A két csere (Nyári Bibliaiskola)

2016 július 21. csütörtök  18:00

Kicserélt életről lesz szó. Alapjában véve egy három napos kis szeminárium lesz összesűrítve. Nagyon sok információ van benne, sok verset is tartalmaz.

Mielőtt elkezdjük, egy kis bizonyságot szeretnék elmondani, hogy a megértsétek, miért csináltuk ezt a tanfolyamot. Három része van a szemináriumnak.

Az első az, hogy mi is történt az Éden kertjében. A második rész az identitás-kérdés. A harmadik az, hogy mi is történt a kereszten. Ez nem a saját anyagom, nem én raktam össze, de van engedélyem, hogy használjam. Dr. Charles Solomon írta ezt a könyvet. Sok részét az emberi viselkedés c. órán használták Baltimore-ban. Mi ezt kibővítettük. Meg fogjuk nézni két ember életét: első Ádám és második Ádám. Nem nagyon lehet eltéveszteni, mert a Biblia csak e két emberről tanít, akik nagyon különlegesek.

A kis bizonyságom az, hogy én kerestem. Kerestem, kutattam. Nagyon éhes és szomjas voltam, bár elvégeztem az iskolát itt is, és az USA-ban is. Az volt a kérdésem, hogy hogyan bánjunk el a büszkeséggel. Mindannyian különböző emberek vagyunk eltérő háttérrel, iskolázottsággal, különféle családból, és különféleképpen értjük meg az életet. Nekem erre sokkal nagyobb szükségem volt, mint másoknak, akiket ismerek. Úgyhogy kerestem a megoldást. Isten megengedte, hogy eljussak Dél-Afrikába, és ott voltam egy hónapig.

Az egész tanfolyam tizenöt részre van osztva. A címe: Kicserélt élet online tanfolyam. Igazából azoknak szól, akik szeretnének tanácsadónak lenni. Igazi bibliaiskolás tananyag. Most megpróbáljuk ezt a három részt háromszor harminc percbe belesűríteni.

Az első kérdésünk: Mi kezdődött Ádámmal az Éden kertjében?

A Biblia két emberről beszél, akik nagyon különböznek egymástól. Ádám az egyetlen olyan ember a történelemben, aki saját vérvonalat kezdett. Ő nem született, mint mi, hanem teremtve lett. Isten teremtette közvetlenül. Ővele kezdődött mindnyájunk vérvonala. Minden nemzetből, mindannyian el voltunk rejtve őbenne. Ez miért fontos?

ApCsel 17:26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;

Tehát röviden mindannyian rokonok vagyunk. Mert Ádámot Isten teremtette, a porból formálta őt. Ezt azért fontos kiemelni, mert ami Ádámmal történt, az mindnyájunkkal megtörtént. Mivel mindannyian Ádámtól születtünk, mi már úgy születtünk, hogy a mennyei Atyától és az Ővele való nagyon fontos kapcsolattól eleve el voltunk vágva.

Mindenről, ami az életünkben velünk történik, azt gondoljuk, hogy mi vagyunk ilyenek. Mi minden élethelyzetünket, minden problémánkat magunkra vesszük, mintha az mind tőlünk lenne, és nem tudatosul bennünk, hogy honnan is ered az egész.

Ki lettem én Ádámban? – ez az első kérdés. A második kérdés majd az lesz: Ki lettem én Krisztusban? Amikor halljuk azt, hogy kik is lettünk Krisztusban, nekünk nagyon nehéz elfogadni, vagy el sem fogadjuk azt teljes szívből. Nagyon érdekes belenézni abba, hogy kik is lettünk Ádámban, mert akkor meglátod, hogy hol volt az első csere.

Szóval, hogy nézett ki Ádám a bukás előtt? Hogy nézett ki a belső élete? Luk 3:38-ban a Biblia Ádámot Isten fiának nevezi. Nem születés által, hanem azért, mert Isten teremtette őt. Az összes kiváltsága, amivel rendelkezett, függött az Atyának való engedelmességtől. Tudjuk, hogy Isten a Saját képére teremtett minket, 1Móz 1:26.  Két szót használ erre. Az egyik a tsehlem héber szó, ami annyit tesz, mint árnyék. Olyan árnyék, amiben nincsenek benne az eredetinek a tulajdonságai. A másik szó, amit használ, a demuth, mint egy modell vagy forma.

