A legszentebb hit és ima a Szent Szellemben (Nyári Bibliaiskola)

2016 június 30. csütörtök  18:00

Néhány héttel ezelőtt még azt gondoltam, hogy arról fogok tanítani: Várni Istenre. Aztán néhány nappal később azt gondoltam: „Nem is tudok semmit arról, hogy hogyan kell várni Rád, egyébként is belefáradtam. Taníts engem, nem tudok többet várni.” Úgyhogy másik téma mellett döntöttem. Ez a mai témánk:

Júd 1:20 Ti pedig, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Szellem által,

A legszentebb hitünk és ima a Szent Szellemben. Annyira fontos, hogy fel legyek épülve, hogy fel legyek építve a megfelelő dolgokban, hogy fel legyek építve abban, hogy ki is vagyok igazán, felépülve abban, hogy Isten kicsoda, hogy meglegyen a megfelelő gondolkodásom, hogy a hitem a megfelelő legyen. Az igaz hit által él. Arra lettünk elhívva, hogy hit által éljünk, ne látás által, ne az érzéseink által, és a hitünk ne legyen szubjektív, nem magamra épül, és nem tőlem jön, hanem az Úrtól.

Az egyik téma a legszentebb hit. A legszentebb a görögben hagiosz; ami azt jelenti, hogy elválasztva, megszentelve, tiszta. Tiszta elkülönített hitünk legyen. A görögben a hitre a szó a pisztisz.

Alapvetően hitnek több jelentése van a Bibliában, de kettőre szeretnék fókuszálni. Az egyik fajta hit az az igazság rendszere, az Istennel való gondolkodás rendszere. Ez a Biblia. Fel akarunk épülni a legszentebb hitben, a legszentebb gondolkodásmódban Istennel.  A második pisztisz az a bizalom; valakire vagy valamire támaszkodni. Tehát az első az igazság rendszere, a másik: bízni valakiben vagy valamiben, valakire vagy valamire támaszkodni.

Júd 1:20 építsük fel magunkat a legszentebb hitben, hagiosz pisztisz. Csodálatos! Az én gondolkodásrendszerem, amikor megvan nekem a legszentebb hit, ami a legnagyobb növekedés a hitemben, az először is Isten Igéjéhez kapcsolódik az életemben. Ez az, amikor Isten igazsága helyet cserél a saját szubjektív gondolataimmal, amikor Isten Igéje lecseréli a véleményemet. A legszentebb hitem az, amikor az én gondolkodásrendszerem olyan lesz, mint az Ő gondolkodásmódja.  Amikor annyira közel van az én gondolkodásmódom az Övéhez, amennyire lehetséges.

Az én legszentebb hitem az, amikor a lehető legkevesebb van az én gondolkodásomból, és a lehető legtöbb az Övéből. Az első része az igazság rendszere, a második része az én támaszkodásom Istenre. Az, amikor úgy látom Istent, Aki Ő valójában, és nem olyannak, amilyen szeretném, ha lenne, vagy aminek gondolom, hogy Ő kicsoda. Ha az Írás alapján ismerem Őt.  A legszentebb hit, a legszentebb bizalmam Istenben az, amikor az én hitem dicsőíti Őt, mindazt, Aki Ő az én életemben, amikor az én hitem Istenben megtiszteli és dicsőíti mindazt, ami az Ő jelleme és természete, és legtöbb az életemben. Amikor tudom és hiszem, hogy Isten szeretet.

Ez azonban nem dicsőíti Isten teljes jellemét. Tudom, és hiszem, hogy Isten szent, de ez önmagában nem a legszentebb hitem, mert nem teljes. Mert tudom, hogy Isten szeretet, de ugyanakkor szent is, tudom, hogy Ő hűséges, tudom, hogy minden ígérete igaz, de azt is tudom, hogy Isten teljhatalmú. Tudom, hogy Ő nagyobb, mint én. Az én legszentebb hitem az, amikor igazán értem és bízom Istenben, és abban, Aki Ő teljes mértékben.

Ezért fontos a hitünk, hogy hogyan gondolkodunk, a gondolkodásunk rendszere, és a hitünk tárgya, hogy kicsoda Isten igazából. Nagyon sok ember a csak a szeretetét emeli fel, és vannak mások, akik felemelik a szentségét, de a szeretetét nem. Arra lettünk elhívva, hogy a legszentebb hitben építsük fel magunkat, Vele együtt gondolkodjunk, az Ő teljes lényében. Ez fontos, amikor a hitünkre gondolunk, és hiszünk Istenben, és bízunk Őbenne.

A hitre néhány meghatározás.

Az első meghatározás. Hinni Istenben a látás, az érzelmek és a körülmények ellenére. „Hiszek Benned, hiszek Neked, hiszem, hogy szeretsz, bár nem érzem. Hiszem, hogy velem vagy, mert a Biblia ezt mondja, de egyáltalán nem érzem így. Börtönben vagyok, de hiszem, hogy Te így is szeretsz.  A körülményeim ellenére, amelyek azt mondják, hogy elhagytál engem, bízom Benned és hiszek Benned. Hiszem, hogy a Te Igéd igaz.”

