Rejtekhelyből közösségbe

2015 február 11. szerda  18:30

Drága Urunk! Nem kicsiny dolgokra hívtál el minket, hanem arra, hogy hordozzuk a Te személyedet ebben a világban. Nem magunktól vagyunk alkalmatosak erre, hanem Te tettél minket alkalmassá. A mindennapokban talán fel sem ismerjük azt a jelentőséget, amit Te tulajdonítasz nekünk, merthogy cserépedények vagyunk, mégis kincset hordozunk magunkban.

Beszélj hozzánk, kérünk Téged! Nem szeretnénk kevesebbel megelégedni, mintsem azokkal a szavakkal, amelyeket Te szólsz. Imádkozunk, hogy ne test és vér jelentse ki ezeket a szavakat, hanem a mi mennyei Atyánk. Köszönjük a jelenlétedet a szentek között. Köszönjük a jelenlétedet a belső szobánkban, amikor Te titkon ott vagy velünk. Köszönjük, Istenünk!

Nem azért hívtál el bennünket, hogy külsőleg mutassunk valamilyen arcot, hanem azért, hogy az igaz Istennel közösségünk legyen a belső szobában, és aztán közösségünk legyen egymással. Aztán azon a helyen vagyunk, ahova elküldtél minket. Köszönjük Jézus! Tied a dicsőség. Tiéd az életünkben minden dicsőség. A Te drága szent nevedben ámen.

Rengeteg dologról beszélhetnénk. Az imént énekeltünk két dalt, az egyikben: „Asztalodhoz hívtál minket, és ott találkozunk. Találkozunk a kegyelmeddel és Veled, és keressük az arcodat.” A másik dal pedig az: „Az én oltalmam egy rejtekhely. Ez az oltalom egy titkos hely. Ott színről-színre láthatom az Atyám szent arcát.” Az egyik dalban az van: az arcodat keressük; a másikban pedig: színről-színre látom Atyám szent arcát. Van egyfajta haladás ezekben a dalokban. Ezek nagyon jó dalok, mert nagyon fontos dologról beszélnek. Isten annyira jó hozzánk, annyi mindent el akar mondani!

Luk 24-ben, amint Jézus ment a tanítványokkal az emmausi úton, az Írások legelejétől egészen a végéig magyarázott nekik. Annyi mindent el akart mondani! Miután Jézus eltűnt, ők azt kérdezték egymástól: Nem gerjedezett-e a mi szívünk? Mi különleges emberek vagyunk, mert amikor Isten szól, akkor gerjedezik a szívünk. Van bennünk valami, ami érti Istennek a szavát, és felismeri azt, hogy ez nem testtől és vértől van. Ez olyan nagyszerű!

Mát 16:17-ben azt mondja Jézus: Amit mondtál, azt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az Én mennyei Atyám. Különleges emberek vagyunk, mert vannak olyan dolgaink, ami nem embertől van. Vannak olyan dolgok személyesen neked, ami nem embertől van, hanem a mi mennyei Atyánktól. Ezért nagyon különleges emberek vagyunk ebben a világban.

Azt hiszem, kezdhetnénk Ezék 22-ben. Itt Isten készül arra, hogy Jeruzsálemet, az Ő városát le fogják rombolni, és azt mondja:

Ezék 22:30 És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én előmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.

Isten az Ő jóságában keresett egy embert, aki megállíthatná az egészet. Hány embert keresett? Azt mondja: „Keresek egy embert, aki miatt megváltoztathatnám a történelmet. Aki Én előmbe állna az országért. Egy hívő – aki Istennel jár – Elém állna az országért, ezt keresem.” Hatalmas embernek kell lennie? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy itt ez erről szólna. Csak egyvalakit keres, aki megismerte ezt a rejtekhelyet, aki látta már színről-színre az ő Atyjának a szent arcát. Mert hiszen ki állhatna arra a helyre, ha nem az, aki látta az Atya arcát?

Ezék 22-ben leírja, hogyan kerültek ide. Igazából egész Ezékiel könyvében, egész Jeremiás könyvében ott van. Jeremiás könyve elképesztő! Ajánlom, hogy olvasd! Mert Istennek a szíve benne van. Annyira gyönyörű látni, hogy Ő nem szeretné megtenni azt, amit meg kell tennie. Annyira szép látni, ahogy Isten gyakorlatilag könyörög, és keres egy embert az országban!

Ezék 22:26 Papjai erőszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.

