Mélyen hiszem azt, hogy Isten tartalmas, erőteljes életet akar adni nekünk. Ez Isten szíve, ez Isten szándéka, hogy mindnyájunknak ilyen élete legyen; hogy minden gyermekének olyan élete legyen, amit jó élni. Lehet, hogy ez nem jelent könnyű életet, kihívások nélküli életet, problémák nélküli életet, nem jelent bukások nélküli életet, de jó és áldott életet jelent.
Hiszem azt, hogy bizonyos dolgok nagyon is támogatják, nagyon is segítik, hogy ilyen életünk legyen. Lehet, hogy amikor azt mondom, hogy bizonyos dolgok támogatják ezt, akkor azt mondod: „Ajaj, itt egy messziről jött ember, és megmondja, hogy mit kéne még tennem.”
„Annyi tennivalóm van már! Annyi tanulni valóm van! Igazgatom a családomat, próbálok az anyagi dolgokban felszínen maradni, minden alkalommal itt vagyok a gyülekezetben, evangelizálok, van személyes csendességem Istennel, bibliaiskolában is tanulok, és akkor azt mondod, hogy van még valami fontos, amit tennem kell, ami segít ehhez az élethez? Mondanál valamit, ami nagyon fontos? Megmondanád a legfontosabbat? Azt, ami igazán fontos az életünkben?”
Igen. Csak egy dologról akarok beszélni. Egy dologról, ami igazán fontos. Nézzük meg ezt a Bibliában.
1Pét 4:8 Mindenekelőtt pedig tartsatok ki az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok vétket elfedez.
Azt mondja itt Péter: „Legeslegelőbb, mindennél fontosabb módon elmondom azt, hogy mi a legeslegfontosabb, ami nektek, hívőknek az életét fontossá, tartalmassá teszi. Az egymás iránti szeretetben legyetek kitartóak.” Ez a kitartó nagyon erős szó. Jelenti azt is, hogy legyetek nagyon buzgók. Miben? Az egymás iránti szeretetben. Ez mindenekelőtt van. Nem érdemes semmi másról beszélni, amíg ez nincs felemelve a szemetek előtt. Nem érdemes igazán más dolgokat tenni e nélkül. Az egymás iránti szeretet legyen kitartó. Ne adjátok fel!
Találkoztál-e már olyan helyzettel, amikor az a gondolatod támadt, hogy feladod a szeretetet a testvéred iránt? Ne add fel! Légy buzgó! Légy tüzes ebben! Légy elszánt ebben! Azt is jelenti a szó, hogy nagyon erősen horgonyozz le a szeretet mellett.
Egyszerűen csak azt hiszem, hogy nekünk, mindnyájunknak mérhetetlenül szükségünk van kegyelemre és szeretetre. Akkor is, amikor rátaláltam Isten szeretetére és kegyelmére sok évvel ezelőtt, és most is, annyi évvel később jobban szükségem van rá, mint akkor. Úgy érzem. Jobban nap mint nap, folyamatosan. Mindnyájunknak szükségünk van kegyelemre és megbocsájtásra.
Először is Istentől, a Teremtőnktől, a családfőnktől, az Apukánktól szükségünk van kegyelemre és megbocsájtásra. Olyan Istenre van szükségünk, Aki nem ítél el bennünket, bár meglenne az oka rá, hanem megbocsát nekünk. Amikor rosszak vagyunk, nem fordul el tőlünk, hanem odafordul hozzánk. Ha úgy érezzük, hogy leprásak vagyunk, akkor nem megy odébb, hanem meggyógyít bennünket. Istenre van szükségünk. Nem olyanra, aki csak megmondja, hogy milyennek kellene lennünk, hanem olyanra, Aki segít is változni.
