A kereszt szabadítása I.

2012 augusztus 19. vasárnap  10:30

Róma 5:12-14  Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;  Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.  Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, …

Róma 6:3  Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?

Róm 6:6  Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:

Gal 2:20a  Krisztussal együtt megfeszíttettem.

Ezek a versek arról beszélnek, hogy meghaltam a bűnnek, hogy megfeszíttettem Krisztussal, hogy el lett intézve a régi emberem. Amikor Krisztusban hittem, akkor a régi én el lett intézve. Ezek a versek arról beszélnek, hogy a bűnnek nagy hatalma van az életünkben, de Isten munkájának a kereszten nagyobb hatalma van az életünkben.

Az egyik nagy gond a kereszténységben az, hogy emberek komolyan veszik ezeket a verseket, de nem értik, hogy miről szól. Egy értelemben túl komolyan veszik ezeket a verseket. Egy értelemben. Ezt a részét: halott vagyok; úgyhogy sok halott keresztény van. Sok keresztény van, aki hívő, de akkora „móka” vele lenni, mint egy hullával. 🙂 Semmi nem történik. Próbálsz vele beszélgetni, de olyan szent, olyan halott, hogy nem lehet vele. Próbálsz hozzá viszonyulni, kapcsolódni, barátkozni vele, de nem megy.

Arról beszélek, hogy olvassuk ezt a részt: valahogy halottnak illene lennem; és ezt a részt értem egy értelemben, mert olvastam ezt a verset:

Kol 3:5 Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás;

Úgyhogy mit csinálok? Vadul küzdök ezek ellen, vadul harcolok velük. Megpróbálom megállítani ezeket az életemben. Van egy ilyen vágyam. „Rossz, rossz! Helytelen. Megállni, abbahagyni! Nem szabad! Nem mehetek ebbe az irányba.” Vágyom valamire, ami nem lehet az enyém, és azt mondom, hogy azt nem lehet! Vagy a fukarság a pénzzel – harcolok és keményen próbálkozom ezzel. Mit csinálok igazán?

Kol 2:23 … magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében …

Van, ami úgy tűnik, mintha hit lenne, mintha Isten követése lenne, de valójában én küzdök magammal. Az ember küzd önmagával. Van egy probléma. Ez elmebetegség, hogyha elég messzire megy. Ugyanaz az ember küzd ugyanazzal az emberrel.

A kereszténység nagy titka az, hogy van egy új ember az életemben. Krisztus az életemben van. Nem ugyanaz az ember küzd ugyanazzal az emberrel, hanem a régi ember az újjal, és ez nem elmebetegség, hanem ez szellemi dolog. Ez fontos dolog.

Mert ha nem értem a keresztet, akkor gyötröm magam, büntetem magam, haragszom magamra: neked halottnak kellene lenned; de nem jövök rá, hogyan lehetne járnom az igazságban az életben. A szentségben, amit Krisztus tartogat nekem, amit annyira könnyen elérhetnék, annyira közel van hozzám.

Mert ezek az Írásrészek erről beszélnek: halott vagy a bűnnek, halott vagy ennek, annak. Mit csinálok? Büntetem magam a bűnért, haragszom magamra, gyűlölöm magam a bűnért. „Hogy lehetek ilyen hülye? Hogy lehetek ilyen szemét? Hogy lehetek ilyen ostoba? Hogy lehetek ilyen rövidlátó? Hogy lehetek ilyen éretlen?” –, és büntetem magam és haragszom magamra.

A büntetés Krisztuson volt a kereszten. Nekem nem kell büntetnem magam. Nekem nem kell vernem magam emiatt. Nekem nem kell fájdalmat okoznom magamnak, hogy rosszul érezzem magam. Isten azt mondja: „Tudod, mi ez? Ez magad választotta istentisztelet.” Ez hamis alázatoskodás. Ez a testnek a gyötrése. Ez nem válasz. Ez nem az igazi.

Arról beszél Ézs 57:9-12, hogy megválasztom magamnak, hogy mi tetszik, hogyan fogom szolgálni, és merre megyek, és én azt mondom: Uram, látod, mennyire haragszom magamra? Isten azt mondja: „Nem Velem értesz egyet, mert Én azt mondom, hogy te halott vagy ennek. Nem ez az életed. Nem ebben élsz, nem ebben jársz.”