Már nem látták a különbséget a szent és a közönséges között. Ez fontos jel az életünkben. Mert amikor látom az Atya szent arcát, akkor tudom, hogy mi a szent, és tudom, hogy mi az, ami közönséges. Nagyon fontos ez a dolog. Ez Isten ismeretéről szól. Ez nem bűnről szól, ez nem az emberről szól, hanem ez Isten ismeretéről szól.

Ismerem a szent dolgokat. Azért, mert van ízlelése a nyelvemnek. Meg tudom különböztetni, és megízlelem azokat a dolgokat, amelyek Istentől vannak, és látom azokat a dolgokat, amelyek nem. Ez nagyon fontos. Mert látjuk, hogy Isten embereiben megvan ez az ízlelés. Ízlelni tudják azokat a dolgokat, amelyek Istentől vannak. Ezt úgy is mondhatnánk: hallani a halk hangot.

Észrevetted-e már, hogy amikor a krumplit megsózod, akkor megváltozik az illata? Lehet, hogy sokan még nem is vették észre ezt. Valami történik ott, és lesz egy kis finom illatváltozás. Ott van só, és a só miatt valami más lesz. Felismerheted ezt.

Ezék 22:28 És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt.

Itt az emberek azt mondják: az Úr beszélt; pedig nem is beszélt! Megint erről van szó, a finom különbség aközött, hogy Isten beszél, vagy lehet, hogy én beszélek. Isten számára nagyon fontos, hogy amit szólunk, az az, amit Ő szól, és amit én mondok, arra nem mondom azt, hogy Isten mondott valamit. Ez nagyon fontos! Mert nagyon sokat lehet hallani a kereszténységben olyan dolgokat, amire azt mondják, hogy Isten mondta.

Isten arra vezet minket, hogy bemenjünk az Ő rejtekhelyére, lássuk az Ő arcát, és ismerjük. Ismerjük az Ő arcát, és ismerjük az Ő szavait. Aztán, amikor valaki mond valamit, akkor azt mondom: Felismerem a hangot!; vagy azt mondom: „Inkább maradok a rejtekhelyen. Mert ott legalább tudom, hogy ki beszél!”

Zsolt 91:2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!

Itt egy valóság az életünkben. Mi az? Az, hogy Isten oltalom, vár, Ő az én Istenem, és Őbenne bízom. Mi különleges emberek vagyunk, mert valós oltalom és valós vár van az életünkben. (A 3. verset a szomszédjaim kedvéért hagyom ki. :-))

Zsolt 91:4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.

Ez a hely, ez a rejtekhely, ahol Ő valódi vár és valódi oltalom. Ez nem olyan, mint egy hideg vár.

Zsolt 31:20 [31:21] Elrejted őket a te orczádnak rejtekében…

Isten jelenléte van ott. Ez nem egy passzív rejtekhely, ami csak védelmet ad kívülről, hanem Istennek az orcája van ott.

Luk 10:1-ben, amikor Jézus kiküldte a hetvenkét tanítványát, akkor ők elmentek az Ő orcája előtt azokra a helyekre, ahova Ő volt menendő. Krisztus ment valahova, és az orcája előtt elküldte a tanítványokat. Ám ott vagyok a rejtekhelyen, ahol Isten orcája lakozik.

Zsolt 119:114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

Zsolt 18:30 [18:31] Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

Isten arca és Isten beszéde. Isten beszéde, amin keresztül láthatom Isten orcáját a Szent Szellem által, és közösségem van Istennel. Ide bevon engem Isten, a szívemre beszél ott, és közösségem van Vele. Ezután az jön:

1Ján 1:3 A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Mit mond? Azt, hogy nekünk közösségünk van az Atyával és Jézus Krisztussal. A mi közösségünk itt kezdődik, hogy nekem közösségem van az Atyával és Jézus Krisztussal. Itt azt mondja: Azért beszéljük nektek, hogy közösségünk legyen. Közösségünk legyen, méghozzá az a közösség, ami nekünk van az Atyával és a Fiúval. Azt gondolhatjuk: Ha otthon egyedül érzem magam, és bejövök a gyülekezetbe, hogy mostmár ne legyek annyira egyedül, és jól elvagyok, akkor közösségem van. Ez azonban nem így van. Mert a közösségem ott kezdődik, hogy ismerem az Atyát és ismerem Jézus Krisztust ott benn a rejtekhelyen.

