Nagyon egyszerű az üzenetünk ma. Ijesztő dologgal kezdeném, aztán remélem, jobb lesz. Jób 1-ben Isten és Sátán beszélnek egymással, Sátánnak van mondanivalója Jóbbal kapcsolatban, aki bízik Istenben, és igaz ember. Azt mondja Istennek:
Jób 1:11 De bocsássad csak rá a kezedet, sújts le vele mindarra, ami az övé, vajon akkor – Jób – nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?!
Keresztényként neked van személyes ellenséged a hitedben. Sátán személyesen rossz néven veszi, hogy kifejezed a hitedet, hogy komolyan veszed Isten Igéjét. Személyes sértésnek tekinti azt, ha te örvendezel a hitedben és az Úrban, az Úrral való kapcsolatodban, és mindent szeretne megtenni azért, hogy ezt leállítsa.
Olvassunk el még egy írásrészt! Eszter könyvében látjuk Hámánt, a zsidók ellenségét, aki jó kép arra, ahogy Sátán gyűlöli a hívőket személyenként.
Eszt 5:10-13 Hámán azonban megtartóztatta magát, és hazament, üzent, és magához hívatta barátait meg a feleségét, Zerest. És elbeszélte nekik gazdagságának dicsőségét, fiainak sokaságát és mindazt, amivel kitüntette őt a király, továbbá hogy följebb emelte őt a fejedelmeknél és a király szolgáinál. Majd azt mondta Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királlyal együtt a lakomára, amelyet készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghívott a királlyal együtt. De mindez – itt jössz te Sátán világába – semmit sem ér nekem, amíg látom, hogy a zsidó Mordokaj a király kapujában ül.
Micsoda gondolat! Mondhatnánk neki: „Hámán, annyi mindenen örülhetsz, annyi minden van, ami jól megy az életedben: a feleséged, a fiaid, a gazdagságod, a méltóságod, ahova a király emelt téged, mindenki tisztel téged. Ugyan, mi az neked, hogy Mordokaj nem tisztel? Ugyan mit jelent az neked? Miért zavar ez téged?” Zavarja! Olyan, mint a légy a kenetben, mintha valaki beleköpött volna levesébe. Ilyen vagy te Sátánnak. Mint egy töves a lábujja körme alatt: pici, de kibírhatatlan.
Miért zavarja ennyire Mordokaj Hámánt? A válasz a büszkeség. Hámánnak ez egy büszkeség-kérdés. A dolognak teljesen rendben kell lennie. Pontosan úgy kell lennie, ahogy kell lennie. Ha kicsit nem úgy van, akkor az elfogadhatatlan. Ha van 1% hiba, a 100% elfogadhatatlan. Neki ez büszkeség-kérdés volt. Figyelj, ugyanígy van Sátán veled! Ef 2:2 ő e világ fejedelme, ura. Azt mondhatná valaki neki: „Miért dühöngesz egy egyszerű hívőn? Mit számítanak ők neked?” A válasz a büszkeség. Te azért zavarod őt, mert ez a büszkeségéről szól.
Zak 3:1 Azután megmutatta nekem Jósuát, a főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, és a Sátánt, aki a jobbja felől állt, hogy vádolja őt.
Amikor hibázol – mert ebben a történetben Jósuán, a főpapon piszkos ruha volt, ami elfogadhatatlan volt egy főpaptól, így nem állhatott Isten elé –, Sátán ott van, és vádol téged Isten előtt. Garantáltan! Meg vagy támadva Őelőtte. A jó hír, hogy 1Ján 2:1 van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az Igaz. Ez a jó hír. Ha hívő vagy, akkor van védőügyvéded. Ha nem, akkor egy értelemben Sátán vádjai ragadnak. Ha nem vagy hívő Jézusban, szükséged van Őrá. Mert Nélküle joggal lehetne vádolni téged. Csak Ő tisztít meg minket a bűneinkből.
