A közbenjáró bátorsága

2011 október 23. vasárnap  10:30

P. Shane

2Móz 3-ban, ahogy nemrég olvastam az alábbi verset, felnyitotta a szememet Isten természetéről és az Ő gondolatairól mifelénk. Nagyon megáldott engem, remélem téged is meg fog.

2Móz 3:15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.

Kicsoda Ábrahám, kicsoda Izsák és kicsoda Jákob?  Néha ránézünk Isten emberére a Bibliában és a hatalmas, erőteljes emberét látjuk Istennek. Kicsit olyan, mintha felette állna annak, amik és akik mi vagyunk. A valóság az, hogy ők teljesen olyanok, mint mi. Ők ugyanolyan bűnös emberek voltak.

Amikor Ábrahámra gondolunk, csodás, nagyszerű embere volt Istennek? Amikor elment Egyiptomba, azt mondta a feleségének: kérlek, tegyél úgy, mintha a testvérem lennél, hogy megmentsd a bőrömet. Hű, micsoda embere Istennek! 🙁 Nemcsak egyszer, hanem mégegyszer megtette. Aztán az ő fia, Izsák is tanult ebből, ő is bűnös ember volt. Aztán gondolunk Jákobra. Jákob trükközött. Neki volt Isten felé egy szíve, de azt gondolta, hogy be kell csapnia az embereket, hogy minden dolog az övé lehessen. Nem ismerte, hogy Isten a minden kegyelem Istene.

Ezek az emberek olyanok, mint mi is vagyunk. Ha megnézed az életük mélypontját, az megváltoztatta Isten gondolatait feléjük? Amikor ők az életük legmélyebb pontján voltak, akkor Isten nem azt mondja: Én csak akkor ismerem és szeretem őket, amikor a csúcsponton vannak. Engem az áld meg, hogy ezek az emberek olyanok voltak, mint mi vagyunk.

Dávid, Isten nagy embere, házasságtörésbe keveredett, Mózes gyilkos volt és Sámsonnak is gondjai voltak a nőkkel. Mindegyikük szégyenteljes bűnöket követett el. A csodálatos dolog az, hogy ezek miatt Isten nem változtatta meg a gondolkodását feléjük.

A bevégzett munka miatt Isten természete nem változik. Azt mondja: „Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Ez az Én nevem mindörökké.” Ő a nevét hozzákapcsolta ezekhez a bűnös emberekhez. Örökre. Ő nagyon büszke erre, hogy Önmagát Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nevezheti.

Mi is mindannyian bűnösök vagyunk, és mi is mindannyian elbukunk. Néha ez nagyon szégyenteljes. Mégis Zsid 2:11 Isten nem szégyell minket az Ő atyafiainak hívni. Még akkor sem, ha mindenki más talán elhagyna bennünket. Lehet, hogy még az is szégyenletes lenne, hogy egyáltalán ismernek bennünket. Isten nem szégyelli.

Jézus a bűnösök barátjának nevezte Magát. Ez Őfelé igazán sértés lett volna, így akarták Őt sértegetni, de Ő átölelte ezt a nevet, amit adtak Neki. Ez Isten természete, ez Isten jelleme, hogy Ő szereti a bűnöst. Ő szeret bennünket egészen végig, Ján 13:1. Még a legmélyebb pontjainkon is. Ő nem szégyell bennünket az Ő gyermekeinek nevezni. Zsid 11:16 nem szégyelli Magát a mi Istenünknek nevezni.

1980-as években volt egy evangélista, aki botrányos bűnbe keveredett: drogok, kapcsolat egy prostituálttal. Nagyon szégyenteljes volt. Aztán pénzt is csalt. Végül börtönbe került, és ott egyedül maradt. Pál apostol is börtönbe került, de ő nem azért, mert elkövetett valami bűnt. Azt mondta Pál: mindannyian elhagytak engem, de mindennek ellenére Isten mellém állt, az Úr velem volt. Ez Isten természete, jelleme. Az egyetlen személy, aki meglátogatta ezt az evangélistát a börtönben, az Billy Graham volt. Ő Istennek a természetét képviselte.

Ahogyan mondja Isten Zsid 13:5-ben: „Soha nem távozom el Tőled. Soha nem hagylak el téged.” Ez hatalmas bátorítás nekünk, hogy tudhatjuk: Isten soha nem fog minket megtagadni. Még akkor sem, ha mi hitetlenkedünk – 1Tim 2:13 –, Ő hű marad, Önmagát meg nem tagadja. Ő a nevét összekapcsolta velünk örökre. Ő a bűnösök barátja. Ez ámulatos!