Fontos látni azt, hogy hogyan tervezte Isten az embert. A Saját céljaira tervezett minket. Emlékezzünk arra, hogy most a bukás előtti Ádámról beszélünk. 1Móz 1-ben látjuk Isten tetteit. Több, mint harmincszor olvassuk ott, hogy Isten tett valamit. Ő itt tényleg apaként viselkedik. Ádám Istent nagyon jó, nagyon valódi apaként ismerte. Azt biztosan tudjátok már, hogy Adam földet, port jelent. Amikor Isten megteremtette az embert, férfivé és nővé teremtette, és egy nevük volt, hiszen egyek voltak. Úgyhogy egység volt a bukás előtt. Később majd megértitek, hogy miért kell ezt végigtanulmányoznunk. Most kilencven diát sűrítünk össze.

Tehát Ádám belső felépítése a bukás előtt. Tudjuk, hogy az emberi szellemnek három része van: a megérzés, a lelkiismeret és a közösség. 1Ján 4-ben olvassuk, hogy mindannyian szellemek vagyunk, és ezen keresztül tudunk kapcsolódni Istenhez. A lélek részei az elme, az akarat és az érzelmek, amiken keresztül más emberekhez viszonyulunk. A szellem és a lélek a fizikai testben él. Ami testet látunk, nem azok vagyunk, csak abban élünk. Nézd meg a közepét ennek a diagramnak, ott van, hogy ki vagy mi lesz a szellemi forrása ennek az embernek.

Isten teremtette Ádámot, és behelyezte az Éden kertjébe.

1Móz 2:16-17 És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.

Amikor halljuk ezt a szót, hogy meghalni, arra gondolunk, hogy vége van a létezésünknek, de nem ez a definíciója ennek a szónak, hanem az, hogy elválasztva lenni. Isten megmondta az embernek: Ha eszel ebből a gyümölcsből, akkor el leszel Tőlem választva azután. 1Móz 3-ban látjuk az ördög stratégiáját. Ádám, mint Isten fia működött, és Isten tényleg az ő apja volt, és nagyon különleges volt a kapcsolatuk. 1Móz 3:1-ben látjuk azt a problémát, amivel mi is minden nap találkozunk, ez pedig a kételkedés problémája:

1Móz 3:1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az ÚR Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

Mit tett az igazsággal? Kicsavarta. Azonnal kétségbe vonta a szerető Isten jellemét. Az volt az ördög stratégiája, hogy valahogy az ember magára vegye azt a gondolatot: Olyan leszek, mint Isten. Ézs 14:11-14 írásrészben látjuk, hogy Lucifer hogyan esett ki a mennyből. Lucifer ugyanezen a módon esett ki, ő akart Isten lenni, és ugyanezt kínálta fel az embernek is. Ez azért lényeges, mert Ádám volt a feje az egész emberiségnek. Azt mondta, ezzel csábította el őket: Olyanok lesztek, mint Isten. Isten védte volna Ádámot ettől a döntéstől, hogy ne egyen arról a fáról, ne akarjon olyan lenni, mint Ő. Mert Isten már mindent elkészített Ádám számára.

Nézzük meg, hogy hogyan változott meg Ádám hitrendszere ennek következtében. Nekem nagyon tetszik ez a kép. Éppen, ahogy látjuk 1Móz 2-ben:

1Móz 2:9 És nevelt az ÚR Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját.

Ahogy látjuk a képen, Ádám még nem kapcsolódott egyik forráshoz sem. Isten nem tiltotta meg neki, hogy az élet fájáról egyen, de az ördög éppen azt az egy fát ajánlotta a figyelmébe, amiről nem szabadott enni. Miért volt ez? Azért, mert azt akarta elérni, hogy Ádám és Éva is olyanná váljanak, mint ő, hogy ők is megkapják ezt az üzenetet, és vigyék tovább, és legyenek olyanok, mint Isten, de Őnélküle, hogy legyen ismeretük, tudásuk, de Isten élete nélkül.

Nem jó úgy felkelni reggel, hogy a feleséged odajön, és azt mondja: „Gyere reggelizni! Ma reggelire beszélgetni fogunk a kedvenc ételeidről.” A férj odamegy, beszélgetnek, de egy idő után meg fogja kérdezni: És hol van az igaz étel? A feleség azt feleli: „Ma nem fogunk enni, csak beszélgetünk mindenféle finom ételről. Aztán mehetsz is dolgozni.” Ugyanezt történt Ádámmal is, hogy kapott egy ajánlatot, aminek nem volt tartalma, és ennek kellett volna helyettesíteni az igazit.

