A magunkra pocsékolt élet & Az Ige hatalmas munkája bennünk

2012 május 6. vasárnap  10:30

P. Kende

Szeretnék valami építőt mondani. Egy bátorító vers:

Máté 27:5  Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.

Ez tényleg építő. 🙂 Tudod, mi az építő benne? Júdás elmenvén felakasztotta magát. Az ember, aki magáért él, annak ez a vége. Az egész társadalmunk azt mondja: élj magadért! Senki nem hisz a politikusoknak, amikor azt mondják, hogy ők az országot szolgálják. Mindenki magáért él. Benne is van a kultúránkban ez az ostobaság: segíts magadon, Isten is megsegít! Az emberek azt hiszik, hogy ez a Bibliában van.

A társadalmunk tele van ezzel: „Élj magadért! Légy te a legfontosabb! Te vagy a legfontosabb!” Aki ezt mondja neked, az közben nagyon jól tudja, hogy igazán ő a legfontosabb. Hazugság az egész. Júdás magáért élt egész életében, és aztán a vége ez lett: amit kapott azért, hogy magáért élt, azt eldobta, aztán elment és fellógatta magát.

Miről beszélek? Erről, hogy az élet, amit magamért élek, az elképesztően kapcsolat nélküli, elképesztően küzdelmes és elképesztően elpocsékolt. Van valaki, aki tökélyre vitte ezt a dolgot, úgy hívjuk: Sátán. Ő az, aki erre vágyik. Ő az, aki annyira független, annyira különálló, annyira csak magáért él! Amikor Ézs 14-ben leírja a politikai programját, akkor ilyeneket mond:

Ézs 14:13-14  Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé – ez az angyalokra vonatkozik – helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

Mi a lényege ennek a programbeszédnek? A lényege: én. Aki beszél, azt mondja: én, én, én, én, én.  „Én fölmegyek, én helyezem,…, én.” Ilyen Sátán szíve. Az egész róla szól: „Én számítok, semmi más, és senki más. Tisztelj engem! Kövess engem! Élj az én rendszeremben! Légy olyan, mint én! Számíts egyedül te!” Az egyetlen, akitől Sátán valaha függött, az Isten volt, és azt mondta Neki: független vagyok Tőled.

Sátánnak soha nem lenne családja, soha nem akarna közeli kapcsolatot senkivel. Soha nem akarná, hogy valaki bízzon benne. Csak azért, hogy elárulja. Ilyen az ő szíve, és ilyen volt Júdás. Teljesen magáért élt. Ott volt Jézus jelenlétében, közel volt Őhozzá. Amikor az utolsó vacsorán voltak, Jézus oda tudta adni neki azt az ételt. Ilyen közel volt Őhozzá. Karnyújtásnyira, de nem számított neki semmi. Nem akarta ezt a kapcsolatot. Nem vágyott erre. Ugyanolyan szíve volt, mint Sátánnak. Ugyanúgy gondolkodott.

Sátán azt mondja: Isten is azt mondja, hogy imádd Őt! Igen, de a különbség az, hogy Isten bevon minket az Ő családjába. Isten bevon minket a közösségbe. Isten részévé tesz minket az Ő akaratának. Ján 17:23 Őbenne vagyunk, és Ő mibennünk. Azt mondja Isten: imádj Engem, de ez a gyógyulásod, ez az örömöd helye. Ez nem önző dolog az Ő szempontjából, hanem a mi épülésünkre van, nagyon is.

Az élet, amit magamért élek, az elválasztott, az küzdelmes és elpocsékolt. Lehet, nagy dolgokat teszek a magam nevében – felépítek egy nagyvállalatot, megváltoztatok egy nagy országot –, hogy egyszer majd szobrot emeljenek nekem, de igazából csak rólam szól az egész. Semmi másról.

Gondolj bele ebbe: Isten – család. Így mutatta be Magát nekünk. Szentháromságnak ez a lényege. Isten úgy mutatta be Magát, hogy az Atya, a Fiú, és közöttük a szeretet szelleme: a Szent Szellem. Isten egy család, és így érteti meg velünk, hogy mit jelent ez. Az Ószövetségben nem látjuk annyira nyilvánvalóan ezt a családot, a Szentháromságot, de azért megvan, pl. Ézs 48:16 és 52-ben.