Mi bűnösök vagyunk, de Isten nem szégyell bennünket, de Isten nem szégyell bennünket az Ő atyafiainak hívni. Még amikor az életünk legmélyebb pontján vagyunk, az Ő természete akkor sem változik felénk. Ezért imádjuk Őt. Amikor ismerjük, hogy Isten ilyen, az megváltoztat bennünket. Ez ad nekünk imádó szívet. Hálásak vagyunk ezért, hogy Ő nem szégyell bennünket.

P. Kende

Szeressük Magyarországot! c. alkalom tegnap nagyon bátorító volt. Isten szolgált felénk azzal kapcsolatban, hogy mennyire megvan mindenünk ahhoz, hogy Őt képviseljük ebben a világban. Te, ahogy vagy – ha az Övé vagy, ha hívő vagy Jézus Krisztusban –, akkor nagyon is képesítve vagy arra, hogy képviseld Őt ebben a világban.

A gyülekezetalapításról beszéltünk. Az imánk, a szívünk az, hogy lássunk Magyarországon új gyülekezeteket megalapozódni. Imádkozunk három új gyülekezetért. Imádkozz ezért velünk!

Luk 11:1  És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait.

Válaszként erre Jézus tanítja őket imádkozni, és tanít bennünket imádkozni. Elmondja a Miatyánkot. Elmondja: így imádkozzatok. Mennyire jók vagyunk abban, hogy mindent félreértsünk?! Az Úr tanított minket imádkozni. Azt mondja, hogy így kell, és elmondja, mi van a szívében és hogyan imádkozunk. Mi mit csinálunk? Csinálunk belőle egy versikét: Mi Atyánk, Ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved…; és azt hisszük, hogy ez az imádkozás. Ez annyira vicces lenne, ha nem lenne olyan szomorú.

Ez nem egy versike. Ez nem egy leírt szöveg, amit ismételgetve valamit teszel, ami tetszik Istennek. Az egy másik vallás. A mi hitünk nem a mantráknak a hite, nem a varázsszavaknak a hite, nem valamilyen üres ismételgetésnek a hite, hanem valami sokkal mélyebb, valósabb, igazibb és személyesebb. Mi valami másról beszélünk.

Tanította őket imádkozni. Nagyon hálásak vagyunk Jézusnak azért, hogy imádkozik értünk.

Zsid 7:25  ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.

Jézus mindig esedezik értünk. A hívőt mindig képviseli az Atya előtt. Lehet, hogy éppen nem imádkozik érted senki itt a Földön, de az Úr imádkozik érted.

Elbukom, hogyan lehet mégis, hogy Isten szeretettel vár engem? Azért, mert a bukásom és a személyes találkozásunk között Jézus közbeszólt. Ez igazából a közbenjárás. Valaki másnak a hordozása bizonyos ügyben, segíteni neki bejutni. Protekció :-). Nem szeretjük ezt a szót, de egy értelemben mégis. Jézus képvisel minket az Atyánál.

A bukásom és az Atyával való szeretetteli találkozásom között ott van az, hogy Jézus azt mondja az Atyának: az Én vérem megfizetett az Ő bukásáért. A kereszt elintézte a dolgot. Úgyhogy én, a hívő örömmel jöhetek az Atyához. Ő szeretettel vár engem, elfogad engem, és nem kell a teljesítményem felől aggódnom, hanem van egy kapcsolatunk. Azt mondja Jézus: így imádkozzatok, ebben a kapcsolatban imádkozzatok.

Ha megnézzük Luk 11-ben az imát, akkor ott valami nagyszerűt látunk. Személyest, kérést, hálaadást, örömet, vágyat a Vele való közösségre. Többet, mint egy mondóka. Valami élőt. Erre éhezünk igazán mind, mindenben.

Ámós 7:1-2  Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten; Ímé, teremte sáskát a sarjúfakadás kezdetén, és ímé sarjú vala a királyi kaszálás után! És lőn, hogy amint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?!