Azt gondolom, hogy szükségünk van olyan emberekre, olyan testvérekre is, akik hasonlóak Istenhez. Tudom mélyen azt, hogy elsősorban Istenre van szükségem. Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de én úgy vagyok vele, hogy annyira jól esik, amikor a gyülekezettől kapom ezt a szeretetet, amikor Isten szeretetét ti közvetítitek felém. Nekem nagyon jól esik, hogy szeret a feleségem, nagyon jól esik, ha szeret a gyermekem. Nagyon jól esik, amikor a szeretetét kifejezi az egyik hívő testvérem, és nem fordulnak el, nem mennek távol, nem ítélnek meg, hanem kitartóak a szeretetükben. Köszönöm ezt mindannyitoknak.
Mit mond 1Pét 4:8-ban? Legyünk kitartóak, buzgók a szeretetünkben egymás iránt. Lehet, hogy itt egy picit megijedsz: na, de engem olyan különlegesen furcsa emberek vesznek körül, akiket nagyon nehéz szeretni. Hiszem azonban azt, hogy Isten soha nem kér tőlünk semmi olyat, amit Ő előtte bőségesen, minden mértéken felül ne adott volna meg.
Úgyhogy ennek a szeretet, amivel szeretjük egymást, a forrása Isten. Őtőle kaptuk, kapjuk, fogjuk kapni, és soha nem hagyja abba Isten, hogy odaadja a szeretetét és a kegyelmét nekünk. Aztán erre hív minket Isten, hogy szeressük egymást ilyen tüzes, ilyen kitartó szeretettel.
A szeretet nem csupán egy szó, nem csak annyi: szeretlek testvérem, de a szeretet, az több. A szeretet megnyilvánul tettekben. A szeretetnek nagyon sokszor ára van. Legtöbbször a saját hústestem halála, az önszeretetem halála. Arra hív Isten, hogy legyünk gyorsak a megbocsátásban. Adjunk sok megbocsátást. Mit mond Isten? „Azért, mert Én is ezt adom neked, olyan nagy mértékben.”
Isten nem személyválogató, Isten nem keményszívű hozzánk. Isten nem várja azt, hogy tökéletesek legyünk, hanem Isten tökéletessé tett bennünket. Nem várja azt tőlünk, hogy elfogadhatóak legyünk – néha mi ezt várjuk egymástól –, hanem Isten megelőlegezte ezt nekünk, odatette, elvégezte, hogy elfogadhatóak legyünk.
Milyen jó, amikor vannak emberek körülöttünk, akik így szeretnek bennünket! Engednek bennünket hibázni. Aztán azt mondja: ne aggódj, ne aggódj, nincs semmi gond. Mindannyian hibázunk, mindannyian követünk el hibát.
Tanulom ezt szülőként, hogy ne várjam a gyerekeimtől, hogy tökéletesek legyenek. Annyira szeretném, ha tökéletes gyerekeim lennének! Amit mondok nekik, mindjárt megtennék, mindig a legjobb döntést hoznák, mindig szeretnék egymást. Soha nem árulkodnának egymásra, szívüket-lelküket kitennék egymásért. Én annyira szeretném, ha tökéletes gyerekeim lennének – majd megbeszélitek, hogy szerintetek vannak-e ilyenek –, de szeretem őket. Hiszem, hogy a szeretetben növekedhetnek.
A szeretet az az erőtér, ahol változás van. Úgyhogy, Jézus hív bennünket egy életet megváltoztató döntésre. Ha nem vagy hívő, még nem fogadtad el Jézust, akkor tudd azt, hogy feléd ez az Ő hívása. Ez valóban megváltoztatja az életed. Azt mondja: „Dönts úgy, hogy fogadd el a szeretetemet. Szeretlek téged. Meghaltam helyetted, odaadtam az életemet érted.” Ha hívő vagy, akkor is szükséged van erre újra és újra és folyamatosan és nap mint nap, hogy fogadj el szeretetet.
Mire hív még bennünket? A következő is hasonló, mint az 1Pét 4:8-ban az egymás iránti buzgó szeretet:
Máté 7:12 Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Jézus hív bennünket egy döntésre: úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak. Észrevetted azt, hogy a nátha néha fertőző? Észrevetted, hogy a szeretet is ragályos? Ha szeretnéd, hogy tiszteljenek, akkor bánj tisztelettel másokkal. Feleségek, férjek! Ha szeretnétek, hogy szeressenek, tiszteljenek, akkor „fertőzzetek”. 🙂 Észrevetted, hogy ha türelmetlen vagy, akkor körülötted fertőzés van?
