A Parancsolat célja

2016 március 16. szerda  18:30

1Tim 1:3-7 Amikor Macedóniába mentem, kértelek téged, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, se mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal ne foglalkozzanak, amelyek inkább vitatkozást támasztanak, mint Isten szerinti épülést hit által. A rendelkezés célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet. Ettől némelyek eltévelyedtek, az üres beszédre hajlottak, törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azokat, amiket beszélnek, sem azokat, amiket bizonygatnak.

Pál itt Timóteusnak ad néhány rendelkezést, néhány utasítást. Azt mondja: Tanítsd az embereket, hogy ne olyan dolgokkal foglalkozzanak, amik vitatkozást, viszálykodást hoznának, hanem olyannal, ami építi őket, ami hitbeli növekedést ad az életükbe. Kiemelte, hogy ne hirdessenek tévtanításokat.

Ez annyira érdekes, hogy már Pálnak is kellett foglalkozni a tévtanításokkal! Ott voltak a júdaizálók, akik azt mondták, hogy nem elég, hogy hiszel Jézusban, a törvényt is be kell tartani. Aztán ott voltak a gnosztikusok, akik az ismeretet többre tartották, mint a hitet. Beszél itt Pál arról, hogy nemzetségtáblázatokkal ne foglalkozzanak. Pontosan nem tudjuk, hogy mik ezek a nemzetségtáblázatok, de az biztos, hogy valami erőteljes dolog lehetett akkor, ha Pál megemlíti a levelében.

Az, hogy ne hallgassunk tévtanokat, és ne tanítsunk tévtanokat, szerintem ez ma legalább annyira aktuális, mint az 1. században volt. Nagyon fontos, hogy bölcsek legyünk ezzel. Ne hallgassunk meg akármilyen tanítást, mert az könnyen tévútra vihet minket, könnyen becsaphat minket. Akár még a hittől is elvihet. Arról nem is beszélve, hogy akkor lemaradsz a lényegről.

Pál leírja itt, hogy mi a lényeg. Elmondja, hogy mi a rendelkezésének a célja. „A rendelkezés célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet.” Ez a cél, és nem az, hogy az emberek azt hallják, amire viszket a fülük, vagy azon vitatkozzanak, hogy ki keresztényebb a másiknál. Azt mondja, hogy ez a lényeg: a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet.

Ad egy utasítás az efézusiaknak, hogy ezzel a szeretettel szeressenek. Arra gondoltam, hogy vajon miért kellett ezt Pálnak így kihangsúlyoznia. Nyilván azért, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy különböző érzelmi kötődésekben éljünk, és aztán azt higgyük, hogy az a szeretet, azt higgyük, hogy szeretetben élünk.

Gondolhatnám: „A testvérem azért van, hogy az én szükségeimet betöltse. Ezért kapcsolatban vagyok vele. Ő az a személy, aki mindig meghallgat, ő az a személy, aki mindig megért, ő az a személy, aki mindig bátorít, ő az a személy, aki mindig kölcsönad.” Aztán ezen az alapon tartok vele kapcsolatot. Ez lehet egy olyan érzelmi kötődés, amiről azt hisszük esetleg mindketten, hogy ez szeretet.

Az ilyen jellegű kapcsolatnak van egy sajátossága, mégpedig az, hogy mindig csak én kapok. Soha nem adok, hanem mindig csak én kapok. Van egy másik sajátossága is, az, hogy nagyon könnyen előfordulhat, hogy amikor a kapcsolat már nem szolgálja az érdekeimet, akkor megváltoznak az érzelmeim, és kezdek haragudni arra a testvéremre. Még akár odáig is eljuthatunk, hogy megutálom. Ez nem szeretet, Pál nem erről beszél.

Pál egészen más szeretet-képet fest le. Arról beszél, hogy másfajta szeretettel szeressünk. Milyen ez a szeretet? Azt olvastuk itt, hogy először is, tiszta szívből jön. Jer 17:9-ben azt olvassuk, hogy csalárd a szív. Amikor ezzel a csalárd szívvel szeretek, akkor a szeretetem is csak csalárd lehet, vagyis nem állandó, bármikor elmúlhat, felületes, önérdeket képviselő.