Ámósnak van egy látása. Ez jelkép, az aratás után van. A kaszálás után újra el kezd nőni a fű. Aztán jön sáska, szöcske, és megeszi az egészet. Ez jelkép, mert Isten azt mondta: ítélet jön Izraelre a bűnei miatt, és Isten le fogja kaszálni az egészet. Elintézi az egészet. Utána azt látja Ámós, hogy újra kezd nőni, de Isten azt mondja: nem, ez sem marad meg. Ámós imádkozik, és azt mondja: „Uram, kérlek! Ha újra ránk küldesz egy csapást, nem fog megmaradni semmi. Hogyan állhatna Jákób fel, ha Te nem segítesz?”

Ez igazán a példája az imának, ami a szívemen volt. Ámós ilyen módon imádkozott. Sokszor látjuk ezt az Írásban. Mózesnél újra meg újra. 2Mózes 32 Mózes közbeavatkozik, mert nagy szükség van rá. Azért, mert Izrael – aki azt mondta: Istenem, add a törvényt, majd mi megtartjuk – azonnal elbukott, még mielőtt megérkezett volna a törvény. Isten azt mondja: „Állj csak félre kicsit Mózes! Majd most Én elintézem a dolgot, és téged nagy néppé teszlek.”

2Móz 32:11  De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?

Azt mondja egy értelemben – 2Móz 32:11a-t átfogalmazom –, miért gúnyolódnának az Egyiptomiak?

2Móz 32:12b-13a Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről (Jákob) a te szolgáidról

(Róluk beszélt az előbb P. Shane, akik nem voltak túl tökéletesek maguk sem.)

Aztán újra 4Mózes 14-ben. Isten be akarja vinni a népet. Azt mondja a nép: nem tudunk bemenni, nem vagyunk elég erősek. Isten nekik akar adni egy új hazát, szabadságot, gazdagságot, örömöt. Nekik akarja adni, de ők megnézik, és azt mondják: ez túl nagy nekünk, ezt nem tudom megcsinálni, én nem mehetek oda be. Isten megint azt mondja haragjában: ez így nem működik. Megint az ima, Mózes azt mondja az Úrnak:

4Móz 14:17  Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje…

Azt gondolnám, az Úr ereje  nagy hatalom, lesújt a népre és akkor kész. Aztán így folytatja, megmagyarázza, mire gondol, amikor az Úr erejéről beszél:

4Móz 14:17-18a … amiképpen szólottál, mondván: Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket

4Móz 14:17-19a Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint

Mit látunk ezekben a részekben? Zsolt 106:23 így mondta ezt: Mózes beállt a repedésbe. Mózes odaállt és bevállalta, hogy a népért kiáll, és nem engedi, hogy Isten lesújtson rájuk. Ugyanezt látjuk Jeremiásnál, Jer 14:7-ben és sok más helyen. Ugyanezt látjuk az új szövetségben, ugyanezt látjuk a gyülekezetben. Újra meg újra. Ez különleges.

Van néhány dolog, amit szeretném, ha látnánk együtt. Ez a közbenjárás különleges dolog. Nagyon egyedi. Csak szeretném mindannyinkat bátorítani ebben, mert attól tartok, hogy könnyen nézünk valakire, aki elbukott, könnyen nézhetünk valakire, aki gonosz, valakire, aki ellensége a hitünknek, könnyen nézhetünk valakire, aki rosszat tesz velünk, és aztán ima nélkül vagyunk. Ez nagy veszély nekünk, mert nagy keserűségre vezethet a szívünkben, elégedetlenségre, haragra, gyűlöletre, és igazából Istennek nem ez a szíve vágya.

Ha megnézed ezeket, pl. Ámós, a próféta elmondja ebben a pár fejezetben, ahogy prófétál Izrael ellen, hogy milyen nagy bűnei vannak Izraelnek. Izraelben minden jól nézett ki. Akkortájt rendben mentek a dolgok. Anyagilag jól álltak, a király uralkodott, az emberek fizették az adót. Minden rendben ment, de Ámós föláll és azt mondja: az egész rohadt a velejéig.

Ámós elmondja, hogy mennyire rossz minden, mennyire gonosz, mennyire hibás, mennyire üres, mennyire felszínes, és hogy mennyire nem valódi az, amit hitnek neveznek. Mennyire nem mély, amikor imádkoznak és mekkora képmutatás az egész, mennyire jogtalanul bánnak, mennyire igazságtalanok az emberekkel. Elmondja: elfogadjátok a pénzt, a vesztegetést, aztán elfordítjátok a szegénynek az ügyét.