Ádám hitt az ördögnek, és befogadta ezt a hazugságot Éván keresztül, akit becsapott az ördög, és ők ettek. A lényeg itt nem az engedetlenségen volt, hanem a gyümölcsön, amit végül is magukhoz vettek. Amikor ettek belőle, akkor azonnal a kommunikációs központjuk a szellemükben az ördög fennhatósága alá került, át lett adva az ördögnek. Tehát Ádám nem tudott tovább Istennel kommunikálni a szellemén keresztül, mivel el lett választva Istentől, és kapcsolatba került az ördöggel.

Dr. Stevens régen sokat ismételte azt a verset: Ahogyan az ember gondolkodik a szívében, olyan ő. Attól a ponttól fogva az ördög hivatalosan is felhatalmazást kapott arra, hogy kommunikáljon az emberrel a szellemén keresztül, és az összes hazugságát tudja felé közvetíteni.

A lényeg itt nem az volt, hogy Ádám rosszat tett. Ennél sokkal rosszabb történt, megette annak a fának a gyümölcsét. Ádám, amikor elbukott, odamehetett volna Istenhez, és megkérdezhette volna: „Istenem! Rosszat tettem, bűnt követtem el, meg tudnál bocsátani nekem?”; és visszaállhatott volna a helyzet, ami előtte volt, és minden rendbe jöhetett volna? Nem! Nem lehetett volna visszajönni. Ezért kellett megtörténnie annak, ami megtörtént, csak Jézus tudta helyrehozni ezt a helyzetet. Az ördög magva el lett vetve úgymond Ádám lelkének a földjébe. Az ördög jellemvonásai, természete kezdett benne növekedni.

Szeretem az egyértelműséget. Mi a különbség az én természetem, a te természeted, Ádám természete között? Nincs saját természetünk, mi edények vagyunk. Olyan edények, amiknek szellemi tartalma van. A szellemi intuíció és a közösség Istennel a szellemben elveszett a bukás pillanatában, és elkezdődött egy ilyenfajta közösség az ördöggel, ez volt az ó-ember születése Ádámban. Ott született az ó-ember, abban a pillanatban, ahogy megették a gyümölcsöt.

Mi lett Ádámmal a bukás után? Mondhatjuk, hogy a belső felépítése teljesen megváltozott. A bukás előtt ott egy kérdőjel volt, most egy S betű áll a helyén, ami angolul vagy a bűnt (sin), vagy az egót (self) jelentheti. Mi vette rá Ádámot arra, hogy elfusson Istentől? Ilyet soha azelőtt nem csinált.

1Móz 3:7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. …

Addig nem nagyon figyeltek önmagukra, hogy nincs rajtuk ruha, de abban a pillanatban, ahogy megették a gyümölcsöt, öntudatukra ébredtek.

1Móz 3:7 … Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.

Életükben először futottak, hogy megoldják a problémájukat önmaguk. Azelőtt mindig Isten, az Atya oldotta meg a problémájukat. Abban a pillanatban elválasztódtak Istentől, és kapcsolódtak az ördöghöz.

Második rész. Tehát Ádám belső állapota és így az összes leszármazottjának a belső állapota radikálisan megváltozott. 1Móz 5:3-ban megnézhetjük, hogy milyen Ádám bukás utáni állapota:

1Móz 5:3 Százharminc esztendőt élt Ádám, és fiút nemzett a saját képére és hasonlóságára, és Sétnek nevezte.

A belső állapota mostmár romlott, szellemi közösségben élt az ördöggel, mivel a bűn belépett a szellemébe. Végül is a belső állapota emiatt mintha az ördög képére formálódott volna. Például, saját erőfeszítéseink vannak arra, hogy olyanok legyünk, mint Isten az Ő élete nélkül. Mindnyájunk életében látható ez különböző szinteken. Ez pontosan innen származik.

Nézzünk bele kicsit abba, hogy a következő generációk Ádám után hogyan a tükrözik az ördög képét! Ef 2:1,5-8 írásrészben megnézhetjük, hogy a következő generációk mindegyike a szellemileg megromlott családba született bele.

Ef 2:1-2 Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világnak megfelelően a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.

Nagyon világosan le van írva itt, hogy levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint az ember büszke és arrogáns lett a szellemében. Felmagasztalja önmagát, még Isten fölé is, megtelve törvénytelenséggel és igazságtalansággal. Ezek eredményeként nagyon sok bűntudatot hordoz magában. Lehet, hogy ezt nem kellemes hallani, de ez az igazság, ez a valóság. Minden innen származik, és vakság is tartozik ehhez. Az ember megromlott a büszkeség szellemével.

