A kereszt másik oldala II.

2012 augusztus 19. vasárnap  18:00

Az előző üzenetben (2012.08.19. de.) a keresztről beszéltünk.

Zsid 12:2a Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra,

Jézus Krisztus a kezdője és a bevégzője a hitünknek. Ami az egyik oldalról azt jelenti, hogy Ő az, Aki megindította, Ő az, Aki alapot teremtett neki, Ő az, Aki hívott bennünket erre. Ő az, Aki megnyitotta az ajtót, sőt, Ő Maga az ajtó. Ő a kezdője, az elindítója, a szerzője a mi hitünknek, de nem csak ez, hanem Ő a mi hitünk bevégzője. Ő az, Aki a végére viszi a hitünket.

Micsoda bátorítás, hogy az Úr végigviszi a hitünket! Nem tudom, hogyan gondolkodsz a hitedről, mennyire vagy erős hitben? Hova tennéd magad? Szeretnélek bátorítani, hogy nem ez számít, nem ez a lényeg. Nem ez a nagy kérdés, hanem az, hogy Jézus Krisztus a mi hitünk kezdője és bevégzője. Jézus Krisztus a mi hitünk bevégzője. Ő megőriz bennünket. Számíthatunk Rá. Nem ez az üzenet, de

Zsid 6:18 két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, …

A két változhatatlan tény az, hogy egyrészt Ő megígérte, aztán ez nem volt elég, akarta, hogy biztosan tudjuk, hogy Ő komolyan gondolta, még meg is esküdött rá.

Zsid 6:18 … erős vigasztalásunk legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,

Krisztushoz jöttünk. Krisztus ígért nekünk valamit. Azt mondta nekünk: „Én szerettelek téged, amikor az ellenségem voltál. Én meghaltam érted, amikor semmi nem volt benned, ami érdemes lett volna erre, és Én megmentelek téged, ha hiszel Bennem.” Ez reménység, és mi megragadtuk ezt. Azt mondja Isten: „Megígértem? Igen, megígértem. Meg is esküszöm rá. Én nem hazudok, nem mesélek, nem beszélek mellé. Én valóban komolyan gondolom. Én megmentelek téged.” Azt mondja nekünk, hogy erős vigasztalásunk legyen Jézus Krisztusban. Ez a reménység:

Zsid 6:19  lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál,

Vannak dolgok, amiket nem látunk. Nem látjuk a szemünkkel, 1Ján 3:2 nem nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Nem nyilvánvaló, hogy Isten egy nap majd dicsőséges testet ad nekünk. Nem nyilvánvaló, hogy egy nap a mennyben lesz az otthonunk. Nem nyilvánvaló, hogy Isten annyira tisztának lát bennünket. Nem nyilvánvaló, …, de van hitünk és van reménységünk, amely túlnyúlik a láthatón. Túlnyúlik a kárpiton, és benyúlik Isten valóságába.

Azt mondja: emiatt erős vigasztalásunk van mindenben, ami történik velünk. Erős vigasztalásunk van, mert Krisztus megmentett bennünket. Mert Ő a hitünk kezdője és Ő a hitünk bevégzője. Ő a hitünk kezdője és Ő az, Aki megőriz bennünket. Kétség nélkül.

——————————————————————————————————————–

Az előző üzenetben, amely az első része ennek az üzenetnek, a keresztről beszéltünk. Arról, hogy két módon érthetem a Biblia üzenetét. Az egyik oldalon érthetem úgy a Biblia üzenetét, hogy olvasom, és abban gondolkodom, hogyan tegyem? „Hogyan valósíthatnám meg? Hogyan élhetnék így? Hogy lenne lehetséges, hogy én ilyen jó legyek? Hogy oldhatnám meg, hogy valóban minden a javamra legyen? Hogyan biztosíthatnám, hogy az ígéret nekem szóljon?” Ezen az oldalon a Biblia egy küzdelem, egy teher, elhordozhatatlan dolog.