Ahogy megnézzük ezt a három történetet – Jóbé, Jósua főpapé, Mordokajé –, látjuk, hogy Sátán mennyire gyűlöli a hívőt, és mennyire támadja. Azért ez lehet ijesztő! Vannak hívők, akik emiatt félelemben élik az életüket. Olyan, mintha megtudnád, hogy egy vadállat vadászik rád. Gondolj bele, milyen lenne, ha most azt mondanám: Senki ne essen pánikba, de valaki elhozta a kedvenc halálos korallkígyóját, és most küldött egy üzenetet a telefonomra, hogy csak szól, nem találja, kiszabadult, valahol itt van a teremben. Ülnél-e továbbra is ugyanolyan békésen? Nem! Mindnyájan felkapnánk a lábunkat, és néznénk a padlót, keresnénk a lyukakban, és valószínűleg valaki hívná azonnal a kígyóirtókat. Persze! Ha erről lenne szó.
Azt olvassuk pl. Jel 12:9-ben, hogy Sátán az ősi kígyó. Ő a mi ellenségünk. „Hogy üljek nyugodtan, ha tudom, hogy ő vadászik rám? Valaki segítsen!” Lehet félelmem emiatt. Hogyan érhet ő el minket? Hogyan ragadhat meg minket?
Mostanság emlegettem ezt többször, hogy csak az alázat lehet közösségben az alázattal. A mi Istenünk alázatos. A büszkeségem, az önzésem, az arroganciám, az ambícióm hogyan lehetne közösségben Istennel, ha Ő alázatos? Nem értenék semmit, amit mond, és habár Ő ért mindent, amit mondok, mégsem tud egyet érteni velem. Nem lehet közösségünk.
Azt gondolom, hogy így van biztonságunk Sátántól. Következzen egy illusztráció egy közkedvelt rajzfilmsorozatból. Az egyik epizódban a kutya meg van láncolva, és a gaz macska „bánatosan” azt mondja neki: Ó, meg vagy láncolva! A kutya szomorúan bólogat. A macska rángatja a láncot, és „sajnálkozva” mutatja, hogy nem lehet eltépni. Aztán próbálja letépni a házról, de a kutya is megerősíti, hogy ő is próbálta már, de nem ment. Akkor a macska kiméri a láncot, tesz még három nagy lépést, és onnan visszahajolva fejbe vágja a kutyát. Mire a kutya vetődik, és csattognak a fogai néhány centire a macskától, de nem tudja elérni. Akkor persze a macska elővesz egy baseball ütőt…
Itt a kérdés: Milyen messzire kell lennem egy megveszekedett állattól, hogy biztonságban legyek, attól a veszett állattól, akit Sátánnak hívunk, hogy biztonságban legyek? A válasz az, hogy a lánc hosszán kívül. Nem kell nagyon messze lennem. Nem azt mondom, hogy játszadozzunk Sátánnal, félreértés ne essen! Nem azt mondom, hogy játsszunk a bűnnel. Nem azt mondom, hogy szórakozzunk a régi bűnös természetünkkel. Egyszerűen csak azt mondom, ha egyetlen centire kívül vagyok azon, amit ő el tud érni, akkor biztonságban vagyok. Nem kell messzebb lennem. Egy centire ugyanolyan biztonságban vagyok, mintha nagyon messze lennék. Annyi, hogy a lánc rövidebb. Ilyen egyszerű.
Miért mondom ezt? Mert megvan a szívünkben ez, küzdünk ezzel, hogy a világ annyira gonosz. Igen, de nem ez a nagy kérdés. Az a nagy kérdés, hogy kívül vagy-e a lánc hosszán. „Annyi ellenségem van!” Rendben, elhiszem – lehet az üzleti életben, lehet a szomszédjaid között, ne adj Isten, a családodban, értem –, de itt a kérdés: Kívül vagy-e a lánc hosszán? Vagy egyszerűen csak ez a gondolat, olvasok Jósuáról, Jóbról, Nóé bukásáról, arról, ahogy Péter megtagadta Jézust, és azt mondom: „Te jó ég! Mit tehetek ennyi gyűlölettel szemben?” Itt ez az egyszerű üzenet: nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy kívül vagy-e lánc hosszán.
És itt a kérdés: Mi a lánc hossza Sátán számára? Meddig tud elmenni? A válasz az: Minden ellenségünk esetében, legyen az a világ, legyen az Sátán, legyen az a régi bűnös természetünk, a lánc hossza az ő természete; Sátánnak a büszkesége, az ő önzése, az ő gyűlölete. Amikor azt mondja: „Neked kell magaddal törődni, Isten úgysem törődik veled. Senki más nem fog veled törődni. Isten nem fog törődni veled. Neked kell! Keresd a magad érdekét!” Ez a lánca hossza.