Érdekes meglátni, hogy nem az embertől származott ez, hanem kapta ezt a bukás eredményeképpen. Gyakran mi így gondolkodunk: Én vagyok ilyen rossz, tőlem származik az egész, magamtól vagyok ilyen. Én például így gondolkodtam, és mindig fennakadtam azon, hogy miért vagyok ilyen büszke. Amikor ezt végigtanulmányoztam, nagyon sok kérdésemre választ adott, és azóta a békességem tényleg elmélyült.

Ahogy már beszéltük, lehetetlen volt a kertben maradniuk, vagy megbocsátást kapniuk ott azonnal. Mert csak Isten tudta megoldani ezt a problémájukat. 1Móz 3:21-22 Isten megtiltotta, hogy visszamenjenek.

Amikor Baltimore-ban voltam ’97-98-ban, Dr. Stevens nagyon sokat beszélt az ember teljes romlottságáról. Ezt azért fontos tudatosítani magunkban, mert akkor nagyon fogjuk értékelni Isten kegyelmét. Mert Isten ellene áll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.

1Móz 6:5-re ide jutottak, hogy Isten látta az ember gonoszságát az egész Földön, hogy minden képzelete és gondolata a szívében egyfolytában gonosz. 1Móz 8:21-ben ugyanezt mondja. Látjuk, hogy ez lett az ember állapota. Ezzel a belső állapotunkkal sehogy nem tudunk Istennek tetszeni. Ezért a vallásosság vagy a jó erkölcs nem segít. Mindenféle cselekedet Jézus nevében sem fog semmit segíteni. Amikor igazából és teljesen megérted az ember romlottságát, akkor rájössz, hogy csak egyetlen út van: a kapcsolat Istennel. Akkor kezdjük értékelni Isten kegyelmét.

Szóval mi történt velük? Belépett a félelem, a bűntudat, a kétségek, a bizonytalanság, a lázadás és a függetlenség. Mindezek a jellemvonások az ördög természetét tükrözik. Az ember kezdte ezt megtapasztalni. Az igazi Apa helyett Ádám kapott egy hazugot apának, és ottmaradt a gyógyító erők nélkül, amik abban a kapcsolatban megvoltak, amikor Isten volt az Apa.

Mondjuk, hogy van egy nagyon jó barátod, aki nagyon magas pozícióban van az életben. Lehet, hogy néhányan felismeritek a következő történetből, hogy kiről beszélek. Egyszer Besztercebányára mentünk a bibliaiskolából. Koncert volt tervezve arra az estére. Öten mentünk Szlovákiába, és nagy várakozással tekintettünk az út elé.

Megérkeztünk a határra, mindenki elővette az útlevelét, ahogy én is az enyémet, de nekem orosz útlevelem van. A nagy izgalomban elfelejtettem, hogy nekem vízum kellett volna. Amikor megnézték az útlevelem, kérdezték: Hol a vízum? Magyaráztam nekik, hogy én őszintén, de tényleg úgy gondoltam, hogy nekem nem kell vízum. Úgyhogy bajba kerültünk. Arról viszont nem tudtam, hogy a mi kis csapatunkban az egyik emberről, hogy ő kicsoda.

Ő azt mondta: „Ne izgulj! Elmegyek, beszélek velük.” Nem tudtam, hogy miért mondja ezt. Kiszállt az autóból, odament az őrökhöz, és mondott nekik valamit, mire mindenki fel-alá kezdett futkározni. Megkérdeztem: Mi történik? Akkor mondta meg nekem: Az apukám a köztársasági elnök. „Micsoda? Viccelsz?” „Nem! Ez az igazság. Göncz Dániel vagyok.” Abban az időben tényleg az ő édesapja volt a köztársasági elnök, amiről én nem tudtam.

Pár perc múlva jöttek, és azt mondták: „Semmi probléma. Folytassák csak az utat!” Húsz perc múlva jöttek valakik szirénázva, félrevontak ugyan, és kérdéseket tettek fel, de utána már nem volt probléma.

Ez egy illusztráció ahhoz, hogy meglásd egy kapcsolatnak a hatalmát, erejét. Ádám szó szerint elvesztette az Apját. Amikor megteremtette Isten, akkor nem ismert senkit Őrajta kívül. Annyira biztos alapokon volt az ő identitása, és rengeteg tekintéllyel rendelkezett. Azt még elfelejtettem mondani, hogy Isten először Ádámnak adta a föld felett való uralmat, nem az ördögnek. Az ördög szó szerint ellopta ezt a tekintélyt a Föld fölött, ami az emberé lett volna.