Ezen az oldalon az Ige ijesztő igazából, mert azt mondom: jól van, én így nem tudok élni. Hallom az üzenetet, és azt mondom: „Kösssz, jjja! Még egy gond! Kösz, még egy púpot is adtál amellé, hogy sánta vagyok. Köszönöm! Milyen sokat segítettél nekem!”

Arról beszéltünk, hogy a kereszt mássá teszi az egészet. A kereszt áldássá teszi, megváltoztatja a jelentőségét. Arról beszéltünk, hogy mi mindentől szabadít meg engem a kereszt. Amikor Krisztusra gondolunk és az Ő munkájára, és arra gondolunk, hogy mit tett értünk, akkor az olyasvalami, ami le van rögzítve örökre, le van biztosítva egyszer és mindenkorra. Nem lehet megváltoztatni.

Krisztus azt mondta: elvégeztetett! „Én befejezetem a munkát.” Ez történelmi tény, megingathatatlan. A kérdésem az, hogy egy hívő, aki nem ismeri ennek a valóságát a saját életében, arra igaz-e Krisztus munkája? Ő hitt Krisztusban. Igaz-e, hogy ő megigazult? Igaz, persze. Igaz-e, hogy ő megszabadult a bűn hatalmából? Igaz, persze! A kérdésem viszont az, hogy megéli-e ezt? Van-e tapasztalata róla, ha nem megy a kereszthez nap mint nap? Krisztus azt mondta:

Luk 9:23-24  Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, az megtartja azt.

A hívő, aki nem jár ennek a valóságában, aki nem veszi fel a keresztet – nem érti a jelentőségét, nem tudja, miről beszélünk, és ezért nem jár ennek a valóságában –, azzal mi történik? A bűn nagy erővel jelen van az életében, és hangosan beszél hozzá. Amikor a hívő azt mondja: nem akarom; akkor hirtelen rá kell jönnie, hogy a bűnnek van egy erős fogása rajta, és nem engedi. A kísértésre neki van egy válasza, mert nem ment nap mint nap Krisztus keresztjéhez. Ez érdekes.

Valós Krisztus munkája az életében? Mi azt mondanánk, hogy igen. A bevégzett munka azt mondja, hogy igen. Megtapasztalja azonban? Nem. Küzd és harcol, és azt mondja: „Ez a Biblia mennyi mindenről beszél nekem, mit kéne csinálnom, hogyan kéne viselkednem. Szeretnem kéne őt is, meg őt is, …, és tisztelnem kéne a pásztoromat, és milyen nehéz, és mennyire elegem van belőle.” Annyira közel van hozzá, hogy szabad legyen! Ez a tragédia, hogy ő azon az oldalon ül, mert annyira közel van hozzá.

Krisztus igazából hív bennünket. Azt mondja: figyelj, te meghaltál Velem együtt. Róm 5, 6 televan ezzel.

Róm 6:3  Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?

Róm 6:6  Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:

Krisztus nem csak tett értünk valamit, hanem behív minket abba a munkába, amit értünk tett. Azt mondja: „Figyelj, te ott voltál Velem. Ismerd fel, hogy te meghaltál azon a kereszten. Ismerd fel, hogy Én elvégeztem ezt a munkát az életedben. Ismerd fel, hogy ez mélyebb, mint hinnéd, hogy ez valósabb annál, ahogy látod. Az Én számomra ez nagyon nyilvánvaló. Neked nem, de higgy, járj hitben. Gyere Velem, és ismerd fel ennek a valóságát.”

Krisztus beinvitál minket a hitbe. Azt mondja: „Gyere, higgy, bízz! Én elvégeztem ezt érted. Te meghaltál a régi embernek. Meghaltál azoknak a vágyaknak, azoknak a kívánságoknak, azoknak a gyengeségeknek, annak a haragnak, annak a meg nem bocsátásnak, annak a keménységnek, annak a félelemnek, ami miatt egész életedben kettős védelemben éltél, erősnek mutattad magad, hogy nehogy valaki bántani tudjon.” Isten azt mondja: „Figyelj! Szabad vagy tőle a keresztnél. Gyere a kereszthez.”