Elmond sok mindent, üres vallásról beszél. „Gyűlölöm a ti komor összegyülekezéseiteket.” – ezt mondja Isten, amikor összejönnek, mert Istennek van egy ünnepe. A zsidó naptárban benne voltak az ünnepek, amiket Isten rendelt. Isten nem gyásznapokat, hanem örömteli ünnepeket rendelt nekik. Aztán összejönnek az örömteli ünnepre, ott ülnek, gubbasztanak, és Isten azt kérdezi: „Mi ez? Hol van ebben az élet? Hol van ebben a hit? Ne nevettess engem!”

Nem látjuk ezt sokszor magunk körül? Az üres vallásosságot? A korrupciót? Aztán azt, hogy a gyengének az ügyét elfordítják? Persze, látjuk ezt! Mit csinálunk vele? „Fujj!” – és ennyi. Ámós nem értett egyet vele. Ámos nem szerette, amit csináltak, sem Jeremiás, sem Mózes, egyikük sem, de mindannyian azt mondták: „Ó, uram, kérlek, tégy csodát értük! Istenem, nekik van a legnagyobb szükségük rá, hogy imádkozzak értük. Nekik van a legnagyobb szükségük rá.”

Márk 2:17 Jézus azt mondta: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, nem az igazakhoz jöttem, hogy kihívjam őket megtérésre, hanem a bűnösökhöz, és a betegeket jöttem meggyógyítani.

Hogy vagyok a kis büszkeségemben? Imádkozom a másikért, aki rendben van. „Az ő élete rendben van, úgyhogy érte imádkozom. Ő jóember, úgyhogy érte imádkozom.” Mi van azonban azzal, aki elbukott? Aki bűnben van, aki mocskos? „Nem piszkolom be magam azzal, hogy érte imádkozzam.” Érted-e, mit mondok? Annyira könnyen és annyira ostobán megvonom az imát és az elkötelezettséget onnan, ahol igazán kéne, és annyira könnyen lehet, hogy elmulasztok valami gyönyörűt. Valami igazán gyönyörűt elmulasztok.

Itt azt látjuk, hogy az imádkozott a leginkább értük, aki a legjobban ismerte a bűnös voltukat, a bűnösségüket. Ez érdekes.

Egy házasságra gondolok. Senki nem ismeri a hülyeségemet annyira, mint a feleségem. Senki nem ismeri a gyengeségedet jobban, mint a férjed. Mit csinálunk vele? „Ó, hát tudom hova kell ütni, ha ütni akarok. Tudom, melyik gombot kell megnyomni, ha ki akarom akasztani.” Sokszor ezt csináljuk.

Isten azt mondja: van egy példa erre az Írásban, hogy az imádkozik értük, aki a legjobban látja a bűnös voltukat. Ez különleges dolog. Hoz egy gyötrődést. Ez érdekes. Hoz egy gyötrelmet. Egészen agóniáról beszélhetünk akár. Amikor Jézus imádkozott a kertben Ésa 53:12, a szeretet, a törődés miatt nem sajnálta az időt, Jézus nem sajnálta a kényelmét. Nem sajnált semmit, hanem ránk figyelt, ránk összpontosított, és benne volt az életünkben. Jézus benne volt az életünkben.

Amikor Nehémiás imádkozott a népéért és Jeruzsálemért, amikor közbenjárt, akkor benne volt, belelépett az ő népe cipőjébe. Nehémiás nem követte el azokat a bűnket, de Neh 1-ben azt mondja: „Vétkeztünk ellened, Uram, mi. Én is benne vagyok.” Ott volt és egy volt ezzel az egésszel. Nincs közbenjárás, ha nincs azonosulás.

Ezék 3:15 Ezékiel elmegy közéjük, leül közéjük, és nézi, ahogy élnek. Gyötrődik a szívében, és azt mondja: „Szeretem őket, ők fontosak nekem. Ők az én népem. Még ha én szabad vagyok is, és ők rabok, ők az én népem.” Aztán ott van közöttük. Ez érdekes.

Lehetséges, hogy valamit oda kell hagynom azért, hogy azonosuljak valakivel. Lehet, hogy valamit nem tudok csinálni azért, hogy a közbenjárásra szánjak időt, hogy törődjek azokkal, akikkel kell. Ésa 53:5. Tudod, mit? Tesszük ezt. Hajlandóak vagyunk elengedni valamit. Aztán az a gyönyörű, amit találunk. Ha odahagyok valamit azért, hogy közbenjárjak őérte, akkor azt találom, hogy habár elengedtem valamit, most együtt vagyunk gazdagok.