A második, és ez nagyszerű: hinni és bízni Istenben, amikor visszatart valamit, vagy nemet mond az imámra, amikor valamit megenged, valamit beenged az életembe, amit én igazán nem akarok. Ez kicsit már nehezebb.

Az első változat – sok ember abban hisz: „Ó, igen! Jól érzem magam, hiszek. Ez a hit.” Ez igaz. Teljes mértékben igaz. A második, hogy hiszek Istenben, kérek Tőle valamit, és hiszem, hogy Ő tesz valamit, és azt gondolom, hogy az életem bizonyos irányban fog menni, és ezt kérem Istentől, Ő pedig azt mondja: Nem! Ez behoz valamit az életembe, amit nem akarom, hogy megtörténjen. A hit körbefogja, átöleli a próbát, azt, hogy Isten jobban tudja, hogy mire van szükségem, mint én.

Nagyon sok elképzelés van még a hitről. Talán mindnyájan egyetértünk abban, hogy az Istennel való járásunk rejtély. Én nem tudom. Ezek az életemben a legijesztőbb dolgok, ettől féltem nagyon: „Ha követlek, ha odaadom Neked az életem, mit fogsz csinálni vele, Istenem? Fel tudnád sorolni a dolgokat, amiket tenni fogsz? Mert ha nem tetszik, inkább másképp döntenék.” „Csak kövess Engem. Ne aggódj efelől!” Ez nem annyira tetszik.

Nem tetszik ez a fajta hit nekem. Nem tetszik, hogy ki kell lépnem, és igazából nem tudom, hogy mi fog történni. Szeretem azt a fajta hitet, amikor kicsit én irányítok, amikor én megmondhatom Istennek, hogy mit akarok. Semmi baj nincs az imával, vagy kérni dolgokat, vagy helyzetekért imádkozni. Isten azt mondja: Kérjetek és adatik.

Az életüknek van másik része, ami megmagyarázhatatlan. Isten annyira nagy, mi pedig annyira kicsik vagyunk. Semmit sem tudunk. Ez azt jelenti, hogy nincs mindenre válaszunk. Hihetek Istenben, és bízhatok Benne érzések, körülmények ellenére, de még mindig mondhatom: „Ha hiszek Istenben eléggé, akkor ezt meg fogja tenni az életemben. Akkor az édesanyám meggyógyul. Akkor Ő megadja, hogy én leszek annak a cégnek a vezetője. Isten megadja nekem ezt a valamit, vagy azt megcsinálja. Megadja nekem. Ha eléggé hiszek, akkor Istent végre rákényszerítem arra, hogy ezt odaadja nekem.” A hit első meghatározása ebbe beleillik.

A második meghatározás azt mondja: Istennek megvan a joga, hogy azt adja, amit akar adni, és lehet, hogy nem kapom meg azt, amit akarok. Szeretünk válaszokat kapni ezekre a helyzetekre, amikor nem kapjuk meg azt, amit akarunk. Imádkozom, és Isten nem adja meg. Akarunk erre választ, nem? „Tudom, hogy miért. Nincs elég hited, és ezért nem kaptad meg! Igazából kell hinned Istenben! Én mostmár igazán hiszek! Na, most kezdek Benne hinni igazán!”

Lehet, hogy olyan a hitem, hogy épp csak berúgom a hálót a vízbe – ahogy p. Kende beszélt erről az istentiszteleten (2016.06.29. Hit vagy bűntudat) –, de megtettem. Hiszem. „Az én hitem nem ilyen.” Nem számít! Nem lehet megmérni a hitet. Vagy hiszek Benne, vagy nem. Úgyhogy nem az a kérdés, hogy van-e elég hitem.

– Akkor Isten miért nem adja meg? Miért nem gyógyította meg azt az embert? Miért nem adta meg nekem azt a munkát?

– Azért, mert nincs elég hited.

– Miért? Szeretnék választ.

– A választ most nem tudom. Amit jelen pillanatban tudok, az az, hogy Isten velem van. Tudom, hogy Ő megígérte, hogy gondoskodik rólam. Én követem Istent, és nem Ő engem.

Ez azt jelenti, hogy sok kérdés van az életemben, és a legfontosabb kérdéseket már megválaszolta. Például azt, hogy hova megyek, amikor meghalok. A mennybe. „Honnan tudod?” Mert elfogadtam a megváltás ingyenes ajándékát, mert bíztam Benne. Most biztonságban vagyok Benne. „Honnan tudod?” Mert azt mondta, hogy benne vagyok a kezében, és senki nem ragadhat ki onnan. Senki! Senki nem választhat el engem az Ő szeretetétől. Ezekre a kérdésekre már megkaptuk a választ. „Akkor Isten mit csinál az életemben?”

Arra lettem elhívva, hogy hitben járjak, és ez azt jelenti, hogy nagyon sok válaszom nincs meg. Azt gondolom, hogy ezt nem annyira szeretjük. Az ad örömet, hogy ha nem is tudom. Ha tényleg hitben járok Istennel, akkor nem is fogok mindent tudni. Ha mindent tudok, akkor valószínűleg magamat követem, és nem Istent. Isten annyival nagyobb, mint mi! Nem mindig van válaszunk. 1Kor 8:2 semmit nem tudunk úgy, ahogy kellene.