Egyikünk sem tudja megjavítani a régi bűnös természetét. Próbáltad már? 🙂 Mindannyian próbáltuk már. A végeredmény még mindig ugyanaz a személy, akire nem vagyok kíváncsi. Nem akarok ott élni. Olyan jó lenne megszabadulni! Olyan közel van, ez a miénk. Isten azt mondja nekünk: ne próbáld megjobbítani, Én is feladtam már a reményt a régi bűnös természeteddel kapcsolatban, nem próbálom megjavítani, te se igyekezz rajta. Nem ez a lényeg.

Isten azt mondja nekünk: járj a Szellemben, de ahhoz először a kereszthez kell jönnöd. Hány embertől halljuk ezt: „Én ilyen vagyok! Megszoksz vagy megszöksz. Én ilyen vagyok, és kész.” Isten azt mondja nekünk: „Én nem erre hívtalak el. Én valami többre hívtalak el. Én valami dicsőségesre hívtalak el. Én arra hívtalak el, hogy az Én Fiamat tükrözd vissza. Nem arra, hogy azt mondd, hogy ilyen vagy olyan vagy, hanem arra, hogy amikor azt kérdezik, hogy ezt hogyan csinálod, akkor azt mondd, hogy ez nem te vagy, ez Krisztus.” „Ez nem én vagyok, ez Krisztus. A szeretet, a bölcsesség, az élet – az Krisztus.”

Isten azt mondja: „Ne állj meg! Ne ragadj le! Hívőként ne mondd azt, hogy te ilyen vagy, mert Én valami többre hívtalak. Én dicsőségre hívtalak. Gyere Velem! Gyere Velem és Én szabadságot adok neked.”

A kereszt. Az egyik oldalról azt mondom: meg akarom őrizni az életem. Ha viszont meg akarom őrizni az életem:

Róm 5:12-14  Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;  Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.  Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala.

Mit mondanak ezek a versek? Azt, hogy a halál uralkodik. Itt – a kereszt nélkül – olvasom a bibliámat és azt kérdezem: „Uram, muszáj a kereszthez mennem? Muszáj mindent eldobnom? Azért van bennem jó is! Tudok kedves is lenni, ha akarok. Csak nem akarok. Miért mennék a kereszthez?” Isten azt mondja nekünk: figyelj, így is, úgy is elveszíted az életedet, de ha jössz Hozzám hitben, akkor Én adok helyette másikat.

Így is, úgy is elveszíted az életedet. Tudod, miért? Mert a kereszt nélkül is a bűn megöl. Így is, úgy is megöl. Erről szól ez a néhány vers. A különbség az, hogy a bűn fizikailag valamennyi idő – 50-60-70-… év – alatt öl meg, lassan öl meg. Úgyhogy azt gondolom, hogy az nem olyan rossz.

Isten viszont azt mondja nekem: „Figyelj! Két lehetőség van. Vagy meghalsz a bűn miatt, vagy azt mondod: Uram, kérlek, tölts be a Te életeddel, add nekem azt a másik életet, megyek a keresztedhez. Frissíts fel engem új élettel! Kérlek Téged. Nem akarom a saját életemet. Elegem van a saját haragomból, a saját vágyaimból, a saját céljaimból. Elegem van az egészből, és jövök a kereszthez.”

A keresztnél elveszítem az egészet, és az sosem könnyű. Aztán a másik oldalon találok egy új, friss életet. A kereszt másik oldalán vagyok és megtaláltam Krisztus életét. Igen, elveszítettem az életemet, de nyertem egy másikat. Ez a különbség. Ha a bűn öl meg, akkor nem találok másik életet.

A bűn szellemileg úgy öl meg, hogy lehet, észre sem veszem. „Még mindig jóképű vagyok. Még mindig tudok érvelni. Még mindig tudok magyarázni.” Az egyik legijesztőbb vers nekem a Bibliában Bír 16:20, ami azt mondja Sámsonról, hogy Sámson felkelt, mint azelőtt, és nem tudta, hogy az Úr eltávozott tőle. Ez az egyik legfrászosabb vers nekem.