Már az Ószövetségben is, Zsolt 68:7-ben azt mondja a héber: az egyedülállónak otthont adok. Istennek az a célja, hogy fogjon egy egyedülálló embert, és be akarja tenni őt egy családba, otthont akar adni neki. Miért? Azért, mert Isten is ilyen. Ő egy család: Atya és Fiú; és így magyarázta el nekünk, hogy ki Ő.

Isten nem Magáért van. Lenyűgöző. Ő alázatos, ez elképesztő! Amikor Isten azt mondja nekünk, hogy az alázat fontos dolog, akkor nem olyan dologról beszél, amit Ő nem ismer. Azt mondja nekünk: légy olyan, mint Én. Az Atya szolgálja a Fiút, a Fiú szolgálja az Atyát, és a szeretet miatt ez kölcsönös közöttük. Jézus azt mondta az Újszövetségben: nem hívlak titeket többé szolgáknak, mert a barátaim vagytok, Ján 15:15. Isten azt mondja: a gyermekeim vagytok, Ján 1:12.

Nem véletlen, hogy a mai napon ez eszembe jutott, mert Anyák napja van. Nagyon hálásak vagyunk az édesanyákért, mert nélkülük egyikünk sem lehetne itt. Hálásak vagyunk azért, hogy leteszitek az életeteket és szolgáltok.

Igazán arra gondoltam, hogy mennyire más ez. Gondolj bele ebbe: miért adott Isten nekünk családot? Lehetett volna, hogy másként oldja meg? Biztosan. Ő eléggé kreatív, de így oldotta meg. Miért? Azért, mert azt akarta, hogy felismerjük, az élet nem arra van, hogy magunkért éljük. Ez az, amit felismerünk.

Egy anya ezt ismeri fel. Amikor állapotos lesz, akkor egy élő ember van benne, és az anya tudja: innentől kezdve el vagyok kötelezve a felé az ember felé egész életemre és egész életére. Ez fontos dolog nekünk.

Hiszem, hogy Isten ezért adta a házasságot, hogy a férj felismerje: az életem nem arra van, hogy magamért éljem. Csomó más elképzelésünk van erről: a házasság azért van, hogy valaki kimossa a ruháimat, kivasalja az ingeimet,… Majd ha megházasodsz, rájössz, hogy nem mindig így működik. 🙂 Nem erről szól. A házasság arra van, hogy rájöjjünk, hogy az életünket nem magunkért kell élnünk.

Arra gondolok, hogy Júdás Jézus közelében volt, és közben annyira távol. Jézus azt mondta róla:

Ján 6:70 … Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.

Ez volt Júdás. Annyira közel volt, de annyira távol volt. Ez megtörténhet velem a házasságomban, a gyerekemmel, a barátaimmal. Lehetek közel a barátommal, és közben csak én számítok. Akkor annyira távol vagyok és semmit nem ér az egész. Isten megmutatott nekünk egy nagy titkot. Jézus Krisztus eljött, közel jött, és nem volt elkülönült, mert nem Magáért jött el.

Máté 20:28  az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

Ha nem vagy hívő Jézusban, ha nem vagy újjászületve, akkor tudd, Ő ezért jött el, hogy az életét váltságul adja érted, hogy ne légy elválasztva. Szeretnélek bátorítani erre, hogy ne élj tovább magadért, hanem élj Őbenne és légy szabad, mert az nagy szabadság.

Ján 12:4-5-ben az asszony kiönti a kenetet Jézusra, és Júdás azt mondja: ah, ezt el lehetett volna adni háromszáz dénárért, és a pénzt odaadni a szegényeknek – hazudja. Hazudik, mert igazán tudjuk, hogy az volt a szokása, hogy a pénzt ellopkodta.

Ha magamért élek, akkor mindig küszködni fogok. „Hogyan fordíthatnám ezt az én javamra? Hogyan fordíthatnám ezt úgy, hogy nekem dolgozzon?” Aztán a végén Ján 13:26 Jézus odaadja azt a falatot Júdásnak, és Júdás elveszi, de nincs szeretet. Az a falat egy elpocsékolt falat, mert nincs szeretet, nincs közelség, nincs őszinteség.