Ezért mondja azt nekünk a 133. zsoltár, hogy amikor egység van, akkor abban áldás van. Miért? Azért, mert az egység kívül van lánc hosszán. Sátán nem tud eljönni oda. Mert ő nem tudja alávetni magát senkinek, ő nem tud elfogadni senkitől. Az egység kívül van az ő lánca hosszán. Ezért van, hogy az alázat védelem a számomra Sátán harapása, marása ellen. Mert ő nem tud alázatos lenni, nem tud oda kijönni. Az kívül van a lánc hosszán.
Ezért van, hogy az önzetlenség, a szeretet biztonság az életünkben. Mert nem képes megmarni engem, amíg ebben vagyok. Mert nem tud kijönni oda, a lánc nem engedi tovább. Az ő természete mindig ugyanaz marad. Ha te szeretetben, alázatban, hitben, Isten felé bizalomban vagy, éled az életed a Szellemben, akkor ő nem tud mit csinálni. Mert a lánc nem engedi tovább. Oda ő nem tud elmenni. Képtelen.
Arra van szüksége, hogy találjon valamit, ami belóg. Ami belóg oda, hogy meg tudja ragadni, hogy aztán annál fogva be tudjon cibálni engem oda. Ezért van, hogy azt mondjuk: Nem játszunk a bűnnel. Pál azt mondta: Lerontani mindent, amit Sátán rakott az életünkbe!
2Kor 10:5-6 Leromboljuk az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak, és készen állunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek.
Hogyan beszélt Pál hozzájuk? Kemény volt velük, amikor ezt mondta? Lehetne erre azt mondani: „Igen. Hiszen Pál azt mondta, hogy mindent, ami Isten ellen van a szívedben, azt rombold le. Amikor engedelmes vagy, akkor büntess meg minden engedetlenséget, ami jön a szívedbe! Amikor engedelmes vagy Istennek, akkor készen vagy, hogy bánj mindennel. Nem akarok visszamenni oda!” Egy értelemben kemény volt, igen, de miről beszélt?
Erről beszélt: Ha itt ez a veszett vadállat, akkor nem fogok nyugodtan nyúlkálni felé: „Na, jó! Látom nagyon éhes vagy, úgyhogy odaadom neked ezt. Leharaphatod.” Ki olyan ostoba, hogy ezt mondja? „Szegény cápa olyan éhesnek látszik! Bedugom a karom.” Nyilván nem! Erről beszél Pál.
Ezért beszélünk a bűnről. Ezért beszélünk a büszkeségről a szívünkben. Ezért beszélt Jézus arról: Nem is csak az a kérdés, hogy mit csinálsz meg, hanem az, amire gondoltál a szívedben! Azt mondanám arra: „Te jó ég! Jézus, ez nagyon kemény! Ez túl kemény! Ez túl sok! Ezt ki tudja megtenni? Ki képes erre?” Pál kérdezi is egy ponton az Újszövetségben: Ezekre kicsoda alkalmas? Egy értelemben mondhatjuk ezt: Erre ki alkalmas? Ez a védelmemre van. Ez arra van, hogy megóvjon engem. Ez arra van, hogy ne tegyem vissza a lábamat arra a területre.
Miről beszélünk? Isten életéről az életünkben. Szeretetről, a hitről, az alázatról, a szelídségről, a mértékletességről, Isten öröméről a szívünkben. Ahova nem nyúlhat Sátán. Mert az ő lánca mindenképpen rövidebb annál. Ő nem ismeri azt, nincs meg neki. Az egyetlen hiba, ami történhet, hogy visszatéblábolok arra a területre.
Emlékszel a történetre az illusztrációban? A macska elmegy egy darabig, aztán vissza, és megint szórakozik a buldoggal. Mit csinált időközben a kutya? Eltörölte a csíkot, amit a macska húzott, aztán kicsit visszább ment a házához, oda húzta fel a csíkot, és lefeküdt. Jött a macska, látta a vonalat, előtte megállt, fejbe vágta a kutyát… Ez az, amit Sátán szeretne mondani nekünk: „Jöhetsz közelebb! Ez még belefér. Ó, ez rendben van! Ha egyvalakit utálsz, az nem baj. Ha csak egynek nem bocsátasz meg, az is rendben van. Rendben van, rendben van…”
Mi erre a világra lettünk alkotva újjászületve. Erre a másik világra. Arra, amit ő nem érhet el. Amikor a Bibliám beszél nekem a bűnről, az életről Krisztusban, akkor nem keménykedik velem Isten, hanem azt mondja nekem: „Ez az élet a tiéd. Ez a terület a tiéd. A láncon belüli területen, Sátán természetén belüli területen nincs neked semmi. Abból nem nyersz semmit. Azzal nem érsz semmit.” Ő így beszél velünk erről.
