat. Viszont van egy nagyon érdekes dolog. Megtanulhatod az anyagot, de ha nem oldasz meg néhány feladatot, akkor soha nem tudod alkalmazni. Ilyen egyszerű. Ugyanígy itt is. Itt van az Igében. Tudom! Annyira tudom! Aztán kimegyek, találkozom valakivel, és máris képes vagyok vele üvölteni. Mi a probléma? Hát, itt a házi feladatom! Tanulnunk kell!
Ez az, amit Isten csinál velünk. Ő azt mondja: „Figyelj, nem véletlen! Céllal vagy itt. Nem véletlen, hogy most élsz, hogy itt élsz, hogy az vagy, aki vagy. Én elkészítettelek téged. Bizonyos célom van veled. Ne mulaszd el! Figyelj, van erőd Énvelem, ne mulaszd el! Menj ki, és imádkozz, menj ki, és kérj valamit, ami lehetetlen. Menj ki, és járj Velem ott, ahol eddig még nem mertél. Aztán nézzük meg! Tanulj Velem! Tanuld megoldani a feladatokat! Tanuld meg alkalmazni! Mert értéke lesz a próbáknak is, a kihívások is. Ígérem neked, nap mint nap gondoskodom rólad, és menni fogok veled.” És mindig ott lesz a Kőszikla, Akiből jön a víz, 1Sám 2:9.
Ámen.