Ez egy modell, amit mi örököltünk. Mert emlékezz arra, hogy amiket Ádám csinált, azt az összes leszármazottja, tehát mi is csináljuk. Ebből azt szeretném kihozni, hogy a legelső cserének az Éden kertjében ez lett az eredménye. Először kétséget támasztottak Isten felől, megkérdőjelezték Isten természetét, ami az elválasztódáshoz vezetett. Amikor elválasztódtak Istentől, akkor Ádám és Éva az tapasztalta, hogy már nem méltóak. Ennek a következményeként szégyen és bűntudat keletkezett bennük. Mire Ádám reakciója az volt, hogy saját kezébe vette a dolgokat, és próbálta megoldani.

Elfut az Atyától és maga oldja meg a dolgokat. Ha megnézed, mi is ezt csináljuk. Mindent előbb megpróbálunk, aztán, ha már semmi nem működik, akkor megpróbáljuk Istent. Számunkra ez már természetes, hogy nem konzultálunk Istennel, hanem saját magunk próbáljuk kitalálni a dolgokat. Még azt is gondoljuk, hogy ez természetes folyamat, pedig nem. Ez természetfeletti. Ez a modell, ez működik bennünk. Valós.

Aztán, ahogy kezd önmagáról gondoskodni, még el is bújik Ádám, mivel bizonytalannak érzi magát, és nem érzi úgy, hogy kompetens lenne. Ennek következtében még félelmet és aggodalmat is megtapasztal a lelkében. Nálunk is megvan ez a reakció. Amikor valaki elutasít, azonnal szeretnénk elrejtőzni. Sok mindenben el lehet bújni, el lehet bújni teljesítményben is. Az ő példájában ő próbálta megoldani a meztelenség problémáját. Tudjuk, hogy a fügefalevél nem jó minőségű :-), 1Móz 3.

Azt is jó látni, hogy amikor a bűn problémája megjelent, Isten megoldása is azonnal ott volt. 1Móz 3:20 Ádám a feleségét Évának hívta. Éva pedig életet jelent, az összes élő anyja, tehát Ádám kezdett hinni a megoldásban, abban, hogy Isten fog majd adni megoldást. Olyan egyszerű lenne, hogy ha valamit meg kellene oldani, egyből és először Istenhez mennénk, még mielőtt további sikertelenséget tapasztalnánk meg!

1Móz 3:21 Az ÚR Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.

Isten megölt egy ártatlan állatot. Ez Jézus nagyon tisztán látható képe. Nagyon tisztán látható ebben Isten kegyelme. Jel 13:8 Isten Báránya már leöletett a világ megalapítása előtt, de itt is lehet látni, hogy Isten gondoskodott. Látod-e a kegyelmet? Minden vallásosság itt kezdődött 1Móz 3:7-ben, amikor Ádám nem várt már Istenre, hanem kezdte saját maga megoldani a problémáit.

A 7. pontra ugrunk, amikor ebben a folyamatban odaér az ember, hogy már nem bír elbújni másoktól, hogy magát védje, és akkor támad, hogy biztonságban érezze magát. 8. pont – mást vádol. Istent vádolja, vagy a feleségét vádolja. Lehet látni ezt a házasságban, mivel a házasság olyan helyzet, ahol a legmagasabbak az elvárások.

Például, a férj egész nap dolgozik, és már nagyon várja, hogy hazaérjen, és lássa a feleségét. Így gondolkodik, hogy mire hazaér, biztos készen van a vacsora, és amint kiszáll az autóból, a felesége kinyitja az ajtót, odavezeti az asztalhoz, és leülhet végre vacsorázni. Ehelyett, amikor hazaér, az várja, hogy a gyerekek kiabálnak, a vacsora nincs kész, és a feleség kérdőre vonja: Miért jöttél ilyen későn? A 8. pont – másokat vádolunk – nagyon tökéletesen működik.