1Ján 1:7 Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

Amikor bemegyek a rejtekhelyre Istenhez, ahogy Ő a világosságban van, én is a világosságban leszek. Ahogy Ő szólja az Ő szavait, és én láthatom az Ő orcáját, ahogy Ő a világosságban van, én is a világosságban leszek, és azt veszem észre, hogy Isten megtisztított az én bűneimtől, Isten megtisztított az én lelkiismeretem dolgaitól.

Aztán az történik, hogy amikor találkozom egy emberrel, aki úgyszintén ott volt a rejtekhelyen, akkor közösségünk van. Olyan közösségünk van, amiről tudjuk, hogy nem testtől és vértől van. Mert tudjuk azt, hogy ez nagyobb nálunk. Tudjuk, hogy ez nagyobb, mint a mi haverságunk. Valami olyan dolog van közöttünk, ami nem tőlünk van.

Olyan érdekes, mert velem ez úgy van, hogy ha valakivel ilyen közösségem volt, akkor amint később találkozom vele, keresem ezt. Ott van ez az ember, de olyan, mintha nem is őt keresném, hanem keresek benne valamit. Valamit keresek, ami rajta túlmutat, ami nagyobb nála, és a bennem lévő Isten keresi az őbenne lévő Istent. Amikor megvan ez, akkor tudod, hogy ami ott van, az több, mint test és vér. Ez csodálatos!

Mal 3:16 Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.

Ott voltak azok, akik tisztelték az Urat. Itt azt mondja: becsülik az Ő nevét. Nagy értékű. Ahogy P. Csaba beszélt róla nemrég (2015.02.08. de. P. Csaba: Jézus Krisztus az örökségünk), lehet, hogy kívülről értéktelennek néz ki az egész, de amikor belül vagy, akkor látod az értéket, akkor látod a rendkívüli dolgokat.

Akik becsülik Isten nevét – úgy értem, Jézus eljött és nem ismerték fel, hogy Ő az, Aki teremtette őket, Ján 1., de akik felismerik ezt, nekik hatalmat adott arra, hogy Isten fiai legyenek –, ők különleges emberek. Ezek a különleges emberek, akik becsülik az Ő nevét, akik tisztelik az Ő nevét, összegyűlnek.

Mát 18:20 „Ha ketten vagy hárman összegyűlnek az Én nevemben, Én közöttük vagyok.” Van itt egy fontos rész: az Én nevemben; ami azt jelenti, hogy Isten természetében jönnek össze. Ők jöttek a rejtekhelyről, és ezt a rejtekhelyet szeretnék egymás között is. Az a közösség, ami van az Atyával és a Fiúval, az ugyanaz a közösség. Elképesztő ez, hogy 1Ján 1:3 ugyanarról a közösségről beszél! Közöttünk pontosan ugyanaz a közösség lehet, mint ami nekünk megvan az Atyával és a Fiúval. Itt azonban nem tudjuk elkezdeni, hanem akkor, amikor látjuk az Ő arcát.

Amikor összejönnek ezek az emberek, akkor Isten figyel, és emlékkönyv íratik. Kinek? Istennek? Nem. Ő emlékszik mindenre! 🙂 Nekünk írattatik. Ez az emlékkönyv nekünk írattatik. Isten dolgai örökkévalóak. Amikor közösségünk van Istennel, és együtt közösségünk van Ővele, azok örökkévaló dolgok, és örökké emlékezni fogunk rá.

Tudod, mire emlékszem legjobban a húsz évvel ezelőtti dolgokból? Akik közelről ismernek, tudják, hogy már majdnem teljesen elvesztettem a memóriámat, semmire nem emlékszem. 🙂 Elképesztő! Tudod, hogy mi az, amire mégis emlékszem? Emberekre, akikkel megvolt ez a közösség. Azt is tudom, hogy lehet, van közöttük, akivel már tényleg nem találkoztam húsz éve, de ha ma találkoznék, akkor keresném bennük ezt az Istent. Ha ők még mindig Istennel járnak, akkor ők ugyanezt keresnék bennem, és pontosan ugyanolyan közösségünk lenne, mintha nem telt volna el közben ez az idő. Miért? Mert örökkévaló. Egyetlenegy pillanat sem múlik el, amit Istennel töltesz. A hatása sem múlik el. Ezen a világon sem.