2Kor 8:9 így volt Jézussal is. Jézus odahagyta a gazdagságát teérted és értem. Azért, hogy te is gazdag lehess, és hogy Ő is gazdag lehessen a veled való közösségben. Igazán nagyszerű a vége, de nem tetszik az oda vezető út sokszor. Ez annyira különleges.

Tudom, látok egy bukást, látok egy problémát, látok egy gyengeséget, és én lehetnék a leginkább vádló ember az ő életében, mert látom az ő problémáját, de itt döntésem hívőként: mit csinálok vele. Mát 7:2 tudom, hogyha ítélek, az nekem is jelent valamit.

Ma odaálltam az ajtóba, amikor jöttünk befelé. 10 előtt voltunk 2 perccel, és mindenkinek azt mondtam: elkéstél, elkéstél. Aztán valaki végre azt mondta: ha én elkéstem, te is elkéstél. „Igazad van, ez az.” – válaszoltam.

Mát 7:2 amivel ítélek, azzal ítéltetem is. Tudom, hogy így van, de használhatom úgy, hogy látom a gyengeségét, és aztán: „Hahá, érezted? Hatalmam van fölötted!”

A másik lehetőség, hogy közbenjárhatok érted, és Isten előtt azt mondom: Uram, kérlek…! Neki nem kell tudnia, nem érdekes. Így volt Jeremiás, így volt Ézsaiás, Mózes,…, mindenki , aki Istennel látta valaki másnak a gyengeségét, hajlandó volt azonosulni és azt mondta: Uram, kérlek!

Ez volt az egyik dolog, amit mondani akartam.

Van egy másik dolog, ami szintén különleges. Látunk egy elképesztő bátorságot: bátorság az imában! Ez lenyűgöző. Péld 3:7 azt mondja nekünk: tanuljuk meg az Úr félelmét, és hagyjuk el a gonoszt. Hagyjuk el a gonoszt és ismerjük fel, hogy az Úr hatalmas, félelmetes, benne van az életünkben. Azt kérdezném: ha Isten félelmetes, ha az Úr félelme nagy dolog az életemben, akkor hogyan imádkozhatnék bátran? Ez a lényeg. Nagyon szeretjük ezt a verset:

Zsolt 111:10  A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.

Az Úr félelme még nem a bölcsesség, csak a kezdete. Az a kezdete. Onnan indulok. Ez fontos. Igen, félem az Urat, ami azt jelenti, hogy tisztelem Őt. Tudom, hogy hatalmas. Tudom, ha megy valamerre, nem akarok az útjában állni, mert Ő túl hatalmas. Ugyanakkor ez a kezdete a dolognak.

Ha közönségesnek tekintem Őt, ha nem tisztelem Őt, ha jelentéktelennek tartom, ha mulatságosnak tartom csak az egészet, az tönkreteheti az életem. Az a pusztulásomat jelenti, mert nincs Isten félelme az életemben. Ha nem gondolom, hogy Ő tenni fog valamit, hogy Ő kiigazítja a hülyeségemet, ha csak nemtörődöm vagyok, ez ostobaság. Ez elpusztítja az életemet. Így nem élhetek, nyílván. Mégis mit tanulok ennek alapján?

Mit tanulok, ha innen indulok? Azt találom, hogy Ő az én javamra hatalmas. Azt találom, hogy Ő az én javamra erőteljes és dicsőséges. Amikor Mózes azt mondja: mutasd meg a Te erődet; akkor azt is mondja: hadd lássuk, hogy Te tényleg hatalmas vagy a megbocsájtásra, a hosszútűrésre, a könyörületességre. „Hogy mondhatod ezt, Mózes?” Mózes azt mondja: „Úgy, hogy megismertem az Úr félelemét, és aztán továbbmentem. Megmaradt a félelem, megmaradt a tisztelet, megmaradt a csodálat, de ugyanakkor tudom, hogy van egy kapcsolat, és Ő az én javamra hatalmas.”

Ahogy valaki emlegette valamelyik Istentiszteleten. A kislánya azt mondta a játszótéri vita során egy másik gyereknek: az én apukám itt van. 🙂 Mi is így vagyunk.