Júdás szívébe csak Júdás fér. Ezért nemcsak az a falat van elpocsékolva, hanem Júdás is. Az egész élete el van pocsékolva. Az egész élete távol van mindenkitől, és az egész élete nagyon küzdelmes. Ha nagyon küzdelmes az életed, ha belül küzdesz, ha el vagy választva, ha külön állsz, akkor szeretnélek bátorítani erre, hogy találd meg Krisztusban ezt a szabadságot.

Nem kell magamban élnem. Nem kell magamnak lennie a legfontosabbnak, hanem nézhetek Őrá, élvezhetem a Vele való közösséget és aztán egy másik fajta életet élek. Amikor Jézus itt volt, akkor Őnála nem látjuk ezt, Ő annyira közel volt. Annyira közel volt a legelesettebbhez, a legmagányosabbhoz, a legszegényebbhez, a leggazdagabbhoz, a legbölcsebbhez, a leghatalmasabbhoz. Mindenkihez annyira közel volt! Nem küszködött.

Amikor Péter mondott valami ostobaságot az Ő nevében, akkor Jézus nem küszködött ezen, hanem csak megoldotta a dolgot: nem gond, menjünk tovább. Nem küszködött. Az élete nem volt elpocsékolt. Nem kell, hogy az életünk elpocsékolt legyen. Ám ha magamra figyelek, ha rólam szól minden, akkor el lesz pocsékolva. Isten mentsen! Ámen.

P. Barry

Olyan érdekes, hogy a szellemi háborúban az ördög célja az, hogy otthagyjuk az Isten alá vetettségünket. Mit jelent az alávetettség? Azt, hogy önként valaki más hatalma alá vetem magam. A mi esetünkben ez annyit jelent: hagyom a hústestemet és azt, ami ezzel jár, az érzelmeimet és a teljes káoszt, és Isten hatalmas kezébe helyezem magam.

Igazán ez nagyon egyszerű, hogy élhetek magamért és végezhetem üresen, vagy élhetek Istenért, és lehetek teljes és élő. Igazán erről szól az egész, hogy az út, ami helyesnek tűnik az ember előtt, annak halál a vége, de Isten ajándéka az örök élet. Akkora áldás erről gondolkodni!

2Sám 9 Dávid azt kérdezte: van-e még valaki, aki visszamaradt Saul házából? Rájött, hogy van. Méfibóset az, nyomorék és nem tud egyedül az asztalhoz jönni. Odahozták őt. Valami több kellett, mint saját maga, hogy odaérjen a kegyelem helyére. Ez annyira ámulatos kép a mi életünkre. Mi oda vagyunk hordozva a kegyelem asztalához.

Nem a saját utunkon érkeztünk meg a kegyelem asztalához. Nem érdemeljük ki a kegyelmet. A definíció szerint abban a pillanatban, ahogy kiérdemeltük a kegyelmet, már nem is kegyelem. Mert a kegyelem ki nem érdemelt ajándék. Bármilyen kapacitás van az életünkben, semmit nem tudunk tenni, ami annyira megelégítené Istent, hogy kegyelmet adjon nekünk. Ő már meghozta a döntést, hogy nekünk adja a kegyelmét.

Zsolt 23 azt mondja: az Úr az én pásztorom és nem szűkölködöm. Semmiben nem szűkölködöm, ha az Úrban vagyok. Amikor vágyakozom, az azért van, mert nem abban a megelégedettségben vagyok, ami az Úrból jön. Viszont arra a helyre lehetek hordozva, lefektetve azokon a legelőkön, ami gazdag, kegyelemmel és irgalommal teljes.

19. Zsoltárra gondoltam. Gyönyörű rész van ebben az Igéről. Van egy nagyszerű ok, hogy miért is élnénk valamiben, ami nem a sajátunk. Helyesebben szólva: a miénkké válik. Ez a mi örökségünk. Az Ő drága ígéretei szerint az isteni természet részeseivé váltunk.