Megelégedhetnénk azzal, hogy megkapjuk a választ: „A bűnöd miatt nem adja meg Isten. Nem vagy elég jó keresztény. Nem imádkozol eleget. Nem böjtölsz. Böjtölnöd kell, és benne lenni a Bibliádban.” Nem kell azonban, hogy mindenre legyen válaszunk. Abban is megelégedhetünk, hogy Isten egyszerűen csak nagyobb, mint mi. Szó szerint mondhatom azt, hogy nem tudom, de ismerem Őt, tudom, hogy hű az, Aki elhívott, és Ő gondoskodik is. Tudom, hogy minden, amit tesz, az helyes, minden, amit tesz, az én javamra van. Tudom, hogy amikor imádkozom, akkor Ő hall engem. Péld 15. Ő gyönyörködik az imáimban. Ezt tudom.

Nem tudom azonban, hogy mit csinál, és azt, hogy mi fog történni holnap. Nem én irányítok. A hústestünknek nehéz elengedni az irányítást, és az, hogy hitben kövessük Istent. Vagy pedig mindent odateszek a kezébe, és elvárom, hogy jó legyen, de nem várom el azt, hogy mindig azt tegye, amit akarok. Az én hitem Istenben az, hogy kell tisztelnem az Ő kegyelmét, az Ő szeretetét és az Ő szuverenitását is, az Ő nagyságát abban a tényben, hogy Ő azt teszi, ami Neki tetszik. Ő azt teszi, ami Neki tetszik.

Azért tanítok erről, mert amikor emberekkel beszélek, sokszor előjön ez az elképzelés: Ha eléggé hiszel, akkor Isten pontosan azt fogja tenni, amit akarsz. Egy módon kérünk és kapunk, kopogtatunk és ajtók nyittatnak meg. Isten azt mondja: „Ha problémád van, imádkozz. Én gondoskodom rólad, csak kérj!  Majd Én megteszem.” A másik oldalról Isten azt mondja: Sokkal nagyobb vagyok, mint te.

Isten tudja, miért mond nemet bizonyos dolgokra. Néhányan akkor fogadnák el a Bibliát, és akkor tanítanák, ha az lenne a Bibliában, hogy minden ima úgy van megválaszolva, ahogy az ember kéri. Megint csak az egész Biblia Istennek a teljes jelleme és természete. A Biblia annak a teljes kijelentése, hogy kicsoda Ő. Látjuk a Bibliában, hogy Isten nem mindig mond igent, akármennyire hisznek is az emberek, nem számít, hogy milyen gyakran imádkoznak.

Vannak részek, idők a Bibliában, amikor emberek imádkoznak, és Isten azt mondja: „Állj! Mostmár hagyd abba, hogy újra és újra ugyanazt kéred. Azt mondtam, hogy nem!” „Isten azt mondja, hogy nem?” Hol mondta a Bibliában azt, hogy nem? Mózesnek mondta 5Móz 3-ban. 5Móz 3:25-26 Mózes azt mondta: Be akarok menni az Ígéret földjére!, és Isten azt felelte: Te nem mész be. 5Móz 3:24-ben azt látjuk, hogy próbálta elnyerni Isten kedvét: „Annyira kegyelmes, csodálatos vagy! Micsoda Isten vayg! Hadd menjen be a szolgád az Ígérte földjére!” Isten azt mondja:

– Nem! Mellesleg hagyd abba mostmár, hogy ezt kéred. Ne is beszéljünk erről többet!

– Tényleg? Én bibliai nyelvezetet használtam, bibliaverseket is mondtam…

Isten azt mondja, hogy nem. Isten nemet mond. Ezt nem könnyű elfogadnunk, de ezek azok a pillanatok, amikor igazán gyakorolhatjuk a hitünket, amikor igazán el tudjuk fogadni Őt. Ezért: „Igen, Ő hű az ígéreteihez, és Ő szeret bennünket, de Ő nagyobb, mint mi, és Ő szuverén. Ő sokkal jobban tudja, mint én. Ha Ő nemet mond, akkor biztos, hogy jó oka van rá. Akkor biztos, hogy van, ami jobb.”

Nagyon sokan azt mondják, hogy nem hisznek Istenben, mert imádkoztak, hogy Isten tegyen meg valamit, és Isten nem tette meg. Azt mondták azután: Én nem hiszek Benne. Isten annyival nagyobb! Sokkal-sokkal nagyobb, mint mi. „Ő valamit tesz, de bízhatok-e Benne? Bízhatok-e Benne? Lehet, hogy nemet mond azért, hogy mást adhasson.” Ez csodálatos.

Dávid 2Sám 7-ben Istennek házat akart építeni. „Ezt én meg akarom tenni.” Ez csodálatos! „Ezt meg akarom tenni. Isten, én el akarok menni missziós mezőre Etiópiába! Ez hogyhogy nem a Te akaratod? Ez nagyszerű terv. Isten, vigyél engem oda! Én ezt akarom tenni, és ez nagyon jó dolog. … Magyarországon akarok missziós munkát kezdeni! Ez jó dolog.” Isten mit mondott Dávidnak? Azt mondta, hogy nem. „Nem! Te ezt nem fogod megtenni. Pedig nagyszerű ötlet, csodálatos ötlet volt. Igazából valakinek meg kéne csinálni, de nem neked. A fiad fogja Isten házát megépíteni. Lehet, hogy nem tetszik, ha így van, bocsánat. Igazából nem sajnálom. Én Isten vagyok, és tudom, hogy mit csinálok. Tudom, hogy mi a legjobb neked és az embereknek.” Nemet mond. „Jó ötlet, de nem.”