Ádámnak is ez volt az első mondata, hogy Istent vádolta: „Nézd meg, kit adtál nekem! Ezt mind ő csinálta! Ez a nő hibája volt.” Ez probléma, hogy próbáljuk elhessegetni magunktól a felelősséget, és Istenre dobni. Ő ránk vár, mi pedig mondjuk: „Isten, add ezt nekem, add azt nekem. Istenem, gyógyítsd meg ezt. …” Amikor próbáljuk Istennek megmondani, hogy mit kell, hogy Ő csináljon, és Ő nem válaszol, akkor azt mondjuk: „Ez a Te hibád. Nem akarok többé Benned bízni! Nem akarlak szeretni tovább!” Ez igaz? Igen. Így tudnánk jellemezni az embert a bukás után.

Idő hiányában csak egy dolgot nézünk meg, amit elvesztettünk ennek eredményeképpen. Ádám elvesztette a tekintélyét, már olyanná lett, hogy nem érti a tekintélyt, és magától nem tud tisztelni, tekintélyt adni. Tehát a tekintélyről nagyon eltorzult megértésünk van, és úgy értjük, mint manipulációt. Mi Ádámban gyakran másokat vádolunk, kifogásokat hozunk a saját viselkedésünk miatt, vagy próbáljuk magunkat védeni, és igyekszünk magunkat olyan színben feltüntetni, hogy velünk minden jól van. Ahogy Ádám kezdte Istent vádolni – 1Móz 3:11-12 –, mi is Istent vádoljuk. Mostmár tudjuk, hogy ezek Sátán jellemvonásai Ádámon, rajtunk keresztül kifejeződve. Mivel csak két forrás van, nincs harmadik.

Szóval, mi történt velünk? Ha nem vagy tudatában annak, hogy mennyit raboltak el tőled, akkor mindig megelégszel a kevesebbel. Egy mondatban úgy mondhatnánk ezt, hogy a mennyei Atyánkat lopták el tőlünk. Legyőzettünk a szellemünkben, és az ördög rabszolgái lettünk ezen az első cserén keresztül, ami az Éden kertjében történt. A bűnös természet megszületett az emberben, ami uralkodik az emberi szellemünkön és az emberi lelkünkön, és kifejezésre juttatja az ördög tervét és célját, és az ő természetét: olyan leszel, mint Isten.

Tehát ebbe a megromlott vérvonalba, Ádám vérvonalába születtünk bele, elválasztva Istentől. Nem szép ezt hallani, de ez a valóság. Mit tehetünk? Jak 4:6 – amit P. Stevens is sokat emlegetett – Isten ellene áll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak. Ez a megoldás a megbánás, az út ahhoz, hogy megtapasztaljuk Isten kegyelmét. Mert Isten tényleg kegyelmet ad, ha megalázzuk magunkat. Amikor úgy látjuk a helyzetet, ahogy van, akkor értékelni fogjuk a kegyelmet. Ő pedig egyfolytában fogja adni a kegyelmet, mert Ő ilyen.

Van egy kis történet. Egyszer egy ember odajött hozzám az utcán. Beszélgettünk, és megkérdezte: Istennek van-e szeretete, hogy nekem is adna belőle? Azt feleltem neki: Ahogy feltetted a kérdést, már abban probléma van, mert nem az a kérdés, hogy Istennek van-e elég szeretete, hogy adjon neked is. Jó sokan vagyunk, és mindnyájunknak szüksége van szeretetre. Ha ez így lenne, hogy Neki lenne szeretete, amit szétosztana közöttünk, akkor lehet, hogy valamelyikünknek már nem jutna a végén, de Isten a szeretet. Nem az van, hogy Neki van szeretete, amit tud nekünk adni, hanem Ő a szeretet. Jó megismeri Őt úgy, ahogy van.

Megnézzük, hogy mi is történt a kereszten.

Egy ismerősömnek az üzenetéből keletkezett ez a harmadik rész, akivel Dél-Afrikában találkoztam. Az üzenet, amit prédikált, nagyon megérintett, úgyhogy le is írtuk az egészet. Azért, mert annyira tisztán elmagyarázza, hogy mi is történt a kereszten. Néhány részét megnézzük.

1Móz 2-ben látjuk a két fát, az élet fáját és a jó és gonosz tudásának fáját, amelyet Isten teremtett. Az embert is három résszel teremtette: szellem, test és lélek. Nem volt különbség az ember lelkének és szellemének állapota közt a megváltás előtt, de mostmár van különbség. Tudjuk, hogy a kereszten keresztül kaptuk a megváltást, és a megváltás a szellemünkben történik, Ján 3:7.