Nagyszerű hétvégénk, gospel koncertünk volt Szolnokon. Isten hatalmas munkát végez ott. Csodálatos időnk volt dicsőíteni Istent. Akkora örömünk volt, hogy kifejezzük Isten! Kik vagyunk mi? Krisztussal vagyunk valamik. Ez a szív van mögötte:

Zsolt 19:8  Az Úrnak törvénye tökéletes, …

Az Úr törvénye tökéletes. Mit jelent az, hogy tökéletes? Azt jelenti, hogy semmit nem kell hozzáadni. Más szóval, amikor úgy érzem, hogy kevesebb vagyok, mint tökéletes – érezted ezt már valaha? 🙂 – és olvassuk az Igét, és az Ige azt mondja: tökéletessé lettél téve, akkor miben higgyünk? Az érzéseinknek vagy Isten tekintélyének?

Tudom, hogy néha az érzelmeink sokkal valósabbnak tűnnek, de emlékezz az ördög stratégiájára: hagyjuk el azt a helyet, ahol Isten alá vagyunk vetve. Istenben igazság van. Az ördög azt akarja, olyan helyen éljek, ahol én vagyok az igazság fókusza, én vagyok a mérce ahhoz, hogy mit jeleztek az érzelmeim és miben élek. Azt tudjuk, hogy ez hibás gondolkodás, és tudjuk, hogy az Úr törvénye tökéletes. Mit mond a zsoltáros, hogy mit csinál?

Zsolt 19:8 … megeleveníti a lelket; …

Igazából ez azt jelenti: helyreállítani a lelket. Káoszos, megtört, megbántódott lelkünk van, és teljessé lettünk téve Isten által. Megelevenedtünk, és úgy maradtunk, hogy nem akarunk semmi többet.

Zsolt 19:8 … az Úrnak bizonyságtétele biztos, …

Tehát az Úr törvénye tökéletes, a bizonyságtétele biztos. Ha valami biztos, akkor számíthatunk rá. Nem sok megbízható dolog van ebben a világban. Nem sok dologra számíthatunk. Az időjárásnak igazából viharosnak kellett volna lennie, de nem arra számítottunk. Mit tud az ember? „Millió évek óta itt vagyunk a Földön” – teljes tekintéllyel, meggyőződéssel az ember ezt mondhatja. Mi tudjuk, hogy ők teljes mértékben tévednek, de ez egy másik történet.

Mit csinál az Úr bizonyságtétele?

Zsolt 19:8 … bölccsé teszi az együgyűt.

Nagyon szeretem ezt! Isten nem olyan embereket keres, hogy bizonyságtételei legyenek, akik komplikáltak, jól képzettek, hanem az együgyűt, az egyszerűt keresi. Ez nem sértés, hanem a legmagasabb bók. Mert az együgyű nem azt mondja: az én gondolkodásom bonyolult; hanem azon a helyen van, ahol elhiszi az egyszerű igazságot.

Meggyőződések. Mélyen meggyökerezett gondolatok, amik szenvedélyt okoznak, és következetességet, és karakter. Abból a tényből jönnek, hogy az igazságra számítunk, és nem próbáljuk mi magunk megtalálni a választ az összes problémára. Rick mondta egy üzenetben: természetünk szerint nagyszerű problémamegoldók vagyunk. Problémákat oldunk meg. Az együgyű azt mondja: ez el van törve, nem lehet megjavítani, vigyük el ahhoz, aki megjavítja.

Ő helyreállítja a lelket, a lélek megváltója. Utána mit csinál? Bölccsé tesz minket olyan dolgokban, amikben megéri bölcsnek lenni. A bölcset olyan dolgok érdeklik, amik után bölcs dolog érdeklődni. A tudatlan a világ dolgait kutatja. Azt mondom: „Halleluja, én tudatlan vagyok. Köszönöm, Jézus!” „Te nem tudsz semmit erről a világról.” Azt felelem: köszönöm, Istenem! Ez a világ meg fog halni, de Krisztusban van minden élet.