Pál példája, a tövis is nagyszerű 2Kor 12-ben. Háromszor kérte az Urat: „Ezt vedd el tőlem! Túl sok nekem. Mostmár hiszek Benned, Uram.” „Hiszek Neked! Felemelem a kezem. Böjtölök. Más emberek imádkoznak, én ütlegelem magam. Mert akarom, hogy lásd, mennyire hiszek. Mert tudom, hogy hű vagy az ígéreteidhez. Tudsz gyógyítani. Ez egyszerű Neked. Gyerünk már, hát itt vannak a bibliaversek!”

Isten mit mond? „Nem! Az Én kegyelmem elég neked. Ezen keresztül jobban megismersz Engem. Sokkal jobban meg fogsz ismerni Engem.” Ezért vagyunk itt a Földön. Nem azért, hogy Isten válaszoljon minden imánkra. Nem azért, hogy megkapjunk mindent, amit akarunk a bibliaversek és ígéretek nevében. Hanem Isten azt mondja: Akarom, hogy ismerj Engem, és mélyebbre viszlek az életedben.

Nagyon sok bibliavers van, ami nincs összhangban a bővelkedés evangéliumával. Pál életének a példája sem azt mutatja. 2Kor 11-ben felsorolja a bajokat az életéből: megverték a saját emberei, hajótörést szenvedett, megkövezték, éjjel-nappal a tengeren hányódott, kirabolták, aztán az egész gyülekezet gondja rajta, ami nagy teher volt számára. „Én nem ezért imádkozom, Istenem. Én nem ezért hiszek Benned.”

Fil 1:29 Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek is érte,

Arra lettünk elhívva, hogy szenvedjünk. Nem arra lettünk elhívva, hogy a dolgok úgy alakuljanak az életünkben, ahogy mi szeretnénk, hanem arra lettünk elhívva, hogy megismerjük Jézus Krisztust mélyebben. Nagyon sokszor, amikor Isten megadja, amit szeretnénk, akkor nem fogjuk Őt mélyebben megismerni, nem lesz a legszentebb hitünk, ami hajlandó bízni Istenben bármilyen körülmények között.

Zsid 11. – nagyszerű megszabadulások, Isten csodálatos munkája Ábrahám életében, aztán a csodálatos hithősök. Nézd meg azokat az embereket! Isten milyen csodákat tett az életükben! Zsid 11. első felében tényleg nagyon jó példákról olvasunk. „Akkor hiszek Istennek emiatt! Mert látod, itt megtette! Ez a keresztény élet. Én kérek és kapok. Hiszek, és Ő pontosan azt teszi, amit várok Tőle.”

Zsid 11:33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,

„Igen! Na, ilyen életet akarok élni. Ez izgalmas. Berakhatsz engem is az oroszlánok vermébe. Aztán csak imádkozom, és az oroszlán nyávogni kezd, mint egy kiscica. Majd csak figyeljétek, hogy én is ilyen nagyszerűt csinálok!”

Zsid 11:34-35 a tűz erejét kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottaikat, …

„Ez csodálatos! Ezt az életet akarom élni!” Aztán eljutunk a fejezet második feléhez:

Zsid 11:35-36 … másokat pedig kínpadra vontak, akik visszautasították a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is.

Ez nem annyira építő egy módon! Nem azért mondom ezt, mert Isten azt akarja, hogy ezek történjenek az életünkben. Amikor követem Istent, amikor Isten akaratában vagyok, akkor Ő fog tenni dolgokat, amik nem azok, amiket én akarnék, hogy tegyen. Ha Isten elhívott arra, hogy mártír legyek, hogy a hitemért meghaljak, akkor hit által mondhatom: Dicsőség Őneki! Mert nem a saját életemet élem. Az Ő életét élem.

A világ arra tanít, hogy a saját életedet éljed, hogy saját magadnak szerezz dolgokat, hogy azt tedd, amit te akarsz, hogy a teljességében éld az életed, de ne add oda Istennek. Isten pedig azt mondja: „Bízz Bennem! Nem fogom ezeket megtenni veled.” Valószínűleg ezek nem történnek meg velünk, de fog jönni baj az életünkbe. Ő azt kérdezi: „Tudsz Bennem bízni? Tudsz-e hinni ezekben Bennem?” Mert ezek az emberek hithősök.

Ezek nem azok, akik nem hittek eléggé, és azért történt ez velük. Ők hithősök voltak, Istenért szenvedtek, és Isten megadta nekik a kegyelmet, hogy ezeken végigmenjenek, és ők Istent dicsőítették. Isten megtöltötte őket szeretettel. Hiszem, hogy azok, akiket megöltek, kaptak kegyelmet a halálukban, hogy ne érezzék a halál fullánkját. Hiszem, hogy még a fájdalmuk sem volt olyan, amilyen lett volna egyébként. Mert Isten hűséges.