Elterveztem, hogy ma sok időt töltök Istennel. Egyfolytában közbejöttek dolgok kívülről is, belülről is, amelyek arról szóltak, hogy megakadályozzanak ebben. Ahogy elolvastam egy verset, borzasztó éhség tört rám. Aztán azon nyomban elaludtam volna. Egyfolytában. Az volt a legviccesebb, hogy reggel tudtam, hogy így lesz, és imádkoztam, hogy csak lehessen ez az idő. Nem lett, de Istennel együtt voltunk legalább ebben is.

És tudod mit? Amikor elindultam a gyülekezetbe, tudtam, hogy egyetlen perc sem, amit Istennel töltöttem, egyáltalán nem volt hiábavaló, hanem ott akkor hatása volt az életemre. Nem agyilag tudtam ezt, hanem ott volt Isten jelenléte. Ott volt Isten jelenléte amiatt, mert kerestem. Lehet, hogy minden közbelépett, és lehet, hogy Jézus kedvesen mosolygott az egészen, de mégis Isten ott volt a szobában, és nem múlt el egyetlen pillanat sem hiába.

Miért mondtam ezt el? Szerintem tudod. Egyetlenegy pillanata sem múlik el hiába annak, amit Istennel töltesz!

Térjünk vissza Ezékiel 22-höz.

Ezék 22:30 És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én előmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt valaki elmenőben volt a gyülekezetből, és azt mondta, hogy mi mindig a misszióról beszélünk. Olyan érdekes volt, mert meghallgattunk egy üzenetet, ami egyáltalán nem a missziókról szólt, és ő akkor is ezt hallotta. Látnunk kell azonban azt a jelentőséget, ami nekünk van.

Luk 10:16 A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.

Aki titeket hallgat, az olyan, mintha Istent hallgatná, és aki titeket megvet, az Jézust és az Atyát veti meg. Kicsinyek vagyunk ezen a Földön? Látjuk-e a jelentőségünket?

Luk 10:11-12 Még a port is, a mely reánk ragadt a ti városotokból, itt köztetek letöröljük; … Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.

Milyen rendkívüli az a tekintély, amit Isten nekünk tulajdonít! Lehet, ahogy a mindennapokban járkálsz, nem is ismered fel ezt. Úgy értem, az, hogy hogyan viszonyulnak a te szavadhoz, az elképesztő dolgokat meghatároz az örökkévalóságban. Különleges emberek vagyunk. Te különleges ember vagy! Mert Isten lakozik veled, és Isten nagy tekintélyt tulajdonít neked. Ő azt mondja: keresek egy embert, aki odaáll a résre, és keresek egy embert, aki ott áll az országért.

Tudod, ez az egész történet itt Ezék 22-ben azt mondja nekem – és ez az, amit igazán mondani szeretnék –, hogy egyedül állunk. Egyedül állsz. Egyedül vagy abban, hogy Isten arcát látod. Isten hív téged erre, hogy te olyan ember legyél, aki látja Isten arcát. Miért? Azért, mert rendkívüli jelentőséged van ebben a világban. Rendkívüli jelentőséged van! Nap mint nap. Lehet, hogy fel sem ismered ezt. Azt, hogy te megállsz Krisztussal, azt, hogy te látod az arcát, és mivel látod az arcát – emiatt különbséget tudsz tenni a szent és a közönséges között – és felismered az Ő hangját, alkalmas vagy arra, hogy ott állj akár egy országért. Érted, hogy milyen jelentőséged van? Egyedül neked! Ahogy látod Isten arcát.

Ne gondold azt, hogy az életedet elpazarolhatod bolondságokra! Nem azért, mert nem teheted meg, de a te jelentőséged sokkal nagyobb ennél. Sokkal nagyobb! Isten arra hív, hogy te lehessél az, aki odaáll egy országért. Viszont nem úgy állsz oda, hogy csak odaállsz, hanem úgy, hogy látod az Ő orcáját. 2Móz 32-33-ban Mózes azért tudta megakadályozni egyrészt azt, hogy elpusztuljon egész Izrael népe, másrészt azt, hogy Isten elmenjen onnan, hanem velük maradt, mert ott állt Isten orcája előtt, és ismerte Isten arcát, és Isten is ismerte őt. Nagy jelentőséged van!

Drága Jézus, köszönjük a kegyelmedet, és köszönjük azt, hogy nagy dologra hívtál minket! Méghozzá arra, hogy lássuk a Te orcádat, és azáltal, hogy látjuk az orcádat, hatalmas jelentőségünk van ezen a Földön.

Jézus nevében ámen.

Kategória: Egyéb