Viszont a megtérésünk pillanatában Ezék 26:36 szerint kaptunk egy új szívet, és ez a szív Istentől van. Ebben nincs csalárdság, ebben nincs hamisság, ebben nincs semmi efféle, és szerethetek ezzel a szívvel. Élhetek az új szívemben, szerethetek az új szívvel, és ez már tiszta szívből jövő szeretet. Ez annyira csodálatos! Ha a régiben vagyok, akkor csak emberi módon tudok szeretni, de Pál másfajta szeretetet festett le.

A második tulajdonsága az, hogy jó lelkiismeretből jön. Fontos, hogy ezt értsük. Mert elfordulhat, sőt nagyon gyakran előfordul, hogy az emberek azért szeretnek, azért próbálnak szeretni, mert rossz a lelkiismeretük. Mondok egy példát, hogy érthető legyen, mire gondolok. Van egy férfi, megcsalja a feleségét, és ezért rossz a lelkiismerete. Ezt kompenzálandó, elkezdi szeretni a feleségét, legalábbis úgy csinál, mintha szeretné. Virágot visz neki, elviszi vacsorázni, moziba. Kedves vele. Igaz, hogy évekig nem vitte sehova, de most elviszi vacsorázni. Ez nem tiszta lelkiismeretből jövő szeretet. Ez bűntudatból jövő szeretet. Vagy legalább is olyan, mintha szeretet lenne.

Pál azonban nem erről beszél. Jézus megtisztította a lelkiismeretünket, Zsid 9:14, és szerethetek ezzel a lelkiismerettel. Szerethetek tiszta lelkiismerettel. Szerethetek minden érdek nélkül. Szerethetek úgy, szerethetek csak azért, mert szeretni akarok. Csak gondolj bele, hogy ez mennyire hatalmas ajándék! Mekkora kincs ez, hogy szerethetünk tiszta lelkiismeretből. Nem kell alakoskodnunk.

Aztán azt írja Pál, hogy képmutatás nélküli hitből származik. Itt sincs jó hírem mindjárt az elején :-), de aztán jó lesz. Mert elfordulhat – sőt, sajnos elég gyakran előfordul, és most előre mondom, hogy nem a mi szolgálatunkról beszélek, hanem általában a kereszténységről –, hogy nem tiszta a hit, hogy nem képmutatás nélküli a hit. Elfordul ezekkel az emberekkel, akik ilyen kétlaki életet élnek, hogy hétköznap világi az életük, amibe minden belefér, aztán amikor eljön az istentisztelet ideje, akkor felvesznek egy álarcot, és úgy csinálnak, mintha Maga Jézus jött volna le a mennyből. Ez azonban nem képmutatás nélküli hit.

A képmutatás nélküli hit az teljes függőség Istentől. A képmutatás nélküli hit az Isten-ismeretből adódik. Abból származik. Az abból jön, hogy ismerem Istent, és át tudom adni Neki az életemet. Ez a képmutatás nélküli hit. Pál erről beszél, hogy ez táplálja a szeretetet.

Nem tudom, hogy megfigyelted-e, hogy Istennek két dolog számít. Az egyik a hit, és Zsid 11:6 hit nélkül nem tudunk tetszeni Istennek, és a másik a szeretet, 1Kor 13:1-3 e nélkül a szeretet nélkül semmik vagyunk. Istennek ez a két dolog számít, a hit és a szeretet.

Gal 5:6 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.

A hit nem terméketlen. A hit megmutatkozik abban, ahogy szolgálok a testvérem felé, és ahogy szolgálom Istent. Jakab azt írja, hogy a hit cselekedetek nélkül halott, Jak 2:26. A hitnek kell, hogy legyenek cselekedetei, amit a szeretet mozgat. Ez a szeretet által munkálkodó hit.

Nem tudom, hogy eljutottál-e idáig, de a kereszténység nem más, mint szeretet. A kereszténység az a szeretet. Ján 3:16 ha Isten nem szerette volna úgy a világot, hogy odaadja az egyszülött Fiát, akkor nem lenne kereszténység. Ha elkezded a kereszténységet boncolgatni, akkor mindig Isten szeretetéhez fogsz eljutni. Akkor mindig a szeretethez fogsz eljutni! A kereszténység a szeretetről szól.