Egy nagyon valós értelemben én próbálom magam a keresztre tenni, én próbálom magam feltenni a keresztre, és azt mondani: majd most én megölöm a bűnömet, megölöm az én gyengeségemet. Figyelj! Én a kereszten csakis Krisztusban lehetek, és az már megtörtént, az már múltbeli, az már lezajlott. Ezért mondjuk azt, hogy a kereszténység csak Krisztusban élhető.

Ezért mondta az Úr: Nélkülem semmit nem tehettek. A kereszténységet csak Őbenne lehet élni. Ján 17:26 Ő azt mondja: Én őbennük; azaz Krisztus bennünk van, és mi Őbenne vagyunk ebben a fejezetben, és újra meg újra arról beszél az Írás, hogy mi Őbenne vagyunk. Mi meghaltunk Vele azon a kereszten.

Luk 9:23 (Jézus) Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.

Jézus azt mondja: ez az egyetlen mód, hogy valaki Velem jöjjön, fel kell vennie a keresztjét. Tudod, hogyan gondolunk erre: ó, az a szenvedésről szól. Köznyelvben benne van. „Ez az én keresztem, hogy sánta vagyok.” „Ez az én keresztem, hogy a házastársam egy állat.” „Ez az én keresztem, hogy a főnököm egy idióta.” Megszoktuk ezeket a mondásokat, de ezeknek semmi köze a kereszt valóságához. Ez a jó hír. Jézus nem azt mondja, hogy gyötrődj, gyötörd magad; hanem:

Luk 9:24 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, az megtartja azt.

Ez az élet elengedéséről szól. Ez valami nagyobbról szól. A kereszt nem arról szól, hogy büntetem magam, és majd ettől Isten elfogad. A kereszt nem arról szól, hogy én próbálom magam valakivé tenni, aki nem vagyok, de mostmár nagyon kéne, hogy legyek. Hanem a kereszt valami másról szól. Arról, hogy elengedem az életemet. Viszont ez még nem a teljes kép.

Lehet, hogy azt kérdezed azonban: „Pásztor, tényleg a keresztet kell választanom? Úgy értem, nem élhetnék a kereszt nélkül, mint csak egy jó ember? Nem mocskos, nem gonosz, csak egy jó keresztény, aki kiteszi a dolgát?” A válaszom erre az, hogy figyelj, mi az Írás bizonysága. Mit csinált a kereszt értünk?

Amikor Ján 19:30 Jézus azt mondta a kereszten: elvégeztetett; akkor mit tett értünk? Azt mondja: akkor meghaltunk Ővele. Róm 7:4, 8:3 meghaltunk az ítéletnek. A törvény azt mondta: ítélet alatt vagy, méltó vagy a kárhozatra, méltó vagy a pokolra. „Miért?” Mert vétkeztél, Ján 3:18. Így születtél. Bűnben születtél, vétkeztél. „De hát nem volt választásom, így születtem.” Ez nem változtat a tényen, hogy vétkeztél, és méltó vagy az ítéletre.

Azt mondja Róm 7:4 és 8:3 az ítélet keres bennünket. Nem vagyunk viszont azon a helyen, ahol keresne minket. Miért? Mert meghaltunk, mert Krisztusban vagyunk. Ezért az ítéletnek nincs joga azt mondani: te méltó vagy a kárhozatra, te annyira elbuktál, hogy nincs tovább, itt a vége. Az ítélet nem talál bennünket. A kereszt miatt üres a hely. Azt mondja az ítélet: hová bújtál, hol vagy? Azt feleled: halott vagyok, a kereszten voltam Krisztussal és meghaltam. Az ítélet nem talál.

Róm 6:14 a kereszt által halott vagyok a bűnnek. Halott vagyok a bűnnek! Jön a bűn és beszélni akar hozzám: „Milyen jó lenne valamit csinálni együtt! Hova tűntél? Figyelj, van egy jó ötletem a számodra.” „Én szabad vagyok, én Krisztusban vagyok.” A bűn próbál megfogni, de halott vagyok, és azt mondom: nem, én nem vagyok az az ember.

Róm 8:1-2 a kereszt által halott vagyok, nincs kárhoztatás, nincs végső leírás.

Gal 3:13 halottak vagyunk az átoknak. Ezt nagyon szeretem. A kereszt által megszabadultam az átoktól.  Mi a legnagyobb átkunk, embereknek? „Dolgozni kell.” Egy értelemben, igen. Mi a gond ezzel? Az, hogy hiábavaló. Újra és újra meg kell csinálnom ugyanazokat a dolgokat. A halál egy értelemben ugyanerről szól, hogy minden hiába van.