Nézzünk bele röviden, amikor elfogadjuk Krisztust, és megtapasztaljuk az újjászületést. Tehát a megváltás az ember szellemében történik meg. Megtapasztaltam, amikor az utcán beszélgettem emberekkel. Egyszer vártam a reptéren, és egy olasz házaspárral találkoztam. Kicsit beszélgettünk, és megkérdeztem: Önök hívők? „Persze! Katolikusok vagyunk, hiszünk Istenben.” Elmondtam nekik, hogy mit jelent az újjászületés. Persze, nem volt üdvbizonyosságuk arról, hogy hova jutnak, ha meghalnak. Azt mondták: „Ezt eddig nem tudtuk, hogy ez Isten kegyelméből van. Mostmár tudjuk.” Arra gondoltam: Ha csak tudsz az újjászületésről, az nem jelenti azt, hogy meg is tapasztalod.

Amikor megvalljuk a szánkkal és hiszünk a szívünkben, akkor megtapasztaljuk az újjászületést. Ján 19:30 a mi megváltásunk munkája befejeződött. Amikor megkapjuk Isten Szellemét a mi szellemünkbe, akkor a megszentelődés a lelkünkben folyamatos. A megszentelődés a lelkünk területén történik, és az egy folyamat. Tudjuk, hogy amikor kegyelmet kapunk, akkor az egy pillanat, de a lelkünk megszentelődése egy életen keresztül folyik. Így mondhatnánk, hogy a lélek a megváltás folyamatában van egyfolytában.

Mi történt a kereszten? Csere volt, a természet kicserélődött. 2Kor 5:18-19-ben a szó: katallasszó – megbékélés. Ennek a jelentése nem csak megváltozás, hanem kicserélés. Tehát nem megjavítás, amit a vallás próbálna tenni, hanem kicserélés. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy szellemi közösségben vagy vagy ezzel, vagy azzal a szellemi erővel. Nem az ember bűnös jellemvonásait változtatjuk meg, vagy az ő természetében hozunk változásokat, hanem kicseréljük azt a természetet isteni természettel, aminek krisztusi karaktere van.

Gal 4:19 gyermekeim, akiket ismét fájdalommal szülök, amíg kiábrázolódik bennetek Krisztus.

Sokkal többről van itt szó, mint csupán a bűnök bocsánatáról. Amikor újjászülettünk, abban a pillanatban új természetet is kaptunk. Mostmár nem harcolunk a bűnös jellemünkkel, hanem Isten kegyelmére és az Ő Szellemére összpontosítunk, Aki bennünk van. Kol 1:22 apokatallasszó – helyreállít, ami nagyon erős kifejezés a görögben arra, hogy egy régi elszakadt kapcsolatot visszaállítani, mégpedig Isten és ember között, ami előzőleg valami miatt megbomlott.

Az ártatlan áldozatot már említettük 1Móz-ből. 1Ján 4:10 és Róm 3:25-ben a hilaszmosz szó azt jelenti: helyettesítés, valami helyett. 1Móz-ben már mondtuk, hogy Isten gondoskodott, az ártatlan áldozattal Ő takarta be a meztelenségüket. A hilaszmosz szó nem csak az, hogy megbocsátani a bűnt, hanem magába foglalja azt is, hogy teljesen eltörölni azt a hazugságot – te olyan leszel, mint Isten –, amit mi már önként követünk. Tehát nem csak a bűnlistánkat vette el Isten, hanem a bűnös természetet is elvette tőlünk.

Az Ószövetségben mi szimbolizálta azt a helyettesítő áldozati állatot? Bűnbak, 3Móz 16:20-28.

Tehát tudjuk, hogy 1Móz 3. egy rossz döntés eredményeként közössége lett Ádámnak az ördöggel, és romolható mag került Ádám szellemébe. Ez a romlandó mag lett végül is Ádámnak a megromlott természete, és az irányította most már a szelleméből a testét és a lelkét. Az ördög ezenképpen lett, mint szellemi atya, de a romlottság szellemét tudta csak adni. Az elején így mondtuk, hogy amikor a romlandó mag beleesett Ádámnak a szellemébe, mint egy méhbe, akkor ebből valami nagyon sötét született meg, mégpedig az ördög személyisége és jellemvonásai. Az élet Ádámban Róm 5:12, 3:23, 6:23.

Az egész történelemben két vérvonal van, az egyik Ádám megromlott vérvonala, a másik Jézus tiszta vérvonala. Róm 5. – ez az egész fejezet az élet kicserélésről szól.

Róm 5:19 Mert amint egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

Egy érdekes szó van itt: egy. Egy Ádám által mindenki bűnössé lett, és Egy engedelmessége által sokan igazakká lettek. ApCsel 17:26-ban olvastuk, hogy beleszülettünk ebbe a vérvonalba.