Krisztusban teljesek vagyunk. Teljessé lettünk téve. Megvan nekünk az isteni természet az Ő ígéretei miatt. Van egy elménk, ami naponta megújul. Olyan lábaink vannak, amik felkészültek az evangéliummal és mennek előre. A derekunk igazlelkűséggel van felövezve. Az igazság mellvértje van rajtunk. A hit pajzsa, az üdvösség sisakja megvannak nekünk. Csak azért, mert elfelejtjük a világ bonyolultságát, és egyszerűek leszünk. Nagyszerű bölcsességbe és felkészülésbe lépünk bele.

Zsolt 19:9  Az Úrnak rendelései helyesek

Nincs benne félrevezetés. Emlékszel a kígyóra a kertben? Suttog: nem azt mondta Isten, hogy bármelyik fának a gyümölcséről ehetsz? Egyetlen apró részletet elfelejtett, így működik az ördög. Nemrég hallottam egy üzenetet a kínról a gyülekezetben, és az emberről, aki tényleg alázatban hajlandó menni Istenhez: azok a dolgok fájjanak nekünk, amiket Isten akarja, hogy fájjanak. Például az ima, a bátorítás.

Mivel töltjük meg az elménket, a gondolatainkat ezekben a napokban, ezekben az időkben, amikor a szórakoztatás a király? Voltál már valaha csendes bevásárlóközpontban? Voltál már olyan üzletben bevásárlóközpontban, ahol nincs zene? Ha találsz ilyet, kérlek, mondd el nekem, hol van. Nem akarok semmit sem venni, csak meg akarom ott tapasztalni, hogy milyen. Ahogy belépsz a bevásárlóközpontba, azonnal dumm-dumm, fel akar robbanni a fejed minden üzletben, minden helyen. Semmi sem csöndes.

Senki sem akar egyedül lenni a saját gondolataival. „Csak foglalj el valamivel!” – ilyen világban élünk. Volt már olyan kérdésed, amin szerettél volna gondolkodni? „Nem kell tovább gondolkodni! Csak emeld fel a telefonod, gépeld be a kérdést, és megmondja a választ. Csak beszélj a telefonodhoz, és megmondja a választ!” Tudás.

Hihetetlen, hogy a világ olyan sűrűn nyúl felénk. A mi imánk az, hogy mi nyúlnánk ki a világ felé. Ennek a világnak nincs semmije, amit adhatna nekünk. Nincs semmi, ami megérné, hogy elfoglaljuk magunkat azzal. Igazán annyira könnyen a prioritás csak kicsit elmegy jobbra vagy balra. A végén azt mondjuk: megérdemeljük.

Azért rakott minket Isten erre a Földre, hogy élvezzük. „Tényleg? Azt hittem, Isten az Ő dicsőségéért rakott a Földre.” Azt gondolom, hogy amikor Istennel szembenézünk a béma széknél, akkor azt fogja számon kérni, hogy mit tettünk az Ő ígéreteivel. Nagyon meggyőzött mostanában arról, hogy mennyi mindent adunk az időnkből a semmire.

Valaki azt mondta: ha tudnánk, hogy hány napunk van az életben – igazából nem tudjuk –, akkor lehet, jobban meggondolnánk, hogy miért adjuk oda a semmire, vagy arra, hogy magunkat szórakoztassuk, vagy arra, hogy olyan dologgal foglalatoskodjunk, ami csak az emberi bölcsességben épít fel. Tudom, hogy ez radikális gondolkodás, és tudom, hogy ez a gondolkodás irritál néhány embert. Pontosan ezért rakott engem Isten a Földre. Ez az én elhívásom Istentől. 🙂 Csak viccelek, nem azért rakott engem ide Isten, hogy irritáljalak téged, hanem csak azt akarja, hogy az igazságot szóljuk szeretetben. Csak magamhoz beszélek.

Ha megáld téged, vagy ha megbánt téged, akkor sajnálom. „Én boldogan vagyok megsértve ez által azok miatt a napok miatt, amikben élünk, és a miatt a tény miatt, hogy ne hagyjam ki egyetlenegy áldását sem Istennek. Isten vágya az, hogy kiöntse felénk az életét. Már megtette, mát bevégeztetett. Azt mondja: csak kérlek, csak legyél Velem közösségben.