Miért adta Isten a hiábavalóság átkát, amikor az ember elbukott? Azért, hogy soha ne legyen elég. Azért, hogy az ember soha ne érezze úgy, hogy befutott. Azért, hogy az ember, ha őszinte, akkor soha ne mondhassa azt: megvan minden, amire szükségem van. Azért, hogy az ember ne mondhassa azt: rendben van az életem.

Isten ezért adta a hiábavalóság átkát, hogy egy értelemben felrázzon bennünket. Valaki azt mondja: minden rendben van, minden szép az életemben. A hiábavalóság azt mondja neki: egy nap odalesz az egész. Még lehet, hogy nem is a halál napjával, hanem előtte. Lehet, hogy mindent elveszít. Isten azt mondja nekünk: figyelj, ez hiábavaló!

Ő azért csinálta, hogy felébredjünk. Egy másik valóságra, Őrá van szükségem, hogy ne legyen elég nekem ebben a világban soha semmi, hogy egy kapcsolat se tudjon teljesen megelégíteni, hogy semmi, amit ez a világ ad, ne tudjon teljesen megelégíteni. Ez a legnagyobb átkom, de Krisztusban pont ez történik, hogy szabad vagyok az átoktól. Amit teszünk Krisztusban, annak örök értéke van. Zsid 6:10 nem hűtlen az Isten, Ő megemlékezik a hitetek munkájáról.

Zalán 14 hónapig volt a világ talán legszegényebb országában. Dolgozott, szolgált ott. Tegyük föl, hogy egy hét múlva a forradalom elsöpri az egészet. Az átok azt mondaná Zalánnak: hiába volt az egész; de Zalán ismeri az igazságot, és azt mondja a szívében: „Állj! Nem! Én meghaltam az átoknak Krisztusban. Én áldott vagyok Krisztusban. Isten megemlékszik az én hitem munkájáról. Nem hiábavaló.”

Az a telefonhívás, amikor felhívtál valakit és bátorítottad a hitben, aztán senki sem mondta neked, hogy szép munka, Isten azonban megemlékezik erről. Nem hiábavaló az életed. Egyetlen hitbeli lépés sem hiábavaló többé. Mindennek tartalma van, mindennek jelentősége van. A kereszt megszabadított engem az átoktól.

Úgyhogy itt a kérdésem: érdemes-e jóemberként, jó keresztényként élni a kereszt nélkül? Vagy jobb megragadni ennek a valóságát, és amikor jön az átok, belenéz az arcomba és azt mondja, hogy hiába, akkor belenevetek a képébe és azt mondom: „Semmit nem tudsz. Semmire nem vagy jó! Épp túl vagyok rajtad. Én szabad vagyok. Az életemnek értéke van. Az életemnek értelme van, mert Krisztusban vagyok, mert a kereszten voltam, mert meghaltam. Hiába keresel, jöhetsz hozzám, de én nem az az ember vagyok.”

Elveszitek dolgokat? Persze. Tudom azonban – Róm 8, 2Kor 4 –, megvan rá az ígéretem: minden értetek van, minden a javatokra van, minden haszonnal van, Istennek célja van az egésszel. Azt mondom, hogy ámen, de csak a keresztnél.

Csak a keresztnél mondom, hogy ámen. Önmagamban megpróbálom megvalósítani: legyen minden a javamra, megszerzem, amire szükségem van, azért, hogy a javamra legyen. „Szolgálj engem! Legyél a barátom. Adj kölcsön egy kis pénzt! Legyen minden az én javamra!” Ez a különbség, hogy a keresztnél járok abban, amiért a másikban csak küszködnék, próbálkoznék, és igyekeznék magam megvalósítani.

Isten azt mondja nekünk: figyelj, meghaltál az ítéletnek, meghaltál a bűnnek, meghaltál a kárhoztatásnak, meghaltál az átoknak.

Még egy, ami fontos a számunkra: Eféz 2:15 meghaltunk a különbségeknek. A kereszténységgel nem fér meg a rabszolgaság. A rasszizmus nem fér meg a kereszténységgel. A megkülönböztetés nem fér meg a kereszténységgel. „Te csak nő vagy.” – ez nem fér meg a kereszténységgel. Miért? Mert Krisztus lerontotta a közbevetett választófalat, Eféz 2: 15. Elintézte a dolgot.