Néha észrevettem: „A feleségem olyan furcsán néz rám. Türelmetlen, nem olyan, mint szokott lenni. Mi történt vele? Biztos nem imádkozott reggel.” Kérdeztem Istent: „Mutasd meg, mit csinált rosszul. Hogyan segíthetnék rajta?” Általában arra jövök rá, hogy én voltam türelmetlen vele, és aztán csak fertőztem. Olyan sokszor tapasztaltam, és hiszem, hogy mindannyian tapasztaltuk ezt már.
Törjük meg a gonoszságnak ezeket a köreit valami olyannal, ami jobb. A rosszat törjük meg jóval. A mai világban az emberek annyira nem mosolyognak! Miért nem? „A politika a hibás.” Nem tudom. Én hiszem, hogy be tudok vinni mosolyt egy körbe. Ha az arcomon mosoly van, hiszem, hogy az ragályos. Életet tudok vinni, hiszem.
Nem kell sopánkodnom azon, hogy ilyenek az emberek, olyanok az emberek, vagy azon, ha kővel dobálnak. Jézus azt mondja: törd meg a kődobálást kenyéradással. Ha jönnek a lándzsák, mint Dávidnál Saultól. Nem könnyű, tudom. Nem is vagyunk rá képesek. De! Képesek vagyunk, mert mindenre van erőm, de csak Krisztusban. Csak Ő általa, és Ő erőssé fog tenni bennünket. Törd meg a lándzsákat! Végy kezedbe egy hárfát. Hiszem, hogy képesek vagyunk így szeretni.
„Nem vagyok képes. Túl nehéz helyzetben vagyok.” Azt mondja Isten: „De, képes vagy! Van képességed, van erőd, van hatalmad Énmiattam. Mert Én nem csak fenn vagyok a mennyben, hanem Én a te szívedben élek, Én betöltöttelek a Szent Szellememmel, Önmagammal. Az Én életemet adtam neked, és Én teszlek téged erőssé.”
Azt mondja: „Nem vagyunk mi pogányok – a pogányok is képesek szeretni és jót tenni azokkal, akik jók hozzájuk –, hanem mi Isten gyermekei vagyunk. Az élő Istent hordozzuk a szívünkben, és képesek vagyunk.” Hinnünk kell ezt. Hinnünk kell Isten erejében a mi életünkben. A Biblia szerint a legfontosabb út, a legkülönlegesebb út a szeretet.
Három bizonyságot szeretnék mondani.
1) Az egyiket Pál mondja 1Kor 12:35-ben: „Most pedig megmutatom nektek a kiváltképpen való utat, a legjobb utat: az isteni szeretetnek az útját. Annyira elbonyolítjátok a kereszténységet. Azon vitáztok, hogy milyen szellemi ajándékotok van, ki a nagyobb, ki a kisebb, ki az eredményesebb, ki a hatásosabb. Mi lenne, ha egyszerűbben élnétek, ha egyszerűbben gondolkodnátok, ha egyszerűbb hely lenne a gyülekezet, ha egy úton járnánk, a szeretet útján? A szeretet Jézus.”
2) Mát 7:13-ban arról beszél, hogy van egy szűk kapu, és egy keskeny út, ami az örök életre vezet, és kevesen találják meg azt. Nem tudjuk egymást szeretni. Nem tudunk úgy tenni egymással, ahogy Isten velünk tesz, csak ha a szoros kapun lépünk be, a keskeny úton járunk. Ő Jézus, Ő meghalt értem a kereszten, abban mutatta meg a szeretetét. Ő áldozatot hozott. Aztán nem csak Ő halt meg a kereszten, hanem én is meghaltam. Megfeszíttetett a régi bűnös természetem, és így számolom magamat. Csak a kereszt miatt, csak a kegyelem miatt, csak a szeretet miatt. Semmi más nem ad forrást és motivációt arra, hogy szeressem valósan.