Lehetek a keresztnek a megfelelő oldalán, járhatok az új életben, aztán beengedek valamit, amit nem kéne. Ez elég nagy baj, de nem a legnagyobb gond. A nagy gond az, hogy esetleg nem veszem észre, esetleg tompa lennék, érzéketlen lennék, és nem keresem az Urat. Nem mondom: Uram, többet akarok; hanem csak megelégszem ezzel. Ülünk a haverommal, aki szintén éppen testi hívő, és ki tudja, miről beszélgetünk, de nincs szellemi élet közöttünk. Jó emberek vagyunk, de nem mentünk a kereszthez. Isten ments, de lehetséges, és megesett, hogy nem vettem észre és jártam ebben egy hétig, egy hónapig, …, nem tudom meddig; de nem akarok ebben élni. Isten ments, hogy úgy legyen, hogy nem veszem észre!

Azt próbálom mondani, hogy az életem így is, úgy is elveszítem, de a jobbik mód az, ha a keresztnél. Isten azt mondja nekünk: figyelj, tudom, felállni innen, jönni a kereszthez, ehhez hit kell.

Tudod, mi a problémánk? Beszélgettünk erről az előző üzenet után. Az a gondom, hogy amikor ránézek a keresztre, természetileg nem látok benne semmi vonzót, természetileg nem látom benne a megoldást, természetileg nem látom benne a hatalmat, és azt mondom: minek kéne ez nekem? Haragszom valakire, és az Úr azt mondja, ahogy olvasom az Írást: bocsáss meg! „Dehogyis akarok megbocsátani, olyan jól esik haragudni, mert a másik most tényleg elbukott. Most végre egyszer joggal haragszom. Úgyhogy, dehogy bocsájtok meg neki, akkor soha nem fog tanulni belőle.” Isten azt mondja: nem, nem!

Nemcsak azt mondja, hogy bocsáss meg, hanem azt is mondja: gyere a kereszthez, és ne csak a haragot, ne csak a sértést engedd el, hanem engedd el az egész embert, az egész pakkot úgy, ahogy van, nem csak kicsit.

Milyenek vagyunk? Megtérünk, jövünk az Úrhoz, és azt mondom: Uram, ezt is elengedem, ezt is elengedem… Aztán egy nap azt mondom, miután kiürítettem, mindent kipakoltam: Uram, mindent elengedtem. Isten azt mondja: nem, a zsák még mindig megvan. 🙂 Még mindig ott van a zsák, még mindig ott vagy te magad. Annyi mindent elengedtél, gyötröd magad: fogadj el, Uram! Isten azt mondja: kösz, de nem érdekel. (Lásd előző üzenetben.)

Isten azt mondja, hogy dobd el a zsákot is! „A régi bűnös természetnek nincs hatalma az életedben. Tudom, természetszerű neked, hogy azon az oldalon ülj, de hívlak téged, járj hitben.” 2Kor 5:7 járj hit szerint! Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Ebben hatalom van. A keresztnél életet találsz.”

Gal 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, …

… és megállunk itt. „A kereszténység ennyi, meghalás. Ennyi. El kell engednem. Le kell tennem. Fel kell adnom.” Figyelj, mi van a másik oldalával? A keresztnek van egy másik oldala. Krisztus nincs a kereszten. Észrevetted? Nincs ott, az hazugság lenne. Ő másik oldalon van. Ő feltámadt. Ez a helyzet velünk is, ha belépek abba az életbe, ha hitben azt mondom: Uram, belépek a Te munkádba, Uram egyetértek Veled, Uram, Én hiszek ebben, Róm 6:3,6, én meghaltam Teveled, Róm 6:5, elvettettem halálba, és feltámadtam.

Gal 2:19  Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek – erről az előző üzenetben beszéltünk –, hogy Istennek éljek – most erről beszélünk.

Erre támadtam fel, hogy Istennek éljek. Nincs más mód, hogy Istennek éljek, csak ez, hogy jövök a kereszthez. Szeretnélek bátorítani, hogy értsd meg ennek a jelentőségét a hívő életedben.

Van egy booklet, a címe: A kereszt teher vagy áldás?