„Hé, te zsidó vagy! Hé, te orosz vagy! Hé, te román vagy! … Te amerikai vagy, uh! A legrosszabb mind közül, te magyar vagy!” Nem, nem, nem! Ez nem fér meg a kereszténységgel, ez nem fér meg Krisztus Szellemével. Ez nem marad meg sokáig. Ha gondjaid vannak ezzel, járj az Úrral, tanulmányozd az Igét, járj a Szellemben. Ne aggódj rajta nagyon, Isten ki fogja szedni az életedből, ígérem neked. Ő ki fogja gyomlálni. Emlékszem, amikor ez megtörtént velem. Nem erőlködtem ezen, nem rágódtam rajtra.

Volt egy felmérés arról, hogy a megkérdezett óvodások nagyjából 100%-a azt mondta, hogy az oroszok jóemberek, és kb. ugyanannyi azt mondta, hogy a ruszkik nagyon gonosz emberek. 🙂 Mert amikor valaki az oroszokról beszélt, akkor jó dolgokat mondott, de ha a ruszkikról beszéltek otthon, akkor szidták őket.

Én is felnőttem egy módon, és emlékszem a napra, amikor azt mondtam: hé, ez az ember orosz, a barátom, és én szeretem őt. Azt mondtam: tyű, mi történt? Krisztus Szelleme, a kereszt nem fér meg ezzel. Nem fér meg Vele ez a fajta megkülönböztetés, ez nem működik. Ez sem működik.

Miért beszélünk a keresztről? Miért mondjuk, hogy élj a keresztnél? Azért, mert ennyi mindentől megszabadít engem.

Nézzünk egy jóembert: nagy fekete Bibliája van, minden rendben van, ad a felajánlásba, nagyon sok bibliaverset tud helyből, van jegyzetfüzete. Jóember, de nem ment a kereszthez. Mi a baj vele? Az, hogy jön a bűne, és megtalálja. Az, hogy jön az ítélet, és tudja a házszámát. Az, hogy jön az átok, és azt mondja: itt vagyok mindenhol az életedben, minden hiábavaló! Valóban. Viszont egyetlen döntés és Krisztusban járok! Egyetlen döntés, és azt mondom – ahogy Luk 9:23-ban olvassuk –, hogy felveszem a keresztem.

Két dolgot meg kell különböztetni. Az egyik az, amit Krisztus elvégzett a kereszten. Az le van tudva, ahhoz nem lehet hozzátenni, nem lehet belőle elvenni. Amikor valaki azt mondta: Jézus, hiszek Benned, Rád bízom az életem, ments meg engem, meg akarlak ismerni, kérlek, ments meg engem!; akkor minden, amit a kereszt elvégzett, az igaz lett az ő életére. Én azonban arról beszélek, hogy ő alkalmazza-e magára ezt. Alkalmazza-e magára, vagy sem?

Krisztus erről beszél Luk 9:23-ban. Azt mondja: fel kell venned a keresztedet nap mint nap. Azt mondja, hogy minden nap fel kell venned! Mit jelent ez? Alkalmaznom kell magamra minden nap. Újra meg újra vissza kell térnem.

Van ez a kifejezés a magyarban: a kályhától táncolni. Van egy biztos kiindulópontom, a kereszt, és visszatérek hozzá újra meg újra. Amikor nyomorult vagyok, amikor ki vagyok akadva, amikor gyenge vagyok, amikor gyűlölködöm, amikor magamban vagyok, és nem találom az utat, akkor visszatérek a kereszthez, és azt mondom: „Uram, nem az én életemet akarom élni, hanem a Tiédre van szükségem. Tölts be engem a Szellemeddel, vezess engem!” – és Ő megteszi ezt. Ez a csoda. Ugyanaz a bűn, ami az előbb ott volt mindenütt az életemben, nem talál engem. Nem találja, hol vagyok, mert nem vagyok ott. Magamra kell alkalmaznom.

Sok keresztény olyan, mint az ember az öttalálatos lottószelvénnyel, akinek ott van a zsebében, de nem tudja, hogy öttalálatos, aztán nem figyel és eldobja. Ilyenek lehetünk keresztényként. Itt vagyok, az enyém az egész, csak annyit kéne tennem, hogy alkalmaznom kéne magamra.