Nem véletlenül mondja Pál, hogy a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet a lényeg. A rendelkezés célja ez, hogy megtanuljunk így szeretni, mert a kereszténység a szeretetről szól. Pál azt mondja, hogy legyen meg bennünk ez a fajta szeretet. Mert akkor tudom megélni a kereszténységet, ha megvan ez a szeretet.

1Ján 4:7-8 Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.

Amikor azzal a szeretettel szeretünk, amit Pál leírt, akkor ez a szellemi érettségünkről beszél. Ez arról beszél, hogy Ismerem Istent. Ez arról beszél, hogy van Istennel közösségem. Ez arról beszél, hogy elfogadom ezt a szeretetet, és aztán ezzel a szeretettel tudok szeretni. Itt azt mondja János: Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.

Akkor tudom megélni a kereszténységemet, akkor tudom megélni a hitemet, akkor ismerem Istent, amikor tudok ezzel a szeretettel szeretni, ami tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való. Akkor tudom megélni a kereszténységemet. Akkor mondhatom azt: „Igen, élem a hitemet. Igen, élem azt, amiben hiszek.” Mert a kereszténység a szeretetről szól. Ez annyira csodálatos!

Isten nem bonyolítja túl a dolgokat. Ő azt mondja: Higgy és szeress! Nagyon egyszerű. Nem tudom, megfigyelted-e már, de Isten nagyon egyszerű. Nem bonyolítja. Aki bonyolítja a kereszténységet, azok mi vagyunk. Szoktam mondani: Isten egy ekkora könyvben, mint a Biblia, mindent elmondott, amit el akart mondani az embernek. Mindent elmondott benne, és könyvtárak vannak tele azokkal a könyvekkel, amit az ember írt erről az egy könyvről. Nem Isten bonyolult, mi bonyolítjuk a dolgokat. Ő azt mondja: Tartsd meg a parancsolatomat!

1Ján 3:23 Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.

Az annyira bonyolult, nem? 🙂 „Higgy a Fiamban, és szeress!” – ez bonyolult? Lehet, hogy sokaknak ezért nem szimpatikus a kereszténység, mert annyira egyszerű. Higgy és szeress! – ez a lényeg. Hogyan? Képmutatás nélküli hitből való szeretettel. Azt mondja Isten: Ismerd meg a szeretet forrását, fogadd el, és aztán azzal a szeretettel szeress.

Ez nem cselekedetprogram, ez nem arról szól, hogy nekem kell ezt megtennem. Nincs feltétel. Higgy és szeress! Nincs mellette semmi olyan, ami külön energiát vagy külön odafigyelést igényelne. Higgy és szeress! Nem kell tökéletesnek lennünk, mert már azok vagyunk. Már tökéletes vagy. Egyetlenegy áldozata tökéletessé tette a megszentelteket, Zsid 10:14. Már nem kell tökéletessé válni. Nem kell tennünk azért, hogy elfogadjanak, mert már elfogadottak vagyunk, Ef 1:6. Már el vagyunk fogadva, nem kell külön tennünk ennek érdekében. Már elfogadottak vagyunk!

Nem nekem kell lecsutakolnom a foltjaimat, mert már szeplőtelen vagyok, Énekek 4:7. A feladat egyszerű: Higgy és szeress! Tiszta szívből, jó lelkiismeretből, képmutatás nélküli hitből való szeretettel szeress. Ezért nagyon fontos, amit Pál apostol mondott Timóteusnak: Parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat. Mert csak a kegyelem üzenete az, ami képes kimunkálni bennünk a képmutatás nélküli hitet. Csak a kegyelem üzenete képes arra, hogy megtanítson az új szívben élni. Csak a kegyelem tanít meg levetni a régit, elhagyni az istentelenséget, és élni szent életet. Tit 2:11-12 szerint csak a kegyelem üzenete képes erre. Nem nekünk kell ezt elvégezni.