Tudjuk, hogy Isten hatalmas. Nem vesszük félvállról, nem játszunk vele. Ugyanakkor továbbmegyünk és azt mondjuk: lehetek bátor. Ez csak a mi hitünkben van meg, hogy lehetek bátor.  Más vallásokban fizetség van. Megyek az oltárhoz, a bálványhoz, odarakom az áldozatomat, a paradicsomot, a krumplit, a csirkét, az aranyat,…, valamit odarakok és fizetek. „Kérlek, ne sújts le rám, fizetek.” Vagy a másik: imádkozom egy vallásban, de semmi más nincs benne, csak behódolás, megadás. Semmi más.

Viszont 1Mózes 32:24-25 ott van Jákob Istennel, és az imája elég különleges. Nem olyan, hogy az lesz, amit te akarsz. Az volt az imája, hogy birkóztak Istennel. Isten sem olyan, hogy elmond vagy megmutat valamit, és aztán azt várja, hogy csak nyekkenj, mint egy döglött béka. Isten azt mondja: „Hé, azt hittem, élsz! Azt hittem, az Enyém vagy. Azt hittem, a gyerekem vagy. Azt hittem, van egy kapcsolatunk. Hé, mondj valamit! Felelj valamit! Látsz egy problémát, mit csinálsz vele? Látsz egy bűnt, mit csinálsz vele? Látsz egy bukást, látsz egy hibát, látsz egy visszatérő gyengeséget, egy megkötözöttséget, egy démoni nyomást valakin, mit csinálsz?” Csak nyekkensz egyet? Az egy másik vallás, ahol azt mondják: insallah – majd, ha Allah akarja. Mi nem azok vagyunk. Ez egy másik csapat. Ennek nagyon örülök.

Nagyon örülök, hogy a mi Istenünk így tanít minket, és azt mondja nekünk: mersz bátor lenni? 1Ján 3:18 ha van kapcsolat Istennel, akkor a szívünk bizonyosságban nyugszik. 1Ján 4:17 ugyanez egy másik oldalról. Azt mondja, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához. Bizodalmunk, bátorságunk van az ítélet napjához. Egy nap ott állok Isten előtt és van bizalmam a dolog felől, mert Jézus közbenjár értem.

Van egy bizonyos helyzet az egyházakkal az országunkban. A törvény azt mondja, hogy mi január elsejétől nem vagyunk egyház. Mit csinálunk? Megteszünk mindent, amit tudunk hivatalosan, ami nagyjából egyenlő a nullával. Szerintem imádkozzunk és vegyük komolyan. Kérlek, imádkozz ezért!

1Tim 2:1-2 imádkozzunk azokért, akik tekintéllyel bírnak. Járjunk közben értük és az országunkért. Ne csak magunkért. Azért, mert az országunknak szüksége van hívőkre, mint te meg én. Gyülekezetekre, mint ez, és mint száz másik gyülekezet, akiket lehúznak ezzel a döntéssel. Szükség van életre, léleknyerőkre, prédikátorokra, imádkozó emberekre, akiknek nem gond nap mint nap Istenhez fordulni, és közösségben lenni. Imádkozzunk és vegyük komolyan!

Ámós 7 Ámós imádkozott. Azt mondja: Uram, Isten, légy kegyelmes kérlek!

Ámós 7:3  Megengesztelődék az Úr e dologban: Nem lesz meg! mondá az Úr.

Ámós 7:6  Megengesztelődék az Úr e dologban: Ez sem lészen meg, mondá az Úr Isten!

Ámós két nagy csapást elfordított az országról azzal, hogy közbenjárt, azzal, hogy imádkozott, azzal, hogy bátor volt, azzal, hogy bele mert szólni abba, amibe nem lett volna szabad. Oda mert menni, és azt merte mondani: és ki tudja? Azokban a napokban valószínűleg Izraelben senki nem is tudta. „Itt ez a fickó, mindig csak rosszakat mond. Valószínűleg utálja a hazát, valószínűleg egy hazaáruló. Valószínűleg ez az ember problémás.” Aztán ő az, aki a legjobban szereti a hazáját, imádkozik a népéért. Megmenti őket és senki nem tud róla. Csak ő és Isten, és mi, mert most olvassuk.

A te életedben, ahogy közbenjársz, nem tudhatod, de lehet, hogy megmented valakinek az életét, a hitét. Lehet, hogy gyümölcsözővé teszed az imáid által. Lehet, hogy megfordítasz egy országot. Lehetséges, mert az imád számít. Nem mellékes. Még ha senki nem is tudja, csak te és Isten. Ámen.

Kategória: Egyéb