Akármire is hív el bennünket, ott öröm van. Öröm van ott! Lehet boldogságom abban, hogy elmegyek és magam megszerzem, amit akarok. Ám amikor Istent követem, ott öröm van. Mély öröm van a szívemben, hogy Neki megvan a hatalma és a tekintélye akkor is, amikor olyan dolgok történnek, ami nem az én kezem, hanem Isten keze. Ez a hitbeli élet, bízni Istenben.

Isten szuverenitása. Néha az emberek megpróbálják ezt megcsavarni, és úgy viselkednek, mintha Isten szuverenitásának tanítása az ördögtől lenne. Mert amikor hiszek Isten szuverenitásában, akkor hiszek Istenben, hiszem, hogy Ő munkál valamit az életemben. Az nem azt jelenti, hogy passzív vagyok, vagy lusta vagyok az életemet és bajokat illetően, és csak bármit elfogadok. Isten szuverenitásának tana nem ezt tanítja, nem ezt a passzivitást hozza létre. Hanem Benne nyugszik, Istenben bízik, hogy Ő megválaszolja az imákat, de megadja Istennek a jogot, hogy úgy válaszoljon, ahogy Ő szeretne. Ez nem az, hogy ráerőltetem az saját akaratomat Istenre, hanem imádkozni, hinni, és azt mondani: „Én nem tudom, hogy mi a legjobb. Én nem láthatok mindent. Uram, tedd meg ezt, de a Te kezedbe teszem, és csináld azt, amit Te akarsz.”

Csak azért, mert Isten szuverén, az nem azt jelenti, hogy minden, ami a világban történik, az tetszik Neki.

Zsolt 115:3 A mi Istenünk az égben van, és mindent megtesz, amit csak akar.

Ez az Ő szuverenitása. Ez az Ő joga, mint Isten, hogy mindenen uralkodik. Ő mindent úgy rendez, ahogy Neki tetszik. Nagyon sok mindent megenged, hogy megtörténjen, és nem minden tetszik Neki. Ő nem leli kedvét a gyilkosságban, nem leli örömét a lopásban és minden őrületben, ami a világban történik. A terrorizmusban sem. Ezek közül egyik sem tetszik Neki, de megengedi, hogy megtörténjen. Isten a rejtélyességében valahogy ezeken keresztül munkálkodik valami jóra, arra, hogy valamit tegyen. Ő képes erre. Ez az Ő joga, és Ő jobban tudja, mint mi.

Ő nem leli kedvét a gonosz halálában, nem leli örömét abban, ha valaki a bűnt választja, nem tetszik Neki a betegség. Ő szuverén, de nem rendelt el valakiket a mennyre, valakiket pedig a pokolra. Ő Isten minden felett, de Ő nem leli örömét abban, hogy az embereket a pokolra küldje, nem leli örömét abban, amikor embereket meggyilkolnak, de Ő szuverén is, és minden felett van, és valami csodálatosat végez. Igazából csak a mennyben fogjuk látni az egészet, amit Ő munkál, de bízunk Őbenne.

Róm 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.

Minden, amit Isten megenged az életünkben; amikor imádkozunk, és nem mond igent, vagy nem úgy válaszol, ahogy szeretnénk; vagy otthagy bennünket ezzel: Most ezt miért csináltad?; vagy: Miért nem tetted ezt meg?; és annak a gyümölcsét, amit Isten igazán tett, akkor fogjuk meglátni, amikor a mennybe kerülünk. Látni fogjuk, hogy Isten nagyobb jóra használta. Ez a hit. Ez jelenti azt, hogy bízom Istenben, az Ő tejességében. Ez a szent hit. Nem emberi hit, nem az én hitem, hanem szent hit, Isten hite. Isten hűséges!

Ima a Szent Szellemben. Ez a két pont igazán nagyon közel állnak egymáshoz, kapcsolódnak. Van olyan hit, és van olyan ima, ami kevesebb, mint amit Isten akar a számomra. Hamisítvány. Isten nagyobb, mint mi. Isten nagyobbat végez, mint amit látunk. Amikor szenvedünk, azt Isten használja. Sokszor látjuk, hogy Isten mit tesz, hogyan használja, még itt a Földön látni fogjuk, de nagyon sokat közülük nem fogunk látni, egészen addig, amíg a mennybe nem jutunk. Nem azért vagyunk itt a Földön, hogy Isten azt tegye, amit akarunk, hanem azért vagyunk itt a Földön, hogy Istent megismerjük, és beleszeressünk az Ő akaratába. Mert az az, ami a legjobb nekünk. Ez a tanítványság. E nélkül a hozzáállás nélkül nem tudom követni Istent igazán.

Jézus azt mondja: Ha valaki az Én tanítványom akar lenni, akkor vegye fel a keresztjét és kövessen. Ez azt jelent, hogy meg kell, hogy tagadja magát, meg kell, hogy tagadja a saját terveit, a saját érveléseit, és megtagadja azt, amit látás által tud, és megtagadja az ideiglenes célt, felvegye az örökkévaló célt, betöltekezzen a Szent Szellemmel, és betöltekezzen az Igével. Ez a tanítvány élete, és ez a legnagyszerűbb élet.