A lényeg az, hogy P. Stevens, aki alapította a szolgálatunkat, sokat tanított nekünk erről. Azt mondta, hogy nagyon sok keresztény gondolkodik így: Krisztus ezt és azt tette értem, Krisztus ezt és azt csinálta azért, hogy én így és úgy legyek; de nagyon kevés keresztény ismeri fel és ragadja meg ezt, hogy amikor Krisztus ezt megtette, és én később hittem Őbenne, akkor én ott voltam Ővele azon a kereszten, én benne voltam ebben. Nagyon kevés hívő gondolkodik így, hogy Krisztus megtette bennem. Ez volt az egyik nagyon fontos tanítás, amit mindannyinknak meg kellett ragadnunk, alkalmazni kellett a hívő életünkben ahhoz, hogy tartósan az Úrral tudjunk járni.

Nem véletlen mondta az Úr: aki Engem akar követni, az vegye fel a keresztjét minden nap. Minden nap. Miért? Mert Isten mindennapi kapcsolatot akar velünk. Istennek minden napunkkal terve van. Isten minden napra tartogat nekünk valamit. Azt mondja: „Figyelj! Ha nem jössz a kereszthez, akkor ez nem lesz rád alkalmazva. Akkor hogyan lenne ez valós? Akkor hogyan járhatnál ebben?”

Gal 5:18 csak kétféle élet van. Vagy a törvény, a Biblia ott üt engem. A törvény beszél hozzám, csak érzem a terhet, érzem a fájdalmat. A törvény alatt vagyok, és majd meghalok bele, annyira nehéz. A másik lehetőség viszont az, hogy megyek a kereszthez. A kereszt másik oldalán a Szent Szellem vezet engem. Szabad vagyok, gazdag vagyok, életem van, és nem vagyok a törvény alatt.

Aztán felbukkan egy gúnyoló: Kol 2:18 jön valaki a másik oldalról, és azt mondja: „Én szentebb vagyok, mint te. Nézd, én többet érek, mint te. Nézd, én több bibliaverset tudok. Én régebb óta járok ezen az úton. – beszél hozzám, és gúnyol engem. – Hol van az erő, hol van a hatalom? Hol van? Énnekem megvan.” Ez a különbség.

Neki – ezen az oldalon – nem fontos, mert nem magát keresi, hanem az Urat, de én – kereszt nélkül – a teljesítményemről beszélek, és azt mondom: hol a te teljesítményed, hívő testvérem? (Mert a megfelelő szókincs fontos :-), miközben lenézi. 🙁 ) „Hol van az, amit te csinálsz az Úrért? Én annyit teszek az Úrért!” Nem ez a lényeg a hívő életünkben, hanem az, hogy melyik oldalán vagyok a keresztnek.

A kereszt nélküli oldalon tehetek egész életemben, dolgozhatok egész életemben az Úrért, de egyik cselekedetem sem lesz – Eféz 2:10 – mindaz, amit az Úr előkészített nekem, hogy járjak abban. Egyik sem lesz az, hanem mind a saját cselekedetem lesz. 1Kor 3 amikor egy nap hívőként ott állok Krisztus ítélőszéke előtt, és azt mondja Isten: akkor most kipróbáljuk, hogy melyik volt hitből szeretetből, melyik jött az Én életemből; akkor az egész egyetlen villanásban el fog égni, el fog tűnni. Azt mondom: „Mi van?! Micsoda?!” Isten azt mondja: „Miért nem jöttél a kereszthez? Én tartogattam neked egy új életet, Én be akartalak tölteni az igazsággal, a szeretettel.”

Róm 8:13 a Szent Szellem által járunk egy másik életben, és Isten azt mondja nekünk: „Figyelj, tanulj, ismerj Engem a kereszt másik oldalán! Gyere Énhozzám. Ne élj a régiben! Miért élnél benne? Annyira közel van hozzád. Ne félj attól, amit elveszítesz. Annyival többet nyersz a másik oldalon! Gyere Én hozzám, legyél benne ebben a képben te is, és ismerj Engem igazán!” Ámen.

Kategória: Egyéb