János az 1Ján 4:20-ban azt mondja: ha valaki, aki azt mondja, hogy szereti Istent, de gyűlöli a testvérét, az hogyan szeretné Istent? Aztán:
1Ján 3:18 Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.
Úgyhogy ez az életünk, ez mutatja meg, hogy Istenhez tartozunk, a szeretet útját járjuk. Szeretünk valósan, tettekkel megnyilvánuló módon. Mert azt mondja a Biblia, hogy van két bizonyíték arra, hogy Istenhez tartozunk. Az egyik az, hogy hiszünk, de nem mindegy, hogy kiben hiszünk. Jézus az! A másik az, hogy legyen megnyilvánuló szeretet az életünkben. A megnyilvánuló szeretet mutatja meg, hogy Krisztushoz tartozunk.
3) Ez a harmadik bizonyságunk, hogy Jézus elmondja Ján 13:4-ben, hogy mi a keresztény tanítványoknak az ismertető jele. „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy Én szerettelek titeket, nektek is ugyanúgy kell szeretnetek egymást. Erről ismeri fel mindenki, hogy az Én tanítványaim vagytok.” Jézus tanítványa vagy? Valld meg Jézust! Ha nem vallod meg, Ő akkor is hűséges és megvall téged. Azért valld meg, jó?
Miről lehet felismerni, hogy valaki Jézus Krisztus igazi tanítványa? Én nem mernék ilyet mondani, amit Jézus mondott. Túl kemény, de mivel Jézus mondta, ezért kénytelen vagyok ezt mondani: arról lehet felismerni, hogy az Én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretitek.
„Szeretném, ha valami más lenne a jelünk. Én teleaggattam magam jelekkel, nincs abban semmi hiány.” Milyen jó lenne, ha jöhetnék és mutathatnám: látjátok, a kereszt jelével jöttem a szívem fölött. Persze, rendben van, tudjuk, hogy mire utal. Tudod, hány ember hord keresztet a nyakában, a szíve felett? Úgyhogy raktam még magamra, hátha nem ismertek fel, mint tanítványt. Raktam egy hagyományos, régimódi karkötőt. Attól féltem, hogy a fiatalok azt mondják: ó, de milyen ódivatú! Úgyhogy raktam fel egy modern keresztény jelképet is.
Aztán olvastam a kopt keresztényekről. Egyiptomban és a muzulmán világban – azt mondják – nem szabad semmilyen tetoválást felrakni, megváltoztatni a testet. A koptok valamivel kifejezik, hogy ők nem muzulmánok. Azt gondolom, hogy bátrak. Azt gondolom, ha ezt a jelet megtalálják rajtuk, akkor végük van. Bátor emberek. Én is raktam magamra egy kopt keresztet.
Miről lehet felismerni, hogy keresztények vagyunk? Én megvettem négy-öt évvel ezelőtt ezt a jelet – többet is vettem, bátor voltam 🙂 – Magyar keresztény motorosok közössége. Azóta folyamatosan imádkozom, hogy változtasson meg annyira, hogy fel merjem rakni ezt a jelet a motoromra. :-)Rájöttem arra, hogy vannak helyzetek, amikor könnyebb szeretni, mint szabályosan motorozni. 🙂 Kifejezetten örülök ennek, hogy a keresztényeknek az ismertetőjele a szeretet. Úgyhogy nem rakom fel. Persze viccelek, és el akarok jutni odáig, hogy egyszer felrakjam.
Miről lehet felismerni, hogy Jézus Krisztus valódi tanítványai vagyunk? Persze, ezek csak külsőségek. Lehet, hogy azt gondoljuk: „Azért, mert mindig itt vagyunk a gyülekezetben, minden istentiszteleten. Elvégeztük a bibliaiskolát kétszer, hetente nagyon sokszor evangelizálunk, ismerjük a Bibliát, minden kérdésre megvan a válaszunk, … sok-sok lehetőség lehet, egy bizonyos egyházhoz, gyülekezethez tartozunk.”