Jézus azt mondta Ján 10:10-ben: Azért jöttem, hogy életet, bővelkedő életet adjak nekik. Ez a tanítványság. Ez egy tanítvány élete. Ez a feltámadási élet, amikor elveszítem az életemet a keresztnél. Ez az, amikor bízom Istenben. Odaadom az életem. Feladom a múltamat. „Ó, ez könnyű. Odaadom Istennek. Nagyszerű, én már nem az vagyok! … A jelenemet is adjam oda Neki? Mostmár más terveim vannak. TV-t akartam nézni, focimeccset. … Adjam Neki a jövőmet? Megőrültél?! Odaadjam Neki, és azt tesz az életemmel, amit akar?” Igen. Ez a tanítványság, követni Istent.

Imádkozni a Szent Szellemben. 2Sám 12. – miután Dávid Betsabéval vétkezett. Dávid Isten nagyszerű embere volt, de egy évig annyira távol volt! Annyira sok volt a saját életéből! Egy év. Ebben az egy évben lelepleződött Jézus bevégzett munkája. Ami volt, örökre elmúlt. Isten nem emlékszik. Abban a pillanatban, hogy helyreállt Istennel, eszébe jutott azonnal, hogy kicsoda Isten.

Nagyon sok baj az életébe amiatt a bűn miatt jött. Isten azt mondta, hogy az a gyermek, aki ebből a viszonyból született, meg fog halni. Dávid mit tett? Ez ámulatba ejtő! Dávid hitte, hogy Isten jó. Még akkor is, amikor Isten azt mondta, hogy a gyermek meg fog halni, azt mondta: „Én imádkozni fogok. Még így is imádkozni fogok.” Az egyik részünk azt mondaná: Ha Isten azt mondta, hogy nem, akkor most mit csinálsz? Ő hitt Isten jóságában, és imádkozott. Mi történt mégis? A gyermek meghalt, úgy, ahogy Isten mondta. Amikor imádkozott, böjtölt és sírt, az tényleg igazi ima volt. Az emberek csak néztek Dávidra. „Te jó ég! Mi történik vele?” Aztán meghalt a gyermek, és mit csinált Dávid?

2Sám 12:20 Erre Dávid fölkelt a földről, megmosdott, megkente magát, másik ruhát vett magára, …

Nem vett fel fekete ruhát, nem lett depressziós, és nem lett haragos Istenre. Hanem ment, és: „Van valami étel a házban? Mert éhen halok. Én most enni fogok.” Evett, és az emberek értetlenül kérdezték: „Tessék?! Mi folyik itt? Amíg a gyermek élt, böjtöltél és sírtál, és most hogy meghalt, enni fogsz? Nem vagy dühös? Nem vagy elbátortalanodva?” Dávid azt felelte:

2Sám 12:22 Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, talán könyörül rajtam az ÚR, és életben marad a gyermek.

Alávetette magát Istennek az imájában. Ez a kulcs a Szellemmel való imádkozáshoz, hogy megadom Istennek, hogy megtegye, amit akar. Mert nagyon sok mindent megtehetek, és nagyon sok mindent ráerőltethetek Istenre, aztán amikor Isten nem teszi, akkor lehetek mérges, dühös. Ez nem a Szellemben való ima. Ez nem olyan ima, amiben alá vagyok vetve Istennek. Ez az én imám, nem a Szent Szellem imája. Ez az, hogy én megmondom Istennek, hogy hogyan van, és amikor Ő másként gondolja, akkor dühös vagyok.

Dávid azt mondta: „Én csak Istenben bíztam. Ő kegyelmes, de ugyanakkor szuverén. Amikor Ő úgy döntött, hogy elveszi, akkor azt mondtam, hogy dicsőség Neki, mert Ő tudja, hogy mit csinál. Én is tudom, hogy amikor ennek az életnek vége, akkor majd Hozzá megyek, és látni fogom Őt. Mert Isten tudja, mit csinál. Lehet, hogy ennek a gyermeknek az élete szörnyű lett volna. Nem tudom, de Isten tudja, és az Ő kezébe teszem.” Ez a hitbeli hozzáállás.

Zsolt 34:10 akik keresik Istent, azok nem nélkülöznek. Imádkozhatok is, kérhetem Istent. Ha nem válaszol az imámra úgy, ahogy én szeretném, akkor tudom, hogy semmi jóban nem szenvedek hiányt, mert Ő azt teszi, ami nekem a legjobb.

Az imáinkban könnyű csak felsorolni a dolgokat, könnyű sok mindent elsorolni, csak beszélni és beszélni. Persze fontos imádkozni. Minden héten van ima-összejövetelünk, ahol nagyon sok imakérés van, és Istenhez beszélünk.

P. Schallernek nagyszerű imaélete van. Teréz anyáról van egy története, ami szeret elmondani. Amikor az USA-ban interjút készítettek vele, az imáról kérdezték.

– Te mit mondasz Istennek?”

– Én nem beszélek, hanem csak hallgatok. – válaszolta.

– És Ő mit mond neked?

– Ő nem beszél, csak hallgat.

Képzelheted a riportert! „Most miről beszélsz? Egymással hallgattok?” Persze nyilván, amiről ő beszélt, az mélyebb.