Csak hinni és aztán szeretni. Isten munkálja ki bennünk. Amikor Istennel járunk, amikor közösségünk van Vele. Amikor megismerem az Ő szeretetét, és elfogadom az Ő szeretetét, akkor ezt ki tudja munkálni, hogy én is szeressek, hogy ezzel a szeretettel szeressek. Mert a kereszténység erről szól, ez a lényege, hogy szeretjük egymást. Ján 13-ban azt mondja Jézus: Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek, amint Én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.

Miért? Erről fognak megismerni. „Erről ismer meg a világ, hogy Hozzám tartozol, hogy szeretsz, hogy benned van az Én szeretetem. Nem emberi szeretettel, nem azzal a szeretettel, amire te vagy képes, nem azzal a szeretettel, amiről azt hiszed, hogy szeretet, hanem valódi, őszinte, tiszta szeretettel. Az Én szeretetemmel.” – mondja Jézus.

„Ahogy Én szerettelek titeket, ti is úgy tudtok szeretni, képesek vagytok rá. Megvan erre a képességetek.” Gondolj bele, hogy ez mennyire hatalmas ajándék nekünk, hogy ebben az elvadult, eldurvult szeretetlen világban megvan nekünk ez a képességünk, hogy szerethetünk. Megvan ez a képességem, hogy szerethetek, hogy nem kell úgy reagálnom eseményekre, történésekre, ahogy azt a világ tesz, hanem szerethetek. Tiszta szívből, jó lelkiismeretből, képmutatás nélküli hitből fakadó szeretettel szerethetek. Ez nincs meg a világnak, csak nekünk van meg. Elfogadjuk Isten szeretetét és azzal szerethetünk.

Pál azt írja, hogy akik nem a kegyelmet tanítják, hanem tévtanokat hirdetnek, és jelentéktelen dolgokkal foglalkoznak, ők nem szeretnek, hanem – így fogalmaz – üres beszédeket szólnak, amiben nincs ott a szeretet. Hogy írja Pál 1Kor 13-ban? Ha nincs benned szeretet, akkor az, amit mondasz, olyan, mint a zengő érc és pengő cimbalom. Amikor szeretet nélkül szólok, akkor az csak zaj. Az nem épít, nem bátorít, nem tesz hozzá az életedhez, az csak zaj.

Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt Pakson beszéltem erről 1Kor 13:1-3-ból, fogtam két fémdarabot, és azt összevertem üzenet közben, mintegy érzékeltetve, hogy milyen az, amikor szeretet nélkül beszélünk. Pál azt mondja: Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, és amikor kiszármazik, akkor az csak zaj. Az csak egymáshoz ütött fémdarabok zaja.

Amikor viszont szeretetben szólok, az épít, az hozzátesz az életünkhöz. Mindnyájunknak erre van szüksége, hogy ilyen szavakat halljunk, és ilyen szavakat szóljunk. Ez csak ebből a szeretetből származik. Csak akkor épít, ha ez a szeretet van benne.

Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de valahányszor ezen gondolkozom, engem lenyűgöz, hogy ez nekünk megvan. Ez nekünk megvan, hogy tényleg szerethetünk. A világ nem tud szeretni. Megfigyelted? Nincs meg nekik a szeretet. Azt olvastuk, hogy Isten szeretet. Aki szeret, az ismeri Istent, mert Isten szeretet.

A világ nem tud miből szeretetet generálni magának. Ők csak azzal az érzelemmel tudnak szeretni, amit a másik kivált belőlük. Mi azonban szerethetünk akkor is feltétel nélkül, tiszta szívből, jó lelkiismeretből, és képmutatás nélküli hitből való szeretettel, amikor nem szeretnek vissza, amikor közömbösek a szeretetünkhöz. Szerethetek, mert ez megvan nekünk.

Azt mondja Pál, hogy ők csak üres beszédeket szólnak, nem szeretnek. Tanítani akarnak, de nem értik a lényeget. Fogalmuk sincs arról, hogy a lényeg az a tiszta szívből, jól lelkiismeretből, és képmutatás nélküli hitből való szeretet.

Ámen.

Kategória: Egyéb