Itt elérkezünk ahhoz a részhez, amikor Jézus imádkozott a Gecsemáné kertben. Mi is történt ott? Ott volt az első helyzet eltolódása. Luk 22:42-44 Jézus elfogadja, vagy választja a bűnnel teli poharat, ami ezek után az Ő testébe fog kerülni. Érdekes, hogy amint elfogadta ezt a „poharat”, azonnal mintha kivetette volna a teste. Ebben a pohárban, amiben végül is benne volt minden bűnös, benne volt az ó-ember, benne volt a halál szellemi alapelve és az egész halál. Az Ő testébe lett helyezve. A Gecsemáné kertben volt az első hely, ahol a bűnösnek a pozíciója Ádámból eltolódott, és Krisztusban mint szentek jelentünk meg.

Ján 5:24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.

Tehát elfogadta ezt a szimbolikus poharat, és Önmagára vette. Mint tudjuk, Ő a testében soha nem tapasztalt meg bűnt. Ádámnak a szellemében ott volt a halálnak a törvénye, mivel ő úgymond kihalt Istenből, és életre kelt az ördög felé. Mit jelen ez? Hogyan történt a régi bűnös természet megfeszítése? Mi, bűnösök hogyan kerültünk Krisztusba? Ezután az ima után Ő haladt úgymond efelé a második megtapasztalás felé. A Gecsemáné kertből a keresztre ment és vitt minket Magával, hogy megfeszíttessünk Ővele együtt.

Róm 6. Amikor újjászületünk hívőkként, gyakran nem tudjuk, hogy mi a következő lépés, mit csináljunk. Az én életemben ez úgy történt, hogy egyből szolgálni kezdtem, de ahogy csináltam, az rossz volt. Sok évbe telt, mire megértettem, hogy a Biblia nagyon tisztán tanítja, hogy hogyan kell ezt csinálni, de az az idő már elmúlt az én életemben, és a legtöbb hiábavaló volt. Mert ha nem érted, amikor újjászülettél, hogy mit tanít a Biblia, honnan tudnád, hogy Isten mit akar, hogy válaszolj.

Róm 6-ban hétszer vagy még többször mondja, hogy meghaltunk Krisztussal. Róm 6:3 megkeresztelkedtünk az Ő halálába. Róm 6:2 meghaltunk a bűnnek. Róm 6:4 el lettünk temetve a keresztség által a halálba. Róm 6:5 eggyé lettünk vele az Ő halálában annak hasonlósága szerint. Róm 6:6 tudjuk, hogy a mi ó-emberünk Ővele megfeszíttetett. Róm 6:8 meghaltunk Krisztussal. Róm 6:10 tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek. Az Írás nagyon tisztán tanítja, hogy bele kell lépnünk a bűntől való elválasztásba, és belépni egy kapcsolatba Istennel.

Tehát a kereszten megfeszíttetett a bűnös természet. Isten haragja nem a Fiú ellen irányult, hanem a bűn teste ellen. Szét is tépte úgymond ezt a testet, és megölte az ó-embert.

Fel szoktam tenni ezt a kérdést: Szerinted hányan haltak meg a kereszten? A válasz általában: Jézus meghalt értem a kereszten, egyedül. Aztán szokták azt is mondani, hogy a jobbján is, a balján is volt valaki, aki meghalt. A Biblia nem ezt tanítja, hanem azt mondja, hogy mindannyian meghaltunk, el lettünk választva, el lettünk temetve. Mert ezzel az elbukott állapottal, amit örököltünk Ádámtól, azzal lehetetlenség Istennek tetszeni, vagy Őt szolgálni. Nem fogja elfogadni. Az egész el lesz utasítva.

A Biblia beszél jó cselekedetekről, amiket Isten már előre elrendelt nekünk Krisztusban, amikben járhatunk, de a Biblia beszél halott cselekedetekről is.  A jó cselekedeteket, amik el lettek készítve, azokat Krisztus teszi rajtunk keresztül. A halott cselekedetek azok, amiket mi próbálunk Istenért tenni, de nincs bennük élet. Nagyon világos, hogy amint újjászületünk, először is belépünk ebbe a halálba, Krisztus halálába, és aztán fel is támadunk Vele. Először egy Vele való kapcsolatba lépünk be, és utána járunk Vele, aztán tudjuk Őt szolgálni Őbenne.

Kategória: Egyéb