Az imánkban közösség van Istennel, és jól érezzük magunkat egymással. A mély mélyet hív elő. Amikor alávetem magam Istennek az imában, amikor megadom magam, akkor igazából a közösség Vele az elsőszámú ok, amiért imádkozom. Megyek Istenhez nagyon sok mindennel, amit mondhatnék, de igazából készen állok arra, hogy Isten szóljon hozzám.

Az imáim nagy része történhet a Szent Szellemen kívül. Ne legyünk túl tudatosak az imáink felől, hogy a Szent Szellemmel van-e, vagy sem, hanem a kulcs az az, hogy hogyan vetem magam alá Istennek az imában. Odaadjuk-e ezeket Istennek igazán, és azt mondjuk-e: „Te válaszolj, ahogy szeretnél. Nekem megvannak a magam vágyai és tervei, de a Te akaratod számít!”?

Természetileg nem így gondolkodunk. Mindig van valami, amivel el akarunk jutni valahova. Odamegyünk Istenhez, és csak beszélni akarunk. Várjunk azonban egy picit! Istenhez megyünk. Isten jelenlétébe megyünk.

Lehetünk, hogy természetileg megyünk. Mint amikor ott vagyunk egy csapatban, és az egyik, amit akarunk csinálni: „Most odamegyek a vezetőhöz, és elmondom neki, mert van egy jó tervem. Nekem vannak jó ötleteim, úgyhogy megmondom neki, hogy mit kéne csinálnunk.” Természetileg így gondolkodunk. A másik gondolkodásmód az, hogy odamegyünk, és azt mondjuk: „Te mit akarsz, hogy mit tegyek? Gondolkodtam ezen, nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e, de igazából te mit gondolsz? Van valami, amit te szeretnél, hogy tegyek? Van valami a te szíveden? Mit akarsz te?”

Ugyanígy mehetünk Istenhez is. „Istenem, van nagyon sok ötletem, de Te mit akarsz? Nekem megvan a saját akaratom, én tudom, hogy mit akarok, de Te mit akarsz?” Persze, imádkozhatunk így: „Istenem, gyógyítsd meg ezt az embert. … Áldd meg azt a misszionáriust. … Gondoskodj erről a családról! … Te adj munkát annak az embernek!…”; de van az imaéletünknek mélysége, amire Isten elhívott.

Lehet, hogy amint Isten jelenlétébe megyünk, valamit beviszünk. Ez kihívás az én életemben is, hogy megvannak a magam elképzelései. Nemrég vettem egy autót. Az autópiac egy őrület, annyi autó van! Vannak szörnyű autók, és vannak szörnyű eladók, de nagyon jól néz ki az autójuk… Most azt sem tudom, hogy jó autót vettem-e. Tudom, hogy sokat imádkoztam érte, és hiszem, hogy Isten vezetett.

Istenhez mentem: „Meg kéne vennem ezt az autót. Szeretném tudni, hogy ez a Te akaratod-e.” Akkor volt egy csata bennem: „Én annyi kocsit megnéztem! Már belefáradtam. Istenem, ez a Te akaratod, ugye?” Igazából imádkoztam. Tudom, Isten jelenléte velem volt, közösségünk volt. „Ez egy igen. Rendben, akkor megveszem az autót.” Utána ráébredtem, hogy amint imádkoztam, igazából nem vártam Istenre, csak megvolt Isten jelenléte. Aztán azon gondolkodtam: „Most tényleg igent mondott? Nem is vártam Rá. Annyira fáradt vagyok. Nem is néztem tovább autót, mert ez lesz az autóm.”

Remélem, hogy az Úrtól van, de nem akartam már tovább várni. Nem akartam, hogy megvan Isten jelenléte, és egyszercsak megmutatja, hogy ez csak az én szívem. 🙂 „Jó! Akkor megveszem az autót!” Úgyhogy igazából nem tudom. Felismerem-e a szívemben, hogy az én akaratom Isten akarata-e? Azt is tudom viszont, hogy Isten annyira hűséges, és minden imát, amit imádkoztam, azt Ő vezette. Hiszem, hogy Ő vezetett minket ehhez az autóhoz.

Nem akarok szubjektív lenni az imaéletemmel kapcsolatban. Tudjuk, hogy sokszor így imádkozunk Istenhez: „Uram, Neked adom ezt. Megáldod, ugye?” Így is imádkozhatunk. Ez a hústestünk csatája.

Isten azt mondja: „Imádkozz alávetettséggel! Azzal a hozzáállással imádkozz: Ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg! Tedd ezeket az Én kezembe! Az életed az Én kezemben van.” Az imánk a tanítványnak az imája. A tanítvány nem az, aki hozzá lett téve az Úrhoz az életében, hanem olyan ember, aki Istennek adja az életét, aki elengedi a saját terveit, akaratát és vágyait: „Bízhatok Istenben, hogy Ő majd gondoskodik ezekről.”

Nagyon sokszor félhetek: Mi van, ha Isten azt adja, amit Ő akar, ahelyett, hogy azt adná, amit én akarok? Tanítványként is félhetek ettől. Ez könnyű, hiszen emberek vagyunk. Olyanok vagyunk: Őszintén, én kicsit félek Isten akaratától. „Mi van, ha nem azt adod, amit én akarok, hanem azt, amit Te akarsz?” Azt is tudjuk, hogy Isten útja a legjobb. Igazából, amit Ő akar nekem, az sokkal jobb, mint amit én akarok magamnak.