Az Ő rendelései helyesek. Nincs benne semmi trükkös, bízhatok bennük. Néha úgy látjuk, hogy be vagyunk csapva a gondolkodásunkban: ha Istennek engedelmeskedem, akkor kimaradok valami buliból. Az igazság azonban az, hogy az Úr rendelései:

Zsolt 19:9 … megvidámítják a szívet …

Meg vagyok telve örömmel. Azt kérdeztük Szolnokon: „Mit csinált itt most Isten? Ez hihetetlen. Új emberek mindenhonnan! Istenünk, köszönjük!” A szívünk örvendezik.

Zsolt 19:9 …az Úrnak parancsolata világos,…

Nincs benne semmi rossz motiváció.  Nem arról szól, hogy Isten be akar csapni, hogy kövessem, és utána valami becsapott követő legyek, akinek az élete szánalmas, hanem azt mondja: bízz Bennem. Bízz az Úrban teljes szíveddel! Ő irányítja az utunkat, Ő megbízható. Ő megtelít minket megbízható dolgokkal.

Zsolt 19:9 … megvilágosítja a szemeket.

Annyira boldog vagyok, hogy amikor követjük Istent, akkor megnyitja a szemünket, hogy lássunk. Ezekben az időkben látjuk, és meg vagyunk győződve azokról a dolgokról, amikor körülöttünk történnek. Mi lesz a prioritás az életünkben? Isten áldásának a célpontjává teszem magam, ami igazán annyi, hogy közel húzódom Őhozzá.

A dolgok, amik fontosak nekem, azok fontossá válnak Istennek, és ámulatos dolgokat tapasztalok meg: megváltást, bölcsességet, örvendezést, megvilágosodást. Isten dolgai valóssá válnak nekem. Ez nem tündérmese. Ezek Isten dolgai, és szabadságot és életet adnak nekem.

Azáltal, hogy egyszerűvé válunk, meghalunk magunknak és csak Isten karjaiba vetjük magunkat, minden teher, minden súly, minden nehézség, a lelkünknek minden hangossága, minden bizonytalanság leemelkedik rólunk, és Isten kegyelmében vagyunk. Nem csak tea-filter vagyunk, amit egyszer gyorsan bemerítenek, aztán kiveszik, hanem be vagyunk áztatva Isten kegyelmébe. Belénk lett töltve, és jön ki belőlünk, gyorsabban, mint ahogy látjuk megtörténni.

Van egy elme a háborúsághoz, amiben élünk. Kol 2:15 az ördög le lett győzve. A gonosz nem érinthet meg. Teljesek vagyunk Őbenne, Kol 2:10. Az ördög le lett győzve, 1Ján 5:18 nem érint meg minket, és teljesek vagyunk Őbenne. Mondhat nekem valami mást, és biztos, hogy fog is, de Ő hazug. Nincs benne semmi igazság, de Isten törvény.

Isten – igazak, tiszták, bízhatok Őbennük, élhetek Őbennük, elfogadhatom Őket. Ő az, Aki már most elvitt engem. Valami történt i.sz. 33-ban, ami örökre megváltoztatta a történelmet, de valójában az örökkévaló múltban a Föld kezdete előtt megtörtént Isten szívében és elméjében. Krisztus eljött a Földre egy gyermek képében, leélt egy életet, amiben engedelmes volt a keresztig és meghalt és teljessé tett. A bűnöm többé nem a lényeg, lehet kapcsolatom Ővele.

Megadja nekem az áldást, hogy a kegyelem és az irgalom győzelmében élhetek, és megtapasztalhatom azt a teljességet, amit a keresztnél adott nekem. Nem kell várnunk az örökkévalóságig, itt és most élhetünk benne ezen a Földön az ellenségünk jelenlétében. Gúnyolnak minket, bajba kevernek, megpróbálnak másik útra elvezetni. Mi azt mondjuk: „Nem! Isten ígéretei igen és ámen.” Ő igen és ámen, és teljesek vagyunk Benne az Ő drága vére miatt. Ámen.

Kategória: Egyéb