Ezek nagyon jó dolgok. Hiszem, hogy Isten formálja ezeket bennünk: itt vagyunk, bibliaiskolába járunk, evangelizálunk… Lehet azonban, hogy jövök minden nap gyülekezetbe, lehet, hogy minden nap evangelizálok, lehet, hogy teleaggatom magam külsőségekkel, lehet, hogy minden bibliai verset kívülről ismerek, de még sincs rajtam Jézus tanítványának az igazi ismertető jegye.
Isten szeret bennünket, és ezért mi is szeretjük egymást. Úgyhogy van egy kiváltképpen való utunk, legfontosabb utunk, van egy mindenekelőtt való dolog: az egymás iránti buzgó szeretet. Ez a bizonyítéka a tanítványságunknak. Kit szeressünk? Úgy örültem, amikor régen azt gondoltam: a testvéreimet.
Gal 6:10 Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
Nem csak, hanem kiváltképpen. „Őket különleges szeretettel szeressétek. Tüntessétek ki, amennyire csak lehetséges.” Amit csak az Isten elvégez bennünk. Minden emberrel békességben éljünk. Minden embert szeressünk. „Jó! Mindet, csak az ellenségeinket nem, és akik velünk rosszat tesznek. Jézus, adj már egy kiskaput!”
Csodálatos életünk van, mert csodálatos Messiás van a szívünkben, Aki behozott valami nagyszerűt az életünkbe, ami nagyon erőteljes: képességet adott arra, hogy az ellenségeinket is szeressük. Mindenre van erőm, de csak Őbenne. Ez annyira nagyszerű jelkép! Hiszem, hogy ez a leghitelesebb.
Tudod, hogy az emberek egy része miért nem akar gyülekezetbe menni és miért nem akar Jézus követője lenni? A legjellemzőbb válasz ez: Mert vizet prédikálnak és bort isznak, képmutatóak. Jézus hív bennünket arra, hogy az legyen kívülről is az életünk, aki Ő bennünk, hogy Ő kiáradjon rajtunk.
„Jézus gyere, itt vagyok. Te éled ezt bennem. Tudom, csak Te tudsz így szeretni, de Te tudsz szeretni.” – és azt akarom, hogy amikor velem – velünk, Isten népével, a gyülekezettel – kapcsolatba kerülnek emberek, elveszettek, akkor azt mondják: „Valamit felismertünk bennetek. Valami különlegeset, valami nagyszerűt, valamit, ami megérintette az életünket. Valami olyat, amiért irigyek vagyunk rátok. Valami olyat, amiért meg akarunk ismerkedni veletek. Amiért közel akarunk lenni hozzátok. Amiért el akarunk menni a gyülekezetetekbe. Amiért kérdezni akarunk tőletek. Mert az a szeretet, ami közöttetek van, azt nem találtuk sehol. Amikor bejöttünk az ajtón, amikor találkoztunk az első emberrel, akkor valami olyat tapasztaltunk, olyan ismertetőjelet, amit csak itt találunk, csak a keresztények között, csak közöttetek.” Ez nagyszerű, nem? Más, mint ez: „Felismertelek téged, hogy keresztény vagy. Lógott nyakadban a kereszt. Erről tudom, hogy az vagy.”
A héten döntenünk kellett két üdítőital között, hogy melyiket forgalmazzuk az üzletünkben. Nem volt egyszerű kérdés. 🙂 Azt mondta az egyik üzletkötője: „Figyelj, csak kérdezd meg az embereket. Én nem fogom megkérdezni. Amikor az emberek meglátják a szép betűket, a jelképet, összefut a nyál a szájukban, és ezt akarják inni. Mi vagyunk a jó választás.”
Mi jut eszedbe az arany kapukról? Vannak, akiknek az új Jeruzsálem. Vannak, akiknek egyfajta szendvics. A világ és a világi cégek nagyon sokat tesznek azért, hatalmas energiát és pénzt áldoznak abba, hogy legyen egy ismertetőjegy, amiről automatikusan az ő termékük jut az emberek eszébe.