Ef 6:14-18-ig végigmegy a fegyverzetünkön. Ott mindegyik: az üdvösség, az igazság, a hit, az evangélium… mindezek a mieink ezen a területen kívül, és ott őrzik a szívemet. Ha hordozom ezeket, akkor semmi nem lóg be arra a területre. Ezeket csak a Szellem által tudom hordani.
Hámán azt tervezi, hogy meg fogja gyilkolni az összes zsidót, mert az, hogy Mordokajt megölje, neki nem elég. Sátán vádolja Jósuát, Pétert, amikor elbukik. Isten nem retten meg, mert Ő tudja, hogy kik vagyunk, hogy az Övéi vagyunk, és hogy Őnála van a mi biztonságunk. Tudja, hogy mit fog mondani Péternek. „Péter! Miért hagytál el Engem? Miért mentél be újra oda? Mennyire problémás vagy!” Nem azt mondta! Hanem azt mondta: „Szeretsz Engem? Tápláld a juhaimat! … Szeretsz Engem? Tápláld a juhaimat! …” Nem változott a kapcsolatuk. Azt mondta neki Jézus: „Péter! – és Péteren ott vannak a „harapásnyomok” –, ugyanaz a kapcsolatunk. Szeretlek téged!”
Zsolt 23:5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal. Csordultig van a poharam.
Isten azt mondja a hívőnek
– Gyere, ülj le itt Velem! Gyere, legyünk közösségben a világban!
– Na, de Uram! Sátán itt liheg a nyakamba. Szinte érzem! Uram, biztos, hogy itt kéne együtt vacsoráznunk? Biztos, hogy ezen a helyen kéne közösségben lennünk? – feleli a hívő.
– Ne aggódj ezen! Én itt vagyok. Hidd el Nekem, hogy nem vezetnélek olyan helyre, ahol ő elkaphatna téged! Bízz Bennem! Számíts Rám!
– Hát, nem tudom, Uram. Én nem az ellenségem jelenlétében szeretnék ünnepelni. Ha lehetne, előbb irtsd ki az Ellenségem, és majd utána ünneplek, jó? Itt liheg!
– Rendben! Ha akarsz, várhatsz ezzel a mennyig, és majd ott leszünk közösségben! Vagy leülhetsz az asztalomhoz itt, ebben a világban, és már élvezheted a nyugalmamat és az örömömet, és azt, hogy betölt téged az, amit adok neked. Ne aggódj azon, hogy nagy hangja van, de van egy lánca is. Nem tud kijönni a saját természetéből. Ő mindenképpen gyűlölködő marad, ő mindenképpen haragban marad, ő mindenképpen gyanakszik. Mindenképpen! Ő nem változik, és az ő területe nem a te területed.
Aztán odamegyek valakihez, adok neki egy szórólapot – mit csináltam ezzel? Adtam egy pofont neki. Nem ezért csinálom, de mégis ezt teszem, hogy adok neki egyet. Idegesíti és zavarja, és még hangosabban ugat, de attól még nem kell belépnem. Amikor adok a felajánlásba – mit csinálok ezzel? Adok neki megint egyet. Vagy megosztok egy bizonyságot, vagy meghallgatok egy bizonyságot, és örvendezem benne a szívemben. Ezzel mit csinálok? Adok neki egy pofont. Nem ez a célom, de ettől még valós, hogy Sátánnak egy állandó bosszantás vagyunk.
Persze, hogy ugatni fog! Persze, hogy üvölteni fog! Persze, hogy haragudni fog! Persze, hogy támadni fog téged személyesen, és meg fogja próbálni elvenni az örömödet, a szabadságodat, az életedet. Megpróbálja majd elvenni a Szellem minden gyümölcsét az életedből. Naná! Mi a mi válaszunk? A mi válaszunk az, hogy azon a területen maradok, Isten területén, szeretetben, hitben, életben, az Ő életében, és aztán biztonságban vagyok.
Ámen.