Isten azt mondja: „Amikor imádkozol, akkor imádkozz, és vesd alá magad Nekem. Várj Rám!” Várni az Úrra – témánál vagyunk. 🙂 Nagyon sokszor nem akarok várni az Úrra. „Ha ezt Neked adom, akkor még három hetet azzal töltök, hogy kocsit keresek. Türelmetlen vagyok, én már nem akarok várni. Itt van ez az autó. Ezzel egyetértesz? Jó, akkor megyek is, megveszem.” Isten azt mondja: Várj Rám!

Isten nélkül annyira el vagyunk veszve! Annyira könnyű nem hallani Istent, és a saját módunkon imádkozni! Isten azt mondja: „Az imaéletedben menj mélyebbre Velem. Tényleg gyere Hozzám, és vesd alá magad! Add meg magad! Tényleg imádkozz!” Dávid imája ilyen volt: „Istenem, tedd meg ezt! Viszont tudom, hogy szuverén vagy, és tudom, hogy olyan módon válaszolsz, amilyen módon akarsz.”

Ha Dávid nem engedi el, le lett volna sújtva, dühös lett volna, és azt mondja: „Most akkor ezt tetted! Én kijelentettem a Te ígéreteidet, annyira sokszor imádkoztam, és Te nem válaszoltál. Annyira dühös vagyok! Mi a baj velem? Miért nem teszed meg? Annyira szörnyű bűnös vagyok? Abba kéne hagynom, hogy Téged követlek? Hibáztál! Vagy én hibáztam? Csináltam valami rosszat?”

Isten azt mondja: „Nem. Én szuverén vagyok. Bízz Bennem. Imádkozz! Imádkozz, de add fel! Azzal a gondolattal gyere: Ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg!” Túl gyakran olyan az imánk: Istenem, én ezt akarom!

„A Te akaratod legyen meg!” – ez csodálatos. Isten szeretné hallani, hogy mi van a szívünkön. Azt gondolom, hogy még ebben az imában is – 2Sám 12. – Isten ott volt, mert Isten nem leli örömét a halálban. Ő szereti az életet. Úgyhogy amikor imádkozott Dávid, hitt az Úrnak az életért, de Istennek a szuverenitásában más terve volt, és az nem tette tönkre Dávid életét. Mert Dávid feladta magát Isten akaratának.

Úgyhogy imádkozzunk! Még akkor is, amikor ezen gondolkodtam, azt mondtam: „Nem vagyok kész. Az elmúlt hét őrület volt. Uram, én nem akarom ezt az órát tanítani. Majd én megmondom, hogy kinek kéne most tanítani. Én nem vagyok kész.” Az Úr azt mondja: „Ez a te akaratod, de az Én akaratom legyen. Én azt akarom, hogy te tanítsd.” Valahogy hallottam az Úr hangját, azt mondtam: „Rendben, akkor megcsinálom. Nem akarom, de Te megcsinálod. Jó, akkor én elérhető vagyok, rendelkezésedre állok.” Ez számomra csoda.

Ez annyira szent téma, és nagyon fontos az életünknek, hogy feladjuk Istennek magunkat, és felépüljünk a legszentebb hitben. Isten annyira sokkal nagyobb, mint mi. Nem mi irányítunk. A mi terveink, és mi útjaink…? Isten tudja, mit csinál. Lehet teher az embereken, amikor az imáik nincsenek megválaszolva, vagy nemnek tűnik a válasz, vagy sok idő telik el. Az nagyon egészségtelen. Mert mi nem tudjuk, hogy Isten mit csinál. Tudjuk, hogy hallja az imáinkat.

Ha nem Isten akarata, nem számít, hogy hányszor kérem, nem számít, hogy mennyi hitem van, Isten akkor is nemet fog mondani, mert azt mondja: „Van számodra jobb! Nem számít, hogy mennyire nagy a hited, vagy hányszor imádkozol, van számodra sokkal jobb. Tudsz-e Bennem bízni? Alá tudod-e vetni magad, és el tudod-e fogadni azt, amit Én készítettem? Nekem tudod-e adni a múltadat, a jelenedet és a jövődet is? Ebben a dolgokban is tudsz-e Bennem bízni? Tudsz-e hinni Nekem? Tudod-e igazán hinni mindazt, ami Én vagyok? Én vagyok a szeretet. Én vagyok a szent Isten. Én vagyok a szuverén Isten. Én vagyok minden kegyelem Istene. Féltőn szerető Isten vagyok. … El tudod-e hinni ezt? Tudsz-e bízni Bennem? Mert Nálam megvan mindaz, ami neked a legjobb.” Erre lettünk elhívva.

Mindez azt jelenti, hogy tudom, hihetek Istennek jobban, mint amikor a körülményeim vagy a látás mást mond. Tényleg hihetek Neki igazán, amikor azt adja, amit nem akarok. Hihetem, hogy az Ő akarata lesz meg. Hihetem, hogy az, amit Ő hoz az életembe, az a legjobb. Még akkor is, ha ez nem az, amit én szeretnék, akkor is meg tudom ragadni, és tudom Őt követni, és bízhatok Benne. Ennyi! Erre lettem elhívva.

Ámen.

Kategória: Egyéb