Mi keresztények vagyunk. Van egy ismertető jelünk. Jézus Krisztus a szívünkben, Ő bennünk, Ő rajtunk keresztül. Ő szeret valós módon, tettekkel, megbocsátással. Úgyhogy, törődik bennünk, rajtunk keresztül. Rajtad keresztül törődik a másik emberrel, törődik a melletted levővel. Nézz rá: a családodban a férjed / a feleséged, a gyerekeid, a szüleid, a munkatársaid, az emberek kinn az utcán. Törődünk velük, mert a szeretet valami olyan, amely törődik a másikkal. Ez a legnagyobb.
Arra hív Isten bennünket, hogy tanuljunk meg törődni egymással. Kiváltképpen! Ha nem tudod a testvéredet szeretni, nem fogod a világot. Ha nem tudjuk egymást szeretni, akkor az nem valós szeretet, azt mondja János. Úgyhogy, nagyszerű életre hívott Isten.
Isten jelenlétében lenni szeretsz-e? Tudjuk-e, hogy mi Isten jelenléte? Ahol ott van Ő? Legnagyszerűbb dolog, a legnagyszerűbb hely ebben a nyomorult világban ott lenni, ahol Ő van; megtapasztalni Őt, a jelenlétében lenni, közel lenni Őhozzá, és azt mondani: itt van Isten.
Amikor én megtértem, nagyon különleges módon tapasztaltam meg Isten szeretetét és kegyelmét. Őrült jó volt. A sötétségből a világosságra jöttem, a milliónyi kérdésből a válaszok helyére jöttem. Nagyon közel volt Isten jelenléte. „Ez jó érzésekkel is járt?” Igen, nagyon jó érzésekkel. Úgyhogy, mindig mentem Istenhez. Minden nap, minden este, óránként. Alig aludtam sokáig. Annyira jó volt Isten jelenlétében lenni.
Aztán egyszer valami megtört. Kerestem: „Uram, itt vagyok. A Te jelenlétedben. Szólj hozzám!” Nem jött a jó érzés. Isten azt mondta: te nem Engem keresel, hanem a jó érzésedet. Néha ezt keressük, a jó érzéseket. Néha a csodákat keressük. Néha csak áldást keresünk Istentől: adj nekem valamit! Isten jelenléte viszont sokkal több és mélyebb ennél.
1Ján 4:12 Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
Ha szeretjük egymást, akkor Isten lakik bennünk, Isten él bennünk. Isten bennünk marad, és meg is fogjuk tapasztalni az Ő jelenlétét. A szeretet, ami Őbelőle fakad, az bennünk marad, és formál bennünket, és megnyilvánul, és átfolyik rajtunk, és megváltoztatja a nyelvünket, és a szavaink bátorítóak lesznek, és törődünk egymással. Az örömünk igazán az, amikor látunk egy másik embert örülni, és azt mondjuk: „Köszönöm, Uram, hogy kicsit használtál, hogy valamit hozzátehettem egy másik ember életéhez. Mosoly jött az arcára, ahogy Tehozzád fordult. Lenn volt a porban, de a bátorítás segített és felemelte.” Ez formál bennünket, éretté tesz bennünket. Kiteljesedik bennünk.
Hol van Isten? Ahol szeretet van. Ahol szeretet van, ott tapasztalhatjuk meg igazán Őt. Ha szeretjük egymást, akkor ott van Isten. Az a legnagyobb, aki szeret. Ez Istennek a célja az életünkben. Úgyhogy ott vagyok az Ő jelenlétében, persze, keresem Őt, az Igéjét, csendességem van, szól az Úr hozzám, formál engem, felkészít.
Ott vagyunk reggel Őelőtte, ott a bibliánk, és felkészülünk, hogy kimenjünk az emberek közé. Elhagyom a belső szobámat, az irodámat, hogy belépjek a konyhába, ahol a feleségem van, aztán a munkatársaimhoz. Visszük a szeretetet, mert fel vagyunk készítve arra, hogy a kiváltképpen való úton járjunk, hogy vigyük az ismertetőjelét a tanítványságnak. Hagyjuk, hogy Isten vezessen bennünket. Így ad nekünk Isten bővölködő és áldott életet, és így formál bennünket és vezet.