Oda kéne mennem az Úrhoz, és azt mondani: „Uram, kérlek, nem bírok harcolni minden egyes bűnnel. Nem bírok csatázni minden egyes átokkal. Azokkal a dolgokkal, amik jönnek az életembe, nem bírok megbirkózni egyenként. Uram, kérlek, szabadíts meg engem! Szeretnék Benned járni, Veled járni. Nem akarom az én életemet, köszönöm, hanem elengedem az én életemet. Benned akarok járni.” Aztán szabad vagyok, mert az Úr ezt mondja nekünk: halott vagy, halott vagy! Ez nagyszerű szabadság, ahol az ellenség nem tud megérinteni bennünket.

Mi a célja ennek? Krisztussal együtt megfeszíttettem, de Gal 2:19,20 folytatódik: élek Krisztussal. Van egy másik oldala a dolognak. Van szabadságom, új életem, amiben járhatok. Ez azonban olyasvalami, amit csak ott találok meg, ha a kereszthez jövök. Mi az, ami olyan nehézzé teszi ezt nekünk? Az, hogy a keresztet csak hitben tudom megragadni. Ez az egyetlen lehetőség, ez nehéz nekünk.

Mert nézek, látok valamit, látok egy kihívást, látok egy kísértést, látok egy próbatételt, látok egy átkot, látok egy ítéletet, és azt mondom: ez igaz rám. Belenézek a tükörbe, látom ugyanazt a fazont, akivel gondom volt az elmúlt évek alatt az életem során, és azt mondom: ah, már megint te vagy, elegem van belőled. Olyan könnyű látás által járni, és nem értékelni Isten munkáját az életünkben.

Figyelj! Isten munkája valós az életedben. Hogyha rábíztad magad Jézus Krisztusra, akkor ez megtörtént. Használva ezt a párhuzamot, a nyertes lottószelvény a zsebedben van. Csak annyi kéne, hogy előveszed és beváltod. Csak ennyi kéne! Csak erre van szükség, hogy odamész az Úrhoz: „Uram, kérlek, tölts be. Uram, kérlek, Veled akarok járni. Uram, köszönöm, nem akarok az átok alatt lenni. Nem akarok az ítélet alatt lenni. Köszönöm, nekem szükségem van valami többre!” Azt mondja Gal 2:19-20, hogy éljünk az Istennek.

Amikor valaki átmegy a másik oldalra, előtte önmagának élt, magának kereste a dolgokat. Ott az a gond, hogy amikor olvasom a bibliámat, akkor azt mondom: „Ezt hogy kéne megcsinálni? Ez hasznos lenne nekem.” Látok egy ígéretet, és azt mondom: rendben, ez nagyon jó lesz nekem, Isten, add nekem. Isten azt mondja: „Az ígéreteim igazak. Amire hívlak téged az valós, de ezen a helyen nem tudok szóba állni veled. Ezen a helyen nincs közösségünk. Ezen a helyen mindez semmit nem jelent neked. Ezen a helyen? Ne bolondozz Velem. Ezen a helyen nem veszed figyelembe az Én Fiam áldozatát. Ezen a helyen nem jársz abban, amit Én tettem érted. Ezen a helyen nem érdemes lenned.”

Amikor a másik oldalon olvassa a bibliáját, hálát ad, közösségben van Istennel, jár az igazságban, akkor szabad, öröme van, és azt tudja mondani: „Köszönöm, Uram! Mindez az enyém. Veled járok ebben. Élek. Élek, de mire? Az Istennek élek. Arra élek, hogy Vele járjak. Arra élek, hogy Vele szolgáljak. Arra élek, hogy Őbenne örvendezzek. Arra élek, hogy Ő vezessen engem. Ez az én életem most már.”

Erre vagyunk hívva. Isten azt feleli: „Egyetértek. Igazad van. Igen. Halott vagy.” – és a Szent Szellem mond egy nagy áment a mi kis ámenünkre. Olvassuk az Írást, azt suttogjuk bizonytalanul: ámen, és a Szent Szellem mennydörögve: ÁMEN. „Igen, igaz. Meghaltál Krisztussal. Szabad vagy! Járj ebben. Élj Istennek. Legyen ez az életed. Ne engedd, hogy megkötözzön mindaz, ami megpróbál.” Ámen.

Kategória: Egyéb