Aztán kérdezzük Tőle: „Uram, hogyan tudnék megáldani egy másik embert? Van itt valaki, akinek kimutathatnám a szeretetedet? Aki felé csatornája lehetnék a Te szeretetednek? Van itt valaki? Mit tegyek? Készíts fel engem, kérlek, Uram.” Lehet, Isten néha mond valami olyat, amin megütközünk, ami nagyon furcsa. Tetszenek nekem ezek a furcsa dolgok, amin megütközünk.
Egy bizonyság még. Volt egy drága ember. Talán egy-másfél évig jött hozzánk, dolgozgatott az udvarban. Úgy gondolom, hogy normális voltam vele. Próbáltam az lenni. Beszéltem neki Jézusról. Jó hallgató volt. Az a fajta, aki mindig bólogat. Egyetért. Mindent elfogad, de nincs semmi változás. Nincs újjászületés. Nincs semmi, ami megragadná.
„Ó, Uram! Mivel lehet őt kibillenteni?” Istennek volt egy ötlete. Az embert arra biztatta fel, hogy betörjön hozzánk, kirámolja a lakásunkat, rengeteg kárt csináljon. „Na, most mit csináljak? Mindennek van határa! Keresztények vagyunk, nem birkák. Ezt már Isten sem akarhatja, hogy így is szeressem.” Ezek voltak az első gondolataim.
Az ember fogdába került. Aztán Isten azt mondta: „Menj be, látogasd meg. Vigyél neki csomagot.” „Mit tegyek a csomagba?” Legszívesebben mit raktam volna? Bibliát vagy bombát? Isten azt mondja: „Nem jó ötlet. Nincs megváltva, és Én szeretem, és Én meghaltam érte. Tudod, mit? Ugyanúgy szeretem, ahogy téged! Ugyanakkora árat fizettem érte, és ugyanolyan fontos a számomra, és ugyanannyira azt akarom, hogy ott legyen a mennyben. Azt akarom, hogy a testvéred legyen, és azt akarom, hogy öleled át és szeresd.”
Ilyenkor nem szabad gondolkodni, csak menni kell. Ne gondolkodj azon, hogy mit fognak gondolni rólad. Kis csomag, nagy csomag, minden bele, és bevittem a fogdába. Rendőr vár: „Hova jött? … Mit hozott? … A hozzátartozója? Kije neki?” Legszívesebben megfordultam volna és futás, el onnan. Azt feleltem: a sértettje vagyok. A rendőr rám néz. A szemében egyértelműen az látszott: azonnal telefonálok a pszichiátriára kényszerzubbonyért. „Tessék?” „A sértettje vagyok. Hozzám tört be. Így hívják, nem? …”
Bocsáss meg a példáért. Teljesen mindegy, mindannyinkkal megtörténnek ilyenek. Mindnyájunkkal megtörténhetnek ilyen dolgok. Ez Istenről szól – nem rólam – és arról, hogy Őneki bennem, bennünk mindenre van ereje, és tudjuk járni ezt az utat.
Az az ember megtért. Nem érintette meg, amikor beszéltem neki, amikor jól viselkedtem. Kellett valami nagyobb dolog, valami megütköztető. Isten tudta ezt.
Legyünk bátrak a szeretetünkben, és tegyünk nagy dolgokat a szeretetben. A mi Istenünk a szeretet Istene. Ő Maga a szeretet. Nem csak kicsi dolgokat csinált, nem csak kicsi mosolya volt ránk. Az is jó, de Ő hatalmasat fizetett. Hatalmas árat. Neki semmi nem volt sok és nagy, hogy kifejezze a szeretetét irántunk. Bennünket ez szíven ütött. Az életünket megváltoztatta, azért vagyunk itt. Azért megyünk tovább, és azért hisszük, hogy ez a kiváltképpen való út. Ez a legjobb út, és ez a legjobb élet, amit élhetünk. Azt akarjuk, hogy erről ismerjenek meg bennünket, hogy Ő bennünk él. Ámen.